Print this page
2018 november 21, szerda

„Késhegyre a magyarokkal?”

Szerző: Constantinovits Milán

Az ukrán hatóságok akkor sem avatkoznak közbe, amikor a felvonulók „Késhegyre a magyarokkal!" szlogeneket skandálnak? Honnan eredeztethető az ukrán nacionalizmus új keletű fellángolása?

bocskorandrea

Fotó: Bocskor Andrea

Hogyan állnak az olyan fontos csaták, mint a beregszászi diplomáciai krízis vagy a nyelvtörvénnyel szembeni harc? Miért különösen veszélyesek a Kijev által szított nemzetiségi ellentétek a magyar közösség sorsára nézve? Bocskor Andrea fideszes néppárti EP-képviselőt kérdeztük Strasbourgban.

Épp a hetekben szólalt fel a kettős állampolgárként listázott magyarok ügyében, illetve megemlítette a plakátbotrányt is, amikor kárpátaljai magyar vezetőket bélyegeztek szeparatistáknak, és hozták nyilvánosságra a nevüket-arcukat óriásplakátokon. Ilyen ügyekben mit tehet Brüsszel, mi várható el az Uniótól?

Sajnos látni kell, hogy a kisebbségvédelem nem tartozik az uniós prioritások közé; amikor a kárpátaljai magyarság ügyében járunk el, általában magas falakba ütköznünk. Ennek ellenére, mivel Ukrajna számtalanszor deklarálta már, hogy az európai irányvonalat szeretné követni, és rendre hangsúlyozzák, hogy ezért milyen súlyos árat fizettek a Majdan téri eseményekkel, joggal kérjük számon rajtuk az európai játékszabályokat.

Felszólalásom mellett a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökével együtt levélben fordultunk az uniós intézmények vezetőihez, hogy tájékoztassuk őket a jogsértésekről, és állásfoglalásra sarkalljuk őket.

Vezetett ez bármiféle eredményhez?

Létrejött egy találkozó az Európai Parlament elnöke, Antonio Tajani, Brenzovics László és köztem, ahol immár második alkalommal tájékoztattuk az elnök urat az aktuális helyzetről, ő pedig hitet tett a kisebbségvédelem fontossága mellett, illetve ígéretet kaptunk arra vonatkozóan, hogy bilaterális találkozókon szóvá fogja tenni Porosenko elnöknek, hogy az ukrajnai választások hevében ne sértsék meg folyamatosan a kisebbségek jogait…

Hisz egy ilyen figyelmeztetés hatásában? Úgy tűnik, Kijevet kevéssé zavarja, ha az Unió felemeli a mutatóujját...

Magam is szkeptikus vagyok. Sajnos túl jól ismerjük az ukrán politikusokat és politikai kultúrát, azt a kettős beszédet, amit Kijev folytat.

Amikor az Unió előtt kell prezentálni, a szép szavakban nincs hiány, de a mindennapi valóság teljesen más. Az ukrán elnök, úgy hiszem, mindent meg fog ígérni, de valódi változás nem lesz. Nincsenek illúzióm.

A közelmúltban egy másik ügy is borzolta a kedélyeket, amelynek szálai egyértelműen az ukrán kormány köreihez nyúlnak: a beregszászi konzulátuson történt állampolgársági eskütétel és az ezt követő diplomáciai botrány. Elsimult már a konfliktus, elismerte Kijev a felelősségét a feszültségszításban?

Mára világossá vált, hogy ez egy mesterségesen felfújt ügy, a kijevi külügyminisztérium által jó régen betárazott felvételről van szó, amellyel egyébként ők követtek el egyértelmű törvénytelenséget.

A magyar konzulátus a magyar állam területe, itt készítettek illegális felvételt, ráadásul egy állományban lévő határőr segítségével. Ezzel felrúgták a konzuli szolgálatok működéséről szóló bécsi konvenciót is. Célja pedig egyértelműen a feszültségkeltés volt. A kölcsönös kiutasítások után most szerencsére lecsillapodni látszik az ügy.

Ennek milyen jelei vannak? Mi történt ukrán részről azóta?

Pavlo Klimkin külügyminiszter ellátogatott a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ungvári választmányi ülésére, ahol már jóval békülékenyebb hangot ütött meg. Kijelentette, hogy a tisztségviselők és magas rangú hivatalnokok esetében továbbra is tilos a kettős állampolgárság, de egyébként az átlagembereket nem kell bűnözőknek tekinteni emiatt.

Ez különösen érdekes annak fényében, hogy az egészségügyi miniszter asszony is kettős állampolgár...

Járja felénk egy mondás: haveroknak mindent, a többieknek csak a törvény szerint.

A kormánytagoknál valóban él ez az összeférhetetlenség, ukrán-grúz, ukrán-izraeli állampolgárságú miniszterek is akadnak. E mellett sokan nyíltan is vállalták ezt a médiában, mint például Kolomojszkij, aki kijelentette, hogy nem sért törvényt, mert három állampolgársága is van, nem kettő. Egyébként ez a kérdés senkit sem érdekelne, most is csak azért kellett bedobni, mert figyelemelterelésre kiváló. A valódi problémákról – a horribilis gázáremelkedésről, az IMF-hitelről vagy az Antikorrupciós Hivatal és a főügyész közti összecsapásokról – való figyelemelterelésre ez kiváló gumicsont.

Grezsa István, az Ukrajnából jelenleg kitiltott miniszteri biztos beszélt arról lapunknak, hogy az ukrán nemzeti identitástudat nem áll szilárd lábakon, ezért is fordulhat elő, hogy a kijevi vezetés rendre a magyarsággal szemben határozza meg magát.

Kárpátalján ez sohasem okozott gondot, itt eddig működött a nemzetiségek közötti békés együttélés, a kárpátaljaiaknak egy évszázadnyi tapasztalata van arról, milyen multietnikus közegben élni. Itt senki sem botránkozik meg, ha nyelvet kell váltani a boltban, piacon vagy a hivatalokban. Azonban minél erősebb a kívülről érkező nyomás, hogy csak ukránul beszélhetünk, annál erősebb a dac is, a „csak azért is” magyarul beszélünk hozzáállás. Ez rendívül káros tendencia. Ám úgy gondolom, a személyes kapcsolatok, mint például egy más nemzetiségű szomszéd, barát vagy a vegyes házasságok, még mindig erősebbek, mint a mesterségesen generált feszültségszítás.

Megnehezíthetik a békés együttélést azok a provokációk is, amelyek manapság zajlanak a kárpátaljai nagyvárosokban. Mi áll eme erőszakos demonstrációk hátterében?

Nem csupán félelmet keltenek a Kárpátalján túlról importált tüntetők, akik füstgránátot használnak és letépik a magyar zászlót, de elkeserítő a rendfenntartó szervek hallgatólagos együttműködése is: a hatóság emberei csak kísérik a tüntetőket, de egyszer sem tiltották be a hasonló megfélemlítő akciókat, nem avatkoznak közbe akkor sem, amikor a felvonulók „Késhegyre a magyarokkal!” szlogeneket skandálnak, holott a törvény szerint is büntetendő a nemzetiségek elleni izgatás. Ennek hátterében durva politikai manipuláció áll, amely az orosz-ukrán konfliktusban felerősödött, fanatizált ukrán nemzettudat kihasználásán alapul, így szándékos ellenségkép-keltéssel befolyásolják a közvélemény magyarellenességét. Ennek gyökerei Ukrajna függetlenné válásáig nyúlnak vissza. A nemzetépítés első hulláma ugyanis a 90-es években zajlott le. Ekkor megpróbálták egyik napról a másikra átállítani az ország nyelvét oroszról ukránra, átírták a történelemkönyveket, megalkották a saját történelemfelfogásukat, ami különbözik az oroszokétól. Hozzá kell tenni, hogy ezt a mai helyzethez képest sokkal toleránsabban tették, az 1996-os alkotmányba is bekerültek a kisebbségi jogok, illetve létrejött egy kisebbségi törvény, az ukrán-magyar alapszerződés, és a nemzetiségi iskolák is zavartalanul működhettek. Mára az ukrán társadalomban egyre inkább tudatosítják, hogy ez túl sok, túl veszélyes, és csak az lehet jó, ha egységes ukrán nyelvű, kultúrájú államot építenek.

Mikor változott a helyzet, hogyan erősödött fel az ukrán nacionalizmus?

2004-től kezdődött e nemzetépítési folyamat második hulláma, ekkor már nyíltan, politikai céloktól vezérelve hangolták a kisebbség ellen az ukránokat, elsősorban a jobboldali érzelmű szavazótábort. Hamar létrejöttek a szélsőséges szerveződések is. A Porosenko-blokk erre a hullámra telepedik rá, de Timosenko pártja is ugyanígy a jobboldali érzelműek szavazatát akarja megszerezni.

Ennek a folyamatnak egyik legbarátságtalanabb lépése volt az oktatási törvény módosítása, amely ellehetetleníti a magyar iskolák működését, ahogy arra Csernicskó István szakértő is rámutatott lapunknak. Mit eredményezhet e jogszabály, hogyan hat a magyar közösség jövőjére?

A szórványvidéken mindig is problémát jelentett az asszimiláció, ezért is tett nagy erőfeszítéseket a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség, hogy a kis létszámú iskolákat is fenntartsák. Az új oktatási törvény azonban mindezt lerombolja, sajnos a tömbmagyarság körében is. A Velencei Bizottság ajánlása nyomán ki kellett volna tolni e törvény végrehajtását 2023-ig, illetve a magániskolákat mentesíteni a hatálya alól. Ez sem jelent ugyan teljes megoldást, ám legalább halvány reménysugár, hogy választási lehetőséget kínálhatunk a magyar gyerekeknek. A Bizottság ajánlásait júniusban tűzte napirendre az ukrán parlament, de sajnos nem sikerült átvenni a többségen. Azóta viszont szőnyeg alá söpörték az ügyet, és a nemzetközi közvélemény is elfeledkezett róla. Az ukrán oktatási miniszter asszony mindenütt azt nyilatkozta, hogy az új törvény csak az első osztályosokra vonatkozik, a felsőbb évfolyamokon majd 2020-tól lép életbe, felesleges most pánikolni. Vagyis szeretnék elmosni a közvélemény előtt a káros hatását, miközben bújtatott formában már meg is kezdték a törvény végrehajtását.

Idén például már nem adtak ki annyi magyar tankönyvet, amennyire szükség lett volna.

Mit tehetnek Önök? Hogy lehet felrázni a nemzetközi közvéleményt?

Minden fórumon próbáljuk a kérdést napirenden tartani, az oktatási törvény módosításának elhalasztása a július 9-i EU-Ukrajna csúcs záródokumentumába is bekerült. Múlt héten szavaztunk a külügyi bizottságban az EU-UA társulási egyezmény végrehajtásáról szóló jelentésről, amelybe sikerült módosító indítványokat is belefoglalni a Fidesz-KDNP képviselőinek segítségével. Ezek szerint Kijevnek tiszteletben kell tartania a meglévő kisebbségi jogokat, és a Velencei Bizottság ajánlásait is figyelembe kell vennie. A jövő nagy kérdése emellett, hogy magyar kisebbségként lesz-e lehetőségünk részt venni a 2019. évi választásokon, tudunk-e parlamenti képviselőt is állítani: jelenleg erre a forró kérdésre is igyekszünk felhívni Brüsszel figyelmét.

Az oktatási törvény mellett a nyelvtörvény kérdése befolyásolja a kárpátaljai magyarság életesélyeit. Hogy áll ez a harc?

Kezdjük ott, hogy az ukrán parlament 2012-ben fogadott el egy viszonylag kisebbségbarátnak nevezhető nyelvtörvényt, amely egy településen vagy közigazgatási egységben egy nemzetiség 10%-os aránya esetén lehetővé tette, hogy a kisebbségi nyelv regionális nyelvként funkcionáljon. Ennek eltörlésére tett kísérletet 2014-ben a Majdan utáni első parlament, azonban a heves ellenállás miatt végül visszaléptek. A törvényt azonban az Alkotmánybíróság formai okokra hivatkozva idén februárban érvénytelenítette, így jelenleg nincs kerettörvény, ám vannak olyan törvényjavaslatok, amelyek a kisebbség számára rendkívül hátrányosak. A Legfelsőbb Tanács elé kerülő tervezetek a magánélet és vallás dimenziójába száműznék a kisebbségi nyelvhasználatot. Hogy mi lesz a jövő, milyen törvényt fogad el a parlament, ez hamarosan kiderül. Egy biztos, ha a magyar kisebbségre nézve diszkriminatív jogszabályt fogadnak el, mi folytatni fogjuk a harcot és minden fórumon fellépünk majd ellene.

Forrás: mandiner.hu