Print this page
2021 március 25, csütörtök

NATO-bombázás és ismét a lehetőség megvetése

Szerző: F.F.

Aleksandar Vučić szerb elnök a belgrádi Kombank félig üres termében bizarr, úgymond kísérteties légkörben emlékezett meg Szerbia NATO-bombázásáról, amelyre 22 évvel ezelőtt került sor.

A NATO-bombázás történelmi lehetőség volt a délvidéki magyarság számára, de az “érdekképviselete” nem akart élni az eséllyel?

nato1

Közhelyekkel teletüzdelt üres beszédében egyebek között kiemelte, hogy “Szerbia leckét adott igazságosságból és erkölcsből a NATO-tagállamoknak”. Továbbá azt mondta, “megbocsátottunk, de nem felejtünk”.

Azt viszont elfelejtette megemlíteni, hogy a NATO-bombázás előtt a miloševići rendszer tájékoztatási minisztere volt, aki alaposan hozzájárult az akkori gyűlöletkeltő légkörhöz.

A délvidéki magyarok talán nem is olyan kis része másképpen élte meg a NATO-bombázást, mint a szerbség.

Többen azt remélték, hogy a bombázás által megszelídített szerb rezsim az itteni magyarság kérdéséhez is kénytelen lesz normálisabban viszonyulni, ami akár széles körű autonómiát is eredményezhetett volna.

Sőt, nem hivatalos forrásokból lehetett hallani, hogy a bombázást szárazföldi akció követheti, amelynek végén Délvidék Magyarországhoz való visszacsatolása sem lett volna kizárt. Erre azonban nem került sor.

Egy meglehetősen elterjedt akkori híresztelés szerint elég lett volna, ha a VMSZ a koszovói albán politikai erőkhöz hasonló vehemenciával követeli Magyarországtól és/vagy a nyugati NATO-országoktól Délvidék státuszának drasztikus megváltoztatását, magyarán: függetlenségét.

Az akkori szóbeszéd szerint azonban Kasza József, a VMSZ (immár megboldogult) elnöke pártja (és az egész délvidéki magyarság?) nevében az adódó lehetőség megragadása helyett Szerbia iránti lojalitásról biztosította a külföldi tényezőket.

Orbán Viktor sem szállt síkra a délvidéki kérdés megoldásáért.

Azt mondta, hogy “válságos helyzetekben rendkívül fontos a nemzeti egység, az ország vezetőinek az egyetértése.” Leszögezte, hogy “a kormányprogramban nem szerepel a határok módosítása.” A délvidéki autonómiára vonatkozó kérdést a miniszterelnök azzal hárította el, hogy “most a katonai akció sikeres befejezése a legfontosabb, a rendezéssel összefüggő kérdéseket később ésszerű felvetni.” (Azóta sem vetette fel.)

Az akkori magyar politikusok közül Szerbia bombázása alatt egyedül Csurka István, a MIÉP elnöke sürgette a Délvidék önrendelkezéséről való tárgyalásokat.

Nem hivatalos információk és mendemondák szerint Csurka zárt ajtók mögött Délvidék megszállását és Magyarországhoz való visszacsatolását kezdeményezte, de a politikai ereje mégsem volt akkora, hogy az elképzelésé nagyobb visszhangra találjon.

(fotó: balkaninsight.com)

Forrás: Délhír

Megnyitva 291 alkalommal