Print this page
2008 július 04, péntek

Ha bántod a nemzetem

Szerző: Koós Attila

Már régen meg kellett volna születnie egy olyan cigány szervezetnek, amely felismeri népe erkölcsi és szellemi sorvadásának szakadékba rohanó útját, s a nemzeti érzelmű magyar emberekkel kapcsolatot keresve kiszűri maga közül a pelyvát, s tiszteletre méltó, igaz emberek sarjadásának tevékeny részese lenne népe gyermekei közt - a Haza hasznára.

 

Ha bántod a nemzetem

Tegnap megszakítottam a kapcsolatomat az összes cigány származású ismerősömmel. Hála Istennek, barátom nincs köztük egy sem, mert az természetemnél fogva lehetetlen lett volna.

A magyarázatom nagyon egyszerű volt: a cigányság durván és főleg arcátlan módon beleavatkozik a magyar nemzet önrendelkezési jogaiba, amikor törvényi eszközökkel, rágalmak és sunyi vádak köntösében a Magyar Gárdát ellehetetleníteni igyekszik - kart karba fűzve a Gyurcsány-rezsimmel.

Tisztességes, jóravaló honpolgárok - származás és felekezeti hovatartozástól függetlenül - felismerték, hogy szükség van az országunkban kialakult tűrhetetlen közbiztonsági állapotok miatt olyan polgári szerveződésre, amely nem valakik ellen, hanem valakikért működik. Ezt hagyományos értelemben, mint végrehajtó szervezetnek, a Rendőrségnek lenne feladata ellátni, de a mai Magyarországon ez a szerv a hatalom csatlósa, inkább politikai eszköz, mintsem a köz szolgája.

Minden társadalmi szerveződés megmaradásának és működésének elengedhetetlen alapja a tagjai élet-, vagyon- és jogvédelme.

A magyar ember szívébe születésétől írva van egy olyan erkölcs parancsolata, melyet a család ölén tovább virágoztat: idegenek ezért nevezik birkának a magyart, pedig csak az az Istene türelmes tűrését hordozza a lelkében.

Mindaddig tűr is, míg Hazáját vagy nemzete becsületét nem illeti gyalázó kéz. De akkor megmozdul, és ha megmozdul, tesz is. De még akkor sem támad, csupán védi a magáét. Ilyen lelkiismeret a Gárda is, melyet a nemzet teste és féltő szíve támasztott önmagából a saját védelmére. Nem gyűlölet és nem elrettentő szándék hozta napvilágra e gyermeket, hanem a túlélés, a fennmaradás, az ösztön: óhajtja a becsületes országlakó a biztonságot, a védelmet.

A cigányság a vezetőit maga választja, tehát felelősek a tetteikért. Mivel a Magyar Gárda-per során egyetlen cigány szervezet sem állt a köz elé, hogy számon kérje saját népétől a magyarság ellen elkövetett bűnöket, amelyek a magyar nemzet önvédelmi rendszerét életre hívták, azt kell gondolnom, félelem vagy közöny okán nincs is ilyen szándék.

Ebben az esetben viszont úgy vélem, joggal húzom össze a szemöldököm: miféle nép vagytok ti, cigányok?

Magyarország, a magyar nemzet tartott el benneteket évszázadokon keresztül, s mára már ott tartunk, hogy több jogotok és hasznotok van dologtalan is e földön, mint nemzetem, vérem tagjainak - hát ez sem elég nektek?

Káoszt akartok, szabad rablást? Saját magatoktól ki véd meg benneteket? Belemartok a kézbe, mely ajtót nyit nektek, mely ágyat bont a pulyáitoknak?

Úgy vélem, a cigányság vezetői kihasználják, saját érdekeik okán nyomorult sorban tengődni hagyják népük többségét: így lehet köztük gyűlöletet és uszító dühöt széthinteni, így lehet irányítani a tömegeket, míg a cigányok egy szűk rétege dúskál a jólétben. Amíg a cigányság saját maga nem ébred tudatára félrevezetett lényének, amíg önmaga nem akar tenni saját jólétéért és megbecsülése érdekében, addig észrevétlen is irányított, kommandírozott sáska-hadseregként legel csak a nemzet birtokán. De ha kieszi maga alól a támaszt, körbe kell néznie: vajon melyik környező telek fogadná be őket?

Amikor a cigányság törvényi szinten megtámadta a Magyar Gárdát, engem támadott meg és több millió dolgozó, önmagának és családjának élő honfitársamat. Üzenetük ez felénk: nem ismerjük el a magyar nemzet önrendelkezési jogát, nem ismerjük el e föld örököseinek a magyarokat, mert a diktatúra segítségével kihúzzuk lába alól a biztonság, a hit és az igazságosság talaját.

Már régen meg kellett volna születnie egy olyan cigány szervezetnek, amely felismeri népe erkölcsi és szellemi sorvadásának szakadékba rohanó útját, s a nemzeti érzelmű magyar emberekkel kapcsolatot keresve kiszűri maga közül a pelyvát, s tiszteletre méltó, igaz emberek sarjadásának tevékeny részese lenne népe gyermekei közt - a Haza hasznára.

Ha bántod nemzetem, idegen légy vagy házlakó, e föld kivet magából, meggyaláz és kábult lélekkel arra ébredsz egy nap, a parázs, melyet átkozott szándékkal szítottál, a te lelked égeti, s rongyos életed hamvait alázatra tanítva szétszórja magáról.

Jól vigyázzon minden eszme, mely e nemzet testébe karmol: az ölelésre tárt karokban évezredek fennmaradt ereje feszül. Ne kezd a magyarral, ha békében is élhetsz vele!

Koós Attila
FÚSZ