A fizikában is szokásban volt a sokat használt kifejezések lerövidítése az „összerovás" mintájára, KaRáCsoNy szavunkhoz is így juthattunk.
A (látszólagos) KÖRpályán mozgó Nap legalACSONYabb helyzetének, a téli napforduló időpontjának rövidített magyar megnevezése. A KöR-aCSoNY illeszkedés után KaR_áCSoNY (mély hangrendű szó, mert áLLapotot jelöl).
A magas hangrendű változata a KeReCSeNY a sólyom jellegzetes mozgására utal, amely alkalmas a precessziós kúp azonos megjelenítésére.
A köröző sólyom megpillantva áldozatát egyre szűkebb körök mentén, azonos fejállás mellett (a szemét nem veheti le a leendő áldozatról!) egyre gyorsuló ütemben ereszkedik lejjebb. Ez a szűkülő spirál pálya a precessziós kúp felületét súrolja.
←(Ez a kerecsenröptetés igazi értelme!)
Ha csúcsdísz került rá, akkor az kétszeres szimmetriát hordozott (mint a betlehemi csillag például). A fa felülnézetben ennek a kritériumnak eleget tett.
A felülnézeti világmodellek a Makrokozmoszt ábrázolják („kívülről" nézve).
Ha viszont Szárnyas élőlény („angyal") került a tetejére, annak kitárt szárnyai a tengelyes szimmetriát erősítették (oldalnézeti világmodell). Az oldalnézeti világmodellek a Mikrokozmosz (emberi léptékű) világát jelenítik meg. Ha azt látjuk, hogy ugyanaz az egy fa játssza mindkét szerepet, rádöbbenhetünk arra, hogy ez a kettő, a Mikrokozmosz és a Makrokozmosz egymástól el nem választható, ugyanaz az egy!
A fenti – ma holisztikusnak mondott - szemlélet más összefüggéseit is felfedezhetjük a karácsonyi ünnepkörben, ami gyakorlatilag a téli napfordulóhoz köthető, bár az egyház régóta igyekszik attól elválasztani.
Úgy mondják, a fenyőfa állítás szokását német nyelvterületről vettük át a XVIII. században. Miért pont a fenyőfa kapta ezt a szerepet? (Az alföldi területeken nem honos, nehéz hozzájutni!) Véleményem szerint a fa formája döntötte el a kérdést, hiszen nincs még egy ilyen fa, mely kúp alakú és a kúp nyílásszöge 23° körüli.
Evvel a speciális kúp alakkal a precessziós kúpot és közvetve a világszemlélet lényegét, a TéR-iDő egységét lehet megidézni!
A „Doppler effektusként” ismert jelenség azt mutatja, hogy a távolodó járművek motorhangja egyre mélyülő. Másfelől az észlelt mozgás egyre lassuló, végül úgy tetszik, mintha a távolban a jármű már állna. Ezt az analógiát észleljük az egyek testrészek elnevezésénél! A középen lévő áll, száj, orr, homlok,has, hát, váll, „áll” (vagyis mély hangrendű), viszont a mozgásképes két (f)él kéz, szem, fül „él” (magas hangrendű).
Az előttünk elzúgó jármű jól láthatóan él („mozog”), a távolban már áll, csak a hangját halljuk, ami rezgés (”rezeg”). Nem véletlenül a testünk középvonalán lévő áll/száj révén keletkeznek a beszédhangok. Sommás megjegyzésünk lehet ezután: ami „áll”, az viszont „rezeg”. Előttünk áll tehát ugyanannak az „EGY”-nek kétféle megnyilvánulása: a részecske jellegű megnyilvánulás, mint mozgás és a hullámtermészetű megnyilvánulás, mint rezgés (pl. az állócsillagok fénye).
Az így felismert duális rendszert helyesen háromságnak kell neveznünk, mert a párosság feltételez egy TeNgely szerű (láthatatlan) kapcsolati elemet, amely a harmadik elem. Így lesz a háromság egység.
Ha a naptárkészítők a Tér-idő egységét akarnák szemléltetni, akkor jan.1.-re esne a téli napforduló napja és a tavaszünnepen ápr. 1.-én fogant volna Jézus. /A valóság jelképes, gyengébbek kedvéért "megszemélyesített" megfogalmazása/
A valóságban nem ezt látjuk! Épp ellenkezőleg!
Minden ünnepet eltolnak más helyre az évkörben!
A Nap járása helyett a Hold járásához igazítják ünnepeinket ("mozgó" ünnepek).
(A Hold járásához igazodni a kőkorban is elavultnak számított - a kőkörök építői számára legalábbis!)
Az évkör 4 kiemelt jelentőségű fordulópontja az adventi koszorúban új tartalommal megtöltve, egy „HoLdnapba" (hónapba) van belezsúfolva.
Az időt alaposan kizökkentették!
Nehéz lesz visszatalálni az eredeti kerékvágásba!
Na, melyik volt előbb? (Az adventi koszorú vagy a napforduló/napéjegyenlőség 4 pontja az évkörön?)
Beküldte: Antal Miklós