Print this page
2014 április 27, vasárnap

Álmatlanság

Szerző: Pásztori Tibor Endre

„Lettre d'envoi" Millerand levele - cimen vonult be a köztudatba., ti. Alexandre Millerand /1859/ Franciaország volt elnöke, aki a békeszerződéshez csatolt irását 1920. május 6-án irta alá. A mai értelmezése tájékoztatás, hirközlés, mely a kommunikáció fogalmát meriti ki.

Levél, melyben a világszenzációt jelentő esemény a hitelesség látszatát keltve, a magyarság múltjának irott emlékanyaga. Ma a nemzet történelmének feltárására utaló kiegészitőkre és minden mozzanatra úgy kell tekintenünk, mint a külső erők szoritásában is figyelemre méltó megnyilvánulásra.

Úri gonosztevők okozta, alvással kapcsolatos nemzeti problémánk egyre akutabbá válik. Az álmatlanság kezelésében sem a macskagyökér /valeriana officinalis /, sem a házipatika, tippek, vagy ötletek nem segítenek. A biorezonáncia, egy újfajta orvosi gyógymód, terápia is tehetetlenűl áll a jelenség előtt. Minden ember   minden nemzet, még ha csak titkon is szép álomra vágyik...A „változások” hosszú során orientáció vesztesekké váltunk, elveszett végtagok fantom fájdalmával. Társadalmi méreteket öltött a stressz, /ami alapjában nem rossz!/a kilátástalanság a rossz. A méretek aránya már veszélyezteti az akarati és alkotó képességet. Hosszan tart a megváltozott világ perspektiva nélkülisége, szűk körű provincializmusa és emigrációs kényszerhatása.                                                                                             .                          

Csak az ámitás és álomba ringatás kedvéért az idézett levél a határ kiigazitásokra vonatkozó rész igy hangzik: „ A Szövetséges és Társult Hatalmak azonban nem feledkeztek meg arról a gondolatról, amely őket a határok kiszabásakor vezette és foglalkoztak azzal az eshetőséggel is, hogy az így megállapitott határ esetleg nem felel meg mindenütt teljesen a néprajzi vagy gazdasági kivánalmaknak. A helyszinén megejtett vizsgálat esetleg szükségessé fogja tenni, hogy egyes helyeken a Szerződésben megállapitott határt áthelyezzék.”

„Ilyen vizsgálatot azonban nem lehet ma lefolytatni, - hanzik továbbá -   mert ez bizonytalan időre kitolná a béke megkötését, pedig ezt egész Európa sóvárogja. De majd ha a Határbizottságok megkezdték munkájukat, ha úgy vélik, hogy a Szerződés intézkedései, - mint fentebb mondottuk, - valahol igazságtalanok s hogy ennek az igazságtalanságnak orvoslása közérdek, módjukban lesz erről jelentést tenni a Nemzetek Szövetsége Tanácsának. Ebben az esetben a Szövetséges és Társult Hatalmak hozzájárulnak, hogy ha az érdekelt fél felkéri, a Szövetség Tanácsa felajánlhassa jó szolgálatait abból a célból, hogy az eredeti határt, ugyanazon föltételek mellett, békés úton megváltoztassa ott, ahol annak megváltoztatását valamelyik Határbizottság kivánatosnak mondja. A Szövetséges és Társult Hatalmak biznak benne, hogy ez ez eljárás megfelelő módot nyújt minden igazságtalan határvonal kiigazitására, ha azok ellen alapos ellenvetést lehet tenni.”

Ilyen eltérő életkedv tombol bennünk. Van, amikor elhisszük még mindig, hogy „nekünk áll a világ..” Hogy minél többet az életből, az élvezetekből, mindenből, ami csak kínálkozik! Látjuk, mennyien jelentkeznek! Ki ezt, ki azt ajánlja fel. S mit kell adnunk mindezért? Oh, semmit, jeletéktelenséget csupán – maradék becsületünket, tisztességünket. Magyar lelkünket! Ne ámítsuk magunkat! Pénz, ital hírnév, mámor, gyönyör s a bűn valamennyi fajtája testünkben duló, emésztő tűz... Lelkünket, sohse elégíthetik ki, nyugalmat, kielégülést nem nyujtanak. Tovaröppenő szappanbuborékok...Mi azonban tudjuk a tanításból, a múltunkból, hogy „Még ma éjjel elkérhetik tőled a te lelkedet!” S mi lesz azután?                            

Marad tehát  a Tyukodi pajtás hajdani historiográfiai értékelésére való alaposabb odafigyelés: / két lator közt / két pogány közt egy hazáért omlik ki vére...A területvesztést testvérvesztés nem követheti!

                        Ezért jó az álmatlanság!

                         A szöveg megállapítását végezte:

                                 .                                                                                                           Pásztori Tibor Endre