Print this page
2022 január 26, szerda

A magyarság 30 000 éves Kárpát-Medencei története [II.]

Szerző: Mészárovits Tamás

MUNKAHIPOTÉZIS / A TÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK MÁSODIK CSOKRA. ÍRTA AZ UTCA GONDOLKODÓ MAGYAR EMBERE SZÁMÁRA AZ UTCA GONDOLKODÓ MAGYAR EMBERE, Mészárovits Tamás

nyolcadik 0a2

MUNKAHIPOTÉZIS A TÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK MÁSODIK CSOKRA

 

 

 

 

 

nyolcadik 0b

 

EBBEN A „MÁSODIK TÉNY ÉS KÖVETKEZTETÉS CSOKORBAN”, AZ ELSŐ CSOKOR 000.Em1. FEJEZETBEN OLVASHATÓ, 5 RÖVID VÁLASZT ÉS BIZONYÍTÁST ALAPOSAN KIBŐVÍTEM, ÉS KÉRDÉSENKINT RÉSZLETESEN ÚJRA KIFEJTEM. ERRE, ŐSTÖRTÉNETÜNK TELJESEN SZOKATLAN, ÚJSZERŰ SZEMLÉLETÉNEK HITELESÍTÉSE ÉS MEGVÉDÉSE CÉLJÁBÓL VAN SZŰKSÉG, HISZ SOK A HATALMAS ELLENÉRDEKELT./A továbbiakban hivatkozott térképek e honlapon nem láthatók.

A Kárpát-medence kisebb-nagyobb közösségek eltartásával az LGM alatt is alkalmas volt nyelvi és genetikai folytonosságunk itteni fenntartására, valószínűleg fejlesztésére is.
1. válasz: 0.Em1. Abban az akadémikus beállítottságú tudósok, (például a már hivatkozott Semino is) sőt az ellendrukkerek is egyetértenek, hogy az LGM (1, 2. ábra és 1./a térképv.), vagyis az utolsó eljegesedés maximuma klimatikus menedékhelyekre kényszerítette még a viszonylag védett Kárpát-medence népességének egy részét is. Ezért kényszerült elindulásra, vándorlásra a már a magyar nyelv alapjait beszélő őseinknek egy része: S1 (1. táblázat 00. sora, és 1. ábra). És ezért maradt a helyén az a része, amelyik a Kárpát-medencének azokat a kellemes mikroklímájú pontjait lakta, melyek akkorra menedékhellyé váltak, vagy tudott magának foglalni, akár a régebbi lakókkal is megosztva, tűzzel fűthető, vagy hőforrás közeli barlangokat, természetes, vagy épített üregeket, esetleg egyéb védett, vagy azzá tett menedékeket, például déli völgyek zugaiban is. Ezzel, egyben a Kárpát-medencén kívülre „áttelepítette többlet népességét” /Krantz/. Ezt a többlet népességet valószínűleg alaposan felduzzasztották a Neander- és Rajna-völgyi, a Baden-Württembergi, továbbá egyéb, az Alpoktól északra fekvő területek klimatikus menekültjei is, akik számára a Kárpát-medence csak tranzit pihenést nyújtott. (A tények … első csokra” 2./a térképvázlat.)
1. 0.Ré1. Kárpát-medencei genetikai folytonosságunk fontos láncszemeit adó menedékek nyomait gyűjtötte ki Tomory Zsuzsa: „Kárpát-medencei őshonosságunk” című munkájában.

/A modern régészeti módszerek ezeket a dátumokat néhol átírták, ezeket (zárójelben) közlöm, Cser-Darai: „Magyar folytonosság a Kárpát-medencében”, 2000 alapján. Ezt egészítem ki Kovács László ŐSTÖRTÉNETI IDŐREND c. 2021. Székelypálfalván/Hargita megye www.karpatria.hu kiadott gyűjteményéből származó, *-gal jelölt, Kr. e-i adatokkal./
JE /jelen előtt/:

500 000 (250-350 000) Vértesszőlős, barlang, tűzrakóhely;

70 000 majd 33 000* Érd majd Tata, barlang, tűzrakóhely;
50 000* Érd „Az Érdi-kultúra korából a világon egyedülálló leleltet tártak fel, egy 7.000 kg 
hús tárolására alkalmas vermet.” /Folyamatos letelepedés jele./;
50/35 000 Érdi medvevadász telep;
40 000* „Tökéletesebb lándzsahegyeket, nyílhegyeket az ősember talán sehol sem gyártott.”

Gáboriné Csánk Etelka, nemzetközi hírű régészünk;.

36 000 (50 000) Szeleta barlang, tűzhely, kürtővel;
33 000 Tatai hőforrások melletti tábor;

30 000 Zemplén, bányászat, gyógyfürdő;
/LGM/ (Én)
18 000
Dunaföldvár tűzhelyek;
18 600 Ságvár lakógödör, műhelyek, csontok, földfeletti házak, tűzhelyek;

17 400 Ságvári telep lakógödör, műhelyek, csontok, földfeletti házak, tűzhelyek;

Ehhez hasonlóak még / Imre Kálmán: „A magyarok őstörténete más megvilágításban”, 16. o, Heraldika, 2002/:

17 000 Szob, tűzhelyek stb.;

15 000 Nagy-és Kismaros, tűzhelyek stb.”
11 000* Lovas község határában találták meg a máig egyedülálló festékbánya nyomait. A feltárás nyomán megállapították, hogy mintegy 24 m3 festéket bányásztak itt ki. Ennyi festék nyilván nem csak saját felhasználásra kellett.

Gábori Miklós, nemzetközi hírű régészünk leletei igazolják, hogy a felső paleolitikumban, őskőkorszakban (100 000/40 000 -10 000 év) már számosan éltek a K-m-ben. A felső őskőkorszakból, az Istállóskői leleltből származik a 45/40 ezer éves csontfurulya is.

Néhány bükki barlang lakhatóságáról, mai klímájáról számol be az egykorú növényzetet is vizsgálva, László P. S. azokat 9-10, 10-11, C. fok között, továbbá 12 fok feletti klímájúakra osztva /Forrás: A Bükki Nemzeti Park részletes jelentése és monográfia IN: Embertani Archeológiai Lelőhelyek Pozícionálása. T. Dobosi Viola. (HAJSZÁLGYÖKEREK) A közölt hőmérsékletek az 1. ábra hőmérsékleteivel egybevetve egyáltalán nem csökkentik munkahipotézisem valószínűségét, sőt.

Ha már megemlítettük Tomoryt, idézzünk tőle még: “A Kaposvári múzeum iratai között (A Somogy Megyei Múzeumok régészeti adattára, Draveczky-Sági-Takáts, Kiadta a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága Kaposvár, 1964. 1964.II. füzet) Somogy megyében hatvan hitelesített, s négy, 1964-ben még nem hitelesített, kőkorszaki település van. Kaposvár az őskortól kezdve folyamatosan lakott terület” /Kiemelés tőlem. Az azóta eltelt fél évszázad során az ilyen leletek vajon mennyivel szaporodtak?/.

Vagyis a Kárpát-medence, kisebb-nagyobb közösségek eltartásával, valóban továbbra is alkalmas volt nyelvi és genetikai folytonosságunk fenntartására, valószínűleg fejlesztésére is.
2. v.: 0.Em2. Hogy hova, azt természetesen nem tudhatták, csak azt, hogy honnan, és merre.

Útvonalukat súlyos embertani, rténelmi és genetikai bizonyítékok jelzik.

Onnan, ahol nekik már nem jutott hely a mikro klimatikus menedékekben, és arra, amerre meleget sejtettek és/vagy élelmet, járható utat tudtak a hosszú Kárpát-medencei tapasztalat alapján. Egyszerűen nem mehettek másfele, mert nyugatról az Alpok közelsége csak fokozta a hideget, a Duna nyugati áttörésén keresztül akadálytalanul betörő hideg szél ezt az utat nem tette vonzóvá és északnak megmászni a Kárpátokat pedig egy józan ősembernek, különösen az akkori hidegben, eszébe se jutott. Ne felejtsük el, hogy mindez aligha szélcsendben zajlott, hisz az északi hideg, nehezebb levegő süvítve törhetett be legelőször a hegylánc alacsonyabb átjáróinál, elsősorban a Duna völgyén át, nyugatról, főleg az alacsonyabb vidékekre, míg a Kárpátok magasabb hágói egy ideig még visszatarthatták a hideget a medencétől. Nem kellett iránytű a tájékozódáshoz.

A balkáni irányú startot nevezem S1B-nek, az ukrajnait S1U-nak. Ez utóbbiból a vándorok egy része a sztyeppén, a jekatyerinburgi átjárón a Dél-Uralt keresztezve, nagyjából a mai Transz Szibériai Vasút, illetve az annak nyomvonalát követő olajvezeték vonalán, az Altáj hegység déli oldalának ÉNY-DK irányú völgyében jutottak el Ordoszba, és/vagy az Ural és a Szir-darja folyó mentén a mostani Taskent, Selyem út, Tarim folyó, Selyemút vonalán érték el a Huang-ho nagy, fordított u alakú kanyarjában fekvő Ordoszt,arra kényszerítve Kínát, hogy ott Kr. e. 450-ben elkezdje építeni ellenük a Nagy Falat, mely az egyetlen, űrből is látható építmény. A már említett U1 kanyart a Kr. u-i században vették be, és annak Attiláig vezető folytatását, Sima Qian halála, Kr. e. 91. után nyilván csak a Shi Ji, a Történelmi Feljegyzések további 20 kötetének krónikáiból tudhatjuk. Lásd a 00/9. térképet is. Még részletesebben: Sorszám 3: Ordosz, Kína 3.Tö bekezdésben.

2. 0.Ge2. De akik nem a keleti, az ordoszi U1 kanyarban végződő utakat (S1UO) választották, azokkal közben az Ukrán-síkság délebbi részén egy olyan lényeges dolog történt, hogy annak genetikai nyomait még Kr. u. 2 000-ben is megtalálta Ornella Semino a Páviai Egyetem Genetikai és Mikrobiológiai Intézetében 16 munkatársával együtt, egyikük sem magyar. Seminoék azt találták, hogy az Eu19-Y, azaz férfi kromoszóma mikroelágazásainak száma az ukrán síkságon a legnagyobb, vagyis itt volt a kromoszóma fejlődésére a legtöbb idő, tehát az Eu19-Y kromoszóma nagy valószínűséggel itt alakult ki. Itt „kaptuk el” párkapcsolatok útján, innen terjesztettük vándorútjainkon. 25 eurázsiai nemzet, nép, Eu19-Y kromoszómájára kiterjesztett vizsgálataik táblázatából kivonatoltam a 10%-nál magasabb Eu19-Y tartalmúakat:

Magyar 60.0%, Lengyel 56.4%, Ukrán 54.0%, Udmurt 37.2%, Macedón 35.0%, Cseh és szlovák/?/ 26.7%, Mari13.0%. A magyar, lengyel eredet kizárható, út közben kellett „megkapniuk”, mivel a Kárpát-medencében nem találtak Eu19-Y tartalmú őskőkorszaki leleteket. 
A 2. 0Ge3. ott kezdődik, ahol őseinket még a tények első csokrában cserbenhagytuk a 2.0Ge2. bekezdésben, mikor „megkapták” az Eu19-Y férfikromoszómát az ukrán síkság déli részén. MIKOR?
Ez, és az S1UKaukázus Ösvényt választók leválása az Indus folyó felé vonulóktól 17 000 és 14 500 között történhetett meg.

(A bizonyítás kövér kiemelései, a „/” jel közötti részek és a „BP” = jelen előtt” évszám javítása „Kr. e.”-re tőlem.) Egyrészt:Semino a 00.Ge1. bekezdésben hivatkozott cikkében írja: „Az EU18 és EU19 haplotípusok szétválását és eloszlását úgy értékeljük, mint elszigetelt népességeknek a jelenlegi, az utolsó jégkorszak legnagyobb eljegesedését (LGM) követő időkben részben az Ibériai-félszigetről, részben Ukrajnából való szétterjedését. Tény, hogy a jégkorszaki időben (Kr. e. 18 000-től a 11 000. évig) emberi csoportok rákényszerültek arra, hogy Közép-Európát az Észak-Balkán (itt a Kárpát-medencét is beleértve) kivételével kiürítsék. Európában a növényzet és állatállomány hasonlóan elkülönült eloszlását tulajdonítják a jegesedés okozta szétválásnak, amit a klimatikus menhelyekről való szétszóródás követett. Ezt a jelenetet az a fölismerés is alátámasztja, hogy az Eu19-hez kapcsolható mikro-elágazások csúcsa Ukrajnában található” Másrészt: prof. Raskó István: Honfoglaló Gének 90. oldal, Medicina Könyvkiadó Zrt. 2009: „Az U4, HV és R1 haplocsoportba tartozó 73 egyén teljes hosszúságú mitokondriális genom-szekvenciájával megállapították, hogy a HV3, HV4 és az U4a1 a preneolitikumban /közvetlenül a neolitikum előtt/, 17-10 ezer évvel Kr. e. alakult ki Kelet-Európában, /és ezek jellegzetes magyar gének./ Az R1 haplocsoport segítségével, /pedig/ ősi kapcsolat található a kaukázusi és indiai populációk között, egy 14 500 évvel Kr. előtti szétválással. /Szétválni csak az tud, ami korábban már kialakult./ A szlávokban található gyakori alhaplocsoportok (U4a2a, U4a2, Hv3a, és R1a1) sokkal fiatalabbak, mintegy 6 200-4 400 évvel Kr. e. alakultak ki.” Harmadszor: hogy HOL, valószínűleg a Kaukázus és az Indusfolyó között.
Vagyis valószínűsíthető, hogy 17 000 és 14 500 között arra jártunk, megkaptuk az Eu19-Y-t, és újból kettészakadtunk, most egy kaukázusi és egy indiai ágra.

2. 0.Ge4. Visszatérve a már Eu19-cel „fertőzött” utasokhoz, ők a még összefüggő Fekete- Kaspi- és Aral- tavakat megkerülve a Dél-Kaukázusban (S1UK) összetalálkozhattak a Balkán-Mezopotámia (S1BM) úton Ny. felöl érkezőkkel, valahol a D- és É-Kaukázus meg az Elburz hg-ek Ararát, Elbrusz meg Damávand csúcsainak háromszögében, melyek 5.137, 5.642 és 5.604 méter magasak. Ma az Ararát a legalacsonyabb, de a Biblia sem mondja a legmagasabbnak. Kellett, hogy itt legyenek, mert Matsumoto professzor kutatásai az Elburz hg-en és környékén találtak erre mutató genetikai nyomokat, és ha tényleg itt voltak, ezek a csúcsok segítettek nekik túlélni a (V)ízözönt, hacsak nem volt retúrjegyük a bárkára is, ahogy, többek szerint, az Ószövetség is említi. Ha pedig az S1BM úton érkezettek találkoztak az S1UK vándoraival, akkor bizonyára hamarosan „elkapták” tőlük az Eu19-et. A hegycsúcsok háromszögét részben átfedő, az Urmia- Van- és Szevan-tó háromszöget a magyarság bölcsőjének tekinti pl. Farkasinszky Tibor is a Magyar őstörténet új alapokon – Kr. e. kb. 2000-től c. művében. De hihetően csak azt bizonyítja, hogy ott mi átutazók voltunk. U.i. már a 9/13e. éve (V)ízözön előtt Sumérban voltunk, a (V)-t S1BM és az S1UK úton érkezettek ott élték át, majd Sumér-ban, még több mint 4e éve bevettük az U4 kanyart, másképp hogy kerülhetett a kocsi már 4e. éve Budakalászra? Oda-vissza, persze, a tavakat érinthettük, de nem onnan származunk!

Részletesebben lásd 1. táblázat sorszámrendjében: 11/ Elburz, Kaspi t. déli part Ge. és 15/ Sumér, Irak Őj. és Ré. bekezdéseiben és a 00/9. térképet ami azonos a 0/9. térképpel. 
S. Kramer, Tell-avivi professzor sumér, ékírásos szövegből, én a The Sumerians c. műve 328.o-áról fordítottam angolból: Sumér királylista. Miután a királyság az égből leszállt Sumérra, Eridu lett a királyság székhelye. Összesen öt város, nyolc király uralkodott. Akkor a Vízözön végigsepert a Földön. Miután a Vízözön végigsepert a Földön és a királyság az égből leszállt második alaklommal, Kis lett a királyság székhelye. Ott tényleg voltak vízözönök.

Vagyis útvonalukat valóban súlyos antropológiai, rténelmi és genetikai bizonyítékok jelzik 3. v.: 0.An3. Akkor vándoroltak, mikor az LGM (1, 2. ábra és 1./a térképvázlatkényszerítette őket. Ezt igazolja Semino már idézett cikke is.

A klíma az Alföldön, Dunántúlon és a hegyvidékeken mikro klimatikus okokból bizonyos mértékben eltérhetett egymástól, akárcsak ma is. Ezen kívül az északkeleti Kárpátok hágóin keresztül ingázó, élelmet kereső állatfajok visszaútjukban maguk után húzták a rájuk vadászókat is, és ezek az ”élelmiszer importok” is eleinte késleltethették a vándorlási folyamatot, főleg a vadászokét, majd egy idő után, akár fel is gyorsíthatták a bővebb zsákmányt ígérő eredeti élőhelyet, a vadak nyomait visszafelé követve keresők mozgását, de mindenesetre irányt szabtak annak északkelet-kelet felé.

„Csökkenti-e Semino cikke a valószínűséget? Válasz saját kérdéseinkre 13 pontban.
(HAJSZÁLGYÖKEREK 134. o.) Úgy tűnik, Semino kutatási eredményei sem csökkentik annak a valószínűségét, hogy őseink egy része, retúrjeggyel a zsebében, anyanyelvi alapokkal a fejében, útnak induljon. Sőt. Mikor is? Semino erre is választ adott: Megerősíti, hogy az LGM hűlési periódusában. És ez megegyezik a Józan Paraszti Eszünk logikájával is. Csakhogy itt, nem csak a sunyi ellendrukkerek, hanem a szemfüles szövetséges is megjegyzi, hogy bizonyára csak olyan részleteket emeltem ki, amelyekre csak ez lehetett a válasz. Tessék olyat keresni, amire csak ellenkező válasz adható. Legalább annyit, amennyit én találtam, beleszámítva azt is, hogy egy-egy pontba néha több témát is belepréseltem. Ebből a célból is közöltem a teljes cikket is.” 

Vagyis tényleg akkor vándoroltak, mikor az LGM (1, 2. ábra és 1./a térképvázlatkényszerítette őket. Ezt igazolja Semino már idézett cikke is 4. v.: 0.Em4. Azért ők, mert akkor és ott ők és csak ők, a közös nyelvet beszélők voltak jelen. Mert a Kárpát-medencében a pre-elő-ősmagyar nyelvet beszélők voltak túlnyomó többségben, mert aki oda keveredett, az kénytelen volt megtanulni a túlnyomó többségnek a korábbi idők folyamán kialakult nyelvét. Ahogy azt az 1. 0.Em1. bekezdésben már kifejtettem, azért ők, mert nekik nem jutott hely a menedékekben. Akik alulmaradtak a menedékhelyért folytatott harcokban, azok vándorolni kényszerültek. Az északiak, a hegyvidékiek, inkább a nagyvadak nyomát követték a Kárpátok hágóin keresztül, bő zsákmányt remélve, mert a menedéket találók elsáncolt, védekező, fűthető állásai szemben az ő hűlő klímának kitett helyzetükkel nem kecsegtettek gyors győzelemmel, egyrészt, másrészt a saját nyelvüket beszélő, a gondokat azon megtárgyalni képes sajátjaik voltak a védők. Ismét a tárgyalás győzött az erőszak fölött.

A gyűjtögetőknek, halászóknak, a Kárpát-medencei délebbiek a dél felé indulás volt a kézenfekvő megoldás, „ …de /ismétlem/ a környéken mindenki vándorolt…” /Semino 2000/. Karantz (Em), Semino (Ge) sőt a Józan Paraszti Eszünk is támogatják, hogy tényleg azért ők, mert akkor és ott ők és csak ők, a közös nyelvet beszélők voltak jelen.
5. v.: 0.Em5. Dél- és, északkelet-kelet felé olyan területeket találtak, amiket lakóik valószínűleg már korábban jobbára kiürítettek, hisz azokat az északi hidegtől kevésbé védte a

Kárpátok karéja.

Dél felé, a Morava - Vardar folyosóját, pedig hasonló eredetű, az Alföldünkön át fúvó, jeges szelek tisztították meg az ott lakóktól, akik azok elől részben klimatikus menedékekbe

(Semino 2000), más, magasabban fekvő, a folyosótól elzárt völgyekbe költöztek át, vagy ők is, hozzánk hasonlóan szétszakadva, szintén útnak indultak. Vegyük tekintetbe ugyanis, hogy ami a tágas Alföldünkön, Dunántúlunkon csak fútt, az a keskeny völgyekben viharrá gyorsulva, tőlünk délre, látszólag a Kárpátok védelmében is, jeges, lakhatatlan folyosókká változtathatta a folyóvölgyeket, így a „balkáni menedékek” aligha ezekben a folyosókban alakultak ki. „Az adott területet már korábban elfoglaló nép feltételezett ellenállását” (Krantz, 5. pont) az LGM és az az elöl, ugyanonnan korábban menekülő előttük járók már megtörték. Így hát ellenállásba itt sem ütköztek, sőt együtt menekültek a többiekkel, de letelepedésre alkalmas helyet itt sem igen találtak. Nem tehettek mást, mint hogy az ukrán síkságon dél felé, a Balkánon pedig a hegyek közé és a menedékekbe már korábban befészkeltektől kiszabott útvonalon kelet vagy dél felé húzódtak a hideg elöl. Őseink mozgását a földrajzi és klimatikus adottságokon kívül egyrészt az határozta meg, hogy előttük már sok jó helyet elfoglaltak olyanok, akik kevésbé védett helyekről már korábban szintén menekültek, akiknek tömege, áradata a régen ott lakók ellenállását már a mi odaérkezésünk előtt megtörte, viszont az újabb jövevények elleni együttes ellenállásra nagyon is képesek voltak, így legfeljebb az átvonulást engedélyezték, a békesség kedvéért.

„Az Észak-amerikai rekonstrukcióban használt második elv az volt – folytatja Krantz válasza végén – hogy egy technológiai újítás annyira meg tudta növelni egy csoport létszámát, erejét, és/vagy tekintélyét, hogy szomszédjaikat le tudták győzni.” Nekünk volt egy ilyen technológiai újításunk, anyanyelvünk, melyet legalább is a velünk találkozókhoz képest már akkorra is művészi fokra fejlesztettünk, és amit senki nem értett, ugyanakkor a velünk tárgyalók tanúi lehettek annak, hogy a nyelvet használók sokkal gyorsabban, pontosabban tudtak egymás közt egyeztetni, mint az azt használni nem tudók. Egy ilyen nyelvnek, különösen egy LGM-hez hasonló helyzetben, óriási összetartó ereje van. Ez megkönnyítette a belső békét, a közös tervezést, szervezést, nehezítette a lemorzsolódást, beolvadást vagy az árulást. És van itt még valami, amit Teller Ede mondott, nevezetesen, hogy „amennyiben nem Ady teremtő nyelvén ismerte volna meg a világot, akkor aligha vitte volna többre egy átlagos középiskolai tanárnál. Vagyis, mint minden nyelv, visszahatott a gondolkodásra is. Ez azonban csak a széthullás ellen lehetett elég, az ukrajnai és balkáni menedékekbe érkező két népesség kényszerhelyzetekbe került, a hovát ezek a kényszerek szabták meg. Ne felejtsük el, hogy a három részre szakadás számbelileg alaposan meggyengíthette a magyarul beszélők mind három „törzsét”, eredetileg bármilyen népes elő-nemzetből is származtak.
Valóban, dél- és, északkelet-kelet felé olyan területeket találtak, amiket lakóik valószínűleg már korábban jobbára kiürítettek, hisz azokat az északi hidegtől kevésbé védte a Kárpátok karéja. Ezt támogatják Krantz (Em), Semino (Ge) és Teller E. (Km, Tö) írásai is.  Úgy érzem, ezzel Krantz valamennyi kérdését részletesen is megválaszoltam, s ez tovább növeli munka-hipotézisem valószínűségét.

Az ősember nem csak csontjait, tárgyait,hanem információt, írást is hagyott ránk Emlékeztettőleg: 3-5. o. 00.Öj1. Fejes Pál: „Mit írtak az ősmagyarokról 46 000 évvel ez előtt?” Vagy Varga Csaba, vagy Árkai: 00.Öj2. 5. 0.Ré2, Őj3. Egy lelet, , mely a könyvemben még nem, de 2019. évi előadásomban már szerepel. Megtalálóját, Lambrecht Kálmánt idézem: „A lelet jelentőségét az adja, hogy a legrégibb,  5. ábra Kárpát-medencei írásos emlékünk. A bajóti pálcavég 15/20e. éves bolygatatlan föld-rétegekben talált lelet, amelyen a ma is használt, jelenleg székely-magyar nevű rovásírás betűi, tán egy szó is, 5. ábra, felismerhető. Mindezek, és a 7. térképvázlat összeolvasásából a következő, őstörténetünk szemszögéből fontos ismeretek származnak: Egyrészt a tatárlakai korongnál is jelentősen idősebb írásem-lékkel támaszthatjuk alá igen korai Kárpát-medencei jelenlétünket. A korong kora: Vlassa: 2 600, Falkenstein: 2 850/2 700. A K-m-i, Makay féle C14: ennél több, Friedrich, A bosnyák piramisok és Glozel”: 8 200/7 500.

Másrészt a magyarok már ebben az időszakban a betűírást, mint legkorszerűbb írásmódot használták, ahol minden hangot egy külön betű jelöl, s így a mondanivaló könnyedén lejegyezhető, nem úgy, mint a nehézkes képírással, fogalomírással és szótagírással.”
Forrás: A pálca jeleinek olvasta Friedrich Klára rovás-kutató és tanár megfejtése.
A megfejtést a Forrai Sándor Rovásíró Kör honlapján olvashatják: www.rovasirasforrai.hu Csak érintettük a Medencén belüli, bajóti, tatárlakai, Őj eredményeket, és meg sem említettünk számos kutatási eredményt. Az eddigi térképek Kárpát-medencei és Ösvény menti számos régészeti lelőhelye csupán ízelítő az ezeket összesítő, hiánytalan listából, és szinte minden ilyen lelőhelynév mögött leletek tucatjai húzódnak meg. 5. 0.K-m. ÖSSZEFOGLALÁS: TÉZISEMET TÁMOGATJÁK NEM CSAK : A TELEPHELY ÉS A KLÍMA (00.K-m1), HANEM A 00.K-m2., 3. és 4. bekezdések 9 RÉGÉSZETI, 1 HARVARDRÓL SZÁRMAZÓ EMBERTANI, 1 GENETIKAI, 1 ZENEI, 1 ŐSJEL-FEJTÉSI /SZÉKELY-MAGYAR ROVÁSÍRÁS/ ADATOK, Összesen 13 ADAT, továbbá SEMINO genetikai kutatásain alapuló eredményei és KRANTZ antropológiai eredményei + AZ ITT KÖZÖLT TÉRKÉPEK IS. Az anyag csupán ízelítő az összesen 5 tudományág, a csak Kárpát-medencei, külső kapcsolat nélküli, számtalan leletből, adatból.

magyarsag30000eve 3A második Kárpát-medencei starttal, vagyis az S2-vel, azaz az U5-tel végződő „finn-ugor”  kirándulásunkkal egyelőre adós maradok, mert az az alábbiaknál jóval később történt, mint az 1. táblázat második, 19. sor utáni 0 jelű sorának helyzete és annak D oszlopában jelzett felmelegedés is jelzi. Leletek, kutatási eredmények sorról- sorra Eurázsiában és/vagy a Kárpát-medencében melyek rímelnek, hasonlítanak egymás adataihoz, eredményeihez, kapcsolódnak egymáshoz, tudományágankint.

Ehhez viszont el kell hagynunk a Kárpát-medencét, Eurázsiához pedig már egy Eurázsia térkép is kell, el ne tévedjünk: 0/8. térkép Ne tessék megrémülni, ez a már említett tanulmány-kötetem hátlapját díszíti, mindent rárajzoltam, így kicsit sűrűre sikerült. Nem erről, hanem a következőről fogunk beszélni.
Azon az U-kanyarok utáni visszautakat sem jelöltem

⇓ Kattints a nagyításhoz ! ⇓

magyarsag30000eve 4 2

magyarsag30000eve 5

0/9. térkép Ez áttekinthetőbb. JELÖLÉS: OKOZÓK: LGM: Utolsó legnagyobb eljegesedés, Felmelegedés, V: Vízözön; S1B: 1. Start, Balkán felé, S1BL: 1. Start, Balkán-Levante felé, S1BM: 1. Start, Balkán-Mezopotámia felé; S1U: 1. Start, Ukrajna felé, S1UO:1. Start, Ukrajna-Ordosz felé: S1UK: 1. Start, Ukrajna-Kaszpi-t. felé; GU: Genetikai „fertőzést” kapunk, Ukrajna; S2: 2. Start, a „finn-ugor” = Mari, Udmurt Genetikai és nyelvi „fertőzés átadás” felé; GU3: Genetikai (+hun nyelvi?) kivéve „fertőzést” adunk át U3-kanyarjainknál. Az U1-U5: U-kanyarokkal hazaindulás. KNF: Kínai nagyfal, épült: Kr. e. 450-Kr. e. 100. Az 1. betű színe az okot jelzi, „G” nem.

Sorszám 1: Japán
1.Ge. Szemelvények Hideo Matsumoto oszakai genetikus professzor: A mongoloid és velük szomszédos népek jellemzői a humán immunológia genetikus markereinek /Gm/ alapján c. tanulmányából. /Saját ford. Bevezetőül itt csak annyit, hogy a markerek, magyarul=jelzők, kicsit hasonlóak az autókon látható, például Mercedes markerhez, márka jelzőhöz, messziről, könnyen, gyorsan, megbízhatóan beazonosítható a gyártmány, és több mint egy évszázada nem változott. A genetikában is „messziről, könnyen, gyorsan, megbízhatóan” ezért olcsón beazonosítható a markerek segítségével emberek genetikai rokonsága, mégpedig 200 000- 300 000 évvel visszamenően is, mert a Gm ennyi idő alatt sem változik. Bővebben a HAJSZÁLGYÖKEREK c tanulmánykötetem 101. és 170-o-án/

a/ „A mongoloid népek között genetikai összefüggés figyelhető meg aGm ag ,Gm ab3st, és Gm afblb3 haplotípusok között.”

b/ „Az ab3st, mely nagy százalékban figyelhető meg a Japánokban, minden irányban szétterjedt, legnagyobb százalékban az észak-bajkáli Briatok között, ahonnan meredeken esik, … de még mindig magas százalékban található … eszkimók, yakutok ,tibetiek, mongolok /Szovjetúnió/, olunhunok, koreaiak, japánok és ainuk között. Ráadásul a gén megjelent a huik, uyghurok, indiaiak, irániak továbbá a távoli magyarok és az olaszországi szárdok között.” Vagyis ezek a népek több százezer éve genetikai kapcsolatban álltak egymással, vagy éppen közös ősöktől származtak..

c/ „Az eredményekből ismét következtethető, hogy a japán faj az észak-mongoloidhoz tartozik, és a japán őshaza bizonyára Szibériában, legnagyobb valószínűséggel a bajkáli területen van.

1.Ny1. „Az ázsiai mongoloid népesség nyelvészeti szempontjából vizsgálva, ott van egy Ural-altáji nyelvcsoport, a timur és hun néven ismert lovas nomádoké, mely magába foglalja a mongolokat, tungúzokat, briatokat, koreaiakat és a japánokat.
Vesd össze /Vö/ Sorszám 11.Elburz, Káspi déli part.
Részletesebben lásd 1. táblázat sorszámrendjében: 23/ Hun birodalom-Attila Ny bekezdésében 
1 Japán ÖSSZEFOGLALÁS a/ pont szerint az északi és déli mongolokban a más-más a Gm-ek százalékos előfordulása, de minket az érdekel, hogy pontosan a Gm ab3st és a Gm afblb3 a magyarságban, és környékünkön csak nálunk és az ukránoknál fordul elő, de ott más %-ban. A további bizonyítást és ábrát lásd a 18.sor fejezetében.
Vesd össze /Vö/ 1. táblázat sorszámrendjében: 00/ Prades, India; Kárpát-med.; 5/ Madhya Prades, 6/ Radjastan/Ind.; 9/ Ujgur, Kína; 12/ Elburz, Káspi t. déli part, irániak; 22/ Hun birodalom- Attila; 26/ Etruszkok, 27/ Szardínia, Olaszország , GE bekezdéseivel.
„A japánokkal kapcsolatban ismét elítélte az Akadémiát: ’a japánok kérdést intéztek volt a magyarokhoz, hogy egy fajhoz tartoznak-e ők velők, mert ők az etnográphiából azt látták, hogy egy fajhoz tartoznak.’ A Magyar Akadémia rézéről siettek tagadólag válaszolni.” Szentkatolnai Bálint Gábor: A tamul /tamil/ nyelv a turáni nyelvek sanskritja. Dr Aradi Éva és Pápai Szabó György: MVSZ Kisenciklopédia 14. nyomán.

Vö: Sorszám 3.Ordosz Kína. fejezet 3.1. KÖVETKEZTETÉSEM és a 3.Ré bekezdésével, továbbá 13.Ny4-gyel.

Sorszám 2: Kína

2.Tö. A fordító előszavából: „A Hunok legkorábbi története, mely Kr.e. 2.550-től 90-ig tart, a 130 kötetes Shi Ji, azaz Történelmi Feljegyzések 110. kötete, az utolsó, amit még a Kr.e. 145- 90 közt élt Sima Quian “a kínai történelemírás atyja”, a nyugati Han dinasztia császári főtörténésze írt, ókínaiul, modern kínaira átültette Wang Yahaj, fordította: Du Yaxiong modern kínaiból angolra, majd neje, Horváth Izabella magyarra. Kiadta a Magyar Ház, Pekingben, 1997-ben, ókínai és magyar nyelven. A X. szd. negyvenes évei óta nyomtatják; Iskoláikban máig is ezt tanítják”. Vagyis aki ezt nem tudja, akár meg is bukhat.
2.1. KÖVETKEZTETÉSEM: Mi mikorra jutunk el idáig?

A főtörténésztől a 17. o-án megtudjuk azt is, hogy Yao és Shun császárok (2550-2140) előtt is éltek nomadizáló shanrong /elő-hun,/ xianyun és sunyu népek az északi vadonokban. A fordítótól a 114. és 115. oldalon, hogy a shan= hegység, a rong= harcos, vagyis shanrong= hegyi harcos, és „Sok kínai történész véleménye, hogy a rong és di népek xiongnu /= hun/ néven lettek ismertek, mikor Kr. e. 318-ban a nevük megjelenik a krónikákban. (Lin 1986 ).”

Érdy pedig, alább is idézett művének 74. o-án elmondja, hogy Mongóliában, 2011-ben részt vett egy, a hun birodalom megalapításának 2220. évfordulója alakalmából rendezett ünnepélyes előadássorozaton.
2.Ré Ahol ezt a 2.Ré fejezetet nem Érdy Miklós a Hun kapcsolat c. művének (Magyarságtudományi füzetek – Kisenciklopédia 20 –Bp. 2013. Magyarok Világszövetsége /MVSZ/) alapján, vagy annak idézésével írom, jelezni fogom, ha igen, csak Érdy oldalszámát és (zárójelben) az ő képszámozását idézem. Mindez nem vezet egyoldalú beállításra, mivel Érdy egyrészt az USA-ban él, szakmailag és anyagilag független, másrészt már e könyve itteni megjelenése előtt az USA-tól a SZU/Oroszország/-ig és Mongóliáig számtalan helyen tartott előadást, továbbá több angol és magyar nyelvű könyve is megjelent e témában. Mindez szófukar, de ábrákban bővelkedő könyvéből és bőséges irodalomjegyzékéből jól követhető, akárcsak a Magyarságtudományi tanulmányok c. gyűjteményes kötetben (főszerkesztő Botos László, HUN-idea Szellemi Hagyományőrző Műhely Bp. 2008.) megjelent tanulmányából. Érdy könyve alapján készítettem az alábbi kivonatot, mivel annak idézésére itt nincs hely:

A Térségben talált részleges és jelképes lovas temetkezések számadatainak táblázata

magyarsag30000eve 6

Jeniszei f. forrás-vidék, mongol-orosz hat. Tuva Köztársaság (Oroszország) . II-I. század 4 /szkíta?/sír 2013 előtt a Jeniszeitől K-re az Óceánig, a Kr. e. VIII-I. szd-ig legalább 640+15+1+4= 660 korai hun+xiongnu +szkíta?+hun lovastemetkezést+ számos temetőt és kurgánt tártak fel.

E szám kiköveteli, hogy a lovastemetkezések fajtáival kicsit részletesebben is foglalkozzunk, mielőtt az akkori, hunok járta Kínából átlépünk a mai Oroszország és Kazahsztán területére.
28. oldal: A magyar őstörténet szempontjából legfontosabbak a hunok részleges lovastemet-kezései, amelyekben hat alapvető hun szokás azonos a korai magyar lovastemetkezésekkel, de nem más népekével. Ez nagyon súlyos régészeti párhuzam. Ezeket eddig soha nem ismerték fel és ezekről soha nem jelent meg közlemény.

Hun temetkezések: Tekintsük át a Fekete-tenger fölötti pusztákon lévők közül kiválasztott négy jellegzetes hun-sír fajtát (27. kép) (Zaszeckaja1994):

1. Ezek részleges lovastemetkezések, a ló koponyája és alsó lábszárai v. patái vannak a sírban. A hunok és a magyarok nem teljes lovat temetnek. A ló húsát elfogyasztják a halotti toron.
2. A balszélen jelképes lovastemetkezést látunk, aknasírban, lófej nincs eltemetve, csak zabla.
3. Földalatti sírszerkezetek az egyszerű téglalap alakú aknasír, a padkás és a padmalyos, utóbbinál legalul egyik oldalán teljes hosszában kétszeres szélességűre bővítik, s kissé mélyítik.
4. A lófejen kívül más háziállatok feje, combja, bordája is sokszor van a sírokban a túlvilágra szolgáló eleségként.
5. Kerekaljú, széles szájú, kis, agyagedények (54. kép) vannak az Irtisz folyam menti hun kurgán temetőben a fejhez közel, rovátkolt peremmel.  lelőhely: Szidorovka.
6. Arany, ezüst, bronz, néha selyemlemezeket varrtak a szemek helyére a halotti szemfedőkön. Kis bronzlemezeket (34. kép) varrtak a kendervászon szemfedőkre már a Kr. e a VIII, században a shanrong előhun temetőkben a Távolkeleten (Jin 1991a és b) Nagyon fontos szempont ez(!), mert bármilyen váratlan is, de ugyanebben a shanrong előhun temetőben találtam a magyar, részleges lovastemekezés legkorábbi hun párhuzamát már a Kr. e. VIII. századból. A helység neve Yuhuangmiao (Yenqing megye) Kínában.

Immár jócskán a mai Oroszországban vagyunk. Ott és onnan az Irtis és a Kárpát-med. közti magyar lovastemetkezéseket, azonosságaikat a hun sírokkal, megtaláljuk majd az erről a hatalmas területről szóló Érdy beszámolókban, könyve 41-76. oldaláig, melynek szemelvényeit szintén közöljük az idevágó területeknél, népeknél és az 1. táblázat 0 sor – Kárpát-medence, 2. Start – S2 soránál.
2.Mu Lásd 3. Ordosz, Kína sor 3.Mu tudományágánál. Hogy miért, az ott, és az ÖSSZEFOGLALÁSOKBÓL kiderül.

2. Kína ÖSSZEFOGLALÁS Nehéz Kínát Ordosz, a Tarim-medence, Ujgur és a körülötte fekvő területek nélkül összefoglalni, de nehezebb lenne azokkal együtt. A magyar őstörténet szempontjából legfontosabbak a hunok részleges lovastemetkezései, amelyekben hat alapvető hun szokás azonos a korai magyar lovastemetkezésekkel (0.Ré), „de nem más népekével. Ez nagyon súlyos régészeti párhuzam. Ezeket eddig soha nem ismerték fel és ezekről soha nem jelent meg közlemény, pedig 2013-ig bezárólag legalább 660 ilyet tártak fel.”

Sorszám 3: Ordosz, Kína

3.Tö Du Yaxiong Bevezetőjét idézem: „E két /nyugati majd keleti/ han krónika szerint Kr. u.48-ban /Kr. e. 54-ben, Dr. Bárdi László, ELTE summa cum laude, habilitált a Dél-kínai Nanchang Tudományegyetemén, majd posztgraduális nyelvtudomány következett Anglia, Német- és Olaszország és Kína egyetemein. Higgyünk neki, Sima Qian már Kr. e. 91-ben meghalt. M.T./ a hunok északi és déli csoportra oszlottak.

Később a déli csoport egy része behódolt és beolvadt a nagy faltól délre eső kínai keleti Han-dinasztia birodalmába és a kínaiak, de az ujgurok és más kisebbségek is őket tartják őseiknek. Az északi hunok viszont Kr. u. 91-ben nyugat felé tartottak /ez volt az U1=1 jelű U-kanyar, nem az 1./, és a kínai kutatók az V. században feltűnő hunok (azaz Attila népe) őseinek tekintik őket. Ma sok kínai, akár csak számos Kínában élő kisebbség – ujgur, yugur, mongol – akik a nagy fal környékén élnek, /Ordosz is ide tartozik/ úgy tudják, hogy ők a déli hunok leszármazottjai, a magyarokról pedig azt tartják, hogy ők Attila király hunjainak ivadékai, azaz az északi hunok leszármazottjai. Ezért fontos, hogy a magyarok megismerjék a Shi Ji 110. kötetének tartalmát, ezt a nagyon korai, ázsiai hunokról /=xiongnu=keleti hun/ szóló feljegyzést.”

Ha pedig már Attila nagykirály szóba került, hozzáteszem, ő 452-ben, a pápa könyörgésé-re megkímélte Rómát. Viszont a nyugati gót Alarik 410-ben tényleg kirabolta, a vandálok 455-ben, már Attila halála után, tényleg feldúlják, az arabok pedig 8 ábra 846-ban szintén kirabolják a várost. Ezek minden olvasni tudó számára ellenőrizhető tények. Az egyházi és egyéb feljegyzések pedig, mint nemrég kiderült, nem a nyugaton kalandozó magyarok romboló kedvét, hanem azt bizonyítják, hogy a templomok egy része még építés közben összedőlt. Mint statikustervező valószínűsítem, és egy erről szóló, A torony c. e korról szóló regényt olvastam is.

Az Előszót a fordító azzal kezdi, hogy „E mű fordításához a legrégebbi (Sung dinasztiabeli, Kr. u. 960-1279) kínai kiadás másolatát használtuk … ezt az eredeti szöveget csak azok a kínai kutatók tudják olvasni, mint, esetünkben, Wang Yahai kínai ősnyelvész, akik az ősi kínai nyelv tanulmányozásával foglalkoznak”.
Három kínai történész, egymástól függetlenül ugyanezt a választ adta, mikor külön-külön megmutattam nekik a könyvet.

„A Shi Ji 130 kötete Kínában a történelem-oktatás. alapját képezi, számos más krónikával együtt, amelyek közül több is bőven merített belőle.”… „Nehezen hihető, hogy ez a kötetnek a legelső magyar nyelvű fordítása, és hogy csak a francia, japán és angol fordítások megjelenése után, vagyis több mint 100 évvel a francia fordítást követően – 2000-ben – lát napvilágot.”

3.1. KÖVETKEZTETÉSEM: Ez alatt pedig, az MTA „tudósai”, a magyar történelem meghamisítása érdekében, még a kínai történelmet is megpróbálták meghamisítani. Hisz, mint Kínában ma is tanítják, a kínai történelemnek a hun történet szerves része, amit ha valaki meghamisít, az egyben a Kínait is meghamisítja. De vajon kiknek állt, és áll még ma is érdekében, hogy mind ez így történjen? Akinek ott nem inge, ne vegye magára. Ezért fontos, hogy Az Utca Gondolkodó Magyar Emberei megismerjék saját történelmünket, sőt, akár kutassák is azt.

3.Ré Du Yaxiong így fejezi be: „Ma is nagyon sok xiongnu emlék található a Nagyfal környékén Kínában, s Belső-Mongóliában, /ami ma Kína/, de talán a legfontosabb a színarany xiongnu shanyu (hun fejedelmi) korona, egy türkiz fejű arany sólyom díszíti /némelyek szerint kerecsen sólyom= turul. M.T. megjegyzése/ 8. ábra. 1972-ben került elő Ordosból, Peking, a és a Huang Ho közeli ásatások során. A korona készítését Kr. e. III-V. századra datálták.” …„Könyvem fedő-lapján a színarany, mintegy 2 500 éves hun fejedelmi korona látható. Vö: 000.Tö1.Ordoszban, Hohot, vagy Huhehot város Hun Hagyatéki Múzeumban és a fordítás borítóján is ez a szép ötvösmunka látható”. Hozzátenném, sajnos a fordítás fedőlapján mégsem. De saját fedőlapomon, a Kínán kívül világszerte talán először, most pótoltam. Látható a neten is, „hun királyi korona”, még angolul is, „Hun Crown” beütésével. Vagyis nem „Kárpát-medencei városi legenda”, ahogy azok, akiknek ez állna érdekükben, és megtévesztettjeik gúnyolódni szoktak. Ilyesmikről is szól ez a tanulmánykötet. (A korábbi „hun korona” címűnek a tartalmát az ellendrukkerek a korona képével magyarsag30000eve 7együtt kitörölték, helyettük egy Krím félszigetet emlegető, félrevezetés célú szöveget szúrtak be.)

Az Észak-Kínában élő népek ma is büszkén vallják magukat az ázsiai hunok leszármazottjainak, emléküket tisztelet és elismerés veszi körül.”

….3.Mu VALÓSZÍNŰSÍTI-E A KÁRPÁT-MEDENCEI MAGYAR MONOGENEZIST A ZENETUDOMÁNY, BARTÓK ÉS KODÁLY?
ZENEI FÜGGELÉK 

Válogatott szakaszok Érdy Miklós a Hun kapcsolat c. művének 18-20. oldalaiból. Magyarságtudományi füzetek – Kisenciklopédia 20 –Bp. 2013. Magyarok Világszövetsége (MVSZ) Bartók Béla a magyar és török népdal nyomában vizsgálja az őshazát.

Bartók elemzése (1943) volt munkatársának, Adnan SAYGUNnak a könyvében került kinyomtatásra (1976). Ennek a Bp-en nyomott nagyalakú könyvnek a New-york-i PÜSKI magyar könyvesboltba került egy példánya. ’És az ott mi?’ – kérdésemre került le a könyv egy könyvállvány legmagasabb polcáról, porosan a falhoz támasztva, hét évvel a kiadás után. E, Bartók őstörténeti következtetéseiről szóló könyv és tartalmának megismerése igen nagy fontosságú volt és összefonódott korábbi kutatásaimmal.

Bartók és munkatársa főleg a Taurus hegység déli lejtőin, így a civilizáció hatásától mentesen élő, török, yürük törzs körében gyűjtöttekKözel 40 évvel az emlékezetes gyüjtőút után a már idős Saygun professzor eljött Amerikába, ahol a Columbia Egyetemen hozzájutott Bartók ki nem adott könyvének kézzel írt tanulmányához és összefoglalásához. Ehhez hozzáadta a gyűjtött népdaloknak saját példányát, mely Bartókéval azonos, valamint ezeknek további részletes elemzését és Bartókkal való levelezését. A nagyalakú könyv 430 oldal terjedelmű. Az angol nyelvű munkát 1976-ban Magyarországon adták ki. az ereklyeszámba menő rész, benne Bartók keze írásával készült 41 oldalnyi angol nyelvű kiértékelés hasonmás kiadás. A könyv török szerzője Adnan Saygun, címe: Béla Bartók’s Folk Music Research in Turkey. Bár a könyvet az Akadémiai Kiadó adta ki, otthon példányai nem kerültek forgalomba. 

Bartók őstörténeti elemzése. De nézzük Saygun angol nyelvű könyvéből Bartók főbb, őstörténelmi vonatkozású megállapításait, melyeket gondosan magami fordítottam magyarra. Ezek igen nagy fontosságúak, mert Bartók a finnugor nyelvészettel homlokegyenest ellentétes következtetéseket von le a magyarok eredetét illetően, mely, ha ismertté válik, hosszú távon a finnugor elmélet összeomlásához fog vezetni. /Kiemelés: M. T. /

Összefoglalójában Bartók tehát ezt mondja (XXXIV. old.) e két csoportról: ”A láthatóan legrégebbi, legjellegzetesebb és leghomogénebb része az anyagnak, mely annak 43%-a, izometrikus 4 soros dallamokból áll 8 vagy 11 szótagos sorokkal … Ennek az /Ez/ anyagnak ez az a része, mely 8 szótagos, és azonos a régi magyar 8 szótagos anyaggal. A 11 szótagos rész közeli rokonságban van a régi magyar anyaggal. Ez mind a török, mind a magyar anyagnál egy közös nyugatközép-ázsiai eredetre mutat és meghatározza korukat, amely legkevesebb 1500 év.” /Vastagon M.T. betoldása, /jelben/ kihúzása az érthetőbbé tétel céljából./

…egy korábbi oldalon írja: „Az a tény, hogy egy ilyen megállapítás egyáltalán lehetséges, ezt a tárgyat nemzetközi fontosságúvá teszi. Mivel nincs más eset a világon, legalább is ami számomra ismert, amely lehetővé teszi egy ennyire megcáfolhatatlan meghatározását a népzene életkorának, mely oly sokszázadra nyúlik vissza.” (VIII. o.)
S még egy nagyon fontos megállapítás az, hogy
a finnugor népek közt csak a cseremiszeknél /mari-k/ vannak meg a magyarral rokon dalok, a többi finnugor népet Bartók nem említi. Ez azért van, mert a finnugor népek Európa szélén élve a Volga fölött, a 
Cseremiszek voltak állandóan kapcsolatban a török népekkel, melyektől népzenéjüket átvették. A Cseremiszek különállásának ténye Bartók bizonyítását tovább erősíti.” Mind ez nem támasztja alá azt a média-hírt, hogy kutatásai szerint a török népzene 75%-ban, a perzsa 42%-ban, finn pedig 2%-ban hasonlít a magyar népzenéhez /net/. igazolják viszont azt az ugyanottani állítást Ez azért van, mert a cseremiszek voltak állandó kapcsolatban a török népekkel. A fentiek alátámasztják Mészárovits (2018) 51. oldali megállapítását is, hogy a ’Magyar’? ’tudományos’? ’Akadémia’? eltitkolta a kérdéses művet a magyar közönség elől.
Akinek ott nem inge…

S mivel jelen írásom alapkoncepcióját is megtámogatja/, ide kívánkozik Kodály Zoltán A magyar népzene című (4. kiadás, 1969) könyvéből vett két idézet is:’…A magyar zene kialakulásának útja sem lehetett más, mint a nyelvé, a népé’ … a finnugor népek közül egyedül a finn nép rendelkezik gazdag zenei gyűjteményekkel. Zenéje azonban annyira távol áll a magyartól, hogy eddig lényeges egyezéseket kimutatni nem sikerült.’ (17. o.)” /Kiemelés: M. T. /

S másutt: Kifejlődhetett az ötfokú hangrendszer egymástól távol eső népeknél is. „De már a dallamszerkezet, frazeológia, ritmusilag feltűnő, lényegbeli egyezése nem lehet véletlen. Itt már érintkezést és közös forrást kell feltenni. Ha ilyeneket találunk,egyrészt a magyarságnál, másrész a keleti népközösségnek mai maradványainál,melyből a magyarság egykor egy U5 kanyarral kiszakadt:nem képzelhető el másképp, minthogy már a magyarság egy részének S”-vel való kiválása előtt is megvoltak az akkori Kárpátmedencei közösségben, s a magyarság, nyelvével együtt hozta magával örökségként régi hazájából a régi hazájába. A magyarság ma legszélső idehajlott ága a nagy ázsiai zenekultúra évezredes fájának, amely Kínától Közép-Ázsián át a Fekete-tengerig lakó különböző népek lelkében gyökerezik. idézi Kodály Zoltánt: A magyarság ma legszélső idehajlott és itt gyökeret eresztett ága a nagy, ázsiai zenekultúrának.” /A nem dőlten írt beszúrások M.T.-től./
Saygun írja könyve saját maga írta részében (1976) 240. oldalán: „azért, hogy megmagyarázzuk a hasonlóságot a török és magyar dallamok bizonyos típusai között, ténylegesen vissza kell mennünk abba a korba,amikor a törökök és a magyarok közeli szomszédságban éltek egymással”… „Vándorlásuk során a magyarok … a Fekete-tenger északi partja mentén is vonultak vissza ősi és egyben mai hazájukba, … míg a török törzsek a Fekete-tenger déli partján vonultak Anatólia belsejébe.” /A dőltbetűs M.T. beszúrása./

Szabolcsi Bence szerint a magyar zenei kultúra döntő részben az ordosi sztyeppékről ered. Az ordosi alföld pedig a hunok egyik őshazája. A magyar népzene ezek szerint hun eredetű! A magyar és a ma már kínai területen fennmaradt sok népzene rokonsága több mint 3 000 évre nyúlik vissza, és a hun zenére vezethető vissza. Ecsedy Ildikó Kelet kutató feljegyezte: A kínai történetírók saját, kínai származású lázadóik és az idegenek (hunok) kárhoztatásakor egyaránt valami buja, kicsapongó zenén botránkoztak meg, amely veszélybe sodorja a kínai szertartásokat, s a kínai zene megújulásai, fellendülései tagadhatatlanul és kimutathatóan idegen [hun! – Grandpierre] gyökerűek.

A hun zene volt az oka a kínai lázadásoknak? Jobban tetszett a kínaiaknak a hun zene, mint a kínai! Csakis ezért sodorhatta veszélybe a kínai szertartásokat – mert valóban rendkívüli, lenyűgöző hatású volt! A hun zene életképesebb, élettelibb, mélyebbről fakadó volt, mint a kínai! A mai Kínában és Indiában élő sok nemzetiség, nép zenéjében mutatható ki a magyar népzenével való szoros rokonság. Ilyenek például a Kína Jünnan tartományában (Indiával szomszédos dél-kínai tartomány) élő naxi nép zenéi, vagy az Indiában élő Rádzsputok, Asszam és Bihar tartomány /lásd:

Sorszám: 5.Madhja Prades/India fejezet, 1. térkép/ népzenéi. De a hun népzene a kínai népzenére olyan erős hatást gyakorol, hogy a legnagyobb lélekszámú kínai népcsoport, a han népzenéjében is a magyar népzene sok nyomát találták már meg.A hun zene az ősi, romlatlan emberiség legmegragadóbb és ezért a legéleterősebb zenéje, amely a világ legnagyobb népeinél, a kínainál és az indiainál ezer éveken át tartó fénnyel világít még ma is.

Érdekes, hogy a naxi nép a saját hagyományai szerint egy több mint ezer éve északról érkezett lovas néptől származik. Történelmi nyomok szerint ez a Tien-san keleti szélénél élő nép a harmadik században ideérkező szakák (szkíták M.T.) utódja, …de tegyük még hozzá, hogy társadalmuk anyajogú volt, mint a régi Magyaroké. Az eladósorban lévő naxi lányok olyan szép fejéket, pártát viselnek, ami rendkívül hasonló a magyar népviselethez. Zenéjük „élő kövület”, a legrégebbi zene, amit a nyolc ezeréves zenei múltra visszatekintő Kína ismer. A két naxi népdal közül, amit ismerek, az egyik kísértetiesen emlékeztet a magyar csujjogatósokra. 

(Hozzáértéstől nem zavartatva; A csujjogatós valószínűleg az alábbi, ma is élő indulatszavaink némelyikéből származik: Ihaj-csuhaj; huj, huj, hajrá; hej; sej.
Más. A Népstadionban játszott a szovjet Dinamó a magyar válogatottal. A Szabadnép kérte kövér betűkkel: „Így biztassuk csapatunkat: Hajrá magyarok!” A szokásos biztatás, ugyanis Huj, huj hajrá volt. Csakhogy a huj orosz jelentése lóf..z. A felhívás eredménye borítékolható volt…)

Grandpierre Attila:A magyar népzene eredete és jelentése KAPU 2016. 02: Szemelvények.

Még egy fontos adalék a történelemből. Nagyon ősi időkben, vagy már a kínai vallás hajnala előtt, a mágusok vallásának szervezett papsága lehetett (de Groot, 1982, VI, II:1187). Az i.e. évezredekben a mágusok a kínai vallás minden szintjén vezető szerepet játszottak (Schafer, 2005, 234). Az a legősibb hangszer, amelyet a mai Kína Jiahu nevű lelőhelyén találtak, nem messze a Sárga folyó fordított U-alakú kanyarulatától, azaz Ordos körzetétől, pentaton dallamok lejátszására alkalmas lyukakkal rendelkezik. Ilyen lyukak kialakítása nem könnyű feladat, nemcsak a pentaton hangsor megszólaltatásának szándékát feltételezi, de megfelelő szakértelmet is igényel. A furulyák korát a szén 14-es rádióaktív izotópjának mérésével az amerikai Brookhaven Laboratory szakértői 9 ezer évre tették. Juhász Zoltán népzene-kutató 2006-ban megjelent könyvében így írt erről: „oktávról ereszkedő négysoros pentaton dallamot játszott le a kínai zenész a hangszeren” (Juhász 2006, 191.o.). Itt meghallgathatjuk a magyar fülnek meglepően ismerős, 9 ezer éves pentaton dallamot, amelyet a „Nature” folyóiratban megjelent tanulmányuk kapcsán a szerzők elérhetővé tettek:

https://www.bnl.gov/bnlweb/pubaf/pr/1999/Flute7.wav

/A HAJSZÁLGYÖKEREK 4. ábrán látható két furulya Kárpát-medencei eredetű, és koruk megerősíti annak a valószínűségét, hogy a furulyák innen terjedtek tovább első elindulásunk, 1. startunk, S1, északi útvonalán az eurázsiai síkságon át Kínáig, az U1-ig, Ordoszig./
Juhász Zoltán az öt nagy kultúrkör földrajzi eloszlása és dallamtípusaik elemzése alapján két zenei ősnyelvi kultúrkört állapított meg, ezek a keleti és a magyar-skandináv kultúrkörök. Az „ősnyelvinek” nevezett kultúrkörök földrajzilag több körzetre esnek szét, hiszen Amerika messze esik az eurázsiai körzetektől. Az ősnyelvi kultúrkörnek van egy zenei alaprétege: azok a dallamtípusok, amelyek egyszerre több nép zenéjében is megjelennek a kultúrkörön belül. Ennek az alaprétegnek a székely-moldvai népzenében van a legtöbb változata, a második legtöbb pedig az összmagyarban. (Juhász 2014, A magyar népzene Eurázsia és Amerika zenei térképén. Magyar Művészet 2014/3-4, 2064-3799.)

Másrészt a világ népeinek zenéjében négyféle pentaton hangsor ismeretes, és mindegyik-nek léteznek altípusai. A magyar népzene legősibb rétegének ismertetőjegye az a félhang nélküli ötfokú zenei hangsor amely a kvart és kvint pentaton stílusba sorolható. A félhang nélküli pentaton a Kárpát-medencében, az orosz síkságon és Kínában honos (Du Yaxiong). Ezen belül ötféle hangsor különböztethető meg.. Ezen öt hangsor közül a magyar népzene ősrétegében csak egy az, amely kiemelkedően gyakori: ez a lá-pentatonnak nevezett hangsor (a kínaiak ezt Yu-hangnemnek nevezik). Ez a lá-pentaton hangsor nem található meg máshol, csak a Kárpát-medencében, a Volga mentétől Közép-Ázsiáig és a mai Észak medencében, a Volga mentétől Közép-Ázsiáig és a mai Észak-Kínáig, valamint Amerikában (Du Yaxiong 1998, 12). Du Yaxiong, a kínai Zenetudományi Intézet igazgatója könyvében megemlíti: a kínai dallam párja megtalálható az Egyházas-kazárról, Baranya megye hegyes-völgyes északi részéről származó „Árva a madár…” kezdetű dalban: ugyanaz a vezető motívum, teljesen azonosak a sorvégek (Du Yaxiong 1998, 34). Ilyen felépítésű a Konfucius által lejegyzett Dalok Könyvében szereplő darabok többsége is, tehát igen ősi népdalokról van szó. Tegyük hozzá a félreértések elkerülése végett: a lá-pentaton hangsor nem a szomszéd népek zenéjéből származik. Összegezve: a magyar népzene legrégibb rétegének első számú jellemzője a lá-pentaton hangsor. Ismét Érdyt idézve (20. oldal): Du Yaxiong/Du Bátor kutatásaira hivatkozva: Ekkor Kína északi tartományainak jó része és elsősorban a mai Belső Mongólia hun alapnépességű. /Ide tartozik Ordosz is. M.T./ Az északi államok többségének, átmenetileg ugyan, de hun uralkodó dinasztiái vannak. Ezek után pedig török népeké a térség, akiket a kínai források a hunok leszármazottaiként tartanak számon. /Megjegyzés: Ez pedig Du Yaxiongnak a Shi Ji fordításához írt előszavával egybevetve nem a hun- török- magyar, hanem együtt, a hun-török, és a hun-magyar, a hunnál elágazó vérvonal bizonyítéka. M.T./ Ennek a térségnek a zenéjét vizsgálta meg Du (1982) és itt talált rá a magyar népzene legtávolabbi keleti gyökereire.

Beijing Review közölte Du kínai nyelvű előadásának rövid kivonatát /net/ A teljes, magyar, kinyomtatott előadás befejező gondolatai Du (1988) megfogalmazásában: „Kodály és Bartók ’történelmi lehetőségek korlátai miatt’ /’kiemelés’ M.T/ nem tárgyalták a hun zene hatását a magyar népzenére, de a hun zenekultúra valójában a magyar népzene egyik. forrása. Ezért szükséges, hogy Kodály következtetéseit kipótoljuk. Bartók lelke nagyon fog örülni ennek az égben.” Du 8 hónapig Budapesten, a Zenetudományi Intézetben dolgozott, és a Hortobágyon is kutatott..
3.Mu ÖSSZEFOGLALÓ: Nem kisebbektől származó idézetek valószínűsítették e pontban a Kárpát-medencei magyar monogenezis munka-hipotézisemet, mint Bartók Béla, Kodály Zoltán, Bárdi László, Du Bátor = Du Yaxiong, Ecsedy Ildikó, Érdy Miklós, Grandpierre Attila, Juhász Zoltán, Szabolcsi Bence, és az általuk idézett, főleg Kínai kutatók.

Sorszám 4.Tarim-medence, Kína.
4.Ré1. Sir Stein Aurél 1913-ban indult el harmadik belső-ázsiai útjára. Az ujgur főváros, valamikori Ilihot, mai nevén Kuldzsa, Jining temetőjét feltárva, a Kr. u. 500 tájáról származó sírokban olyan leleteket talált – köztük részleges lovas temetkezést – melyek a honfoglaló magyarság sírjait jellemezték. Ennek alapján úgy vélte, hogy a magyarság Belső-Ázsiából származik. (Forrás: KÁRPÁTALJA, Lajos Mihály.) Vesd össze a Sorszám 2. Kína fejezettel.
4.Ré2. Az 1990-es évek elején különös leletre bukkantak a nyugat-kínai Tarim-medencében. A 2 000 éves múmiák szőkék és hosszú orrúak voltak.
4.Tö1. Az i.e. 1 000-ből származó kínai források említést tesznek egy kaukázusi népcsoportról, amely a távoli keleten él, de semmilyen információval nem szolgálnak arról, hogyan és miért kerültek ide.

4.Ré3. Közéjük tartozik a múzeum emeletén látható loulani szépség, az a 3 800 éves múmia, amelynek már külső vonásai is azt sejtetik, hogy nem volt kínai. A nő azonban nem volt egyedül: az ország nyugati sivatagaiban az elmúlt évtizedekben közel 200 hasonló múmiát fedeztek fel ().
A DNS vizsgálat igen bonyolult eljárás egy több ezer éves holttest esetében. Végül az eredmények azt mutatták, hogy egész Eurázsiából fellelhetők rokonsági ágak, tehát minden bizonnyal vegyes eredetű népközösségről van szó.
A Tarim múmiákat rengeteg rejtély és kétség övezi, az azonban tény, hogy ennyire ép leleteket, amelyeket nem mesterséges úton konzerváltak, ezelőtt nem találtak.

4.Ré4. A Szegedi Tudományegyetem Történelemtudományi két Doktori Iskoláján folynak Tarim-medencével kapcsolatos kutatások, Dr. Felföldi Szabolcs vezetésével,A hun- és avarkor 9. ábra egyes kérdései, a 3‒5. századi Tárim-medence” cím alatt.
4.1. KÖVETKEZTETÉSEM: Ebből a „vegyes eredetű népközösségből” a mi őseink sem zárhatók ki egyelőre, míg a kutatások megnyugtató eredményességgel nem végződnek

Sorszám 5. Madhja Prades/India.

magyarsag30000eve 8

1.térképvázlat

a Facts at your Fingerprints, the Readesr’s Digest Association Ltd. London 2001 magyar kiadása 2003. alapján A népességben talált R-M17= Eu19= R1a1*= R1a1= R1r1a %-ai, Underhill és társai 2009.

Részletesebben: HAJSZÁLGYÖKEREK 130. 108. 123. oldalain

DZSAMNU ÉS KASMIR 38 %, PANDZSÁB + MARIJÁNA 67%, UTTARANCSÁL 48%, RÁDZSASZTÁN 30%, UTTARP RADES 69%, MADHJA PRADES 65%, GUZSRÁT 60% IHARKAND 49%, NYUGATBENGÁL 49%, ANDHRA PRADES 26%.

A MADHJA PRADES-t a magyar nyelvű fordító programok „központi” államnak fordítják. Más nyelvre, mint magyarra, nem kaptam eredményt. Ha eddig nem tapasztaltam volna rendszeres félrevezetési és/vagy agyonhallgatási szándékokat, nem gyanakodnék. De így…

Továbbá: „Földrajzi nevekben ez a népnév /a magyar/ a következő helyeken és torzulásként fordul elő (a lista természetesen nem teljes): Maxera délkáspi folyó Ptolomeusnál, Mazara nevű város a Tigris és az Eufrates forrásvidékén, Matsar nevű erőd a mai Perbált/ közelében, Madzar /Madzsary/1 nevű város a Kuma és a Bybala összefolyásánál az északkáspi térben, a Kaukázus eredetileg Magyar Hegység neve, a Fekete-tenger Magyar-tenger neve, a különböző örmény földrajzi és történelmi munkákban említve Madzar-völgy, Madzsarok faluja, stb. …. Mare Mazari, Mar Magior”. Hivatkozott források: Ptolomeus: Cosmographia (Lib. V.), Theophilactus Simocatta: Historiarum (Lib. YIII.), Ibn Battuta, arab író (1302-1377) még járt Madzarban, akár Medicis Mihály örmény lelkész is 1820-ban. Fejér György, Kállay Ferenc, gr. Kuun Géza, (1890) Bendeffy László (1941-42). Ószlávforrásokban a Kaukázust Déloroszország népei általában Magyar Hegységnek nevezték. A Fekete-tenger név a 17. század óta használt, előtte Mazar, vagy Magior. Egy 1550 körüli portugál térkép szerint Mar Magior, egy másik, 1564.-i velencei térkép szerint Mare Mazara, az 1596.-i velencei térkép már Mare Maggiore-re torzítja, olaszul Nagyobb Tenger, /ami szamárság/, ez utóbbi egy önkénytelen olaszosítás.”2

/Jozef Klima1 térképen sorolt 88 neve között néhány eddig nem említett: Marad /Eufratész, Nippur közelében/, a közelben Birsz-Nimrúd /egy másik, ugyancsak mai Nimrud név/, Dér /ha a Zagrosz hegység ÉNy-i lábánál deresedhet/, Sús /sós, sás(?), a Khárun folyó mentén/.

India kellős közepén fekvő Madhya1 Pradesh államának nevének hangzása azért érdekes, mert a 7/a táblázat egyik sorában Underhill és társaira hivatkozva 35,19 % R1a1a=M17/M198=Eu19-et közöl, továbbá „Hideo Matsumoto által a magyarokban megtalált mongoloid markerek … ugyancsak ezen /továbbá Orissan/ állam, törzsi társadalomban élő népei között találhatók meg” (HAJSZÁLGYÖKEREK c. tanulmány-kötetem „B” cikk, 101. 170, 171, 176. o. 2018.). és a Sorszám 12. Elburz, Káspi déli part fejezetben.

A Kaukázustól délre a következőt találjuk /Padányi 119. o./: „Kr. e . a 17. szd -tól Kr. u. a 10. szd -ig eltelő 20700 év folyamán babiloni, egyiptomi, asszír, káld-hurri, perzsa, görög, örmény, római, bizánci,és arab kútfőkben, különböző korokból származó különböző nelveken,különböző írásrendszerekkel, írásmódokon leírt és különböző helyeken talált leleltek adatai újra és újra értesítenek egy népről,amelynek a neve határozottan és egységesen”m” hanggal kezdődik és van a belsejében egy lágy mássalhangzó, amelynek a pontos visszaadására a fenti nyelvek fonetikai rendszere képtelen. Ezt a rejtélyes mássalhangzót ezek a nyelvek megpróbálják jelölni d, dz, t, th, tz, ts, z, k, sőt x betűjeggyel is, sőt az arabok d, dzs, az örmények gh hangokkal is. /Kairóban saját fülemmel hallottam, hogy a két háború közt sivatagi gyorsvasútnak leszállított Ganz, Budapest gyártmányú, záródó ajtajú villamosokra még 1992 táján is magheri néven emlékeztek. A háború miatt itt rekedt darabok a 61-es és 2-tes vonalakon futottak sokáig, jellegzetes hangjuk miatt „stuka” (Wermacht zuhanóbombázó) néven./

Ez a név a Kr. e, 5. szd –ig mita, mitha, (többesben mitanni), mada, méd, médj, médz, mandi, manda, maza, matia, (többesszám mitani), matsi magyarsag30000eve 9(többesszám matsien), musk, max, mag torzulásokban jelenik meg, illetőleg, a különböző írásrendszerekből latin betűs írásra ilyen formába tette át ezeket a neveket az írástudomány.
Feltűnő, hogy a Kr. e. 5. szd –tól kezdve, a káspi-vidéki és kaukázusi individuális népnevek felbukkanása során ugyanezek a nevek az ar, or , er, ír, irra népénév-végződésselellátva jelennek meg a következő formákban: mad-irra (a madából), max-era (a musk-ból), matchar (a matsi-ból), mezori (többes), mezorani (többes), mazori (többes), megari és maghiori (mind kettő többes), mazar, madzar, madjyr, matchar, magior, maghiar, mogher, makar, madar, végül madzsar.

E területnek az indiaihoz hasonló, genetikai bizonyítékait lásd a Sorszám 12. Elburz, Káspi déli part fejezetben. 

Világatlaszomon (Kartográfia Vállalat 1961.) az 1:10 000 000 léptékű é30ᵒ-40ᵒ és a k60ᵒ-70ᵒ négyszögében a következő „Ma” kezdetű, illetve magyarul érthető helynevet találtam, nagyjából északkeletről délnyugat felé haladva: Marcsa, Horog (Tadzsikisztán); Mazar-i-sharif, Maimana, Maruchák, Manda, Mandi Hisar, Marul, (Afganisztán); Hunza, Malakwai, Mari, Manzel, (Pakisztán); Mari, (Türkménia); Mashhad, Zabol, (Irán). Ez, az ilyen léptében nem jelölt, kisebbek nélkül összesen 15 db/9 000 000km2, a Turáni-alföld és India közötti útvonal közelében Ezen kívül, Új-Dehitől délre 50-100 km-re Mathura (Rajastan), 5-600 km-re Mandasor és Malva-fennsík (Madhja Prades), 7-800 km-re Mandu (Madhja Prades).
magyarsag30000eve 10India kellős közepén fekvő Madhya1 Pradesh államának nevének hangzása azért érdekes, mert a 7/a táblázat (HAJSZÁLGYÖKEREK 2018.) egyik sorában Underhill és társaira hivatkozva 35,19 % R1a1a=M17/M198-at /Eu19-et/ közöl, továbbá Hideo Matsumoto által a magyarokban megtalált mongoloid markerek ugyancsak ezen állam, törzsi társadalomban élő népei között találhatók meg” („B” cikk, HAJSZÁLGYÖKEREK 2018.).

Mind ezek jelentősége persze vitatható is…

Szinte hihetetlen, de pont ma, 2021.06.03 –án, három hindu munkásba botlottam a XIII. kerületi Forgács utcában, és egyiküktől megtudtam angolul, hogy a madhja szó a Madhja Prades államnévben „hindiül épp úgy nem jelent semmit, mint Budapest magyarul”. Most már csak egy iskolázottabb hindi anyanyelvűvel kellene találkoznom…

Addig is a net szanszkrit - magyar szótárából: 

Mada büszkeség; önteltség; részegség, mámor; lelkesültség; őrület Madhjama középső álláspont; közepes; nádi(?); /kiemelés M.T./ A hang finom-anyagi formájában, úgy ahogyan durva-anyagi megnyilvánulását megelőzően a test/pszichében létezik. /Magan sem értem egészen, amit idéztem./
Mahá „Nagy”; hatalmas; erős; fenséges; nemes.
középső, közepes: Ezt ajánlja a net, ha rákeresünk a Madhja Prades-re. nádi: Vö: 000.Öj1. (?) Hát ezért gyanakszom, egyre jobban…

Sorszám 6.Rádzsasztán, Kács/India. Az Ardvisura-t beütve /kiemelés tőlem / a Mozzila Firefoxon az 9. ábra alábbiakat találtam: .7.Tö1.Ardvisura-Anahita az Avesztában  Jivanji Jamshedji Modi /India/ az Indiát meghódító hunokkal kapcsolatos kutatásokat is végzett, s ezek során indiai könyvben és több különböző feliraton talált hivatkozásokat őseinkre vonatkozóan. Így a Vishnu Purána és Kalidas Raghu-Vancá-ja is ír a hunokról

Feliratok tanúskodnak továbbá őseinkről a Skandagupta bhitarii „Győzelmi oszlopán”; a Toramana hun király nevét viselő 3 feliraton, illetve Jasodarman és Mandasor két feliratán, melyek egyébként ékírásos leletek hadi győzelmi oszlopokon.

A Zend Avesztában a második… iráni-hun háború történetét maga Zarathustra idézte fel az Aban-Yasht-ban: ”Az iráni Tusa illetve az ellenséges hun Vaesaka szinte szóról szóra ugyanúgy imádkozik Ardvisurához azért, hogy „Turán-birodalma hunjainak” illetve „Irán országa népének” minél nagyobb számát megölhesse.”
Vagyis a két, egymással csatába induló nép azonos vallású volt.” Vesd össze a Sorszám 14. Turáni alföld, Aral-tó fejezetben található, Turánnak még a létét is tagadó idézetekkel.

1 Ld. Érdy, AZ UTAZÁS fejezetet és a 13. táblázat 5. eseményét
2 Dr. Padányi Viktor, történész: Dentu-Magyaria, 121 - 122. o. Püski, Budapest, 2000. (P.V.)
3 „Mezopotámia”, 1976, 60. -78.o.
4 Szótár szerinti jelentése: nagy, központi
5 Szótár szerinti jelentése: nagy, központi