20240423
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm

rovas logo

2022 május 25, szerda

Mikor Jézus Péterrel a földön járt

Szerző: Fodor Abony Albert

A hittanóráról tudjuk, hogy Jézus csodás módon született, ami illő is egy istenemberhez. De az az is illő volna, hogy mi egyszerű emberek számon tartsuk egy istenember élettörténetét.

Gondolatok Jézusról

Engem az a tény godolkoztatott el, hogy Jézus életét 12-éves korától 3o- éves koráig nem ismerjük. (Lényegében addig se, csak a jeruzsálemi út történetét tudjuk). Ezen bizony el lehet töprengeni. Hát olyan könnyen bánt az éveivel, aki akkora feladatot vett a vállaira? Hiszen ez 18 kerek esztendő, az élet legtermékenyebb szakasza. Előre bocsátom, hogy én nem vagyok ’szakember’, de jól figyeltem a hittanórán, és a bibliát is elolvastam, és még egy pár témába vágó könyvet is.. Az érdekes az, hogy találkoztam sok naívsággal, logikátlan és rosszul szerkesztett szöveggel, a gyakorlati élet nem ismerésével, sok ellentmondással, amiket az úgymond ’szakemberek’ egyáltalán nem vettek, nem vesznek észre. És akkor én mit csináljak? Ne keressem a választ? Legyek megalkuvó? Csakhogy ez erkölcsi kérdés.

Induljunk tehát a születéssel, vagy még azelőttről. Szent József az álom hatására el akarta Máriát ’titokban’ bocsátani. Be naív volt ez a Szent József. Nem tudta, hogy egy kis közösségben ilyent titokban nem lehet csinálni. Akit érdekel, az biztosan megtudja. Názáret egy kis falu volt, ahol az emberek szokták tudni egymás dolgait. De jött az angyal, és minden megváltozott. Jézus pedig csodás módon megszületett. Egy csodás megszületésnek egyházszervezés tekintetében csak akkor van értelme, ha az emberek tudnak róla. Az evangélisták pedig pontosan ezt akarták, (csakhogy sok-sok évvel a születés után, addig pedig nem tudott róla senki). És mégis két evangélista ezt a csodás dolgot kihagyta az írásából. Ennek biztosan oka volt, és leginkább az, hogy nem tudtak róla. Fúrcsa. Az érdekes pedig az, hogy akik tudtak róla, még párbeszédeket is idéznek.

Nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ’ő népét’ annak bűneitől” – mondja az angyal. (Máté 1/21) Hát a Jézus név azt jelenti, hogy szabadító? Ennek sehol sincs nyoma az írásokban… Ez az angyali beszéd kilóg a sórból. Ószövetségi változatban pedig ez van: ” és annak nevét Immánuelnek nevezik.” Hát akkor Jézus vagy Immánuel? A kettő nem egy… Igaz ugyan, hogy a zsidók vártak egy mesiást, de hát ehhez nekünk, ’gojoknak’ semmi közünk. Jézusnak se volt szüksége, hogy zsidó próféták jósólják meg a jövetelét, hiszen ők más prófétát vártak, mint Jézust. Őt egy evilági ’földhözragadt’ hadvezért vártak, aki majd katonai sikerekkel szabadítja fel Palesztinát. Jézus is ilyen céllal jött, csak misztikus úton akarta mindezt megcsinálni. Egyébként még a saját Immánueljük sem jött el, a próféta tévedett. (Jézust pedig nem fogadták el megváltónak). Sokan azt mondják, hogy nincs itt semmi tévedés, majd eljön ezután. Csahogy Immánuelt (akárkit) a zsidók Palesztina felszabadítására várták, de a római uralomra újabb idegen uralom jött, és Palesztina nem szabadult fel. A megváltónak tehát már akkor el kellett volna jönnie. Azóta van szabad zsidó állam, tehát a megváltóvárás már okát vesztette. Érthetetlenül azért ők még mindig várják. (Hát hól vannak a zsidó ’okosok’?) És miért? Világhatalomért? Igaz az írásokban ennek is van nyoma, de nem is csoda, hiszen ’kiválasztott’ nép. Miért van kiválasztva, ha nem ezért? Úgy gondolom, az ilyen „ szentírás” imperialista jellegű. Na de hát ez a zsidók szentírása, Talmud a neve. Jézus galileai körökben forgott, vegyes lakosságú vidéken, és sokak szerint nem volt szidó, bár zsidó nevelést kapott. Igaz ebben a kérdésben a kutatók, és az egyház ellent mondanak egymásnak. Ha engem laikust kérdeznek, én azt tudom mondani, hogy Galilea történelmi helyzete, és a bibliában olvasottak, összhangban vannak egymással. Ezt föleg a János evangélista írásai bizonyítják, de Jézusnak is vannak olyan kijelentései, hogy fél a zsidóktól, és mindig úgy beszél róluk, mint idegen entitásról, és menekül előlük. Az írás is, sokszór az ellenséges farizeusokat egyenesen zsidóknak nevezi. Utóbb olvastam Jakob Elon Conner A.B., Ph. D. írását: (Christian Book Club of America), hogy Krisztus nem volt zsidó. (Christ Was Not a Jew). Amit Ő ír, megegyezik a Badini Jós Ferenc véleményével.

Érdekes elgondolkoznunk a tizekét éves Jézus történetén. Elviszik Jeruzsálembe, a templomba. Lukács számol be az eseményekről a 2/43-49- ben, de a fő buktatót nem írja. Sem ő, sem más. A főváros ugye messze van egyes peremvidékektől, gyalog vagy szamárháton kellett volna menni (szekér sem volt sok akkoron), enni kellett, meg kellett hálni. Fogadók nem voltak, de rablók igen, és mégis mentek, mert a gyermeket be kell mutatni Yahwének. Hát a názáreti templom nem volt jó? És ugye Marx azt írja, hogy akkor rabszolga rendszer volt. Tudjuk, hogy a József családja szegény volt, vagyis rabszolga. Hát mehettek ők rabszolgaként Jeruzsálembe? Úgy látszik igen. Vagy esetleg nem is volt rabszolga rendszer, Marx tévedett. No de hát ez más téma, magyarázza meg Marx. De ha nem is volt rabszolga rendszer, ez a jeruzsálemi út szépenszólva nagy marhaság. Elgondolkoztató, de hát így írta elő a ’törvény’. A ’szakértők’ is természetesnek veszik ezt a jeruzsálemi utazgatást, pedig nem az. Jószántából senki sem vállal ekkora áldozatot. Nagy lehetett a külső nyomás. Valóban ilyen gyakorlati meggondolásoknál – s erre sok alkalom van – derül ki a szentírás felületessége. Úgy veszik az ilyen furcsaságokat, mintha természetes lenne, pedig nem az. A valószínű nehézségeket nem részletezik. Mert nem a valóság a fontos, hanem a ’tan’ felépítése. Szerintem úgy néz ez ki, mintha csak találták volna ki, hogy mondjanak valamit Jézusról. És ez még nem is a húsvéti vándorlás, amikor mindenkinek el kellett menni a szent templomba. És vinni az áldozati állatokat is. Micsoda ’buli’ lehetett ott. Röviden: Fel mennek Jeruzsálembe, és hazafelé jőve egy nap elteltével észreveszik, hogy a gyermek nincs. Tehát egy nap. Nekem furcsa, hogy egy szülő meg tud lenni tizenkét éves gyermeke nélkül egy egész nap, hogy nem veszi észre. Pedighát enni is kellett… Megijedve keresik, de nem találják. Vissza mennek (az is egy nap), de csak 3 nap múlva találják meg. Ez ugy-e összesen öt nap. Hogy mit evett, és hol hált a gyermek, öt napon át, az az evangélistát nem érdekelte. Aztán mikor a szülők számon kérik, hogy: „fiam, miért cselekedted ezt velünk”, a gyermek-Jézus eléggé durván így felel: „ Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-e, hogy”… stb. Hát a szülők úgy látszik nem tudták… (De Jézus sem tudta, hogy a szülők nem tudják?) Pedig ő már akkor gyermekként az ’Atya’ dolgaival’ foglalkozott hiszen azért is maradt le. Tehát a szöveg elbeszélő formában íródik, egyenes idézetekkel, párbeszédekkel, nélkülözhetetlen részletek kihagyásával. Hogy lehet közvetlen stílusban így írni ötven vagy száz év elteltével?

Aztán eltelik 18 év, s mi semmit sem hallunk Jézus felől. A csodás gyermek eltűnik, mintha sohasem is lett volna, és az evangélisták ezen nem csodálkoznak. Egyik sem. Pedig ez lett volna a temészetes. Hogyhogy az isteni suggallat erről nem sugallt semmit? De azért az utókor találgat, mert a téma érdekes, hiszen ’csodagyermek’ volt, nem tűnhetett el csak úgy halálhír nélkül. Az esszénus biblia szerint az esszénusoknál volt, ami lehetséges, mert ott nősülni nem lehetett, Jézus pedig nőtlen volt, pedig már jól benne a korban. A Magdolnára utaló célzásokat a kutatók elvetik. Hát ez a legényélet sem volt példaadó viselkedés. Az ember legfontosabb dolga a földön a család… Olvastam egy indiai okos/tanult embertől, hogy talán Indiában volt, és jogázott és elmélkedett. És a fenti okos ember azzal bizonykodott, hogy a joga csodákra képes. Szerintem ez nem valószínű, mert ezt valakinek fizetni is kellett volna, hiszen az élet kiadásokkal jár. Olvastam olyant is, hogy az ács mesterséget nem folytatta. Tehát ez az indiai élet is csodásan történt…

Szóval egy csodás gyermekről ennyire megfeledkezni nem szabadott volna, mert ha csodásan született, akkor követni kellett volna a sorsát. Vagy talán nem született csodásan? A kérdés tehát: Mit csinált ezalatt Jézus? Biztosan nem pazarólta az éveit. Csak egyetlen ésszerű választ lehet adni: tanult, felkészült. Ellent mond ennek az állításnak az, hogy ha már gyermekkorában bámulatba ejtette az írástudókat, ami csak isteni sugallattal magyarázható, akkor később ifjúfelnőttként miért kellett tanulnia. Kifogyott az isteni sugallat? A szentírók csak akkor csodálkoztak el, mikor 18 esztendő múlva újból feltűnt és máris csodával kezdte a működését. A vizet ugye borrá változtatta. De az evangélista itt is nagy bakkot lőtt. Kőkorsókról beszél, holott még ma is nehéz volna (még acél hidegvágóval is) kőkorsót - még kővedret - is faragni. És értelme sem volt, hiszen az agyagedényhez akkor már jól értettek, a kőkorsó pedig amúgy is túl nekéz és túl drága. Kőkorsó biztos, hogy nem létezett, talán archaikus színezet céljából történt „isteni sugallatra”.

Tehát visszajött, erkölcsöt prédikált. Megbánást, és bűnbocsánatot, de büntetést is. A pokolról ritkán beszélt, és sohasem részletezte, pedig ez Ő rá nézve hasznos lett volna… Amit a pokólról tudunk, azt a később szerveződő egyház papjaitól tudjuk. Nekik ugyanis fontos volt az elrettentés, hiszen ők akartak közbenjárni Istennél. Egyszer említ sírást és fogcsikorgatást, de pokol nélkül.  

A másik nagy kérdés, hogy alapított-e új vallást, új egyházat. Nem, ő nem alapított. James D. Tabor a Jesus Dinasty című alapvető könyvében írja: (Simon and Schuster, 123o Avenue of the Americas. NY 1oo2o). Jézus inkább volt egy trónkövetelő, mint egy vallás alapító. (Te vagy a zsidók királya? Te mondád.).Az ő nevére alapozva azonban született egy új egyház. Úgy mondják, hogy ezt az utólsó vacsorán jelentette be. Csakhogy ezzel is bajok vannak. Én úgy tanultam, hogy az utólsó vacsorán adta át a ’kulcsokat’ Péternek, és itt jelentette be az ő egyházát. (Máté 16/18-19), de vacsoráról Máté nem tud. Alkalmi helyen, alkalmi időben beszélt ilyen fontos dologról? Márk pedig nem tud a kulcsokról, csak a vacsoráról, és az újszövetségről. Lukács a kovásztalan kenyér ünnepéről beszél (húsvét), tud a vacsoráról, és az újszövetségről, de ő sem tud a kulcsokról. Az egyház csütörtökre teszi ezt az eseményt Jánosra alapozva, aki péntekre teszi a kereszthalált. Ebből tövetkeztet az egyház. De konkréten időpontot egyik sem ad. És zavaró az is, hogy János a következő hét első napjára tesz egy találkozást a feltámadt jézussal, vacsoráról azonban itt sem esik szó. (János 2o/19). Ez alkalommal Jézus Péterre és apostplokra bizza a bűnbocsátást, de kulcsokról nem beszél. A ’kutatók’ szerdára tesznek egy közös vacsorát, nem kovásztalan kenyérrel. A húsvéti ünnep kovásztalan kenyérrel történik szokás szerint, de ezeken a vacsorákon Jézus megvágja a kenyeret (cipót), ami nem kovásztalan. De ha számolunk, péntektől vasárnap reggelig csak két nap van, tehát itt valami nem talál. A kutatók azt mondják, hogy isz. vagyis Kru. 3o- ban a húsvét péntekre esett, tehát akkor keresztre feszítés nem töténhetett. Szombaton sem. Eszerint Jézus csütörtökön halt meg. És így ki is jön a feltámadásig a három nap. Itt tehát egy nagy ellentét húzódik… Ez is a fenti szerző igazát bizonyítják. Kinek van igaza? Lukácsnál a pohárral kezdi, és végzi az étkezést, Márknál a kenyérrel. Kovásztalan kenyér tehát nem volt, mégis az egyház arról bezsél. És a protestűnsok? Mindebben az az érdekes, hogy többféle változat, ellentmondás, és kihagyás van. Melyiket sugallta, vagy nem sugallta a Jóisten? Nézzük ezt az egyházról szóló bejelentést! „Péter te szikla vagy, és én e sziklára építem ’anya-szentegyházamat’. Biztos vajon hogy ő mondta vagy a szerveződő egyház szószólói találták ki? És tovább: Neked adom a mennyek országának kulcsait. Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsátattatnak azok, akiknek megtartjátok, megtartatnak azok” (Máté 16/18-19).Vagyis, Péterre bízta a kulcsokat, a bűnöket pedig az összesükre. Hogy zavarhatta össze így a dolgokat? De az is lehet, hogy az evangélista pontatlanul fogalmazott. Egyes számról átugrott a többes számra. Ebben az esetben Péter össze- különbözhet a többi apostóllal egy lélek megítélésében, azok pedig egymással…Ez viszont vitás helyzetet teremthetett – vagy mindig mindenben egyetértenek? És miért Péternek adta a kulcsokat? Péter nem volt szikla. Ingadozó, heves jellem volt, és háromszor meg is tagadta őt. Pár verssel alább már azt mondja Péternek: távozz tőlem sátán. Érthetetlen tehát ez a jézusi döntés. Azon túl is, egy élő emberre bízni a nem élők világának a kulcsait, felelőtlen dolog. Egyenesen nonszensz. A katolikusok ezzel igazolják a pápa, s a pápaság létjogusultságát, pedig a kettő nem következik egymásból. Gyakorlati szempontból persze érthető, hiszen a pápa tekintélyét növelni kellett. Aztán a protestánsok ezt elutasították. Kinek van igaza?

Tehát főleg a Pál képzelgései szerint új egyháza alakult. Ezek szerint Jézus nem fogadta el a judaizmust (és akkor Jehovát sem?). Ez összhangban van ugyan Jézusnak a zsidósághoz való ellenséges viszonyulásával (lásd Jánost), de akkor Pálnak nincs igaza, aki azt mondja, „hogy nincs más Isten csak a zsidóké”. Márpedig Pál sarokkő, nála nélkül nincs kereszténység, ő volt ugyanis a fő szervező, és az egyház ma is neki ad igazat, rá alapoz. Itt van tehát egy új ellentmondás, és egy új kérdés: Ki küldte le Jézust, a földre? Jáhvé, ahogy Pál mondja, vagy az Atya, ahogy a hívek nagy része hiszi? És ha Pál egy Istenről beszél, miért nem magyrázza meg ezt a kettőssséget. De tolakodik az új kérdés is, hogy ki ez az Atya? Honnan vette jézus vagy az evangélisták találták ki? (Sugalatra?) Az érdekes az, hogy ezt az alapkéerdést az egyházatyák nem akarják tisztázni. Pedig ez a kereszténység alapkérdése. A gondolkodó kersztények ugyanis ezért bizonytalanok, illetve dehogy is. Kevés a gondolkodó keresztény. Nem gondolnak vele. Közönbösek. Nem tudják ki az ő Istenük, de nem is érdekli. Ezért, vagy nem ezért, de az új egyház szerintem nem érte el a célját, mert a létre jött kereszténység nem terjedt el az egész világon, s önmagát még ott sem tudta megvalósítani ahol elterjedt. Kérdés tehát hogy mi lesz a bűnökkel, ott ahól nincs kereszténység. Ez a fontos dolog biza a Jézus nevén szárad, mert Istenként meg kellett volna oldania ezt a fontos feladatot. Na de hát mit nyertek a keresztények, modjuk a budhistákkal szembe? S ha nyertek, miért vannak ebből a buhisták kizárva, mit rontottak el ők? A bűnök elvétele egy nagy kérdőjel, senki sem érti, vagy csak úgy tesz, mintha értené, elsősórban persze az egyház. El lehet venni a bűnöket?

Nehéz dolog megmagyarázni a szemrehányást, amit tett az Atyának kínszenvedése alkalmával. (Atyám, Atyám mért hagytál el engem). Így írta le Márk először. És többször kéri az Atyát, hogy vegye el tőle ezt a keserű poharat. Aztán Lukács érezte, hogy az egyház- szervezés szempontjából ez a jézusi sóhaj nem előnyös, és Pál tanításának szellemében szépített rajta. (Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet.) Tehát az előbbi sóhajok a meghatározók. Csak zárójelben mondom: ezek szerint sem volt egyenrangú az Atyával. (Mit szólnak ehhez a Szentháromság-magyarázók?). A szentháromságról ugye azt mondja a katekizmus, hogy a három isteni személy egyenrangú. Valóban Jézus is kijelentette, hogy Ő és az Atya egy. És ezt különböző változatokban többször is elmondja. Márpedig ha egy, akkor miért volt szükség ezekre a sóhajokra. Most már mit higyjünk? Az új szövetség szerkesztői összezavarták a mese felépítását. Ha valóban isteni lény, lett volna, meg kellett volna kapja a módját, hogy a kapott feladatot sikerre vigye. Amit ő vállalt azonban a szabadakarat körülményei között megoldhatatlan volt. De hát ezt ő vagy aki küldte, nem tudta? Igaz az is, hogy néha unta a prédikálást. (Lásd: Márk 9/19, és Lukács 9/41). Márpedig az ilyent félgőzzel csinálni nem lehet. Egy Istentől küldött megváltó Istengyermek hogy modhatott ilyent? Ha mondott, akkor nem volt Istengyermek… Egy Istengyermek nem kódorog csak úgy céltalan tizennyolc évig a nagyvilágban. Nem unja a munkáját, nem nevez ki egy élő embert a mennyek országa őrének, nem bízza a bűnök bocsánatát élő emberekre, és nem mond sok lehetetlenséget. Olvassunk csak bele a bibliába, például Máté írrását a 24. fejezet 14-től a 21. versig. –„és akkor eljön a vég. Akkor akik Judeában lesznek fussanak a hegyekre. A ház tetején lévő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen. És a mezőn lévő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye. Jaj pedig a terhes, és szoptatós asszonyoknak azokon a napokon. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futásotok ne télen legyen, se szombaton.” stb. És közben az ég oszlopai ingadoznak… Jó tanácsok ezek, nem mondom… De vannak más típusú hibák is garmadával, felsorólni mind nem lehet.

Az egyházi magyarázat úgy szól, hogy a bűnök megbocsátása nem lehetséges erőszakos halál nélkül. (Pál, Zsidókhoz írt levél 9/22.) „Csak a vér tisztít…” mondja. De a vérhez gyilkos is kell. A katona nem jószántából gyilkol. Akkor ki az igazi gyilkos, a parancsnok vagy a katona? És kihegyezve a kérdést: ha egy katona sem vállalta volna, s nem lett volna vér. (?) Akkor nem lett volna bűnbocsánat sem? (Tehát a rafinált kritikát nem bírja ki a felépített elmélet. Emberi szerkesztés. Úgy tűnik, hogy az egész egyházszervezés a kereszthalálra terveződött, Judás szerepe pedig vitatható, hiszen Jézus közismert személy volt. No de hát ezért a tettéért Judás elkárhozott, (ördög lett). Hát a bűnök bocsánatáért ördögöt is kell csinálni? Más szemszögből nézve, ha Jézust el kellett árulni, akkor ő nem önként, hanem kényszerből tette. Akkor pedig a lukácsi sóhaj eszerint is értelmetlen. És ha Judás nem árulja el, akkor nem lett volna bűnbocsánat? Érdekes. És ezzel a kereszthalállal sikerült elvenni a világ bűneit? Én ezt nem hiszem. Először is, amint már említettem nem az egész világról van szó. világ nagyrésze maradt az eredeti bűnnel. Az emberiség azután is úgy bűnözött, mint azelőtt. De ha szabadakarat van, és gonosz vágy is, ez nem is lehet másképp… Márpedig gonosz vágy van, mert a világ kétoldalú (dualista). És ez Istenre is kötelező. Rájöttek erre a babilóni rabbik is hiszen az édenben már feltűnik a gonosz. Ezért kérdezzük meg a Jézust földre küldő akármelyik Istent, miért pont akkor küldte le Jézust, és nem máskor. És miért éppen Palesztinába? Több volt ott a bűn? Nem volt több. És ahogy James D. Tabor írja, nem is a bűn indította el őt, hanem Palesztina felszabadításának a gondolata. Még Pilátusnak is azt válaszólja, hogy ő a zsidók királya. (Tehát zsidó gondolatkörben mozog.) Hát igen. Jézus Palesztinában lett, ami lett. Először felszabadító harcosnak indult, aztán misztikus prédikátor lett, de úgy látszik jobban csinálta a dolgát, mint más prédikátorok, mert ő maradt meg az emlékezetben, és ő rá alapozták később a kereszténységet. És hogy hogyan lett misztikus istengyermek helyi prédikátorból egyetemes Isten, azt az okoskodó evangélisták később megmagyrázták, a fenntebb bemutatott írások, illetve főleg Pál szerint. Jakab az ismertebb testvére vagy akárki más a családból (több testvére is volt), imádták a testvérűket vagy mikortól kezdték imádni? Vagy nem imádták?A kutatók elemzéséből az derül ki, hogy az őt követők megváltónak vélték őt, de nem Istennek. Vagyis nem a bűnök elvevőjének. Az eberiség mindig egyformán volt bűnös. Jézus most is eljöhetne. (Gondoljunk az atom bombára vagy a gender jelenségre, a pornó lapokra). Tehát a bűn szempontjából itélve meg a dolgot, ez a jézusi földreszállás teljesen értelmetlen. Most bűnösebb a világ, és Jézus egy olyan, akkori tevékenységgel most is kudarcot vallana. Pilátus nem a bűnbocsátó jézust adta a ’zsidók’ kezére, hanem a ’politikus’ Jézust. Az evilági zsidó királyt, bármilyen furcsán is hangzik. Te vagy-e a zsidók királya? – vagyis az összeesküvő -kérdezi Jézust. És Jézus vall. De jellemző a biblia rengeteg logikátlanságára, hogy Pilátus lehetetlen választ ad. A lázadó jézust nem találja bűnösnsk, és mossa kezeit. Pedig római szemmel nézve Jézus bűnös volt. Ennek okát az elemzők a nagy zsidó lázadás utáni zsidó római viszonyban látják, (jó római rossz zsidó), de az egyház észre sem veszi. Eléggé furcsa. Az emberi társadalom a kereszténység élőtt is, és vele párhúzamosan is, az úgynevezett pogány világban is élt, és mondhatni virágzott. Már a kinek hogy. Vagyis emberi módra, megváltó nélkül is, és úgymond „fejlődött”. A világegyetem logikájának megfelelően, jóban, és rosszban egyaránt, vagyis duális módon. A pogány Róma erkölcstelenül hódított, később a keresztény Európa szintén. Lásd, amerikai indiánok, gyarmatosítás stb. Kik okozták a világ legnagyobb katasztrófáit, a ’pogányok’ vagy a keresztények? Szükség vol-te tehát megváltóra??? A bűnbánathoz nem kell gyontató. A gyontatás intézménye előtt sem volt több a bűn. A gyontatásnak nem a bűnök megbocsátása volt a fő célja. A protestáns egyházak jól megvannak nélküle. Az ellenőrzés volt a fő cél. No nem a gödörásót akarták ellenőrizni, hanem a főembereket, esetleg a ’szépasszonyokat’. És az egyház mégsem érte el a célját, mert a fő dologban (háború) megalkudott a hatalommal. Kihasználta a maga javára. Érdemes megemlíteni a mai példát. Az ukrajnai, és az orosz pátriárka találkoztak, vitatkoztak, de nem tudtak megegyezni, pedig a ’fósodrású politika’ tudja az igazságot. Mit csináltak volna most a menyország kapuját őrző tanítványok? Mi lett volna a megváltás? Okoskodhatunk, (álmodozhatunk). Például valamilyen aranykor? Az aranykor csak emberi vágy. No de hát Jézus, amint már mondottuk, nem is ezt akarta. jézus Palesztinát akarta felszabadítani. A zsidók királya akart lenni.

Jónak azért kell lenni, mert a logika ezt követeli. Mert a világ csak így élhető, s az emberiség – ha másként nem is -, de tudat alatt ezt tudta, tudja, (képviselői pedig tudatosan is tudják), és nagy többségében ennek megfelelően él, és viselkedik. 

Szun Vu Kung esete jelképes. Ő, mint a rossz szimbólikus megjelenítője, a kínai, népi legenda terméke, tehát a nép - tudatalattijából eredő - véleményét fejezi ki, aki gonoszságáért elnyeri Budha büntetését. Tehát a gonosz Keleten, népi óhaj szerint legalábbis, szimbólikusan nem győz. Tehát ők derülátók. Ennek az analógiáján a keresztény világban sem győzne. A teremtés-történetben is így van: Lucifer nem teremt csak áskálódik. Nem egyszerre születik a jóval, tehát logikusan nem is egyszerre végzi vele. A jó, és a gonosz mindig is együtt létezett, de a minősági különbség, mindig a derülátó embernek a malmára hajtja a vizet. Enélkül a derűlátás nélkül nem érdemes élni. Nem volna szükséges, hogy a ’virgács’ (a félelem) suhogjon a fejünk felett, mert ez nem méltó az emberi méltósághoz. (Azért vagyok erkölcsös, hogy az Isten ne büntessen meg). Tehát az erkölcs nem az istenhittől, és nem az izmusoktól függ, tehát nem ideológia függő. minkét oldalon lehet rossz vagy jó ember. Végülis igaz az, hogy Palesztinából elindult egy egyistenhitet valló vallásos mozgalom, és a zsidó diaszpóra miatt nagy területen elterjedt (de nem az egész világon). A szervező misztikusok ugyanis emlékeztek egy hajdani prédikátorra, aki kiválóbb volt mint a társai, mint például Keresztelő János. (De ez is vitás, mert Jézus maga előtt tudta keresztelő Jánost, ezáltal pedig saját Istenségét kérdőjelezte meg.) No de János meghalt, Jézus pedig folytatta munkát, aktív volt, prédikált, tevékenykedett. Aztán kellemetlen kérdésekbe ütötte az orrát ami nem tetszett a mindenható farizeusoknak, és ez a halálát okozta. És a szervezőknek ez a kereszthalál volt a legfontosabb, erre lehetett alapozni. Így fennmaradt az emléke, és rá építették az új vallást, s úgy beszéltek Jézusról ahogy akartak, ahogy az új igények megkívánták. Ötven, száz stb. év távlatából ezt megtehették. Emberek voltak, s bár isteni sugallatra hivatkoztak, sokkal több hibát ejtettek, mint ahogy szabadott volna. De nem csoda, új egyházat alapítani, illetve azt írásba is lefektetni nem könnyű dolog…

Tudom, hogy én, az én nézetemmel szembe megyek a félvilággal, s ez nekem kellemetlen. Az igazságot azonban nem a tömeg hordozza, hanem az ésszerűség, a logika. Punktum. Szép szellemi konsztrukció a kereszténység, de az alapja ingatag, s nem engedi az ember természetes érzésvilágának a kibontakozását. Valamikor tagadta dalt, a táncot. Ezért lehetett bevezetni a cőlibátust is. Ezért nem lehet látni ma sem egy éneklő vagy táncoló papot. Nekik nem illik. Valamikor a népnek sem illett…

 Fodor Abony Albert 

 

 

A hozzászólások lehetősége 2023.11.03-án megszűnt.

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások