Print this page
2010 január 02, szombat

Egy szumir kislány üzenete - Újévi üzenet

Szerző: Dr. Hajnos László

Egy szumir kislány üzenete

Messze, úgy hatezer éve,
Mezopotámia térségében,
még az "özönvíz" előtti IDÖ-ben,
élt KU-MAH-GAR-I NÉP-e,
Szumiriának Nagy Hatalmas Népe.

 

 

 

Újévi üzenet

Dr. Hajnos László
Egy szumir kislány üzenete

Messze, úgy hatezer éve,
Mezopotámia térségében,
még az "özönvíz" előtti IDÖ-ben,
élt KU-MAH-GAR-I NÉP-e,
Szumiriának Nagy Hatalmas Népe.

Ahol egy régi sírba,
ős ékírással meg vagyon írva,
egy parányi KIS láng:
ILDI, egy szumir kislány,
a porló rög között
az öröklétbe költözött.
Az égi "közösségbe", hol
nincsen bűn és pokol,
nincs semmi bűnhődés és elkárhozás,
csak SZÉP remény és megtisztulás:
ILDI kis lelke oda költözött.

ERIDU volt a város neve,
EN-KI volt az IZ-TEN-e,
ÉN-KI ADÁ UR"-t,
TAR-MAG-UR-t,
KI ott uralkodott
s ki ILDI hősi apja volt.

ILDI, kis szumir lányka,
a NAP ellobbant szűzi lángja,
az a vágyam, hogy ez a versem
a feledésből életre keltsen.

A sokezer évet, - már Történelem -,
egy gondolattal szállva átívelem:
MAH-GAR testvérem, gyere velem.

Szakadozik a múlt sötétsége
s amit az ásó eltemetett, íme
a kislány sírjából napvilágra hozta:
egy fehér alabástrom szobrocska,
egy PULI KUD-DA hasonmása,
ILDI hűséges játszótársa!

S ahogy a NAP reggel elönti az eget,
távolról egy kép biztatón integet:
Mit üzensz nekünk, ösvérünk, ILDI,
KI ezt az emléket most nekünk küldi.

Valami PIR-KA-AN életre kelvén
s megszólal NÉP-ünk ősi nyelvén.

Hiszen a kis PULI élt, szaladt tovább,
nemzedékeken át egymás után,
kísérve velünk sok ezer évet,
míg az IDÖ egy-egyet lépett.

Ott futkároztál, jóbarát, önként,
BAL-sorsunkban is hű kísérőként,
nyelved lógatva, hangosan UG-GATU-va,
NÉP-ünk okosszemü, szorgos barátja,
EN-BER-számba menő, igazi társa.

S mig sokan, PARTOS-ok, minket elhagytak,
HIT-et hagyóan múltat tagadtak,
elébe térdeltek idegen UR-aknak,
meggyalázták TUR-ÁN, az "Ég Fia" vérét:
te megmaradtál hű kísérőként.

Velünk él ma is ez a lelkes ÁLLAT,
a magyar pusztán ma is megtalálhat,
amint a PARAST őrzi a GULYÁT,
hordva IN-AG-ot, GADDA-t és SUBÁT,
s hogy a NAP ott fent delelve leng,
GAM-ós botját BAL KAR-ján leszúrja
s a "világ közepén" állva elmereng.

A KU-MAH-GAR: NAD hatalmas NÉP-nek,
NIMRUD volt a KI-RÁ-LU-ja,
ös BABILON megalapítója.
NIB-UR volt ö: a hősi párduca,
őse a királyi szkíta nemzetségnek.

S hogy LIL, a lelke, égbe költözött,
már fent ragyog NIMRUD a csillagok között,
mint "hatalmas vadász az UR előtt",
lakozik örökös fényben:
a nyilazó Orion csillagképben-
És HUN-AR és MAH-GAR, két fia-vére,
a Munka és a Tudás szövetsége,
a Csodaszarvast máig vágtatva ÜZI,
- ágai közt a ZEN-t NAP-ot.tűzi -
a Csodát, mely maga az Élet:
vágyak, jószándék és remények.

És "akarva-akaratlan
űzik egyre szakadatlan",
a szabir-etruszk-pártos-hun és avar,
s a fennmaradt ősi népe, a magyar,
míg párducos ÁRPÁD fejedelme
az ősi földet megszerezte
vérünk szerződésével nekünk,
melyet "édes hazánknak" nevezünk.

Szakadozik a múlt homálya,
szétterül az Igazság ÁR-adása:
kis szumir lányka, parányi emléked,
áttörve időt-messzeséget:
Mit üzensz nekünk?
Mit üzensz nekünk,
kik "pusztulunk, veszünk
s mint oldott kéve széthull nemzetünk"?
Kik a királyi NÉP-U-TU-DA vagyunk,
tépnek-szaggatnak, s élni akarunk!

Egy szörnyű hamisság tanúi vagyunk,
élő lapjai a történelmi múltnak
s mások viselik ékes tollainkat!
Mert elmarták tőlünk
"elsőszülöttségünk":
jött-ment, "pogány", nomádra nyomnak
s híres valóságunkat kitekerve,
csonka ítélettel keresztre verve,
vérünk cseppjei egyre hullanak.

Azt üzeni ILDI, a királyi lányka:
a "Történelem Nagy Temetése",
hiába földeli el, ami a Múlt.
Hiába, mert a régész kiássa
az agyagtáblákba vésett
ősi betűket s képet,
megfejti nyelvünk s ős rovásírása,
megértjük mi azt: MAH-GAR-ul!
S meddő lesz a hamisság vetése,
mert ERŐS, az ős Szüzanya méhéből,
"Szeplőtlen Termékenységéből",
megszületik a NAP földi-testű mása,
NIMRUD törzsének legszebbik hajtása,
a "Világ Világossága":
hogy "megkeresse, ami elveszett",
az Utat, Igazságot, Életet.

És hiába tervelték: az Igazság Útja
végetér majd egy vesztőhelyen,
s "keresztet" vetve a vádló Múltra,
az "EN-BER" véres testét felmutatva:
az IGE, az Élet fénye: kiszenvedett.
a ZEN-t TÜZ kialudt: "elvégeztetett"!

Hiába minden fondorlat, ÁRIMÁN,
bitófát s a HAL-ált legyőzve,
az Igazság felragyog, mint szivárvány,
átölel mindent, földet és eget:
NIMRUD vérei: ez az üzenet!

Ezt üzeni a királyi lányka:
"Régi dicsőségünk késik az éji homályban"?
"Elfajult párduc ÁRPÁD vére"
"Egek ostorai nyomorult" bére?
Nem! Csak vérünk szerződése helyett
idegen UR-aknak adtunk szálláshelyet,
kik "nemzetpusztító tanításaikkal"
irtották hitünk s hagyományunkat;
gyermekeink virágját-lelkét
az ősi talajból kitépdesték:
így öldösték a "multat s jövendőnket",
halljátok, MAH-GAR-ok: ezt "bünhődjük meg"!

De, míg bujdos bennünk egy parányi szikra,
a szittya vér heve majd felszítja,
s ha rejtve-fejtve, fojtva-vágyva,
de fellobban újra ZEN-t TÜZ-e, lángja!

Ezt üzeni a királyi lányka:
a kis PULI tiszta hűségével,
éljetek őseink ERŐS HIT-ével,
s bízzatok. MAH-GAR-ok:
ki TUR-ÁN-i vért és sorsot hordozott,
Isten Fia, Jézus: feltámadott!


Hozzászólások megtekintése a régi honlapról