Rövid bemutatkozó önéletrajz
Név: Csorba Tibor
Szül.hely: Kiskunhalas
Szül.idő: 1958. július 04.
Lakhely és postacím: 5600 Békéscsaba,
Dobozi út 82.
Telefon: 06-20-455-83-07
e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Harkakötönybe, apai nagyapám tanyájára vittek a szüleim a halasi szülőotthonból 1958-ban. Bár onnan hamar Szankra költöztünk, az a tanya meghatározó élményalap maradt számomra sokáig. Édesapám, mint kisiparos kovácsmester pályafutását Szankon kezdte és vitte végig egész életén – a mai nap is ott él, műhelye bármikor kinyitható.
Általános iskolai tanulmányaimat Szankon, a gimnáziumit Kiskunmajsán folytattam. Érettségi után felvételt nyertem a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára, ahol 1977-82 között voltam hallgató.
Diplomavédésemet követően a szegedi AGROBER vállalatnál helyezkedtem el tervezőként, majd 1987-től a Békés-megyei Doboz községben telepedtünk le háziorvos feleségemmel.
Jelenleg Békéscsabán élünk, magántervezőként dolgozom, mint építész-statikus tervező.
Két lányunk és két unokánk jelenti a szűken vett családot.
Versírással 10 éves korom óta foglalkozom, elsősorban mint műkedvelő irodalmár. Az eltelt évtizedek során több lapban publikáltam, az utóbbi egy évben két vékonyka kötetem jelent meg magánkiadásban.
Szerelmese vagyok a magyar nyelvnek, egyre inkább érzem és megismerem a benne rejlő matematikai törvényszerűségeket, a poétikában használható kincses eszköztárát. Éppen ezért ragaszkodom verseim írása során a kötött formához – nem sok nyelv van a világon, amely alkalmasabb lenne e célra!
A magyar irodalom és történelem a fő érdeklődési területem. Legtöbb prózát Németh Lászlótól, Wass Alberttől, Nyírő Józseftől olvastam. Útmutató költőim: Petőfi Sándor, Kosztolányi Dezső, József Attila, Dsida Jenő, Reményik Sándor.
Szeretném, ha az irodalom ismét érthető és érzelmi kapocs lenne az egyszerű magyar emberek számára és között határok és politikai szekértáborok nélkül!
Nyelvünk és gondolkodásunk az egyetlen záloga megmaradásunknak!
Békéscsaba, 2016. május 11.
Csorba Tibor
2:2 Figyelj no már! 2013.03.23.
|
|
Európa, vigyázz! Valakik csalitba csalták, Századok hajóin jöttek: Aranyat csaltak a vámon, Összezilálták a nyelvet, Pusztul a Földön az élet: Európa, vigyázz! A véred Belép a hóhér a pástra,
|
Egy választásra Magyarország Isten erdejében Magyarország Isten országútján Magyarország Isten városában: Magyarország Sátán szavannáján
|
Csíksomlyó előtt 2015 Vigyázzatok mind, ki Csíksomlyóra mentek, Csak óvakodjatok, ha a Székely gyorssal a Gonosz. Zakatol csíksomlyói expressz – Tömegsorok közt kígyóznak vén utak, Egyre vár a csíksomlyói Szűz Mária – És a nyereg: a Kis Somlyó és Nagy Somlyó – s még is más – a bosszúra szomjazó-éhező, Áldassék léptetek mindegyik fűszálon, Űzessen barlangjába: fekete tóba, 2015.05.20. Csorba Tibor
|
Karácsonyi hit Ne higgyétek, hogy Karácsonykor Stühmer-e ott a szaloncukor Aranylik-e az online rendelt A kedvesnek vett ajándékról Én nem hinném, hogy Karácsonykor 2018.12.20.
|
A Karácsony törvénye Mintha nagy fal lenne a Karácsony, Ott interferál az ember vágya Kettévágott világ: fény és sötét, 2018.12.16.
|
A magyar néphez A gyulafehérvári nagygyűlés századik évfordulójára Magyarok! A kígyó nem enged:
|
Magyar vagyok – 2018.11.06.
|
Ima, ha nem lelem hazámat Magyarok! Átkozott időben élők! Magyarok! Munkálkodók és henyélők! üres anyakönyvek letagadott halmán, Magyarok! Szólítsuk meg egymás szívét – Magyarok! Keselyűk viszik a hírt szét: 2013.03.23.
|
I.R.N.I. Megint én rontom el a Karácsonyt – Nézzétek csak – hiába ordítom: Akkor megbízással feszítettek - 2017.12.17.
*
Dicsértessék a magyar nyelv Magyar vagyok, az én nyelvem testvértelen – E nyelv minden gyökét a négy elem adta, Nincs valóbb kötődés tér, idő, s az anyag Duna-Tisza táján kérgesült a szent törzs, S míg a jámbor nép mondát, balladát regélt, Szállt a rege szájról szájra, nőtt a lomb, Aztán keletről jött hömpölygő áradat – S megszületett a rút, háborgó gyűlölet – - Mind kiirtassanak! – seregek tódultak – Ha némaságban is, idegen szó alatt, Kevély hatalmasok és ti hazug nyelvelők: 2017.11.15.
|
Az okos hal Volt egyszer egy mesetenger, Ha felette madár repült, A nagy folyók elkerülték, Mivel ember nem ismerte, Merüljünk le gondolatban tengeri szörny ezer karral, Vagy tán mindent a sötétség Úgy véli a mesemondó, Ereszkedjünk még mélyebbre – És láss csodát, ha még részed amit ott lelsz közel, s távol: Szemből nézve jó koponya – Se nem kicsi, se nem túl nagy, Helyes volna, ha a szája Na de körben sehol semmi – Ám de halunk okos jószág, Tengerfenék homokjába Kavics alján kagylórejtek, De hiába roppantgatja, Ám a hal, ha nagyon éhes, Foga közé kapja tehát - Iramodni kedve támad, Körbejárja, folyton nézi, Tenger alatt, nagyon mélyen Mókás, s egyben tanulságos - a nagy kőhöz kitartóan Kisebb-nagyobb szilánkokban könyvelte el az okos hal hullott a héj és ebédje Hogyha egyszer arra járnál, 2017.11.07. Csabai Papa
|
A tél szaga A tél, ez a hosszú éjszaka ruháik pikkelyét tépik, Aludni kell álomtalan, A hulló levelek tánca Kiszáradnak a rost erek, 2017.11.03.
|
Szép halottaim Most minden az elmúlásra hangol, Sodor az idő, megyek felétek Hideg sírlakók rögök rejtekén – Halottak napja – e nap tiétek: Korhadt koporsók szikár rabjai, 2017.11.01.
|
Halottak bálja Sírváros utcáin kóboroltam mélán, Hideg kőlapokból épült szürke házak Az őszi szél dalolt búsongó éneket, Megálltam hirtelen, ha húzott valami Képzelődni kezdtem, mint mesén a gyermek, Különös éjjelen útjukra lelnek mind: Férfiak, asszonyok, néhai szeretők, Mit kétes szeméremből hordoztak magukban, szívéből az ember – szeretete lángját. Míg így képzelődtem, ráleltem a sírra – Tudom, hogy vár engem egy majdani bálra, 2017.10.29.
|
Tékozló magyarokhoz Egyél magyar sok-sok banánt Méltó ahhoz, ki a kertjét Hová lettek almafáid? Kiforgattad szőlőtőid, Akácodra fejszét fennek Megmozdult a föld alattad: 2017.10.27.
|
Anyámhoz Temetőbe húz a vágyam, Ne kísérjen oda senki, Megyek anyám, ott leszek majd, 2017. 10.26.
|
Egyenleg Sem jót, sem szépet, sem igazat – Csak gúnyt, csak sebet, csak megvetést – De hont, de szívet, de hódolást – És pénzt és adót és kánaánt – Mi bort, mi búzát, mi szent békét – Most csend, most szűz hó, most szent halál – 2017.10.27.
|
Hej diófa, diófa Hej diófa, diófa nézd az avar, az avar Lám a zsákom, a zsákom Jer kedvesem, kedvesem Bíz betakar, betakar, 2017.10.25.
|
Levélszőnyeg Szőnyeget terít az ősz a fák alá, Minden levél búcsú a nyártól, 2017.10.23.
|
Őszület Íme az állapotom: Tűrhető most a sorom, A nő már hidegen hagy. A pénzre se gerjedek, Társaim a csillagok, 2017.10.22.
|
Igaz október Annak a zászlónak gonosz volt a szíve: Annak a csillagnak tőr volt minden ága, Annak az istennek börtön volt a háza, Azzal a gólemmel szembe kellett szállni, Annak a zászlónak kivágták a szívét, 2017.10.23.
|
Diga dom Egyszer beomlik a tető Egyszer befagy az a tenger, Kihuny az a csipkebokor 2017.10.16.
|
Baj van! Baj van! Baj van! Baj van! Baj van! 2017.10.16.
|
Alma fáter Híres Newtont megihlette Ki hinné el, ha nem tudná – Szikra pattant, s gondolata Nem ugrott meg, nem szállt tova, Elmélyült a tudás papja – Élt egy magyar költő – tudta: 2017.10.14.
|
Megzavart héjanász Héjanász az avaron... Csattognak a szárnyak, mi? egymással egy platformon. Kergetőznek, vijjognak! Góg, s Magóg kujon fia – Egymás húsába tépnek. Rendezzék tollaikat! És most pedig egy fészket 2017.10.12.
|
Magyar ember miért sírsz? Kamrában a körte, alma, Kiforrott a szilva leve: Sikér lett a búza magja – Lelked nyugtát nem találod – 2017.10.10.
|
Marci ujjai Marcikám, már nagy fiú vagy: Első éved, mint a kisujj – Második a gyűrűs ujjad – Középső ujj a harmadik – Negyedik jött – mutatóujj. Ötödik? Hát most van éppen! Ne hidd azt, hogy nincs több ujjad – Csabai Papa 2017.09.27.
|
Légy szürke Akarod, hogy simogassanak? Ne légy okos: letaszítanak, Ne szólj vissza, ha megaláznak – Légy szürke, járj lesütött szemmel: 2017.07.07.
|
Az idő Az idő örök, mindig friss virág, 2017.07.04.
|
Vonaton Hatvan felé visz a vonat – Hogy kerültem ide vajon, Sivár a táj, itt-ott liget, Egyik oldalt besüt a Nap, 2017.07.04.
|
Születésnapomra Holnapután kerekül, kerekül – Húz az idő legbelül, legbelül, Hagyjatok most egyedül, egyedül - 2017. július 02.
|
Szorongás Az esélytelenek nyugalmával, Miféle aratási ünnepre készülnek Mi terem majd a búzatáblák helyén? 2017.05.14.
|
Csenge 27 Huszonhét év csupán egy pillanat: Mindig úgy vártál, s féltél, ha késtem, Az Adria volt első szerelmed, 2017.05.12. Apa
|
Jog és igazság A jog folytonos, A dézsma így jogos – 2017.05.09.
|
Májusi hexameter Piszkos és rongyos az orgona bokra a kertben, 2017.05.08.
|
Anyavágy Köszöntenélek, hogyha elfogadnád, Emlékszem néha ódon májusokra – Sosem tudom már megköszönni, látod: Késő most már bocsánatodra várnom. 2017.05.02.
|
Sárihoz Unokám első születésnapjára Boldogabb a Föld, Nem tudod ma még, Látod itt vagyunk, elfogyott az év, lotyognak újra, jutsz, majd messze látsz, 2017.05.06. Csabai Papa
|
Május elsején Május elsején a szív kivirágzik: Május elsején minden oly egyszerű, Május elsején a felhők sem sírnak, Május elsején szelíd minden emlék, Május elsején ébrednek a rózsák, 2017.04.30.
|
Magyar vigyázz! Magyar vigyázz! Meg ne tévedj, Európa Pató Pálja, Hazug szelek duruzsolnak, Magyar ébredj! Ég a házad – Európa bamba népe, Ármányt sző az idegenség – Magyar lázadj! Ne légy gyáva, Európa indiánja – Mozdulj, készülj új Mohácsra! 2017.04.28.
|
Gyöngyvirág Megkértem a gyöngyvirágot, Takarjon be hóhajával, Leveleit szemfedélnek Biztassa a teliholdat, 2017.04.28.
|
Dante pokla Nem tudni még azt, mi lesz itt végül, Vérszagra gyűlnek éjjeli hordák, Új Lenin-fiúk, ó bőrkabátok, Bő termésű a retro gyűlölet – Robespierre nyaktilót simogat, Lövészárkok hasítják a földet, Mit jeleznek a csíkok az égen? Meglesz hát az Armageddon mégis – Ember, színjátékod Dante pokla, Édent hazudtál magadnak, s Istent, 2017.04.25.
|
A kis tél meséje Jégszívű tél virgonc fattya Vágtatott a zúgó széllel, Fiatal volt még, tudatlan, Áprilisban télnek lenni? Hanem a mi telünk deli, Kora nyárban széjjelnézett, Az öreg tél azt mesélte amikor ő vonul, s támad, Itt meg minden zöldben úszik, Fent az égen tüzes korong, Hátha eljött, ne hiába, Összeszedett minden erőt: Hanyatt lökött öles fákat, Zsenge vetésen taposott, Elzárta a hegyi utat, Úgy tűnt, bizony itt a végzet: Aztán, mintha parancsolnák: Ahogy betört, olyan hévvel Azt mondták az idősebbek, Nézzél körül, lásd mit tettél, Kisütött a nap utána, Itt lenne a mese vége, ám a sok kár, amit hagyott - 2017.04.21.
|
Fecsege Az eső es, A költő költ, A savó sav, Az író ír, A korsó kors, 2017.04.19.
|
Sárember Hiába már a bánat, 2017.04.19.
|
Röpszerelem Játszik a fácán, Kényes a páva, Csélcsap a túzok, Hódol a gerle, Kattog a gólya, Fecske fecsegve 2017. 04. 16.
|
Hot dog Megkérdezném egyszer a hot dogot: Pedig, ha tudnának más módokról – Uram! Hívjak orvost? Különben is – 2017.04.14. * Orgona A természet katedrálisában Sípok az orgona dús fürtjei – Én csak szemlélem a liturgiát, 2017.04.14.
|
Keserűvíz Ferenc József vizet iszom, Évszázadok sóhajától hol keletről, hol nyugatról Forradalmak dúlnak bennem – 2017.04.12. * Halkan Az idő bennünk: kés a vajban – A gondolat: fésű a hajban – Az élet: lüktetés a dalban, 2017.04.11. Csorba Tibor
|
Vádak Anyám azt mondta: pogány vagy fiam, Isten hű szolgája így szólt hozzám: A tanár riadtan húzott félre: A tüzér hadnagy rapportra rendelt: A Föld morajlott a talpam alatt: 2017.04.08.
|
A kerti festő Egy hóbortos festő Láthatatlan mester csendben, némán oson, Zsengék még a lombok, Ahol levél zizzen, Hajnalodik – a Nap Aludni tér a Hold – Káprázat önti el Sárga aranyeső, kevert zöldes bokra És a lágyszárúak gyöngyhajú jácintok tulipánok bája Égető a kérdés: Biztos nem kubista... talán Gauguin, Chagall? 2017.04.06.
|
A magyar poézis halála „Költő vagyok – mit érdekelne Haldoklik rég az ősi líra – Körötte szellem-tanítványok – Jő a pap, hogy kenetet adjon, A seregnyi lánglelkű költő – a haldokló dalt, körbefogják... Lehullik hát a titok leple – igéi, jelzői, ragjai a könyvtár kulcsait. S a népek 2017.04.04.
|
Hívogató bazsarózsa Bazsarózsa kacérkodik- Minden egyes pillantásom Langyos szélben lengedeznek – Bazsarózsa ne hívogass – 2017.04.04.
|
Vers a bánat ellen Régi elvem: mert a világ Ha az ember minden tette A valóság és a szívás Néhány pofon s aki zokon égő erdő, Kell a vers hát, dúlt arabot, A vers gyógyszer, Fehér zászló, Minden sora Védi elmém, Ne sírjatok S a tintafolt, 2017.04.02.
|
Kerti esküvő Eladó a menyasszony, Irigy is volt kicsit rá – Felfigyeltek mind a fák, Hanem erre a meggyfa Hogyha jön a kertész majd, Ő magát meg vigye át 2017.04.02.
|
Érdek nélkül Én már érdek nélkül szeretem a nőket: Anyám jut eszembe – ő nem járt tereken, Nagyanyám, a kerti virágok mágusa, Szürke kis életem buzgó terelője, Lányaim kacaja: tündérek éneke. Minden veszteséget kárpótol az élet, 2017.04.01.
|
Sárika nyam-nyam Etetőszék Sári trónja, tá-ti-tó-ta, me-mme-ma-mma... Sári közben nyam-nyamot kér – Kulimászos az előke, 2017.04.01. Csabai Papa
|
A szabad szív szava Álljunk meg egy rövid szóra: lelkünk még a régi szittya, korszerűtlen hit az alja – Nem értjük a politikát, Magyarhonban választás lesz: a trónon látni – mintha tudná! Nem nekünk való e játék, Emlékezzünk őseinkre: Nagy törökverőnk fiából Sosem volt a magyar pártos, Birodalmak buktak rajtunk – Már csak ezt muszáj kibírnunk: tapasztalása. Éberen Mikor farkcsapása gyengül, 2017.03.31.
|
Só a szóban Kór a korral Kar a kárral, Méz a mázzal, Nem a szemben, 2017.03.30.
|
Kérdések a korhoz Él-e még költő, ki le meri írni: Hová tűnik a szívből a rajongás, Hol enyészett el az őrzők példája, Van-e még pilises fő kereszt alatt, Ki ígér folyton szőlőt, lágy kenyeret, A nép, ha űzik, porlad, mint az emlék - 2017.03.30.
|
Párbeszéd a pincében Dugulj már el! – így szólt a bor, Savanyodj csak, én nem bánom – Ugyan kérlek! Még te dohogsz? Buta vagy te: kövidinka! Feleseltek, perlekedtek – 2017.03.25.
|
Rigóélet Rigó Jancsi, Rigó Karcsi Förgetegként kavarogtak de a másik rákontrázott: Kigurultak csőr csőr mellett: Nem messze egy nyírfa ágán Kit válasszon idén párnak: Aki győz majd, az a jobbik – Jancsi győzött. Karcsi szökellt – 2017.03.24.
* Érosz érintése Éjjel érő gyümölcs vagyok: Illatozó barackvirág Hűs vizű a szíved kútja, 2017.03.23.
* Én nem tudok Én nem tudok harsányan szeretni, Én nem tudok zokogva temetni, Én nem tudok lelketlen feledni, 2017.03.23.
|
Falusi emlék Első rész Ezerkilencszázötvennyolc nyarán Mint mások, fejenagy gyerek voltam, Apámnak voltam én a nagy remény: Így hát apám és anyám is kovács – Öcsémet rutinos gólya hozta: Alvégi házban laktunk, a sarkon – Homokból kinőtt sápadt kis falu – „Szankra ne menj, mert Szankon nincs kenyér, Én szorgos templomba járó lettem – Egy fiát sem tudta papnak adni, Dominus vobiscum. Kántált a pap. Megtanultam bánni a haranggal, Iskolából, ha hazavitt az út, Ráverni mindig csak fegyelemmel – És jöttek a megrendült parasztok Maradt a kazalban lószerszám is, Két ág húzta a földműves népet – Így „nem lelé honját a hazában", Cselédnek álltak büszke magyarok – tank taposta, tejelő tehenét Sóhaj szállt füsttel a kéménylyukon, Csendben figyeltem a történelmet – lett volna sorsom. Skizofrénia – Aztán az anyaméh következett: Olajtól vérzett a szanki pusztaság, Az eke szarvát franciakulcsra Kicsiny parcellákra vonult vissza, 2017.03.11.
|
Betegutak Micsoda egy kanyar ó, 2017.03.10.
Patkányfogó Patkányt fogtam – Ronda jószág, egy grimaszt tán? bacit hordoz. sem ellenzi. Nem nagy talány: 2017.03.08.
|
A nőkhöz Az én szívemben minden nap nőnap, Kegyed, hölgyem, úrhölgy és asszonyom – Kacér mosoly és üde dekoltázs: Ami virág, mind a nőnek nyílik, Tessék csak előre! S ajtó tárul, Világok pusztultak el nők miatt: A történések mögött ott a nő, Ki az, aki mindig messze vágyik, Anyának érzem ó Ádám magam! A nemek harca néma küzdelem, 2017.03.06.
|
Aranyos vers Kétszáz éves Arany, s meg sem tört a fénye, tömbösödött naggyá, szaporult bőséggé, Ahogy dolgos méhek kérlelik a repcét, Betoppant váratlan sok családi körbe, Fülemüle füttyén szomszédok vitáztak, Elsiratta bizony jó kebelbarátját – Látta Ágnes asszonyt átkos lepedővel, Fürge idők jártak, évek kergetőztek – 2017.03.04. * Fekete hóvirág Fekete hóvirág nyílik a szívemen, 2017.03.04.
|
A véres Tan Kimúlt a Tan? Badarság: Föld alatti mozgalom, Sárkánytej volt már az is, Örök Kánaánt ígért: Bitófa erdőt nevelt Mint vérszomjas vadállat, Üvöltött, ha ellenállt Vasöntő, szántóvető Írástudó celláját Valami titkos erő a hasznos fordulathoz. Omlik Jerikó fala, A kaméleon cserél: Nyakkendőben jön vissza, Nem áll le soha talán: Épít egy nagy gulágot 2017.02.25.
|
Randevú a tavasszal Váratlanul fröccsent rám a napfény, Úgy éreztem, rögvest dalra fakaszt Fölkerestem fáimat a kertben Lugasomon mi is lehet a gond: Pajkos szellő súgott a fülembe, rövid percre ifjú lettem újból, Hej, te idő! Miért rohansz velem? Alig láttam pár tanyát, s falut – Jöjj hát tavasz! Dalolj a madárral, s hagyj magamra – nem kell látnod, 2017. 02.24.
|
A vén diófa alatt Amikor berobban a tavasz, leülök a diófám alá. Feledem már a sok-sok elmúlt elillant a hajdani erdők Hová tűntél magad, jó Anyám - Az a liget is rég másoknak A kis templom ódon harangja Szelíd lett a buja ösztön is, Lásd, még te maradtál meg nekem, 2017.02.16.
|
A vén diófa alatt Majd mikor belobban a tavasz, leülök a diófám alá. Feledem már a sok elmúlt Elillant a régi erdők hová tűntél magad, Anyám? Az a liget is másoknak A kis templom nyűtt harangja Szelíd lett a buja ösztön, Csak te maradtál meg nekem 2017.02.16.
|
Hat nap Ne féljetek tőlem – őrült nem én vagyok: Tőlem ne féljetek – nem én vagyok őrült: Ők féljenek tőlem – a józan én vagyok: Féljenek ők tőlem – én vagyok a józan: 2017.02.15.
|
Csak hat nap Ne féljetek tőlem – őrült nem én vagyok: Ne féljetek tőlem – nem én vagyok őrült: Rettegjenek tőlem – a józan én vagyok: Rettegjenek tőlem – én vagyok a józan: 2017.02.15.
|
A víz Ó, a víz minden-forrás, Hullám tengerek hátán, Szomjat olt: föld felissza, Fájdalomban könnypatak - 2017.02.13.
|
A tűz Ó, a tűz régi barát, éjben látó, vadűző előtt utat világít, Van, hogy elkanászodik – 2017.02.13.
|
A méh Ó, a méh élő csoda – viszi szorgos munkára, vágyaiknak. A hála De jaj, valami gyilkos kór 2017.02.12.
|
Osztozás a gyászban Drága testvéreim! Szívem bő fájdalma A rák csírája hamar rabbá tette, Kegyes is volt hozzá – már nem is remélte: Lám, az élet olykor hátat fordít annak, És ti szülők, ti jók, sorsnak mostohái, Gyászoló szülők és árvult kicsi gyermek – Búcsúzom tőletek mélyen megrendülve – 2017.02.05. Veronika
|
Szeret engem a tél Úgy szeret engem a tél – Égi szőttest terít elém Zúzmarás virággal köszön, Jégdalokat dúdol nekem, Néha felgördül a függöny – aranyló köpenyben kilép 2017.02.09.
|
A hattyú Ó, én csak írom a dalt, 2017.02.08.
|
Kolduló üstökös Nap közelben torz üstökös: Tündöklő csillagok űzik, Elkószált fényekért kapkod, Óvatlan szikrát, ha megfog, Megszokta: nem látja senki – Kóborol a hideg űrben, 2017.02.07.
|
Búcsúztató Temetni jöttünk lehajtott fővel, Tényleg valóság? Megtörténhetett? - Tiszavirág az élet, s öröme Mégis törékeny, könnyen hervadó: Gyászolunk. Kedves arcot feledtet Az anyai szív félrevert harang – Búcsúzunk tőled Éva! E végső 2017.02.01.
|
A férj Ó, a férj házias vad, Tesztoszteronja űzi, Ezernyi vágya lenne, Teremtés koronája? 2017.01.30.
|
A nő Ó, a nő örök Éva, A szépség ikonja ő Szava bőség-áradat, Mégis ő a földi lét 2017.01.30.
|
Az íj Ó, az íj kecses, néma Ősi vadászok húsért balta fokát Ithaka De nyilallt a fájdalom 2017.01.30.
|
A pénz Ó, a pénz Fönícia Ki egyszer pénzt kér kölcsön, Pénz, mammon, aranyborjú – Szagtalan jószág – tartja 2017.01.28.
|
A toll Ó, a toll a gondolat A tollat fogó kezet Régen a lúd áldozott Toll írt le ítéletet, 2017.01.27. * A babának pelenka,
|
A π Ó, a π a számkirály: Archimédesz kezdte még, Hisz a kör bűvös vonal, Jöttek az okos gépek, 2017.01.26.
|
A bú Ó, a bú: bánat öccse, Ki búnak adja fejét, A bú szívet szorongat, Hívatlan, makacs vendég: 2017.01.26.
|
A báj Ó, a báj házi krémes: Aki bájolog: hódít, A báj maga kecsesség – Bájos mind a hóvirág, 2017.01.25.
|
A kör Ó, a kör a teljesség A kör közepe fókusz, Kört alkotni szövetség, Körben kör: fokozat, 2017.01.25.
|
A szép Ó, a szép: harmónia, A szép önmagában áll: Élő és élettelen Az ember csak szemlélő 2017.01.24.
|
A köd Ó, a köd égi opál, Mert bál van: ég a földdel Vándor, aki ködbe lép, A köd rejtő oltalom, 2017.01.24.
|
Rekviem Mostan halál a vendég kihűlt ágy, vizespohár, visel még a széktámla, Nyitott könyv az asztalon – Üres a csend kottája 2017.01.23.
|
Rekviem Most a halál lett vendég kihűlt ágy, vizespohár, visel még a széktámla, Nyitott könyv az asztalon – Üres a csend kottája 2017.01.23.
|
A mag Ó, a mag, az a holnap a magot áldott földbe Aki magot vet, hites – Atomok, sejtek magja 2017.01.20.
|
A gén Ó, a gén egy spirálba A gén isteni lego, a fejét, titkát lesve. A gének osztódnának, 2017.01.17.
|
A híd Ó, a híd karcsú kapocs akarat diadala. A hídépítő békét Hídon menni át gyalog: 2017.01.17.
|
A bor Ó, a bor a hegy leve, A bort Isten oltotta Aki szőlővel, borral bánik, Búzával, békességgel 2017.01.17.
|
A sír Ó, a sír hideg fekhely, A sír néma álmot ad, Aki sírt ápol, érzi: Mindenkit vár egy végső 2017.01.16.
|
A düh Ó, a düh a haraggal A düh tanácsa méreg, Dühösnek lenni furcsa Aki dühös, szóval üt, 2017.01.16.
|
A pénz Ó, a pénz a szenvedély A pénznek nincsen szaga – Akinél kevés a pénz, Lehet csengő arany – 2017.01.16.
|
A párt Ó, a párt védett galeri, A párt színe változó, Aki a pártba belép, A párttal a nép ellen – 2017.01.16.
|
A tény Ó, a tény sziklaszilárd, A tény matematika, Aki a tényt ismeri, Csak gonosz akarat 2017.01.16.
|
A gnóm Ó, a gnóm harangozó A gnóm torz, törpe, manó – Aki látta a gnómot Mégis emberszívvel élt – 2017.01.15.
|
A juss Ó, a juss járandóság, A juss örökölt jószág, Akit a juss megillet, Jussot kártyára tenni - 2017.01.15.
|
A gond Ó, a gond a vállon ül, A gond homlokráncokat Akit gond ólomfürdőben Gonddal élni áldozat, 2017.01.15.
|
Az út Ó, az úton végig kell Akit az út magához Az út könnyebb, hogyha járt, Úton lenni nagy kaland, 2017.01.15.
|
A gőg Ó, a gőg, az rozsdás vért, Akit a gőg felhőkig repít, A gőg mindentől taszít, Gőggel élni epe íz, 2017.01.14.
|
A szó Ó, a szó, az veszélyes Akit a szó megragad, A szó deleje méreg, Pedig vannak jó szavak, 2017.01.14.
|
A kegy Ó, a kegy alamizsna, A kegy Pilátus-kenyér, Akit keggyel ütnek meg, Kegyet adni hatalmi 2017.01.14.
|
A kín Ó, a kín az arcra ült A kín maró királyvíz: Akit a kín lángja ér, Kínnal élni szent próba: 2017.01.14.
|
A hit Ó, a hit józan mámor, Akit a hit hálója A hit tudatot kódol Hit nélkül élni mégsem 2017.01.14.
|
A vágy Ó, a vágy villamosa Vágyakozni olyan, mint Akit a vágy varázsol, A vágyban kihajt a szív, 2017.01.13.
|
A gyász Ó, a gyász éjfekete A gyász éjjeli ünnep, Akit gyász lehelete A gyász véd, segít, őrzi 2017.01.13.
|
A bűn Ó, a bűn az arcra ült Aki bűnöz, a morál Az áldozati bárány Bűnhődés – vajon méltó 2017.01.13.
|
A vád Ó, a vád vak sújtólég, Aki vádol, előre Akit vád tőre döf meg, A vád úgy porig aláz, 2017.01.12.
|
A gúny Ó, a gúny az fáj nagyon! Aki gúnyol, epétől Akit gúny köve sebez, A gúny térdre kényszerít, 2017.01.12.
|
A jégfestő Kinyílott a téli rózsa, Fényszirmai ezüstszálak, Köszöntelek égi mester: Tiéd lehet minden ablak, Mintázd meg az égi kertet: Hogyha ajtóm nyitva volna, Ha belépnél, elolvadnál, 2017.01.09.
|
Tüneményes Sárika Sárika egy tünemény: Ül a padlón cövekül: Áhítattal játszadoz, Csörgő hangja csörgedez, Márti babán ráncigál – Vékony könyvet gyűröget, Fárad már a kis manó, megbillen az inga lány – 2017.01.08. Csabai Papa
|
Marci segít begyújtani Hideg van kint, fúj a szél – Gyere Marci, hozd a fát, Fűrészelek, most vigyázz – Látod mennyi kugli lett? Nézd a fejszét, mekkora! szétesik a fakorong, Itt a kosár, szedd tele: Bent a kályha éhezik – Persze, hogy fát falatoz, Etesd Marci szaporán, Papírt teszek alája: Duruzsol a tüzecske, 2017.01.07. Csabai Papa
|
Tél barát Hozott Isten, sapka, sál is Fagyos szelet, Szigorú vagy, Deret lehelsz csontig harap mily kegyetlen, vagy vallomás, Vad tájfestő szűz fehéret, ellentétét 2017.01.07.
|
A tél ellen Gyere tél, Január terepet neked áll melege Fegyvered fagyhalál dérszemed, Ismerlek mint ahogy kandallóm leterít véreznek, szeretet 2017.01.04.
|
A kék madár Tojásra leltem – Buzgón leheltem, Egyre csak vártam: Már hajnalodott, Hirtelen történt, megrepedt halkan Egy szemvillanás, Enyém lett mégis, 2017.01.03.
|
A csend Megtörtem a csendet: Köröttem a világ De a csend csak úgy van – Nos hát, miből is áll? S lám, a héj alatt egy a magban millió minden apró mag egy- 2017.01.02.
|
Újévi macskajaj Másnap, aki nagyon hallgat, Eltántorgott ím az óév, Korhely szagú újév pislog, 2017.01.01.
|
Új Ikarosz Félrever a szívem – Oltanám, hiába: Ó, csak a vágy kapott morzsoljam az időt Végül mind szervesült zuhanni kényszerül, Valami elszánás az égig tekergő Ne húzzatok vissza, tűzálló tollazat – a szárnyam. A Napba 2016.12.30.
|
Szamária Hét milliárd szamár Illata nem szűnik, a tovahimbáló a föld alattuk. Tengernyi szamárra vágyak netovábbja Madách falansztere, Petőfi forradalma, Csak olaj a tűzre, Menetel a szamár s nincs múltja, jövője – 2016.12.30.
|
Szilveszterre Hideg a reggel – vacog a nagykapu, 2016.12.31.
|
Könyveim Gyerek voltam, s mindenem volt a könyv – Iskola után, ha hazaértem, Aztán a két helység kalapácsa – Ha nem ivott, apám korán feküdt. Úgy volt az egy csöndes nyári este, Makacsul a könyv barátja lettem – 2016.12.29.
|
Szikrák Lobban a tűz a kohóban, Ontja szavát a kovács ma – Izzik a szén, heve tombol, Lágyul a fém, serceg a nász, Perdül a tánc ropogósan, Hümmög a rím faragója: Gyötri magát – ihlet a vágy 2016.12.24.
|
Tél uraság Csillog a fagyban a Tél palotája, 2016.12.22.
Sírtál-e ma? Sírtál-e már ma Kedves, Süt a Nap, neked kedvez – Nyisd meg aranyketrecét és mint szürke kis veréb, Fordulj most a Nap felé, Tisztán állsz az Úr elé – 2016.12.21.
|
Tuning Harsan a versem, Izzad a tollam, Gyűlnek a strófák, Rímek ölelnek, bennem a jégcsap: Már csak a cím kell – 2016.12.18 Románc Rád hajolok, meg ne ázzál, Kulcsra zárom szempilládat – 2016.12.17.
|
Fel sem tűnik Tele van a Hold, tán még ki is csordul – Nézd a büszke kakast: áll a szemétdombon, Nézd az embert, a Föld bőrén élősködő, 2016.12.17.
|
Eretnek Nem született Ő istállóban, Nem járt Ő ácsműhelyben soha, Nem prédikált zsinagógáknak Nem ítélt meg magában senkit, Övé a kánai menyegző – A Jordán vizébe merülve Ő sose a papi főtanács Ma sem ismeri Őt a világ 2016.12.16.
|
Tejköltészet Szólegó Vajban Tejföl Tejbe finom, Túró – nekünk, De sír érne, Jog múlt kegyén Bűzös hasat ó, ha lenne, lenne féreg: csípné eszét. hamar mindent, 2016.12.11.
|
Lemondás Majd szóljatok, megidézni, mint én teszem! s lomha elmém Jöjjön az új, muracsikó: járatlanok: templomai, hangja, rendje, 2016.12.10.
|
A tehetségről Lehetséges, Na jó, mi a csak azt teszem, vagy törekszem és szeretnék itt a földön - fejében egy Ha rút, írom s ki fanyalog sértődékeny: Ne olvassa, mások fércét – Legyen boldog talán biceg, De nem lehet álom- múzsám 2016.12.09.
|
Sorvégi árok Jegenyefa, karcsú, Fekete gyümölcsök: Zúzmarás koboldok, Ólomból az álom, hóterhes a felhő, Menetel a fenyves, nagyoknak, kicsiknek Békére, örömre házakban az őr ma Konyha, ó de régi – vígan nyúlna borhoz Majd olvad a hó is,
|
Különös kérés a Jézuskához Jézuska, én nem kérek ajándékot: Unom a fenyőfát és a díszeket, Téged is csak akkor hiszlek, ha látlak, Bújócskát játszanánk a ház körül, Jézuska, akkor velem maradnál – Elkerülnék messze a plázákat – 2016.12.07.
Tenyérsors puha-fényes 2016.12.07.
|
A lélek rákja Könyörtelen a lélek rákja: Lélektumor, s csak egyre hízik: Kórház-gulág, meg ami jár még: Gulág-kápók: üvöltő szelek, csak lődörög – mindig másnapos, Néha Freud, aztán varázsló – Színes tinták helyett gyógyszerek – Csajkarendszer – pizsamás ebéd, Lomha séta a börtönkertben, Egymást nézik – mintha tükörbe Kirekesztve, lassan elfeledve és mormolni egy zagyva imát 2016.12.06.
|
Marci és a Mikulás Képzeld Marci, most üzent a Mikulás - Ezt üzeni Marcinak a Mikulás: Hanem van még egy dolog, hát jól figyelj: 2016.12.03. Csabai Papa
|
Most temetnek, most siratlak Éva Nem vigyázott rád az Isten, Tudod, én is mentem volna – Nem vártál meg, elsiettél – Ifjúságod szép virága – Nem érti meg gyermek, férfi, Nem értettek, nem szerettek? Nem volt más út – tudtad régen, Temetőben, rögös földben, 2016.12.02.
|
Télapóváró Marcinak, Sárinak Télapónak hab szakálla – Rénszarvason dús az agancs, Szánkó talpa tükörfényes, Piros puttony, bő a gyomra, Decemberben hideg éjjel Tedd a csizmád ablakodba, 2016.11.30. Csabai Papa
|
Szólás Hogyan is kelhetnék versenyre veletek – Mint magányos fenyő tölgyfák erdejében, Én is de szeretnék egyszer szépet adni, 2016.11.28. Na Iv Hirdetés Álmot vennék jutányos áron, Nem bánnám azt se, ha megkopott csak ringasson, amikor kérem. Morzsoljon abból a reményből 2016.11.29. Na Iv
|
A gránátalma Felrobbant egy gránátalma Gyümölcsszedő katonák közt átveszik a főhatalmat Összedugták a fejüket: Követ ment a termőfához, „Félelmetes szó a gránát, Átneveznénk, ha nem bánod, Megörült a fa a hírre, Pirosabb lett minden gyümölcs, 2016.11.25.
|
Karácsonyváró Dér csillog a kopasz fákon, Tél uszályán, angyal szárnyon 2016. 11.24.
|
Elmés levél Bocsásson meg, tiszteletlen voltam: Nézze, sajnos beszorít magamba Kémiás bogyókkal jobban élek, Jól van már így, csak rosszabb ne lenne, Remélem, hogy levelemet látta – 2016.11.22.
|
A kolduló lélek Hajléktalan lett a lelkem, Sikátorok bús lakója, Hű barátok, szép szerelmek Istenekben kételkedett – Másképp mérte a világot, Koldussá lett, kéregető – 2016.11.22.
|
Tánc a jégen Vékony jégen táncot ropok, Jég alattam, ég fölöttem: 2016.11.21. Jeges mondóka Jégtánc
|
A vándor Kóborolnak langyos szelek, Jobb lábamon könnyű saru, Hátam mögött búzatábla, Utánam szól anyám: fiam! Fogy a derű, nő a ború, Lakodalmas zene követ, 2016.11.20.
|
Molnár anyám Molnár anyám ködlő porban Báránybekecs melegíti, Éhes a gép, mormog, emészt: Ékszíj köröz, rosta zörög, Molnár anyám könnye ráhull 2016.11.19.
|
Három galamb Temetésre hív a harang, Egyik volt a lélek őre, Három galamb, három angyal Egyik után őrült elme, Isten szánna, Isten verne, - Egyik nyugszik hasadt kínban, Meghalt három békegalamb – 2016.11.18.
|
Örök szeretet Szemérmes szerelemmel Szeszélyes szeretettel 2016. 11.17.
|
Csujjogató Szekér Lacinak ajánlom Passzív házba passzív lakót, Egy levegőn vígan elél, 2016.11.16.
Hogyha megunnátok Hogyha megunnátok, mondjatok le rólam – Hogyha megunnátok, mondjatok le rólam – Hogyha megunnátok, mondjatok le rólam – 2016.11.16.
|
Vizes virtus Katinka drága: Kész a kelepce: Katinka kedves – Habzik a felszín, Katinka kérem – Ünnepi zárszó, 2016.11.15.
|
Marcinak, névnapjára Marcikám, a torta szép: Kis unokák teszik ezt, Késő őszi ünnepen 2016.11.12.
|
Tünedezés 1 Nekem már ne írj, ne is válaszolj: 2016.11.12. Tünedezés 2 Nekem már ne írj, és ne válaszolj: 2016.11.12. Tünedezés Kozma Hubának Nem kell írnod, nem kell válaszolnod, 2016.11.12.
|
Lélektangó Juhász Gyulára emlékezve Röpképtelen gubbad a lelkem – Mintha menekülne e testből, Nem áll a vártán, nem kormányoz, Szürke virágok illattalan A kedvesem csókja íztelen, Sejttelen lelkembe mart a rák, a hangulat nem hullámzik már – 2016.11.11.
|
Sátánia Dinnyére sör: Mit zsíroztak s jött az ellen, Nem trükközés a baj, kétely, Netán készül legyen – élők, ha ítélni fog a Föld hátán: ölnek, s népek minden folyó, És az Elnök odalökik azon, aki Akkor megint pénz mágusa, kénes tűzzel 2016.11.09.
|
Szélfútta porszem Erős voltam én és bátor: Erős voltam én és bátor: Gyenge voltam én és féltem: Gyenge voltam én és féltem: 2016.11.08.
|
Akkor, mikor.... Mikor gyászzene hömpölyög az égből, mikor reng a föld, hullámzik a bőre, mikor a holtak sírgödröt temetnek, mikor az anyák gyermekhúst árulnak, mikor kifordul a Föld magmás gyomra, akkor megérted a Mindenség rendjét, 2016.11.06.
|
Porrszívózás Van egy nap, mi rendre Mint modern kori férj, Belátom, ha poros s a pók szőtte kesze- Száll a szapora por A sarkokban pókok – Tévelygő szúnyognak, Utálatos gégecső – És a másik lián – arasznyi hosszal, Máskor ajtó alá Kezemben lóg a gép, De végül a porral Nem is kell gép nekem – a kényelmes munka: 2016.11.06.
|
Télelő Kertemben járt a tél ma éjszaka – Kutyám kuckójába gömbölyödött Éreztem, hogy a ház is didereg: 2016.11.05.
|
Véres hajnal Keletről jött az áradat. Acélhordák duruzsoltak: Szűz Szabadság meddő álmát Hajnal hasadt, könnykút fakadt, Gyűlt a harag. Tiport lelkek 2016.11.04.
|
Invázió Zöld poloskák lepik el a házat – Találgatom, e mögött mi állhat – 2016.11.03.
|
...esen Hámoljunk hímesen, 2016.10.28. * Egy sír előtt Mozdulatlan álltam ott a sír előtt, Mécsvilág - mint lepke szárnya - billegett, Méla szellő játszódott a lombokon, Egy, csak egy, ki várta ritka jöttömet - Pihenj Anyám, pihenj – siratni nincs erőm, 2016.11.02 .
|
Élj köröttem Élj köröttem láthatatlan, Élj köröttem észrevétlen, Élj köröttem halhatatlan, 2016.10.28.
|
Óra vagyok Óra vagyok, ketyegek – 2016.10.27.
|
A létra Mi tagadás, kicsi vagyok – Ősszel, mikor hull a levél, 2016. 10. 25.
|
Örök magyar alkotmány Négy-öt magyar soha ne hajoljon össze, Ne mormoljon imát holmi szűz anyához, Feledje Trianont, lusta ezer évét, Kék Duna szalagja másnak hömpölyögjön, Szállja meg a démon az asszonyi méhet, Ha mégis megmarad? Legyen örök szolga! 2016.10.20.
|
Mert Mert magyart akartak verni újra: Mert szólt a Böszme jókor, jó helyen, Mert a képgyár mindig manipulál – Mert övék itt a tér mindörökre, Mert vannak szent, gyászos ünnepeink, Mert szólt a Büszke rosszkor, rossz helyen, Mert a pesti utcán vér folyt megint – Mert nem évül el: ne bántsd a magyart! Mert a zászlót vinni kell halálig, 2006. október 23.
|
Ötször hat sor ötvenhatról Tóth Ilonkák és Mansfeld Péterek: Rácz Sándorok és Pongrácz Gergelyek: Gimes Miklósok, Maléter Pálok: Lyukas zászlók, Molotov-koktélok... Gyurcsány Ferencek, Orbán Viktorok: 2016. október 23.
|
Nép és szabadság Ne féljetek, a nép mindig szabad, Megszűnt egy újság – csak egy híranyag, Métely-mesterek, a pontos szavak Kaméleon-had, imágó-csapat: 2016.10.13.
|
Voks Egy népszavazásra Nincs már itt nép, s te sem vagy hű fia többé:
Ne nézd az elporladt ősök ódon tettét,
Szavazz mégis, s harsogd világgá igened –
Menj el szavazni, s tedd meddővé a voksod:
Várj! Talán mégse menj – van, ki könnyen téved:
2016.09.29.
|
Őszelő Ez a csend rég ismerősöm, 2016.08.30.
|
Rímkereső Megkértem a rozsomákot,
2016.08.09.
|
Együtt Már mióta egymás árnyékában élünk – Már nem is számoljuk: mennyi volt az évünk, Összefolyt már régen, közös a mi vérünk - Hogyha tán vétkezünk, az már közös vétkünk, 2016. augusztus 13.
|
Rácsok Földön futó aszfaltcsíkok –
Rácsnak fut a fürge nyúl is,
Égre karcolt álfelhőkben
Gépmadarak kóricálnak,
Rács a földön, rács az égen –
2016.07.31.
|
Festünk Lábuk nőtt a bútoroknak, 2016.07.30.
|
Töredezés Nyissatok ki minden ajtót –
Rejtsenek el imáitok,
Lelkem árnya tilt a jótól:
Szilánkos most minden tükör,
2016.07.30.
|
Útálom az egész XX. századot (Beatrice) Olvasom a Gulág-ot – 2016.07.24.
|
A terem Emlékeztek: volt egy terem Közben jöttek derűs órák, 2016.07.23.
|
E.P. Petri-csészében zöld epe – 2016.07.17.
|
Vadászat Vadászni voltam, gyűjtögettem – Egy nyúlánk fecnin állt a lista – Az őserdőt, mint a tenyerem A sűrűben járni izgalom, Ha megtelik acélkosaram, 2016.07.15.
|
A rigó és a sün Nárcisznak gyógyulásra A sünpár lent a kert végében lakott: Készültek is már: kicsinyeket vártak, Hetek teltek, felburjánzott a tavasz: Esténként vonult a kedves süncsalád – Jött a május, érett a cseresznye már, Történt egyszer, hogy sünmama meglátta: Figyelte a rigó alant a kis sünt – Megesett madárszíve a tüskésen – Napokig járt a sünmama a fészek Hálás is a sünmama a rigónak: 2016.07.13.
|
Pótdekoltázs Én már rég nem figyelek oda - Hogy így kell-e ennek lennie? 2016.07.13.
|
Dekoltázs Ablak a mennyországra? Talán. A férfi orrában karika – 2016.07.12.
|
A tenger rokona Sósak a könnyeim, Hullámok ringanak Tenger morajlása: 2016.07.11.
|
Gúzsland Gúzslandon kelendő áru a madzag, Mindent szabad, amit épp nem tiltanak – Gúzslandon ebet kötnek a karóhoz, A törvény: kötelem, a jog: egy csomó Mindenki köteles fonóba járni, Bekötött szemmel olvasnak újságot, Kötött földbe vetik el a gabonát, Gúzslandon még a hóhér is köteles 2016.07.10.
|
Oszlik Jelenetek egy házasságból Hiába mondod: nem te voltál – Férfi voltam, s most csak nyomokban: valami mélyen fölzavarta – Házasság – őszinte esküvel, Aztán egyszer csak pelenkáztam, Állás, karrier? Szenvedj érte – és sírunk az ágyban csendesen – Már rég nem vagyok a királyod – Érzed, a testünk is más már – Tán így leszünk egyre genderek – 2016.06.30.
|
Vakond Álmos voltam, rosseb látta: Nem volt az más, vakond-halom: Leültem a vulkán mellé, könyökölne kráterében - Jaj, de bírnám: viszonoznám – 2016.06.26.
|
Halálvonat Mi is szavaztunk ötvenhatban: Micsoda unió volt az is: A lelkünket akarták azok, Utca volt a szavazófülke Nem engedték – kegyetlen választ Most nem jár kötél a bátraknak – 2016.06.25.
|
A BREXIT-re Csináljatok egy másik uniót – Falra kent cári család, gulágok, Jöjjenek a képzett uniósok: Mutassatok fel üveggyöngyöket – Mikor már mind felejtette a múltját, rúgjatok ki egy lábat alóluk – 2016.06.24.
|
Szúnyogpártoló Ember, ne bántsd a szúnyogot, Szívasd halálra őket, Ne üsd agyon a szúnyogot, mert az olyan 2016.06.24.
|
Egy focilabda vallomása Lyon-ban gurultam kilencven percig – Egy nagy füves legelőn engem akart A himnuszokat elég jól ismerem, Ha olyan lábak közelébe értem, sok százezer szívből valami átok 2016.06.23.
|
A pusztai kőkereszt Nagyapám a hittel egyidős volt: Belém az eszmét tortaként tömik – Valamikor – de nem most – elfeledett régen, Kiskunok vidékén, Alföld közepében, Kókadt levelei egyre ernyedeznek – Legeltetni küldték torzsra a kis árvát Öt éves. Anyja még ősszel szenderült el - Most éppen a dombra kaptatnak föl hárman, Feljebb már integet az árpa kalásza – Dombra föl, síkra le – nyúzták a föld bőrét – Hat lány a tanyában, bátyja iskolában – Itt a domb, s a tetőn száz éves kőkereszt. „Nem Szegfű, nem Riska – oda föl nem megyünk! Nem megy ő, ha nem kell – régen nem szíveli: Legutóbb, pár hete – szép május elsején, Keresztvetés után megalázó módon, S mit ad Isten – másnap, a vén út porában S aztán később lábra kelt egy mende-monda – Súgták vénasszonyok piaci napokon – Hajnali órában, mikor még a puszta Megáll a feszület előtt, térdre rogy le, Valaki meglesi – s amint ereszkedik „Megette a nagy szent az ajándék sonkát? - Elfogyott a puszta, felnőtt a legényke – 2016.06.18.
|
Békegalamb Háborul a világ, atomfelhők gyűlnek – Gránátalma robban, kicsattan a maszlag, Hadurak, hadurak Nagy Sándor nyomában, Van-e még a Földnek vágyni való kincse – Fehér galamb röppen – tolla hull a Földre, 2016.06.17.
Lappok Lappföldön hóújságot lappozgatnak. 2016.06.16.
|
Árnyékporszívó Figyeljetek csak a magyar géniuszra, Unatkozik, tehát nekilát, s feltalál: Ez a toll is, mellyel krónikáját írom, Most is, most is különc: nagyot, újat akar, Mit szeretne, mit is akar összeütni, Árnyékporszívó lesz a becsületes neve – Persze, a napórán nem múlik az idő, Aztán ott az igaz nagy nemzeti haszon – 2016.06.16.
|
Sejtelem A kutya megérzi a rákot: Vajon tartja-e titkát az eb: Rémület, s megnyugvás – de meddig Gyere kutyám, játsszál most velem – 2016.06.14.
|
Borongós Az utolsó pohár vörösbort
Az igazmondás bájitala, Ha négy-öt magyar összehajol, Mije van a fának – levele! Anyánk miatt, vagy a hazáért, Perelte anyánk, de hasztalan: Homoki bora volt mindig is. Este a disznókat figyelte – Ki hitte, mennyi a magyar bú, 2016.06.13.
|
Kerti mondolat Pipitér, pipitér Galagonya, galagonya Kék a kökény, kék a kökény – Málna, málna, Szamóca, szamóca, Ribizli, ribizli, Egres, egres, Szeder, szeder, Cseresznye, cseresznye, Egy meggy megy, Sárgabarack, őszibarack, Alma, körte, naspolya, Kiskert, nagykert, 2016.06.12.
|
Meglásd Meglásd, Te úgy ölsz meg engem, mint hajnalt a napfény, Meglásd, Én úgy öllek meg, hogy majd magadra hagylak, Meglásd, Lassan, de biztosan, ahogy idő morzsol 2016.06.12.
|
Csillagfoci Ha távolról nézzük a Földet – 2016.06.11.
|
Fehér bivaly Ha nem kell a dalom senkinek, amit tereken hegedülnék, Az én dalom mind közt a legszebb, Gyöngysor szavaim porba hullnak, Kincseim szórom – hadd hordják szét, Elnyeli hangom irigy zsivaj, 2016.06.11.
|
Biztatás ocsúdásra Nagy az én lelkem – zsírosra hízott, Meddig hazudunk hamis balladát? Mindig ugyanaz a színház játszik, Nincs már több idő, ne játsszuk tovább Görnyedt háttal jön a túlvilágra – Valaki nézzen végre tükörbe – Vannak még röpke percek ocsúdni – 2016.06.11.
|
Sörözés Fürdik a vesém: S ahogy dől a sör, 2016.06.10.
|
Csendélet a konyhában A konyhában apró neszek űzik egymást, Mi lehet ez? Nem, nem – az edények játéka ez. És persze a palacsintasütő, meg kedvese a wok – 2016.06.10.
|
Kereszt-rejtvény Jézus halála ős keresztrejtvény, Fekete mezőkkel tűzdelt tábla, Vízszintes harminchárom: ennyit élt – Függőleges kétezer: most is él - 2016.06.09.
|
Verebes Láttál-e már hím verebet Ugra-bugra táncot járva Kettőt fen a cserépszélen, Ágon lesi, agyon nézi, Mellé libben, billen kettőt: 2016.06.08.
|
Elmélkedés Aki egyszer már megjárta a Semmit, a földpálya poros elkerülő út, Elme az elmét soha meg nem érti, Hatalmas mozi a koponyám belül, Ki a gépész és a film mitől pörög, Mitől lesz zavart, vadul háborodott, Aztán, ha tisztul, vajon mi mossa át, Titkok titka vagyok önmagamnak: 2016.06.07.
|
Cseresznyerigó Rám fütyült a rigó, Ott habzsol a komisz, Hogy győzi a kettőt: 2016.06.06.
|
A magányos Isten Hazaértem, kezem a kilincsen – Ó, hát én értem teremtőm szavát, Már régóta csiszoltam rest elmém – „Eljöttem ítélni élőt és holtat, Küzdök én Uram és bízva bízok: Fogadd szívedbe gyarló gyermeked, 2016.06.06.
|
Angyalok ha fürdenek Az eső friss szaga: Ó, de a menny is öreg – avul: 2016.06.05.
|
Menekülő élet Temetőkút könnytől bővizű, Csatatéren véres pipacsok, Nemzedékek egymásra vetülnek, Elunt szavak koktéllá vegyülnek – 2016.06.05.
|
Űzetés hiába Valami csábít, valaki lökne: Roppant áradat hömpölyög szerte: Én nem megyek el, hiába űztök, Haszonlesői élőnek, holtnak – Csak nekem dobog a Pilis köve, Nem tudhatja más nyelvem titkait: Itt legédesebb a töppedt szőlő, Innen nyugatra nem röppen turul – E földben nyugszik ezernyi Zrínyi, Van-e más népnek lyuk a zászlaján, E földből nőttem, ő táplált végig – Űzött vándorok és bősz űzetők: 2016.06.05.
|
Ördögrózsák Ördögrózsák feslenek, Hagymaszirmok rejtenek, Harangzúgás énekem – Adj szívemnek menhelyet, 2016.06.04.
|
Hallottaim Ó, az én bús hallottaim Ha meglátom síri számuk, igaznak engem egy percre – 2016.06.04.
|
A Haza balladája Marcikám, ha majdan betűimet fejted, Nem voltam én soha bölcsek köve őre, Volt hol okosodnod: jártál iskolába – Űzetés az útja földön az embernek – Tudod, volt egy ország – világok virága, Jeges szelek felől hegyek karéjozták, Irigyelték körül, irigyelték távol Hegyekről zúdult le tatár fergetegben, Ahány ellen, annyi hőst termett a vérző Gyűltek aztán kapzsi, űzött ősi törzsek – Szelídek országát körbevágta olló, Marcikám! Ez volt rég őseid országa – 2016.06.03.
|
Mindent vissza? Mindent vissza? Ó nem, csak ami megillet, Maradjon tiétek a hegy – nem gurul el, Mi a földi javak nélkül is beérjük – Vissza, visszakérjük: tépett szavainkat – Vissza, visszakérjük: holdas dalainkat Vissza, visszakérjük: négybe vágott múltunk, Mindent vissza? Ó nem, csak ami megillet, Békéscsaba, 2016. június 4.
|
A véres tej balladája Erdő szélén kunyhó, ótvar fala szürke – Kerüli azt pásztor, téli kóbor vándor – Messze, túl az úton, kukoricatáblán, Az istállónak csak egy jámbor lakója Csak este lett megint – zümmög ezer szúnyog. Lövell a fehér tej, habja felverődik, Megvirradt – kél a Nap, s forog minden újra. Valaki szemmel vert, valakit átkoznak! Észbe kap egy régi, istentelen próba – Sajtárját felkapja, kirohan a kúthoz, Hol a balta?! Szegen lóg a fáskamrában – Háborodott fejjel, tátott szájjal űzi S akkor felsikolt, mint megidézett szellem – 2016.05.31.
|
Rigóság Rigónak lenni jó dolog – Befészkel kúpcserép mögé, Kéményre röppen peckesen – Messze zeng paródiája – Kigúnyol gerlét, verebet, Hogyha füvet nyírok néha – 2016.05.31.
|
Tűnődés Felednek már engemet: Felhők hátán szökkenek, 2016.05.31.
|
Áldásom rátok Ha meghalok én szép halott leszek: Elnézitek majd fagyott arcomat: Megérzitek még szívem dallamát, Ha meghalok én jó halott leszek: 2016.05.29.
|
Gyermeknap Hol egy madár – úgy is elkapom: Május van, utolsó vasárnap: Gyermeknap? De hisz mindegyik az: Szemükben a romlatlan Éden: Indulok – a szívemben ajándék: 2016.05.29.
|
Lonc Most meg a bujkáló lonc Hűségem csak a rózsák Vonz: érzem a csáberőt, Sárga-fehér virággal 2016.05.28.
|
Metamorfózis Higgyétek, lássátok - nem vagyok a régi: Mikor ételt viszek éhezőn a számhoz, Ha szemembe néztek – csillagokba láttok: Halljátok szavamat – régen elhangzott már: Fognátok kezemet – üres lesz a markom, Mikor szeretnétek, kitör a háború: 2016.05.27.
|
Tejút Sárika cuppog, szája szivattyú – Két szeme anyján – bűvöli egyre, Szoptat a boldog: angyalisággal – Nézi gyümölcsét, mézzel itatja - 2016. 05. 27.
|
Tiborzó ének Mostanában hosszabbak az órák – Társaim a ködbe tűnő múltból: Dobja hátra szennyesét a lélek – Csizmák sarkát üsse fel a varga: Készüljetek megmérettetésre – Érzitek: az idő mily kegyetlen - 2016.05.25.
|
A rab Aráb Áll a Hull a Bamba Boldog Sah- Galand 2016.05.24.
|
Új szigeti veszedelem Nagy idők eljönnek kérve, vagy kéretlen: Mostan Szigetvárnál nagy az ájtatosság: Szultán halott szíve élőket dobogtat, Zrínyi Nagy Szulejmánt két nappal túlélte: Térdre magyar, térdre: Európa kéri, Bukásunk: bukása – titkos álmok vágya – 2016.05.24.
|
Pusztafarkas Csendesült a puszta nyári léha násza: A semmi közepén most minden a cserény. Forró volt a nappal, pörgesült a szikfű – Szomján csak éhe nőtt – várta már az estét: Jóleső nyugalom ereszkedett rája: Élt még a zsarátnok lent a tűzgödörben – Nagyszőrű subáját faltól falig tette, De halld: a birkák is felriadtak szintúgy – Felugrik a juhász, ősi ösztön tépi – Telihold az égen – mintha mindent látna: Terül a nyáj körben – szélrózsa mintája – Áll a juhász némán, riadalma foglya – Szétfolyik a hajnal, mire a nyáj begyűl – Nyomok után eredt, s lelt is, ahogy várta, két nyom egymás mellett – egyik, mint a másik, Háromlábú farkas – suttogja a szélbe – Mondják, mondogatják a szélfútta pusztán Végül a vasmarkú, szikraevő mester Egy viharos éjen, mardosó gyomorral Amint hánykolódott, vasfogak a húsát * Évre év telt, s néha misztikus éjeken 2016.05.22.
|
A Sátán szomja Ó, a Sátán, hogyha mámorozna kedve, Küldi ördögeit a négy égtáj felé – Négy égtáj, négy nagy kút – ontják a Föld vérét: Csak fúrni és fúrni, Föld húsába szúrni, Ha Isten képmása bárhol ellenálljon: Árvul a Föld, árvul – korhely dühöng rajta: Forró magja fröccsen: rákíván a Sátán – 2016.05.21.
|
Nyúlánkságok Amikor a nyári nap alkonyul, 2016.05.17.
|
Májusi mondókák Cseresznyefa faggyal hált – 2016.05.17.
|
Szélmalom Székkutasnál túl a síneken Lapátjait a lovag lenyeste – Moccanatlan áll és réveteg. Mi lesz, ha felsikolt a kényszer: Ha lesz mag - fekete kenyérre, 2016.05.16.
|
Az én Pünkösdöm Mit nekem Szentlélek, Mert az én Pünkösdöm Pünkösdi király lettem, Csöppnyi unokámat Nézem önfeledten: Ringatom, becézem – S ahogy mosoly fut át Élj, remélj, növekedj, 2016.05.16.
|
Örökös mea culpa Engem a bűneim megelőztek – Krisztus életét adta értem is – Valaki szerint nem lehet verset Nézd az újszülöttet: ártatlanul Nem voltam ott, a vádló sem élt még, Meddig még, hogy szaggatják a lelket: 2016.05.15.
|
Képzelt színpadi vers Néha Úgy zenélt a baritonja, S ahogy magyar fohászba Figyeltem befelé magamba, A verset mondó belülről diktált, 2016.05.14.
|
Magyar akác Láttam dús akácfa ligetet, Térben is szerte görbe törzsek, Magyar tájon szűz menyasszonyok – Favágók üzentek új törvényt: Minket már régóta tiltanak Csak döntik a tőkét zihálva: 2016.05.13.
|
Európa, vigyázz! Valakik csalitba csalták, Századok hajóin jöttek: Aranyat csaltak a vámon, Összezilálták a nyelvet, Pusztul a Földön az élet: Európa, vigyázz! A véred Belép a hóhér a pástra, 2016.05.11. Vátesz
|
Vér és lélek Amikor a lélek cserben hagy egy testet – Amikor a tudat befordul a sarkon – Ha a szinuszcsomó origóban áll meg – Mikor az agy mélyén elpattan a kék ér – 2016.05.11.
|
Test és lélek A test csupán egy gyenge jármű: A nagy utazó, akit cipel: Az út a testnek: poros csapás, Az utas csillagokba vágyik – Összeláncolt rab és börtönőr: 2016.05.11.
|
Tamariska Hej te, hej buta Mariska! Ráhajlik a gyalogútra, Mert a kútnál vár a legény - Eltörik a vizes korsód, Lát az urad te, rejtőzz el, Hogyha megfog, felsikoltasz: Amíg lehet, fordulj vissza – Várd az urad vetett ággyal, 2016.05.11.
|
Futórózsa Utolértem a futórózsám – Nem régen még szerte indázó Megsajnáltam: zöld bice-bócám, Falécet, fűrészt, huzalszeget S láss csodát: a rózsa rátalált – Emelkedett és friss vigalmán 2016.05.10.
|
Repce Mint egy öblös bödönből szétterült méz – Kékeszöld szártenger, kénsárga szirmok – Méhkirálynő fullánkos jobbágyait Habzsolják, zsákba gyűjtik az aranyport Jönnek majd gépek – forgó sarabolók, Az olajból nem szappan csúszik, s lámpafény Repceméz, repceolaj és –pogácsa: 2016.05.06.
|
Családfa Ki vagyok én - egy terebélyes tölgyfa Anyám és apám ágára nőttem én, Elporladt ősök bukott századokból De jó az Isten – nőttek gyenge ágak Sebaj. A fának nőni kell: letörik a családi kódot a szálas rostok: Lányomnak lánya – sarjamnak sarja nő: 2016.05.06.
|
Belvita Nem hiszel Istenben és e hited mellett Te is kíváncsi vagy, ahogy minden ember: Ateizmus? Legyen, ha megáll magában, Hitet hittel csapni agyon, s vádolni meg, Elfáradt az elme, miközben önmagát Szabadítsuk végre fel egymást mielőbb – 2016.05.03.
|
Csenge 26 Tündér-lélekkel áldott meg az Isten – Utadon óvjon, s ahol tud, segítsen – Lásson szemed túl talmi földi kincsen, Legyen neked a nyár, s az ősz is ingyen, Kövesd az álmaid fent a hegygerincen, De tudd, hogy olykor semmi lesz a minden – 2016. május 12. Anya és Apa
|
Zsófi 30 Tréfát űz velünk a megfoghatatlan gyors Idő: Iramodnak az évek az élet gyorsvasútján. De az élet dacol – az öregedés ádáz haragosztója: Azért vágyunk gyermekekre, mert lágyítják a vén Idő szívét, Aki harminc május orgonaillatát szívta magába, Kapaszkodj rá és emelkedj – nézz le ránk, ha felhőkön suhansz. Szeged, 2016. május 1. Apa és Anya
|
A virágpásztor Az ő nyája sosem fut legelőkre, Nem indul útnak az esztenáról, Csak éppen itt varázsol a kertben, egy Szemirámisz-kert alatt lakom. 2016.04.30.
|
Életre, halálra Nekem már nincs anyám, Ha én csak úgy lettem, Ha volt, most miért nincs? csak érezhesselek: Mikor még nem voltam Hiába mondanám: 2016.04.28.
|
Hat fekete bivaly – Marokszedő lányok,
|
Bivalyok Hat fekete bivaly – Kötelek feszülnek, Most kel a Nap – virrad. Jézusarcú búza- * Péter-Pál kaszát fen, Suhan a kaszaív, Marokszedő lányok, * Kalászból pergetni s tüzesgéppel hajtott * Hat bivaly a porban: Mezítlábon baktat Sehol egy felhő, S ahogy egy domb mögül Csá! – ordít a hajtó, S rezgő orrcimpákkal, Vízi bivaly módra Áthajlott már a Nap A hat bivaly elszánt: Feszülnek az izmok, * Megáll a gyászmenet, 2016. 04. 28.
|
Mészvesztő Kocsi mésszel - ha megázik, Meszes vándor ül a bakon, Fut a szekér, kotyog a lőcs – Szakad az ég, ver a zápor – Hol van a csűr, hol egy pajta? Csak a patak, csak a meder! Belerobban, belegázol: Szörcsög, lefetyel a Sátán – 2016.04.25.
|
Sinka sirató Régi-új papjai a gyilkolásnak – Agyonverettétek a barbárokkal: E földből fáklyák lobbannak magasba, Kérdem: ki adott nektek pallosjogot Harmatos mezők, délibábos rónák Háromszor öltétek meg Sinka Istvánt, Egy film, egy rendező, egy gyanútlan stáb – 2016.04.23.
|
Plagiza Mikor az utcán átmegy a kedvetlen, Ha galambok verebekhez ülnek, Szürke szamár szeme villan a ködben – Ha titkos féreg foga rág az almán, Karóval indulni a másvilágra – Dinnyehéjat bámulni a vén Dunán – Aki hol volt, hol nem volt a világon – Ha nem szeretnél párnák közt halni meg, Vonz a holt költők örök társasága – 2016.04.22.
|
Egy sztrájk elé az ékes magyar nyelv lenne Hisz rég tudott: az egyszeregy Ha tanítanék Mert nem termőbb a föld sehol: Ha tanítanék Kövekbe rótt imáinkat, Ha tanítanék Kufároknak ne higgyenek: 2016.04.20.
|
Relatív Most minden a halálra emlékeztet – Hajnali fényben az alkonyat dereng, Táguló világban szétesik a szív. s a részeg evezős mégis benne hisz. 2016.04.18.
|
Zöld madár Kezdem érteni Kosztolányit: Egyre vonz egy távoli csillag – Idegen jövevény a lélek – Úgy zokog bennem a Föld magánya! 2016.04.18.
|
A kód Újember! Új nyűgöd, s bakód – Mielőtt zárod az ajtód – Italod, ételed, s narkód – fogva tart, szorítja tarkód. Balra nézz! Int feléd: „Markód" Ha éhes vagy, s kell a bankód, süt neked kenyeret: markod Utaznál, s félig a tankod? Mobilod kikapcs'. A „zacskód" Hazaérsz – rajtad a mackód. 2016.04.15.
|
Anyámhoz készülök Bocsáss meg, hogy oly soká kerültem sírodat! Négy hosszú éve, hogy magamra hagytál, Anyám miként ítélsz meg engem – megriadt fiad? Most ismét készülök: átélni örök békéd melegéből lökött zúzmarás fényözönbe. Ott nálad reménnyé nemesül árvaságom. hússzínű mályvaszirmok pörögnek az útra. 2016.04.14.
|
Boltozás Jaj, de jó, Jaj, de jó, Jaj, de jó, Jaj, de jó, 2016.04.12.
|
Röpke pörke Jár a Gyáva Epék be se Visz-e rúgna Bátor jut a 2016. 04. 12.
|
Titokfa Faiskolában, Szélső ágyássor Nem csak megszántam, Kertem díszhelyén Megnő a fácskám, 2016.04.11.
|
Átöltözik a liliomfám Szerelemkelyhekkel dús magnóliám Aranyeső, tulipán versenyeznek szemlélődnek – végül ki lesz a kertész kész minden riválisát a szilvafa. A kertész szíve százfelé szakadhat – Magnóliám – kacéran érett asszony – szirmait egyenként, mint keszkenőket A szirmok – akár bársonyos kagylóhéjak – S ahogy gyűltek a holt szirmok a földön – Menyasszony ruhából csak szoknya maradt – az arany Napkirály szerelmesének. többre már klorofillos társainál. 2016.04.07.
|
Emlékpatkolás Mindig hajnalban, a Nappal jöttek: Gyermeki álmomból felriadtam: Kipattant a szemem, az ablakhoz Lovakat láttam, díszes fogatot, Társa volt, ki zörgetett – kalapja Nem értettem még, mit szemem látott – * Nyikorogva nyílt a műhelyajtó – Vasnak, szénnek, hűlt salaknak nehéz Férfias kézfogás volt: pusztai „A húzó lovak lazult patkón járnak, Két vén eperfa a műhely előtt: A fák törzsén fényes vaskarika. Patát a bakra fel csűdfogással, Két nagy ló, nyolc patkó...tüzet csihol Nincs már bőrfújtató: szú és gomba A fényspektrum végigfut a vason: Ritmusa kél a vas duhajának – Ló lovat követ, ahogy fodrásznál * Szétterült már a déli harangszó – a legények dús szénát markolnak A mester kézfejjel törli zsíros száját, * A két deres nyolc patája készen – Már hajlott a Nap íve az égen, Hiába volt fáradt, beteg: büszke Pipát az orra, kenderkötelet Végül megadja magát, s csak akkor * A napkorong a föld szélén csúszik A lovak már a Tejúton futnak, 2016.04.04.
|
Városi séta Tört anyóka sámlin – Vén cigány a téren, Kapu alatt koldus – Árkádok árnyéka Cigányszoknya surran Erkélyen nőtt kutya – Kocsmabűz, decibel – Bájolgó utcalány – Kit a törvény fedez, Utcazaj, unt tömeg – 2016.04.02. |
A király bolondja Ó, kegyes nap köszöntött ím rám – fényes-kényes koronára. Törvényt teszek, s megszavazom. Építek játszótereket: Reformokat hozok – ezret! „Bolond lukból bolond szél fúj!"- „Még egy ilyen humortalan 2016.04.01. |
Ima, ha nem lelem hazámat Magyarok! Átkozott időben élők! Magyarok! Munkálkodók és henyélők! üres anyakönyvek letagadott halmán, Magyarok! Szólítsuk meg egymás szívét – Magyarok! Keselyűk viszik a hírt szét: 2013.03.23.
|