20210923
Last updateH, 19 ápr. 2021 6am

rovas logo

2021 szeptember 13, hétfő

Adalékok a csizma történetéhez

Szerző: Tóth Imre

A téma megérne egy alaposabb elemzést, vagy legalább a Padányi Viktor által már megírtak beillesztését a csizma eredetéről. Idehaza számtalan csizmás leletünk van, több bronzkorit meg lehet tekinteni pl. Békásmegyeren, mellékelek is két képet hozzá. Elküldöm egy közel hasonló korú, német földön talált „szenzációs” lábbeli lelet képét is ("Faháncsból szőtték a kőkori lábbelit"), jól érzékelhető a különbség.

Zók, a kis dunántúli falu mintegy 15 km-re fekszik - délnyugati irányban - Pécs városától. A település első írásos említése az 1290-es évből származik. A Várhegynek nevezett bortermő domb a középkor óta a faluhoz tartozik, de a régészeti felfedezések egy jóval ősibb kulturális örökséget tártak fel ezen a vidéken. A Várhegy őstörténete nem kevesebb mint 6 ezer évre tekint vissza.
Várhegy a Mecsek és a Villányi hegység közötti dombos országrész északnyugati részének egyik hegyfoka. 1917 óta a történészek jól ismerik a fennsík régészeti felfedezéseit. A felszínről előkerült leletek főleg a korai bronzkor időszakából valók; közeli rokonságot mutatnak a Vucedolban talált leletekkel. A terület a "Zók kultúra" - avagy a "Vucedol-Zók kultúra" - névadó települése lett.
 
Az első ásatás a szerb hadsereg vezetése által vette kezdetét 1919-ben, a környék háború utáni megszállása idején. A feltárt leleteket Belgrádba szállították. Később csak néhány edényt hoztak nyilvánosságra, rádásul az első ásatásról nem maradt fenn teljes értékű dokumentáció.
 
1943-ban Török Gyula, a Pécsi Múzeum régésze vezetett ásatást Zókon, de munkája csupán egy korlátozott területett érintett. Csak 1977-ben kezdtek alaposabb kutatásokat végezni abból a célból, hogy választ adhassanak a korai bronzkor hazai vonatkozásaival kapcsolatos kérdésekre.
 
A területen feltárt legkorábbi település a rézkorból való (Lasinja-Balaton kultúra, Kr.e. 4. évezred eleje). Ezt követi a Badeni kultúra település emlékeinek feltárása a késő rézkor idejéből, majd a Vucedol-Zók kultúra település nyomai láthatók. Ez a korai bronzkori település - mely kb. 300 évig maradt fenn - alapos szervezettségről árulkodik. Épületeit védelmi árok vette körül. A legkésőbbi őstörténeti felfedezések a Somogyvár-Vinkovci kultúrával kapcsolatosak. A szétszóródott tárgyak a fennsík teljes területén fellelhetők, és sokban különböznek a korábbi Vucedol-Zók település leleteitől.
 
Eltekintve a virágzó Vucedol-Zók település mindennapjaiból fennmaradt leletektől - mint a díszes és egyszerű fazekas-, agyag- és csont eszközök, lakóház maradványok, égetőkemencék stb. - a legfontosabb leletanyag a korai bronzkor kezdetéhez kapcsolódó fémiparhoz kötődik. Az öntőformák és olvasztótégelyek a helyi fémiparosok tevékenységét ábrázolják. A leletek bősége a szükséges nyersanyagok kereskedelmi úton történő rendszeres áramlásáról árulkodik.
 
Az arzén tartalmú réz (szulfidércből olvasztott réz) ügyes használata egy kiemelkedő társadalmi réteg kialakulásához vezetett, mégpedig a kovácsokéhoz, továbbá előidézte a mitológia kovács isteneinek megformálását. A bronzkori fejlődés európai hajnala nyomon követhető a Zók Várhegy régészeti bizonyítékainak segítségével. 
 
Ecsedy István
--------------------------------------------

Vucedol vagy Zók?

Hazai régészeti kultúráink ritkán említtetnek önmagukban. Rendszerint hozzákötik őket valamely peremvidéki, vagy Kárpát-medencén kívüli kultúrához, a megnevezéseknél pedig rendre az idegeneket helyezik előre. Így az Istállóskő „Aurignac”-i, a Körös „Starcevo”, A Balaton „Lasinja”, a Zók „Vucedol”, a Pécel-i „Baden”, a Makó „Kosihy”, a Nyírség „Nir” és „Zatin” néven ismeretes. Az ilyen elnevezés kimondatlanul is azt hivatott elhitetni az érdeklődővel, hogy ezek ide egytől-egyig kívülről kerültek be, és az itteniek csupán kései, peremvidéki lerakatai amazoknak. Nyilván, így is lehetne, ha azok volnának a korábbiak, és ha az itteni lelőhelyek függetlenek lennének egymástól. A valóság azonban az, hogy szinte kivétel nélkül az itteniek az öregebbek, és a Kárpát-medence kutúrája – eltekintve a tájegységenként változó divattól – nagyjából egységes volt már az újkőkorban is. Elvileg persze logikus a hazai és a hasonló külföldi leletcsoportok összekapcsolása, mert valóban rokon kultúrákról van szó, elnevezésük viszont csak akkor lenne korrekt, ha mindig a legkorábbi helyszín: a kiindulópont nevét vennék névadónak. Így világossá válhatna, honnan hová áramlott. Korábban, amíg a kormeghatározási módszerek lehetővé tettek bizonyos mértékű szubjektivitást, a nagyobb tekintély könnyen felülírhatta a valószínűt, és bizony, nem egy esetben az unokától származtatták a nagyapát. Ma viszont már valóban objektív eszközök állnak a kutatók rendelkezésére, ezért ideje lenne ezen a téren is rendet teremteni. Legalább idehaza. A múlt eltulajdonítása persze nem újkeletű dolog, és az ilyen névadás csak egy példája a hasonló próbálkozásoknak. Az viszont, ami a zóki leleteinkkel történt 1919-ben, túlmegy minden elnevezésbeli huncutságon: egyszerűen elrabolták a leleteinket!

csizma 1

A zóki kultúra elterjedési területe Kovács Tibor szerint (1. sz vonalkázás)

A történetről a Hatezer éves a Zók kultúra” című kiállításon értesülhettünk:

Zók, a kis dunántúli falu mintegy 15 km-re fekszik - délnyugati irányban - Pécs városától. 1917 óta a történészek jól ismerik a fennsík régészeti felfedezéseit. A felszínről előkerült leletek főleg a korai bronzkor időszakából valók; közeli rokonságot mutatnak a Vucedolban talált leletekkel. A terület a "Zók kultúra" - avagy a "Vucedol-Zók kultúra" - névadó települése lett. Az első ásatás a szerb hadsereg vezetése által vette kezdetét 1919-ben, a környék háború utáni megszállása idején. A feltárt leleteket Belgrádba szállították. Később csak néhány edényt hoztak nyilvánosságra, ráadásul az első ásatásról nem maradt fenn teljes értékű dokumentáció.” http://www.museum.hu/museum/index_hu.php?ID=906

csizma 2

A térképen már a késő-rézkori, kora-bronzkori Pécel-kultúra elterjedési területét láthatjuk. Egyértelmű, hogy a központja a Kárpát-medence. Zók nagyjából félúton van a Balaton és Vucedol között. Az is egyértelműen látható, hogy ehhez a kárpát-medencei központú kultúrához tartozik Vucedol is. (Magyar neve Vicsedál volt.) Nézzük ezután, mit hagytak meg nekünk Zókon a szerbek?

csizma 3

Amint láthatjuk, a jellegzetes öblös szájú rézkori edények mellett ott vannak a hosszúfülű mericék is. Ugyanilyeneket készítettek akkoriban Zala megyétől Borsodig mindenütt. A zóki tehát valóban szerves része a hazai rézkori, kora-bronzkori kultúrának, úgy ahogy az Kovács Tibor térképe alapján eddig is nyilvánvaló volt. Nem véletlen, hogy egykor a Nyírség kultúrát Zók-Nyírségnek nevezték.

csizma 4

A Vucedol régészeti kultúra emléktárgyaiból nyílt kiállítás Zágrábban, a Klovicevi Dvori galériában. A Vukovár melletti településről, mint kulcslelőhelyről elnevezett kultúra rendkívül fontos szerepet játszott a térség - és így a mai Magyarország egy részének - őstörténetében. A Vucedol kultúra fénykora az i.e. 3000 és 2200 közé tehető a horvát régészek szerint.” (Utikönyv.com)

Eszerint a Zók kultúra kerek ezer évvel idősebb a Vucedolnál! Terjedésének iránya tehát nyilvánvaló, csakis innen kerülhetett oda, és nem fordítva.

A vucedoli kultúra - amely az időszámítás előtti 2400-2800-as évekre tehető - Kelet-, Közép- és Dél-Európa egy részén virágzott. A régészeti terület a dél-magyarországi határtól Bosznia-Hercegovináig húzódik...” http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=18360

De hol volt akkoriban dél-magyarországi határ? Rendkívül szomorú, hogy régészeink és történészeink visszavetítik a trianoni határokat a múltba. Elég egy történelmi Magyarország-térképet megnézni hogy lássuk, az a bizonyos „Vucedol” száz esztendővel ezelőtt még Magyarországon volt! (Szerém vm.) Legalább olyan joggal tarthatjuk tehát a sajátunknak mindazt amit ott találnak, mint azok, akik ma birtokolják a területet. 

Cserép kiscsizmát találtak a régészek a vucedoli ásatásoknál Kelet-Horvátországban, a Duna jobb partján. A lelet az időszámítás előtti 2400 és 2800 közötti időkből való.”

csizma 5

S még egy érdekesség: Európa legrégibb naptára egy edényen! "Magát az edényt még 1978-ban találták meg a Horvátország keleti részén, Vukovár közelében fekvő Vinkovciban, egy rézolvasztó-műhely maradványai között, amely a Kr. e. 3000 körül kezdődött Vucedol-kultúra korszakából maradt fenn." http://beluard.freeweb.hu/index16_erd_6.htm

Nem akármilyen helyen élünk, az most már nyilvánvaló! Lassan kezd érthetővé válni, miért olyan fontos kultúráink elbirtoklása a szomszédaink számára.

2010-01-24


Kőkorszaki szandálra bukkantak a régészek Németország déli részén, a Boden-tó üledékében - a lábbelit legutóbb 4900 éve viselték.

csizma 6

A faháncsból szőtt lábbeli körülbelül 36-os méretű, s azt i.e. 2900 körül készíthette a korabeli "suszter" - közölték a baden-württembergi hatóságok. "Már a kőkorszakban is a Boden-tó volt a legkellemesebb lakóhely" - vélekedett a lelettel kapcsolatban Johannes Schmalzl, a stuttgarti városi tanács feje, aki bemutatta a kisebb szezációnak nevezett leletet. http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=23825

csizma 7

Csizmák Békásmegyeren

 csizma 10

Megnyitva 171 alkalommal

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások