Print this page
2013 május 25, szombat

A legitim államfő búcsúztatásán

Szerző: Bene Gábor

Tegnap temettük el az 1956-os joghelyreállító szabadságharcunk sziklaszilárd lángőrzőjét: Rácz Sándort. Ahogy utolsó útjára kísértük, elgondolkodtam a sors fintorán. Az álságos rendszerváltás után: lengyel villanyszerelő lehetett lengyel államfő, de a magyar  értékrendet híven megtartó magyar szerszámkészítőt nem találta alkalmasnak e posztra a  háttérhatalom.

Bevallom, hogy a hazugságállam kenőpénzrendszere  "köztársasági elnökének", én sem tartottam alkalmasnak. Viszont mégis államfő volt Ő a javából, hiszen azt senki sem állíthatja, hogy az "elnöki tanács" véreskezű bolsevikjai lettek volna legitimek e poszton 1956-ban, s utána. Sőt a hazugságállamot visszamentő és muszkavezető Kádár Jánost sem illeti meg a legitim jelző, hiszen csak a szovjet szuronyok biztosították diktatúráját.

A valódi államfő akkor a "népidemokrácia"  börtönében végezte a  egyetemet.

Képzelem mekkora csalódás lehetett az "agyonhallgatóknak" az, amikor megjelentettem két könyvemben is a tényt, ami megalapozott és sem jogilag, sem politikai filozófiailag meg nem kérdőjelezhető meg: miszerint az egyetlen legitim módon megválasztott "államfő" Rácz Sándor a katonai és pénzügyi megszállások folyamata óta. 

Sanyi bácsit az 1956-os, alulról jövő és elemi erejű népképviselet emelte fel és azt a legitimizációt, semmiféle álságos médiamanipulációval és hazug pártpolitikai színlelésekkel nem lehetett tőle elvenni! Pedig mennyien próbálkoztak. Tiszteletbeli pártkönyvekkel, beígért képviselőséggel, semmitérő címekkel használták ki és fel a nevét. Az őt jól ismerők tudták, hogy nem személyes ambíció fűtötte, hanem a felelősség, amit "rábíztak" 1956 őszén. Ő azoknak volt felelős, akiket kivégzett vagy tönkretett egy embertelen és gátlástalan ideológia, amely nem kommunista volt, mert az közösségit jelent, hanem globalo-bolsevik, amely ma is pénzügyi megszállásokat produkál szerte a világon.

Egész élete a bátor kiállásról szólt a magyar szabadság, s a magyarság érdekképviselete mellett. Hogyan is hihetnék a szellemi és lelki törpék, hogy "megszabadultak" tőle?

Sanyi bácsi velünk van és marad is az idők végezetéig, mert "az egyes ember meghal, de a nemzet  örök."

ui:

Azok a "képviselők", akik bár elárulták a lyukas zászló minden eszméjét, s mégis odatolakodtak a temetésre: nem tudták magukat türtőztetni. Még a Szózat alatt is hangoskodtak az elcsendesedés helyett. Sajnálom őket. De a nemzetet méginkább sajnálom, mert megtűri őket. Ám sajnálom a Rácz családot is, hiszen nem ismerik fel a báránybőrbe öltözött farkasokat. Ilyenek vagyunk mi magyarok: naivitásunknál, csak a hiszékenységünk a nagyobb. Sanyi bácsi azért magasodott fölénk, mert alaposan kiismerte a farkasokat. Ezért is egyen példa számunkra Sanyi bácsi, s legyen intő példa a temetésén történtek is. Le kell számolnia a magyarságnak a naivitással és a hiszékenységgel. De minél előbb….

Bene Gábor