Print this page
2015 december 16, szerda

Minden a pénzről szól…

Szerző: Bene Gábor

„Miért van a méheknek királynőjük? - Mert ha kormányuk volna, nem lenne mézük."

Advent van és folyik a karácsonyra való készülődés. Régen apró ajándékokat készítettünk a családnak és az ismerősöknek, hiszen a pénztárca igen lapos volt, s nem is lehetett vásárolni annyi kacatot, mint manapság. Amikor persze a fogyasztói társadalom csillogásaival először találkoztam Bécsben a karácsonyi vásáron, nagyon irigyeltem az osztrákokat, hogy a semlegesség milyen sokat jelent számukra.

Ma azonban már tudom, hogy a bolsevizmus csak arra volt jó, hogy a magyarságot és még néhány szakrálisan élő és gondolkodó népet erkölcstelenné tudja tenni az a pénz, amely már nem a megdolgozott munka értékjele többé, hanem a spekulációs pénzhatalom eszköze. A mostani karácsonyi vásáron is megerősödött bennem a tény, hogy minden a pénzről szól. Arról a pénzről, ami az álságosan megszerzett közhatalom szentélyében épp úgy a legfőbb mozgatóvá vált, mint a kocsmában, vagy a piacon. A média ugyanis azt a hamis látszatot kelti, hogy a választásokon versengő pártok közt óriási különbségek vannak, pedig valamennyien pénzpórázra vannak fűzve, s így a mai pártpolitikusok, mind egyforma erkölcsűek. Ők persze a többségre próbálnak figyelni ígéreteikben, az egyszerű kirakodó vásárra nagyon emlékeztető választásokon, mert az segíti majd őket a győzelemhez.

Ám ha megválasztották őket, ígéreteik azonnal felejtve lesznek, mert a pénzpóráz végén álló rejtőzködő hatalom, egészen mást diktál majd nekik. Így ellenzékben – ahol nem is tudnák ígéreteiket beváltani – ragaszkodnak hozzá addig, amíg kormányra nem kerülnek. Ilyenkor egyszerűbb a magyarázkodás, de nem kell őket félteni kormányon sem, hiszen erre trenírozzák magukat már az egyetemen is. A jelenleg működő pártszervezetek tehát nem a nép képviselői, nem az ország a közjó megszállottai, hanem érdekalapú csoportosulások, amelyek éppen a közhatalmat akarják felhasználni arra, hogy pártjuk és ezzel egyéni érdekeik, vagyoni helyzetük, jelentős mértékben javuljon. Ezért ők az önmagát mindig letagadó gazdit, a pénz-manipulátor bankárkasztot szolgálják tudatosan, vagy teljesen tudattalanul.

Épp ezért lenne szükséges, egy magát korlátozó, mintaként szolgáló értékrendi alapú mozgalom létrehozása, amely megkérdőjelezhetetlen tisztasága okán, fel vehetné a versenyt a már többször lejáratódott pártpolitikusokkal. E kis létszámú és közismerten a magyar Nemzet iránt elkötelezett személyekből álló ún. mozgalmi-mintapárt lenne az, amely hitelességével valóban képviselhetné a választók érdekeit. Ez a kényszer-párt tudná megtenni azokat a közszolgálatokat, melyek végre leleplezik a jelen pártokrácia hamisságát és valódi képviselőket tudna alulról szerveződve állítani. Olyanokat, akik valódi képviselők, tehát visszahívható nép-követek, akik az alsóházban szembe tudnak majd szállni a bankárkaszt akaratával. A jelen idegen eredetű jogrendben nem elismert felsőház szerepét pedig – természetesen nem fizetésért, hanem Nemzetszolgálatból – ellátnák a párt tagjai, hogy ne legyen az alsóház és a kormány valódi ellenőrzés nélküli democsokráciává. Így a kényszer-párt tagjai, nemcsak a saját listájukon bejutott alsóházi tagokat ellenőrizhetné, hanem végre alkotmányos felügyeletet is gyakorolna a teljes hatalmi felépítés felett. Valójában csak egy ilyen, erkölcsileg támadhatatlan, pénzpórázra nem fűzhető minta-közösség képes arra, hogy leleplezze az árveréssé silányult Ogy. választásokat, illetőleg annak az eredményeként megalakult, s Országgyűlésnek hazudott alsóházat. A jelen helyzetben ugyanis az Országgyűlés eredménytelensége is megmutatja, hogy csak pozícióról, s az abból folyó hatalomról szól e pártpolitikai verseny. A hatalom miatt elérhető jövedelem az, ami miatt sokan bevállalják a pártpolitikusi szerepet. Itt, nem a hivatalos fizetésekre gondolok elsősorban – bár az sem kevés –, de sokkal inkább a lobbisták által fizetett „meggyőzési pénzekre”, mely különböző pozícióból származó döntés befolyásolása érdekében és a téma függvényében lehet, akár százmilliós is. Ráadásul épp nekik kell a feketegazdaság ellen harcolni, amikor maguk is, részben abban ténykednek. Sajnos ez egy rendszerszintű történet, ahol a szakrális vagy diktatórikus államok kivételével, minden államban folynak e hatalmi kiárusítások. No ezért nem lehetőség a demokrácia jelen formája arra, hogy változzon a világ a tisztesség irányába. A médiumok ugyanis csak olyan személyt fognak bemutatni, felépíteni, kik a bankárkaszt pénzbirodalmának érdekeit fogja majd szolgálni akkor is, ha képviselővé választják.

Ezért nem szabadok ezek a választások, hanem média-befolyásoltak!

Egyébként a nagyvállalatok – illetve azok tulajdonosai, sőt a menedzserei is – ebben a játékban vesznek részt, mert ők is ki vannak szolgáltatva a mindenható pénzuralomnak. Szükséges-e ezek után csodálkoznunk azon, hogy a gyermekeink is úgy érzik, hogy a pénz foglalta el az Isten helyét? Főleg karácsony előtt.

Utó-gondolat:

Ne feledd: a nemes hatalom – amely valóban szakrális volt –gondoskodott azokról, akikről gondoskodnia kellett. A nemtelen hatalom – amely egyébként nem férfias és nem nőies – csak magára gondol, így neki az önzés szabadságát kell hirdetnie. Annak az önzésnek a szabadságát, amely rátelepedett már Adventre is, mert már az ajándékvásárlás is csak a saját egonkat akarja építeni! Csak el kellene erről gondolkoznunk, józan paraszti ésszel, mert azzal nem tud mit kezdeni a gonosz.

Szeged, 2015-12.07 Bene Gábor