Print this page
2016 november 23, szerda

Hogyan lett Nimródból Orion? – Nimród, a hunok és a magyarok őse (V. rész)

Szerző: Marton Veronika

Kr. e. 2000 táján Sumerban Sém leszármazottjai, a babiloniak és az asszírok kerültek uralomra. Eleinte a jobb élet reményében segítséget, szállást, munkát kértek, majd csalással és ámítással „nélkülözhetetlenné tették magukat", végül átvették az irányítást. Magyarán kitúrták hivatalaikból, házukból, javaikból a sumirokat, és bekebelezték az egész Folyamközt.

A népirtásokat túlélt, a hazájukban maradt eredeti lakosságot a szolgáiknak tekintették. Alárendeltségüket Noé súlyos következményekkel járó átka hitelesítette: Kám és népe 20 évig rabszolgaként szolgált bátyja „áldott földjén", majd megkapta Núbiát, Eritreát, Szudánt és az Arab félszigetet, mai ismereteink szerint a legsilányabb területeket.

A Vízözön előtti Kusita Birodalom és Nimród Birodalma

A Vízözön előtti Kusita Birodalom és Nimród Birodalma (feltételezés)

Bár Noé nem a fiát, Kámot, hanem az unokáját, Kánaánt átkozta meg, mégis kiváló földek jutottak neki. Kánaáné lett a mai Izrael tengerparti, Jordánia és Szíria termékeny területe. Az ókorban ezt nevezték Kánaánnak, illetve Palastu-nak (innen a Palesztina elnevezés).
A csúsztatás, hogy a Biblia nem Kámot, hanem Kánaánt nevezi átkozottnak, arra utal, hogy az „egyiptomi fogság"-ból szabadult zsidóság vezérei Kánaán földjét szemelték ki népüknek, s a foglalást a noéi átok kicsavarásával törvényesítették. A szemita és a nem szemita népek közt az elsőségért, a hatalomért és a vagyonért folyó évezredes háborúság, ádáz küzdelem, s minden ellentét valójában Noé áldásával/átkával kezdődött. Bár az Ószövetség ókori szerkesztőinek koholmánya is lehet, hogy népük veszedelmes ellenségeivel, a gójokkal[1] szembeni ellenérzést ébrentartsa.
A babiloni-asszír hódítók a régi istenek helyett a saját isteneik tiszteletét követelték meg. Átvették ugyan a sumirok asztrálvallását, de a göröghöz és rómaihoz hasonlóan átértelmezték. A Naptiszteletet a Holdtisztelet váltotta fel.

A felkelő Napisten az ég keleti kapujában

A felkelő Napisten az ég keleti kapujában (pecséthenger-nyomat,Kr.e. III. évezred, British Museum)[2]

A kusita hagyomány szerint az égen a Nap az emberiség bírája, a mindent látó istenség szeme. Földi Sémfia Assur a szakállas Napistenmegtestesítője az „Etiópiából való"[3] Kámfia Kus. A szemita asszírok a Napban nem Kámot, hanem Sémet tisztelték. A fia, Kus helyére Assur, Asszíria birodalmi istene került. Ez a magyarázata az asszír műalkotások szárnyas Nap ábrázolásaiban levő szakállas férfialakoknak.

Sémfia Assur a szakállas Napisten (Assurnasirpal trónján levő dombormű, Kr. e. 883-889, Nimrud város északnyugati palotájából, British Museum, mesopotamangods.com)

A jóságos, óvó-védő istenanyát, a sumir Inannát Istar, a harcias istennő, a nagy prostituált váltotta fel.

Istár istennő vagy Lilith

Istár istennő vagy Lilith, a démon (óbabiloni terakotta dombormű, 49,5x37x4,8 cm, Kr. e. 1800-1750, British Museum)[4]

Enlil, a sumir főisten, helyét dMarduk foglalta el. Az asszírok a leigázott alattvalóik első királyát Nimródot nem tüntették el, hanem a „falak ura"-ként Ninurta istennel azonosították, és a főistenük, a káldeai teremtésmítoszban megörökített dMarduk inkarnációjának tekintették.

Marduk isten

Marduk isten, a világ teremtője, a bolygók pályájának rendezője[5]

A hatalmas építmények, tornyok, templomok, városfalak építésében kiemelkedő, az építkezést elrendelő, város és városállam-alapító minden személy, király, félisten Nimródra vezethető vissza. Az alakja köré fonódott történetek eredetije a Gilgames eposz lehetett. Némely XIX. századi asszirológus szerint Nimród és a „Gilgames-eposz" hőse, ékiratos nevén IZ.DU.BAR egyazon személy.[6] Mindenik Sinear/Sumer földjén uralkodott, és hatalmas város(oka)t, falakat emelt. Gilgames Erek/Uruk falait, Nimród pedig Sumer és Asszíria városait.[7] Ő volt dNinurta az örök vadász-, harc- és védisten és dNingirsu, akit az atyja, Enlil, a sumirok láthatatlan főistene SIR.BUR.LA.KI (Lagas) város védelmére küldött a földre.[8]

 Orion csillagkép

Az Orion csillagkép (Bayer, Johann: Uranometria, 1603 – wallhapp.com)

A népek az istenített Nimródot, az első királyukat az Orion csillagképben tisztelték.
nimrodot7A király az égben lakozó isten és a nép, a természet közti összekötő volt. Rajta keresztül áradt Isten áldása népre, az országra. (A magyar királyokat ebben Szent Korona erősítette , ha nem fordultak volna el a magyarok Istenétől.) Ha szárazság volt a királyt okolták, ha jó termés volt őt dicsérték.

Az Orion csillagkép (Rogelio Bernal Andreo 2010 októberében készült felvétele – de.wikipedia.org)

Elhunyta után felmagasztalták, istenné tették, fohászkodtak hozzá, templomokat építettek neki. Ciceró szerint az istenek eredetileg királyok, hősök, bölcsek voltak, akiket a haláluk után istenként tiszteltek.[9] A nép védszellemei, égi közbenjárói, pártfogói voltak. Nimród jóságos, igazságos uralkodó lehetett, ha évezredek múltán is számos legenda, mítosz maradt meg róla. Nemegyszer olyan tulajdonságokkal ruházták fel, oly tetteket tulajdonítottak neki, ami nem hozzá tartozott, nem is ő tette. Ezért számos kutató kétségbevonja, és fantáziának tudja be, hogy Nimród történeti személy lett volna.[10] Pedig az volt. „Nimród, Kus, Hám és Noé élt! Hősök voltak, akiket a haláluk után káldeai szentekként a csillagok közé helyeztek; diadalmenetben indultak Babilonból a világba és – latin elnevezéssel - mindmáig körbe-körbe járnak az égen."[11]

Hammurabi kora óta Babiloniában és Asszíriában a sumir SIBA.ZI.AN.NA, „az ég hűséges pásztora", akkádul U.RI.IN, görögül Orion Nimród csillagképe.[12] Nimródot a Biblia „hatalmas vadász az Úr előtt" néven említi. E megnevezés a Sumerba beódalgott, betelepedett területrabló sémitáktól származik, akik nem nézték jó szemmel a régi nagy király népszerűségét, tiszteletét, és még megtoldották, hogy „hatalmas vadász az Úr (Jahve) ellenében, s az ég haragja nemcsak a toronyépítés miatt csapott le az óriásra hanem, mert az égen vadászni merészelt, ezért büntetésül az éghez köttetett."[13] A csillagkép a földről nézve egyáltalán nem látszik éghez kötözött rabnak, hanem sokkal inkább hatalmas, gamósbotját lengető pásztornak, akit a kusita-szkíta népek hősként, félistenként, istenként tiszteltek.[14]

 Orion lába alatt a Nyúl, mögötte a Nagy Kutya csillagkép

Az Orion lába alatt a Nyúl, mögötte a Nagy Kutya csillagkép (Hevelius, Johannes: Uranographia, 1690 – wikipedia.org)

Ptolemaiosz Kr. e. 2. századból származó csillagtérképén, továbbá a fenti képen az Orion/Nimród alatt egy nyúl (Lepus csillagkép) fekszik. A babiloni-asszír ábrázolásokon a nyúl helyén párducot formázó állat látszik. nimrodot9

Orion, az égi vadász (calcedon pecséthenger-nyomata, Kr. e. 7-8. sz., Asszíria, 3.3x1.5 cm, metmuseum.org

Ez nem véletlen, mert Nubiában isten voltának jelképe a leopárd, illetve a leopárdbőr volt. (Árpád vezéré is, akit a régiek párducos Árpádként emlegettek.)
Némely babiloni-asszír pecséthenger „nagy vadász" mivoltának megfelelően, Nimródot égi vadászként, mesebeli lényre nyilazva ábrázolják. Az Orion csillagképre utal a nyilazó király lába alatti párduc (?), mögötte a Nagy Kutya csillagkép nőalakként ábrázolt Szíriusz csillaga.

A bábeli torony, a kozmosz földi megjelenítése valójában tudás-központnak épült volna. A zsidók szerint Nimród óriási hibát vétett, hogy Jahve ellenében égigérő torony építésébe kezdett. Elkövette az ég elleni lázadás, a toronyépítés bűnét, pedig épp a torony rombadőlte után kezdett „hatalmassá lenni a földön": „...az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkad és Kálnéh a Sineár földjén. E földről ment aztán Asszíriába[15], és építé Ninivét, Rekhoboth városát és Kalaht. És Reszent..."[16].
Kis és nagy népek tartották az ősüknek, első királyuknak. Az életében nagy tisztelet övezte. Ha Biblia, évezredekkel az Nimród uralkodása után nem átallja megemlíteni a szemiták legnagyobb ellenségéről, hogy „hatalmas vadász" volt, ráadásul az ókori keleti népek a hagyományaikban megkülönböztetett tisztelettel őrizték az emlékét, akkor nem lehetett sem megátalkodott, sem istentelen, hanem a régi Kelet óriási területén, Baktriától Núbiáig uralkodó első nagy királya.

A két szfinx

A két szfinx-szerű állaton álló király a lábánál fogva két oroszlánt emel a magasba. A pálmafa fölötti szárnyas „sasmadár" a Napot szimbolizálja (achaimenida pecséthenger nyomat, Kr. e. 550-330. A pecséthengeren egy pálmafa-véset volt. A henger puha agyagba való forgatásával végtelenített, ismétlődő nyomat hozható létre - tumblr.com)


[1] A zsidó nép gójnak nevezte az idegen, nem Jahve tisztelő pogány népeket, ... az északra lakó, lovas, nyilas, harcias népeket."[1] Eredetileg a nem szemita gutiumi lovasnép neve volt, ma „gój" minden nem zsidó. (MV)

[2] Jeremias: Das Alte Testament ...i. m. 35. p.

[3] Chronicon Paschale, Vol. II., Impensis ad Weberi, Bonnae, MDCCCXXXII. (1832), 108. p. In: Corpus Scriptorum Historae Byzantinae

[4] Frankofort, H.: The art and architecture og the ancient Orient, Pelican, London, 1970. 56. tábla

[5] Jeremias, Alfred: Das Alte Testament im Lichte des alten Orients, Hinrichs'sche Buchhandlung, Leipzig, 1904.42. p.

[6] Jeremias, Alfred: Izdubar – Nimrod, Druck u. Verlag von B. G. Teubner, Leipzig, 1891. 2. p.

[7] Gunkel, i.m. 80-82.

[8] Marton Veronika: A Káldeai teremtés-mítosz (Enuma Elis), Matrona, Győr, 2009.

[9] Cicero: De Natura Deorum, XLII. 112. p. In: The Loeb classical Library – Cicero XIX., Harvard University Press, Cambridge etc. 1967.

[10] Papke, Werner: Die geheime Botschaft des Gilgamesch, Weltbild Verlag, Augsburg, 1993. 21. p.

[11] Papke i. m. 12. p.

[12] Papke i. m. 224. p

[13] Jeremias, Alfred: Das Alte Testament..., Hinrichs'sche Buchhandlung, Leipzig, 1904. 159-160. pp.

[14] Gunkel Hermann: Handkommentar zum Alten Testament Genesis, I. Abteilung, Die historischen Bücher, 1. Band. Vandenhoeck & Rprecht, Göttingen, 1901. 81.p.

[15] „E földről ment aztán Asszíriába, és építé Ninivét" mondatot a Szt. István Társulat, Bp. 2000-ben megjelent Bibliája így fordítja: „Erről a földről indult ki Asszur és megépítette Ninivét...". E Nimród asszíriai királyságát csorbító csúsztatás azt sugallja, mintha nem Nimród, hanem Assur, az asszír főisten építette volna Assur városát és Ninivét... (MV)

[16] Szent Biblia, Bibliatársulat, Budapest, Mózes I. 10. 10-12; 12. p.

Forrás: http://martonveronika.blog.hu/