Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

P2020Jul03

2009. Február 21., Szombat 14:14

Gondolatok a szkíta nép-nemzeti szertartásrendről - Haladjunk ezúttal is sorjában.

Írta:  Pap Gábor
Értékelés:
(6 szavazat)

Haladjunk ezúttal is sorjában.

Elsõ tételünk a világos és sötét erõk küzdelme, az elõbbinek önkéntes áldozatok sorozatában megvalósuló végleges gõzelmével. A hazai táltos-hiedelemkörbõl a fehér és a fekete táltos szerepének definíciószerû elkülönültsége, a kétféle minõség állatalakban történõ, szakadatlanul meg-megújuló küzdelme idézhetõ ide, egyfajta "fû alatti" továbbélés tanúbizonyságaként. A manicheista vonulat viszont nyíltan, írásban is nyilatkozik errõl a kettõsségrõl. Evodiusnál (429 elõtt) például ezt olvashatjuk: "Mánész tehát azt mondja, hogy két természet van: az egyik jó, a másik rossz. A jó csinálta a világot, a rossz miatt vált olyanná, amilyen." ( Adam 1969., 71. o.) Thmuiszi Szerapion (350 körül) szerint pedig "...azt mondják a manicheusok: a Sátán testét viseljük, de a lélek Istené. A test így rossz, a rosszból jött elõ, a lélek pedig jó, a jóból veszi kezdetét; tehát kettõ az õselv és kettõ a lényeg; és a két õselv lett az okozó, az egyik a rossz testé, a másik a jó léleké." ( Adam 1969., 59. o.)

Második tételünk így szól: a "szkíta õsbölcsesség" három rétegû (emberszabású) világképében a felsõ világ a szellemiségnek, a középsõ a lelkiségnek, az alsó a testiségnek felel meg. A sámánutazások három világrétegérõl van itt szó, amelyek a révülés során más más úton-módon közelíthetõk meg. A manicheista hagyomány egy kései hajtása, egy bogumil imádság viszont a test-lélek-szellem hármasság meghatározó szerepét emeli ki ebbõl a jellegzetes kozmikus üdvtörténeti összefüggésrendbõl.

" Tisztíts meg engem, Istenem!
Tisztíts meg engem, bensõmet-külsõmet.
Tisztítsd meg testem, lelkem, szellemem,
növekedjenek bennem fénymagok,
hogy fáklyává lehessek.
Hadd legyek láng,
hogy mindent enmagamban
s magam körül is mindent
fénnyé válthassak át. "
(Siegert 1985., 61. o.)

Harmadik tételünk: a két õselv konfliktusos kapcsolatából a test-lélek-szellem hármasságon át fokról fokra kibontakozó világ a maga legáltalánosabb érvényûnek, egyszersmind legállandóbbnak mutatkozó kereteit a tizenkét elemû Állatövben (Zodiákus, Napút) találja meg. A sámánszertartások - például az obi-ugorok nevezetes medvetora - során eljárt táncok jellegzetes kéz-, láb-, illetve törzs-mozdulásai rendre ezeknek az évköri egységeknek a jelekké érett folyamatábráit idézik elénk, félreérthetetlenné téve, hogy a szétszórtság hétköznapi állapotából ilyenfajta kereten át, mintegy ennek a sajátos ritmusrendszerére áthangolódva vezet az út a magasabb, illetve mélyebb (teremtés-közelibb) régiók felé. A manicheizmus idevonatkozólag is írásos tájékoztatással szolgál. A ránk maradt szövegekben többször is szerepel, a legkülönfélébb összefüggésekben, az Állatöv, mint az anyagba alámerült fény sajátos szervezõdésû mûködési terepe. Theodor bar Konai (790. körül) ezzel összefüggésben magának a vallásalapító Maninak a nevét is megemlíti, mint aki közelebbi kapcsolatba került a csillagjóslás tudományával, s rajta keresztül az égitestekkel, valamint azok mozgási övezetével, a Zodiákussal. "És a szellemek, valamint a Nap, a Hold és a csillagok imádását is tanította. Sõt a sorsmeghatározás és a horoszkóp dolgában is ügyesnek bizonyult." ( Adam 1969., 77. o.) A Napúttal kapcsolatos tudás fokozatos hanyatlását - al-Biruni 1030. körül írott monumentális India-könyvének egyik utalása szerint - ugyancsak maga Mani panaszolja fel, ekképpen: "Tudjátok meg, hogy a világhelyzet megváltozott és átalakult, és ennek megfelelõen átalakult a papság is. Igen, megváltoztak az égi szférák. A papok pedig a csillagképekre vonatkozó tudás területén, ezek körpályáját illetõen, nem rendelkeznek már olyan mértékû gyakorlattal, mint amilyenre atyáik még képesek voltak, ehelyett csalással tévedésbe visznek. Csak véletlenül következik be, amit mondanak: gyakran azonban nem történik meg ez." ( Adam 1969., 26. o.)

Negyedik tételünk a reinkarnáció tanára vonatkozik. Bármily meglepõen hangozzék is, ez a tanrendszer a samanizmusnak - legalábbis az obi-ugorok körében máig eleven - gyakorlatában a maga teljes kifejlettségében dokumentálható. (Vö.: Schmidt Éva 1993/1-2.) Ami a manicheizmus idevágó elképzeléseit illeti, erre vonatkozólag most elégedjünk meg két rövid idézettel. Az elsõ a nevezetes Acta Archelai -ból való, s így szól: "Ha valaki megöl majd egy kismadarat, kismadár lesz, ha valaki megöl majd egy egeret, õ is egér lesz." ( Adam 1969., 57. o.) A második a Suidas-Lexikon Mánész szócikkében található: "És valamiféle átkos lemerüléseket és éjszakai, törvényellenes együtt hálásokat... végeztetett, egyik testbõl a másikba való átköltözést és más görög dolgokat tanítván." ( Adam 1969., 78. o.)

Ötödször és végezetül: mindkét vonalon, a samanizmusén és a manicheizmusén egyaránt, ha nem is azonos egyértelmûséggel, az egyetlen, igaz Isten (s a vele súlyra-rangra össze nem vethetõ, hangsúlyozottan nem isteni természetû Anyag) fogalmához, illetve tiszteletéhez jutunk el. A samanizmusra vonatkozó adatokat már 1940-ben közzétette, korrekt forrásadatolással, Kallós Zsigmond, Regösdalaink rejtélye címû tanulmánysorozatának V. kötetében. Eszerint a szibériai és Volga-vidéki térítések során a sámánok így vágtak vissza az õket többistenhitûséggel vádoló ortodox papoknak: "Mi is csak egy Istent imádunk, aki a mindenséget létrehívta; a szellemek, akiket tisztelünk és akiknek áldozatokat mutatunk be, a ti szentjeiteknek felelnek meg, azokat pedig ti is áldozatokkal tisztelitek meg. Miért kárhoztattok hát bennünket?" (A pontosság kedvéért meg kell jegyeznünk: itt nem egyenes idézettel, hanem értelemszerû szövegtömörítéssel állunk szemben!)

Ez a vallomás kísértetiesen emlékeztet kiváló múlt századi történészünk, Szabó Károly, 1878-ban megfogalmazott, a honfoglalás és a Szent István-i térítés közötti idõszak magyar vallási helyzetét jellemzõ mondatára: "...õseink vallása az Egyisten imádásán alapult, kit az általa alkotott természet elemeiben, a tûzben, vízben, levegõben és földben tiszteltek..." ( Szabó 1878., 431-432. o.) Már Szabó Károly is, s az õ nyomán késõbb Badiny Jós Ferenc, mint eme hitbéli sajátosságok elõzményére, hivatkozik arra, amit Theophylactus Simocatta , VII. századi bizánci író fogalmazott meg a turkokról: "A turkok tisztelik a tüzet, a levegõt és vizet, a földnek énekeket zengenek; de csak azt imádják és tartják Istennek, aki az eget és a földet teremtette." ( Szabó 1878., i.h.: Badiny Jós 1986., 19., 21. o., 15. jegyzet.)
Ha viszont a turkoknak (fordításban olykor "törökök" formában) nevezett nép késõbbi, IX. századi történetére vonatkozó adatokat is figyelembe vesszük - ez idõ tájt, mint ismeretes, ez az elnevezés már elsõsorban a honfoglalásra készülõ, illetve azt végrehajtó, annak gyümölcseit élvezõ magyarság megjelölésére szolgál a bizánci szóhasználatban! -, akkor ismét kerekre zárul a sámánizmus, illetve a manicheizmus dokumentációjából kirajzolódó kép. A szót most Fehér Mátyás Jenõ , a középkori magyarországi inkvizíció történetének kutatója veszi át. " A kievi várban már manicheusoknak nevezi a magyar vezetõ réteget, tehát Álmos családját, Photius bizánci pátriárka. Eretnekséggel foglalkozó »apologetikus« iratában seregszemlét tartva a bizánciakkal kapcsolatos népek fölött, 895-ben írja, hogy a »kievi törökök manicheista eretnekség hívei«." ( Fehér 1968., 138. o. - kiemelések a szerzõtõl.)

Rasdi asszony "szkíta nemzeti-népi rítus"-hoz igazodó hitvilága ily módon fokról fokra kezd megvilágosodni elõttünk, s vele annak az engesztelhetetlen gyûlöletnek a mélyebb oka is, amellyel a mindig, mindenütt kizárólagosságra törekvõ judeokrisztianizmus fanatikus hívei, megingott hatalmukat csalárd módon visszaszerezvén (a fehérvári "béma-ünnepség" brutális szétverésére gondoljunk most!), ellene fordultak. Ez a mint láttuk, kifejezetten hazai gyökerekbõl táplálkozó hitvilág ugyanis jellegzetesen másként ítélte meg a kereszténység központi tételeit, illetve alakjait, mint a maguk hagyományaira építõ zsidó-keresztények. Hogy ez az eltérés például Jézusra vonatkozóan milyen mértékû lehetett, azt éppen a zsidó (a keresztény hittel nem "fertõzött", ortodox zsidó ) hagyományból tudhatjuk meg. Ezúttal ismét Badiny Jós Ferencet kell idéznünk, aki az általa és munkatársai által életre támasztott "Magyar Hit" alapvetõ tételeit taglalva, a következõ, figyelemre méltó megállapítást teszi: "A Magyar Hit tehát elfogadja a talmudi álláspontot, mely szerint Mária - azaz a Talmudban "Mirjam, a hajfonó" - fiát, a mi Urunk Jézust - Nimrud fiának nevezik... (Talmud, Pesachim 94. a. lap. Rasi.) Így a Talmud állítása teljesen megegyezik a Mah-Gar nép hagyományaival, mert az Úr Jézust mi is Nimrud nemzetségbelinek hisszük és valljuk." ( Magyar Hit 1974., 6. o., kiemelések a szerzõtõl. - Megjegyzendõ: a könyvecske névtelenségbe burkolózó szerzõje, Badiny Jós Ferenc, a Mah-Gar nép-nevet a "sumer" helyett, mint annak eredeti névváltozatát használja, s a magyarságot egyenes ágon ebbõl a népbõl vezeti le.)

Ha figyelembe vesszük, hogy ezen a leszármazási vonalon a magyar hagyomány Atillát , s az õ közvetlen utódaiként tisztelt Árpád-házi királyokat (köztük a "szkíta vallást" tiltó I. Endrét és a Rasdi-ölõ I. Bélát!) is számon tartja, akkor megérthetjük, miként örökítõdhetett ez az "apokrif" Jézus-tisztelet a hun-avar-magyar (turk) etnokulturális folyamatosság útján egyenes vonalon a szkíta õsforrástól a "pogánylázadásokig" s tovább, jószerével napjainkig. De azt is megérthetjük, hogy a judeokrisztianizmus egy ilyen Jézus-családfát soha, semmilyen körülmények között sem fogadhatott el, s ezt a merev elutasítást a maga (ószövetségi eredetû) törvényeire hivatkozva abszolút jogosnak is hirdethette - végeredményben ugyancsak a mai napig. És végsõ soron ennek az egyoldalú döntésnek lett az áldozata sok-sok szerencsétlen sorstársát megelõzve - Rasdi, a "varázslónõ".

Budapest, 1993. november 14.


FELHASZNÁLT IRODALOM

Adam, Alfred (szerk.): Texte zum Manichäismus (Szövegválogatás a manicheizmus tanulmányozásához). 2. kiadás. Verlag Walter de Gruyter et Co. Berlin, 1969.
Aland, Kurt et al. (szerk.): The Greek Testament (A görög nyelvû Új Testamentum). United Bible Societies, h.n. (Ny-Németország), 1975.
Artamonow, Michail - Forman, Werner: Goldschatz der Skythen in der Eremitage (Szkíta aranykincsek az Ermitázsban). Artia, Prága-Szovjetszkij Hudozsnyik, Leningrád, 1970.
Badiny Jós Ferenc (szerk.): Kaldeusok írása szerinti Magyar Biblia, mely a magyaroknak a Könyvek Könyve és az Énekek Éneke. Magyar Biblia Munkaközösség kiadása, Buenos Aires, 1985.
Badiny Jós Ferenc: Az istenes honfoglalók. Õsi Gyökér, Buenos Aires, 1986.
Badiny Jós Ferenc: Alapelvek a magyar õstörténet kutatásában. Õsi Gyökér. Magyar Kulturális Szemle XVII. évf. 5. sz. 1989. szeptember-október.
Badiny Jós Ferenc: Betlehemi Herceg. A pártus Jézus. Buenos Aires - Danbury, CT. USA., 1996.
Bakay Kornél: Feltárul a múlt? A múlt jövõje. Múzsák, Bp. 1989. (12-43. o.: Szkíta sámánok)
Bakay Kornél: Hogyan lettünk finnugorok? I-II. Hunnia 44., 45. sz. 1993.
Bakay Kornél: Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Tradorg-E & Tikett kiadás, Szombathely, 1994.
Baráth Tibor, Dr.: Tájékoztató az újabb magyar õstörténeti kutatásokról. Turul, Veszprém, 1989.
Barna Gábor: Néphit és népszokások a Hortobágy vidékén. Bp., 1979.
Bán Aladár: A samanizmus fogalma és jelenségei. Ethnographia XIX. (1908.)
Bendefy László: A magyarság és Középkelet. Aquincum, Bp., 1945.
Biblia, Szent - azaz: Istennek Ó és Új Testamentomában foglaltatott egész Szent Írás. Magyar nyelvre fordította Károli Gáspár: Az eredeti szöveggel egybevetett és átdolgozott kiadás, Bibliatársulat, Bp., é.n.
Bíró Lajos: Magyar õstörténet és mitológia. Kézirat, Debrecen. é.n. ( 1992. elõtt)
Bosnyák Sándor (gyûjt., szerk.): A csángó magyarok apokrif bibliája. Mozgó Világ 1984./1-2. sz.
Bóna István: Attila - valóság és mitikus torzkép. Rubicon, 1993./6. sz.
Böhlig, Alexander (szerk.): Der Manichäismus (A manicheizmus). Artemis Verlag. Zürich-München, 1980.
Brasinszkij, I. B.: Szkíta kincsek nyomában. Bp., 1985.
Brentjes, B.-Vasilevsky, R.S.: Schamanenkrone und Weltenbaum (Sámánkorona és világfa).VEB E. A. Seeman Verlag, Leipzig, 1980.
Cornides Dániel: Commentatio de religione veterum Hungarorum (Értekezés a régi magyarok vallásáról). Bécs., 1791.
Csengery Antal: Tanulmányok a magyar õsvallásról. Történeti tanulmányok (Összegyûjtött munkái I.) Bp., 1884.
Debreceni Ember Pál - Kecskeméti Selymes Péter: A Magyarok lelki állapattya a Szent Apostolok idejétõl fogva a' reformatio elõtt. A kecskeméti ref. egyház 1. sz. anyakönyvébõl. Mûvészet 1975./6. sz.
Decret, Francois: Mani et la tradition manichéenne (Mani és a manicheista hagyomány). Bourges, 1974.
Deér József: Pogány magyarság, keresztény magyarság. Bp., 1938.
Diószegi Vilmos: A sámánhit emlékei a magyar népi mûveltségben. Bp., 1958.
Diószegi Vilmos: Samanizmus. Gondolat, Bp., 1962.
Diószegi Vilmos (szerk.): Glaubenswelt und Folklore der sibirischen Völker (A szibériai népek hitvilága és szellemi néprajza). Ethnographisches Museum - Akadémia Kiadó, Bp., 1963.
Diószegi Vilmos (szerk.): Az õsi magyar hitvilág. Válogatás a magyar mitológiával foglalkozó XVIII-XIX. századi mûvekbõl. Gondolat, Bp., 1971.
Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága. 4. kiadás. Akadémiai Kiadó, Bp., 1983.
Dufourcq, Albert: Étude sur les Gesta Martyrum Romains. Tom. 4. Le Néo-Manichéisme et la légende chrétienne (Tanulmány a római Gesta Martyrum-ról. 4. kötet. Az új-manicheizmus és a keresztény legendairodalom). Párizs, 1910.
Dümmerth Dezsõ: Álmos, az áldozat. Panoráma, Bp., 1986.
Dümmerth Dezsõ: A titokzatos jelbeszéd. A magyar szent királyok nemzetsége. Panoráma, Bp., 1989.
Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lõtõt lépék. Archaikus népi imádságok. Magvetõ, Bp., 1976.
Fehér Mátyás Jenõ: Középkori magyar inkvizíció. Transsylvania Könykiadó Vállalat, Buenos Aires, 1968.
Földes Péter: Ha az õsi krónikák igazat mondanak. A honfoglaló vezérek nyomában. Móra, Bp., 1982.
Földes Péter: Vallanak az õsi krónikák. A 900 éves õsforrások. Kozmosz Könyvek, Bp., 1986.
Gáldi László: Orosz-magyar kéziszótár. 8. kiadás. Akadémiai Kiadó, Bp., 1989.
Golowin, Sergius: Das Reich des Schamanen (A sámán birodalma). Goldmann Verlag, München, 1989.
Grakow, B.N.: Die Skythen (A szkíták), VEB Deutcher Verlag der Wissenschaften, Berlin, 1980.
Györffy György: Krónikáink és a magyar õstörténet. Bp., 1948. (1949.)
Györkösy Alajos: Latin-magyar szótár. 8. kiadás. Akadémiai Kiadó, Bp., 1984.
Halász Elõd: Német-magyar szótár. 6. kiadás. Akadémiai Kiadó, Bp., 1960.
Hérodotosz: A görög-perzsa háború. Európa, Bp.,1989.
Horváth János: A régi magyaroknak vallásbéli 's erkölcsi állapottyokról. Tudományos Gyûjtemény,1817. II. kötet.
Hummer Nándor: A kereszténység nyomai Magyarország mai területén a honfoglalás elõtt. Szent István Társulat, Bp., 1894.
Huszka József: A magyar turáni ornamentika története. "Pátria" Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rt., Bp., 1930.
Ipolyi Arnold: Magyar Mythologia. Pest, 1854. (Reprint: Európa, Bp., 1987.)
Jankovics Marcell: Cosmic Models and Siberian Shaman Drums (Kozmosz-modellek és szibériai sámándobok). Shamanism in Eurasia 1. Ed. by M. Hoppál, Göttingen, 1984.
Jung Károly: A világteremtés dualisztikus (bogumil) legendáinak kérdéséhéz - Összehasonlitó kelet-közép-európai kozmogóniai problémák. Létünk XIX. évf. 2. sz. 1989. március-április.
Kallós Zsigmond, Dr.: Hejgetés - Regösdalaink rejtélye
V. A pogány magyarok sírbatételi szertartása egy most talált csángó népdalban. Szombathely, 1940.
Kandra Kabos: Magyar Mythologia. Eger, 1897.
Karácsonyi Béla: Tanulmányok a Magyar-lengyel krónikáról.
Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae.
Acta Historíca, tom. XVI. Szeged, 1964.
Karácsonyi Béla (szerk.:) Cronica Hungaro-Polonica.
Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae.
Acta Historica, tom. XXVI. Szeged, 1969.
Katona Lajos: A magyar mithológia irodalma. Ethnographia VIII. (1897.)
Kállay Ferenc: A pogány magyarok vallása. Pest, 1861.
Kálmány Lajos: Boldogasszony, õsvallásunk istenasszonya. Akadémiai Értekezések a nyelv- és széptudományok körébõl. XII. 9. Bp., 1885.
Kálmány Lajos: Világunk alakulásai nyelvhagyományainkban. Mythológiai tanulmány. Szeged, 1893.
Kátai Mihály: Napisten színelváltozásai I-II. Mûvészet XIV. évf. 11-12. sz., 1973. november-december.
Kecskeméti László: Az õsmagyarok vallása és kultúrája. Magyar Literature and Radio Mission, Santa Rosa, Ca., 1972.
Kiss Jenõ, Dr. (szerk.): Újszövetségi görög-magyar szótár. 3. kiadás, Ref. Sajtóosztály, Bp. é.n. (1975.)
Kiss Károly, Köröspataki: Õsmagyar vallásunk.
Történelmi és jogfolytonossága az egyistenhívõk (latinul eredeti unitáriusok) egyházának. Bp., 1938.
Koenen, Ludwig-Römer, Cornelia: Mani. Auf der Spur einer verschollenen Religion (Mani. Egy letûnt vallás nyomában). Herder, Freiburg-Basel-Wien, 1993.
Komáromy Andor: Magyarországi boszorkányperek oklevéltára. Bp., 1910.
Krohn Gyula: A finnugor népek pogány istentisztelete. Bp., 1908.
Kszenofontov, G. V.: Khresztesz. Samanizm i khrisztiansztvo (Samanizmus és kereszténység). Irkutszk, 1929. (A magyar fordítás Besze Tibor és Zöld Judit munkája, kéziratban).
Ladocsi Gáspár, Dr.: Jézus Krisztus jelenség a gnósztikus irodalomban. Magántanári habilitációs dolgozat.
Pázmány Péter Rk. Hittudományi Akadémia, Bp., 1982.
Lammel Annamária - Nagy Ilona: Parasztbiblia. Gondolat, Bp., 1985.
László Gyula: Magyarok és szlávok. Elõadás a II. Nemzetközi Szláv Régészeti Kongresszuson (Berlin, 1970. aug. 24-28.). A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971/1., 281-294. o.
László Gyula: Vértesszõlõstõl Pusztaszerig. Gondolat, Bp., 1974.
László Gyula: Számadás népünkrõl. Bp., 1986.
László Gyula: Õseinkrõl. Tanulmányok. Gondolat, Bp., 1990. (Benne: Különvélemény õsvallásunkról. Új Irás 1976/6. sz. nyomán újraközölve.)
Le Coq, A. von: Die buddhistische Spätantike Mittelasiens II. Die Manichäischen Miniaturen
(Buddhista ókorvég Közép-Ázsiában II. Manicheista miniatúrák). Berlin, 1923.
Lévay István - Vida Aladár: Görög-magyar szótár. Fõgymnasiumok használatára. Bp., 1887.
Lükõ Gábor: A magyar lélek formái. Exodus, Bp., 1942. (Reprint: Baranya Megyei Könyvtár, Pécs, 1987.)
Magyar Adorján: A csodaszarvas ( 1948-1955). Magyar Adorján Baráti Kör, Bp., 1991.
Magyar Adorján: Az õsmûveltség. Magyar Adorján Baráti Kör, Bp., 1995.
Magyar Hit és a Hitben való megerõsítés könyve. H.n. (Buenos Aires?), 1974.
Magyar Törvénytár (Corpus Juris Hungarici). 1000-1526. évi törvényczikkek. Milleniumi emlékkiadás. Szerk.: Dr. Márkus Dezsõ. Franklin Társulat, Bp., 1899.
Molnár V. József: Kalendárium. Melius-kiadvány, Pécs, É.n. ( 1990?)
Molnár V. József: Tanulmányok az esztendõ körének rítusrendszeréhez. Régi Gyógyítás Mûhely I. Melius kiadvány, Pécs, 1992.
Molnár V. József: Egész-ség. Melius Alapítvány, Pécs, 1995.
Moravcsik Gyula: A honfoglalás elõtti magyarság és a kereszténység. Szent István Emlékkönyv. Bp., 1938.
Munkácsi Bernát: A Szeged-vidéki magyar világteremtési regék változatai. Ethnographia 1894. 264. o.
Nemeskürty István: A bibliai örökség. A magyar küldetéstudat története. Szabad Tér Kiadó, Bp., 1991.
Oláh György: A boszorkányperek Békés vármegyében.
Békés-vármegyei régészeti és mûvelõdéstörténeti társulat évkönyve XIII. 1888.
Országh László: Angol-magyar szótár. II. kiadás. Akadémiai Kiadó, Bp., 1977.
Padányi Viktor, Dr.: Dentu-Magyaria. 2. kiadás. Turul, Veszprém, 1989.
Pais Dezsõ: A magyar õsvallás nyelvi emlékeibõl. Akadémiai Kiadó, Bp., 1975.
Pap Gábor: Csak tiszta forrásból. Adalékok Bartók Cantata profanájának értelmezéséhez. Kós Károly Egyesülés-Mandátum, Bp., 1990.
Pap Gábor: A Pilis-szindróma. Országépítõ 1990/2. 2-11. o.
Pap Gábor: A Napút festõje. Csontváry Kosztka Tivadar. Pódium Mûhely Egyesület, Debrecen, 1992.
Pap Gábor: Jó pásztorok hagyatéka. Magyar népmûvészet. Pódium Mûhely Egyesület - Magányos Kiadó, Debrecen, 1993.
Pap Gábor: Jött éve csodáknak. A magyar csillagmítoszi hagyomány élõ Atillája. Szabad Tér Kiadó - Design and Quality, Bp.,1993.
Páll János: A Magyar Vallás. Kiadja a Kanadai Magyar Egyház, h.n. (Torontó?), 1992.
Páríz Pápai Ferenc: Dictionarium Lating-Hungaricum (Latin-magyar szótár). Nagyszeben, 1782.
Pável Ágoston: Válogatott tanulmányai és cikkei. Szombathely, 1976.
Péter Rózsa: Játék a végtelennel. 6. kiadás. Tankönyvkiadó, Bp., 1978.
Photius Constantinopolitanus patriarcha. Operum pars II. Contra Manichaeos libri quatuor (Photiosz konstantinápolyi pátriárka Mûvei II. rész. Négy könyv a manicheusok ellen). Ed. Christophus Wolfius. Patrologiae cursus completus (ed.: J.-P. Migne). Patrologiae graecae tomus CII. Párizs, 1860.
Photios: Logos eis to genesion tés hiperagias Theotokou. - Oratio in diem natalem sanctae Dei Genetricis. Accedunt: Diégésis... - Adversus recentiores Manichaeos libri 4 item ex eiusdem Amphilochianis questiones 46 (Beszéd a legszentebb Istenanya születésnapjára. Benne egyebek között: Négy könyv az újabbkori manicheisták ellen). Bibliotheca veterum patrum antiquorumque scriptorum ecclesiasticorum. Venetiae, 1779.
Polner Zoltán: Föld szülte fáját. Szeged környéki ráolvasások és népi imádságok. Szeged, 197$.
Polner Zoltán: Arany fának arany ágán. Archaikus népi imádságok. Békéscsaba, 1981.
Polner Zoltán: Mikor az Úr Jézus a földön járt. Legendák. Békéscsaba, 1983.
Polner Zoltán: Koronával koronázzák. Makó környéki népi imádságok és Krisztus-legendák. A makói múzeum füzetei 48. Makó, 1985.
Polner Zoltán: Sárember, Szeged, 1989.
Puech, Henri-Charles: Der Begriff der Erlösung im Manichäismus
(A megváltás fogalom a manicheizmusban), Eranos-Jahrbuch 1936.
Rhein-Verlag, Zürich, 1937.
Puech, Henri-Charles: Le Manichéisme. Son fondateur, sa doctrine (A manicheizmus. Alapítója, tanrendszere). Párizs, 1949.
Reimann, Hugo: Manichäismus, das Christentum der Freiheit (Manicheizmus, a szabadság kereszténysége). Rudolf Geering-Verlag, Goetheanum, Dornach/ Schweiz. 2. bõv. kiadás, 1980.
RGG=Religion in Geschichte und Gegenwart. Handwörterbuch für Theologie und Religionswissenshaft (Vallás a történeti idõkben és a jelenkorban. A teológia és a vallástörténet kéziszótára). 3., bõv., jav. kiadás. Szerk.: Kurt Galling. J.C.B. Mohr (Paul Siebeck), Tübingen, 1959.
Roll, Eugen: Mani, der Gesandte des Lichts (Mani, a fény követe). J.Ch.Mellinger Verlag, Stuttgart, 2. kiadás, 1989.
Schalk Gyula: Az õsmagyarok csillagos ege. Csillagászati Évkönyv, 1974.
Schmidt Éva: Osztyák medveünnep. Forgatókönyv és kommentárok. (Polnovát, 1993. március 5-7.) Kézirat, Belojarszkij, 1993.
Schmidt Éva: Reinkarnáció és védõszellem. Beszélgetés Anna Grigorjevna Jumina osztyák asszonnyal. Kézirat, Belojarszkij, 1993.
Schram Ferenc: Magyarországi boszorkányperek. 1529-1768. 2. kiadás. Akadémiai Kiadó, Bp., 1983.
Sebestyén Gyula: Regös-énekek. Magyar Népköltési Gyûjtemény, új folyam IV. kötet. Athenaeum, Bp., 1902.
Sebestyén Gyula: A regösök. Magyar Népköltési Gyûjtemény, új folyam V. kötet. Athenaeum, Bp., 1902.
Sebestyén László: Kézai Simon védelmében. Szerzõ kiadása, Bp., 1975.
Shamanen. Mittler zwischen Menschen und Götter (Sámánok. Közvetítõk istenek és emberek között). Begleitband zur Ausstellung im Kultur- und Stadthistorischen Museum Duisburg. 14. April bis 30. Juni 1991.
Siegert, Christa Maria (szerk.): Mani. Perlenlieder. Eine Auswahl manichäischer Texte (Mani. Gyöngyhimnuszok. Válogatás manicheista szövegekbõl). Hermanes T. Verlag, Cadolsburg, 1985.
Soltész Ferenc - Szinyeí Endre: Görög-magyar szótár. 2. átdolg., bõv. kiadás. Sárospatak, 1875. (Reprint: Könyvértékesítõ Vállalat, Bp., 1984.)
Solymossy Sándor: Magyar õsvallási elemek népmeséinkben. Ethnographia XL. ( 1929.)
Solymossy Sándor: A magyar õsi hitvilág. A táltos. A Magyarság Néprajza IV. Bp. é.n.
Sommarström, Bo: The Saami Shaman's Drum and the Star Horisons (A lapp sámándob és a csillagvilág). In: The Saami Shaman Drum. Based on Papers read at the Symposium on the Saami Shaman Drum held at Ábo, Finland, on the l9th-20th of August 1988. Ed. by Tore Ahlbäck and Jan Bergman. The Donner Institut for Research on Religion and Cultural History, Ábo/Finland, 1988.
Steffen, Albert: Mani. Verlag für Schöne Wissenschaften, Dornach und Stuttgart, 1930.
Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorkánya. Magvetõ, Bp., 1986.
Szokoli Katalin-Takács György: Mani tanai. Vonzáskör, Miskolc, 1987.
Terdzsüman, Mahmud: Tarih-i Üngürüsz, Madzsar Tarihi. Magvetõ, Bp., 1982.
Toroczkai-Wigand Ede: Öreg csillagok. Táltos, Bp., 1916. (Reprint: Metrum, Bp., 1988.)
Újvári Béla: Franczia és magyar zsebszótár. 2. jav. kiadás. Athenaeum, Bp., 1903.
Varga Lajos: Az ó- és az újtestamentom, vagyis bibliai történet a világ teremtésétõl. Elbeszélés énekes versekben, a nép számára írta: -. Eger, é.n.
Varga Zsigmond, Dr.: Az õsmagyar mitológia sumir és urál-altaji öröksége. A Hídfõ Baráti Körének kiadása. San Francisco, é.n. (A kézirat lezárásának éve: 1956.)
Vámos Ferenc: Hagyományok a máglyán. A magyar történetírás válsága. Hajlék könyvtár I. Szerzõ kiadása, Kecskemét, é.n. ( 1940.)
Vámos Ferenc: Kozmosz a magyar mesében I. A térelképzelés. Bp., 1943.
Verbõczy (Werbõczy) István: Hármaskönyve (Opus Tripartitum Juris Consuetudinarii inclyti regni Hungariae). Az 1517-i eredeti kiadásra ügyelve magyarul kiadta a Magyar Tudományos Akadémia. (Ford.: Bertha Sándor, Fogarasi János stb.) 2. kiadás. Eggenberger, Pest, 1864.
Verebély Tamás: Tavaszi világ. Szemelvények a sámánok mindennapi életébõl. Gladiátor Kiadói Kft., Bp., 1992.
Végvári József (ford.): Ének Jézus magasztalására. Kínai nyelvû manicheista himnusz. Õshagyomány 17. sz. 58-72. o. ( 1994.)
V. Kovács Sándor (szerk.): A magyar középkor irodalma. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1984.
Waldschmidt, Ernst Dr. - Lentz, Wolfgang Dr.: Die Stellung Jesu im Manichäismus (Jézus helye a manicheizmusban). Verlag der Akademie der Wissenschaften, Berlin, 1926.
Widengren, Geo: Mani und der Manichäismus (Mani és a manicheizmus). Stuttgart, 1961.
Wolf, J. Christoph: Manichaeismus ante Manichaeos, et in Christianismo Redivivus (A manicheusok elõtti és a kereszténységben újjáéledõ manicheizmus). Hamburg, 1707.
(Újranyomva: Leipzig, 1970.)
Zajti Ferenc: Magyar évezredek. Szerzõ kiadása, Bp.,1939.
Zajti Ferenc: Zsidó volt-e Krisztus? Reé László kiadása, Bp., é.n. (Reprint: Bp., 1991).
Zakar András Dr.: A sumer hitvilág és a Biblia. 2. kiadás. Szatmári István kiadása, Garfield N. J. 1973.
Zakar András Dr.: A magyar õstörténet felé... Az Erdélyi Világszövetség kiadása, Buenos Aires, 1978.

(3. oldal / 3)
Megjelent: 8326 alkalommal Utoljára frissítve: 2012. Július 18., Szerda 18:54

Hozzászólások  

 
Ködszurkáló
#1 VÁ: Gondolatok a szkíta nép-nemzeti szertartásrendrőlKödszurkáló 2012-08-06 22:39
Idézet:
"megparancsolta, hogy minden magyar avagy jövevény Magyarországon, ki a scythiai osi pogány szokást el nem hagyja, Jézus Krisztus igaz vallására nyomban vissza nem tér és nem hallgat a szent törvényre, melyet a dicsoséges István király adott vala, feje és jószága vesztésével bunhodjék." (Magyar Törvénytár: Elso Endre parancsolatja vagy rendelései.)
- Badiny Jós Ferenc idézi 'Corpus Scriptorum Ecclesiasticorum Latinorum' című középkori műből: az evangélium hirdettetik a szkíták és a dákok között Azaz Jézus-hitű keresztények voltak, az Újszövetség alapján.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Látogatók

Hungary 69.3%Norway 1.2%
Romania 5.3%Canada 1%
United States 4%Sweden 0.7%
Ukraine 3.4%France 0.4%
Russian Federation 2.8%Switzerland 0.4%
Germany 2.3%Netherlands 0.2%
United Kingdom 2%Australia 0.2%
Slovakia 1.9%Kuwait 0.2%
Serbia 1.3%Italy 0.1%
Austria 1.3%Poland 0.1%

Today: 498
This Week: 2690
Last Week: 3886
This Month: 1610
Last Month: 29477
Total: 2429188

Belépés