Cukorbetegség 1. rész

Bevezető

Mint ismeretes a jelenlegi betegségstatisztikákban elsők között szerepel a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri megbetegedés és a rák.

Mindjárt az elején tisztázni kell azonban, hogy a betegségek besorolása az orvosi rendszerben, nem azonos a betegségek kialakulásának megközelítésével, hanem sokszor csak a legjobban gátolt rendszerbe kap besorolást.

Ezek közé tartozik kiemelten a cukorbetegség is, melynek hátterében nagyobb részt található genetikailag kimutatható hajlamérzékenység, illetve a génállományban kimutatható az erre érzékenység, az elváltozásra való hajlam. Persze maga az öröklődő génmódosulás nem minden esetben támasztja még alá a kötelező megbetegedés előfordulását, hanem ahhoz még sok egyéb tényezőnek is létre kell jönnie, hogy ez a folyamat beinduljon, és végül létrejöjjön a cukorbetegség, aminek meghatározása arra irányul, hogy a szervezetben egyáltalában nem, vagy csak csökkentetten termelődik az anyagcserfolyamatokhoz szükséges inzulin hormon, amit azonban a hasnyálmirigy nevű szervünk, Langerhans-szigeteiben található béta-sejteknek nevezett állománya hozna létre.

Az I.típusú cukorbetegség esetén például, van egyszer a genetikai hajlam, utána valamilyen szervezetben való történés, - ami vagy már alapvetően gátolt, valamilyen alapvető anyag hiánya miatt, vagy a testben kötelezően kellene lennie valamely tulajdonságnak vagy anyagnak, ami viszont nem alakult ki az embrionális fejlődés alatt, - majd ennek következményeként a szervezet immunrendszere megtámadja a saját rendszeréhez tartozó béta-sejt állományt, és elpusztítja azokat, ezáltal már nem kerül a szervezetbe az inzulin hormon. Ugyanez a megbetegedés azonban minden genetikai előzmény nélkül is létrejöhet, mint szerzett betegség, mint az I-es, mint a II-es típusra vonatkozóan.

Amikor az interneten beütjük ezt a szót a keresőbe, hogy "cukorbetegség", akkor nagyjából 1.070.000 találatot hoz ki a kereső 0,10 másodperc alatt, és ezt csak a magyar nyelvű szó beütése esetén. Ha ehhez még hozzávesszük a betegség latin nevén való keresést, "diabetes", további idegen nyelvű keresési találatokat is kapunk. És ha még további nyelvek megfelelő szavain ütjük be a cukorbetegség szót, még továbbiakat. Ezzel szemben, ha pl. nagyon érdekelne egy gyógynövény hatóanyaga, vagy csak egyszerűen valami nagyon egyedi dolog, akkor lehet, hogy több perces keresgélés után sem hozna ki 100-nál több találatot a kereső, s az sem biztos, hogy pont a kérdéseimre való válaszokat tartalmazná, vagy az is lehet, hogy azok az információk, számomra nem volnának megbízható forrásmunkák.

Beleolvasgattam egy pár ilyen cukorbetegségről írt munkába, s óriási felfedezést tettem. Egy-két kivétellel ugyanazokat a gondolatsorokat, magyarázatokat tartalmazzák, megszokott azonos szóhasználattal, azonos megközelítési móddal, azonos terápiák ismertetésével. Mondjuk ezen nincs mit csodálkozni, mert a tények ismertetése általában azonos. Aztán van a másik fajta, ahol a helyesen leírt betegség ismertetése után, helytelen és félrevezető további következtetéseket vonnak le az írásaikban a cikkek írói. Találhatók közöttük bulvárlapi cikkek, amikben némi morzsa található a betegségről, vagy valami fantasztikus megoldásnak a lehetőségét kapják fel hírként. Találhatók közöttük nagyon bonyolult nyelvezettel megírt orvosi szakcikkek is, vagy szakdolgozatok is, melyek ugyan nagyon jók, csak éppen a hétköznapi ember számára teljesen érthetetlenek. A legkínosabb ismertetőket, a cukorbetegségre ajánlott, egészséges táplálékkiegészítőket forgalmazó oldalakon találtam, ahol ugyan maga a betegség ismertetése nagyon helyesen le van vezetve, de már a cukorbetegség szinte egy semmit mondó, és azonnal helyrehozható megbetegedés, egy-két kapszula bevétele után, szinte már nem is létezik. Fenti cikkekben, írásokban azért már sokszor találkozunk, a krónikus anyagcserezavar szóösszetétellel, meg a glükóz-inzulin páros szavakkal, a táplálékok fontosságával, sok fajta egyensúllyal, az élelmek energia és GI értékével, a genetikával, sav-bázis szóösszetétellel, ATP, glükóz, cukor, citrát-kör, stb., - szóval, nagyon sok mindennel, amikről én is írni fogok.

Nem ígérhetem, hogy az idegen neveket és kifejezések nem fogom alkalmazni, főleg akkor nem, ha egyedül csak speciális idegen neve van valaminek, de azért igyekszem majd, elmagyarázni, hogy mit is kell rajta érteni. Sajnos a neveken nem nagyon tudok változtatni, ha nincs magyar megfelelője, vagy magához a fogalomhoz kötődik az idegen orvosi, vagy kémiai megnevezés. Ezeket vegyük úgy, hogy bár nem nagy betűvel van írva, de attól még valaminek a saját egyedi és megkülönböztető neve, vagy vegyük úgy mint egy ismert faj, vagy csoport, vagy nemzetbe tartozó nevét szoktuk venni, pl. kutya, magyar, emlős, német, mitokondrium. A csupa nagybetűs megnevezéseknél pedig, igyekszem majd, legalább egy alkalommal, annak pontos nevét zárójelben leírni, pl. ATP (Adeno-Tri-P(f)oszfát), és pár szóban bemutatni a jellemzőit.

Olvasgatva a fent már említett cikkeket, az derült ki számomra például, hogy mennyire félreértelmezik az anyagcsere szó jelentését és keverik a sima emésztéssel. Tény és való, hogy az emésztés folyamata az első lépés, amin keresztül végig tudjuk kísérni a szervezetben a kémiai folyamatok egyre mélyebbre ható, és megérthető változásait, és így vezethetjük végig, hogy hogyan lesz az elfogyasztott cukros-káposztás-tésztából, számunkra, az élethez szükséges energia, de azért mégsem olyan nagyon egyszerű ám ez a dolog, mint sokan gondolják, de nem is olyan ördöngösség a megértése, és kezelése a cukorbetegségnek, mint ahogyan megint mások, másként gondolják.

Olvastam például az egyik cikkben egy ilyen bekezdést:

"Étkezést követően az emésztett tápanyagok a májba kerülnek, ahol további feldolgozásuk történik, majd elszállítódnak a különböző sejtekhez. A folyamat során (már a felszívódást követően is) megemelkedik a vércukor szintje."Többször is elolvastam, nem egyszer ám, többször. Aztán elölről kezdve, elolvastam az egész cikket. Aztán, szinte minden egyes további bekezdés olvasása közben, egyre jobban elhűltem, leszaladt a vérnyomásom, vagy a vércukrom, vagy csak egyszerűen nem kaptam levegőt, vagy azt visszafojtottam önmagamban, ezt már nem tudom eldönteni, de a lényeg, hogy nagyon zsibbadt a fejem, illetve hidegséget éreztem még a belsejében is, mert hogy a végén, cikkírónak, egy Dr neve volt odaírva. Jelenleg már nem tudom pontosan, hogy a Dr és a dr különbség, még most is szabály-e a helyesírás szerint, illetve, hogy a mostani jog, vagy szokásjog, hogyan szabályozza a doktorátusi cím kiírását a név elé, de akár ilyen, akár olyan doktor, én óvatosabban bánnék a szavakkal és a helyesírással, ha én lennék az, akinek egy ilyen cikket kell megírnia.

Még-hogy az "emésztett tápanyagok a májba kerülnek"? Jól is néznénk ki!

A tápanyagok addig tápanyagok, amíg még természetes formájukban léteznek, és még nem kerültek a szánkba, függetlenül attól, hogy utána milyen formában és mit segítenek elő a szervezetben.

A tápanyag fogalma: Minden, ami nyersanyag vagy energiaforrás gyanánt szolgál; továbbá azon molekulák, amelyek a fentiek hasznosításához szükségesek (nyomelemek, víz, fém- és nem fémes ionok, vitaminok, tágabb értelemben még az enzimek is, és az oxigén).

De még ha ez a tápanyag, már "emésztett" is, akkor meg főleg ne kerüljön bele a májamba, mint már emésztett maradvány, ami maradt a tápanyagból.

Aztán azt mondja: "a májba kerülnek, ahol további feldolgozásuk történik, majd elszállítódnak a különböző sejtekhez". Értem én. Teljesen úgy mint a feldolgozóiparban, - na de kérem?, - majd utána, csak úgy maguktól, "elszállítódnak a különböző sejtekbe". Se megrendelés, se kereslet-kínálat alakulás, semmi üzletpolitika, meg semmi reklám? Csak úgy fogják magukat és állszállítódnak? Ki hallott már ilyet? Ha ilyet csinálnak, hát persze, hogy nem veszi be őket senki a belső sejtfalába, aztán tekeregnek a vérben össze-vissza. Mondjuk így is elmagyarázható, hogy miért kap valaki cukorbetegséget...

Na, a következő mondat sem semmi: "A folyamat során (már a felszívódást követően is) megemelkedik a vércukor szintje." Az értelmezés szerint, nincs meg az alany a mondatban, tehát: Kinél emelkedik meg a vércukornak a szintje? A mondat többi részével is vannak gondjaim, mert hogy azt kell tudni, hogy az előzményben, még egy fél mondat sem volt semmiféle felszívódásról, azt meg eddig senki nem mondta, hogy ez egy folyamat. Az meg végképp nem derül ki, hogy mindezek miatt, miért is emelkedik meg valakinek "a vércukor szintje", de ha már megemelkedik, akkor miért nem a vérnek a cukorszintje emelkedik meg, merthogy van olyan szó is, hogy vércukor, meg vércukorszint, de amikor konkrétan a vérnek a cukorszintjéről beszélünk, akkor a vér(nek a) cukorszintje a helyes szóhasználat.

Az egész cikk hasonló bekezdésekkel büszkélkedik.

Értem én, hogy érthetően és hétköznapian kell fogalmazni, hogy mindenki érthesse, na de ennyire?

Találtam azonban nagyon jó, és értékelhető, megbízható tanulmányokat, cikkeket is, melyeket kiválasztottam arra, hogy gondolatmenetem és levezetéseim részeit alkossák.

Amikor a cukorbetegségről élőszóban tartok előadást, akkor általában én is az emésztés folyamatával kezdem a magyarázatot, (s ki is szoktam hangsúlyozni, hogy amiről beszélni fogok, az egymásra épülő folyamatok rendszere), s ahogyan halad az élelmiszer tovább az emésztési rendszerben, úgy ismertetem a különböző cukorbetegség szempontjából fontos alkotórészek felsorolását is, és a helyes, és mellette azonnal, a helytelen működést is felvázolom, hogy egyértelművé válhasson mindenki számára, minden zavart szenvedhető része, ennek a több folyamatrendszert is magában foglaló teljes folyamatnak. Mindig a számomra rendelkezésre álló idő szabja meg azt, hogy milyen részletesen, és milyen mélyen leszek képes megismertetni az emberekkel a saját szervezetükben lejátszódó milliónyi történést, és azoknak a jelentőségét az egészségükre. Az élőszavas és az írásban lévő tanulmányok között még az is nagyon fontos különbség, hogy az előadás alatt, még jobban kell figyelni arra, hogy semmilyen félreérthető információt soha ne közöljek a hallgatóval. Ilyenkor, csakis olyan kijelentéseket tehet egy előadó, aminek bizonyosságáról tudomása van, s azt ha kérik, más tanulmányokkal is képes alátámasztani, s itt most nem XY sikerkönyvére akarok célzást tenni, hanem a biológia és természettudományok területén való alátámasztásokra gondolok. Persze, ez sem meghatározó tényező olyan esetekben, amikor bizonyos tételek még most is vitatottak, egy-egy megállapítást illetően, a tudomány képviselői között is, vagy egyértelművé válhatott, hogy kifejezetten tévúton halad valamelyik megállapítás az ő köreikben. Ez utóbbi, pont a betegségek felszámolási lehetőseinek a keresési útvonalában fedezhető fel legtöbbször. Sajnos.

Persze most felmerülhet sok olvasóban az a kérdés, hogyha ilyen nagyon sok információ fellelhető a cukorbetegségről, akkor én miért is akarom a számukat még eggyel növelni, és egyáltalán, miben tudok én mást mondani mint a többi? Bevallom Önöknek, hogy eredetileg nem volt szándékomban ilyen cikket, vagy tanulmányt írni, és túl bonyolult is egyben számomra a dolog, mert én mindig, mindent összeköttetésben látok a szervezet több ezer más rendszerével, ezért képes vagyok ám a kályhától kezdve teljesen körbejárni még a plafont is a cikkeimben, sőt kimegyek az ablakon és az ajtón is időszakonként, mire úgy érzem, hogy mélységében megismertettem a Tisztelt Olvasót mindazzal, amit én fontosnak tartok az Ő egészsége érdekében, hogy tudja Ő is mindazt, amit én már átlátok és megértek, és még arra is figyelmezek, hogy mindezt az Ő számára megemészthető formába öntsem, hogy egyszerűbb szavakkal is érthetővé váljon minden, - valamint, - mivel, ha én már átlátom, és megértem, miért kelljen minden egyes embernek végighaladnia ezen a bonyolult megértési kutatáson. Tehát igaz, hogy minden megtalálható most is, mint formáció, de hátha az én rendszerezésem és csoportosításom, megoldást talál más számára is a teljesebb megértéshez. Csakis, és egyedül csak is, ezért születnek meg kezem alatt, ilyen típusú cikkek, tanulmányok.

Olvasgatva a cikkeket, tanulmányokat, megfigyeltem azt is, hogy a mostani szak-honlapok igen körültekintően írnak az egyes betegségekről. Előfordul olyan is, hogy szinte csak érinti a megnevezést, vagy a tüneteket felsorolja, vagy a kezelésben alkalmazott terápiákról, gyógyszerekről szól még pár szót, vagy a diagnosztikázáshoz szükséges teendőket sorolja még fel, azonban sokkal többet lehet megtudni a cukorbetegség alatt lezajló, bennünk végbemenő folyamatokról, - és talán az emberhez méltóbb kezelési lehetőségekről is, - a természetgyógyászok, a magánklinikák, a cukorbeteg szövetségek, vagy csak egyszerű gondolkodók honlapjain, sőt talán a legtudatosabb fogyasztók fórumain a testépítők lapjain is, - természetesen a teljesen tudományos cikkeken, vagy szakdolgozatokon kívül.

Most a továbbiakban ezek alapján, és eléggé a szavahihetőségük szerint átválogatva fogok írni, a cukorbetegség formáiról, kialakulásuk eshetőségeiről és kezelhetőségükről.

A cukorbetegség általános leirata

Minden cukorbetegség leirat megegyezik abban, hogy a cukorbetegségben a glükóz, - más nevén a szőlőcukor, vagy krumplicukor, - a szervezetben való felhasználhatatlansága miatt, a vérben, esetleg egyéb raktározó szervekben, kórosan felhalmozódik, és ennek következményeként a beteg életminősége és élélfeltételei nagymértékben rosszabbodnak, mert képtelen ezt az állapotot a szervezete hosszú távon elviselni és felszámolni.

A szervezet sejtjei, - a vérben, vagy egyéb raktározó szervekben megrekedt cukor hiánya miatt, - gyakorlatilag nem jutnak energiát szolgáltató anyaghoz, - vagyis éheznek, annak ellenére, hogy maga az egyén, rendszeresen táplálékot vesz magához, - ezért zsír és fehérjekészleteiket kezdik felélni, és abból kezdenek cukormolekulát előállítani bonyolult kémiai eljárásokkal, s eközben, mivel nem a könnyen felvehető, szénhidrát jellegű nagy-molekulából kell ezt kinyerniük, olyan mellékanyagok halmozódnak fel a szervezetben, ami normális körülmények között nem keletkezne.

Ezeket az anyagokat a kémiai besorolása alapján ketontesteknek, a megbetegedést pedig ketonúrinak, más nevén acetonúriának nevezték el. A ketonúria, a ketontestek megjelenését jelenti a vizeletben. Nem önálló megbetegedés, hanem több megbetegedésnél jelentkező alátámasztó tünet, pl. Éhezés (vagy rosszul végrehajtott fogyókúrás diéta), köszvény, cukorbetegség stb. Az elsődleges, vagyis alfa-ketonúria nagyon ritka, és a vese egy súlyos betegsége.

A ketonok, zsírok és fehérjék lebontását, a legaktívabb és a legenergiaigényesebb szerveink sejtjei képesek megtenni, például agysejtek, szívsejtek, mozgató izmok, viszont a visszamaradt ketontestek ezzel együtt nagy károkat is okoznak ezen sejtek között. A kora gyermekkori diabetes I. esetén sokszor előfordul, hogy a még gyenge bélfal fehérjeállománya is károsodik ilyen ketonbontásként.

Az ételek arányának helyes és megfelelő bevitelénél még szó lesz a ketonokról.

(A keton olyan szerves vegyület, amelyben oxo-csoporthoz, vagyis a =CO karbonilcsoporthoz, két szénhidrogéncsoport kapcsolódik. A legegyszerűbb keton, az aceton: H3C-CO-CH3(=érthetőbben, CH3-CO-CH3). A szerves kémia mindig a természetben először fellelhető stabil molekulákra építkezik. Ezekből alakít aztán különböző más, hasonlóan stabil, de reakcióképes vegyületekkel, megszámlálhatatlan mennyiségű másfajta kémiai vegyületet, - felnagyobbodik, vagy lecsökkenti kémiai kötései számát. A szénhidrátok is összefüggésben vannak a ketonokkal, mivel keton-hidrátoknak is nevezik őket.

A mostani cukordiéták egyik ismert "CH" adata, tulajdonképpen az ételanyag 100 g-ra kivetített szénhidrát értékét adja meg. Ha megnézünk egy ilyen táblázatot, akkor láthatjuk, hogy a húsoknak és a zsírnak is van szénhidrát értéke, azonban lebomlása közben a fenti ketontest is termelődik, míg a tiszta szénhidrát tartalmú ételek, főleg zöldségfélék és gyümölcsök lebomlása közben, ketontest (=vagyis keton lebomlása közben keletkezett maradvány,) nem keletkezik, mert a keton csak az állati biológia sejt jellemzője.)

A további súlyos tünetek a cukorbetegségben, a keton, vagyis a zsírok és fehérjék felbontásának következményeként létrejött folyamatos vizeletürítés is, ami kiszáradáshoz és a vízháztartás felborulásához vezet, végül kómába esik a beteg.

A vízzel együtt sok cukor is ürül, innen van a betegség elnevezése is, cukros vizelés, diabetes mellitus, ugyanis a szervezet ugyan próbálja ellátni a szöveteket belső anyagainak cukorrá alakításával, de a beteg továbbra is eszik cukorrá lebomló szénhidrátokat, - mivel betegségéről nem tud, - amiket azonban inzulin hiányában, vagy egyéb beépülést akadályozó anyag hiánya miatt, nem képes beépíteni a szervezetébe, bár azt lebontja az emésztőrendszere, ezért a magukkal együtt megkötött vizet is kieresztve, a szervezet a felesleges cukormolekulákat kiüríti.

Tehát a szervezet, két megközelítésből is folyamatos vízürítést idéz elő a betegnél. Egyrészt a sejtek elhalása közbeni felesleges víz, másrészt a cukormolekulákhoz kötött vízatomok kiürítésének formájában.

Az agy érzékelő és visszaigazoló rendszerekkel van ellátva, ahol is a vízháztartás és a savak hígításáért felelős agyi központok (puffer- és diffúzrendszereket szabályzók), valamint magának az agynak az érzékenységi receptorai (készülékei) is jelzik a szervezet felé a hígítási parancsot, vagyis, hogy legyél szomjas, és sok vizet igyál, mert egyrészt fel kell hígítani egy szervezetbe került veszélyes anyagot, másrészt, hogy az élethez szükséges víz elfolyik és akkor kárt szenvednek a vízes közeget igénylő agyi és velői sejtek is, de azért tedd meg szervezet azt is, hogy minél előbb kiüríted a számodra mérgező anyagokat is.

A szervezet e két irányítási rendszernek az állandó hajhászásába és munkájába kezd bele, és egyszerre. A tüdőn és a bőrön keresztül igyekszik a légneművé vált anyagot, az acetont, folyamatosan kijuttatni a szervezetből. Közben igyekszik felgyorsítani az oxidációs folyamatokat, ami a mielőbbi méregtelenítéshez a pufferrendszerek (kiegyenlítő rendszerek, később még szó lesz róluk) rendbehozatalához szükséges, és ezért a tüdőt több levegő felvételére ösztönzi, vagy is fulladási érzetet hoz létre.

A májat, a mielőbbi semlegesítési és méregtelenítési folyamatra felgyorsított állapotba hozza. Ehhez azonban a szív erőteljesebb munkájára is szüksége van, ezért a pulzusszám is megnövekszik. Ez alatt az idő alatt, a máj szinte más tevékenységeket nem nagyon tud ellátni, márpedig a máj tevékenységi köre a szervezetünk számára nagyon sokrétű, és fontos tevékenységet végez az egész szervezet számára.

A ketontestek növekedése mennyiségének függvényében a nyiroksejtek leterhelődnek, a tömény közeg miatt akár sejtszervecskéik el is halhatnak, eldugulhatnak, de hogy a lépet leterhelik az már biztos.

Visszatérve a szívhez. A máj leterheltsége miatt a napi méregtelenítési feladatok háttérbe szorulnak, emiatt a mérgező anyagok sok esetben visszakerülnek a szervezetbe, illetve nem is jutnak be a májkapun, hanem a nyirokfőéren keresztül egyenesen halad át a mérgezettséggel telítődött vér a szíven, aminek belső szerkezetében gyulladásokat és elváltozásokat okoz (billentyűsorvadás, baktériumok megtelepedése a szívben). A pulzusszám növekedés, magát a szív izomrostjait is kimeríti, izommozgását erősítendő, benne izommegnagyobbodások alakulnak ki (szívmegnagyobbodás). Amennyiben sokáig fennáll a szívnek ezen felgyorsulása, az ingerületvezetők és a beidegező idegek is károsodnak (ritmuszavar, ritmuskiesés, gyenge szív).

A vízháztartás felgyorsítása által, egyrészt a vesének a víz visszatartását kell elvégeznie, másrészt a cukormolekulák és ketonok-testek szűrését is, azonban a vesesejtek csak víz és atomok visszaszívására létrehozott sejtek, és nem teljes nagy-molekulák áteresztésére hívatottak, hisz ezeknek a széklettel kellene nagyobb részt kiürülniük, valamint a cukroknak a sejtekben kellene elégniük és nem eltávozniuk a szervezetből. A vesesejtek az ellentmondásos utasítási hormonok hatására leterhelődnek, saját sejtjei pedig, a számára idegen méreg- és nagy-molekulájú anyagok miatt roncsolódnak és elhalnak.

Az egész rendszer, egyre ellentmondásosabbá, majd később legyengültté válik és kimerül. Ez mellett, az érzékeny sejtek, saját életben-maradásuk biztosítására létrehozzák a collapsus-t, vagyis ájulást, hogy legalább több oxigénhez és cukorhoz jussanak hozzá fekvő helyzetben, és kényszerítsék a testet a nyugalmi és a munkát nem végző állapotba, hogy maguk az alapvető életszervek védhetők legyenek. A kóma, ennek az ájulásnak a sok ideig tartó állapota, mivel a szervezet az alap okot még ájulás alatt sem képes felszámolni.

Nagy vonalakban, és nem nagyon tudományosan, így lehet összefoglalni a legrövidebb formában a cukorbetegség alatt lezajló összes folyamatot.

Ennek a betegségnek a leírása már az ókorból is ránk maradt, azonban egy-két helyi ismeretet kivéve, majdnem két évezredet kellett arra várni, hogy az okai feltárhatóak legyenek, majd, ennek ismerete alapján a betegség kezelhetőségének is megtalálják a lehetőségét.

Az emberek számára, a megfigyelhetőség lehetősége, mindég a technikai megfigyelőeszközök fejlődésével együtt növekszik. A jelenlegi lézermikroszkópok korában, ezáltal fel is gyorsult a felfedezések és felismerések sora. Egyre másra figyelhetők meg olyan életjelenségek, melyek eddig az emberi szem elől el voltak zárva, éppen ezért a következő időszakban felételezhető, hogy szinte minden betegséggel kapcsolatos eddigi állítás, átszűrésen és módosításon fog átesni.

 Mit is mond most nekünk az orvostudomány a cukorbetegségünkről?

Egyrészt, az orvostudomány csak az I. és a II. típusú cukorbetegség besorolást tarja elsősorban fontosnak, mint terápikus megkülönböztetést (kezelés szempontjai), másrészt, a cukorbetegség létrejöttének csoportosítása, feltételezhető oka szerint, mégis megkülönböztet közöttük más csoportosításokat is 1-4 típusokba sorolva őket.

Az I. és II. típusnál maga a terápia eltérő:

I-es típusú cukorbetegség, mindig inzulinadagolással kezelt cukorbetegség. Persze emellett itt is van diéta, és egyéb terápiák is.

II-es típusú cukorbetegség esetén nincs inzulinadagolás és főleg diétával, mozgásterápiával (oxigén ellátás fokozása végett), és egyéb gyógyszerekkel próbálják beállítani a vérben felgyűlt cukor csökkenését, például felszívódás gátlásával, vagy emésztést akadályozó szerekkel, vagy a vérhez kötés megakadályozásával, de a máj vagy egyéb sejtek érzékenységére is gyógyszerrel igyekeznek hatni, mert itt nem az inzulin nem termelés az elsődleges ok, hanem annak csökkentsége, vagy a sejtek nem megfelelő felvétele a cukormolekulából, - sőt eleinte az inzulin túltermelése figyelhető meg, és ez hívja fel a figyelmet, a sejtek nem megfelelő érzékenységére az inzulinnal szemben, amit inzulinrezisztenciának hívnak. Ezekről később szintén részletesebben lesz szó az inzulin leírásánál, és a sejtekben történő folyamatok leírásánál.

A II. típusú cukorbetegség lassan kialakuló megbetegedés, mert a vércukor csak lassan növekszik a határérték fölé a szervezetben. Tünetei között is van eltérés az I. típushoz képest, mivel főleg a végtagok túlzott zsibbadása, a látásképesség romlása, a rosszul gyógyuló sebek, a bőrviszketés, vagy végtagi fekélyesség, pl. lábujj fekély, hívja fel rá a figyelmet, s akkor még meg sem állapítható a túlzott cukorvizelés, vagy egyéb más tipikusan cukorbetegségi tünet.

Az utóbbi években a II. típusú cukorbetegség esetén is alkalmazzák az inzulin, megtámogató, kívülről való adását, a következmények, vagy a folyamat lassítása céljából, melyek között vannak időszakos terápiák is, s ezzel segítik a beteg szervezetet az időszakos rendszerességre, és a továbbiakban, a még meglévő béta-sejtek inzulinjának jó feldolgozóra. Ezt az eljárást, csak a jó állományú béta-sejt esetén lehet alkalmazni, és főleg pont a saját béta-sejtek cukorhoz jutása miatt alkalmazzák, hisz maguk a béta-sejtek is inzulin segítségével jutnak energiát adó cukormolekulához, s ha valamilyen egyéb ok miatt, az inzulint a szervezet többi sejtje hamarabb felhasználja, és ezáltal a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek pont nem jut belőle, akkor ez felgyorsítja a következő időszakra a béta-sejtek éhezését, ezáltal elhalását, és ezáltal a további inzulintermelés kiesését is.

Ezt a terápiát állandó inzulinadagolással is szokták alkalmazni, mint a saját béta-sejtek megtámogatását, de ehhez előtte a vér leleteredményeit veszik figyelembe a saját inzulintermelés kimutatásával kapcsolatban (C-peptid 37-40% alatti értéke), ezzel is megnövelve azt az időszakot, hogy a beteg még ne kerüljön véglegesen inzulinhiányos állapotba, és emiatt minél később szoruljon rá a csak művi inzulinra, melynek használata a továbbiakban, egyéb, és sajnos kikerülhetetlen tünetegyütteseket hoz majd létre. És itt az inzulin olyan fontos szerepet tölt be, hogy maguk a sejtek, és nem csak a béta-sejtek esetén, hanem az egész szervezetre nézve, nehogy további intoleráns (nem tűrő, türelmetlen, elutasító, nem befogadó) viselkedést szenvedjenek. Ezért abban az esetben, ha egy II. típusú cukorbetegnél nem biztosított a pontos diéta betartása, megfontolandó az öszvér-megoldás alkalmazásának elfogadása. Még erről is lesz szó később.

Az orvosok szerint előre megjósolható, hogy kik lesznek későbbi éveikben II. típusú cukorbetegek, mert növeli a betegség esélyét az elhízás, a magas vérnyomás és a családban már előforduló cukorbetegség.

Azért itt egy kicsit álljunk meg, mert e körül az előre meghatározható, véglegesen kimondható dolognál, már az orvosok sem értenek egyet teljesen, mert hogy vita van aközött, hogy maga az inzulin intolerancia hozza-e létre magát az elhízást, vagy az elhízás hozza-e létre az inzulintoleranciát, és hogy minden elhízásra vonatkoztattatható-e egyáltalában, mint a rossz étkezési szokásokból eredőre, mint a hormonzavar miattira, stb. A magas vérnyomás kialakulása sem teljesen egyértelmű, hogy egyben a cukorháztartással összefüggő beépülési zavar lenne mögötte, vagy, hogy azt hozná végül létre. A családon belüli, már előforduló cukorbetegség pedig, csak abban az esetben mérvadó, ha az genetikai, vagy ha az étkezési szokások is teljesen ugyanazok a családtagok között, más esetben azonban nem mondható meghatározó tényezőnek, - hacsak nem vesszük figyelembe, hogy ebben az esetben, a tömeg-termelt élelmiszerek fogyasztása miatt, szinte nincs is különbség, tehát a megállapítás csak is igaz tartamú lehet, az emberek számára megkötött élelmiszer-beszerzési lehetőségek miatt.

Persze még beszélhetünk arról is, hogy az idő haladtával, természetes folyamat, hogy a szövetek érzékenysége csökken, tehát minél jobban kitolódik az átlagéletkor az emberi társadalmakban, annál több II. típusú cukorbeteg lesz a társadalmakon belül, hisz a sejtérzékenység csökkenése egyenes arányos az öregedési folyamattal, bár még erre is azt mondhatom, hogy ez sem egyértelmű, hisz vannak népek, ahol 90 évesen sem ismerik a cukorbetegséget, de ők talán a kivételek, mi azonban már egyre fiatalabban, és nem hogy idősebben válunk ám II. típusú cukorbeteggé. Ennek a megmagyarázásával is későbbre leszek adós.

Megfigyeltem például az utóbbi években, hogy az idősebb korosztályra egyértelműen ráfogják, hogy köszvényesek, s ezért ilyen jellegű diétára fogják őket, hiszen tüneteik zöme megegyezik a köszvény tüneteivel, azonban nem feltételezik az egyszerű ízületi kopásokat és gyulladásokat, és nem feltételezik az ezzel együtt jelentkező inzulin intoleranciát, mert hisz cukorértékük a megfelelő határokon belül van, s akkor már a máj és a vese nem megfelelő méregtelenítési funkciójának feltételezéséről nem is beszélek. Megváltozott a köszvény tünetegyüttes felsorolása is az utóbbi években, és szinte minden benne van, ami érinti az anyagcserét.

Azonban, ahogy az idősebb korosztály elkezdi ezt a diétát, közülük egyre többen mészhiányban kezdenek szenvedni és veseelégtelenségre utaló jelek ütköznek ki rajtuk, valamint a vérnyomásuk is felborul és a szívük is egyre gyengül, sőt sokan vashiányosakká válnak, és a vörösvértestjeik száma egyre alacsonyabb értéket kezd mutatni. Sokukat sómegvonásra ítélnek, aminek hatására még rosszabb értékeik lesznek és még gyengébb állapotba kerülnek. S egyre gyengébbek és egyre több megbetegedésük keletkezik...

Szóval most visszatérek a cukorbetegségre, és majd később, úgyis kivesézzük az anyagcserfolyamatokat és azok egymásra hatását.

A cukorbetegségnek sok típusa ismeretes az oki meghatározás szerint.

Az 1-es típusú cukorbetegség főleg gyulladás(baktérium, vírus) és autoimmun megbetegedés eredménye, melyben szerepet játszhatnak eredetileg gén-módosult állományok a családon belül. Ritkán a mérgezés valamilyen fajtája is megtalálható a háttérben, bár vita tárgya még ma is az orvosok között, de még többször az orvosok és a társadalom tagjai között, hogy egy újszülött esetében pl. mik is nevezhetők mérgezési folyamatnak. (Lásd például a kötelező védőólasok vitáját, vagy a csecsemőknél előforduló besárgulás következményeit, vagy a teáztatás követelményét és a tea cukrozását, vagy a korai gyümölcslé itatást a csecsemőkkel.) Már alapvetően vannak olyan örökletes megbetegedések, amikkel együtt jár az 1. típusú cukorbetegség is. Igazából, hogy mi az alap ok, vagy a kiváltó ok, erre a megbetegedésre, erre mind a mai napig nincsen egyértelmű válasz, de az eddigi megállapítások elég széleskörűek.

Az 1-es típusba, a kifejezetten inzulinfüggő állapotú cukorbetegségben szenvedők kapnak besorolást, akkor is, ha előtte nem is volt gén-módosult állapotra való hivatkozás, vagy tény, valamint akkor is, ha a többi cukorbetegség fajta lezajlásának romlásaként következett be a végleges inzulinfüggőség, a beteg esetében.

Általában fiatalon megállapított kórkép, de bármely nemnél és bármely életszakaszban létrejöhet. (A kórkép szó alatt a betegség teljes leiratát, kórtörténetét kell érteni. A kór szavunkat később kifejtem.) Ilyenkor a hasnyálmirigy azon sejtjei, melyek az inzulin nevű hormont termelik, fokozatosan elhalnak, így az egész szervezetben teljes inzulin hiány lép fel, és emiatt emelkedik meg a vér cukorérték hányadosa. Az inzulinról még később lesz szó.

Az inzulin feltalálása után, ez a hormon bejuttathatóvá vált a szervezetbe, és egész életen át való pótlásával, ez a betegség kordában tarthatóvá, vagyis kezelhetővé vált.

Ez a kór sem azonnali lefolyású, ritka esetektől eltekintve, és általában évek alatt vagy akár évtizedbe telik, mire a sejtek teljesen elhalnak. A fiatalkorit, a tinédzserkorig bezárólag szokták megállapítani.

A 2-es típusú cukorbetegségbe sorolják a nem inzulinfüggő cukorbeteg embereket, s ha az 1-es típus meghatározott okának megállapítása sok kérdőjelet hordoz, akkor ennek a kórképnek az oki meghatározása még többet. Itt ugyanis, nem az inzulin nem léte áll fenn elsősorban, hanem a cukor és az inzulin egyensúlyának a felborulása a szervezetben, valamilyen életünk során megszerzett egyéb szervi, vagy hormonális elváltozás következtében, amikor is, a betegség lefolyása közben, teljesen elmaradhat az inzulin termelés a hasnyálmirigy béta-sejtjeiben is, s így tényleges inzulinhiány is felléphet, s akkor átsorolják a beteget az I-es típusba.

Mind a szervi, mind a hormonális formában, az előzményi indok lehet fertőzés, vagy az immunrendszer, vagy az idegrendszer, akár időszakos, valamely megbetegedése, zavara is.

A szerzett 2-es típusú cukorbetegség esetén, mindíg megállapítható az anyagcserében való valamilyen zavar, mint előzmény, akár szervi, vagy immunológiai elváltozás nélkül is. Ebben az esetben, a szervezet táplálékkal való leterhelése vagy érzékenysége tapasztalható, valamint ebben a típusban is fellelhető még a genetikai öröklés mint ok, ami a korai gyermekévekben azonban nem vált inzulinfüggő cukorbetegséggé.

Főleg az idősebb korosztály betegsége, de egyre jobban a fiatalabb korosztályokban is előfordul. Hosszú idő alatt válik tényleges cukorbetegséggé, ezért felismerése kései, mivel a 2-es típusú cukorbetegség egyértelmű tünetei csak az elváltozás kezdete után, akár évek, vagy évtizedek múlva nyilvánulnak meg, mely attól függ, hogy az egyéni embereknek milyen az életvitele, gondolkodása és a táplálkozási lehetőségei, vagy szokásai, és hogy milyen környezetben él.

A 3-as típusú cukorbetegségbe sorolt betegek azok, akiknek egyértelműen megállapították az oki hátterét, és ez teljesen független attól, hogy az inzulinfüggőkhöz (I-es típus), vagy a nem inzulinfüggőkhöz (II-es típus) tartozók lennének-e eredetileg.

Ritkán előforduló egyéb megbetegedésekkel együtt jelentkező cukorbetegség, így okai is különbözőek:

3A típusnál, a béta-sejt nem megfelelő működése az ok, és genetikai eredetű.

3B típusnál, az inzulin nem képes helyes hatást kiváltani a szervezetben, de ez is genetikai eredetű.

3C típusnál, a hasnyálmirigy ismeretlen eredetű krónikus megbetegedésére vezetik vissza az elsődleges okot.

3D típusnál, a hormonzavart nevezik meg alap oknak.

3E típusnál, a szerzett cukorbetegség hátterében az előtte használt gyógyszerek, illetve kémiai anyagok vannak megnevezve okként.

3F típusnál, a vírusos fertőzések az oki tényezők.

3G típusnál, az immunrendszer, valamely más ok miatti, helytelen működésére vezetik vissza a cukorbetegséget is.

3H típusnál, megint a genetikai eredetű megbetegedések egyben a cukorbetegséget is kiváltó okok, pl. Down-kór esetén.

A 4-es típusú diabetes típusba, a különleges kategóriába eső, várandóssági időszak alatt jelentkező cukorbetegség tartozik, mivel itt a kezelés mind az anya, mind a gyermek érdekét is kell szolgálja. Itt a besorolásnál az is fontos, hogy előtte az anya nem volt nyilvántartott cukorbeteg, s a terhességi időszakban, vagyis gesztációs időszakban jelentkeztek nála a tünetek. Erről a cukorbetegség típusról az az általános vélemény, hogy nagyobbrészt a terhesség megszűnte után megszűnik, bár előrevetíti a későbbi időszakban, a diabetes II. előfordulását az anyánál, illetve ilyen esetben a gyermek szűrését is elvégzik terheléses cukorvizsgálattal, mindjárt a születés után.

(Megmondom őszintén, hogy ennél az utolsó mondatnál is sokat gondolkodtam, hogy kifejtsem-e önálló véleményemet e vizsgálat jogosságáról, illetve úgy fogalmaznák, hogy kellő körültekintésnek mondható-e az alkalmazása, amikor ugye pont egy feltételezett inzulin-csökkent csecsemő cukorbeteget vizsgálunk, s van más megoldás arra, hogy erről egyértelműen megbízonyodhasson az orvos, ami szintén a véren keresztül kimutatható, de ebbe most nem megyek bele részletesebben.)

Az orvostudomány a cukorbetegséget a krónikus anyagcserfolyamatok csoportjába sorolta be, függetlenül attól, hogy kialakulásának mi volt az előzménye, vagy oka. Sőt a cukorbetegség kifejezést csak is a glükóz, vagyis a szőlőcukor molekula anyagcserében létrejött zavaraira alkalmazza, míg a természetben magunkhoz vett más cukorféleségek ilyen jellegű zavarait más névvel ruházza fel. Ilyen egyéb cukorféleség ismertebb zavara például a tejcukor anyagcserezavar.

Az sem mindegy azonban, hogy ezen zavarok milyen ok miatt lépnek fel az anyagcserében. Általában, vagy nem képes a szervezet azokat felbontani, vagy beépíteni, vagy a beépülésük után nem képes azokat felhasználni, ezért a szervezetben ezen anyagok felhalmozódnak, amik a szervezetben egyensúlyzavart, majd más szervekre való megbetegedést okozhatnak.

 Alapfogalmak és amit még ezen kívűl tudnunk kell

Itt kell tisztázni némileg fogalmakat is, mindjárt az elején, mert sokan az anyagcserét, csak mint a táplálkozással összefüggő dolgot ismerik, mint emésztés és felszívódás, pedig az anyagcsere fogalma ennél sokkal tágabb.

Mint tudjuk, - ha eddig nem tudtuk, akkor pedig most jegyezzük meg, - hogy minden életfolyamat mögött, ami bennünk zajlik, kémiai folyamat van a háttérben, tehát az anyagcsere mindazoknak a kémiai reakcióknak az összessége, ami bennünk, teljesen a sejtszintet is beleértve, zajlik. És itt a sejtekben végbemenő reakciók kiemelése a fontos.

Akkor már nézzük meg, mi is a kémia reakció fogalma:

A kémiai reakció egy olyan folyamat, amikor egy vagy több, már létező kémiai anyagból egy vagy több, teljesen új kémiai anyag keletkezik, mégpedig úgy, hogy a benne lévő anyagok atommagjai, szerkezeti változást nem szenvednek.

Ezt az atommag nem-változékonyságot azért fontos hangsúlyozni, mert ez előrevetíti, hogy egyik kémiai folyamat alatt sem keletkezhet teljesen más elem, mint ami alapvetően előtte benne volt a kémiai folyamatban, tehát csakis más vegyület jöhet, vagy vegyületek jöhetnek létre ilyenkor. Tehát a kémia reakciók alatt, az egyes elemek, teljes egészében követhetőkké válnak.

Megjegyzem, jól is néznénk ki, ha a szervezetünk képes lenne az atommagok szerkezetét megváltoztatni, mert akkor igen hamar akár radioaktív lényekké is válhatnánk. Viszont a szervezetünkben, az anyagcserefolyamotok alatt ilyen nem keletkezik. Ha ilyen anyag bennünk előfordul az csak kívülről kerülhetett belénk, pl. radioaktív anyag lenyelése, vagy külső felszívódás, vagy belégzés eredményeként. Ezért is veszélyesek ezek a szervezetünkre, mert maga az emberi szervezet ezeket nem képes kezelni, hisz nem alapfeladat számára. Az ilyen típusú anyagok, amelyek további bomlásra atommagi szinten képesek, bármely folyamat miatt, azok számunkra mérgezők, és a szervezetünk megtámadói, roncsolói. A radioaktivitás nem az élőlények jellemzője, hanem egyes fémeké.

A sejtszintig terjedő anyagcserét, más szóval metabolizmusnak hívják. Ennek az anyagcserfolyamatnak két fő fajtája van: anabolitikus és katabolitikus.

Az anabolitikus, azt jelenti, hogy egyszerű anyagokból egy másik összetettebb anyagot épít fel a szervezet, tehát ÉPÍTŐ. Ehhez a folyamathoz, azonban a szervezetnek magának is energiára van szüksége, hogy ezt létrehozhassa. Tehát ez a folyamat energiafüggő, vagyis energiafelhasználó folyamat.

(Erre vannak az olyan szólások alapozva, hogy semmi nincsen ingyen, minden kerül valamibe.)

A katabolitikus folyamat ellentéte az anabolitikusnak, vagyis azt jelenti, hogy egy összetettebb anyag bontódik le egyszerűbb anyagokra, tehát LEBONTÓ. Ennél a folyamatnál azonban energia szabadul fel a reakció alatt, tehát energiát szolgáltató folyamat.

(Erre irányul a fizikai törvény meghatározása is, hogy semmi nem vész el, csak átalakul egy másik, szintén energiát képviselő anyaggá.)

Az élő rendszerek, így mi is, a kialakulásukhoz és fennmaradásukhoz ilyen kémiai folyamatokat alkalmaznak. Az önálló szervezetek, a táplálékban rejlő energiát, az anyagok kémiai úton való felszabadítása és hasznosítása által kapják meg. Ezekhez a kémiai folyamatokhoz meghatározott, szabályozott, és egymásra-épülő rendszerei vannak a szervezeteknek.

A biológia különböző fajokat és élőlényeket tart nyilván. Minél magasabb fejlettségű rendszerbe tartozik a biológiai besorolásnál egy élőlény, annál sokrétűbb, és szélesebb önfenntartó sejtrendszerekkel rendelkezik, melyek között egyre magasabb idegrendszeri, és központosított, egyensúlyban tartási rendszerek is megtalálhatók, melyek az egyes rendszerek önálló feladatait összhangba hozzák az egész szervezet más rendszereivel.

Az emberi szervezet, minden tekintetben, ennek a biológiai besorolásnak a legmagasabban elismert faja.

Tehát visszatérve a cukorbetegséghez, most-már tudjuk, hogy mit is értsünk anyagcserén, s tovább gondolva a dolgot, a cukorbetegség mindkettő ismert besorolása a diabetes mellitus I. és a diabetes mellitus II. is, ezzel a táplálkozással is összefüggő, de mégis a sejtszinteken meghibásodott anyagcsere-folyamatoknak a megbetegedése. Bár ezen kívül lehet még más egyéb betegségcsoporthoz is sorolni, mint ahogyan fentebb kifejtettem.

Van azonban még egy másik szó is, amit meg kell beszélnünk, s ez a "krónikus" szó.

Nagyon szeretem a szavainkat értelmezni. Azt mondja az orvostudomány, hogy vannak betegségek, melyek akut/heveny megbetegedések, és vannak melyek idült/krónikus betegségek. Az akut vagy heveny betegségek, olyan rövid, gyors dolgok, hamar lefutnak, vagy amilyen hirtelen keletkeznek, oly hamar véget is érnek. A szavak üteme is gyors, heves, futó. Az idült, vagy krónikus megbetegedések pedig hosszú lefolyásúak, akár egy életre szólóak is lehetnek. A szó lejtése is nehéz, megülő, hosszú időt feltételező, krónikát felölelő időszak. Szóval a cukorbetegség, az eddigi megfigyelések kórfolyamatai szerint, ebbe a hosszú időt felölelőbe kapott besorolást.

Csak érdekességként, hogy a fenti pár szó értelmezhetőségéről, mit ír a Czuczor-Fogarasi szótár:

HEVENY, (1), (heveny) mn. tt. heveny-t, tb. —ék. Hévvel teljes, meleg. Átv. ért. hirtelen, frissen, szaporán működő. Szokottabb : heves.

HEVENY, (2), (mint föntebb) fn. tt. Heveny-t, harm. szr. —e. Melegség, forrósig. Átv. ért. Hirtelenség, gyorsaság. Innen : hevenyében tenni valamit, ám. hirtelenül, késedelem nélkül, szaporán, legott, melegében.

HEVENYBAJ, (heveny-baj) ősz. fn. Melegség v. forróság miatt támadott baj, betegség.

IDŰL, IDÜL, (1), (i-d-ő-űl) önb. m. Ídül-t. Időnként elékerűl vagy hosszú időre kiterjed, meggyökeresedik. Mondják testi nyavalyákról, melyek tartósak és megrögzöttek szoktak lenni.

KÓROS, (1), (kór-os)... Kórban szenvedő... Rokon vele a tájdivatos görhes.

( A KOR, az IDŐ egy része, pl. gyermekkor, férfikor, Árpád-kor. A KÓR, egy időben való negatív változás, vagy a KOR hanyatló részideje. Czuczor szerint: "...lankadás, gyöngélkedés, s legközelebb áll a gornyad, gornyadoz igék gyökéhez, mert gornyadozni

csakugyan am. gyengeség miatt lankadozni, görnyedezni, görbedezni, meghajlott testtel járni kelni. E szerént a KÓR a görbedést, hajlást jelent KORgyökü szók osztályába sorozható, s egyezik vele magas hangon Lugossy József szerént a bodrogközi és szathmárvidéki geher, ,kóros' pedig sok helyütt görhes..."

Az akut (acut) szó, latin szó. Nem található meg a Cz-F szótárban. Jelentése: heveny, éles, gyors lefolyású. Hirtelen fellépő vagy rövid időn belül kialakuló jelenség, vagy betegség természetének megjelölésére szolgáló kifejezés. Átvitt értelemben, a köznyelvben, érdekes módon, "súlyos" dologra szokták használni, talán a kiszámíthatatlansága és a baj forrásának megtalálhatatlansága miatt, vagy a dologgal szembeni tehetetlenségként.

Fentiek alapján már azt is tudjuk, hogy mit jelent az, hogy a cukorbetegség kóros anyagcserezavar.

Az emberek sokszor azt nem értik meg, hogy például a hasnyálmirigy gyulladásuk lehet ugyan heveny, de mégis krónikus betegséget kapnak miatta, annak lefolyása után. A kettő nem mond ellent egymásnak, azonban a cukorbetegség esetén pont maga a hasnyálmirigy megbetegedése is általában krónikus, évekig lezajló folyamat, csak a betegség észrevételezése már csak bizonyos, egyértelmű tünetek megjelenésekor lehetséges, és ezért tünik az embereknak úgy, hogy még csak most vált cukrossá, pedig már lehet, hogy tíz éve halad a cukrossá válás útján.

Az I. típusú cukorbetegség esetén is, nagyon ritka, az azonnali teljes inzulinhiány megállapítása a csecsemőnél, inkább csak részleges inzulinhiány állapítható meg közvetlenül a születés után, majd a későbbi évek alatt válik teljes inzulinfüggévő a gyermek, ahogyan béta-sejtjei fokozatosan elhalnak a hasnyálmirigyében. A II. típusú cukorbetegségnél pedig nagyon sokáig fel sem merül az anyagcserezavar ténye, és az sem általában az inzulin nem létezésével, vagy csökkent termelésével hozható elsősorban összefüggésbe, hanem egyéb anyagcsere rendszerek zavaraival, aminek azonban a végleges kimenetele lehet szintén a béta-sejtek inzulint nem termelése, de még ekkor sem egyértelmű a sejtek teljes elhalása, csak esetleg a sejtek kimerült állapota. Tehát sejt van, de már nem termel inzulint soha. Ezzel később fogunk foglalkozni, hogy ez hogyan lehetséges.

A cukorbetegségről beszélve, a cukor szó alatt, a következőkben, kifejezetten, csak is, a szőlőcukrot értsük, mert ennek a glükóznak nevezett szőlőcukornak, vagy más nevén még krumplicukornak a beépülési rendszere alapján van a betegség leírása is, meghatározása is, és ehhez igazodva van létrehozva a kezelhetősége is.

Ehhez kívánkozik még az a megjegyzés is, hogy az élelmiszereinkben, önmagában, tisztán, csak a glükóz cukor, nem nagyon szokott szerepelni. Élelmeink általában összetett vegyületek formájában rendelkeznek meghatározott anyagokkal, s ebből általában csak egy a glükóz molekula, melyet a szervezetünk az emésztés folyamán feltár a szervezet számára.

Amikor az orvossal, vagy a táplálkozási szakemberrel beszélgetünk a cukordiétánk miatt, akkor ő ilyeneket mond, hogy szénhidrátok, fehérjék, zsírok, cukrok, rostok, vitaminok, nyomelemek. Aztán ha szerencsénk van, akkor kapunk is egy halom kinyomtatott papírt, amin mindezek fel vannak sorolva a maguk csoportjai szerint, csak hogy érthető legyen számunkra a dolog, hogy melyiket , milyen csoportban találjuk meg, és hogy élelmeinkben melyikre legyünk figyelemmel, amikor fogyasztjuk őket. Kapunk egy külön kalória táblázatot is az élelmeinkről, melyből meg tudjuk, naponta mennyit ehetünk, hogy az anyagcserénk összhangban legyen az állapotunkkal, amit az orvos már bemért a vércukor szintünk alapján. Sőt ha nagyon profi helyre járunk, még kapunk egy úgynevezett GI-táblázatot is, amit a glikémiás index szerint sorolja fel az élelmeinket. A cukorszintünk alapján ez az utóbbi GI-táblázat csak annyiban fontos a számunkra, mert azt mutatja meg, hogy meghatározott szénhidrát, milyen gyorsan képes felszívódni a szervezetünkben normális anyagcsere esetén. Az alacsony GI számmal rendelkező élelmiszerek lassan szívódnak fel a szervezetben, lassan emelik a vércukorszintet és az inzulintermelést, általában hosszabb távon képesek telítettségérzetet kiváltani a szervezetből. A magas GI számmal rendelkezők ezzel szemben gyorsan felszívódó tulajdonságúak, és hamar megemelik a vér cukorszintjét is, de ezzel együtt az inzulinszintet is, majd ezt hirtelen vércukorszint csökkenés követi, és hamarabb meg is éhezünk utána.

Ehhez a megközelítéshez azonban van még egy ismeretanyag, amire szükségünk van, s ez az élelmiszer teljes kalóriaértéke is. A kettő csak együtt nyújt teljes képet a táplálkozás helyes megválasztásához, és a megfelelő cukorszint beállításához. Itt azonban felmerül az a kérdés, hogy ha mi ugye cukorbetegek vagyunk, akkor irányul vehetünk-e egy olyan táplálkozási táblázatot, amit a normál anyagcsere esetén figyeltek meg, s nem kalkulálható be, hogy például a mi II. típusú cukorbetegségünk, most éppen milyen eredeti ok miatt van diagnosztizálva, illetve mennyire vagyunk képesek az anyagcserében saját rendszerrel résztvenni, és miben van zavar, vagy hiány, az emésztési, a beépülési- vagy lebontási folyamatokban, a mi esetünkben.

Itt azonban eljutottunk, az anyagcsere normál működésének megismeréséhez, ahhoz, hogy egyáltalában tudjuk, hogy mi is az, ami miatt a cukorbetegségünk létrejöhetett, vagy hogy ennek mennyi megnyilvánulása van hatással a betegségünkre, vagy hogy emiatt mennyi akadály merül fel a kezelhetőségében is, valamint ahhoz is, hogy az egyes élelmiszertermék kémiai ismerete nélkül, nem ismerhetjük meg azok hatását sem a szervezetünkre, sőt, még ezek zavarait sem érthetjük meg a sejtszintű ismeretek nélkül.

Én azonban, most ezen ismeretek felsorolását és tudósítását kegyesen átlépem, és majd külön tanulmányban, részletesebben fogok ezekkel foglalkozni, de a lényeget érintő dolgokat, természetesen így is meg fogom említeni.

A szervezetünk egy olyan egység, amiben minden életfolyamatnak van legalább egy irányító, beépülést elősegítő és legalább egy irányító, lebontást segítő alkotója. Ezek az alkotók már több évezred alatt kialakult rendszerfelépítés alapján működnek, mindig párosával. Ha valamely szervezeten belül egy ilyen alkotó, létezést mutat, vagy bármely anyag képes abban a szervezetben létrejönni természetes módon, akkor mindig van annak ellenpárja is, mely az egyesúlyt abban a szervezetben létrehozza. Ez azonban teljesen független attól, hogy azt már megtalálták, felfedezték-e, vagy sem, de ez akkor is, törvényszerűen így működik. Minden elindított folyamatnak van egy, azt gátló másik folyamata is.

Azonban, a felsőbb biológia fajokhoz tartozó egyedeknél megfigyelhető, hogy a kialakulásuk egy bizonyos pontján, önmaguk túlélésének elősegítésére, vagy fennmaradásukhoz, más, sokkal alacsonyabb szintű élőlényekkel egymás fennmaradását elősegítő rendszerekbe épülnek össze, ugyanis egyes magasabb funkciójú sejtekben, bizonyos működések hiányozhatnak, s ennek végrehajtásához más, egy- vagy több sejttel rendelkező egyedeket, élőlényeket vonnak be önmagukba.

Hogy ez most miért fontos dolog a cukorbetegség megismerése szempontjából?

Simán már csak azért, mert mindjárt az első lépés, ami fennmaradásunk záloga, hogy a táplálkozásunk folyamán, már más ilyen rendszerek segítenek bennünket az életben maradásban, de simán már csak azért is, mert a saját sejtállományainkon belül is találunk ilyen, különben teljesen zárt egységet tartalmazó létezőket, melyek bennünk léteznek, s már egyetlen olyan tevékenységet sem képes a szervezetünk önmagától létrehozni sejtszinteken, melyekben ezek a sejtszintű egyéb létezők ne vennének részt. Ha esetleg most mindenki a bélrendszerben megtalálható mikroorganizmusokra gondolna (pl. Acidophilus bifidus ), akkor el kell mondjam, hogy nem erről van szó, - mert ezek önállóan is képesek élni, ha megfelelő táptalajt találnak maguknak a szervezetünkön kívül is, - hanem az egyes sejtfalunkon belül tartózkodó külön sejteket alkotó sejszervecskékről, melyek önálló sejtmaggal és átörökíthető saját DNS-el rendelkeznek, - önálló életvitelre azonban, a szervezetünkből kikerülve nem képesek, és oda-vissza, ha ők kikerülnének a sejtjeinkből, akkor pár órán belül, de lehet az is, hogy csak percek múlva, már mi sem élnénk, - és azt kapjuk tőlük, hogy az anyagcserefolyamataink legvégső állomásaként a sejtünk részére előállítják az energiát, méghozzá oxigéndús formában, és a leggazdaságosabb folyamatban, mert 1 molnyi glukóz elégetésével 36 ATP létrehozására képesek, melyek szinte azonnal, 30 mp alatt, felhasználhatóvá válnak a saját sejtünk számára, (ami természetesen szintén saját DNS-el is rendelkezik, önmaga megújítására). Tehát ezek a sejtek, a sejtjeinkben található mitokondriumok. Ők a sejtjeink energiatermelő központjai. Ők égetik el a szénhidrátokat és a zsírokat. Általában a legintenzívebb sejtféleségeink nagyon sok ilyen mitokondriumot tartalmaznak a sejtfalakon belül, hisz tőlük kapják a munkájukhoz való energiát, tehát egy izomszövetnek sok ilyen mitokondriummal kell rendelkeznie, hogy elvégezhesse a feladatát, hisz energiaigényes a fizikai munka. A mitokondriumok azonban, ezért a munkáért cserébe, leveszik a saját fennmaradásukhoz szükséges energiát és egyéb anyagokat a sejtünkön belülről, hogy képesek legyenek megújulni és fenmaradni és továbbra is szolgálni a mi sejtünk energiaellátását.

Természetesen nemcsak a mitokondriumok képesek ezt az ATP nevű anyagot létrehozni a szervezetünkben, hanem a különben ilyen mitokunkdriummal nem rendelkező vörösvérsejtjeink is, de ezek egy másik módszerrel, mely oxigént nem igényel, viszont ezen folyamat alatt 1 mol glukózból, csak 2 ATP molekula keletkezik a szervezet számára. A glikolízis szó, pont a glükóz lebontási folyamatát jelenti, de ez a folyamat mindig csak oxigént nem igénylőként jön létre. Az ATP-ről (adenozin-trifoszfát) még a továbbiakban szó lesz a glukóz be- és leépülési folyamatai között is, meg az ember energiaszükségletének meghatározása részben is.

A másik nagyon fonton ilyen sejtszervecske számunkra, a szintén saját egyedi sejtjeinkben található már teljes készüléknek elnevezett Golgi-készülék. Ő úgynevezettt liboszómákat képez önmagából, ami bontóenzimként viselkedik, és a sejten belüli elhalt dolgokat bontja szét, vagy a saját sejtünk által bekebelezett, nem oda tartozó egyéb anyagokkal teszi ugyanezt, majd kisöpri a sejten kívüli térbe. Szintén a Golgi-készülék az, ami a mirigysejtekben a fehérjéket becsomagolja, előkészíti a kiürülésre, valamint fontos szerepe van, a sejt sejtmemránjainak a képzésében is. Így nézve, már tényleg egy teljes készülék funkciót látja el.

Aztán vannak más ilyen sejtszervecskék is még, amik a lipidek előállatásában vesznek részt, vagy vannak akik a szerves anyagok bontásához enzimeket tartalmaznak és összeköttetésben vannak a Golgi-készülékkel.

A lipidekről is kell némely szót váltsunk, mivel szintén nagyon fontos alkotói az egész szervezet, szinte minden alapvető tevékenységének. A lipidek: glicerinből és zsírsavakból álló olyan szerves vegyületek, melyek az élőlények létfontosságú szerveinek anyagai. Sejtmembrán, szövet-közti állomány, minden zsíros típusú egyéb anyag alapját képezik, akár sókkal vagy cukrokkal, akár savakkal, fehérjékkel is alkot a továbbiakban molekuláris szerkezetet. Szinte minden építőanyag, hormon, és tartalék táplálék a lipidekhez tartozó anyag.

Szóval nagyon sok, egyediséget is képviselő segítőnk van, és most csak még egyetlen sejtünkről beszéltem, és köztudott hogy sejtjeink száma kb. eléri a 30 billiót.

Most egy kicsit félbehagyom ezt az érdekes gondolatsort, és rátérek a cukorbetegséggel kapcsolatos további ismertetésre, oly módon, hogy egyes táplálékanyag emésztésén keresztül, megismerkedünk azzal, hogy mi zajlik az emésztőrendszerben (ajaktól a végbélig), és ami ott zajlik, ahhoz milyen anyagok együttállása szükséges, és abból mi hova kerülhet a szervezet különböző sejtjei közül, és milyen feltételek mellett. Ez azonban már a következő részben lesz olvasható.

Forrás: http://akikeres.gportal.hu/gindex.php?pg=34617897

Cukorbetegség 2. rész

Tehát visszatérve a cukorbetegséghez, mostmár tudjuk, hogy mit is értsünk anyagcserén, s tovább gondolva a dolgot, a cukorbetegség mindkettő ismert besorolása a diabetes mellitus I. és a diabetes mellitus II. is, ezzel a táplálkozással is összefüggő, de mégis a sejtszinteken meghibásodott anyagcserefolyamatoknak a megbetegedése. Bár ezen kívűl lehet még más egyéb betegségcsoporhoz is sorolni, mint ahogyan fentebb kifejtettem.

Van azonban még egy másik szó is, amit meg kell beszélnünk, s ez a "krónikus" szó.

Nagyon szeretem a szavainkat értelmezni. Azt mondja az orvostudomány, hogy vannak betegségek, melyek akut/heveny megbetegedések, és vannak melyek idült/krónikus betegségek. Az akut vagy heveny betegségek, olyan rövid, gyors dolgok, hamar lefutnak, vagy amilyen hirtelen keletkeznek, oly hamar véget is érnek. A szavak üteme is gyors, heves, futó. Az idült, vagy krónikus megbetegedések pedig hosszú lefolyásúak, akár egy életre szólóak is lehetnek. A szó lejtése is nehéz, megülő, hosszú időt feltételező, krónikát felölelő időszak. Szóval a cukorbetegség, az eddigi megfigyelések kórfolyamatai szerint, ebbe a hosszú időt felölelőbe kapott besorolást.

Csak érdekességként, hogy a fenti pár szó értelmezhetőségéről, mit ír a Czuczor-Fogarasi szótár:

HEVENY, (1), (heveny) mn. tt. heveny-t, tb. —ék. Hévvel teljes, meleg. Átv. ért. hirtelen, frisen, szaporán működő. Szokottabb : heves.

HEVENY, (2), (mint föntebb) fn. tt. Heveny-t, harm. szr. —e. Melegség, forrósig. Átv. ért. Hirtelenség, gyorsaság. Innen : hevenyében tenni valamit, ám. hirtelenül, késedelem nélkül, szaporán, legott, melegében.

HEVENYBAJ, (heveny-baj) ősz. fn. Melegség v. forróság miatt támadott baj, betegség.

IDŰL, IDÜL, (1), (i-d-ő-űl) önb. m. Ídül-t. Időnként elékerűl vagy hosszú időre kiterjed, meggyökeresedik. Mondják testi nyavalyákról, melyek tartósak és megrögzöttek szoktak lenni.

KÓROS, (1), (kór-os)... Kórban szenvedő... Rokon vele a tájdivatos görhes.

( A KOR, az IDŐ egy része, pl. gyermekkor, férfikor, Árpád-kor. A KÓR, egy időben való negatív változás, vagy a KOR hanyatló részideje. Czuczor szerint: "...lankadás, gyöngélkedés, s legközelebb áll a gornyad, gornyadoz igék gyökéhez, mert gornyadozni

csakugyan am. gyengeség miatt lankadozni, görnyedezni, görbedezni, meghajlott testtel járni kelni. E szerént a KÓR a görbedést, hajlást jelent KORgyökü szók osztályába sorozható, s egyezik vele magas hangon Lugossy József szerént a bodrogközi és szathmárvidéki geher, ,kóros' pedig sok helyütt görhes..."

Az akut (acut) szó, latin szó. Nem található meg a Cz-F szótárban. Jelentése: heveny, éles, gyors lefolyású. Hirtelen fellépő vagy rövid időn belül kialakuló jelenség, vagy betegség természetének megjelölésére szolgáló kifejezés. Átvitt értelemben, a köznyelvben, érdekes módon, "súlyos" dologra szokták használni, talán a kiszámíthatatlansága és a baj forrásának megtalálhatatlansága miatt, vagy a dologgal szembeni tehetetlenségként.

Fentiek alapján már azt is tudjuk, hogy mit jelent az, hogy a cukorbetegség kóros anyagcserezavar.

Az emberek sokszor azt nem értik meg, hogy például a hasnyálmirigy gyulladásuk lehet ugyan heveny, de mégis krónikus betegséget kapnak miatta, annak lefolyása után. A kettő nem mond ellent egymásnak, azonban a cukorbetegség esetén pont maga a hasnyálmirigy megbetegedése is általában krónikus, évekig lezajló folyamat, csak a betegség észrevételezése már csak bizonyos, egyértelmű tünetek megjelenésekor lehetséges, és ezért tünik az embereknak úgy, hogy még csak most vált cukrossá, pedig már lehet, hogy tíz éve halad a cukrossá válás útján.

Az I. típusú cukorbetegség esetén is, nagyon ritka, az azonnali teljes inzulinhiány megállapítása a csecsemőnél, inkább csak részleges inzulinhiány állapítható meg közvetlenül a születés után, majd a későbbi évek alatt válik teljes inzulinfüggévő a gyermek, ahogyan béta-sejtjei fokozatosan elhalnak a hasnyálmirigyében. A II. típusú cukorbetegségnél pedig nagyon sokáig fel sem merül az anyagcserezavar ténye, és az sem általában az inzulin nem létezésével, vagy csökkent termelésével hozható elsősorban összefüggésbe, hanem egyéb anyagcsere rendszerek zavaraival, aminek azonban a végleges kimenetele lehet szintén a béta-sejtek inzulint nem termelése, de még ekkor sem egyértelmű a sejtek teljes elhalása, csak esetleg a sejtek kimerült állapota. Tehát sejt van, de már nem termel inzulint soha. Ezzel később fogunk foglalkozni, hogy ez hogyan lehetséges.

A cukorbetegségről beszélve, a cukor szó alatt, a következőkben, kifejezetten, csak is, a szőlőcukrot értsük, mert ennek a glukóznak nevezett szőlöcukornak, vagy más nevén még krumplicukornak a beépülési rendszere alapján van a betegség leírása is, meghatározása is, és ehhez igazodva van létrehozva a kezelhetősége is.

Ehhez kívánkozik még az a megjegyzés is, hogy az élelmiszereinkben, önmagában, tisztán, csak a glukóz cukor, nem nagyon szokott szerepelni. Élelmeink általában összetett vegyületek formájában rendelkeznek meghatározott anyagokkal, s ebből általában csak egy a glukóz molekula, melyet a szervezetünk az emésztés folyamán feltár a szervezet számára.

Amikor az orvossal, vagy a táplálkozási szakemberrel beszélgetünk a cukordiétánk miatt, akkor ő ilyeneket mond, hogy szénhidrátok, fehérjék, zsírok, cukrok, rostok, vitaminok, nyomelemek. Aztán ha szerencsénk van, akkor kapunk is egy halom kinyomtatott papírt, amin mindezek fel vannak sorolva a maguk csoportjai szerint, csak hogy érthető legyen számunkra a dolog, hogy melyiket , milyen csoportban találjuk meg, és hogy élelmeinkben melyikre legyünk figyelemmel, amikor fogyasztjuk őket. Kapunk egy külön kalória táblázatot is az élelmeinkről, melyből meg tudjuk, naponta mennyit ehetünk, hogy az anyagcserénk összhangban legyen az állapotunkkal, amit az orvos már bemért a vércukor szintünk alapján. Sőt ha nagyon profi helyre járunk, még kapunk egy úgynevezett GI-táblázatot is, amit a glikémiás index szerint sorolja fel az élelmeinket. A cukorszintünk alapján ez az utóbbi GI-táblázat csak annyiban fontos a számunkra, mert azt mutatja meg, hogy meghatározott szénhidrát, milyen gyorsan képes felszívódni a szervezetünkben normális anyagcsere esetén. Az alacsony GI számmal rendelkező élelmiszerek lassan szívódnak fel a szervezetben, lassan emelik a vércukorszintet és az inzulintermelést, általában hosszabb távon képesek telítettségérzetet kiváltani a szervezetből. A magas GI számmal rendelkezők ezzel szemben gyorsan felszívódó tulajdonságúak, és hamar megemelik a vér cukorszintjét is, de ezzel együtt az inzulinszintet is, majd ezt hirtelen vércukorszint csökkenés követi, és hamarabb meg is éhezünk utána.

Ehhez a megközelítéshez azonban van még egy ismeretanyag, amire szükségünk van, s ez az élelmiszer teljes kalóriaértéke is. A kettő csak együtt nyújt teljes képet a táplálkozás helyes megválasztásához, és a megfelelő cukorszint beállításához. Itt azonban felmerül az a kérdés, hogy ha mi ugye cukorbetegek vagyunk, akkor irányul vehetünk-e egy olyan táplálkozási táblázatot, amit a normál anyagcsere esetén figyeltek meg, s nem kalkulálható be, hogy például a mi II. típusú cukorbetegségünk, most éppen milyen eredeti ok miatt van diagnosztizálva, illetve mennyire vagyunk képesek az anyagcserében saját rendszerrel részvenni, és miben van zavar, vagy hiány, az emésztési, a beépülési- vagy lebontási folyamatokban, a mi esetünkben.

Itt azonban eljutottunk, az anyagcsere normál működésének megismeréséhez, ahhoz, hogy egyáltalában tudjuk, hogy mi is az, ami miatt a cukorbetegségünk létrejöhetett, vagy hogy ennek mennyi megnyilvánulása van hatással a betegségünkre, vagy hogy emiatt mennyi akadály merül fel a kezelhetőségében is, valamint ahhoz is, hogy az egyes élelmiszertermék kémiai ismerete nélkül, nem ismerhetjük meg azok hatását sem a szervezetünkre, sőt, még ezek zavarait sem érthetjük meg a sejtszintű ismeretek nélkül.

Én azonban, most ezen ismeretek felsorolását és tudósítását kegyesen átlépem, és majd külön tanulmányban, részletesebben fogok ezekkel foglalkozni, de a lényeget érintő dolgokat, természetesen így is meg fogom említeni.

A szervezetünk egy olyan egység, amiben minden életfolyamatnak van legalább egy irányító, beépülést elősegítő és legalább egy irányító, lebontást segítő alkotója. Ezek az alkotók már több évezred alatt kialakult rendszerfelépítés alapján működnek, mindig párosával. Ha valamely szervezeten belül egy ilyen alkotó, létezést mutat, vagy bármely anyag képes abban a szervezetben létrejönni természetes módon, akkor mindig van annak ellenpárja is, mely az egyesúlyt abban a szervezetben létrehozza. Ez azonban teljesen független attól, hogy azt már megtalálták, felfedezték-e, vagy sem, de ez akkor is, törvényszerűen így működik. Minden elindított folyamatnak van egy, azt gátló másik folyamata is.

Azonban, a felsőbb biológia fajokhoz tartozó egyedeknél megfigyelhető, hogy a kialakulásuk egy bizonyos pontján, önmaguk túlélésének elősegítésére, vagy fennmaradásukhoz, más, sokkal alacsonyabb szintű élőlényekkel egymás fennmaradását elősegítő rendszerekbe épülnek össze, ugyanis egyes magasabb funkciójú sejtekben, bizonyos működések hiányozhatnak, s ennek végrehajtásához más, egy- vagy több sejttel rendelkező egyedeket, élőlényeket vonnak be önmagukba.

Hogy ez most miért fontos dolog a cukorbetegség megismerése szempontjából?

Simán már csak azért, mert mindjárt az első lépés, ami fennmaradásunk záloga, hogy a táplálkozásunk folyamán, már más ilyen rendszerek segítenek bennünket az életben maradásban, de simán már csak azért is, mert a saját sejtállományainkon belül is találunk ilyen, különben teljesen zárt egységet tartalmazó létezőket, melyek bennünk léteznek, s már egyetlen olyan tevékenységet sem képes a szervezetünk önmagától létrehozni sejtszinteken, melyekben ezek a sejtszintű egyéb létezők ne vennének részt. Ha esetleg most mindenki a bélrendszerben megtalálható mikroorganizmusokra gondolna (pl. Acidophilus bifidus ), akkor el kell mondjam, hogy nem erről van szó, - mert ezek önállóan is képesek élni, ha megfelelő táptalajt találnak maguknak a szervezetünkön kívül is, - hanem az egyes sejtfalunkon belül tartózkodó külön sejteket alkotó sejszervecskékről, melyek önálló sejtmaggal és átörökíthető saját DNS-el rendelkeznek, - önálló életvitelre azonban, a szervezetünkből kikerülve nem képesek, és oda-vissza, ha ők kikerülnének a sejtjeinkből, akkor pár órán belül, de lehet az is, hogy csak percek múlva, már mi sem élnénk, - és azt kapjuk tőlük, hogy az anyagcserefolyamataink legvégső állomásaként a sejtünk részére előállítják az energiát, méghozzá oxigéndús formában, és a leggazdaságosabb folyamatban, mert 1 molnyi glukóz elégetésével 36 ATP létrehozására képesek, melyek szinte azonnal, 30 mp alatt, felhasználhatóvá válnak a saját sejtünk számára, (ami természetesen szintén saját DNS-el is rendelkezik, önmaga megújítására). Tehát ezek a sejtek, a sejtjeinkben található mitokondriumok. Ők a sejtjeink energiatermelő központjai. Ők égetik el a szénhidrátokat és a zsírokat. Általában a legintenzívebb sejtféleségeink nagyon sok ilyen mitokondriumot tartalamaznak a sejtfalakon belül, hisz tőlük kapják a munkájukhoz való energiát, tehát egy izomszövetnek sok ilyen mitokondriummal kell rendelkeznie, hogy elvégezhesse a feladatát, hisz energiaigényes a fizikai munka. A mitokondriumok azonban, ezért a munkáért cserébe, leveszik a saját fennmaradásukhoz szükséges energiát és egyéb anyagokat a sejtünkön belülről, hogy képesek legyenek megújulni és fenmaradni és továbbra is szolgálni a mi sejtünk energiaellátását.

Természetesen nemcsak a mitokondriumok képesek ezt az ATP nevű anyagot létrehozni a szervezetünkben, hanem a különben ilyen mitokunkdriummal nem rendelkező vörösvérsejteink is, de ezek egy másik módszerrel, mely oxigént nem igényel, viszont ezen folyamat alatt 1 mol glukózból, csak 2 ATP molekula keletkezik a szervezet számára. A glikolízis szó, pont a glukóz lebontási folyamatát jelenti, de ez a folyamat mindig csak oxigént nem igénylőként jön létre. Az ATP-ről (adenozin-trifoszfát) még a továbbiakban szó lesz a glukóz be- és leépülési folyamatai között is, meg az ember energiaszükségletének meghatározása részben is.

A másik nagyon fonton ilyen sejtszervecske számunkra, a szintén saját egyedi sejtjeinkben található már teljes készüléknek elnevezett Golgi-készülék. Ő úgynevezettt liboszómákat képez önmagából, ami bontóenzimként viselkedik, és a sejten belüli elhalt dolgokat bontja szét, vagy a saját sejtünk által bekebelezett, nem oda tartozó egyéb anyagokkal teszi ugyanezt, majd kisöpri a sejten kívüli térbe. Szintén a Golgi-készülék az, ami a mirigysejtekben a fehérjéket becsomagolja, előkészíti a kiürülésre, valamint fontos szerepe van, a sejt sejtmemránjainak a képzésében is. Így nézve, már tényleg egy teljes készülék funkciót látja el.

Aztán vannak más ilyen sejtszervecskék is még, amik a lipidek előállatásában vesznek részt, vagy vannak akik a szerves anyagok bontásához enzimeket tartalmaznak és összeköttetésben vannak a Golgi-készülékkel.

A lipidekről is kell némely szót váltsunk, mivel szintén nagyon fontos alkotói az egész szervezet, szinte minden alapvető tevékenységének. A lipidek: glicerinből és zsírsavakból álló olyan szerves vegyületek, melyek az élőlények létfontosságú szerveinek anyagai. Sejtmemrán, szövetközti állomány, minden zsíros típusú egyéb anyag alapját képezik, akár sókkal vagy cukrokkal, akár savakkal, fehérjékkel is alkot a továbbiakban molekuláris szerkezetet. Szinte minden építőanyag, hormon, és tartalék táplálék a lipidekhez tartozó anyag.

Szóval nagyon sok, egyediséget is képviselő segítőnk van, és most csak még egyetlen sejtünkről beszéltem, és köztudott hogy sejtjeink száma kb. eléri a 30 billiót.

 Most egy kicsit félbehagyom ezt az érdekes gondolatsort, és rátérek a cukorbetegséggel kapcsolatos további ismertetésre, oly módon, hogy egyes táplálékanyag emésztésztésén keresztül, megismerkedünk azzal, hogy mi zajlik az emésztőrendszerben (ajaktól a végbélig), és ami ott zajlik, ahhoz milyen anyagok együttállása szükséges, és abból mi hova kerülhet a szervezet különböző sejtjei közül, és milyen feltételek mellett. Ez azonban már a következő részben lesz olvasható.

Forrás: http://akikeres.gportal.hu/gindex.php?pg=34617906

(folyt. köv.)