Nemzeti alapú incidensek
Csökken, vagy növekszik az összetűzések száma?

Temerinben „két héttel ezelőtt” (vélhetően szeptember 9 és 11 között – B. A. megj.) „szerb nemzetiségű fiatalokból álló csoportot vertek meg”. A gyanúsított négy magyar nemzetiségű fiatal ellen eljárást indítanak.
Topolya központjában szeptember 11-én hajnali 4 körül, feltehetőleg ittas, szerb fiatalok megverték Kisimre Tibort, a Mezőgazdasági Középiskola történelem szakos tanárát, amikor csoportjával az erdélyi osztálykirándulásról való hazatérésükkor megpróbálta visszaszerezni azokat a csomagokat, melyeket a tettesek tulajdonítottak el tőlük. Az áldozat kéztörést szenvedett. A sajtóhír szerint „valószínűleg nem nemzeti alapon történő támadásról van szó”. Az ügyben vizsgálatot indítottak.

Folytatódnak tehát a különböző – az említett esetekben magyarok és szerbek közötti – fizikai összetűzések. (A magyarellenes cselekményeket többnyire öt kategóriába sorolják: fizikai támadások, verekedések – magyar iskolások zaklatása is, vallási intézmények rongálása, temetők és keresztek rongálása és gyalázása, parolák írása, jelképek rajzolása és pamfletek terjesztése.)

Egeresi Sándor, a Vajdasági Képviselőház elnöke szeptember 9-én viszont kijelentette, „a tartomány területén történt etnikai összetűzések száma csökkent, hála a tartományi hatóságok és a szerbiai belügyminisztérium jó együttműködésének”– írja a Beta (Egeresi: csökkent az etnikai összetűzések száma ). Más megfigyelők szerint – ha csökkentek is az ilyen esetek – az ezért van „mert az emberek nem jelentik azokat be”.

Bizonytalan adatok

A kisebbségi jogsérelmek és a kisebbséghez tartozók (a legtöbb esetben magyarok) elleni támadások pontos számát valójában senki nem is tudja. Az egyes állami szervek, vagy tisztségviselők által időnként nyilvánosságra hozott adatokra sem lehet támaszkodni, mivel azok leginkább nem teljesek, vagy épen csak bizonyos – esetenként eltérő – időszakokra vonatkoznak, így az adatok összehasonlítása is lehetetlen.

A magyar nemzeti kisebbség elleni incidensek (2003–2005):

2003
Az incidensek jellege
1. Verekedések  2
2. Katolikus vallási létesítmények rongálása   1
3. Katolikus temetők és keresztek rongálása és gyalázása  11
4. Parolák írása, jelképek rajzolása és pamfletek terjesztése  3
Összesen: ……...17    

2004
Az incidensek jellege
1. Fizikai támadások  8
2. Verekedések  8
3. Katolikus vallási létesítmények rongálása  6
Katolikus temetők és keresztek rongálása és gyalázása  17
4. Parolák írása, jelképek rajzolása és pamfletek terjesztése  25
Összesen: ……...66

2005
Az incidensek jellege
1. Verekedések  2
2. Katolikus vallási létesítmények rongálása  2
3. Katolikus temetők és keresztek rongálása és gyalázása  6
4. Parolák írása, jelképek rajzolása és pamfletek terjesztése  3
Összesen:……...13

Az adatok a volt Szövetségi Emberjogi és Etnikai Közösségek Minisztériumnak a szerbiai magyar nemzeti kisebbségről szóló tájékoztatójában találhatók. (Bővebben lásd: Bozóki Antal, Tájékoztató a szerbiai magyar nemzeti kisebbségről, Létünk, Forum Könyvkiadó, Újvidék, 4/2005., 19. o.).

A hivatalos adatok szerint 2006. és 2010. között összesen 792 nemzeti alapú incidens volt, éspedig:

2006-ban 162
Lásd: Az Európa Tanács rasszizmus és intolerancia ellenes testületének (ECRI) 2007. december 14-én elfogadott (2008. április 29-én nyilvánosságra hozott), Szerbiáról szóló jelentését
2007-ben 197
Lásd: Varjú Márta, 197 helyett 171, Magyar Szó, 2009. február 28., március 1., 1. és 5. o.
2008-ban 171
Lásd: Uо.
2009-ben 150
Lásd: v.m.: A tartományi rendőrség megalakítása a „jövő zenéje”, Magyar Szó, 2011. március 15., 4. o.
2010-ben 110
Lásd: Uо.

Az érintettek ezekről az esetekről többnyire nem, vagy nem szívesen beszélnek, mert félnek, vagy éppen azért, mert megfenyegették őket, hogy „mi történik velük, ha erről szólnak”.
Külön problémát jelent, hogy az ilyen jellegű incidensek kivizsgálásában még mindig számos hiányosság tapasztalható, valamint hogy az elkövetők ellen indított eljárásokról és azok eredményeiről a hatóságok általában nem közölnek adatokat. Nehézséget jelent annak bizonyítása is, hogy a támadások vagy verekedések nemzeti alapon történtek. Ehhez ugyanis szükséges az ún. szubjektív elem, vagyis az, hogy az elkövető szándékosan követette el a nemzeti alapú incidenst. Ennek hiányában nem létezik a Büntető Törvénykönyv (BT) 317. szakaszában előlátott nemzeti, faji és vallási gyűlölet és türelmetlenség szításának bűncselekménye.

A jelek arra utalnak, hogy a hatalmi szervek nem a megfelelő módon viszonyultak a hatályos törvényeknek a nemzeti incidensek elkövetői elleni alkalmazásához, az eljárások lefolytatásához és a büntetések kiszabásához. Ismereteim szerint a 2002 óta létező Magyar Nemzeti Tanács (MNT) egyetlen ülésén sem foglalkozott napirendi pontként a magyarok elleni nemzeti kilengésekkel. A Magyar Szó internetes kiadásának olvasói szerint Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke viszont „egy kicsit túlbuzgó, neki csak az általunk elhelyezett (magyar nyelvű) falfirkákat kellene átfestenie (és nem a magyarelleneseseket – B. A. megj.), ha van ilyen” (http://www.magyarszo.com/fex.page:2011-08-27_A_gyulolet_vezeti_oket.xhtml).

Elhidegülő viszonyok

Az incidensek miatt elhidegültek a nemzetek közötti viszonyok, különösen a fiatalok között észlelhető nemzeti alapon történő elkülönülés. Az elkövetők ellen a legtöbb esetben továbbra sem indítanak bűnvádi és szabálysértési eljárást, ha pedig indítanak az rendre enyhe büntetéssel, vagy még azzal sem fejeződik be. Ezért nem véletlen, hogy a magyarverések kárvallottjai sokszor nem vállalják a feljelentéssel járó újabb megpróbáltatásokat.  
– A magyarellenesség ott a legerőteljesebb, ahol a szerbség lélekszáma az utóbbi tizenöt évben látványosan megnőtt, ám ennek ellenére az adott terepen még mindig jelentős számú magyar él. A soviniszta életérzés viszont ezt nem tudja elviselni. Zavarja a magyar beszéd, zavarja a magyar zene, a magyar felirat, a magyar zászló, egyszóval minden, ami arra emlékezteti, hogy előtte itt már mások is éltek, sőt: itt is akarnak maradni, és ehhez még mindig elegen vannak. A Vajdaságban jelenleg három olyan település van, ahol a fenti okok miatt gyakori az etnikai töltetű incidens: Temerin, Szabadka és Óbecse, noha ez utóbbiról a híradásokban ritkábban hallunk, mivel mind a rendőrség, mind a helyi politika egyelőre hatékonyan leplezi a dolgokat – írja Csorba Béla (A magyarellenes incidensek okairól – még egyszer, Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, VIII. évf. 162. szám, 2010. augusztus 8.)
A Tartományi Biztonsági Tanács 2011. március 14-i ülésén a 2010. évi vajdasági belbiztonsági helyzet elemzése volt terítéken. Az ülés utáni sajtótájékoztatón elhangzott, hogy „a tartományban egyre kedvezőbb a belbiztonsági helyzet, ami azzal magyarázható, hogy kiváló az együttműködés a belügyminiszter és a tartományi képviselőház elnöke között, valamint, hogy szervezettebb és odafigyelőbb a beavatkozás egy-egy nemzeti indíttatási incidens esetében”.

Újabb kilengések

Az említett ülés után is folytatódtak azonban a magyarellenes és más kisebbségek elleni incidensek. Ezeknek a – sajtójelentések alapján készült (koránt sem teljes) – listája a következő:  

Március 16.: Tiltakozását fejezte ki a Szerb Megújhodási Mozgalom vajdasági bizottága azért, mert Adán emlékművet kapott Damjanich János, és követelték a községi vezetőktől, indítsák meg a szobor eltávolításának eljárási folyamatát.
Március 16.: Márton Sándor házára az Újvidék melletti Kátyon éjszaka „Mađari pod nož”, vagyis a „magyarokat kés alá” szöveget írták.
Március 17.: Muzslyán reggelre több ház falára magyarokat sértő falfirkákat írtak, valamint horogkeresztet festett(ek) ismeretlen tettes(ek).
Március 19–20.: Éjszaka ismeretlen elkövető(k) betört(ek) a kevi templomba és meggyalázták a  szentélyt.
Március 20.: A tartományi ombudsman arra figyelmeztetett, hogy a Vajdaságban gyakran előfordulnak a rasszizmus és az egymás iránti  türelmetlenség nyilvános demonstrálásának jelenségei.
Május 17. – Súlyosan bántalmaztak egy hatodikos magyar kislányt a csókai általános iskolában. Hét szerb diák, hatodikosok és nyolcadikosok vettek részt a támadásban.
Május 18. – A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) Újvidék város ombudsmani hivatalához fordult, amelyben arra hívta fel a figyelmét, hogy Újvidék bekötőútjainál sehol sem látható többnyelvű helyiségnévtábla.
Június 7. – A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) községi szervezete a temerini magyarság anyanyelv-használati jogainak megvédése érdekében sajtótájékoztatón fordult a közvéleményhez: Különféle feliratok, rendezvények bejelentői, meghívói csak szerb nyelven és cirill betűkkel íródnak.
Június 12. – Csorba Bélát, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDO) körzeti szervezetének elnökét és családját idén már harmadszor ébresztették fel éjszakának idején ismeretlen elkövetők.
Július 6. – Az újvidéki AFANS (Újvidéki Antifasiszta Akció) szervezet azt kérte a hivatalos szervektől, hogy tiltsák be – ahogyan fogalmaztak – „a magyar fasiszták háromnapos magyarkanizsai fesztiválját”, amely, megítélésük szerint a fasizmust és a nacionalizmust hirdeti.
Július 12. – A temerini község településeinek ki- és bejárataihoz a régi, szerb és magyar írásmóddal készült táblák helyébe új helységnévtáblák már csak cirill betűsek kerültek.
Július 16. – Összefirkálták a szabadkai Kosztolányi Dezső-szobrot. A talapzatra keresztben négy a szerb összefogásra buzdító S betűt festettek (Samo sloga Srbina spasava), a mellszoborra pedig Hitler-bajuszt rajzoltak.
Július 26. – Többen panasszal fordultak a Magyar Nemzeti Tanácshoz, mivel bizonyos
kábeltévé-szolgáltatók kivontak, illetve kiiktatni szándékoznak egyes magyar adásokat a kínálatból. Újvidéken a Mozaik TV-t fenyegette ez a veszély, Nagykikindán a magyarországi m1, Zomborban a Duna TV szűnt meg minden előzetes bejelentés nélkül. (Újvidéken a Duna TV került le a kábeltévé listájáról, ami nagy felháborodást váltott ki az itteni magyarok körében – B. A. megj.)
Augusztus 1. – Ismeretlen tettesek betörték az üvegeket az újvidéki Muzulmán Központ épületén.
Augusztus 18. – Megölünk benneteket, magyarok – a többi között ez a fenyegetés állt abban a kézzel írott levélben, amelyet ismeretlen tettes/tettesek dobtak a nagybecskereki református egyházközség postaládájába.
Augusztus 25.  – Éjszaka ismeretlen személyek nemzeti gyűlöletet szító, Halál a magyarokra! és egyéb, nyomdafestéket nem tűrő, a magyarokat gyalázó feliratokat írtak az újvidéki újtelepi Jovan Dučić sugárút 47. számú házának bejáratára.
Szeptember 1. – Magyarok, és szerbek között egyaránt felháborodást keltett, hogy az udvarnoki helyi közösség tanácselnöke be szeretné tiltani, hogy a templombúcsú tiszteletére a Szűcs Imre Udvarnoki Magyar Oktatást és Művelődést Fejlesztő Társulat ünnepi műsort szervezzen.
Szeptember 9. – Reggelre meggyalázták a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége szabadkai székházának épületét.
Szeptember 23. – A szélsőséges Obraz szervezet bejelentette, tagjai a hétvégén járőrözni fognak Temerin utcáin, válaszképp a két héttel ezelőtti incidensre, amikor magyar és szerb fiatalok összeverekedtek.

VMDP hirlevél nyomán

Ágoston András ugyan ebben a témában:

 Ágoston András:
Adok-kapok, vagy lélektani hadviselés

     Az elmúlt húsz évre visszatekintve önkéntelenül is adódik a megállapítás, amelyet mind a történelmi VMDK-ban (a tartalékosok kivitele a frontra), mind a Vajdasági Magyar Demokrata Pártban (VMDP) a magyarverésekkel kapcsolatban több alkalommal dokumentumba foglaltunk. Nevezetesen, hogy a szerb hatalom a lélektani hadviselés többé-kevésbé kemény eszközeinek bevetésével szociálpszichológiai szempontból állandó nyomás alatt tartja a vajdasági magyarságot, de, főleg a magyar politikai elit tagjait, s ezen belül is a politikai szervezeteket.

A cél eléréshez más eszközök alkalmazása is párosul (például a nemzeti tanácsokról szóló törvény meghozatala), de a lényeg ugyanaz. Megakadályozni a tényleges magyar politikai autonómia létrejöttét.
Mert a tényleges magyar politikai autonómia a szerbiai politikai szféra legitim szubjektumává tenné a vajdasági magyar közösséget.
Ez a szabály. A magyarverések sorozatában a magyar részről megtörtént kivételesen kisszámú visszavágás (melynek egyes hosszú évekre elítélt részvevői, mint például a temerini fiúk a szenvedő alanyai), napjainkban is zajló instrumentalizálása ezt a szabályt csak megerősíti.
Kis Endre ismert társadalomkutató nem véletlenül állapítja meg, hogy „a társadalmi trauma instrumentalizálása, egyben azt is jelenti, hogy ideologizálódik”.
Ha valaki csak egy kicsit is odafigyel e folyamatokra, látnia kell: ebben az esetben az ideologizálódás a tolerancia-bajnokok fellépésében érhető tetten. Esetünkben az ideologizálódás célja, s eredménye is egyben a nemzeti jellegű összetűzések minden alapot nélkülöző kiegyenlítése, s a (politikai) felelősség elmaszatolása. A tény, hogy a nemzeti jellegű összetűzések felderítése és főleg szankcionálása, az egyik leginkább elhanyagolt társadalmi deviancia, csak megerősíti a fenti érvelést.
Nem csoda, hogy a Temerinben máig tisztázatlan körülmények között a minap lezajlott magyar-szerb ifjúsági összecsapás, s azt követően az Obraz szélsőséges szerb nacionalista szervezet tagjainak „éjszakai járőrözéssel” egybekötött megjelenése, magyar részről mindeddig csak a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) mundér becsületét őrző megnyilvánulásait váltotta ki.

Az ügyben a VMDP, az eddigiektől eltérően, mindeddig nem foglalt állást. Mi sem természetesebb. Amíg a helyi belügyi szervek nem jönnek ki saját értékelésükkel, addig az események kusza sorát csak figyelni érdemes. Annál is inkább, mivel az olyan megnyilatkozás, mint „a magyar közösség nem fog összeroppanni a jelenlegi nyomás alatt” ebben az esetben nem más, mint a valóságtól való menekülés. Örülhetünk, ha nem árt.
Mert itt nem a szokásos adok-kapok, végtelen sorozatról van szó, hanem hosszú évekre visszamenően ismétlődő eseményekről, amelyek vesztesei végeredményben, a vajdasági magyarok.