Print this page
2009 május 04, hétfő

Ős magyar himnuszunk

Szerző: Bobula Ida

A mag népének ősi Himnusza más kincsekkel egyetemben a feledés áldozatává vált a 973-ban megkötött, ún. Quedlinburgi "Szerződést követően, amely országunkat, az akkori kor európai nagyhatalmát kiszolgáltatta az írástudatlan barbároknak és a zsidókeresztény (római) ügynököknek, és amely szerződés megszüntette a Szent Korona függetlenségét.

A jelenlegi Himnuszt azok az anyai ágon zsidó gyökerű Habsburgok pénzelték és erőltették ránk, akik évszázadokon keresztül a nemzeti létünk megszüntetésével, nyelvünk eltörlésével, finnugorizmussal és hasonlókkal próbálkoztak.

A mostani "Alkotmányban" kötelezővé tett Habsburg Himnusz rafinált módon, a szövegbe rejtett negatív, letargikus, vereséget és halált sugalló kifejezések tömegével próbálja elhitetni a Himnuszt maguknak vallókkal, hogy ők egy vesztes nép. Néhány példa: balsors, bűn, rabiga, hamvveder, bújik, üldözés, vérözön, lángtenger, halálhörgés, siralom, holtak, árvák, vész, kín: ezek a szavak jellemzik egy nagymúltú nép nemzeti Himnuszát?

Magyarok, ismerjétek meg eredeti, több ezer éves Nemzeti Himnuszunkat!

 

Maghar Himnusz

Országok országa
Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt
A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted,
Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos,
Hogy föl sem érheted

Mint a magas mennység,
Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere
Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdők,
Hős föld büszke népe,
Ez a te végzeted
Ősi öröksége:

Erős, gazdag vár vagy,
De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt,
Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön
Győzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy,
Emeld fel a fejed!

 

Forrás: Bobula Ida magyarul közölt versét Samuel Noah Kramer angol nyelvű fordítását alapul véve fordította magyarra.

Megnyitva 11158 alkalommal