Magyar Megmaradásért

A hetvenes évekbe készült rajz után végre most elkészítettem a festményt.

A kivégzett honvédtiszt Amerikából hazajövő fia 1989-ben visszatért a rétsági laktanyába 

A zord idő ellenére javában zajlanak az ünnepi megemlékezések az 1956. október 23. –án kezdődött forradalom, majd szabadságharc kapcsán. A korabeli eseményekről sok helyszínen megemlékeznek, de a magyarságot lényegesen érintő kérdésről – mint ahogy az lenni szokott – egyetlen szó sem esik.

„A mi forradalmunk Pesten, március 15-én nem vérontás volt, hanem egy szép ünnep, a szabadság ünnepe: ezerek meg ezerek csoportoztak össze Isten ege alá, ezerek meg ezerek emelték égre kezeiket, s egy szívvel, szájjal mondták Petőfi Sándor után az eskü szavait.”

Amikor leérettségiztem, jelentkeztem az, Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karára, de "helyhiányra" hivatkozva nem vettek fel. Így tehát elérkezett számomra a katonáskodás ideje, akár akartam akár nem.

1956-ban robbant ki a magyar forradalom. Sokak szerint ez a megmozdulás a XX. század kiemelkedő eseménye volt, amelynek hatását még ma sem lehet egészen felbecsülni. Sokan a még 1989-ig tartó kommunizmus jövőjének a fordulópontját látták benne, hiszen a kommunizmus már a 60-as években más lett (az országok szabadabb fejlődés útjára léphettek), mint az 50-es években volt, és ez többek között a magyar forradalomnak is tulajdonítható. Ha a magyar nép azon az emlékezetes októberi napon nem fejezi ki felfogását és nem cselekszik, mindez az "átalakulás" sokkal később következett volna be...

Az okt. 23-i Forradalmat első menetben az írószövetség s az egyetemi ifjúság csinálta. Október 23-a fénypontja a Sztálin-szobor (tömeghipnózis jelképe) ledöntése volt: Sztálin fejét a Szabad Nép elé (a komcsi ideológia legfőbb szócsöve) hurczolták Csepel teherautókkal. A fegyveres harczok 1956. X. 26-án Szent Demeter napján hátak tetőpontjukra. [Ez a szent a zárt közegbe vitt s üdvözítő evangélium (jó hír) diadalünnepe.] Majd X.28-án első menetben a METESZ egyik követelésének teljesülésével (többpárt-rendszer) győzött, majd második menetben (X.30.) a másodikéval (az MDP betiltása) s a Szabadság-téri pártház ostromával győzött. Ez utóbbi volt a vízválasztó a korábbi kőkemény komcsik, pl. Nagy Imre szemszögéből is. Számukra már nem maradt nem volt visszaút.

1956: Hősiesség-Tisztesség-Méltóság

Fecseg a felszín és hallgat a mély. Korunk ötvenhatról szóló szó- és betűáradatáról óhatatlanul e költői sor jut eszünkbe. Hiába ismeri el ugyanis ma már úgyszólván minden történész, hogy 1956-ban forradalom és szabadságharc volt, ha valódi előzményeit, lefolyását s főként a forradalmat megtorlók jellemrajzát, hovatartozását továbbra is tabu fedi. Íme tehát dokumentumfeltáró megemlékezésként a teljes igazság ötvenhatról: népünk igenis a zsidó bolsevizmus ellen lázadt fel.

Az utóbbi másfélszáz évben két nagy forradalma és szabadságharca volt a magyarságnak: 1848. március 15-ével és 1956. október 23-ával kezdődően. Mindkettő arra példa, hogy a legféktelenebb elnyomásból, a legsötétebb zsarnokságból is létezhet kiút és fölemelkedés. Csak hit kell hozzá, bátor elszántság s a nemzeti összefogás eltiporhatatlan akarata. Ha ez kitörölhetetlenül benne él ifjakban s vénekben, akkor fölkeléseinket leverhetik ugyan, de népünket soha. Ha ez a szellem melegíti szívünket, mindig támadnak közülünk új forradalmárok, fölkészült, tekintélyes vezérek, és harcunknak tízezerszám lesznek névtelen hősei.