Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

P2017Dec15

2008. Október 27., Hétfő 18:11

Álság és válság Avagy, hogyan lett a Pannon Pumából leszakadó antilop

Írta:  B KÁNTOR JÁNOS
Értékelés:
(1 szavazat)
Sokan, sok mindent írtak már a globalizálódás árnyairól, a ránk váró veszélyekről. Sajnos, a tőkének elkötelezett, felvásárolt lakájmédia jóvoltából az esetek többsége pusztába kiáltott szó maradt, míg szerzőik – jobb esetben – feltűnési viszketegségben szenvedő csodabogarakként lettek elkönyvelve.
Pedig, nem egy (többek között több magyar) szakember, már évekkel ezelőtt „megjósolta” a bekövetkező világgazdasági válságot, az értékalapot nélkülöző pénzügyi rendszer összeomlását.
 
Ismertették a Rotschild és a Rockefeller kartell vezette Federal Reserve Board (FED) kártékony tevékenységét.
A FED és az amerikai kormány elérte a dollár „világvalutává” tételét, a nemzeti devizatartalékok dollárban tartását, a jelentősebb kereskedelmi tranzakciók dollárban történő elszámolását.
 
Majd a fedezet nélküli papírbankók gátlástalan nyomatásával, és a korlátlanul – természetesen dollárban - felvett hitelek segedelmével felvásárolták a világ dologi javainak, és aranykészletének jelentős részét.
(1913-ban alakul meg a FED, 1971-ben Nixon felmondja a dollár aranyra váltási kötelezettségét, mára a teljes pénzmennyiség 75%-a dollár)
 
Állítólag, ha a világ lakosságát 10 fővel, az összvagyont 100 dollárral vennénk figyelembe, egy ember birtokolna 99, még a maradék kilenc, összesen 1 dollárt.
Lehet találgatni; Milyen nemzetiségű is lenne a 99 dolláros emberke?
Természetesen amerikai.
 
Nos, ilyenformán állunk a sokat emlegetett, dicsőített szabadpiaccal, pontosabban annak alapjaival.
Magyarán, kilóra megvesznek bármit, és bárkit.
 
Nem rossz, mondhatnánk „pestiesen”, annyira nem, hogy többen követni kezdték a „jó” példát. Állítólag, az elmúlt 30 évben a világ összvagyona négyszeresére, a pénzmennyiség pedig negyvenszeresére nőtt.
Ez annyit jelent, hogy a valutáink, értékpapírjaink többségének dologi értékre való cserélhetősége csupán bizalmi alapokon nyugszik. Nagyarányú értékvesztésüket, hitványságuk beismerését, kizárólag az általános krachtól való félelem, valamint az „invisible hand”, a nemzetközi pénzoligarcha „láthatatlan keze” akadályozza meg.
 
Egyszóval, az egész földkerekségen folyik a mutyizás, a fedezet nélküli hitelpénzek kibocsátása, a „munka alapú” tőke, kamatok útján történő elszippantása.
A Világkereskedelmi Szervezeten (World Trade Organisation), a Világbankon, a Nemzetközi Valutaalapon, keresztül történik a „független” országok gazdasági befolyásolása, majd a tőkekivonás rémképével megvalósított zsarolások sorozata.
A nagy „húzd meg, ereszd meg” játék - a kamatláb machináció, csökkenő-növekvő infláció, tőkekivonás, pénz kibocsátás, recesszió, konjunktúra - ciklusainak ismerői (okozói!), mindennemű értékteremtő tevékenység nélkül irreális hasznot zsebelnek be.
 
 „Így megy ez mindenütt, ez a nyitott gazdaság természetes velejárója.” – Nyugtatgattak szakembereink.
 
Elhitetik velünk, hogy a tőke „fiaztatása” az igazi munka, az érték, a produktum. Természetes dolog, a valósággal, a reálgazdasággal köszönőviszonyban sem lévő tőzsde mindenek felettisége. Kreált „szaktekintélyek” félmondata elegendő a részvényindexek zuhanásához, nemzeti gazdaságok tönkretételéhez, kormányok zsarolásához, a zavarosban történő halászáshoz. Nagyon is rendjén van, hogy a szegényebb országok nyersanyagkincse, munkaereje a hatalmasokat gazdagítja. A világpiac szent és sérthetetlen. Megállíthatatlanok az egekbe szökő olajárak. Miközben nem egy multinacionális olajforgalmazó profitja jócskán túlszárnyalja Magyarország egész évi bevételét. Az energiaszektor urai – hisztérikus áraikkal - madzagon rángatják az egész világpiacot, majd gondosan ügyelnek a „nagy nehezen” stabilizált ár magasabb voltára. Az állami vállalatok csak veszteséget termelhetnek, törvényszerű az emberek nagy részének munkanélkülisége.
Mindenekfölött áll a gazdasági növekedés, amely közel sem a növekvő igények kielégítését, sokkal inkább a növekvő profit éhséget szolgálja.
 
Igen, semmi sem elég. Mindenki a klímaváltozás borzalmairól beszél, annak következményeitől retteg, mégis tovább fokozzuk a fosszilis energiahordozók felhasználását, elégetését, egy-kétszáz év alatt éljük fel a hosszú évmilliók teremtette készleteket. Egy pillanatra sem állítjuk le motorfűrészeinket, halomra döntjük a több százéves famatuzsálemeket, és másodpercek alatt futballpályányi őserdőt irtunk ki. Tesszük mindezt annak tudatában, hogy az őserdő ad otthont több millió állat és növényfajnak, stabilizálja a Föld klímáját, szűri a levegőt, tisztítja a vizet. Az emberi telhetetlenség visszafordíthatatlan, drámai folyamatokat indított el szűkebb és tágabb élettereinkben. A szerteszórt mérgeink már a jegesmedvék szervezetében is kimutathatóak. A hőmérséklet emelkedése, pár évtized alatt a sarki jégtakarók olvadását, a tengerszint emelkedését okozhatja. Szigetek, államok tűnhetnek el a földszínéről, járványok, természeti katasztrófák, háborúk, felkelések sorozata tizedelheti meg az emberiséget, valamint kipusztulhat a létező fajok 20-30 százaléka.
 
Ezek után nézzük, hogyan is állunk, mi magyarok ebben a „minden, mindennel összefügg” világban?
A szocializmus légvárainak ledöntése után, az önjelölt rendszerváltókból álló pártok, kormányok az átkos kádári örökség 20 milliárd dolláros tartozására, a mindent megoldó, liberális jelszavakra hivatkozva, elkezdték az ország vagyonának áron aluli kiárusítását. Mindennemű társadalmi felhatalmazást nélkülözve, mára eltüntették Magyarország vagyonának jelentős részét. (zsiványáron számolva is több mint 1500 milliárd forint)
Folytak a százmilliárdos beruházások, s mintegy mellékágként a 10-15%-os kenőpénzek (alvállalkozónként), a „lerohasztjuk, majd elherdáljuk technikák”, a „tocsikolások”, a „czuslágolások”, az olajszőkítések.
Mindeközben, csak az állami adóság 80 milliárd dollárra növekedett.
 
De ne kérdezzük, hol a pénz, tudjuk; „az emberek zsebében”. Ne kérdezzük miből lettek a milliárdok, tudjuk; „Rotschild sem kártyán nyerte az első milliókat”.
Hát igen, nagy zsebek és éhes szájak országa vagyunk. Az ország lakosságának 80%-a teljességgel vagyontalan, a bérek, bérjellegű juttatások színvonala az uniós átlag ötöde. Mindemellett a Magyarországon jelenlévő multinacionális cégek profitja évente több mint 20%-al nőtt.
 
Összességében elmondható, hogy egy a nemzetközi pénzoligarchák csapdájában vergődő, szuverenitását vesztett országgá, vagyis gyarmattá lettünk.
 
Ilyen viszonyok közepette érte a magyarságot, és az egész emberiséget az amerikai jelzálogpiac összeomlása.
Ami önmagában minden komolyabb megrázkódtatás nélkül kezelhető lett volna.
 
Csakhogy, a kapzsiság, a harácsolási vágy által teremtett kártyavár, egy hazug, virtuális világ építőkövéről van szó.
Vagyis- ahogy az „Ősi történetek, ősi kódokban” olvasható -, „ledőlnek égig érő tornyaink”.
Mert, ne higgyük, hogy csupán egy múlandó pénzügyi-, gazdasági válság a tét. Még csak az első „torony” dőlésének vagyunk tanúi, a „templom” még ezután következik.
 
Nem elég az amerikai átlagpolgár 6000-es „holdjáróját” 1600-as családi autóra cserélni, nem elég átgondolnunk valódi szükségleteinket.
Nem elég - a várható polgárháború elkerülése miatt - Obamát elnöki székbe juttatni.
 
Teljes paradigmaváltásra van szükség.
Újra kell értékelnünk önmagunkat, egymáshoz, a természethez, Istenhez való  Istenhez is.
 
 
                                                                                                 B. Kántor János

Megjelent: 1389 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 316 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.2%Canada 1.1%
Romania 6.2%Serbia 0.8%
United States 4.3%Switzerland 0.4%
Germany 3%Australia 0.3%
Russian Federation 2.9%France 0.3%
Ukraine 2.8%Italy 0.2%
Slovakia 2.2%Netherlands 0.2%
United Kingdom 2%Belgium 0.2%
Sweden 1.7%Greece 0.2%
Austria 1.5%Kuwait 0.2%

Today: 312
This Week: 3048
Last Week: 5187
This Month: 10808
Last Month: 26389
Total: 1678332

Belépés