Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Sze2018Sep26

2009. Június 20., Szombat 21:50

Megtévesztő magát magyarnak eladó filmnek és könyvek

Írta:  Bakay Kornél
Értékelés:
(11 szavazat)
Kedves Mindannyian, Azért küldöm ezt a levelet,hogy nehogy bedőljetek annak a megtévesztő, magát magyarnak eladó filmnek és könyvnek, melyről a következő levél szól. Ismerd meg, ismertesd meg, mit akarnak eladni számunkra -na vajon kik- "magyar történelemként".

Dr. Bakay Kornél:  Megtévesztő, magát magyarnak eladó, filmnek és könyvek

24 kötetben megjelenik Magyarország története.

A józanul gondolkodó ember nem érti, miért ez az elvakult indulat a magyar ősmúlt tárgyalása kapcsán. 24 kötetben megjelenik Magyarország története Romsics Ignác főszerkesztésében

"a hivatalosan elismert és támogatott magyarországi történész műhelyekben megállt az idő"

"ha az erre kiképzett „szakértőknek” sikerül hiteltelenítenie mindazt, amit magunkról eddig tudtunk és hittünk, akkor históriai immunrendszerünk semmisül meg, s csak idő kérdése teljes önfeladásunk"

Megjegyzések a „Magyarország története” sorozat nyitó köteteihez

Az elmúlt hetekben feltűnően gyakran találkozhattunk a Kossuth Könyvkiadó és a Metropol Könyvtár reklám szövegeivel mind a televízióban, mind a Magyar Rádióban, mind a folyóiratokban, hirdetvén: rendkívüli históriai esemény részesei lehetünk, mivel 24 kötetben megjelenik Magyarország története Romsics Ignác főszerkesztésében, a hazai – úgymond - „legnevesebb történészek” tollából.

Ügyes fogással a nyitó kötetet 495 Ft-os ún. bevezető áron adták, adják, mégpedig nem a könyvesbolti hálózatokban (ahol valóban megdöbbentően túlzó 50-60 %-os terjesztői díjat kérnek!), hanem az újságárusoknál. Viszik is tömegesen az „Őstörténet és honfoglalás” c. kötetet, amelynek szerzője Fodor István, az ún. finnugor irányzat egyik legmegrögzöttebb, ortodox képviselője.

A 104 oldalas A/4-es formátumú kötet, s természetesen a hozzá kapcsolódó tv-műsor is, úgy tárgyalja őstörténetünket, mintha az elmúlt évtizedekben a történettudományban a legcsekélyebb változások sem következtek volna be, mintha a finnugornak nevezett rokonság 2009-ben is kőkemény igazság volna.

Természetesen a /finnugor/ nyelvcsaládhoz tartozunk mi magyarok is.” – írja a szerző.

A kiválasztott képek közül nyolc, beleértve a teljes tükörbe helyezett nyitó képet is, a rénszarvas vadász osztyákokat mutatja, akikhez sem embertanilag, sem genetikailag, sem néptörténetileg az égvilágon semmi közünk sincs!

Nyelvük valóban rokonságot mutat a magyar nyelvvel, ez a rokonság azonban nem úgy jött létre, ahogyan belénk sulykolni igyekeznek. Fodor István módszertanilag is ugyanazt az utat járja ma is, mint amit 25-30 évvel ezelőtt járt, vagyis perdöntőnek nevezi a visszafelé következtetést, azaz a retrospektív módszert, amely szerint a XIX-XX. századi vogul és osztyák népművészetben fennmaradt motívumok visszavezethetők (!) a régészeti korokba, azaz öt-hat ezer évvel ezelőtti időkbe. Mivel az obi ugorok a XIX. században (!) az ősi sziklarajzokhoz hasonló tetoválásokat is használtak, ezek „kétségbevonhatatlan bizonyítékai annak, hogy a sziklarajzokat több ezer évvel korábban (!) finnugorok készítették”. Ez a megdöbbentően primitív és abszurd eljárás, véli és állítja a szerző, teljesen tudományos és elfogadható, ellenben a nemzeti hagyományaink és krónikáink szkíta-hun rokonságtudata tudománytalan, dilettáns megközelítés. Nincs is említés róla az egész kötetben!

Szabad úgy magyar őstörténetet írni, hogy a szkítákról és a szarmatákról csak annyit közölnek, hogy iráni nyelvűek voltak, tehát semmi közünk sincs hozzájuk, a hunokat pedig egyetlen szóval sem említik meg?!

A 14-35. oldalakon 45 esetben szerepel a „feltehetően”, „talán”, „valószínűleg”, „vélhetően”, „megegyezés szerint”, „sejthetően”, „minden bizonnyal” kifejezés, amely jelzi a teljes bizonytalanságot, a feltevések megalapozatlanságát. De miért nem tárgyalja a legfrissebb feldolgozás a genetikai vizsgálatok eredményeit, amelyek egyértelműen kimutatták, hogy a magyarság nincs rokonságban az ún. finnugor népekkel, miért nem tárgyalja a finn régészek legújabb kutatásainak összegzését, amelyek elutasítják az uráli és a finnugor időszak és a közös őshaza feltételezését?

Miért nem adja rövid összefoglalását a korszerű nyelvészeti vizsgálatoknak, amelyek kimutatták, hogy az obi ugor nyelveknek a magyar nyelvhez kötődő kapcsolatai roppant szerények és csekélyek, az ún. uráli korra rekonstruált etimológiák száma mindössze 284 (ebből 148 bizonytalan), a finnugor etimológiák száma 419 (ebből 207 bizonytalan), az ugor etimológiák száma pedig csak 105 (s ebből 52 bizonytalan)! A szerény mértékű nyelvrokonságnak legvalószínűbb oka nem az ősi rokonság, hanem a közös kapcsolatok, érintkezések hatása, amely kialakított egy közlekedő nyelvet.

A szerző is érzi a feloldhatatlan, súlyos ellentmondást a felfestett őstörténet és a magyarság későbbi története között, ezért a második fejezettől – noha megmarad a hivatalos változat hirdetése mellett - igyekszik elhitetni, hogy a magyarokat mind Magna Hungáriában, mind Kazáriában, mind Etelközben annyi „külső hatás” érte, hogy – bár az örökös vándorlás miatt az ekhós szekér maradt a haza számukra – mégis nagy változáson mentek keresztül. A „zord északi vidékekre kényszerült rokonaink” műveltsége degradálódott, az „előmagyarok” azonban, valamilyen csoda folytán, nem kényszerültek a tajgára és a tundrára, nem lettek rénszarvastenyésztők és medve-tisztelők, hanem lovas néppé váltak.

Nyilvánvalóan súlyosan torz és hamis ez az őstörténeti kép! A magyar etnikum és a nyelv nem 1500 évvel ezelőtt jött létre, s nem a nagyállattartásra való áttérés okozta az ősmagyar etnikum kialakulását.

Tárgyilagos kutató számára felfoghatatlan ez a makacs ragaszkodás az ósdi finnugor őstörténeti elmélethez. Nem érti, miért tudománytalan minden más megközelítés? A józanul gondolkodó ember azt sem érti, miért ez az elvakult indulat a magyar ősmúlt tárgyalása kapcsán?

A 38. oldaltól a képek is azt mutatják, hogy egy egyedi és magas színvonalú kultúrával rendelkező nép emlékei alkotják múltunk hagyatékát, amelyben nyoma sincs rénszarvas-, medve- vagy lúdkultusznak, nyoma sincs a primitív szibériai sámánizmusnak, nyoma sincs a vogulok és osztyákok igen szerény emlékanyagának, akik még a XVII-XVIII. században is egyszerű botíjakkal, falándzsákkal, kőkésekkel és hegyes botokkal voltak felszerelve, s csak ólmot tudtak önteni. Az archeológia megcsúfolása, hogy magasan fejlett neolitikus, réz- és bronzkori kultúrákat sorolnak ún. finnugor népekhez, pusztán azon az alapon, hogy manapság és a közelmúltban (!) ezeken a területeken finn típusú nyelveket beszélő néptöredékek is laktak, illetve laknak. Sőt, olyan „csúsztatásoktól” sem rettennek vissza, hogy 40 ezer évvel ezelőtti őskőkori kultúrákat „zürjénföldinek” mond a szerző, valamint 10 ezer évvel ezelőtti településformákat XIX. századi osztyák sátrakkal hasonlítgat össze.

Az államalkotó, meghatározó európai hatalomként működő magyarság őstörténeti múltja biztonságosan, állítják a hivatalosan elismert történészek, csak a Kr.sz. utáni IX. század elejéig követhető visszafelé, (zárójelben jegyezzük meg: a szerző az i.e. jelzést használja a Kr.sz. előtt és után helyett !), feltételesen talán az V. század is szóba hozható, de a magyar népet nagy múltú, ősi népnek semmiképpen sem szabad nevezni. Ez ugyanis tudománytalan dilettantizmus, a finnugornak nevezett töredék népek esetében azonban ez kőkemény tudomány.

A „Magyarország története” sorozat első kötete semmi újat, semmi többletet nem ad, ellenben minden elfogulatlan olvasó meggyőződhet újra és újra a mai hivatalos történészek hamis kettős mércéjéről.

Vajon a sorozat többi kötete is hasonló szellemben készül? Legyenekóvatosak!

A sorozat második kötete „Az államalapítás” címet viseli.

Szerzője a pécsi Font Márta, s ez már eleve garancia arra, hogy az elmúlt hatvan esztendő alatt kialakított „hivatalos történeti képet” festi fel a kötet összeállítója.

A csábos és vevőcsalogató 495 Ft után ez a könyv már 1590 forintba kerül, de bizony nem éri meg az árát, noha szép kiállítású a kötet, hála az „Europas Mitte um 1000” c. német kiadású (WBG Darmstadt, 2000) kötet illusztrációinak!

A hamisságok ebben a kötetben jobban el vannak rejtve, sokszor hirtelenjében fel sem figyelünk rájuk. Például: „Géza nagyfejedelem szereplése váratlan.” Miért? Mert a „barbár szokásjoggal szakított”, azaz elsőszülött fiát tette utódjává. Csakhogy ez éppen úgy nem igaz, mint az, hogy „Taksony azon kevesek közé tartozott, aki túlélte az augsburgi vereséget és visszatért a Kárpát-medencébe.” Az elsőszülött trónutódlása Álmos nagyfejedelem korától igazolható, s Taksony elsőszülöttje volt maga Géza is. S az Álmos-Árpád-dinasztiában (819 – 1301) számos a példa erre.

Taksony herceg 955-ben részt sem vett a Lech folyónál szerencsétlenül járt kisebb létszámú magyar sereg hadjáratában! A XVI. (s nem 14.) századi Aventinus ugyan felsorolja Bulcsú, Lél és Súr mellett Csabát és Taksonyt is, ám ez közismerten téves adat! De így kell fogalmazni azért, hogy az olvasó átérezze a csatavesztés szörnyű súlyát, amely „rákényszerítette” a barbár magyarokat a nyugat felé nyitásra. Az erős magyar állam szóba sem jöhet, hiszen akkor a kalandozó rablóbandák „keresztényi megtérését” nem lehetne kényszer-lépésként tálalni.

Arról pedig szó sem esik, hogy a Magyar Nagyfejedelemség, egyedül Közép- és Kelet-Európában, független (szuverén) hatalom volt, amelynek fejedelmei igenis maguk döntöttek minden fontos kérdésben. Így a római judeo-kereszténység felvételében is, mivel az, ellentétben a keleti kereszténységgel, nem járt függőségi viszonnyal! A szerző a nyomasztóan magyarellenes ún. szegedi iskola (Kristó Gyula, Engel Pál, Róna-Tas András, Makk Ferenc) szellemiségének kritikátlan szószólójaként festi fel a Kárpát-medencei „törzsi államok” létezését, sőt még egy térképet is készítettek a sokféle „törzsi országról”, holott a X-XI. században törzsekről és barbár törzsfőnökökről egyáltalán nem beszélhetünk. Mindaz, amit Koppány hercegről ír, régi, elavult közhely, Gyula és Ajtony pedig azért marad „törzsfő”, hogy ki lehessen mondani: „István király keresztény királysága lassabb ütemben terjedt ki a Kárpát-medence egészére, mint korábban feltételeztük.” Ám ez a kijelentés is légből kapott.

Ezek után a tárgyilagos olvasót már aligha lepi meg mindaz, amit a koronázásról, a Szent Koronáról, a palástról és a jogarról ír a bal felé erősen elkötelezett szerző. Ósdi ítélkezések sorjáznak egymás után, hiszen „régóta tudjuk, hogy a korona két részből áll”, hogy a jogart Henrik császár adta István királynak, hogy a palást miseruha volt, etc.

A vármegyerendszer és az egyházmegyék létrehozása önmagában a legfényesebb bizonyíték István királynak a Kárpát-medence egészét magában foglaló országára. Önálló magyar állam-felépítést feltételezni azonban egészen tudománytalan eljárás,

„szembesülnünk kell azzal a kellemetlen ténnyel, hogy a megalkotás módja, a megyék megszervezését kialakító politikai elképzelés teljesen ismeretlen.”

Az első két kötet elolvasása közben és után sok emberben felmerül a kérdés: mi volt a valódi célja ennek a sorozatnak? Miért sulykolják továbbra is a régi közhelyeket, miért hallgatják el a rovás betűs írásbeliségünket, miért nevezik barbár nomád népnek IX-X-XI. századiőseinket?

A sorozat felkért szerzői mindannyian tudják, hogy a nemzet lelki-szellemi egység, amelynek két alappillére van:

1. A közös múlt ismerete és vállalása, beleértve a történeti hagyományokat, a legendákat, mítoszokat, meséket is, valamint

2. A jövendő közös elképzelése és építése.

Minden nemzet, a holtak és az élők eltéphetetlen szoros egysége, amelyik nép tehát – bármilyen okból – megtagadja a múltját jelentő valós őseit, az gyökerét vesztett faként, elpusztul.

A magyar nép tradicionális tudatában ezredév óta az él, hogy egy ősi népesség leszármazottai vagyunk, tagjai a nagy múltú szkíta-hun-avar családnak, amely legalább háromezer éve meghatározó tényezője a világnak.

Ezek a lovasíjász nemzetek igen sokat adtak az egyetemes világnak, miközben maguk is sok mindent átvettek másoktól. Ha ezt a tudatot sikerül belőlünk kiölni, ha az erre kiképzett "szakértőknek” sikerül hiteltelenítenie mindazt, amit magunkról eddig tudtunk és hittünk, akkor históriai immunrendszerünk semmisül meg, s csak idő kérdése teljes önfeladásunk.

Mindenki láthatja, tapasztalhatja: ez a folyamat manapság gőzerővel zajlik, sőt egyre agresszívebben lépnek fel a „tudatformálók” mind az iskolákban, mind a ismeretterjesztő fórumokon. Dühödten támadnak az ún. Árpád-sávos zászlóinkra, a turulmadarunkra, eltorzítva értelmezik a Szkíták aranya c. kiállítás tanulságait, mellesleg szólván ugyanaz a szerző (Fodor István) végzi el a magyar múlt „szkíta-mentesítését”, akiről fentebb már szóltunk!

Nem ritka, hogy jó szándékú magyar tudósok is beállnak a sorba s kimutatják például, hogy a turul szó a XIII. század végén élt Kézai Simon eszelménye, szüleménye (Benkő Loránd, Magyar Nyelv 105/2009), tehát nem magyar nyelvi valóság, hanem a feltételezetten (!) kipcsak török nyelvű besenyőktől vehette át a krónikaíró. Mintha ezáltal (ha ez valóban így volt), nem a mi ősi hagyatékunk volna ez a fogalom, ez a szó ! De bizony az, hiszen a besenyők is édes testvéreink voltak, több fejedelmünk felesége is közülük való volt.

Szomorúan vehetjük tudomásul, hogy a hivatalosan elismert és támogatott magyarországi történész műhelyekben megállt az idő!

Dr. Bakay Kornél
Magyar Örökség-díjas régész


 

"Ahogyan van szemetek, hogy a fényt meglássátok, van fületek, hogy a hangot meghalljátok, úgy van szívetek, hogy az időt megérezzétek. S minden idő, amit nem a szívünkkel érzünk meg, elveszett idő!"   (Márai Sándor)

Megjegyzés: az elmúlt hónapokban mozgósítottak minden olyan eszközt, és erre felkészített személyt, aki/ amely a MAGYAR ügy lejaratására, szellemi félébredése megakadályozására, lelki magyartalansága lerontására lett előkészítve.

Nem csak a tudományosnak hazudott területeken!

Át akarjak venni a kezdeményezést és az irányítást az ELO MAGYAR SZAKRALITASBAN !!!

A szellemi csoportok és irányzatok között megjelentek és hirtelen a legaktívabbak lettek a MEGVEZETO és VAKVAGANYRA TERELO HAMIS csoportok. Hangzatos szavak mögé bujtatva megpróbálnak ELERE ALLNI a MAGYAR SZELLEMI FELTAMADASNAK..... Mutatós formaruhákban lelek nélküliség, a szeretet és a KEGYELEM teljes hiánya.....helyette a szokásos FEGYELEM! Ismeretlen, arc nélküli, vagy kitalált nevek mögé bujtatott csoportok és vezetőik. Rászervezésék, és a szétdaraboló, megosztó szándék latszik világosan.LEGYÜNK TUDATOSAK ! TANULJUK MEG ÉSZREVENNI A HAMISSÁGOT ! TARTSUK EGYMÁSSAL A KAPCSOLATOT !...és NE FELEDJUK, JóISTEN VELÜNK VAN, elleneink VELE HARCOLNAK, és saját gonoszságukkal, félelmeikkel, önzésükkel, kapzsiságukkal !!!ELÉG FELISMERNI ÉS NEVÉN NEVEZNI A HAMISSÁGOT, több nem kell ! EREJÜK FOKOZATOSAN ELVÉSZ MAGÁTOL, IDEJÜK LEJÁRT - és ezt ők tudjak a legjobban ......Hiába a CONCORDANTIA KARPATI fedőneve......Czeke András

Beküldte: Hámori Ede
+36707764210

Bakay Kornél video beszéde 2009 március 28:

 

 

Eltárolt hozzászólások

Megjelent: 4623 alkalommal Utoljára frissítve: 2012. Június 30., Szombat 15:21

Hozzászólások  

 
Subartu
#8 Subartu 2012-06-27 14:15
Nagy kár, hogy Bakay urat is beültették a Jobbikos hintába, már amennyire a fenti videó filmecske alapján meg lehet állapítani. Mentségére szolgál, amit mond és amit ír, az kifogástalan, azzal nincs hiba, sőt... Talán éppen ezért kívánták a mózeshitű jobbikos vezetők csalimadárnak felhasználni a 2010-es választásokra.
Idézet
 
 
laci7
#7 laci7 2012-06-27 11:15
meg annyit habar nem ehhez a temahoz tartozik hogy Szakaly Ferenc es ugy latom az itt emlegetett Fodor akivel irta Szakaly valamely konyvet amiben totalisan bemocskoljak a Matyas ideji kenyermezei diadalt!

a kenyermezei csatarol 15 ! feljegyzes van az akkori iroknal hogy 45-100 ezer torokot vertunk meg!

de ez a szakaly es fodor patkany talalt valahol 2 olyan irast ahol 15ezer es 20 ezer torokot emlegetnek[ az egyiknel a datum sem talal mert 1479 helyett 1477-et ir de ugy is 'hitelesnek' mondja ez a Szakaly patkany azt hogy 20 ezer torok volt csak ,mondvan hogy azon kivul nem hasznalhato forras mert 1477et ir']

de akkor miert hiteles az hogy 20 ezer torok volt ha z evszam sem talal!!!

es vegul azt hozzzak ki hogy meg 15 ezren sem voltak a torokok es hogy csak valami portyazo torok banda volt es nem hadjarat!

es ez alapjan teszik ki angolul is!!!!!!!

vagyis a Matyas ideje beli legnagyobbnak mondott csatankbol csinalnak egy portyazo tokok elleni csatat aki maximum 15ezren voltak

a wikipediara ugy teszik ki hogy 6ezer-2-ezer torok volt.

mikozben a romanoknal a maximalis szamot mondo adatok alapjan allitjak ossze a tortenelmet es ez van angolul is terjesztve!


es termeszetesen az ilyen magyarazatok azok letolthetok direkt a wikipedia oldalrol pdf-be.

de mas ami a dicsosegunket szolgalna azt meg sem emlitik!!!!
Idézet
 
 
laci7
#6 laci7 2012-06-27 10:51
'''A kiválasztott képek közül nyolc, beleértve a teljes tükörbe helyezett nyitó képet is, a rénszarvas vadász osztyákokat mutatja'''
Idézet
 
 
mehecske
#5 mehecske 2012-02-05 14:58
Okosak a magyar urak! konyveket olvasnak! igazi! konyveket!Amit penzert vesznek amit sajat fajukbol csinalnak a sajat nyomdajukban.a nem sajat embereik Ez a valami ezt elerni,hogy "onkent es dalolva"-----es miert nem forditva tortenik a dolog?Valasz:mert okos ertelmes felvilagosult olvasottak az "urak"
Idézet
 
 
mehecske
#4 mehecske 2012-02-05 14:46
"Nem ritka hogy jo saandeku Magyar tudosok" A nem letezo "Magyar"tudosok?
Idézet
 
 
mehecske
#3 mehecske 2012-02-05 14:44
"Mi volt a valodi celja ennek a sorozatnak" hat az hogy a Magyarsag osi jogat itt megszuntessek es az o osiseguket hejezzek a hejebe.
Idézet
 
 
Laci
#2 Laci 2012-02-04 18:43
Idézet:
Szomorúan vehetjük tudomásul, hogy a hivatalosan elismert és támogatott magyarországi történész műhelyekben megállt az idő!
Nem állt meg az idő, hanem felgyorsult. Egyre gyorsabb ütemben, egyre nagyobb erőbedobással igyekeznek ellensúlyozni a magyarság öntudatra ébredését, valós múltja iránti érdeklődésének megnyilvánulásait. Amint a Hámori Ede által beküldött idézet is ezt a meglátásomat támasztja alá.
Idézet
 
 
Gyzoltán
#1 Gyzoltán 2012-02-04 13:33
Még csak ismerkedem a témákkal, a honlappal. De!
Máris kikívánkozik e cím alapján a kérdés, anélkül, hogy az írást olvastam volna: mi van azokkal, kik megtévesztően, magyar nevet felvéve, magyar nyelven szolgálják ügynökként, kémnek tekinthetően, idegen, ellenséges hódító állam érdekeit, akár a legmagasabb szinten is?
Természetesen nem jelölhetem meg, hogy a zsidókról és Izraelről írom, amit írok, mert az nem ildomos.., nem illik zsidózni! Már-csak azért sem, mert minden billentyűleütés a számítógépen beazonosíthatóan rögzítésre kerül!
Azért, az senkinek sem árthat, ha tanulmányozza a szent Talmud tudni valóit...
Gyöngyösi Zoltán
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 208 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.7%Serbia 1.1%
Romania 5.3%Canada 1%
United States 4.4%France 0.4%
Russian Federation 3.4%Switzerland 0.4%
Ukraine 2.8%Australia 0.4%
Germany 2.5%Netherlands 0.2%
Sweden 2.3%Belgium 0.2%
United Kingdom 2.1%Italy 0.2%
Slovakia 2.1%Poland 0.1%
Austria 1.3%Spain 0.1%

Today: 52
This Week: 1463
Last Week: 4516
This Month: 15986
Last Month: 22295
Total: 1924248

Belépés