Az akadály-kezelés célja a megbénulás megelőzése vagy legyőzése. Az élet nem áll meg, tehát haladni kell vele. Ezért jobb kitörni a beszorulásból és rossz irányba menni mint lemondani a vezérlésről és a körülményekre bízni működésünk folyamatát.

Az előbbi fejezetben a bizonytalanságot akadályhoz hasonlítottuk. Mivel hogy mind a kettő ugyanazt a szellemi feszültséget okozza, az ott említett lelki fölkészültség és a feszültség elemzése az akadályok, gondok, problémák kezelésére is vonatkozik. A magabiztosnak nincs leküzdhetetlen akadálya. Úgy találja meg az utat célja felé hogy észben tartja sajátosságát - tehetségét, gyenge pontjait, hajlamait - és a megfelelőség (nem atökéletesség) mércéjével tervez.

Habár az akadályok alakja végtelen, jellegük csak kettő: vagy ön-okozott vagy kül-forrású. Az ön-okozott akadályokat tetteink vagy mulasztásaink okozzák. Mivel hogy tevékenységünket képesek vagyunk vezérelni, ezt a jellegű akadályt könnyebb kezelni. Egy kül-forrású akadály viszont a környezet vagy mások tettei eredménye. Mivel hogy környezetünket és másokat csak határoltan tudjuk vezérelni, ezt a jellegű akadályt nehezebb (de nem lehetetlen) kezelni.

Egy társaságban, az akadályok kezelését a vezetés szabályai szerint osztjuk szét. Annak adjuk a feladatot aki arra legképesebb, lehetséges rend-fokozatától függetlenül. Bizonyos ügyeket viszont a vezetőnek személyesen kell intéznie. De ha arra nincs szűkség, jobban teszi a vezető ha egy alárendeltre bízza az efféle feladatokat (de ez már a megbízás szakértelemhez tartozik). Itt viszont vigyázzon a vezető hogy csak a feladatot ruházza át alárendeltjére mert a döntés és a felelősség minden esetben a vezetőt terheli.

Most pedig nézzük meg az akadályok, gondok, problémák kezelése lényegét (teljes tanulmányra itt nincs hely):

• Vezéreljük a szellemi feszültséget, azt a belső ösztönzést ami a megoldást vagy netán az elmenekülést sürgeti. A feszültség magában nem rossz mert - egy bizonyos határig - emeli a szellemi teljesítményt. A túlfeszítés eredménye viszont a szellemi összeomlás.
• Nézzük meg helyzetünket a kellő távlat szerint. Ez a lépés megvilágítja a cselekvés szükségességét. Érdemes-e megtámadni egy helyzeti kialakulást ha az nem fenyeget, ami talán még jó hatású is lehet? És még ha fenyegető is, pazaroljuk-e időnket, erőnket a probléma megfejtésére mielőtt megtudjuk hogy van-e arra egyáltalán szükség?
  • Keressük a cél felé vezető utat. Egy akadály előbukkanása egy helyzeti változás amelyből egy új út nyílhat a cél felé. Itt sokat segít a párhuzamos (nem a soros) gondolkozás.
  • Valósítsuk az akadályt. A fontoskodó a nem-létező gondot is meg akarja oldani; például javítani akarja a jól-működőt, tökéletesíteni a tökéleteset. Itt is kérdezzünk egyszerű kérdéseket: Létezik-e valójában itt gond? Egy helyzeti gond olyan akadály amire nem számítottunk tervünkben, de visszatart bennünket attól hogy ott legyünk ahol lenni akarunk. Ha célunk az hogy ott maradjunk ahol vagyunk, akkor az akadály az ami itt maradásunkhoz erőfeszítést igényel. Ha az akadály nincs utunkban akkor nem valódi akadály. Akkor sem az ha kezelését már tervünkben kidolgoztuk. Ebben az esetben csak végre kell hajtani tervünket. Itt viszont meg kell jegyezni hogy ha a terv egy esetleges akadály kezelését a végrehajtás lépésre hagyta, akkor az valójában akadály lehet. Ahhoz hogy egy akadály valóságos legyen két föltétel szükséges:
    • Visszatart bennünket,
    • Kezelése nem lett kidolgozva tervünkben.
  • Érvényesítsük az akadályt. Egy akadály lehet valóságos de a megadott körülmények között nem érvényes - ha például megvannak a kezeléséhez kellő eszközök és javak. Ilyen esetekben lehet hogy döntéseket kell hozni de az akadály nem okoz gondot.

• Cselekedjünk. Ha egy akadály valóságos és érvényes, ne azt kérdezzük hogy hogyan kezeljük, hanem azt hogy mit tegyünk mert a kettő nem ugyanazt a választ fogja adni? Itt is az ésszerű kérdésekből születnek ésszerű válaszok. Idő és erő pazarlás neki állni a gond megfejtéséhez anélkül hogy előre átgondoljuk a megfejtett gond esetleges hasznát.
  • Szabaduljunk meg tőle. Néha, pláne személyes ügyekben, elég ha türelmesen meghallgatjuk a gondok kifejezését és megértéssel válaszolunk. Ide semmi más nem kell - ennél több még árthat is. Sok esetben, pláne amikor nincs időnk sokat foglalkozni egy problémával, a legjobb az ha megszabadulunk tőle. Lehet hogy ennek a kezelési módszernek lesz későbbi másodhatása (új gondok), de néha az a legjobb eljárás ha az akadályt az ahhoz kellő erővel egyszerűen odébb tesszük.
  • Hatástalanítsuk. Ez a kezelési módszer különösen hasznos ha nincs, vagy túl kevés a megbízható értesülés (információ). Olyan erőt erőszakoljunk rá a körülményekre amivel az akadály hatását - nem annak okát - célozzuk. Fölösleges kitalálni egy gond okozóját ha az a tudat nem segít hatása csökkentésében. Ez nagyjából annyi mint ha kikerülnénk az akadályt.
  • Ellensúlyozzuk hatását. Hozzá kellő erővel fölborítjuk az akadályt. Igaz hogy a spórolás előnyös, de az erők arra valók hogy használjuk a kellő időben.
  • Oldjuk meg. Ez a kezelési módszer nem kívánatos mert sok időt és szellemi erőt igényel. De néha ez az egyetlen hatásos módszer. Ha a gond megoldását másra bízzuk, pontosan adjuk ki a föladatot és gondosan ellenőrizzük annak teljesítését. Ha például egy beosztottnak az a föladata hogy a javak minősége emelésével tegye hatásosabbá az eszközöket, akkor nem teljesíti föladatát ha a javak mennyiségét emeli. Mindenek előtt értsük meg a problémát. Idő pazarlás ide oda találgatni remélve hogy rátalálunk arra az elrejtett csodás fonalra amit ha meghúzunk kioldja a csomót. Tehát keressük a gond lényegét, a tényeket, valóságot, okokat, hatásokat, következményeket "mi?" és "hogyan?" kérdésekkel. Általában, a "mi"-kérdések a tényeket hozzák elő. A "hogyan" kérdések pedig az igazság felé vezetnek. Mind a kettő fontos de legyen egyensúlyban mert ez a két fogalom, tény és igazság, nem csak hogy nem azonos, de keresésük sok esetben egymást kizáró helyzeti fölbecsülésre vezet. Aki csak a tényeket keresi, gyorsan képes dönteni de óriási mellécsapásoknak teszi ki magát. Aki pedig csak az igazságot keresi, kevesebbet kockáztat de kutatása megbénítja cselekvő képességét. Minden mást egyéniséget kizárva, a fiatalok "tény-keresők" az öregek pedig "igazság-keresők." A tény és az igazság keresés egyik jó kiindulópontja a jelen és a múlt körülmények összehasonlítása. Például, mi a különbség a mostani és a gond felfedezése előtti helyzet között?
    • Értsük meg:
      • Mik a tények, mi az ami nyilvánvaló, ami önmagát bizonyítja?
      • Mi okozta? (hibás fölbecsülés, teknikai hiba, stb?)
      • Mi a hatása? (rejtett előnyt hoz világosságra, fogyasztja erőnket és javainkat, lelassít, megállít, stb?)
      • Mi az elvárható következménye? (közelebb leszünk célunkhoz, messzebb leszünk tőle, képtelenek leszünk működni, stb?)
      • Hogyan értelmezzük a tényeket ha a körülmények szűrőjén keresztül nézzük őket, azaz hogyan hatnak a körülmények a tényekre? Ez a kérdés az igazság felé vezet, az a szembeszökő valóság felé ami a tények kellő megvilágításból születik? Például: Tény: az úszómedencében 999,999 csöpp viz van. Igazság: üres a medence.
      • Hogyan lettek a tények a gond tényezői? (hirtelenül, folyamatosan, észrevétlenül, stb?)
      • Hogyan okoztak a tények gondot? (tudatlanság, hanyagság, véletlen, stb?)
      • Hogyan hat a jelenlegi helyzetre? (jól, rosszul, nem számít?)
      • Hogyan hathat a jövőre? (javul, romlik, nem változik?)
      • Sokszor az segít ha a gondot más szempontból nézzük. Vigyázzunk hogy ne tételezzünk föl többet mint amit a tények mutatnak. Hitelesítsük föltételezéseinket avval hogy a gondot másképp foglaljuk szavakba. Írjuk le. Mérjük más alapponttól.
    • Megoldás:
      • A megoldás egy útmegtalálása az akadályon keresztül. Itt hasznos az időzítés-érzék. Néha jobb megvárni a kedvező alkalmat; néha gyorsan ki kell használni.
      • A megoldás a célt támogassa - ne a teljesítményt, ne a termelékenységet, ne a biztonságot, ne a lehetséges későbbi gondok elleni védekezést, stb.
      • A megoldás a jelen és esetleg a jövő helyzetre hasson - itt már ne törődjünk avval hogy ki, mi, hol, mikor hogyan okozta a gondot.
      • A megoldás minőségét a megfelelőség-mércével mérjük. A megfelelőséget túlszárnyaló tökéletesítés nem hogy csak pazarlás, de eltérít a céltól.
  • Nagyon ritkán, és csak nagyon súlyos helyzetben, ne vegyük tudomásul. Ha ég a ház, mentsük szeretteinket és ne törődjünk a tűzzel.
  • Reménytelen helyzetben, egy kis Szun Ce-féle bölcsesség hasznos lehet. "Reménytelen helyzetben az élet egyetlen esélye az arról való lemondás." Ilyen helyzetben mondjunk le életünk megmentéséről még mielőtt elveszítjük. Hihetetlen szellemi erőt képes az ember fölszabadítani ha ledobja az életveszély terhét. Egy teljes szellemi fölszabadulást, föllélegzést követően megnyugszik, tisztán gondolkozik, egész másképp látja helyzetét, és lehet hogy észreveszi ott az utat ahol a kétségbeesett csak halála megérkezését veszi tudomásul.

Hazafias szeretettel,
őszkatona

Eltárolt hozzászólások