Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

H2017Sep25

2016. November 29., Kedd 18:28

Atlantisz megmenekülése / Bevezetés a magyar mitológiába I. rész. VII.- VIII. Fejezet

Írta:  Péterfai János István
Értékelés:
(4 szavazat)
Akik ismerik Atlantisz nevének pontos jelentését és magyar nyelvűségét, bizton tudják, hogy egy magyar nyelvű országról van a szó az emberiség hagyományaiban. Atlantisz nagyon régi, talán 40.000 évvel ezelőtt jött létre Nyugaton. Nem gondolhatunk valamilyen mai államhoz hasonló formára akkoriban, hanem inkább ősi vadászó törzsekre, amelyeknek tagjai magyar nyelven beszéltek.

VII. FEJEZET: ATLANTISZ MEGMENEKÜLÉSE

Ősi és vad világ volt a kezdetekben, végtelenül gazdag vadászmezőkkel. A hideg szinte kibírhatatlan volt, mivel az idő az utolsó jégkorszak, a Würm első fázisában járt.

Az első mai emberek, a genetikus kutatások szerint, két csoportban, két hullámban érkeztek Európába. Mivel a mitokondriális DNS alapján zajlottak a vizsgálatok, amelyet kizárólag a nők örökítenek át, arra az eredményre jutottak, hogy először 8, esetleg 10 nő érkezett a földrészre, majd közvetlenül utánuk 16 nő, természetesen a megfelelő számú férfival, gyerekkel és öreggel. Ettől a két csoporttól, amelyek valószínűleg rokonságban álltak egymással, származnak az európaiak.

Még éltek testvéreink, a neandervölgyiek, akik szintén nemes kultúrákat fejlesztettek ki. Az is bizonyos, hogy rajtunk és a neandervölgyieken kívül még más emberfélék is igyekeztek fennmaradni a Földön. Nem ismerjük a pontos történelmét a nyugati területnek, csak annyi bizonyos, hogy a magyarok számtalan feliratot véstek fel a barlangok falára. Csodálatos festményeket festettek őseink a barlangokban, amelyek közül néhányra magyar ábécével írott szövegeket helyeztek el. A szövegek közül párat már bemutattam.

Ahogy múltak az évezredek, úgy fejlődött egyre magasabb színvonalra Atlantisz népe. Előbb felfedezték a térséget, azután birtokukba vették.

A régészet szakszerűen feltárta a Nyugat fejlődési szakaszait. A fejlődési szakaszok mindegyike a magyar néphez kötődik.

A görög szerzők, elsősorban Platón, nagyon fontos adatokat közöltek a régi nagy birodalomról. Gyakorlatilag minden szavuk igaz. Platón mellett több más szerző is ír Atlantiszról, akiknek írásait figyelmetlenül mellőzik a kutatók. Egyszerűen nem veszik észre a selejtnek, hamisnak, tévedésnek minősített kincseket, ami nagy baj.

Atlantisz földrajzi kiterjedése a Pireneusoktól az északi Üveghegyekig húzódott, kelet felé az Alpok határolta. Az ország fővárosának is Atlantisz volt a neve. A város volt a központ, a városról szólnak a legfontosabb legendák, amelyek ránk maradtak. Azonban az is kétségtelen, hogy nagyon sok városa volt Atlantisznak.

Az Atlantisz is mozgó név, mint Magan, Thule, vagy a Kár. A nép viszi magával a nevét. Amikor Atlantiszt elöntötte a tenger, a nép több irányban szétrajzott, de a többség ottmaradt a környező szárazföldeken. A menekülők Magyarországra, Hispániába és Amerikába távoztak, egy viszonylag jelentős csoportjuk a Parti Atlasz déli oldalán alapított új hazát. Ezt a területet is Atlantisznak nevezték, nagyjából 500 éve a név még használatban volt.

A terület hosszú fejlődése kétségtelenül számtalan eseményt tartogatott lakói számára. Mitológiai szempontból kísérletet sem tehetünk a hosszú idő taglalására, források hiánya miatt. Régészeti szempontból sokkal jobb a helyzet, a megtalált leletek sok következtetés levonására alkalmasak.

Úgy tűnik, Atlantisz története valamikor 40.000 éve kezdődött, és Kr.e. 2.000 körül tűnt le csillaga. Hatalmas idő hatalmas területtel. Az északi Üveghegyek olvadása Kr.e. 12.000 körül kezdődött, és Kr.e. 8.000 körül fejeződött be, a tenger folyamatos emelkedése ekkoriban szűnt meg. Atlantisz elsüllyedése is erre az időszakaszra tehető.

Az olvadás előtt gazdag állatvilága volt Európának, a jégkor végére rengeteg állatfaj kipusztult. Néhány a legfontosabb állatok közül: Mamut, Elefánt, Stegodon, Gyapjas orrszarvú, Óriás szarvas, Barlangi medve, Barlangi oroszlán, Oroszlán, Balti tigris, Hópárduc, Barlangi hiéna, Gepárd, Kardfogú tigris, továbbá sok más faj. Egyes fajok, mint a Vadtulok és az Őstulok, talán az ember szarvasmarháinak génjeiben fennmaradtak, más állatok eltűntek. A pusztítás legfőbb okozója az ember volt, az éghajlat változása csak besegített a vadászoknak.

Atlantisz neve magyar nyelvű. Az Atlan/Etlen a magyar nyelvben képző, változata a Talan/Telen. A Tisz Isten fontos neve, a név minden eleme tökéletesen érthető magyarul. Az Atlan-Tisz első jelentése Tisz-Atlan, vagyis az a hely, ahol nincs Isten. A jelző és a jelzett szó régebben szabadon váltakozhatott, ez az Özönvíz – Vízözön szabály.

Amennyiben átgondoljuk, hol megy le a Napisten napi útja végével, azonnal beláthatjuk, hogy a név azt a helyet jelöli meg, ahol a Nap, nagyon fontos Istenünk, alámerül a hullámokba és eljön az éjszaka. A név tipikusan európai magyar, nem egyiptomi vagy ázsiai típusú.

Azonban a névnek van egy további jelentése is, ami az igazi és eredeti jelentést magyarázza meg. Ez az At-Lan-Tisz forma. Az At az Ata, Atya, a Lan az Oroszlán, a Tisz az Isten. Atya-Oroszlán-Isten fogalmában ismét a Nap Atya fogalma van benne, mivel a Nap fontos jelképe az Oroszlán. Nem hihető, hogy a Lan a névben Lány értelmű. Igaz, hogy a Lány, eredetileg Lán, és a Lán szóból származó Leon, Lion elsősorban az Oroszlán-Lányokat jelentette, a magyar lányokat, akiknek egyik jelképe a nőstényoroszlánok voltak. A Jolán nevünk értelme Jó-Lány, ebből a névből származik a Jolanda és a Jolanta névforma is.

At-Lan-Tisz neve tehát az Isten-Atya-Oroszlánjai fogalmat tartalmazza, a név elemei magyar nyelvűek, a jelentés pedig őseink elképzeléseit, világlátását tükrözi. Amennyiben a Lan mégis Lányt jelentene, akkor a név Isten-Atya-Lányai jelentést viseli.

Az őskori szupercivilizáció egyik központi területe Atlantisz. A magyar írások mintegy Kr.e. 35.000 körül kezdenek megjelenni a területen. A másik központi terület a Kárpát-medence. A medence területén legalább Kr.e. 32.000 körül már élt a magyar írás. Egyéb fontos régészeti adatok legalább 60.000 évesre teszik a magyar jelenlét kezdetét, más adatok 130.000 évesre. A harmadik központ a Kaukázus vidéke volt, legalábbis így áll ma a helyzet a régészeti adatok alapján.

Az emberiség fejlődését jelzi eszközeinek fejlődése. Franciaországban a fejlett paleolitikus kultúrák talán néhány ezer évvel később jelennek meg, mint Nyugat-Ázsia egyes részeié, és esetleg a líbiaié. A francia periodizáció mégis nagyon fontos Atlantisz keletkezése szempontjából is. A régebbi moustier-i, és a Levalloisnál, Párizs egyik külvárosánál megismert kultúrák a neandervölgyiekhez is köthetők. Később, a fejlett paleolitikumban, új kultúrák jelennek meg.

A chatelperroni kultúra jellegzetessége a nagy, meredek, tompító retussal domborított késpenge. Ideje: Kr.e. 33.000-től 31.000-ig.

Az aurignaci szakaszban sok kaparót és árvésőt készítettek, párhuzamos hornyolás jellemezte őket. Sajátosan elvékonyított csonthegyeket készítettek, amelyek tövét behasították, hogy fanyelet illeszthessenek bele. Hasonló kovaiparok előfordulnak Közép-Európában, a Balkánon, Levantéban és Afganisztánban. A hasított tövű csonthegy is elterjedt Bulgáriáig. A Szeleta-kultúrában ugyanilyen hegyek fordulnak elő. Az aurignaci kultúra embere magyarul beszélt, amit feliratainak nyelve és betűi igazolnak. Nagyon sajnálatos, hogy a francia kutatók ma sem képesek felismerni egyetlen betűt sem a magyar ábécéből, amelyek a barlangok falán láthatók. Ideje: Kr.e. 32.000 és 28.850 közötti szakasz.

A gravetti 26.000-től 20.000-ig, a solutréi Kr.e. 19.000-től 17.000-ig tartott.

A magdaléni kultúra volt a tetőpont, ami Atlantisz fejlett időszaka volt. Nagyjából Kr.e. 15.240-től 9.700-ig tartott, kelet felé a Fertő-tónál érintkezett a kelet-gravetti kultúrával. Mindkét területet magyar nyelvű törzsek lakták többségben, amit a feliratok abszolút biztonsággal igazolnak.

Atlantisz fővárosának pusztulása után, amit Kr.e. 9.600-ra tettek az egyiptomiak, még sokáig élt a kultúra, de az is mondható, hogy a birodalom területén elterülő mai államok mind az atlantiszi magyar birodalom örökösei. Különösen Glozel leletei érdemelnek kiemelkedő figyelmet, de sok más lelet is ismert, amelyek magyar jelenlétet bizonyítanak Atlantiszban. A mai Franciaország Atlantisz egyik nagyon fontos területe, de nem kizárólagosan birtokolja a régi birodalom örökségét.

Atlantisz birodalmának eltűnését nem lehet időponthoz kötni. Talán Kr.e. 2.000 körül szűnt meg a nagy birodalom, örökösei azonban ma is élnek. Elsősorban a magyarok és a kelták, valamint a piktek az örökösök, továbbá a magyaroktól származó indoeurópai népek.

Platón a Dialógusokban ír részletesen Atlantiszról, a csodálatos birodalomról. Elsőként a Kritiaszt, másodikként a Timaioszt kell vizsgálat alá vetni. A két név alatt két munkát kell érteni, amelyeket Platón írt, az összefoglaló munka címe Dialógusok. A közölt tényanyagot Egyiptomból szerezte, tehát az Atlantiszról szóló hagyományok forrása Egyiptom.

Plutharkosz írja a „Szolón élete” című művében, hogy amikor Szolón Egyiptomban járt (Kr.e. 600 körül), egy szaiszi és egy héliopoliszi pap, Szoukisz és Pszeneophisz elmesélték neki, hogy 9.000 évvel azelőtt az egyiptomiak kapcsolata megszakadt a nyugati országokkal a sár (iszap) miatt, amely járhatatlanná tette a tengert, miután a kataklizmák és az áradások lerombolták Atlantiszt és az azon túl fekvő országokat.

Szolón megismert egy feliratot is, amely Atlantisz történetét ismertette. A felirat hieroglifákkal volt írva, amelyről a szaiszi papok lefordították Szolón számára a szöveget. Szaiszban állt Neith istennő temploma, a felirat egy oszlopon állt a templomban. Szolón az ismereteket Dropidészre, a mesélő Kritiász dédapjára hagyományozta, ő Kritiász nagyapjára, majd az apján keresztül Kritiászra öröklődött a szöveg. Platón anyja Kritiásszal rokon volt, így kerülhetett a tudás Platón birtokába.

A Kritiász szövegében Szókratész mesterrel három tanítványa, Timaiosz, Hermokratész és Kritiász beszélget a legjobb állami berendezkedésről. A vendéglátást viszonozandó, az egyik tanítvány, Kritiász elmesél egy történetet, amit a nagyapjától hallott.

Az istenek felosztották sorsolással az egész földet, szentélyeket és áldozatokat rendeztek be maguknak. Így nyerte Poszeidón Atlantisz szigetét. A tenger felől a sziget közepe táján egy síkság terült el. A sziget belseje felé, a síkság közelében emelkedett egy hegy, amely minden oldalról alacsony volt. Ezen a hegyen lakott egy férfi, aki azok közül való volt, akik kezdetben a földből születtek.

Ennek a férfiúnak Euenor volt a neve, feleségéé Leukippé. Egyetlen lánygyerekük volt, Kleitó, aki iránt Poszeidón szerelemre gyulladt. Öt ikerpár fiút nemzett a lánnyal, amikor annak szülei meghaltak, a hegyet körülkerítette és megerősítette. Felváltva kisebb-nagyobb tengergyűrűket és földgyűrűket készített, kettőt földből, hármat tengerből, mintha körzővel csinálta volna. A terület megközelíthetetlenné vált, mert akkor hajó és hajózás még nem volt. A központi hegyen egy hideg és egy meleg forrást fakasztott.

A szövegből kitűnik, hogy Atlantisz szigetnek minősült. A sziget fogalmát azonban jobban meg kell vizsgálni. Régen a félszigetet is szigetnek értelmezték, de ez a hagyomány ma is létezik. A Dzsezire Arab mai kifejezés, és Arab Szigetet jelent, pedig a terület valójában félsziget. Továbbá a sok kisebb szigetből álló terület, mint amilyen Szumer volt, szintén a Sziget névvel dicsekedhetett. De szigetekből állt az egyiptomi Delta is, amint az közismert. A folyók által határolt terület, ha nem volt teljesen vízzel körülvéve, akkor görög kifejezéssel Mezopotámia, Folyóköz nevet viselt. A Duna-Tisza-köze, az Amu-darja és Szir-darja közti terület és más vidékek is Folyóközök, vagyis Mezopotámiák.

Hispánia is szigetnek minősülhet, továbbá sok olyan sziget, vagy szigetszerű terület létezett, ami ma jelenleg nem létezik.

Poszeidón neve kétségtelenül tévedés a történetben. A szaiszi papok Kr.e. 600 körül lefordították az atlantiszi tengeristen nevét a korabeli görögök tengeristenének nevére, hogy Szolón megértse a mondandókat. Mellesleg a görög istenek nevei magyar nyelvűek, bár Hérodotosz egyiptominak minősítette a legtöbbet. Mi tudjuk, hogy Egyiptom magyar nyelve Kr.e. 1.000 körül kezdi meg teljes leromlását.

Ugyan a görögök Poszeidón nevét sem értik, mégis ismeretes olyan levezetés, ami az isten nevét atlantiszinak minősíti. A névben két magyar szó van, elöl a Posz, vagy Posze (Pocs, Pocse), hátul a Dón, ami a Don/Ton, vagyis Tó, Víz szóval azonos. Pocse-I-Dón nagyjából Pocséták-És-Vizek jelentésű. Pöcei-Dón is lehet a név. De lehet más magyar megoldás is, ezért most hagyjuk ezt a nevet. Amúgy sem ismerjük az eredetit.

Atlantisz, ami nem feltétlenül volt sziget tehát, rendelkezett egy nagy síksággal, amelyet Poszeidón átalakított. A vízzel elöntött árkokat mesterségesen építették, a földgyűrűk azonban a helyükön maradtak. A megásott árkokat vízzel árasztották el, hogy nehezebb legyen a behatolás a városba, ostrom esetén.

Feltűnő, hogy a gyűrűk száma nem stimmel az Atlantiszt ábrázoló rajzokon a szövegben megadott tényekkel. Ha a központi hegy körül három tengergyűrű volt, a legkülső vízgyűrűn belül pedig két földgyűrű, akkor kellett lennie még egy földgyűrűnek, ami mögött a tenger hullámzott. De mivel csak két földgyűrű volt, és a harmadik vízgyűrűn kívül nem volt gyűrű, ebből az következik, hogy az erős védművekkel védett várost nem tenger, hanem szárazföld övezte. Vagy pedig, a harmadik vízgyűrű maga a tenger volt, mondhatnánk, és mondják is a kutatók, de ez tévedés. Ne értékeljük át a szövegeket a magunk érdekei szerint! Ha a harmadik vízgyűrű valóban a tenger lenne, akkor a szöveg nem állítaná, hogy Poszeidón három tengergyűrűt épített. Ebből pedig azt kell értelmezni, hogy a város a szárazföldön feküdt, közel a tengerhez. A vizet ugyanis egy csatornán keresztül vezették be a legkülső tengergyűrűbe a tengerből.

A tengergyűrűk fölé hidakat építettek, a hidak közelében átvágták a földgyűrűket, hogy a víz beáramoljon a legbelső tengergyűrűbe is. A hidak közelében lévő csatornákat, amelyeken át nagy hajók is áthaladhattak, befedték.

A várost akkor építették, amikor még hajók és hajózás nem létezett. Ez az idő nagyon régi lehetett, mivel hajózás már Kr.e. 13.000 óta létezik. Kínában Kr.e. 8.000 körülre datálható a legrégebbi hajómaradvány, Japánban Kr.e. 7.000, Koreában Kr.e. 6.000 ez első hajók építésének időpontja. Ezért az atlantiszi hajók későbbiek lehetnek, mint a város alapítása.

Euénor ősi férfi, a neve Eu-Én-Or felbontású. Eu jelentése Új/Jú, Jó és Igazi, Valódi, az Én Isten, az Or Úr, mint számtalan nevünkben. Új-Isten-Úr, vagy Jó Isten Úr (Jú En Or) lehet nevének jelentése.

Felesége, Leukippé neve görögre fordítva is megrendítő. Fehér Kanca a név jelentése, ami a magyar Fehér-Ló-Fia hős nevével rokon. A Fehér-Ló kifejezetten istennév, férfi isten, és a Nap egyik neve. Súlyos hiba a Fehér-Ló nevet női tulajdonsággal ellátni, mint tette ezt Jankovics Marcell, aki a hős apját nőnek állította be. A Fehér Ló felesége a Fehér Kanca, így pontosabb a kép. Mindketten lehetnek napjelképek is. Leukippé ezért Atlantiszban rendkívül erős magyar gyökereket képez.

Kleitó gyerekei mind kettesével születtek. Bizonyára a valóságban nem így történtek a dolgok. A gyerekek neve görög nyelvre fordított legtöbbször, bár több nevet nem képesek értelmezni a kutatók. Kleitó neve bizonyára Hírnév, Dicsőség értelmű.

Az első testvérpár neve Atlasz és Eumelosz. Atlasz kapta örökségül a központi vidéket, testvére a Heraklész Oszlopaitól kezdődő földet addig a vidékig, amit gadeirainak hívnak, a sziget szélén. A szöveg teljesen világosan Hispánia déli részét nevezi meg, tehát sziget alatt itt Hispániát kell érteni. A második testvér görög neve Eumelosz, amit a helyi nyelven Gadeirosznak mondanak. A helyi nyelv azonban nem atlantiszi, hanem pun, ami a Gadeira nevet illeti. Karthágó megtámadta Hispániát, városokat is alapítottak a területen. A Gad értelme Város, azt a szót láthatjuk viszont, amelyik A-Gad-E, vagyis Akkád eredeti nevében szerepel. Eumélosz jelentése Szép, vagy Sok Nyájú.

Atlasz nevét maga Platón is félreérti. Azt írja, hogy Atlantisz neve Atlasztól származik, aki az első király volt. Az egész sziget és a tenger is róla neveztetett el, mármint az Atlanti-tenger. Aztán olyasmit is olvashatunk, hogy Atlantisz területe Atlasz lányáról kapta a nevét. A görög és modern értelmezési kísérletek gyakran nagyon súlyos hibákat terjesztenek a világban, kijavításukra nagyon lagymatag kísérleteket tesznek.

Atlasz neve az At és a Lasz magyar nevekből áll. Az At közel áll az Át szóhoz, de ebben a névben az At és Ad Atya értelmét kell látni. A Lasz, a szócsoportjával együtt elsődlegesen Hegyet jelent, ezért az At-Lasz név jelentése Atyja a Hegyeknek. Az Atlasz hegység megfelel a név jelentésének. Atlasz titán azonos az Atlasz hegység nevével. A király neve is magyar nyelvű. Egy díszes magyar ruhaféle is Atlasz nevű, továbbá a Földrajzi Atlasz névben is viszontláthatjuk a király nevét. A görög okoskodás, hogy Atlasz jelentése Fenntartó lenne, teljesen téves. Általában minden görög levezetés téves, amint azt megfigyelhetjük a gazdag görög irodalomban. Pontosabban fogalmazva, eddig egyetlen görög helyes szófejtést sem találtam abban az esetben, ha a szó nem a görög nyelvből való volt. Mivel a titánok a görög civilizációt megelőző kor istenei, kétségtelen magyar eredetük.

A második testvérpárból az egyiket Amphérésznek, a másikat Euaimónnak nevezték. Amphérész neve Kétfelől Felszerelt, vagy Köröskörül Jól Megépített fogalmat takar. Az utóbbit jelentheti a király neve, ami jól megerősített várra utal. Euaimón Jóban-Jártas, vagy Jóra-Vágyó, illetve Jó-Véres jelentésű. A névben esetleg a vörös szín van jelen, ami a rézre utalhat. Aima Vér, innen a Haemus-hegység, a Balkán ókori neve.

A harmadik testvérpárból az előbb született Mnészeusz, a később született az Autokhthón nevet kapta. Mnészeusz jelentése talán Emlékező, Autokhthón szintén görög név, Földből Származót jelent. Autokhthón a khthónikus, vagyis a földhöz tartozó istenek táborának tagja.

A negyedik párból az idősebbet Elaszipposznak, a fiatalabbat Mésztórnak nevezte el az apja. Elaszipposznak nevezték Lisszabon városát is állítólag, Ha ez igaz, akkor az Elaszipposz a második olyan név, amely városnak is volt a neve. Mivel a városnak legalább tíz névváltozatát ismertem meg, amikor ott jártam, ezért nem lehet állást foglalni a város nevének eredetét illetően. Legvalószínűbb, hogy magyar eredetű név, amit a luzitánok adtak, akik Százhalombatta környékéről vándoroltak Hispániába és vitték magukkal a bronzkészítés ismereteit. Egyébként a Pireneusi-félsziget is tömve van magyar földrajzi nevekkel. Elaszisz Elhajtás, Ipposz Ló, a név értelmezhető Ló-Elhajtónak, ha települést jelöl, Ló-Elhajtásnak is. Még megjegyzendő, hogy Elai Olaj értelmű görögül.

Mésztor nevének jelentése Intéző, Tanácsadó, vagy Ösztönző, Buzdító, Késztető.

Az ötödik pár nevei Azaész és Diaprepész. Az „Az” szó az Éosz – Hajnalpírhoz tartozik, az Aza gyök Kiszáradás jelentésű. Diaprepész értelme Kiváló, Kitűnő. Azaész tehát a kezdetekhez tartozó király, Diaprepész viszont a nevét tulajdonságáról kapta.

A nevek többsége görög, ami egyszerűen lehetetlen, elvégre sehol nem állítja a szöveg, hogy Atlantisz lakói görögök lennének. Ezt még a görögök sem állítják. Ebből következik, hogy a neveket átfordították görög nyelvre, kivéve néhányat, a legfontosabbakat. Poszeidón, Euénor, Atlasz nem görög nevek, Leukippé és Kleitó neve pedig beszélő név, amint a királyok görög nevei is.

A királyok és utódaik sok éven át uralkodtak a tenger szigetein, egészen Egyiptomig és Türrhéniáig. Mindkét terület, Egyiptom és Türrhénia, a magyarokhoz tartozott, érdekes módon Atlantisz keleti határát ez a két magyarok által alapított ország alkotta. Lehetetlennek lehet tartani, hogy Atlantisz, Egyiptom és Türrhénia ne tartott volna egymással kapcsolatot.

Atlantisz alaplakossága az első bevándorlóktól származik, akiknek a nyelve a magyar nyelv volt. Északon a hatalmas Üveghegyek határolták a területet. Mintegy 4.000 m magas jégfal határolta északi irányból Európát, a határvonalat sikerült pontosan feltárni. Az Üveghegyeket meg lehetett mászni, de áthatolni rajtuk teljesen értelmetlen volt. Végtelen jégmezők húzódtak az Északi sarkpontig és azon tovább is. Vállalkozó kedvű felderítők át tudtak kelni rajta kutyaszánokkal? Érdekes kérdés, ne becsüljük le őseink képességeit. De törzsek, nőkkel, gyerekekkel valószínűleg nem tudtak áthatolni rajta. Bár a magyar mesékben az „Üveghegyeken túl” kifejezés azt vizionálja, hogy igenis tudtak az Üveghegyeken túli világ létezéséről.

A város, amint az kiolvasható a szövegből, a szárazföldön állt, valahol a tenger közelében. Franciaország nyugati, és Anglia meg Írország déli partjai jöhetnek számításba. Fel kell rajzolni Európa jégkorszak végi térképét, ami sok helyen eltér a mai térképtől. Az Északi-tenger szárazföld volt, tundra éghajlattal. Szarvasok vonultak rajta, és a szőrös elefántok, a mamutok ezrei hemzsegtek a tájon.

Atlantisz Angliától délre és Franciaország nyugatra is messzire kiterjedt. Az óceán vízszintje mintegy 100 m-el volt alacsonyabb, a víz a hatalmas jégpajzsokba volt fagyva. Egyes elemzések azt mutatják, hogy a tenger 400 m-el volt alacsonyabb, mint ma. Csak az a kérdés, pontosan mikor volt 400 m-el alacsonyabb a vízszint, mert azt nem tudjuk, hogy a jégkorszak végén volt-e, vagy valamikor a jégkorszakban.

Egyes folyók, mint az Amazonas és a Kongó, hatalmas medret vájtak a mai óceáni aljzatba, amit a kutatók nagy pontossággal feltártak. Az Amazonas egykor elfordult északi, északkeleti irányba és mintegy 400 km hosszan hömpölygött azon a területen, ami ma víz alatt áll. A medreket a folyók csak úgy tudták kivájni, hogy a kérdéses területek feltétlenül szárazulatok voltak.

Írországtól nyugatra fekszik a Rockall szirt. A jégkorban itt egy nagyobb sziget terpeszkedett, kiterjedése talán 30.000 km2 lehetett. Az Északi-tenger medencéjének elöntése lassan haladt. A terület keleti részén fekszik egy alacsony dombság, amit Doggerlandnak neveznek. Ez a terület sokáig szárazulat maradt, de az olvadás előre haladtával végül a dombvonulatot is elnyelték a hullámok.

A víz nyomult előre, az emberek menekültek a víz elől. Egyes nagyobb városok városfalai ideig-óráig visszatartották a vizet, de nem volt mentség, végül minden település az óceán martalékává vált. Az emberek elsősorban faházakban laktak, a kőből való építkezés csak a jégkor végén kezdett előtérbe lépni. Atlantisz városa Kr.e. 9.600 körül elmerült a tengerben. Ez az időpont Atlantisz első korszakának a végét jelenti.

Atlantisz második korszakának nevezem azt az időszakaszt, ami Kr.e. 9.600-tól tartott mintegy Kr.e. 2.000-ig. Ez az időszakasz meglehetősen nagy, 7.600 évre tehető, az emberiség ebben az időben progresszív fejlődésnek indult. Elsősorban lélekszáma nagyon növekedett.

Diodórosz Sikulosz volt az a másik szerző, aki Atlantiszról részletesen írt, de írása teljesen független Platón írásaitól. Diodórosz Sikulosz másféle forrásokból merítette ismereteit, mint Platón. Ez a tény önmagában is bizonyítja Atlantisz létezését. Diodórosz néhány afrikai törzset atlantisziként mutat be, teljesen helyesen. Az Atlantiszt benépesítő titánok az ég és a föld, (Uranosz és Gaia) egyesüléséből születtek. Még Krónosz is az ő gyerekük, aki a görögöknél a legrégebbi isten. Az atlantisziak tehát sokkal régebbi korokat jelenítenek meg, mint a görögök.

Diodórosz az amazonokról is érdekesen beszél. Mivel a magyar mesék az amazonokról sok részletes és pontos adatot közölnek, az amazonok létezése nem lehet kérdéses. A magyar Nék törzse az amazonok legerősebb törzse volt a történelemben. Olyan erős törzs volt, hogy még ma is létezik, konkrét településeken és a szellemi szférában. Az amazonokról írt Diodórosz szöveg kétségtelenül hiteles. Erről nem is lehetne vita, ha pontosabban ismernénk a történelmet.

Diodórosz szerint az atlantisziak Afrikában is laktak. Szerintem az atlantisziak egy része a Parti Atlasz hegységétől délre fekvő területre menekült. A harcos amazon, Myrina királynő, elfoglalta országukat. Később a hódítók és az atlantisziak kibékültek. Az atlantisziak és az amazonok erős hadsereget hoztak létre, mivel az amazonok ellen támadás készülődött. Ez a szövetséges hadsereg a Gorgókkal találta szembe magát, akik megtámadták az amazonokat.

A támadó hadsereget a kígyóhajú, és szárnyas női szörnyetegek alkották, amit nem kell elhinni. A Gorgók serege valamilyen ijesztő fejéket viselhetett, ezért azt feltételezhetjük, hogy egy afrikai törzs tört előre északi irányba. Az összecsapások sokáig tartottak, Myrina nem tudta teljesen leverni a Gorgon népet. Az első ütközetet megnyerte, de a gorgonok még nagyobb erőkkel tértek vissza. Az Atlasz vidéke hatalmas harcot vívott egy másik táj népével, valamikor a Kr.e-i. V. évezredben. Talán ez a kulcsa az írott szövegeknek.

Az atlantisziak nem ismerték a gabona római istennőjének, Ceresznek a terményeit, írja Diodórosz. Bizonyára igaza van, bár általában elvetik ezt a közlését is. S. Grover Krantz arról ír, hogy Anatóliából terjeszkedett a földművelés Eurpában nyugati irányban. Bár Krantz elméletét nem lehet elfogadni, mivel ő indoeurópaiakhoz köti a terjeszkedők etnikumát, az viszont megfontolandó, hogy a földművelés adatai valóságosak-e? Mintegy Kr.e. 5.050 táján a Rajnát, Kr.e. 4.600 körül Calais környékét is elérik a földművesek. A kérdéses terület Atlantiszhoz tartozott, tehát tényleg lehetséges, hogy az atlantisziak az említett korok előtt nem ettek nagy mennyiségben kenyeret. Bár egyszerűen elképzelhetetlen, hogy nem termesztettek növényeket, gabonaféléket, mint rozst és árpát.

Diodórosz írásaiban rendkívül sok érdekes dolgot olvashatunk. Jobb lenne az ókori forrásokat általában is komolyabban venni, mert olyan adatokat tárhatnak elénk, amelyek a mai körülményeknek nem felelnek meg, de a tízezer évvel régebbi körülményeknek igen.

Claudius Aelianus római filozófus azt írja az atlantisziakról: „Az óceán partján élő népek azt mesélik, hogy a régi időkben Atlantisz királyai, akik Poszeidón leszármazottai, hatalmuk jelképeként a hím tengerei kos fejdíszét hordták a fejükön, feleségük, a királynék pedig, hatalmuk jelképeként a nőstény tengeri kosét”.

Elképesztően pontos leírás, de mi lehet az a tengeri kos? Delfinre és narválra gondol Mark Foster és Simon Cox, de nem szükséges elfogadni véleményüket.

Ammianus Marcellinus, igen jelentős forrásunk is sokat mesél a magyarok, illetve atlantisziak, számtalan cselekedetéről. Timagenész műveiből merít, azt írja, hogy a druidák vagy drasidae szerint a gallok nagyon régen egy távoli szigetről vándoroltak Galliába. Ez táplálta azt a hitet, hogy a gallok az elpusztult Atlantisz utódai. A közlés, amit a druidák mondtak, teljesen igaz. Dél sziget kutatása közben bukkantam azokra a forrásokra, amelyek szerint a szumerok egy jelentős kivándorló csoportja érkezett Porto város területéhez, ahonnan észak felé haladva Franciaországba érkeztek, ahol a helyi emberekkel keveredve létrehozták a gall népet. A rengeteg nyelvi rokonság innen is eredhet a magyarok és gallok között, mivel a szumerok a magyar nyelv egy közeli alakját beszélték. A Gall név is a Gál és Kál változata, amelyek Nagy jelentésűek. A szumer Lu-Gal értelme Ember-Nagy, tehát teljesen azonos a Gall és szumer Gal és a magyar Gál és Kál szó. Persze, sok ezer más nyelvi és egyéb bizonyíték is van a rokonságra. A távoli sziget tehát Szumer, amely sok kis szigetből állt, a szigeteket édesvíz folyta körbe.

Sztrabón írja a VII. könyvében földrajzának: Az is kitalálásnak látszik, hogy egykor valami rendkívül nagy áradás következett be; az Ókeános víztükre ugyanis mutat ilyen jelenségek alkalmával felduzzadást és aztán visszahúzódást. De Sztrabón félreérti a hagyományt, azt hiszi, az árapály jelenségről van szó, holott a források az atlantiszi nagy áradásról beszélnek. Egyszerűen csodálatos, hogy az áradás emléke megmaradt a nép hagyományaiban.

A kimbrosok az áradás ellen fegyvert fognak, vagyis harcra kelnek az óceán vizével.

A kelták a rettenthetetlenségben gyakorolva magukat, bevárják, míg az áradat elönti házaikat, azután újra felépítik azokat. Több a veszteségük az áradás, mint a háború következtében. A megjegyzéseket Ephoros teszi, és igaza van. Az áradások folyamatosan és évezredekig tartottak, erről beszél Ephoros a kimbrosok és kelták esetében.

Pytheas, Euhémeros és Antiphanés írásaiban is sok az igazság. Sztrabón valóságnak gondol jelképeket, emiatt nem képes értelmezni igen sok ókori szerzőt. A leírások félreértelmezői ma is tevékenyek, nem hajlandók gondolkodni és hamisítványnak, hazugságnak képzelik a nagyon fontos ókori adatokat.

Nevetséges erőlködésnek minősíthető a modern tudomány tevékenysége, ami görög adatokból akar bármit kikövetkeztetni. A görög nyelv kifejlődése Kr.e. 1.500 körül kezdődik magyar nyelvjárásokból. Mintegy Kr.e. 1.200 körül valóban kifejlődnek a görögök, de ez az időpont nem vethető össze Atlantisz virágkorával. Mellesleg a magdaléni kultúra Kr.e. 9.700-as megszűnte feltűnően egybeesik Atlantisz Kr.e. 9.600-as tengeri elöntésével.

Atlantisz vallása fejlett volt. Poszeidón, mint Tenger, bizonyára nem a legfőbb isten volt, abban az értelemben, hogy az óceán és a vizek istene lett volna. A magyar Tenger, ami megfelel Poszeidón birtokolta területek nevének, nem csupán az óceánra vonatkozik. A magyar Tenger valójában Isten Országa, ami vonatkozhat a Világegyetemre, a csillagok világára és a Föld nagy térségeire.

Atlantisz irodalma igen gazdag. Számtalan tévedés mellett számtalan igazságot is feltárnak a modern, mai kutatók. A trójai, etruszk, guancs, angliai és amerikai vonalak bizonyára helyes, vagyis magyar utakat mutatnak. A hatalmas téma a magyar nyelv alapján sokkal jobban érthető, mint bármely más kutatás alapján.

Van olyan szerző, aki a Bronz szót atlantiszinak tartja. Ez a szó magyar eredetű. A Bronz helyesen Bar-On-Zu eredetileg. A Bar a Vörös, Ragyogó, ez a Réz. Az On az Ón, ez az Ón. A Zu Tudás, ez a szó jelöli a Bar (Bor) és Ón összevegyítésének Tudását. Így alakult ki a magyar Bronz szó. Iordanes egyik népünk nevéről írja, ők a Vasindbronces nép. Jól lehet érteni a nevet, a Vas End (És) Bronzos nép.

Mai szerzők, nem ismerve a kőkor fejlett magyar kultúráit, hajlamosak leszűkíteni Atlantiszt igen sok terület civilizátorának. Többnyire igazuk van, a meglátások igazak, de az a legfőbb probléma, hogy Atlantiszt elszakítják a többi magyar területtől. Ez a látásmód helytelen és sok tévedéshez vezethet.

A Föld bolygó felderítése nagyjából Kr.e. 12.000 – 10.000 körül befejeződött. Az egyik legfontosabb központ Atlantisz volt. Rokon területei: Kárpátia, Szavárdia, Ukrajna, Észak-Kaukázus, Közép-Ázsia, Belső-Ázsia. A többi terület éppen a magyar őslakosság tevékenysége hatására kezdett fejlődni, miközben a magyar nyelv folyamatosan változott.

Atlantisz népének többsége megmenekült, ma is él Nyugaton és a magyarok között. A város sajnálatos módon víz alá került, de ma is a víz alatt rejtőzködik. Azok, akik megtalálják, nagy hírnévre fognak szert tenni.

A VIII. FEJEZET Fejezet "Az Életkör" a szerző honlapján olvashatóITT 

Megjelent: 460 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 229 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.9%Canada 1.1%
Romania 6.1%Serbia 0.8%
United States 3.9%Switzerland 0.4%
Russian Federation 2.9%France 0.3%
Germany 2.9%Australia 0.3%
Ukraine 2.7%Kuwait 0.2%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.9%Netherlands 0.2%
Sweden 1.6%Belgium 0.2%
Austria 1.5%Greece 0.2%

Today: 258
This Week: 258
Last Week: 5485
This Month: 19090
Last Month: 20419
Total: 1610946

Belépés