A válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk: akkor nem érezzük jól magunkat a testmeleg környezetben, ha a hőleadásunk nem biztosított.

Az ember testét úgy kell elképzelnünk, mint egy kis reaktort, amely egyfolytában hőenergiát termel. Ettől lesz az ember testhőmérséklete belül (maghőmérséklet) 37,1 Celsius-fok, a hónunk alatt pedig (köpenyhőmérséklet) 36,9 Celsius-fok.

Ez az energia azonban távozik a szervezetből, ráadásul többféleképpen. Ebben a folyamatban az egyik legfontosabb szerepet a bőr kapja: a bőrerek tágassága szabályozza az áramló vér mennyiségét, segítve a hőleadást. Másrészt párologtatnak a verejtékmirigyek is. Könnyű belegondolni abba, mi történik, ha olyan vízben vagyunk, amely éppen annyi fokos, mint a szervezetünk: ilyen vízben nehéz leadni a hőt, nem megy sem direkt sugárzással, sem verejtékezéssel.

Éppen ezért, ha túl sokat ülünk a meleg vízben, kitágulnak az ereink, ellazul az izomzatunk, csökken a vérnyomásunk. Fél óránál többet még egy egészséges ember sem tud eltölteni ilyen környezetben anélkül, hogy ne érezné kellemetlenül magát. A testben kialakuló hőakkumuláció során kvázi lázas állapotba kerülhet, a vízből kilépve pedig akár az eszméletét is elveszítheti a testében megváltozott állapot következtében.

Ugyanez a folyamat játszódik le magas páratartalmú, trópusi körülmények között, bár nincs cseppfolyós állapot körülöttünk, de ahhoz mégis nagyon közeli: emiatt nem tudunk rendesen párologtatni, és ez a test túlmelegedéséhez vezethet, ami jelentősen megterheli a szívműködést.

Sivatagban lehet jóval több is a külső hőmérséklet, mint az ember maghője, de ott olyan alacsony a relatív páratartalom, hogy a testünk észrevétlenül, izzadás nélkül képes felmelegedni, és ezzel együtt kiszáradni is. A sivatagban ezért kell akkor is inni folyadékot, ha nem érezzük a szomjúságot, segít a hűtésben és a folyadékpótlásban.

Akkor milyen hőfokon is érzi jól magát az ember? Ez egyénenként változik, attól függően, hogy mennyire képes a szervezete alkalmazkodni a körülményekhez, azaz mennyire tudja megtalálni és fenntartani az egyensúlyt a külső és a belső hőmérséklet változásában. A jeges vízben is életben maradhatnánk, ha a testünk képes volna olyan gyorsan és annyi hőt termelni, amely elegendő az életfunkciók fenntartásához, de erre az ember nem képes. Mint ahogyan arra sem, hogy hosszú időre kitegye magát magas hőmérsékleti viszonyoknak.

Érdekes kísérletet végeztek az orvosok, hogy megtudják, miként viselkedik az emberi test, ha huzamosabb ideig tartózkodik testmeleg vízben, erre ugyanis meglehetősen sokan kényszerülnek reumatikus, gerinc- vagy egyéb problémáik miatt. Kiderült, hogy egy egész fokot emelkedik az ember maghő,je, ha eltölt fél órát a 37 fokos vízben. A víztől ugye nem veheti át ezt a hőtöbbletet, s hogy mégis bekövetkezik, az a testben meginduló metabolikus, biológiai folyamatok következménye. Beindul az ember belső hőreaktora. A rövid ideig tartó magasabb maghőmérséklet nem káros, csak kellemetlen.

Fontos tudni, hogy a láz következtében is megváltozik az emberi test hőmérséklete. A láz azonban fiziológiás eredetű. Azért melegszik a szervezetünk, mert így védekezik a kórokozók osztódása ellen, meleg környezetben ugyanis lelassul a sejtosztódás. Éppen ezért gyerekek esetében 39 Celsius-fok, felnőtteknél 38,5 Celsius-fok alatt nem feltétlenül kell félni a láztól, hiszen ez csak a szervezet védekezőképességének működésre utal. Beavatkozásra (lázcsillapításra, hűtésre) csak akkor van szükség, ha ennél magasabb a test hőmérséklete, kiváltképp ha felszökik 40-41 Celsius-fokra, mert az már az emberi szervezet alapfunkcióit, köztük a szív működését is veszélyezteti.

Forás: zona.hu