Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

H2017Dec18

2017. December 01., Péntek 09:08

Egy lépésnyire volt Magyarország a háborútól

Írta:  hirado.hu
Értékelés:
(9 szavazat)
26 éve ilyenkor – ősz derekán – már javában folyt Jugoszláviában a polgárháború, az etnikai tisztogatások időszaka, amikor 1991. október 27-én 20 óra 51 perckor a jugoszláv légierő MIG-21 vadászrepülőgépe bombatámadást hajtott végre a magyarországi Barcs város ellen. Az angliai Hunting Enqineering BL 755 típusú, a körülmények és a MK3-s változatú kazettás bombák szét nem robbanó részeinek szakszerű vizsgálata bizonyította, hogy szándékos támadás történt a város ellen.

SFOR

A délszláv válság megoldására az SFOR, páncélosokat szállító menetoszlopa halad Baranya megyében, a déli határunk felé.. (MTI Fotó – Kálmándy Ferenc felvétele, 1996. augusztus.)

A 144 db, 2,5 kg súlyú, fékezett zuhanási sebességű kisbomba szerencsére Barcs szélén landolt. Így megmenekült a város több száz lakója és sok értékes ingatlana. De a provokációk továbbra sem szűntek meg. Magyarország ekkoriban a legvédtelenebb korszakát élte meg. Németország és az USA határozottan kiállt Jugoszlávia területi integritása és egysége mellett, a szovjet csapatok pedig már kivonultak az országból. Vitték a magyar hadseregnek háború idejére tartalékolt, második, harmadik és sokadik lőszer javadalmazását is. Így a magyar haderő a béke, a kiképzési és első háborús lőszer javadalmazásán kívül többel nem is rendelkezett.

Az előzmények

Josip Broz Tito 1980-as halála után a hajdani Jugoszláviában az ideológiai és társadalmi problémák 1989-1990. évre elérték csúcspontjukat. A szövetségen belül felerősödő nacionalista törekvések révén, a „pánszerb” eszmék előretörő terjedése és uralma a tagköztársaságokban feszültséget eredményezett, leginkább Slobodan Milosevic politikája miatt, aki az 1987-es központi bizottsági ülésen a szerb nacionalizmus és a szövetségi hatalom teljes birtoklása mellett döntött.

A szuverenitást választották a szerb dominancia helyett

1991.06.26-án Szlovénia és Horvátország kinyilvánította kiválását Jugoszláviából. Ezzel elkezdődött egy merőben más korszak a térségben. Másnap a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) megtámadta a korábbi két tagköztársaságot. 1991-ben és 1992-ben a szerb katonák, a Jugoszláv Néphadsereg asszisztálása mellett megkezdték a nyugat-szlavóniai horvát és magyar falvak felégetését.

Forró” volt a helyzet 1991 novemberében

1991. november elején több alkalommal jugoszláv harci gépek Magyarország légterét használták fel támadási felvonulási területnek, sőt Magyarország légteréből indítottak rakétatámadásokat horvátországi földi célpontok ellen. A határ magyar oldalán éjszakánként szerb diverziós mozgásokat figyeltek meg, illetve álcázott szárazföldi tűzvezetési mobil jugoszláv pontokat észleltek.

Az ostromlott barokk kisváros – Vukovár (Valkóvár)

Vukovárt 1991. augusztus 26-án fogták körbe a szerb csapatok, a horvát védők november 18-ig védték a várost. A harcokban 2000 horvát katona és civil halt meg, 22 000 ember elmenekült és 800 tűnt el, de a horvát hadsereg időt nyert az újjászervezésre. A 45 000 lelkes városban csaknem minden elpusztult. Azóta évente ezekben a napokban emlékeznek meg a magyar határtól alig órányi autózásra lévő város védőinek a hősiességéről, és az ártatlan áldozatok ezreiről.

Magyarok a harcokban – mindkét oldalon…

A horvátországi háború a vajdasági és a szlavóniai magyarságot súlyosan érintette. Jelentős részük külföldre, főleg Magyarországra menekült. Például, Szentlászlóról először a nők és gyerekek, majd a mások is Magyarországon húzódtak meg. Az otthonmaradó fiatal férfiak jelentős része önkéntesen vállalták a háborút, védték a szülőfalvaikat. Kopács, Kórógy, Szentlászló neve fogalommá vált a horvátországi honvédő háborúban. A sors fintora, hogy a támadó szerb alakulatok élére is olyan – erőszakkal besorozott – vajdasági magyarokat kényszerítettek, aki a Jugoszláv Néphadsereg tartalékosaiként gyengén felszerelve, a frontvonalba mintegy „golyófogónak” küldött a szerb vezérkar.

Magyar a magyarra nem akart lőni

A délszláv háború idején csak a kétezres kis vajdasági magyar faluba – Oromhegyesre – 1992 májusában egyszerre több, mint kétszáz behívó érkezett a hadköteles férfiaknak, hogy hadgyakorlat címén azonnal vonuljanak be katonának. Mindenki tudta, hogy nem hadgyakorlatról volt szó, hanem egy valós háborúba hívták őket. Az oromhegyesi asszonyok úgy döntöttek nem engedik el a férfi hozzátartozóikat a háborúba és bezákóztak egy  falusi klubba, ahonnan addig nem akartak mozdulni, míg a hatalom nem teljesíti követeléseiket. Három hónapig nem mozdultak ki a Zitzer klubból, bár a falu alá tankokat vezényelt a szerb vezetés és naponta fenyegető ukázokat kaptak Belgrádból. Végül Zentán és másutt is fellázadó falusi magyarok elérték azt, hogy ezeket az embereket nem vitték el katonának, valamint hogy Vajdaság szerte csökkent a behívók száma.

Az utolsó leoltotta a villanyt

Közben 1991 november 20-án egy újabb ex jugoszláv utódállam – Macedónia – is proklamálta függetlenedési szándékát. Nekik nagyobb szerencséjük volt, mint a szlovénoknak, a bosnyákoknak vagy a horvátoknak. Vértelenül, békés úton mondtak búcsút a „délszláv népek évszázados nagy álmának” titulált néhai Jugoszláviától. Macedóniát követően Montenegró is különvált. Szerbia magára maradt. Olyannyira, hogy miután fegyveres konfliktus árán albán szakadárok kikiáltották a független Koszovót, a szerbség történelmi bölcsőjének nevezett tartományt is elvesztette.

Forrás: HIRADÓ.HU

Témához kapcsolódó írás: „Megbélyegzettek!", avagy a vörös terror áldozatai! →

Megjelent: 244 alkalommal

Hozzászólások  

 
nagy lajos
#1 belgium/Andennenagy lajos 2017-12-03 10:24
egy elég jó cikk (foként azért jó, mert Mo-ról álltalában egy teljesen szerb felfogású, szellemu -és ezért nagyon részre is hajló, hamis- adatok szoktak jönni) ...

egy magyarázatot ehhez (pontosabban kettot. De az egyikrol más sokan tudunk) :

- Mo. mégha nehézfegyverekben szegény volt, sok
kalacsnyikovot és valószínu más 'gyenge' lofegyvereket adott a horvátoknak. Csak mi voltunk
akkoriban azok, akik a horvátokat segítettük így ...
na egy ilyen esetben ..., mit várhatott szegény kis
nyomorék országunk ? (tolem személyesen egy
fejhajást, egy mélységes elismerést) ...

- a második dolog (ez egy anekdóta, amirol szerintem nagyon kevesen, talán senki sem tud). A családommal Ujszegeden nyaraltunk július végén.
A gyerekeink nem értették a magyart és nagyon hiányzott nekek a francia anyanyelvük és ezért a
mi kis otthonról hozott kis tranzisztoros rádió gomját csavargatták reggelenkét (mielott a strandra, vagy máshova mentünk). Na az egyik
reggel (már ezt inkább délelottnek mondhatnánk)
végre találtak egy francia nyelvu adót. Ezt, errol soha senkitol nem hallottam, szerintem ismeretlen volt ez a magyarok körében. Nem tudom, hogy hányszor adhatott hetente. A 'neve' az "la Voix de
Wien" (ha jól emlékszem). Egy osztrák adás a francia nyelterület felé ...
na ebben az adásban (valami július 26-27.-e lehetett (92 !) az újságíró két szerbet interjuvolt
meg Belgrád utcáin. Ezen mindketto komoly (azt hiszem mindkettot, mint orvosokat mondtak) személyek az 'utcákról'. Ezek mindketten és persze
más-más szavakkal azt magyarázták az osztrák újságírónak, hogy nekik semmilyen konfliktusuk, nézeteltérésük nincs a többi szövetséges állam, néppel szemben. Ezt csak "tolünk 400 km-re északon terjesztik szét". Hogy Bp próbálja el-, szétterjeszteni a világon azt, hogy a horvátok és a szerbek egy ellenséges állapotban lennének ...
a magyarok hazudnak és próbálják oket egymásnak
gerjeszteni ...

na most az, hogy az osztrák újságíró is nagyon jól tudta, tisztában volt azzal, hogy ott, akkor már egy
tényleges fegyveres harc folyt köztük ... és ezt mégis továbbította így (nem ok mondtak ezt, hanem a szerbek !), azt is elég jól tudjuk. Mint a franciák az osztrákok is ellenségesen álltak ahhoz, hogy Horváto. visszanyerje függetlenségét. Ami a
"sógorokat" ill. ott ez még megdöbbentobb is. Ugyanis Szlovénia függetlenségét 'két tenyérrel
tapsolták' ... és azon tevékenykedtek, hogy ezzel
Jugoszlávia széthullása meg is álljon ...

Mo nagyon nehéz helyzetben volt. Mert bármit is mondott, tett csak ellenségesek között volt és a
tetteit, szavait kiforgatva mindezeket ellenébe
használták, ill. használták volna föl. Amit, az egyedüli jót, nemeset megtettek (fenntebb említettem), az csak az volt, hogy egy kis fegyverrel segítették a horvátokat az náluk dorbézoló ellenségeikkel szemben ...

viszont ez nem volt elegendo !!! Teljes mell-szélességgel ki kellett volna állniuk (szóban !!!!!!)
a szerbek agressziója ellen, de foként az etnikai tisztogatásuk ellenében !!!
hogy ezzel még jobban ellenük is izgatták volna azokat, akik úgy is és mindíg ellenségeink, rosszakaróink voltak, az (szerintem) mellékes.
Mint ahogy a két apostol kiállt az igaz mellett (hogy Jézus feltámadt) és ezzel a megbotoztatást (akkor még csak azt) elválalták ... kellett volna nekünk, Mo-nak is kiállnia ebben ...
hogy a világ tudja meg azt, hogy ott a Balkánon mik is történnek és hogy a magyarok ezt elítélik ...

ez nem újság részemrol, mert már akkoriban ez volt a véleményem. Azt szerettem volna, hogy a
magyarság a határain belül, mint kívül kiálljon az
igaz mellett ...

na ha ezt megtette volna, rengeteg szenvedés lett volna ezért a délvidéki magyarság számára (megint egy) ..., viszont ez teljesen jogossá tette volna azt, hogy a NATO csapatok nem csak délrol, de északról is leállítsák a vérengzést, a gyilkosok kezét. Ma az ún. Vajdaság egész biztos teljesen
független lenne (és közben nem lenne ez tele egyre több máshonna oda-települt szerbbel). Egy
teljesen egészséges társadalom, közös-együttélésu
alakulhatott volna ott meg az egy nemzetközi felügyelettel ...

egy anya sem értékelné annyira a világra hozott gyermekét, ha ezért nem szenvedett volna meg (ha
a gólya hozta volna csak). Soha, sehol a világon a
szabadságot, a függetlenséget nem adják ingyen.
Mi magyarok (talán épp a déli végeink a legjobban) már rengeteget szenvedtünk a hozzánk betelepedett, ránk-telepedett népektol. Ezt úgy sokszor, hogy az ég-világon semmi rosszat nem tettünk ellenük. Na ha mi kiálltunk volna az igazság
mellett, akkor elvárható lett volna az, hogy ez ugyanígy történjen. Viszont akkor a saját érdekeinket (úgy a fennmaradásunk, mint az elismertetésünk -az erkölcsi-) is képviseltük volna akkor. Egész biztos könnyebben szenvedett az egy Mindszenty akkor, amikor tudta, hogy ártatlan minden minden ellene hozott vádban, mintha valami
ezek között a lelkiismeretét 'zavarta' volna ...

szeretettel, L
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 248 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.2%Canada 1.1%
Romania 6.2%Serbia 0.8%
United States 4.3%Switzerland 0.4%
Germany 3%Australia 0.3%
Russian Federation 2.9%France 0.3%
Ukraine 2.8%Italy 0.2%
Slovakia 2.2%Netherlands 0.2%
United Kingdom 2%Belgium 0.2%
Sweden 1.7%Greece 0.2%
Austria 1.5%Kuwait 0.2%

Today: 979
This Week: 1812
Last Week: 4896
This Month: 13584
Last Month: 25794
Total: 1681108

Belépés