Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Cs2019Jan17

2019. Január 06., Vasárnap 05:16

Hol terült el Tudun országa?

Írta:  Geönczeöl Gyula
Értékelés:
(9 szavazat)
A frankok királyi évkönyvében (Annales Regni Francorum - Royal Annals) 811-ben azt jegyezték fel, hogy hadjáratot küldtek Pannóniába, hogy véget vessenek az avarok és a szlávok közti vitának.

Miért fontos napjainkban, hogy hol terült el a Tudun országa?

Késő ősszel két avar vezető, a khán és a tudun, nagy kísérettel jelent meg Aachenben. Néhány szláv főnök, az ellenségek ugyancsak megjelentek. Úgy tűnik a Karolingok az avarok mellé álltak, hogy azok szembe forduljanak a középső Duna medencében kialakuló szláv, fegyveres csoportokkal.

Az évkönyv a khánt az avarok hercegének nevezi (princeps Avarum), megemlíti a másik vezetőt, a tudunt, és a khán kiséretét előkelő (primores) személyeknek nevezi. Ezzel szemben a szlávok törzsfőnökeit egyszerűen csak duces, háborús vezetőknek nevezi, akik valahol a Duna mentén élnek.
Nagy Károly halálát követően ezek a szláv háborús csoportok lázadoztak a frank hatalom ellen, Dalmáciában és Pannonia ulterior, vagyis a Szávától délre eső területeken.

2018 mögöttünk van, de a közelmúlt árnyai nem tűnnek el. A szlovákiai elnökválasztás egyik jelöltje Milan Krajniak hosszú cikket irt. Előadja, hogy amennyiben a "pozsonyi" csatában a szlovákok, Svatopluk II és Mojmir II vezetésével, a bajorok segitségével, legyőzték volna a magyarokat, akkor nem lett volna Magyar Királyság. De ezért a vesztett csata után a szlovák nemesek visszavonultak a hegyekbe. Egy másik kiadvány arról ir, hogy az Uhorsko neve azt jelenti, hogy a hunok eredetileg a szlovákok voltak. Fölsorolni is képtelenség a sok minősithetetlen csűrést, csavarást. Ide vezet az, hogy a hivatalos, idegen, szervilis "magyar", "történelem szemlélet", mindenhol a magyarság történelmi hátterét tapossa el. A keletkező űrbe aztán behatolnak ezek az idegen, nemzetgyártó, torzitó elemek. Az alkalom szüli a tolvajt és a torzitásokat. Ezért pár sorban vázoljunk fel szempontokat, amelyeket nem mellőzhetünk az új évben:

A frankokról pontosan tudni, merre vezettek hadjárataik: Pl. 818-ban Borna és Liudevit ellen, akiknek központja Sisak volt, Pannonia inferioris felé, a Kulpa folyó és Dalmácia között. 819-ben a frank Cadolah, Itáliából. A második hadtest Bajororszából Karinthia felé, Ptuj irányába. Balderich Friaulból, Liudewit ellen, Karinthiába. 820: egy hadtest Friaulból a Julian Alpok felé, a második Bajorországból Karinthia felé, a harmadik ék Tullnál fordul délnek, Ptuj, Zágráb felé.

Mindez egészen 907-ig igy folyik, a frankok mindig a Dráva és a Száva felső folyása felé törnek, majd a Száva mentén a Dunáig. Északnak SOHA nem vonultak. Mint azt Rudnay Egyed kielemezte az Attila trilógiában, Nagy Károly 811 után kétszer indult meg a Tudun ellen, de csúnyán kikapott és ezt követően a hunokat, avarokat békén hagyta. A Duna fölött szláv állam nem létezett. A Felvidék, a Vág völgye, Nyitra egészen Erdélyig szilárdan, hun kézben volt.

907-ben a bajor csapatok Karinthiába igyekeztek, a DUNÁTÓL délre, írja Aventinus. Felmenteni a frank Karinthia katonai központját, Moosburgot, ami az Olaszországba vezető Bécs-Római hadiút felezőpontján van, és ahonnan a frankok a hágókat ellenőrizték az olasz síkságok felé. Ezt a Moosburgot tévesen Zalavárral keverik össze, ahol találtak ráadásul 3 rovásjelet, mert mindenáron szláv ősöket akarnak hivatalból a magyar etnikum közepére erőszakolni. Priwina és fia Kocel székhelye is Moosburg volt (Mocsárvár a Drávában).
Oda érkeztek korábban Metódék is, Kocelhez. 907-ben Moosburg parancsnoka Brazlavo, latinosan Vratislaus volt. Az erődöt róla Brezalauspurc-nak is nevezték, vagyis Brazlavo várának. Ezért szerepel a Brazalauspurc név 1500 körül Aventinusnál. 907-ben a magyarok, körülvették a várat, kb. 30 ezren, magukra csalták a segítségül érkező bajorokat, és kitört a karinthiai frank had is az erődből. A magyarok az egész társaságot lenyilazták, levágták. Az erődöt lerombolták.

20 éve az osztrákok Moosburgot FELTÁRTÁK. Erről Bakay Kornél régészünk, részletesen beszámolt. Pozsonynál NEM volt csata. Pozsony neve Aventinusnál nem Brezalauspurc, hanem Pisonium, Posonium. Pontosan tudta, mi a különbség a kettő között és nem tévesztette el. A német forditó keverte össze a kettőt. Az ellátással a hajóhad ENNSBURGNÁL állomásozott az erőd védelme alatt. Pozsonytól 180 km-re, nyugatra.

Az északi frank sereg őrizetlenül a Duna északi oldalán gyülekezett. Ezek sem, sohasem érkeztek Pozsony alá. Mindkét seregtestet megsemmisítették a magyarok, akikkel együtt harcoltak Tudun unokái, az északi, vagyis fehér hunok, illetve az avarok. Zwentibald I. két fia egymás halálos ellenségei voltak. Zwentibald II. trónkövetelőnek számított Arnulf-al szemben, mert az ő anyja Karoling hercegnő volt. A déli szlávok csapatai legfeljebb Karinthiában juthattak szóhoz a Brezalauspurc-i ütközetnél, és csakis a frankok vazallusaiként.

Az állandó lekicsinylő véleményekről, hogy elődeink „csak" nomádok voltak, jegyezzük meg: Kassán a múzeumban hivatalosan nem mutatták be a Zempléni fejedelmi sír kincseit, mert bosszantotta őket, hogy a „magyarok ne lássák", milyen gazdag, magas kultúrája volt elődeiknek.

A magyarok szkíták és ennek megfelelően jelentős vagyonnal, kincsekkel rendelkeztek, ami a szlávoknak sosem volt. Igen nagy állattenyésztésük volt, a szteppén erre volt lehetőség. Délen a fehér hunok jelentős mezőgazdasággal és öntözött földekkel rendelkeztek Khorezm területén. A történelem Heftalitáknak - a hét nemzetnek - nevezi a Kusán birodalmat megalapitó szövetséget, ami Észak-Indiáig terjedt, és abban az időben világviszonylatban a leggazdagabb államot alkották. A Gupta királyságot megszervező szkíták uralomra jutása miatt húzódtak ki északra a fehér hunok, majd az avarokkal a Kárpát medencébe. I. István kezdte szervezni a vármegyéket, de ebben nehezen haladt a Fekete magyarok szállásterületein a Felvidéken, mert az a másik fejedelemség volt, Pozsonytól Erdélyig.

A fekete és a fehér magyarok kettős fejedelemségéből az északi, fekete magyarokat és az erdélyi Gyulát, aki szintén fehér, vagy heftalita déli hun volt, Ungria Nigra-t nem lehet szlovák nemesek országának nevezni. Ilyet csak a bolondok házában le nem kötözöttek állíthatnak, illetve a „hivatalos" tudomány.

Északon SOHASEM SEMMIFÉLE Morávia nem volt, vegyék tudomásul! A frankok a szlávok ellen nem véletlenül, vagyis pl. Zwentibald ellen, a Száva, Sirmium és a mai Belgrád felé eső területek felé vezettek hadjáratokat. Egyszerre ugyanazok a szláv vezérek nem létezhettek két egymástól messze lévő területeken. Karinthiában, és a Száva melett, illetve a Felvidéken! Vajk tárgyalhatott az északi hunokkal. Kund vezér kabar volt, tehát heftalita, khorezmi, akik csatlakoztak Árpádékhoz. Az eredeti megállapodás szerint a két fejedelemség, Árpádék, vagyis Csaba fiatalabb fia, Ed leszármazottai és Edömér, Csaba idősebbik fia a Tudun népe vezetői közül kellett mindig választani. A monda szerint Edumer atyja és anyja nagyszámú nemzetségével visszatér Magyarországra (Tolsztov 233. o.)

A hivatalos tudomány annyira alattomos, hogy a két fejedelmség vezetőit összekeveri, mintha csak egyetlen örökösödési sorrend lenne. Ezért képtelenek a fejedelemség korszakát helyesen megírni. A szakrális fejedelemség nem apáról fiúra szállt, ez rossz nyugati gyakorlat. Amikor Árpádék családjából volt a fejedelem, a helyettese, vagyis a horka, vagy karcsa a másik, a korábbi avar-fehér hun fejedelemségből kellett legyen, míg a harmadik személy újra Árpádéktól következett. Ha a szakrális fejedelem meghalt, a helyére a második személy lépett. Így sosem maradhatott a nemzet tapasztalt vezető nélkül. Mindig a horka, vagyis a második személy látott el minden feladatot ami a nemzet vezetését jelentette. Ideje lenne a politikában felvonultatni a történelem igazolható tényeit.

A „hivatalos" szemlélet mérhetetlenül sok kárt okoz a nemzetnek. Az említett Krajniak cikk mellett olyan cikk is megjelent ugyanott, hogy a Magyar Királyság felbontását a tótság nem kívánta. De mert megbomlott Közép-Európa egyensúlya, következhetett a német megszállás és 70 év szovjet elnyomás. Nem érte meg, irják. Vagyis a biztonság fontosabb volt 1918-ban a tótság számára a Magyar Királyságban, mert reformokra volt lehetőség, írja a cikk. Helyette érkezett a csehek által javasolt függetlenség, ami ugyancsak összeveszéshez vezetett. Nekünk magyaroknak meg a föluszított partizánok és leszármazottaik bosszúja, kitelepítések, Benes törvények, tömegsírjaink jutott osztályrészül. Arra hivatkoztak, hogy a sosemvolt „Nagymoráviát" letiportuk és őket ezer évig elnyomtuk. Megéri össze-vissza hazudozni a történelem ismerete helyett? A „hivatalos" tudomány mégis ezt teszi.
A történelem helyes ismerete nélkül Nem létezhet megfelelő magyar, vezető, politikai réteg. De ettől nagyon messze állunk. Hol vannak a Széchenyiek, Rákócziak, Tiszák? Ezt kell megoldani az új és a következő években.

Geönczeöl Gyula, Léva, Felvidék  2019. Január3.

Beküldte: Ballán Mária

Megjelent: 146 alkalommal Utoljára frissítve: 2019. Január 06., Vasárnap 05:31
Tovább a kategóriában: « Ki fenyeget kit, kinek a nevében?

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 228 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.5%Serbia 1.2%
Romania 5.2%Canada 1%
United States 4.4%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3.4%France 0.4%
Ukraine 2.7%Australia 0.4%
Sweden 2.7%Netherlands 0.3%
United Kingdom 2.2%Belgium 0.2%
Germany 2.1%Spain 0.1%
Slovakia 2%Italy 0.1%
Austria 1.3%Poland 0.1%

Today: 380
This Week: 2752
Last Week: 4662
This Month: 11047
Last Month: 18901
Total: 1993583

Belépés