Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

H2017Mar27

2017. Március 06., Hétfő 10:09

Koppány vezér vértanúhalálának és feldarabolásának titkai

Írta:  Grandpierre K. Endre
Értékelés:
(7 szavazat)
Veszprém váránál dőlt el a magyarság sorsa. A Veszprém vára körül vívott ütközet lezajlásának főbb mozzanatait, okait, igazi mivoltát emlékezetünkből kilopták: elsikkadtak az ütközet fordulatai, a benne részt vevő tömegek lélekszáma; torzító szűrőn jutott el hozzánk az is, valójában miért folyt ez a harc?

Az ütközet párszavas, elkapkodott leírásai semmilyen támpontot nem nyújtanak a csata hadtörténeti feltárásához. Bizonyosak csak a következőkben lehetünk:

1. A küzdelem országos jelentőségűvolt.

2. Mindkét részről szokatlan elkeseredettséggel, hevességgel vívták; félreérthetetlenül erre utalnak a kegyes szövegek megjegyzései; „dühöngésük nem csillapult", „veszett düh" stb.

3. Nem férhet kétség ahhoz sem, hogy az ádáz, életre-halálra menő viaskodás kiváltó oka, fő oka, tétje nem az új hit elfogadása vagy elutasítása volt, hanem a nemzeti függetlenség megőrzése, illetve elragadása:

Koppány és serege nem a Kereszt, a kereszténység ellen ragadott fegyvert, hanem a szabadságért.
Koppány felkelőit leverték. A megtorlás kegyetlen volt. Miként a krónikák írják, a foglyok egy részét leölték, a többit megkötözték; további sorsukról nem tudunk.

Magára Koppányra, a felkelő hadak fővezérére várt a legirtózatosabb büntetés: testét — ki tudná, elevenen, vagy holtan? — feldarabolták.

„Magát Koppányt pedig — írják a krónikák — István négy részre vágatta: egy részét az esztergomi, a másikat a veszprémi, a harmadikat a győri kapura függesztette, a negyediket pedig Erdőelvébe (Erdélybe) küldte." Borzadálykeltő, félelmetes szavak Koppány sorsáról. Mivel érdemelte ki ezt a szörnyű ítéletet? Különös, hogy ezer éven át senki sem akadt fenn ezen az embertelen ítéleten, s a számunkra érthetetlen okain, célzatain.

A keleten tanyázó ókori népek eskükötéskor, esküjük megerősítésére kutyákat vágtak ketté („Ilyen sorsra jussanak, ha ..."), de embert, fővezért, királyi herceget négyfelé darabolni — miféle vallás nevében, miféle emberi szellem rendelheti el ezt?

S miért? Mi célból? Miféle könyörtelenséget jelez ez? Mit akartak elérni a szétdarabolással? Ki rendelte el ezt a szörnyűséget, s miért, kiért, kikért?

Kitűzték testének négy darabját az ország négy sarkára: lássátok! Ki tette ezt? S kinek a nevében? Miféle jog, törvény, erkölcs, vallás, miféle emberi vagy isteni törvény nevében? Ország, amelynek fő várain vértől csöpögő emberi testdarabok függnek, a magyarok megtestesítőjének, reménybeni felszabadítójának testdarabjai. Képzeljük el az országot a négy fővárra szegezett, véres rongyként függő emberi testdarabbal, idegen igét mormoló, csuhás hittérítőkkel és germán lovagokkal. A nemrég még szabad Magyarországot, ahogy bujdokolva, lopva, erdőkön, völgyeken át, némán az országos tetemrehívásra sereglik. El kell képzelnünk mindezt, hogy felderengtessük elménkben az ország képét, a „barbárság vad kora" után létrejött az emberi gyöngédség országa, az egyedül üdvözítő hit szelíd erkölcse, andalító világa.

A nagy vértanúra szörnyeteg szavakat szórtak:
„Halj meg már bennem, te civódó magyar,
Békétlen Koppány, hun ördögök fia"
(Ady Endre: A civódó magyar)

„Hun ördögök fia": ördögök a hunok, és ördög maga Koppány is.
Ördögnek nevezni a hunokat annyi, mint önmagunkat bélyegezni ördögnek, hiszen mi magunk is hunok s a hunok örökösei vagyunk (Hun-garok, Hungaria).
S „civódó" az, ki a magyar egységért és szabadságért száll síkra.

Koppány a „hun ördögök fiá"-vá züllött e bűnös és torz szemléletben, az ördöggé minősített hunság örököseként az a Koppány vezér, aki a magyar nemzet legutóbbi ezeréves tragikus történetének tán egyik legkimagaslóbb hőse, az a nemzeti vezér, aki a magyar nemzeti törekvések megtestesítőjeként az álarcos hódítók által orozva megszállt, mételyes áltanokkal megtévesztett, idegen fegyverekkel letiport magyarság szabadítójaként szállt síkra szabadságharcos magyar serege élén az idegen hódítók ellen, s akinek testét úgy darabolták szét a gyilkos vérgőztől szédült nyugati tanok pribékjei, hogy az ország minden tájára jusson egy-egy darabja, az ország feldarabolásának mintegy előképeként.

Mi történt Szent István legendája szerint? Balkáni területről — ahonnan, mint tudjuk, századokon át folyt az illegális beszivárgás-bevándorlás Magyarországra — hatvan férfi jött be: állítólag besenyők és (állítólag) rendkívül gazdagok. A hazánkba minden előzetes jelzés nélkül belépő jövevényeket fegyveres magyarok egy csoportja — akiket a legenda „szolgáknak" nevez — megtámadta, és — állítólag — kifosztotta őket. A sértettek Szent Istvánhoz fordultak panaszukkal, s a király elrendelte, hogy állítsák színe elé a támadókat. Idézzük a legendát:

„Úgy lett, ahogy parancsolta, és vallatni elébe vitték őket. így szólt hozzájuk: »Miért hágtátok által az Istentől rendelt törvényt? Miért nem ismertetek irgalmat, és ártatlan embereket miért büntettetek? Ahogy ti cselekedtetek, úgy cselekszik ma az Úr is színem előtt veletek. Mert a törvény áthágóit sújtani kell.« Miután ítéletüket elnyerték, valamennyit elvezették, és az ország minden táján, az utak mentén kettesével feakasztva elveszejtették; ezt hihetőleg az igazság szeretetéből tette, hogy a többiekben [értsd: az ország népében — Szerző] félelmet gerjesszen, mivel azt akarta, hogy országa minden vendégnek nyitva álló menedéket nyújtson, így mindenkinek szabad bejárása legyen; ha akárki lép be, senki se merje megsérteni vagy zaklatni valamiben. Ez így is történt. Mert amíg élt, egy vendéget sem mert senki zaklatással háborgatni."

Hatvanan voltak a beköltözők. Hogy hányat végeztek ki megtámadóik közül, az említetlen maradt, hogy számuk sokszorosan meghaladta a sértettekét, abból következtethetünk, hogy az ország minden táján kettesével függtek a fákon a felakasztott emberek. Íme a keresztény szeretet országa megvalósulásának képe: egyfelől a fegyveres, tobzódó és ajnározott idegenek, másfelől Koppány felnégyelt, várakra tűzött testcsonkjai és kettesével felakasztott magyarok.

Könnyű elgondolnunk, miként repeshetett a magyar lélek a baromként feltrancsírozott vezér és a párosan felakasztott magyarok újdonsült keresztényi világában. Ám nekünk Koppány végzetét kell megértenünk. Tudnunk kellene mindent; nemcsak a felszínt, az üres történést, de az elfedett értelmet is. Mert ezeréves feltáratlan titok, emberalatti dráma; kik követték el, és mit akartak elérni vele?

Mit, miért és hogyan? Sajnos, még azt sem tudjuk, miként tagolták négyfelé.

Vajon négy egyenlő darabra hasították, hosszában és keresztben, akárha egy véres keresztet sütöttek volna beléje; mintha egy véres kereszt robbantotta volna szét a testét négyfelé? De hát a fejét aligha bárdolhatták kétfelé. Tételezzük fel, kettészelték az egész testet hosszantán, koponyástul, s így fél arc fél válldarabbal jutott a két fő várnak: a fél arccal mintegy hitelesítve, hogy valóban Koppány vezér testének részét kapták. No de, miként jelezték ezt a másik két várnak? Négyfelé metélték talán a fejet, a maradék testet is vele, hogy ily módon — a fejdarabokat a testrészekre rátűzve — mindegyik vár népe előtt kétségtelenné váljék a koppányi testmaradékok hitelessége? Az ám, de egy pallossal, bárddal széthasított negyed arc — könnyű belátni — teljességgel felismerhetetlen. Következésképp abban kell maradnunk: a fejet egészben hagyták. így viszont a fejétől megfosztott testet, amelyből három részt akartak nyerni, nem többet, kétféle módon darabolhatták fel:

a) A törzset derékban lemetszve s azt egészben hagyva az alsótestet, a medencecsontot vágták harántosan kétfelé oly módon, hogy mindkét résznek a fél csípővel és a hasi részek felével egy-egy láb jusson. Ennek a megoldásnak azonban ellentmondanak az itt elhelyezkedő kényes részek.

b) Magát az alsótestről lehasított törzsi részt, a mellkast metélték kétfelé, egészben hagyva az alsótestet a lábakkal egyetemben. Ezt a megoldást kell elfogadnunk.

Ámde mit akarhattak a négyfelé hasított test várakra tűzésével? S miért esett a választás éppen a jelzett négy várra az akkori Magyarország valamennyi várerődje közül? Sötétben tapogatódzunk.

Vegyük sorra a tényeket. A négy vár kiválasztásának problémája, legalábbis a hely vonatkozásában, meglehetősen egyszerűnek látszik. Esztergom azért került talán az első helyre, mert az ország ősi hatalmi központja, királyi székhelye volt. Maga Szent István is itt született.

Veszprém második helyre alighanem Aldelhaidnek, az özvegy anyakirálynőnek való elégtételadás céljából került: ő, Aldelhaid ugyanis, miként ez a krónikáinkból kivehető, xenokrata gőgjében sértőnek, lealázónak vette a magyar főúr házassági ajánlatát; de Veszprém mellett szól az is, hogy itt ölték meg Koppányt.

Győr nyugati fekvése miatt kerülhetett a harmadik helyre; Gyulafehérvár, Fekete-Magyarország központja, a Gyulák ősi vára szintén hatalmi megfontolásból kerülhetett a negyedikre.

Mindezt átgondolva rá kell eszmélnünk: a helyi megfontolások — noha bizonyosan szerepet játszottak a várak kiválasztásánál — alárendelt jelentőségűek, és nem vezethetnek megoldáshoz: Koppány testrészeinek kitűzése nyilvánvalóan nem az érintett váraknak és környezetüknek szólt, vagyis éppen a probléma lényegét, leglelkét, jelképiségét, a beléje foglalt üzenetet nem értjük. Mert mi értelme lett volna például — Esztergom szemszögéből — Koppány fejének a várkapun? — Ez dicsőségére, ékességére a királyi várnak semmi esetre sem válhatott. S a veszprémi véres testcsonk sem szólhatott egyedül az özvegynek, a másik kettő sem kizárólag a várkapitányoknak, a várnépnek.

Szélesebb összefüggésben kell e rémtett célzatát keresnünk. Koppány vezér felkelése sem helyi jellegű megmozdulás volt, miként erre már utaltunk, hanem országos nemzeti felkelés. Feldarabolásának véres üzenete is csak az országnak szólhat, az egész magyarságnak, és éppen ezért fontos felfejtenünk.

Fogódzót keresve tekintsük át még egyszer a testrészek valószerű elhelyezését.

Esztergomba, az ország fő helyére talán Koppány fejének kellett kerülnie.

Veszprémbe, amely ekkor rangsorban az ország második várává emelkedett — az udvar rendszerint itt ülésezett —, a sértődött anyakirályné várába a mellkas bal oldali része került Koppány szívével, bal karjával.
Győr várára, amely ekkortájt az ország nyugati kapujának tekintetett, Koppány jobb mellét szögezték fel a jobb karral egyetemben.

Fekete-Magyarország ősi hatalmi központjára, Gyulafehérvárra, az ország keleti kapujára Koppány derékben levágott alsótestét tűzték, a két lábbal és hasi részekkel.

Ha kikeressük a térképen ezt az egymástól egyenlőtlen távolságban fekvő négy várat, meglepő kép bontakozik ki előttünk: három közülük, akár egy ék vagy nyílhegy nyugat felé mutat, míg a negyedik ezektől jókora távolságban az egész országot mintegy átszelve, áthidalva a keleti végek felé esik.

E logikai megalapozottságú tervek azonban a gyakorlati követelmények nyomására némileg módosíttattak; egyfelől szükségesnek látszott kiemelni a győztes Nyugat szerepét, így Győrnek jutott a fej, másrészt illőnek mutatkozott, hogy a királyi és a királynéi várra (Esztergom—V eszprém) két azonos testrész, két melldarab kerüljön. Így helyeztettek el tehát Koppány testrészei.

Ha ezeket a várakat vonalakkal kötjük össze (miként térképünkön tettük) — emberi test vázához hasonló alakzat alakul ki, a feldarabolás vonalait is jelezve — Koppány testére riad szemünk: a fejét a három nyugati vár éke rajzolja ki, a váztest alja a lábbal az ország aljára, alapjára, Erdély tartományaira esik, mintha Koppány vezér négybe hasított teste az egész Magyarországon végigzuhant volna, s mintha Magyarország véres kereszttel szétrepesztett, négyfelé hasított emberi test volna.

Bűn volna tagadnunk: azoknak, akik Koppány vezér testének feldarabolását és várakra tűzését kigondolták, határozott céljuk volt mindezzel. Ebből az iszonyú cselekményből s a véres testrészekből valamiféle sötét középkori jelképiség süvölt felénk, s évezredes titkok sűrűsödnek e véres testdarabok jelképiségébe zárva. Mi lehet ez a titok? Hajdanta szkíta eleink jelképekben gondolkodtak, jelképekben beszéltek, jelképekben üzentek ellenségeiknek és szerelmüknek is. Mi már jórészt leszoktunk erről, félvakon botorkálunk a jelképek erdejében, s történelmi talányok irdatlan falai elé kerülve, megmeredve, titkoktól sújtottan tévedezünk és dermedezünk: előttünk a kép, előttünk az írás, halljuk a történetet, látjuk a kép részeit, agyunk kábán meghőköl a látástól. Az elkövetők tudták: a vér- és csontbeszédet, a tagló- s pallosbeszédet országunk népe megérti, minden magyar megérti; ha nem értené, értelmetlen volna az üzenet: a véres testrészek beszéde Szent István korában közérthető volt minden magyar számára. Lehetetlen tehát, hogy mi ne fogjuk fel ezt, ne értsük, amit ők értettek, ne lássuk, amit ők láttak, ne halljuk, amit ők hallottak.

A legenda szerint a veszprémi ütközet azért folyt, mert a „pogány nép" az ördög sugallatára vonakodott nyakát a keresztény hit igájába hajtani, vagyis: vallási ellentétek miatt folyt az öldöklő küzdelem. Ámde vajon az ütközetet követő, minden emberi képzeletet felülmúló barbárságú megtorláshoz az égvilágon mi köze lehetett volna Krisztus vallásának és egyáltalán bármiféle vallásnak? Koppány feldarabolása lerántja a leplet a kegyes szólamokba burkolt hazugságról; arról, hogy a veszprémi csatát nem a vallásháború mezében, nem vallási célok érdekében vívták (nem mintha ez menthetné a gyilkolást), hanem a magyarság ellen, a magyarság hatalmának megtöréséért. Ezt fogalmazta meg a maga módján a véres üzenet, amelyet rettentő húsdarablevelekben, emberi testroncslevelekben küldtek szét az ország tájaira és függesztettek fel a várak kapuira, hogy az ország minden egyes magyarja elolvashassa ezt a hús-, vér-, csontbetűkkel írott szörnyüzenetet, amely — akár az ország valamennyi táján kettesével felakasztott magyarok — az országot birtokába kaparintott idegen hatalom halálfenyegetése volt, s amely nemcsak azt üzente, hogy a legállatiasabb módon felkoncoltatik mindenki, aki nem hajlandó az új, idegen hit befogadására, de azt is, hogy felkoncoltatik mindenki, aki a magyar szabadságért kardot vonva, szembeszáll az idegen hatalommal. Még annak is külön értelme van, hogy a test várakra, várkapukra tűzetett, mert hisz a várak a magyar katonaság szálláshelyei, a magyar vitézség oskolái, a magyar szabadság és függetlenség védőbástyái voltak. Aki a véres kapuk alatt ki-be jár, azt a félelem, a gyász, a reménytelenség dermessze. Koppány üzenete: megszűnt az országban minden jog, a felségjogú nép szolgává tétetett, s aki lázadni mer, az is hasonló sorsra jut: Koppánnyal országotok is felnégyeltetett, martalékra jutott, idegen pallos alá tétetett.

Nem tudjuk, meddig függtek ezek a szörnyű emberi testmaradványok — egy nagy nép leigázásának jelképei — a várfalakon. Mindvégig? Mindvégig, mert bizonyos: senki sem nyúlhatott hozzájuk. Ott függtek véres húslobogóként, gyászlobogóként, míg le nem foszlott róluk a hús, és a csontok le nem zuhantak.

Forrás: grandpierre.hu 

Megjelent: 269 alkalommal Utoljára frissítve: 2017. Március 08., Szerda 07:48

Hozzászólások  

 
Hegedüs Csaba
#8 1093 Bp, Lónyay u. 27.II.2Hegedüs Csaba 2017-03-19 21:36
Hallgassátok meg Bánk atya 90. születésnapján elmondott prédikációját a pesti ferencesek honlapjáról:
pestiferences.ofm.hu/ A doktori disszertációjában azt az eseményt dolgozta fel, amikor a Szűzanya megjelent István apjának Gézának. Az akkor kapott üzenetek alapvetően meghatározták a később történteket.
Idézet
 
 
nagy lajos
#7 belgium/Andennenagy lajos 2017-03-13 13:16
már sokaktól kérdeztem volt. Azt hiszem ha erre megtudunk válaszolni ..., sok mindenre, talán mindenre is megválaszolunk ezzel ;

miért adtunk (adták ...) fel az írásunkról a latin írásjelek javára ?

ezt, ilyent az Egyház soha senkitol nem követelte meg ..., tehát ezt csak 'magunk' akarhattuk ...

maga az, hogy a latint felvettük a hivatalos nyelvként, az már normális volt, ugyanis minden újabb kereszténnyé lett nép így tett. Itt csak az írásjeleinkrol van, volna szó ...

miért adtuk föl ezeket !?
szeretettel, L
Idézet
 
 
Hegel
#6 időszámitási problémákHegel 2017-03-09 13:49
Javaslom az időszámitás problematikájához:
maghreb.blog.hu/.../...
Idézet
 
 
Zoli
#5 nem beidegzett előítélettelZoli 2017-03-09 11:58
Kedves Csanád!

Válaszomat csupán azért indítom útjára, mert vetted a fáradságot és terjedelmesen ismertettél olyan gondolatmeneteket ami úgyszintén csak tehozzád és a képzeleteidhez vezetnek. Igazából amint figyelmeztettél is nem beidegzett előítélettel indultam neki válaszomnak, nem is egyszer hanem többször próbáltam logikusnak venni felfogni, de sajnos számomra a te válaszod nem kielégítő és szinte erőltetett befolyásolási szándékot vélek benne. Légyen ez az én magán megérzésem.

Az általad leírt idővonalak húzgálása (is) egy nagyon jól használt eszköz a leírtak igazolására, ugyanúgy mint a saját honlapodhoz köthető anyagok idézése melyet mint kútfőfélét adnál nekünk. Ugyan abba a hibába estél mint T.I. amikor a tanulmányainak igazolására csak saját írásait adta mint kútfők, OTT viszont máshonnan vett történelmi adatok nem léteztek csak az övé.

Ahogyan Atillát, Koppányt és Istvánt oda-vissza elhúzgáltad az idővonalakon ott éreztem az erős befolyásolási szándékod.

Részletekbe nem megyek bele, csak közlöm veled, hogy beláttam a te válaszaid ebben a témában (Koppány - István) számomra nem kielégítőék és nem is szándékozok még csak kérdést sem feladni tudva a honlapodra fogsz elvezetni vagy a krónikai szimbólumokhoz, "korok valótlanságaihoz", holott azok is a kor szolgái voltak úgy is kellett írniuk de az évszámokat sem volt könnyű más kultúrákból időszámításokból meghatározni. De ezt te is tudod.

Számodra Atilla, Koppány és István csak egy rejtélyes szimbólum számomra eredeti őseink ki ilyen ki olyan hibával de az enyéim, de a mai vérbeli rokonságomból is szabadon választom ki az aki számomra a követendő JÓ és azt szeretettel büszkén vállalom akár példaképnek is. Aki viszont sok kárt okozott a kapcsolatnak azt nem szeretem és nem is lesz a példaképem de rokonom marad amíg él halála után sem fényezem a rossz oldalát mert utódaimnak ártana.

Ezzel be is fejezem veled de csak erről a témáról való értekezésünket. Minden más írásaidat továbbra is érdeklődve olvasok és meg is jelentetek mert amikor nem mások írásához írsz, /mint most Grandpierre K Endre/ azok az írások mutatják, hogy te milyen és melyik úton haladsz.

Szeretettel: >Zoli
Idézet
 
 
Dobos Csanád
#4 naputDobos Csanád 2017-03-08 10:51
Kedves Zoli,
Kérded, hogy miért „Miért nem találunk állítólagos Koppány István egyenlőséget?” Talán mert nem azt kerestük eddig, de próbáljuk ezt is tetten érni, ezért ugorjunk egyből a mélyvízbe!
Hosszan, két részben válaszolnék a felvetésedre, kérlek, hogy ne beidegzett előítélettel olvasd ezeket. Először csak kérdésekkel záporoználak először:
- Biztos létezett az a Koppány és Szent István, akinek mi gondolunk?
- Továbbá, ha középkor időrendjébe becsúsztatott fantom korszak, hol jelentkezik a magyar Krónikás hagyományban?
- Miért vannak szemet szúró dátum problémák a magyar krónikákban?
- Miért van nekünk két első királyunk?...
Ennyi kérdés legyen elég első körben és nézzünk pár idézetet a Képes Krónikából is:

„Attila negyvennégy évig királykodott, öt esztendeig vezérkedett, százhuszonnégy évig élt. Meghalt azután a magyarok pannóniai bejövetelének hetvenkettedik, az Úr megtestesülésének négyszáznegyvenötödik esztendejében” - Képes Krónika
„Az Úr megtestesülésétől számított hatszázhetvenhetedik évben, száznégy esztendővel Attila magyar király halála után, III. Constantinus császár és Zakariás pápa idejében - miképpen meg van írva a rómaiak krónikájában - a magyarok másodízben jöttek ki Szittyaországból…” - Képes Krónika

Csak két idézet, hogy érezd, mire gondolok.
Attila 455-ben meghalt, majd 104 esztendővel később már 677-et írunk a Képes Krónika szerint. És nemcsak ez az egyetlen ilyen logikai hiba fedezhető fel a szövegben. Ahogy a miniatúrák rendjében, úgy a szövegben is fontos szerepe van az ilyen „hibáknak”. Ezért merem állítani, hogy e hibák célja, hogy: Állj meg, vedd már észre és gondolkodj el rajta!

Most ideje, hogy pár kérdésedre együtt válaszoljak:
„Teszerinted az országos jelentőségű ütközet sem történt meg?
További kérdések: Teszerinted megölték e Koppányt? Kik? Miért? Hogyan? Hol? És mit tettek egy legyőzött és megölt Turulvérrel?
Ha István nem négyeltette fel, akkor Koppány hova lett temetve?”

Szerintem Koppány olyan formában, ahogy a Krónikáink mondják nem létezett, bár létezett egy vagy több meghatározó Koppány személy. A felnégyelés lényegében körosztás, a zodiákus kör negyedekre osztása. Ez maga a zodiákus kereszt és a KeReSZTénység (KöRoSZTás) lényege is. Ez másképp a körkereszt, ami a keresztszemes hímzésben maga az IGE, ami ugye János evangéliuma szerint is a kezdet.
A szimbolika nem öncélú rendszer, ez egy nyelvezet. Használata nagyon szigorú rendszerhez igazodik.
Koppánytól nem választható el Szent István, a magyarok első királya. De ha István az első királyunk, akkor, mi van Attilával, aki szintén a magyarok első királya? És ezek után érdemes újra fellapozni a Képes Krónikát. Hol is halmozódnak leginkább ezek a nagyon durva logikai hibák? Attila személyénél:
„Attila negyvennégy évig királykodott, öt esztendeig vezérkedett, százhuszonnégy évig élt. Meghalt azután a magyarok pannóniai bejövetelének hetvenkettedik, az Úr megtestesülésének négyszáznegyvenötödik esztendejében” - Képes Krónika
122 évig élt Atilla és szinte 80 éves volt, amikor királlyá koronázták? Majd jönnek a további „hibás” dátumok. A 401-es koronázását követő 44 évnyi uralkodásnál, még egyezik is a 445. év halálozási éve. Aztán elszabadul a tévedések sorozata.

„Az Úr megtestesülése utáni négyszázegyedik, a magyarok Pannóniába történt bejövetelétől számított huszonnyolcadik esztendőben a magyarok, vagyis a hunok a rómaiak szokása szerint egyetértő akarattal királyul emelték maguk fölé Attilát, Bendegúz fiát.” - Képes Krónika

Atilla halálozásához viszonyított második bejövetel már igen erősen elgondolkodtató. Míg a szöveg 100, majd 104 évet említ (tudatos, hiba vétéssel), addig a hozzá társított évszám, a 677-es esztendő már jóval későbbi, kb. 230 évvel későbbi időpontnak felelnek meg. Ezek elég feltűnő tévedések.

„Az Úr megtestesülésétől számított hatszázhetvenhetedik évben, száznégy esztendővel Attila magyar király halála után, III. Constantinus császár és Zakariás pápa idejében - miképpen meg van írva a rómaiak krónikájában - a magyarok másodízben jöttek ki Szittyaországból…” - Képes Krónika

És a már korábban észrevételezett „meg van írva” hivatkozás olvasható újra itt is, a feltűnően hibás (455+104=677?) évszám mellett. És hogy biztosak legyünk a bizonytalanságban, pár sorral lejjebb már 104 év helyett csak 100 év szerepel, de hasonló „hibás” számtani egyenletbe foglalva, mely szerint most 455+100=677.

„Az Úr megtestesülése utáni hatszázhetvenhetedik évben, száz évvel Attila király halála után” - Képes Krónika

Ezek egyértelmű jelzések és nem hibák, csak nekünk kell megtalálni ezek jelentését. Nem is olyan nehéz, csak érdemes egybe nézni az időpontokat:
173 év (Atilla életére vonatkozó adatok együttesen 44+5+124 év),
222 év (Atilla halála és a magyarok második bejövetele közti eltelt idő 677-455)
104 év
100 év kétszeres „hibázása” pár soron belül.
.
599 év A hibák együttes nagysága.

Ez így nem is tűnik túlzottan érdekesnek, de ha elfogadjuk a tételt, hogy Atilla megkoronázása pillanatában, azaz 401-ben az István-Szent Korona által ő is Istvánná, pontosabban megszentelt Istvánná lényegült át, akkor ez már érdekes. Atilla 401.évi koronázásához hozzáadva az 599 évnyi „hibás” időtartamokat, az pontosan az 1000. évet teszi ki! Azt az évet, melyet előszeretettel neveznek meg Szent István koronázási évének és mely pont a kerek számossága miatt egyébként is varázserővel bír. Csak érdekességként, Herbert Illig is e ezredfordulóhoz köti a fantom korszak létrehozásának egyik okát.
Idézet
 
 
Dobos Csanád
#3 naputDobos Csanád 2017-03-08 10:35
A válasz folytatása:

És ha tudjuk, hogy nincs eredeti Szent István dokumentumunk, akkor más sokkal izgalmasabb az eddigi felvetés… de a folytatást a honlapomon olvashatod. naput.hupont.hu/.../...
Ami viszont a kegyetlen Szent István tételnek ellentmond: Nincs erőszakos hittérítésnek és pogánylázadásoknak sehol nyoma sem a krónikák lapjain, sem a régészeti leletek között, azaz a nép elfogadta feltétel nélkül Istvánt! Békésen 10 falvanként építik a templomokat, melyeket szorgosan látogatnak is! Ezt ideje lenne észrevenni! A korábbi Mithrász kultusz emlékhelyeit nem gyalázzák meg, nem pusztítják el, csak békésen elhagyják. Azaz valami békés átmenet zajlik. Az év ugyanazon napján, december 24-e éjjelén született Mithrász Napisten békésen átadja helyét Jézusnak, ahogy a korábbi Mithrász kultusz is a helyét a kereszténységnek.
Hajdanán valami érdekes dolog történt Róma falai alatt. Attilának egy angyal jelent meg… és ígért neki valamit. Majd ezt követően beindult a gépezet, Attila személyének leválasztása a magyarokéról. Az ellenségnél ugyanúgy, ahogy sajnos saját házunk táján is. De miért?
Szent László legfontosabb célja Szent István kultusz megteremtése. De miért? Mert tudja, hogy csak így lehet Attilát is átmenteni a jövőre. A gyilkos Rómát legyőző, de mégis megbocsátó, kegyes Attilát sosem fogják büszkeségből elfogadni, mert pogány (még ha épp a keresztények, mártírságra ítélt áldozatok védelmezője is volt)… De mi a helyzet egy keresztény erős magyar királlyal? Azt már nem lehet olyan könnyen eltüntetni. Ezért kellett az Attila személyéből Szent Istvánt gyártani!

A krónikák által emlegetett idegen nemzettségekre is érdemes lenne egy kicsit másképp tekinteni. Ha elfogadható az Attila – Szent István megfeledtetés, akkor jön a következő kérdés: Mi történt Attila több tucatnyi fiával? Mi lett a sorsuk? A többség Csabával tartott, azaz túlélte a hun polgárháborút. De mégis hova tűntek? Tudjuk, hogy az Árpád házi királyaink Csabától származtatják magukat, azaz a legkisebb fiútól. De ez nem nyerő a feudális rendszerben, ahol az elsőszülöttet illeti meg a fő jog. Egy feudális rendszerben az árpád háziak királyi joga abban a pillanatban elveszne, ha kiderülne, hogy Attilának vannak idősebb fiainak is élő leszármazottai. EZ kényes helyzet, ezért kell rejteni és elrejtőzniük álnév alá. Véleményem szerint Szent István által behívott idegenek valóban a saját (és Attila) testvérei! Erről bővebben: A Gutkeled meg a többiek cím alatt naput.hupont.hu/.../...
És hogy érezzük, nem bolondságokról beszélek, érdemes megnézni a Szent Istvánt követő Orseoló Péter személyét is alaposabban. Orseolo Péter apja VILMOS, annak a Zsigmond burgundi királynak az öccse, aki kb. közel 500 évvel korábban élt a lexikonok szerint! Hát erre aztán érdemes gombot varrni! Ez olyan, mintha az én unokám egyben a nagyapám is lenne! És itt nincs félreértés! Megint itt van az a fránya fantom időugrás, ráadásul olyan formában „elrejtve”, hogy a vaknak is szemet szúrjon, hogy még véletlenül se lehessen azt mondani, hogy biztos egy másik burgundi királyról van szó!

Ideje megnézni, hogy mit is ír pontosan a Képes Krónika Orseolo Péter király apját illetően:

“…honnan jött hát Ákos, Bor, Aba és a többi nemes magyar nemzetsége? Hiszen Szittyaországból származnak, nem vendégjövevények!...”

“Gizella királyné pedig elhatározta Budával, gonosz csatlósával, hogy a királyné atyjafiát, a német - helyesebben: velencei - Pétert teszik királlyá; az volt a céljuk, hogy Gizella királyné kénye-kedve szerint cselekedhessék, és Magyarország - szabadságát elvesztvén - akadálytalanul a németek alá rendeltessék. Péter király atyja, Vilmos pedig Zsigmond burgundi királynak volt az öccse; Szent Zsigmond megöletése után azonban a császárhoz ment, a császár pedig a velenceiek fejévé tette, és Gertrúd nevű húgát adta hozzá feleségül: ettől nemzette Gizella királynét. Gertrúd halála után Vilmos Szent István király húgát vette feleségül, ettől nemzette Péter királyt.”
Orseolo Péter apja VILMOS, annak a Zsigmond burgundi királynak az öccse, aki kb. közel 500 évvel korábban élt a lexikonok szerint!
“Sigismund (Szent Zsigmond)(470 körül – 524. május 1.) aburgundok királya 516 és 524 között.”

Hogy félreértés ne legyen, nem lehet más Zsigmond burgundi király, mivel az öccsével III. Gundomárral zárul a burgundi királyok sora és őt tekinti az utókor szent életűnek!


És a gondolatokat tovább lehetne fűzni, melyeket a honlapomon immár évek óta teszem. És egybeolvasva ezeket nagyon is egységes rendszer kezd kibontakozni, ahol a Krónikás hagyományunk tudatos hibái megoldó kulcsok a kényszerű fantomtörténet lehámozásához. És ebben fontos szerep jut az István-Koppány személyének és szerepének jobb megértésében is.

Ezek után hadd válaszoljak az utolsó kérdésedre:
„Mit szólna István most nekünk ha már ő beismerte tévedéseit mi pedig erőltetjük, hogy mindent jól csinált?”
Szerintem sajnálná, hogy ennyire vakok vagyunk. Szégyellné, hogy elfeledte a nemzete a valós feladatát és kis stílű István-Koppány vitánál ragadt le, nem értve meg már azokat a szimbólumokat, melyek a pártus Mitrász kultuszt köti össze a kereszténységgel.
Idézet
 
 
Zoli
#2 SzerecsenmosdatásZoli 2017-03-07 14:57
Kedves Csanád !

Azzal kezded írásodat, hogy "állítólagos Koppány István ellentét"... Miért nem találunk állítólagos Koppány István egyenlőséget? Ha jól emlékszem a honlapunkon van ehhez hasonló írás egyik olvasónk "Héna"magyarmegmaradasert.hu/.../... írt erről ami nagyon is időszerű elolvasni.

De ha már állítólagos az ellentét, lennének kérdéseim - Az a kérdés volt e ellentét vagy nem? - Grandpierre K. Endre egy bizonyos oknyomozói alapon állt írásaihoz. Ezekben voltak királygyilkosságok is és így István és Koppány ellentét is.
Teszerinted az országos jelentőségű ütközet sem történt meg?
További kérdések: Teszerinted megölték e Koppányt? Kik? Miért? Hogyan? Hol? És mit tettek egy legyőzött és megölt Turulvérrel?
Ha István nem négyeltette fel, akkor Koppány hova lett temetve?
Mi lett a birtokaival és családjával?
Grandpierre K Endre nem alapozik semmiféle szimbolikákra hiszen azokat mindenki akár a saját szájíze szerint jelenítheti meg az érdeklődők számára, ami szerintem egyenlő a szerecsenmosdatással. (Ha fekete akkor mosdás után is az marad)

Nem állítom, hogy nem voltak Istvánnak Jó tettei, mert voltak, de ugyanakkor voltak a magyarságra ártó tettei is és azt ki kell mondani és mondjuk is ki! Ne kerteljünk és forgassuk ide oda. Ezután még az is érdekelne kik írták az István legendákat és mikor? Miért kettőt?
Miért menekítette a maradék örökösöket? Belátta-e, hogy az utódai, de főleg Imre fia meggyilkolása után, hogy rossz úton járt egész életében? Ha István belátta, akkor mi miért nem tanulunk ebből?
Hiszen elkeseredésében a Nagy Boldogasszonynak ajánlotta fel a szent Koronánkat. Lehetséges már nem is Gézánál kezdődött az ősi rend kikerülése hanem még a fiatal Taksonynál. Azok a történelmi szálak melyek ide vezetnének, hogy ezt megtudjuk azok a szálak még nem kerültek a "fonóba" - Mi lenne ha én is egy képet gyártanék a nemrég balkáni vérengzőről? Mondjuk:

Menjünk előre 2000 évet és majd akkor megírom Milosevity és Árkán szerecsenmosdatását amikor már már úgy alakították a rác ikonokból a "krónikákat" ahogy nekik lenne jó. Nem azt írják Milosevityröl hogy kegyetlen vezér volt akinek parancsait a hűséges Ár/Kán kapitánya és annak martalóc bandája (tigrisek) vérszomjtól hajtva középkori kegyetlenséggel irtották az állítólagos ellenséget köztük a magyarjainkat is (Lásd Szentlászló vagy Kórógy és a többit) Valahogy így szeretnék olvasni:

Milosevity egy " kedves - kegyelmes" nagyvezére volt nemzetének. Már a neve is erről árulkodik ha magyarul értelmezzük; A kedves "Kegyelmesség" (nem biztos, de nekem is szabad most szépítgetni) Ennek a "Kegyelmes" uralkodónak volt egy hűséges kapitánya akit egyszerűen a népe ÁrKán kapitánynak hívott. Ha a nevét szeretnénk megtudni akkor az Értékes Kán vagyis a "dicső vezér"... Ezek a tigrisek úgy húzták a "szent-karóba" az ellenséget, hogy azoknak "békés" tekintetük az ég felé merengett ahova küldetésük volt, voltak kiket kibeleztek és feldaraboltak, majd szétszórták mint a felesleges puliszkájukat szokták az éhes "szent madaraknak".

- És még folytathatnám a szépítést, a mai világban ez egy szomorú félremagyarázás lenne és még nevetséges is akár még a szerbeknek is mivel a "Kegyelemesség" (Milosevity) még a saját nemzetét is irtatta Ár/kán-nal mindazokat akik továbbra is békében akartak élni a szláv testvéreikkel. De mindezt 2000 év múlva leirhatom mert senki (aki nem akar) nem talál mást és ez lesz amit megtudhatnak.

Utólag megírom, hogy még engem is elfogott az undor a milosevityi leírtakból, de mindezzel azt szeretném, hogy keressük az igaz történelmünket úgy ahogy volt, és hozzuk magunkkal ami jó és ismerjük el a hibákat de azt NE fényezzük. Mit szólna István most nekünk ha már ő beismerte tévedéseit mi pedig erőltetjük, hogy mindent jól csinált?

Szeretettel: >Zoli
Idézet
 
 
Dobos
#1 naputDobos 2017-03-07 11:12
Az állítólagos Koppány-István ellentét számomra a mai magyar megosztó politika szimbolikai pillérje. Olyanról illik és kell véleményt mondani, amiről valóban tudomásunk sincs! Bár olvashatunk Koppányról (azaz Koppányokról) a krónikáinkban, de azt nem vesszük észre, hogy e történetek tele vannak szimbolikával és „logikai hibával”. Olyan logikai hibákkal, melyek célja a figyelem felkeltése, hogy ÁLLJ MÁR LE! HIGGADJ LE ÉS GONDOLKODJ E „HIBÁKON”! E logikai hibák szimbólumrendszerét pillanatok alatt észrevesszük, ha képeken látjuk (gondoljunk csak a Képes Krónika Szent István születése ikonján a boltív pillérjeinek hamis térérzetére upload.wikimedia.org/.../..., mely tudatos hamis téridő képzettre utal a hozzá kapcsolódó szimbólum rendszerrel), de ha hasonlót „logikai hibát” fedezünk fel a hozzá kapcsolódó szövegben, akkor az inkább átugorjuk, vagy butaságnak minősítjük. És amíg, ez az alap hozzáállásunk, addig sosem fogjuk megérteni az állítólagos Koppány/István ellentétet és csak gyártjuk a menetrendszerinti újabb Koppány az áruló vagy éppen nemzeti hős tanulmányokat.

Koppány itt most szabadsághős, akit felnégyeltek. Felnégyeltek, ahogy ősi szokás szerint a kenyeret is felnégyelik a megszegése előtt. Azért érdemes lenne olyan részletekre felfigyelni, hogy hogyan is folytatják a krónikáink Koppány történetét oldalakkal később! A Képes Krónika írója nem véletlenül nevezi meg Koppány gyilkosának leszármazottai között a Koppány-Márton nevű testvérpárt, ráadásul párban.
„Ebben a harcban Vencellin ispán megölte Koppány vezért... Az említett Vencellin azután Rádit nemzette, Rádi pedig nemzette Miskát, Miska nemzette Koppányt és Mártont.”

Koppány, a magyar mártír és MáRTon az első nem vértanúhalált halt MáRTír, aki mellesleg szintén magyar származású. Kettejük között van egy hatalmas szimbolikai kapcsolat is, a hozzá tartozó „logikai hibával” – ez pedig a KöPöNYeg. Bár KoPPáNY a KöPöNYegét a nevében viseli, és épp ezért kerül immár ő hasonlóan feldarabolásra, ahogy hajdanán Márton köpönyege is. Márton talán azért vált az egyház első nem MÁRTír szentjévé, mert őt a MÁRTon neve mentette meg? Szimbolikailag mindenkép. (Szt. MáRTon legfontosabb attribútuma a félbevágott köpönyege. Érdemes elgondolkozni azon, hogy miért kellett Szent Mártonnak szétvágnia a köpönyegét? Ezzel így, sem a koldus, sem ő nem járt jól! Egy félbevágott köpönyeg semmire sem elég! Miért nem adta inkább a teljes köpönyegét a koldusnak, hiszen az lett volna az igazi jézusi cselekedet! És miért kellett felnégyelni a KöPöNYeg Koppányt is?)

De visszakanyarodva a Krónikás hagyományunk Koppányaihoz. A Képes Krónika szerint Szent László idejében még püspököt is neveztek Koppánynak.
„nyíllal megölték Koppány és Lőrinc püspököket is és sok más vitéz harcost.”

Ez azért elgondolkoztató. Akkor mennyire volt pogány Koppány és mennyire is volt ellensége Szent Istvánnak, a kereszténységnek és az Árpád házi uralkodóknak? De ennek megválaszolása sokkal mélyebb elmélyedést igényel, mint csak egy KOPPÁNY áruló vagy szabadsághős felkiáltás.

Read more: naput.hupont.hu/.../...
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 183 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68.1%Canada 0.9%
Romania 5.7%Serbia 0.8%
United States 5.3%Kuwait 0.4%
Russian Federation 3.1%Switzerland 0.4%
Germany 2.6%Czech Republic 0.3%
Ukraine 2.6%Australia 0.2%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.7%France 0.2%
Austria 1.5%Netherlands 0.1%
Sweden 1.4%Belgium 0.1%

Today: 540
This Week: 540
Last Week: 5814
This Month: 22273
Last Month: 24152
Total: 1476303

Belépés