TARTALOM:
1. Március 15-ről másképpen
2. A magyar szabadságharc és a Rothschild-ok.
3. A pénzügyi szabadságharc

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc igazi oka, valóban az önálló magyar jegybank és pénznem megteremtése volt! Mert a nemzetközi pénzkartell már akkor a dunai birodalom politikai színpadán – nem látható rendezőként -, végezte feladatát, s az Osztrák Nemzeti Bank magántulajdonosaként ellene szegült Kossuthék önálló nemzeti jegybankot követelő törekvéseinek. Az is igaz, hogy Kossuthék a Habsburg-ház adósságtörlesztő kötelezettségéből sem kívántak részt kérni!

S hogy mennyire hasonló pénzügyi-politikai helyzetben található ma is Magyarország! Hiszen pénzügyi eszközökkel történő újragyarmatosításról van szó ma is, s ezért kell az Orbán-kormánynak is megvívni pénzügyi szabadságharcunkat!

Annak most már minden bizonyítéka a kezünkben van, hogy 1848-49-ben a nemzetközi pénzkartell bécsi részlege, konkrétabban már a Rothschild tulajdonban lévő Osztrák Nemzeti Bank (ONB) robbantotta ki a fegyveres konfliktust a bécsi udvar és a magyar kormány között. Mert ez utóbbi független közpénzrendszert, valamint nemzeti bankot és valutát követelt. Pontosabban, annak bizonyítékát is ismerjük, hogy a Grand Orient szabadkőművesség azóta is, állandóan beavatkozott az európai történelem “átrendezésébe”. Hiszen napjainkig is, ennek az egész Európát érintő “átrendezésnek” az eszmei és politikai eszközei voltak a felvilágosodás, a humanizmus, a modernizáció, a társadalmi haladás, a fasizmus, a szocializmus, a kommunizmus, s a világszabadság nevében indított szellemi és politikai mozgalmakban.

https://internetfigyelo.com/konya-hamar-sandor-1848-marcius-15-igazi-hattererol/

Mielőtt elemezzük a magyarországi fejleményeket, vessünk egy pillantást arra, hogy mi váltotta ki 1848-ban a forradalmi megmozdulások egész sorát Európában? Milyen szerepe volt az eseményeket a háttérből mozgató szabadkőművességnek, és a vele szövetkezett nemzetközi pénzkartellnek, a politikai események alakulásában? Miért vezetett az önálló magyar pénzrendszer igénye fegyveres konfliktushoz a magántulajdonban álló Osztrák Nemzeti Bank, és az őt támogató császári hatalom, valamint a felelős magyar kormány között Magyarországon? Miért lehetett a magyar március 15-e - a háttérerők nemzetközi manipulációi ellenére - az emberi méltóság és nemzeti függetlenség tiszta forradalma?

Marvin S. Antelman rabbi, e korszak jeles kutatója szerint 1848 során Európa szerte a Grand Orient (a francia szabadkőműves nagypáholy) koordinálta a politikai megmozdulásokat, tűntetéseket, felkeléseket. Németországban is a forradalmi megmozdulások fő szervezője a Grand Orient által létrehozott Igazak Szövetségének az egyik vezetője, Heinrich Bernard Oppenheim, a dúsgazdag németországi pénzdinasztia tagja volt.

A nemzetközi pénzkartell már 1773-ban, Frankfurtban, tervet dolgozott ki arra, hogy a Bank of England- hoz hasonló független központi bankok létrehozásával, az ellenőrzése alá vonja a nemzetközi pénzügyek irányítását. A pénzkartell, valamint a szabadkőműves irányzatok titkos ellenőrzésére létrehozott illuminátusok (megvilágosodottak) pedig az 1782-ben, Wilhelmsbadban, megtartott kongresszusukon fogadták el azt a közös stratégiájukat, amelynek fontos részét képezte a köztársasági államformára történő forradalmi áttérés, és az európai kontinens minél nagyobb központosítása, lehetőleg egy államban való egyesítése, és egy közös hitel és pénzrendszer kialakítása a pénzkartell ellenőrzése alatt. A pénzkartellnek a hatalom centralizálása felel meg, noha a túlméretezett centralizáció és integráció rendszerint káros a népek gazdaságára és az egyén boldogulására. (Ez ugyanaz a szándék, mint amelyet az Európai Unió most akar ráerőltetni Európa népeire – az Európai Egyesült Államok víziója.)

Az 1848-as európai forradalom tehát, - amelyben a transznacionális pénzkartell szövetségre lépett az internacionalista szabadkőművességgel - nagyszabású vállalkozás volt, hosszú távú stratégiájának megvalósítására. De úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a nemzetközi pénzkartell akciója volt, amely tervei kivitelezésére felhasználta az illuminátusok - vagyis a pénzkartell saját alapítású szabadkőművessége - irányítása alá került Grand Orientet, miközben ő a háttérből mozgatta a szálakat. Tény viszont, hogy 1848 előtérben álló szervezői és vezérei ismert szabadkőművesek voltak, akik a páholyokon keresztül egyeztették lépéseiket, és határozták meg az egyes megmozdulások időpontját.

A magyar 1848-at egy egész korszak, a reformkor készítette elő. A 19. század elejére Magyarországon égető feladattá vált az ipar és a kereskedelem fejlesztése, hogy gyorsan növekvő népességének megélhetést tudjon biztosítani. Ennek a törekvésnek azonban útjában állt a rendiség, a nemesség adómentessége, a jobbágyság intézménye, a közteherviselés hiánya. A bécsi udvar igyekezett a jobbágyok sorsán javítani, de egyben a nemesség ellen is fordítani őket. Másrészt Ausztria iparosodása érdekében egyoldalú vámpolitikával akadályozta a magyar ipar fejlődését, hogy piacot biztosítson az osztrák termékeknek. Magyarországot tudatosan Ausztria gyarmatává tették, amit II. József nyíltan ki is mondott.

A magyar ipar és kereskedelem csak a kiváltságos osztrák kereskedők útján - méregdrágán - juthatott pénzhez. Magyarországnak jogilag semmi köze sem volt a papírpénzekhez, nem is volt beleszólása a pénz sorsába, ugyanakkor neki kellett viselnie elértéktelenedés következményeit, mivel mezőgazdasági terményeiért a magyar birtokos csak ezt kaphatta fizetségképpen. (Mint manapság a brüsszeli monetáris politika.)

Az egyre nagyobb szerepet betöltő nemzetközi pénzkartell 1816-ban bécsi embere, Metternich kancellár útján elérte, hogy létrejöhessen egy - a Rothschild család érdekeltségébe tartozó, Osztrák Nemzeti Banknak nevezett magánbank Bécsben. Az ONB ezután bankjegyeket bocsátott ki, amelyeknek a valóságos pénzre történő beváltására ígéretet tett. Az ONB alapszabályában szerepelt azonban az a kikötés, hogy csak gondosan kiválasztott és kiváltságos kereskedők kaphatnak pénzt. Ebbe a körbe a magyar gazdálkodók nem tartoztak bele, tehát ezután sem juthattak pénzhez.

Ez volt a helyzet, amikor az 1825. évi reformországgyűlés megnyílt. Az Osztrák Nemzeti Bank alapítását elrendelő császári pátenst a pozsonyi országgyűlés nem hagyta jóvá. Azaz a magyar pénzügyeket illegálisan bitorolta egy bécsi magánbank, miközben a pénzveréshez szükséges nemesfém jórészt a magyarországi vármegyékből került Bécsbe. A pénz viszont nem került vissza a magyar gazdaságba, mert a bécsi Rothschild-ház irányítása alatt álló Osztrák Nemzeti Bank, nem volt hajlandó elfogadni az önmaga által kibocsátott bankjegyeket, viszont gyorsított ütemben vonta ki a nemesfémet az országból.

Az észak-magyarországi bányákból áramlott ki az arany és az ezüst, de az ellenértéke nem jött vissza az országba. A császári kormányzat által kiadott papírpénzek pedig fokozatosan veszítettek az értékükből. A pozsonyi országgyűlésben a Győr megyei követ radikálisan fölvetette ezt a problémát. Kossuth ekkor mondott egy beszédet, (1848. Március 13.) amelyben az osztrákok számára alkotmányt, Magyarország számára pedig saját pénzrendszert követelt.

Bécsi tőzsdecédula a Rothschild archívumból

Az osztrák gazdasági és pénzügyi körök éppen ezt tartották veszélyesnek. Legfőképpen a Rothschild érdekeltségbe tartozó bankár körök igyekeztek a tervet akadályozni, Még Széchenyi vállalkozásaiban is ott találjuk a Rothschild bankokat, vagy megbízottaikat, mint, pl. a Lánchídnál. Csupán két olyan vállalkozása volt Széchenyinek, amelyből hiányoztak a Rothschild-ok: az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a Nemzeti Kaszinó. Kiderült, hogy Széchenyi tervei kivihetetlenek, mert egy rejtelmes akadály gátolja eszméi megvalósítását. Ezt az akadályt a reformkor másik nagy alakja, Kossuth Lajos találja meg. Úgy vélte, hogy közjogi helyzetünk akadályozza boldogulásunkat, éppen ezért nem a gazdasági, hanem a közjogi célkitűzések az elsődlegesek. Vagyis a király személyének közösségén kívül Magyarországnak teljesen el kell szakadni Ausztriától.

Amit nem sikerült politikai eszközökkel elérni, azt Kossuth társadalmi úton igyekezett megvalósítani. Így, pl. miután a bécsi udvar elutasította a védővámrendszerre vonatkozó javaslatát, Országos Védegyletet alapított az osztrák termékek bojkottálására. Az egyletnek 1845-ben már 138 fiókja és 100 ezer tagja volt. A magyar országgyűlés tagjai azt hitték, hogy a bécsi udvar, az osztrák császár és egyben magyar király, a fő ellenfelük, őt kell jobb belátásra bírniuk. A dunai birodalom politikai színpadán azonban a nem látható rendezői feladatot már ekkor is azok a bankárcsaládok végezték, akik az Osztrák Nemzeti Bank tulajdonosaiként kézben tartották a pénzügyeket. A legfontosabb kérdésekben már ekkor is ők döntöttek a legteljesebb titoktartás mellett.

Kossuth Lajos, az első magyar kormány pénzügyminisztere, majd Magyarország kormányzója volt. A forradalom hatására megszületnek az áprilisi törvények, amelyek keretében eltörlik a jobbágyságot, bevezetik a közteherviselést, eltörlik a nemesi adómentességet stb. Kossuth első intézkedései közé tartozott, hogy az ország nemesfém bányáihoz (Selmecbánya, Besztercebánya, Körmöcbánya, stb.) miniszteri biztost nevezett ki, akik leállították a nemesfém kivitelt az országból.

Az utolsó rendi országgyűlés háromheti tárgyalás után megalkotta a 31 cikkelyből álló „áprilisi törvényeket”, melyben a 12 pontot részletezik. Magyarországot parlamentáris állammá alakították, lebontották a rendi állam jogintézményeit, megalkották az állam új szervezetét, megfogalmazták a polgári szabadságjogokat, és törvényekkel megalapozták egy új gazdasági rend alapjainak kereteit. A sarkalatos áprilisi törvények biztosították a felzárkózás lehetőségét Európa nyugati felének fejlettségéhez. Kimondták Magyarország és Erdély egyesülését. Az áprilisi törvényeket az uralkodó, V. Ferdinánd április 11-én szentesítette, esküt tett a magyar alkotmányra.

A bécsi udvar fondorlatainak következményei, a vértelen újjászületés megbuktatásának kísérletével az 1848 - 1849-es szabadságharcba torkollik.

Nincs itt szó se jogról, se igazságról, hanem egyszerűen arról, hogy Ausztria vezető körei féltek Erdélynek Magyarországgal való egyesülésétől, mert ebben az esetben a birodalom legnagyobb országa Magyarország lenne, ami rendkívülien zavarta volna a bécsi elgondolásokat.

A magyar szabadságharc és a Rothschild-ok.

Kossuth Lajos az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc vezetőjeként a pénzügyi szuverenitás nemzeti kézben tartásának a politikáját követte és a végsőkig ellenállt az Osztrák Nemzeti Banknak, - amely a Rothschild dinasztia bécsi ágának a magántulajdonában volt, - hogy pénzkibocsátási és hitelezési monopóliumát, és vele együtt kamatszedő magánpénzrendszerét Magyarországra is kiterjessze.

Ez az országot már akkor adósságfüggésbe, és véget nem érően kamatjáradék fizetésére kényszerítette volna. Kossuth igaz magyar hazafiként keményen ellenállt ennek a törekvésnek, és az önálló magyar pénz kibocsátását választotta. A Kossuth-bankó rendkívül sikeresnek bizonyult, és döntően hozzájárult a szabadságharc sikereihez. 

A pozsonyi országgyűlésen 1848. március 3-án Kossuth Lajos, - aki akkor Pest megye követe volt, - emelkedett szólásra, hogy elmondja a magyar történelem egyik legmélyebb értelmű beszédét, amely a bécsi és a magyar forradalom közvetlen elindítója lett Azt hangoztatta, hogy meg kell változtatni a fennálló viszonyokat, és Magyarországot fel kell szabadítani a gyámság alól. Majd a pénzkibocsátásról szólva ma is aktuális üzenetet küld a jegybanki függetlenségről a mindenkori kormányoknak.

Kossuth nemcsak független magyar kormány kinevezését kéri, hanem sürgeti az alkotmányos rend bevezetését a monarchia tartományaiban a fennálló abszolutizmus helyébe. Az országgyűlés egyöntetűen elfogadta a feliratot. A bécsi és a pesti polgárok tömören így fogalmazták meg követelésüket: "ott új alkotmányt, itt nemzeti bankot."

Március 13-án, a bécsi rendi gyűlés előtt felolvasták Kossuth beszédét, amelynek nyomán a résztvevők új alkotmány elfogadását követelték. Metternich a katonaság kivezénylésével válaszolt, de Ferdinánd császár leállította az akciót. Az egyre idegesebb Habsburg főhercegek ezután megköszönték az 1807 óta hivatalban lévő kancellár szolgálatait, és visszaküldték a szülőföldjére a rajnai születésű arisztokratát. A pénzkartell, amelyet Metternich hűségesen képviselt évtizedeken keresztül Bécsben, ezután Londonban nyújt menedéket kiérdemesült ügynökének, a hatalmi egyensúly politika egyik prominens megvalósítójának.

Az egész Európán végigsöprő forradalmi megmozdulások hatására is, a király végül 1848. április 11-én szentesítette azokat a törvényeket, amelyek lerakták a kapitalista modernizáció alapjait Magyarországon. A királynak ebben a döntésében része volt a március 15-i nagy pesti tűntetésnek is, amely csak lelkes és békés mása volt a példaképül szolgáló európai forradalmi lázadásoknak, és amely - azoktól eltérően - elsősorban nem szabadkőművesek által manipulált megmozdulás volt. Az áprilisi törvényekben nincs sok forradalmiság, inkább csak a már kialakult állapotokat rögzítik. Választójogot adnak minden nemesnek, de azok szerzett jogait nem érintik.

Az új törvények alapján V. Ferdinánd kinevezte az első felelős magyar kormányt, amelynek gróf Batthyányi Lajos lett a miniszterelnöke, (akit 1849. október 6-án kivégeztek felségárulásért, figyelmen kívül hagyva, hogy az uralkodó nevezte ki. ) pénzügyminisztere pedig Kossuth Lajos, de Széchenyi István és Deák Ferenc is a kormányba került.

A pesti kereskedők testületileg kérték a kormányt a pénzjegykrízis megoldására, mert az ONB - válaszul a forradalom követeléseire - azonnal lejárttá tette a hiteleket, nem volt hajlandó leszámítolni a váltókat, és ugyanígy jártak el az osztrák gyárak és a kereskedők is.

A felelős magyar kormány, amely üres államkasszát, megbénított üzleti életet vett át, kénytelen volt szembenézni az ONB ellenséges magatartásával is. Kossuth azonnal hozzáfogott a bankjegy-nyomda felállításához, és a gazdasági élet működését biztosító, fedezettel rendelkező magyar pénz megteremtéséhez.

Kossuth már április 19-én rendelettel tiltotta meg az arany és az ezüst külföldre vitelét. Amikor pedig az továbbra is folytatódott, miniszteri biztost küldött Selmecbányára, Körmöcbányára és Besztercebányára az arany - és ezüstkészletek zár alá vételére.

A terv az volt, hogy a begyűjtött nemesfémekért a kormány, kamatozó kincstári utalványokat ad, az aranyat és ezüstöt pedig a már működő kereskedelmi banknál helyezi el a kibocsátandó bankjegyek fedezeteként. Jellasics horvát bán katonai készülődése azonban még gyorsabb cselekvést követelt, mert a létében fenyegetett kormány üres pénztárral nem tudott felkészülni a védekezésre. A bécsi udvart, de még inkább a Rothschild érdekeltség tulajdonában lévő Osztrák Nemzeti Bankot, nyugtalanította a magyarok pénzügyi és gazdasági függetlenedésének gyors üteme. Attól tartottak, hogy a magyar bank nemesfém fedezete az osztrák bankjegy átváltásából eredő ezüst lesz, ezért minden eszközzel akadályozták az osztrák bankjegyek ezüstre váltását.

Az Osztrák Nemzeti Bank, a bécsi Salomon Rothschild tulajdonában volt, aki már korábban (1807) Metternichet segítette a kancellári székbe. Az osztrák Nemzeti Bank azt mondta, hogy Magyarországnak ne legyen saját nemzeti bankja és pénze, majd ő ad 12 millió forintot, 6% kamatra, amelyet a Rothschild-ok bankjába kell évente megfizetni. A Rothschild-ok cserébe azt követelték, hogy a magyar kormány ismerje el a magánérdekeltségű ONB bankjegykibocsátó monopóliumát Magyarország területén. Kossuth erre azt mondta, hogy az ONB. ne adjon pénzt, mert azt Magyarország is ki tudja bocsájtani. Mire a válasz az volt, hogy annak nem lesz nemesfém fedezete, ezért értéktelen lesz. Erre Kossuth nemesfémgyűjtést rendezett, és a magyar nemesség 4 millió forintot adakozott, amire már forgalomba lehetett hozni 12 millió forintot.

Kossuthnak ez a nagyhorderejű döntése nem lepte meg sem a bécsi udvart, sem az ONB-ot, mert a pénzügyminiszter ugyanis Havas Józseffel, a Kereskedelmi Bank igazgatósági elnökével tárgyalt a bankjegykibocsátásról. Ő pedig a bécsi körök bizalmi embere volt. Kossuth pénzügyi tanácsadója pedig, akit miniszteri bankárnak is kinevezett, az a Wodianer Sámuel volt, aki egyenesen a bécsi Rothschild-ok megbízottja volt, amiről Kossuth persze nem tudott. Amikor Kossuth létrehozta az önálló – egyelőre magántulajdonban álló – magyar jegybankot, és az önálló magyar pénzt, nyomban megkezdődött a politikai nyomás és a katonai ellenakció.

Kossuth tehát bebizonyította, hogy ha egy öntudatra ébredt társadalom a saját kezébe veszi és tartja is a pénzhatalmat, akkor ércfedezet nélkül is, és külső magas kamatozású hitelek nélkül is, gazdasági fellendülés indul be. Mert, ha egy nemzet képes saját kezébe venni és társadalma egésze szolgálatába állítani a pénz hatalmát (akár bankadókkal és újabb, általános közteherviseléssel), akkor annak nem a megjósolt pénzügyi összeomlás, hanem gazdasági és társadalmi fellendülés, virágzás lesz az eredménye.

https://internetfigyelo.com/konya-hamar-sandor-1848-marcius-15-igazi-hattererol/

Mielőtt azonban az új magyar törvények királyi szentesítésére kerülhetett volna sor, a bécsi udvar ellentámadásba lendült. Az uralkodó István főherceg útján emlékiratot juttatott el a magyar kormányhoz. Ebben a megváltoztathatatlan természeti törvény rangjára emeli azt, hogy kizárólag a Rothschild érdekeltséghez tartozó Osztrák Nemzeti Banknak, ennek a privát pénzintézetnek, lehet joga a magyar pénzügyekben dönteni.

De az országgyűlés egyetértett Kossuthtal, és engedélyezte 5 forintos pénzjegyek kibocsátását. Szeptember 15-én a király felrótta a magyar országgyűlésnek, hogy az államjegyek királyi szentesítés nélküli kibocsátásával olyan határozatot fogadott el, amelyek nem felelnek meg a magyar-osztrák törvényes kapcsolatoknak.

Jellasics horvát bán csapatainak az előrenyomulásával a bécsi udvar elérkezettnek látta az időt arra, hogy nyíltan szembeszálljon a magyar hiteltörvényekkel. A Wiener Zeitung 1848. szeptember 28-i száma közli a király "Magyarországi népeimhez" című manifesztumát. Ebben az uralkodó tiltakozik a magyar kormány viselkedése ellen, és nyíltan megtagadja a magyar pénzügyi törvények jóváhagyását, természetesen nem az osztrák magántulajdonú központi bank érdekeire hivatkozva, hanem arra, hogy alattvalóit félti az országot elöntő fedezetlen papírpénztől. Jellasics azonban szeptember 29-én csúfos vereséget szenvedett Pákozdnál. Ez egyben a magyar pénzt is megszilárdította.

November 6-án a király parancsot adott a magyar pártütés leverésére is. A magyar haderő felszerelése rendkívüli intézkedéseket kívánt, ezért Kossuth az országgyűlés felhatalmazására elhatározta a 100 és 1000 forintos bankjegyek kinyomtatását. Erre a bécsi udvar olyan plakátokkal árasztotta el az országot, amelyen az állt, hogy a magyar kormány értéktelen papírpénzzel akarja polgárait tönkretenni. A kormánynak alig maradt ereje, hogy ezekkel a rágalmakkal szembeszálljon, mivel minden energiáját a katonák felszerelése, a védelemre való felkészülés kötötte le. A magyar harctéri sikerek hatására a Kossuth bankók árfolyama emelkedett, a vereségek hírére pedig csökkent. Decemberre ismét eltűnt a forgalomból a fémpénz, mert sokan eldugták, vagy külföldre juttatták. Ismét váltási és fizetési nehézségek jelentkeztek a pénzforgalomban.

Az osztrák katonai győzelmek következtében a kormánynak Debrecenbe kellett költöznie. A költözést megelőzően Kossuth utasítást adott a pénzjegynyomda szétszerelésére. A gépeket, a papírt és a nyomdászokat vasúton vitték Szolnokig, majd onnan szekerekkel tovább Debrecenig. 1849. január 5-én Windischgrätz bevonult Pestre. Itt jelentette ki, hogy a legszigorúbban fog elbánni azokkal a lázadókkal, akik "az oly gazdagon megáldott országot a törvénytelen papírpénzbeli elárasztással tönkre juttatni igyekeztek", és akik a pénzjegynyomda elvitelével még folytatni is akarják ezt a tevékenységüket. Kossuth ugyan utasítást adott a nemesfém-fedezet elszállítására is, de ezt a Kereskedelmi Banknál igazgatói funkciót betöltő Rothschild megbízottak, elsősorban Wodianer Sámuel, megakadályozták. Wodianer, Kossuth bizalmasa volt, de egyben teljesen bírta a császári kormánybiztos bizalmát is. Erre utal az tény, hogy Pest megszállása idején a bécsi kormánybiztos Wodianert a Kereskedelmi Bank alelnöki székébe is beültette. Kossuth még nem tudhatta, de a későbbi évtizedek pénzintézeti nyilvántartásaiból, kétségtelenül megállapítható, hogy Wodianer minden Rothschild érdekeltségű banknál, vagy vállalatnál vezetőbeosztást töltött be az elkövetkező évtizedekben Magyarországon. Nos, ugyanők voltak azok is, akik biztosították, hogy a Pestről menekülő Windischgrätz magával vihesse a nemzet pénzének nagy áldozatok árán összegyűjtött nemesfém fedezetét Ausztriába.

Az ONB azt remélte, hogy a fedezet elkobzásával a Kossuth-bankók értéküket veszítik. A magyar pénz azonban jól funkcionált továbbra is. Soha nem látott pezsgés következik be. A honvédsereg megkap minden szükségeset rekvirálások nélkül. Folynak a tavaszi munkák, de a hadi üzemek és a gazdaság egésze is teljes kapacitással üzemel. 1849 áprilisára beérik a pénzügyi szabadságharc győzelme. Ugyanis ekkorra már mind az osztrák, mind a magyar hadsereg, valamint mindkét kormány hivatalai, és belföldi szállítói, magyar pénzt, Kossuth bankókat használnak Magyarországon. Mindez annak ellenére van így, hogy a császári hatalom a megszállt területeken mindent elkövetett a magyar pénz ellen.

A pénzügyi szabadságharc

A forradalom és szabadságharc idején infláció nem volt, és devalváció is csak a császári hatalom erőszakos fellépései miatt fordult elő helyenként. Kossuth bebizonyította, hogy ha egy öntudatra ébredt társadalom a saját kezébe veszi a pénzhatalmat, akkor ércfedezet nélkül, külső, magas kamatozású hitelek nélkül is gazdasági virágzás indulhat be.

Az 1848 és 1849 évi pénzügyi szabadságharc tehát sikeres volt. Bukását nem életképtelensége, hanem katonai túlerő okozta, azaz nem pénzügyi okok. A pénzügyi szabadságharc gazdasági értelemben nem is szenvedett vereséget.

A gyarmatosító császári hatalom katonai, rendőri és adminisztratív eszközökkel semmisítette meg eredményeit. Ma már bizonyítható, hogy ebben döntő szerepe volt a szálakat a háttérből mozgató, és megriadt nemzetközi pénzkartellnek. A szabadságharc leverését követő bosszúállásban hírhedtté vált Haynau tábornok - a bresciai hiéna - pedig nemcsak a I. Ferenc József császárt képviselte, de az Osztrák Nemzeti Bank tulajdonosait is, hiszen anyai ágon a Rothschild családhoz tartozott. A nemzetközi pénzkartell számára veszélyes volt a magyar példa, hogy egy nemzet képes a saját kezébe venni, és a társadalom egésze szolgálatába állítani a pénz hatalmát, és mindennek nem a megjósolt pénzügyi összeomlás, hanem gazdasági felvirágzás az eredménye.

(Ma újra időszerű a pénzügyi szabadságharc Magyarországon. Sőt, a szabadságküzdelemnek immár csak ez a formája időszerű, mert a gyarmatosítás napjainkban nem katonai, hanem pénzügyi eszközökkel történik.

A nemzetközi pénzkartell a központi bankok függetlenné tételével, azaz saját magánellenőrzése alá vételével, beépült az egyes országok, - és államszövetségek - politikai rendszerébe, mint új, ellenőrizetlen hatalmi ág. Ez a hatalmi ág nemzetek fölötti, hierarchikusan épül fel, és kemény pénzügyi kényszerítőeszközökkel rendelkezik. Kossuth példáját követve, sajnos ma sem tehetünk mást, minthogy kiharcoljuk, hogy a magyar pénz ismét a magyar társadalomé legyen.)

Az Osztrák Nemzeti Bank követelte, a császártól, hogy számoljon le a magyarokkal. Ezért a császári udvar Jellasics horvát bánt bízta meg azzal, hogy hadsereggel rendszabályozza meg a rebellis magyarokat. Az akkor még hadsereggel nem rendelkező magyar kormány azonnal toborzásba fogott, kiképezte és fölszerelte a hadseregét, és fölvette a harcot azzal a horvát haderővel, amely mögött ott állt a bécsi udvar, a Rothschild-ok, és a harcban gyakorlott osztrák hadsereg. A magyar honvédek ellátását már az új pénzzel fizették. (Kossuth bankó) Kiderült, hogy Magyarországon mindenki elfogadja a Kossuth bankót.

Ez a sebtében toborzott magyar hadsereg 1848. szeptember 29-én Pákozdnál szétkergette az országba betört Jellasics által vezetett sereget. Így megszületett a magyar honvéd hadsereg és egy nagyszerű győzelemmel indította el a pályafutását.

V. Ferdinánd 1848 márciusában engedményeket tett Batthyány Lajos magyar miniszterelnök független kormányának.

Windisch-Grätz, a Kossuth bankók legádázabb ellensége

A bécsi Rothschild-ok ebbe nem törődtek bele, és minden eszközzel akadályozták, hogy Magyarországnak olyan pénze legyen, amely független az ő befolyásuktól. Ugyanis a Kossuth féle intézkedésekkel Magyarország megszerezte a monetáris felségjogokat, ami példátlan volt a Habsburg birodalomban.

A Rothschild-ok rávették a császárt arra, hogy azokat a javaslatokat, intézkedéseket, amelyek az áprilisi törvények végrehajtásával, az önálló magyar pénzrendszer kialakításával a magyar hitel rendszerrel a Magyar Nemzeti Bankkal függtek össze, vonja vissza.

1848. december 2-án az udvari kamarilla V. Ferdinándot lemondatta minden címéről unokaöccsének, a 18 éves Ferenc József főhercegnek (Ferenc Károly főherceg és Zsófia főhercegné fiának) javára. (Magyarország királyának címéről – közjogi értelemben – „nem mondhatott le”, ezért a magyarok a szabadságharc ideje alatt, egészen az 1849. április 14-én kimondott trónfosztásig mindvégig őt tekintették magyar királynak.)

Végül Ferenc József Varsóban térden állva kezet csókolt I. Miklós orosz cárnak, aki 200 ezer katonával bérmunkában vállalta a magyar szabadságharc leverését, amit meg is tett. Az orosz cár álláspontja az volt, hogy a napóleoni időszak után, 1815-ben a bécsi kongresszuson létrehozott Szent Szövetség érdekeinek megfelelően a rebellis magyarokat le kell verni.

A szabadságharc bukását követően az ONB összes kívánsága teljesült. Magyarországon 1873-ban már 482 pénzintézet, 160 különböző biztosító intézet, de csak 164 nagyobb iparvállalat működött. Ezek szinte mind a Rothschild-ház által irányított pénzkartellhez kapcsolódtak valamilyen módon. Az informális pénzkartell működését irányító és végző bankárhatalom a személyi kapcsolatokon, és a gondosan kiépített összefonódásokon keresztül biztosította pénzügyi egyeduralmát. A szabadságharc után az ONB és a mögötte álló nemzetközi pénzkartell erőteljes nyomást gyakorolt a Habsburg uralkodóházra és a kormányzatra, hogy az keményen lépjen fel az önálló magyar pénzt követelő magyar kormánnyal szemben.

A Monarchia részét képező Magyar Királyságban nem volt a Rothschild-érdekeltségtől független egyetlen jelentős vállalat sem. Magyarország nemzetgazdasága a Rothschild-ház hegemóniája alatt működött. Az egész ország ipari és kereskedelmi élete egyetlen pénzügyi szervezet láthatatlan, kellően álcázott, de erős akaratának volt alárendelve.

A magyarok sajnos nem tudták, hogy kivel állnak szemben, mert az elrejtőzött az arctalan pénzviszonyokban. A magyar társadalom a király ellen fordult, de az ellenség valójában egy rejtőzködő pénzcsoport volt. Az emberek nem voltak tudatában, hogy a nemzetközi pénzoligarchia létrejöttével a kamatozó hitelpénzrendszer vette át fokozatosan az irányítást. A pénzoligarchia azonban nemcsak kamatszedés formájában fosztogatta az országot, de úgy is, hogy titkos-kartellt hozott létre, és ezzel egész Magyarországot gazdasági függőségbe tudta taszítani. Ez pedig lehetővé tette az értékteremtő munka eredményének egyre növekvő kisajátítását hitelezési és kartellezési technikákkal.

A Rothschild-ház az általa irányított láthatatlan pénzkartell létezését minden lehetséges módon titkolta. A Monarchián belül Magyarország csak a külső kényszerek hatására lépett be abba a világháborúba, amelyet - ma már bizonyíthatóan - a szuper gazdag beruházó bankárokból álló nagyhatalmú nemzetközi pénzkartell készített elő és robbantott ki.

A szabadkőművesség már 1848-ban is azt akarta, hogy Magyarország egy szabadkőműves állam legyen. Az akkori európai forradalmak a párizsi (Grand Orient) központú nemzetközi szabadkőműves páholy által elindított mozgalom sorozat volt. Magyarország feldarabolását úgy akarták elérni, hogy Rudolf trónörököst – Erzsébet királynőnek és Ferenc Józsefnek a fiát beszervezték szabadkőművesnek és esküt tétettek vele arra, hogy Magyarországot kiszakítja a Monarchiából és egy szabadkőműves állammá teszi, amelynek ő lesz az uralkodója. Mivel Rudolf erre megesküdött, de nem hajtotta végre, - talán azért, mert képtelen volt a saját apja ellen fellázadni – ezért Mayerlingben vagy öngyilkos lett Vecsera Máriával, vagy cseh szabadkőművesek ölték meg.

Mindez jól példázza, hogy a pénz egy bizalmon alapuló jel, és mint közvetítő közeg működőképes. Ha az egyes államok a pénzkartelltől vissza tudnák szerezni azt az állami felségjogot, hogy ők bocsájthatják ki a gazdasági élet közvetítő közegét, azt a jelet, amit pénznek neveznek, akkor nem lenne szükség a pénzhatalmi világ-elitre.

Mert valóban, az uniós nemzetközi pénzkartell, a nemzeti központi bankok „függetlenné” követelésével, és saját magánellenőrzése alá vételével épült be az EU-s országok politikai rendszerébe, mint új és ellenőrizhetetlen hatalmi ág. Ám ez a hatalmi ág nemzetek fölötti, és hierarchikusan épül rá a kormányokra, s kemény pénzügy kényszerítő eszközökkel rendelkezik. Így Kossuth példáján okulva, Orbán Viktor és kormánya ma sem tehet mást, mint, hogy azért harcol, hogy a magyar pénz a magyar társadalomé s honpolgároké maradjon. Tudjuk, hogy az euro-atlanti politika ezzel szemben azt támogatja, amit a magánpénzrendszer irányítói szeretnének, mert éppen az illik bele az egy központból irányított világ képébe.

Ezért kellett a kívánságukra már az 1990-es években megkezdeni az addig Magyarországon működő közpénz kiszorítását, a nyugatról érkező magánpénzzel. Ezért szüntette meg akkor az MNB a belföldi váltók leszámítolását, amely pedig biztonságos (állami fedezettel) és olcsó hitelmechanizmus volt a gazdálkodók egymás közötti kapcsolatában, s ugyanezért számolta fel az export hitelezését, valamint az elmúlt évtizedekben létrehozott kereskedelmi bankok refinanszírozását. Ezzel az MNB megteremtette a feltételeket a magyar cégek tönkremenéséhez, s a belföldi tőkehiány tartós fennmaradásához.

Hát ezért követelték a nemzeti központi bankok „függetlenségét” Brüsszelből. Szerencsére, hogy az Orbán-kormány ennek is ellenállt, s mindmáig vitatja is azt. De ezzel az is bebizonyosodott, hogy a pénz fölötti hatalom visszaszerzése nélkül nem lehet senki szabad!

Tehát, újra meg kell vívni, és nem csak Magyarországnak, a pénzügyi szabadságharcokat is! Mára már, ez ilyen egyszerű és szükségszerű, és időszerű is!

Ezért helyes és jó irányú az Orbán-kormány nemzetközpontú politikája!

https://internetfigyelo.com/konya-hamar-sandor-1848-marcius-15-igazi-hattererol/

Beküldte: Vajda Miklós