Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Szo2017Aug19

2016. November 12., Szombat 18:31

Ki küldte Auschwitzbe a 460.000 zsidót Magyarországról?

Írta:  Nifadmin
Értékelés:
(9 szavazat)
Éveken át úgy tudtam én is, mint más, hogy a magyarok, a románokkal ellentétben, Auschwitzbe küldték, a halálba, polgártársaikat, a zsidókat. Magyarországról 1944-ben százezer számra küldtek zsidókat a haláltáborba vasúton, ahonnan nagyon kevesen tértek azután haza. Az eset jól ismert és sokat hangoztatott.

Én magam is többször írtam a témáról, az 1990 előtti hivatalos történelemtudomány nyomvonalát követve, miszerint amíg a romániai zsidók nagy része megmenekült, addig a magyarországiak egy durva megsemmisítésnek voltak alávetve.

Maga Winston Churchill is beszélt erről a magyar történelmi eseményről, mint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáról. Ez volt az 1991-ben megjelentetett Transilvania Invincibile Argumentum című könyvem egyik fejezetének a címe is, amely viszont jóval 1990 előtt íródott. Ezt a fejezet címet újra használtam a 2004-ben megjelent Protocoalele Kogaionului című könyvemben, de itt már azért, hogy megkövessem régebbi állításaimat ebben a témában. Most megteszem újra, kijelentve, hogy az 1944-es magyarországi zsidók tragédiájáért nem a magyarok a hibásak sem a magyar hatóság! Még nem is a németek, mondhatnám!… Hanem a zsidók!

Viszont hét évvel a Protokolljaim kiadása után azt tapasztalom, hogy hipotéziseim nem jutottak el egyetlen magyarhoz sem. Ez természetesen az én hibám elsősorban, mert nem tudtam soha jól eladni az írásaimat. Most újra jelentkezem, több okból is, amelyek közül az egyik, hogy a csíkszeredai fiatal székely hokisok még büszkébbek legyenek arra, hogy magyarok és nem, Isten őrizz!, románok…

1990 után, mint ismert, a románok is azon kapták magukat, hogy holokauszttal vádolják őket is! A vádlók kétes foglalkozású zsidó szerzők voltak. Egyik napról a másikra a romániai holokauszt szakértői lettek. Magam elég informáltnak tartottam ahhoz, hogy válaszoljak a vádakra. Így kerültem, akarva, nem akarva, bele ebbe a hórába, amit ha belekerültem, akkor végig kell járni, vagyis tovább kellett informálódjak ebben a témában. Eljutottam oda, hogy megtudjam, mennyire megalapozatlanok a jól ismert magyar vádak! Ismétlem: megalapozatlanok! Kitaláltak vagy legjobb (legrosszabb!) esetben is eltúlzottak.

Pontosítom, hogy a magyarországi zsidók sorsáról, akiket Auschwitzbe küldtek, nem egy kormányülésen, se nem a budapesti parlamentben döntöttek. Még nem is egy náci gyűlésen. A döntés a legmagasabb szintű zsidó kezdeményezésre született: a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságában!

Állításom alátámasztására Roger Garaudy, Az izraeli cionizmus pere című munkájának adatait használtam (a romániai kiadás címe: Procesul sionismului israelian). Ennek a munkának az adatait még senki nem vonta kétségbe. Roger Garaudy, jól ismert baloldali egyéniség, demokratikus beállítottsággal, mentes mindenféle párt besorolástól, többször kapott kritikát egyesektől az utóbbi írásainak, úgymond, antiszemita jellege miatt, de senki sem tudta felróni neki azt, hogy valótlan vagy elferdített adatokat tett közzé. Roger Garaudytól olyan adatokat vettem át a témával kapcsolatban, amelyek mindenike zsidó szerzőktől vagy intézményektől származik. Idézek továbbá a Protocoalele Kogaionului című írás 77-79 oldaláról.

Roger Garaudytól megtudjuk, hogy a Palesztinába jutáshoz nem volt elegendő a zsidó származás. Jó minőségű zsidó kellett legyen, magasabb minőségű anyagból gyúrva. A zsidók Palesztinába való belépésének feltétele az volt, hogy a majdani Izrael államnak ne legyenek a terhére (47-ik oldal). Még 1935-ben egy jelentős cionista vezető, Ytzhak Gruenbaum felhívta a figyelmet arra, hogy meg kell legyen a felhatalmazásuk arra, hogy a bevándorlókat kiválogassák és ne fogadjanak be mindenkit (ugyanazon oldal). Úgy tűnik, hogy a Hitler által elfoglalt Európában azon zsidók részaránya, akik méltatlanok a Szentföldre való belépésre elérte a 90%-ot! Az Európából a nácik által elűzött zsidók problémája, akiket a cionisták nem siettek befogadni Izraelbe elsősorban a cionista doktrínából ered. A problémát nem a segítőkészség oldaláról, hanem az ország szükségleteinek szemszögéből kezelték (ugyanaz az oldal). Más cionista doktrínák szövegei sokkal kifejezettebbek, embertelen cinizmustól és pragmatizmustól átitatva.

Íme, mi olvasható az 1943-ban a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságának Memorandumában: Vajon mindenkit kell segítsünk, akinek szüksége van anélkül, hogy figyelembe vennők az egyének jellemzőit? Nem kellene az egésznek egy nemzeti-cionista jelleget adnunk és megpróbáljuk megmenteni azokat, akik hasznára lehetnek Izrael földjének és a judaizmusnak? Tudom, hogy embertelennek tűnik a probléma ilyenszerű felvetése, de világossá kell tennünk, hogy ha meg tudunk menteni 10.000 embert az 50.000-ből, akik hozzájárulnak az ország megerősödéséhez és a nemzet újjászületéséhez vagy az 1.000.000 zsidó, aki teher lesz az országnak, akkor vissza kell fognunk magunkat és meg kell mentenünk azt a 10.000-et, a kívül maradt millió elkeseredett kérése és szitkozódása ellenére is (47-48-ik oldal).

Tehát a 10.000 hasznos zsidó és az egy millió alkalmatlan közül a cionistákat csak a hasznos érdekelte. A többi egy millió (vagy hat) zsidóval történhetett bármi, akár meg is halhattak, nem jelentett veszteséget a cionistáknak. Ez a lehetőség nem zavarta egyik cionista vezetőt sem! Sőt, úgy tűnik, hogy éppen az ők érdekeiket szolgálta!

A fenti szöveg ugyanakkor emlékeztet arra, hogy mi is történt az Auschwitzbe érkezett zsidókkal: két táborra osztották őket a jellemzőik alapján, éppen a hasznosság elve szerint. Aki a német haditermeléshez hozza tudott járulni (az ország megszilárdításához) az életben maradt. A többiek, akik valóságos teher voltak a nácik számára is, mint emberi hulladékok gyorsabban befejezték földi pályafutásukat.

Még megjegyezhetjük, hogy a fenti szöveget egy intézmény adta ki, nem pedig egy szívtelen, kótyagos egyén, és mégis tele van az emberiséggel szembeni határtalan megvetéssel, ami nem állt meg a kinyilatkoztatások szintjén, hanem nagyon is konkrét és reális következményei lettek meghatározva százezrek életét vagy esetleg milliókét, ha a mediatizált holokausztot és a zsidó szenvedést sirató propagandisták adatait vesszük alapul. Ilyen mérvű cinizmussal és megvetéssel csak irodalmi szövegekben vagyunk megszokva, ahol a magatartás és helyzetek ilyen eltúlzásának művészi szerepe van és a következmények is csak ezen a szinten maradnak. Ebben az esetben ennek a szövegnek kimondottan gyilkos, emberirtó szerepe van.

Hol van innen a híres zsidó szolidaritás? Miért nem működött? Az emberi szolidaritásról nem is merek beszélni!

Egyébként ezek a cionista szövegek a kétféle minőségű zsidókról, egy gyakorlati életfilozófiáról árulkodnak és egy idáig a történelemben nem létező pragmatizmusról, amely lélegzet nélkül hagy minden normális embert, zsidót vagy keresztényt: Egy egyszerű filantropikus mentése a németországi zsidóknak csak kellemetlenségeket okozott volna a cionistáknak, főleg hogy a mentés esélyei annál kisebbek, minél nagyobb a katasztrófa. A németországi zsidók érdekében tudunk cselekedni, ha ezek Palesztinába hozzák a vagyonukat. A jelenlegi menekülteknek nincs meg ez az előnyük, mert üres kézzel akarnak jönni. Ezek tehát nem tudnak semmit adni a Yichouvnak (ez volt Izrael neve, mielőtt 1948-ban elismerték volna független államként), és nem várhatunk másra, mint amit eddig is megállapítottunk a németországi zsidók nagy részéről: teljes eltávolodást, sőt ellenséges magatartást Izrael földjével szemben, a tisztelet hiányát minden iránt, ami zsidó, egy embertömeg, amelynek semmi köze a cionizmushoz és amelyikből teljesen kihalt a nemzeti érzés (48.oldal).

Robert Garaudy kommentárja: ezen szövegek idézése világosan mutatja a különbséget a judaizmus, mint vallás, amit tisztelek és a nacionalista, leigázó politikai cionizmus között, amit elítélek. Mi több, ezek a szövegek világossá teszik azoknak az csalását és álnokságát, akik ma siratják azokat az áldozatokat, akiket nem akartak megmenteni. (49.oldal).

Megjegyzendő mondat: azoknak a csalását, akik siratják azokat az áldozatokat, amelyeket nem akartak megmenteni!

Tehát zsidók, akik nem akartak zsidókat megmenteni! Miért? Mert szegény zsidók voltak, üres kézzel…

Egyre világosabb, hogy a II. világháború idején a zsidó elit egy mesterséges szelekciót hajtott végre, azon zsidók között, akik a jövendő Izraelt kellett benépesítsék, akik a háborút kellett átvészeljék. Azok a zsidók, akik izraelitának voltak programálva, azok minőségi zsidók kellett legyenek: cionista eszmékkel, akik elutasították a többségi nemzetbe való beolvadást, amit egyre több zsidó hallgatólagosan már elfogadott. A másik oldalon a szegény zsidók, akik a cionisták szerint egy embertömeg, akinek semmi köze nem volt a cionizmushoz, nemzeti érzelmek hiányával, és amely nem mutatott tiszteletet semmi iránt, ami zsidó vagy héber. Ezért őket a megmentésből ki kellett zárni! Vajon nem ez a tömeg volt összesen hat millió?…A híres hat millió?

Jegyzet:  A fentiekből egy káprázatos, de egyáltalán nem abszurd, hipotézis állítható fel, ami a cionista doktrína szövegeiből levezethető: a holokauszt, mint büntetés azoknak, akik nem viseltettek tisztelettel mindaz iránt, ami zsidó vagy héber!

Egyelőre csak jeleztem ezzel a hipotézissel, hogy később ellenőrizhessem, más megfelelő dokumentumokkal. Lehet, hogy megteszik mások ezt az ellenőrzést. Más hozzáértőbbek, tanultabbak…

Milyen helyzetben voltak a magyarországi zsidók ebből a cionista szemszögből nézve? Ők arról voltak ismertek, hogy hajlandóak voltak az asszimilációra vagy már asszimilálódtak. A dualizmus idején hagyományosan ők magyarnak vallották magukat, különösképpen népszámlálások idején vagy más lojalitási teszteken. Megkockáztatom azt állítani, hogy kevés olyan zsidó volt , aki ott hagyta volna a komfortját, amiben itt élt, azért, hogy Palesztinába menjen és ott mindent kezdjen elölről. A zsidók is emberek! Hős és vértanú nép nem létezett soha… Csupán a cionista doktrína követte ezt: kiválassza az eljövendő Izraelnek azokat a zsidókat, akikből egy hős és vértanú nép legyen…

Megállapíthatjuk, hogy a magyarországi zsidók nem élvezték a cionista vezetők szimpátiáját. Abba a csoportba sorolták, akik nem méltóak, hogy a Szentföldre lépjenek?

Idézek tovább a Protocoalele Kogaionului című könyvből, 77-79. oldal. Tehát nagyon sokszor a németországi, de általában a nácik által elfoglalt országokban a zsidók nem voltak mások, csak emberanyag, amelyikből az Izraelt alapító cionisták kiválasztották (egyébként is kiválasztott nép), hogy melyik zsidó élhet meg, kivándorolva Palesztinába és melyik gyengébb minőségű, hasznavehetetlen és nem kívánatos, az marad a nácik rendelkezésére. Ezt mondja a nagy cionista Ben Gurion is, az új Izrael állam első elnöke: azt a kisebbséget, amelyet meg lehetett menteni, ki kellett választani a palesztinai cionista projektnek megfelelően (44.oldal).

Tehát a cionisták gondja az volt, hogy megmentsék a hős és vértanú kisebbséget és a hat milliós többséget hagyták a kivégző táborok gondjára. Nota bene: hogy a náci lágerek sorsára hagyott zsidók alkották a többséget, mint következtetést alátámasztja, expressis verbis (kimondottan) Roger Garaudy kommentárja is, amelyet Rudolf Kastnerrel kapcsolatban tesz, akit az 50-es években a nácikkal való kollaborálásért ítéltek el. A perben Rudolf Kastnert azzal vádolták, hogy egyetértésben a cionista vezetőkkel (akik közül a legtöbben a per idején miszterek voltak) Eichmannal üzletelt 1684 hasznos zsidó (a kiemelés Roger Garaudytól) kiszabadításáról és Palesztinába emigrálásáról, mint az eljövendő Izrael építéséhez szükséges emberekről, annak fejében, hogy meggyőzi a 460.000 magyarországi zsidót, hogy csak egy egyszerű áttelepítésről van sző, semmiképpen sem az Auschwitzi haláltáborokba való szállításról. Halevi bíró rámutatott arra, hogy ezek a gyilkosságok mind a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek (44.oldal).

Kegyetlen mondat: ezek a gyilkosságok a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek. Ezek a gyilkosságok… vagyis a magyarországi zsidók szinte teljes kiirtása a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával vagy pontosabban hozzájárulásával történt.

Néhány tisztázó kérdés: Az  Izrael építésénél hasznos 1684 zsidó, feltehetően mind szuper-tehetségek volt, mindenik közülük egy potenciális Nobel-díj várományosa. Megtudták ők valaha is, hogy milyen feltételek mellett szabadultak Németországból és kerültek Palesztinába? Közzétették valaha is ezt a listát az 1684 névvel?

Ha a 460.000 zsidó Auschwitzi haláltáborba küldése a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történt, akkor miért vádolják még ma is a magyarokat, a magyar államot és a magyarságot úgy általában a 460.000 magyar zsidó Németországba deportálásával és meggyilkolásával 1944 tavaszán?

Rögzítsük még egyszer milyen gyilkosságról is van szó: a holokauszt folyamán, a magyarországi zsidók deportálása Winston Churchill szerint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkossága volt. Éveken át ez a gyilkosság a magyar hatóságok számlájára van írva, akik a zsidók kitelepítését olyan túlbuzgósággal végezték, amellyel még a németeket is elámították. Roger Garaudy azzal a aprósággal szolgál, amellyel megsemmisíti a magyar hatóságok érdemét: maguk a zsidók is siettek berakodni a vagonokba, hiszen a saját cionistáiktól biztosítást kaptak arra, hogy csak egy egyszerű áthelyezésről van szó. Hogy milyen könnyen elhitték a zsidók, hogy csak egy egyszerű áthelyezésről van szó, a cionista vezetők szemében még inkább egy plusz ok lett, hogy mind a 460.000 zsidó gyenge minőségű, haszontalan, aki megérdemli a sorsát, hogy vágásra küldjék, mint az állatokat, egyszóval méltatlanok voltak, hogy a Szentföldre lépjenek.

Évekkel előbb, különböző alkalmakkor kommentáltam ezt az emberiség történetében a legvisszataszítóbb gyilkosságot, különbséget téve a magyarok ázsiai, hun állatias viselkedése és a románok emberiessége és tűrőképessége között. Úgy hiszem, vissza kell vonjam akkori megállapításaimat és véleményemet. Mea culpa! Sajnálom, hogy a tévedésem nem volt teljes! Szerettem volna, hogy visszavonom a vádjaimat és kész! Sajnálatos módon nem azért kell visszavonjam vádjaimat, mert nem igazak, nem egyeznek a tényekkel, nincs értelmük, hanem azért mert másoknak kell azokat címezzem! Vádjaimat fenntartom, csak másnak kell címeznem, amelyre Roger Garaudy kényszerít: a cionizmus!

A cionizmus a hibás a 460.000 magyarországi zsidó sorsáért, akiket a nácik a cionisták jóváhagyásával az Auschwitzi kemencékbe szállítottak! Ismétlem: nácik a cionista vezetők jóváhagyásával… Sőt a cionisták közreműködésével! Mert ezek azok a vádak, amelyeket Roger Garaudy megfogalmaz: a cionista zsidók a felelősek az emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáért! Ismétlem: a minősítés Winston Churchilltől származik. Egy gyilkosság, amelynek 460.000 teljesen ártatlan zsidó esett áldozatul. Vagy másképpen mondva: az emberiség legvisszataszítóbb gyilkossága, kizárólag egy zsidó üzlet, amelynek gyilkos szerzői cionista zsidók, az áldozatok pedig haszontalan zsidók. A visszataszítóságát még inkább növeli az a tény, hogy a háború után a zsidók ezzel a gyilkossággal a magyarokat vádolták meg. Teljesen visszataszító. Nec plus ultra.

Post scriptum 2011: örülök, hogy a magyarországi és a bárhol élő magyarok tudomására hozhatom, hogy nem az ő vállukat nyomja ez a népirtás. Ideje, hogy a magyarok megtudják ezt az igazságot és ennek megfelelően reagáljanak. Még fontosabb az, hogy a zsidók maguk megtudják az igazságot és reagáljanak ennek az igazságnak megfelelően! Mert ez az igazság lényege.

És egy utolsó kérdés: Az átszállítás szervezője Eichmann, nem volt véletlenül zsidó, úgy ahogy nagyon sok zsidó mondja?…

ION COJA  -  2011. december 22.

Eredeti :  Cine i-a trimis la Auschwitz pe cei 460.000 de evrei din Ungaria?

NIF megjegyzés: A szövetséges hatalmak 1944-ben pontosan tudták, hogy emberek százezreit szállítják marhavagonokban Auschwitzba, ennek ellenére egyetlen bomba nem hullott a haláltábornak még a környékére sem, de ugyanúgy nem bombázták azokat a vasútvonalakat sem, amelyeken a deportálások zajlottak. Vajon miért? Talán csak nem azért, mert egy előre kitervelt aljas megegyezés áldozatainak szánták ezeket a szerencsétlen embereket, mert egy előre megtervelt forgatókönyv szerint kellett beáldozniuk őket a későbbi Izrael állam megalakításáért? Talán csak nem azért, mert meg volt a kvóta arra, hogy a Palesztinában létrehozandó zsidó államnak mennyi lehet a befogadó kapacitása? 

Forrás Nemzeti InternetFigyelő

Beküldte Pencz István a következő megjegyzéssel: "- Utolsó megjegyzés is legérdekesebb, erre sose gondoltam "

Megjelent: 727 alkalommal

Hozzászólások  

 
nagy lajos
#3 belgium/Andennenagy lajos 2016-11-16 10:29
ttisztelt Horváth Ur, kedves Ferenc !

- megtisztelo öntöl, hogy kimondottan hozzám, ill. az én hozzászólásomra írta beadványát. Köszönöm !

- teljesen félreértett Ön engem. Semmi "kutatást" nem teszek. Még egyszer, hogy nehogy félreértése legyen ; azt látom, 'konstatálom', hogy Mo-ról jövet egymásnak ellentmondó adatok jönnek halomszámban a shoah magyar áldozataai számáról. Na ha ilyen 10 jön, abból akkor legalább 9 helytelen, hamis adat. Ebben nem a MO-i zsidó közösség a ludas,, a felelos, hanem a magyar hivatalos közegek. Ugyanis ezek MAGYAROK voltak. Olyan nincs (a fasiszta felfogásban igen !), hogy kirekesszék a zsidókat a magyar társadalomból (ok nem magyarok, hanem zsidók voltak !) !!

Mo, a magyar hivatalos körök ebben a felelosek. Ha valami hamis adat jön ki Mo-ról, mint valami hivatalos, hiteles adat, akkor MAGYARO. hazugsága ez !!!

egy anekdótával ; már annyire zavart ez, hogy ráadtam magam, hogy idegenektol is megkérdezzem ezt. Egy francia nyelvu fórumon feltettem (hogy Mo áldozatainak száma ebben mennyi volt ?). Na kaptam 5, vagy 6 választ, de ezek közül csak ketto volt tényleges válasz. Az egyik 190, a másik 170 ezret mondott (írt). Na ezek közül az egyik még azt is tanácsolta, hogyha pontosabb adatot szeretnék, forduljak a magyar hatóságokhoz, Mo-hoz. Nem írtam meg neki, hogy épp ezek pontatlansága, helytelensége miatt kérdeztem ezt tolük is. Annyira naívak voltak, hogy azt hitték, hogy Mo-on is, mint minden 'normális' államban megtörtént egy felmérés errol (mint írtam, Belgiumban ez egyes szám pontossággal, SZEMELYEK szerint ismert) ...
nincs odahaza legalább egy mondjuk országgyulési képviselo, aki felszólítaná erre a T. Házat, hogy az meg a kormányt hogy ezt ideje lenne tisztáznia !?

- ami meg a tanácsát illetii ..., bocsásson meg a kérdésemmel ; () Ha Mo-ról ilyen összevissza, hatalmas számkülönbséget állító adatok jönnek ki, az azt jelenti, hogy nincs egy hivatalos, egy tényálló ! A másik az, hogy valósínu ezen... hogyan képzelhett el Ön egy olyant, hogy egy magánembert ezek tájékoztassanak !? Ha ok ismernék ezt, a magyar hatóságok is ismerhetnék. Akkor nem jönne ennyi hamis adat onnan !!

Mo, a magyarság hitele és embersége van itt ebben a terítéken ! Ez nem egy 'zsidó' kérdés, hanem egy összmagyar !!! Ha a magyar kormány megbízna erre (ezt kellene tegye) egy bizottságot, abban természetesen a zsidók is képviseltek kellene legyenek ...
ezen felmérést csak az egy állami közegek tudnák megtenni. Egyetlen szervezettel nem állna le ebben a zsidó világtanács, vagy Izrael ... és ezen utábbiak közremuködése nélkül ez lehetetlen lenne ...
nem tudom, hogy miért értette ön ennyire félre ezt, kedves Ferenc ...

ps.; ha esetleg nem tudná Ön, Mo-ról már olvashattunk 430 ezres, egy félmilliós, egy 300 ezres, egy 400 ezres, egy 180 ezres ... és még egyszer egy egymilliósat is olvastam (a Braun-féle
egyezkedéssel kapcsolatosan). A legpontosabb (persze a hitele kérdéses) az az egy 626 ezres volt) De szerintem egész biztos van sokkal több is. Na ezek közül CSAK egy lehet igaz. Sot az is lehet, hogy egy sem az. Na ez engem zavar, ()
Idézet
 
 
Horváth Ferenc
#2 VálaszHorváth Ferenc 2016-11-14 19:53
Tisztelt Nagy Lajos Úr!
Javaslom, hogy e témában a kutakodását intézze saját maga. Ajánlom figyelmébe Stern Samu és a Magyar Zsidók Központi Tanácsa munkásságának megismerését. Ugyanis a németekkel közvetlenül ők (tehát nem a magyarok) tartották a kapcsolatok a zsidó deportálásokban. Az elhunyt kiváló történész, Lipusz Zsolt egyik írásában bemutatja, elemzi Randolph L. Braham "The holocaust in Hungary" c. könyvét, melyben pl. ilyeneket olvashatunk:
A németek már az 1944. március 19-ei bevonulás napján foganatosították a zsidóellenes intézkedéseket. Délután Hermann A. Krumey és Dieter Wisliceny, az utóbb Argentínából mindenféle nemzetközi jogi norma áthágásával és lábbal tiprásával a Moszád által elrabolt és Izraelbe hurcolt Eichmann különleges alakulatának tagjai jelentek meg a zsidó hitközség székházában, a Síp utca 12-ben. Ott Bánóczi Lászlót, az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület színházigazgatóját bízták meg azzal, hogy másnap délelőtt 10 órára a hitközség elöljáróságát összehívja. Ez március 20-án meg is történt, s miként Braham előadja, a „Pesti Izraelita Hitközség elöljárói a legrosszabb lehetőségekre is felkészülve gyülekeztek a székházban.” Krumey közölte velük, hogy „másnap délig zsidó tanácsot kell létrehozniuk, amelynek minden zsidó a hatáskörébe tartozik. Igazolványokat fognak kiállítani, amelyek a tanács tagjait mentesítik a zsidóellenes intézkedések alól, hogy megfelelően el tudják látni feladataikat. (…) Rövid idővel az ülés után Stern Samu, aki nemcsak a Pesti Izraelita Hitközség, hanem a Magyarországi Izraeliták Országos Irodája elnöke is volt, elkészítette a tanács összetételére vonatkozó tervet.”
A zsidó tanács 1944. március 21-én hivatalosan is megalakult Stern Samu elnöklete alatt, s „mivel a budapesti zsidó tanács hatáskörének az egész magyarországi zsidó közösségre ki kellett terjednie, a Magyar Zsidók Központi Tanácsa nevet vette fel.” Könyvének ezen a pontján Braham meglehetősen ellentmondásos magyarázkodásba bonyolódik azt illetően, vajon Stern Samu miért is vállalta el a zsidó tanács vezetését. Egyfelől „Stern azt állítja, hogy a németek nem csapták be (sic!), s hogy tudta, mi történt a zsidókkal Európa nácik megszállta részében. Mint mondja, ’eleget hallott ahhoz a Gestapo rossz hírű zsidórészlegének módszereiről, hogy tudja, mindig kerülték a feltűnést, nem szerettek pánikot és félelmet kelteni, zajtalanul, hidegvérűen és a legnagyobb titokban dolgoztak, hogy közömbös és mit sem sejtő áldozataiknak halvány sejtelmük se legyen arról, mi vár rájuk, még akkor sem, ha a vagon már a halál felé gördül velük’. Ismerte szokásaikat, tetteiket és szörnyű hírüket. Szerinte a tanács többi tagja is tudta mindezt, amikor beleegyezett abba, hogy részt vegyen a tanács munkájában.” Tiszta beszéd. Stern és – véleménye szerint hét társa – tudott a „holokausztról” már 1944. március 21-én, mégis vállalta a zsidó tanács elnökségét. Nos, akkor Zuroff és bandája milyen alapon teszi felelőssé kollektíven az egész magyar nemzetet a zsidók második világháborús veszteségeiért, amikor a németek legfőbb kollaboránsai épp a zsidó hitközségi vezetők voltak?
Nekünk, magyaroknak sokadik alkalommal fizetett kárpótlások, milliárdos költségű megemlékezések, állami vezetői szintű bocsánatkérések híján a magyarságuk miatt üldözöttek és meggyilkoltak, a gulágba hurcoltak, a fronton halált halt százezrek fájnak. Pláne, ha hozzáveszem a '19-es vörösterrort, a II. vh utáni ÁVH-s terrort, tudva, hogy kikből is állt a gyilkos banda. Ezt a sopánkáknak tudniuk kellene, és a saját portájukon körülnézve a saját fajtájuk felelőseit számonkérve, a sok önzetlenül, ismeretlenül is segítő magyaroknak köszönetet mondva intézzék a saját dolgukat és hagyják békén a magyarokat és a világot!
Idézet
 
 
nagy lajos
#1 belgium/Andennenagy lajos 2016-11-14 12:37
az európai zsidók írtásáról a Szövetségesek jól tudtak a háború második felén. Ezt használták ki foként arra, hogy megbuntessék a Hitler-i No.-ot ... (és bennünket is).

na ennek elso lépése az volt, hogy minden a kezükbe került országokban felméréseket írtak elo. Na mivel 38 óta több határmódosítás történt, ezért az indító tényezoket 38 elejére, majd a végsoket 45 végére adták és ott a 38-45 -ös országhatárokkal.
Na ezért mégha voltak is hibák (Lengyelo. egy valami 150 km-re nyugatra terelodött egy kis terület csökkenéssel. Tehát a 38-as Lengyelo. nem volt teljesen azonos ezen kérdésben a 45-össel. Ugyanígy a 38-as Csehszlovákia, sem a 45-öossel, ugyanis ott ez közben 'elvesztette' Kárpátalját) ...

de mindezen hibák ellenére, egy egész megbízható országonkénti felmérés történt 46 elejéig. Ezt persze nem maguk az országok akarták, hanem a Szövetségesek kötelezték rájuk. Na ezen adatokat
(elég pontatlanok. Csak egy tízezres pontossággal) ismerjük. Mo vesztesége ebben 180 ezer volt ...
a Lengyelo.-é 3,1 millió, Csehszlovákiáé 170 ezer és Romániáé 580 ezer (több más országéra nem emlékszem már (ezeket az egy Raul Hilbeg hatalmas könyvébol olvastam. De ezen felmérések számadatainak meg kell lenniük az akkori szövetséges dokumentumokban ! Ahonnan ezen úr is kivette ezeket) ...

tehát van egy hivatalos, de nem elég pontos felmérésünk ebben. Amit nem értek meg az az, hogy a magyar hatóságok ezt miért nem pontosították ki ?! Egy tisztességes nép (ebben Mo-on a nagyobb hányadfa keresztény. De én ebben MIND beleértem),
hogyan nem tette ezt még meg több, mint 70 év óta !?

itt nem fantom-emberekrol van szó, hanem ténylegesekrol. Ezeknek azonossága, 'történelme' volt, mielott ezek jogaikat, vagyonukat és sokuk végül életüket is elvesztették. Ezek MINDEGYIKE egy ismert, elismert EMBER volt ...
egy párhuzammal; nálunk Belgiumban az áldozatok száma egyes pontossággal ismert. Tehát minden áldozat személy szerint ismert, így ELISMERT !
Az ilyent, minden tisztességes államnak meg kell tennie. Ezzel az igaz, az igazság ... és maguk az
áldozatok tisztessége, tisztelete is megadott !

miért nem teszi ezt meg Mo ?!?! Miért !? Mert nem
szereti az igazat ? Vagy azért, mert még ma sem tartja a magyar társadalom ezeket ember-számban !? Nekik nem jár egy ilyen tisztelet ...

felháborító számomra az, amikor Mo-ról egymásnak teljesen ellentmondó összevissza adatok jönnek (mint itt is). Ha mi (Ti az otthoniak !) igaz-szeretok volnánk, tudva azt, hogy nem lehet két egymással ellenkezo adat igaz, akkor a másik hazugság kell legyen. Miért nem szóllítja föl a magyar nép a hatóságopkat arra, hogy tegyenek egy pontos, hiteles felmérést !?!

még egyszer, itt tényleges személyekrol van szó ! Ilyen pl-ul Rejto Jeno személye (nekem mindíg nagy
kedveltem). Róla azt tudtam, hogy ezen üldözés áldozata lett 45 elején. Még azt is tudtam (!), hogy a halál ot a magyar határon érte az egy gyalogos deportálás közben. Na a 80-as évek közepe felé egy ennek ellenkezo véleményt hallottam. Azt, hogy
túlélte ... és még késobb írt néhány regényt is (Boszorkánymester ...) ...
most a kérdésem az, hogy végül mi az igaz ?

na errol beszélek itt nektek. Minden egyes zsidó áldozat egyben MAGYAR volt és egyben zsidó, de ezek minden egyese egy létezo EMBER volt. Tehát mi is, mint pl-ul tették a belgák is) pontosan, hitelesen meg tudnánk tudni azt, hogy ki halt meg csak azért, mert zsidó vallású, vagy olyan származású volt ...
a ki halt meg, ... az áldozatok kiléte adja csak meg végül az áldozatok számadatát ...

szeretettel; Lajos
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 197 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68%Canada 1%
Romania 6.1%Serbia 0.8%
United States 4%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3%Kuwait 0.3%
Germany 2.9%Australia 0.2%
Ukraine 2.8%France 0.2%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.9%Czech Republic 0.2%
Austria 1.6%Netherlands 0.2%
Sweden 1.5%Greece 0.2%

Today: 15
This Week: 3129
Last Week: 4699
This Month: 11410
Last Month: 21254
Total: 1581875

Belépés