Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

V2017Dec17

2016. December 02., Péntek 10:05

Emlékeim, véleményem a 2006-os tüntetésekről

Írta:  Siklósi András
Értékelés:
(5 szavazat)
Sokan készültünk az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának nyugodt, méltóságteljes megünneplésére. Ebbe a nemes szándékba rondított bele Gyurcsány Ferenc szándékosan kiszivárogtatott, botrányos és provokatív balatonőszödi agymenése, amely cinizmusával, ember- és magyarellenességével országszerte kiverte a biztosítékot, még a mérsékeltebb, politikával alig-alig foglalkozó polgártársaink körében is.

Emlékeim, véleményem a 2006-os tüntetésekről, valamint egy Parlament előtt elhangzott akkori beszédem és versem

 Sokan készültünk az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának nyugodt, méltóságteljes megünneplésére. Ebbe a nemes szándékba rondított bele Gyurcsány Ferenc szándékosan kiszivárogtatott, botrányos és provokatív balatonőszödi agymenése, amely cinizmusával, ember- és magyarellenességével országszerte kiverte a biztosítékot, még a mérsékeltebb, politikával alig-alig foglalkozó polgártársaink körében is. Ennél jogosabb és tisztább „forradalmi” fölháborodás ritkán adatik meg egy nemzet történetében. Persze a szeptemberi-októberi Kossuth téri s a vidéki városokban párhuzamosan kirobbanó tüntetések és felvonulások során már nem csupán Gyurcsány és bandájának távozását követeltük, hanem az egész közéleti „elittől” számon kértük az ígért (gengszterváltássá silányított!) rendszerváltás elszabotálását, az ország tönkretételéért és kifosztásáért felelős gazfickók bírósági elszámoltatását, továbbá a Szent Korona főhatalmán alapuló alkotmányos jogfolytonosság helyreállítását, a pártok föloszlatását, valamint egy felelős nemzeti kormány és kétkamarás nemzetgyűlés azonnali megválasztását stb. Minden szándékot, célt fölsorolni is lehetetlen, de legyen elég annyi, hogy megfelelő számú becsületes, elszánt és rátermett hazafi akadt sorainkban, akik tudták, hogy mit akarnak, s arról is volt fogalmuk, miként hajtsák végre elképzeléseiket. (Persze nyilván a besúgók, kollaboránsok és oktalan hőzöngők sem kerültek el bennünket, ám a bukásunk egyáltalán nem rajtuk múlott.)

Jómagam – szegedi lévén – inkább szűkebb pátriámban vállaltam feladatokat, de rendszeresen feljártam Budapestre is, ahol mindig szót kértem és kaptam, tehát elmondhatom, hogy nyakig benne voltam az események fősodrában, és azt is, hogy elég jól ráláttam az előtérben s a háttérben zajló történésekre is. Ezért aligha tévedek, ha a „forradalom” zátonyra futtatásáért és elfojtásáért nem a magunk szervezetlenségét, felkészületlenségét és eszköztelenségét hibáztatom, hanem egyértelműen a hazaáruló hatalom és a ránk szabadított arctalan rendőri söpredék brutalitását, gátlástalan törtetését, ill. a „láthatatlan” álliberális-globalista erők „magasabb” stratégiai elvárásait. A Sátán jól mozgatott alvilági seregével szemben halvány esélyünk sem lehetett a győzelemre; még annyi sem, mint 56-os példaképeinknek a ruszkik sáskahadával szemben. Sőt, azt is megkockáztatom, hogy barbár, aljas balliberálisaink eleve a nemzet megfélemlítésének szándékával provokálták ki a népharagot, hogy azt kegyetlenül vérbe fullasztva és megtorolva, nemzedékeken át elvegyék a kedvét az ébredő magyarságnak bármiféle komolyabb ellenállástól, hogy könnyedén uralkodhassanak rajta, s az orránál fogva vezethessék bármilyen öngyilkos csapdába, ahogy az elmúlt 10 évben, vagy azelőtt is simán megtehették.

Úgy vélem tehát, hogy a totális kudarcon nincs mit ünnepelni, azonban emlékezni rá és elgondolkodni rajta mindenképpen kötelességünk, nehogy legközelebb is (mert hiszem, hogy ez nincsen már túl messze!) hasonló, avagy még mélyebb szakadékba zuhanjunk. Abban biztos vagyok, hogy a sikertelen 2006-os „főpróba” után előbb-utóbb jön az eredményes „előadás”, mert ilyen istentelen és embertelen elnyomásban, ilyen rabszolgasorsban nem élhet sokáig sem a Kárpát-medence, sem a földgolyó többi részének lakossága. Ez a minden idők legsötétebb világhatalma megérett a gyökeres pusztulásra, s nem kizárt, hogy elsöprésében éppen mi magyarok járunk majd az élen, hiszen kevés népnek vannak olyan bőséges tapasztalatai a túlélésről, mint éppen a mi fajtánknak. Minden további elemezgetésnél, szószaporításnál hasznosabbnak ítélem, hogy a 2006-os forró légkört s az őszinte néphangulatot egy-egy Kossuth téri beszédemmel és versemmel idézzem meg (hiszen magam is egy voltam a félholtra vert, szétkergetett tömegben). Nincs kétségem afelől, hogy a bennük megfogalmazott radikális gondolatok és érzések 10 év alatt semmit sem avultak, s ma sem szólhatnék ennél igazabban, elkötelezettebben és tüzesebben.

Isten irgalmazz nekünk, s add, hogy méltók legyünk a boldog fölemelkedésre!

A győzelem főként rajtunk múlik!

Honfitársak, Magyarok!

Meddig tűrjük még, hogy a liberál-kommunisták a fejünkön járjanak, és összes javainkból kiforgassanak? Vegyük észre, hogy ez az út zsákutca, mely elkerülhetetlenül a pusztulásba visz. Ez a hazugsággal, csalással hatalomra került, kormánynak csúfolt hétpróbás rablóbanda gúnyosan röhög rajtunk, s egész népünket halálra ítélte, ill. rabszolgalétre szánta. Ha nem teszünk ellene semmit, a sorsunk végleg megpecsételődik, s drága hazánkat, verejtékkel, kínok közt megszerzett közös tulajdonunkat, páratlan természeti kincseinket örökre elveszítjük. Nem nézhetjük tovább közönyösen a zsiványok garázdálkodását, nem fogadhatjuk el, hogy a bőrünket nyúzzák, és csontig lecsupaszítsanak!

Igazságot, szabadságot, törvényes rendet, emberhez méltó életet követelünk! Meg akarunk maradni magyarnak ősi szülőföldünkön! Cselekedjünk együtt, összefogva mindnyájunk jövőjéért! Talpra magyar, most vagy soha! Ne higgyünk, s ne bocsássunk meg ellenségeinknek, ne hátráljunk többé egy arasznyit sem! Fejezzük be 1848 és 1956 tragikus bukásában is csodálatos forradalmát, s ne engedjünk hőseink, mártírjaink magasztos eszméiből, céljaiból és rendíthetetlen keménységéből!

Teremtsünk egy olyan független, semleges, önellátásra törekvő országot (a rendkívül káros izraeli és euroatlanti gyarmati kötelékek elszakításával, a sarcfizetések megtagadásával), melyben tisztességesen, értelmesen s testvéri szeretetben élhetünk! Ahol mindenkinek otthona, állása, biztos kenyere van! Ahol a betegeket meggyógyítják, ahol gondoskodnak az elesettekről, ahol a diákok ingyen tanulhatnak, a nyugdíjasok élvezhetik munkájuk gyümölcsét, ahol megbecsülik a családokat és az anyaságot, ahol nincsenek zsarnok idegenbérencek, korrupt vezetők és terrorista rendőrök, ahol a bűnözőket lefülelik, és börtönbe zárják. Ahol az Alkotmány nem bolsevista fércmű, ahol a parlament s az állami/önkormányzati hivatalok a népet szolgálják.

Betelt a pohár! Ideje végrehajtanunk az elsikkasztott rendszerváltást! Készüljünk föl, kapaszkodjunk össze, álljunk csatasorba! Buktassuk meg a vérszívó kormányt, zavarjuk el a globalizmus haszonélvezőit, söpörjük ki a nemzetrontó, gyűlölködő árulókat! Építsük újjá lerombolt hazánkat, és alapozzuk meg békés, biztonságos, erkölcsös és boldog életünket!

Lehetőleg valamennyi honi településen mielőbb alakuljanak meg önvédelmünk és önszerveződésünk alapsejtjei. Ne féljünk, a gonoszság birodalma megdönthető! A népet nem lehet leváltani, sem folytonosan becsmérelni vagy rettegésben tartani. Torkig vagyunk már, türelmünk elfogyott, jogos dühünk az egekig tornyosul! Ez itt Magyarország, ahol minden a miénk, és kizárólag tőlünk függ minden. Ne felejtsük: olyan életünk lesz a Szent Korona felségterületén, a Kárpát-medencében, amilyet megérdemlünk s kiharcolunk magunknak. Másokra most sem számíthatunk, drámai küzdelmünkben komoly segítséget nem várhatunk sehonnan. Emlékezzünk jó szívvel történelmi nagyjainkra s vitéz elődeink önfeláldozó, diadalmas csatáira. Vegyünk példát tőlük, s igyekezzünk mi is hozzájuk hasonlóan küzdeni, hogy megnyerjük az előttünk álló honmentő háborút, hogy sikerrel vívjuk meg az immár elkerülhetetlen élethalálharcot!

Ennek a pimasz, felelőtlen, élősködő rezsimnek semmi se drága. A saját törvénytelen hatalmának és harácsolt vagyonának megtartásán túl semmi sem érdekli. Fütyül a magyarság terheire és egyre mostohább sorsára, csupán az fontos neki, hogy hűbérurainak, az idegen, cionista hódítóknak minden téren megfeleljen. Újabb és újabb hiteleket vesz föl, hogy pünkösdi királyságát meghosszabbíthassa, s ezek fedezeteként nem átallja elzálogosítani össznépi javainkat, beleértve minden ingó és ingatlan értékünket, így bőven termő földjeinket, éltető vizeinket, sőt még a világon egyedülálló, a teremtő Istent szimbolizáló ősi Koronánkat is!

Kérdezem én, mit érdemel az a nemzetgyilkos vámpírcsorda, amely előtt semmi se szent, amelyiknek önzése és jellemtelensége nem ismer határokat? Bizony sokan közülük rászolgáltak a bitóra, de legalább arra, hogy hitvány életük végéig rácsok mögött rohadjanak!

Barátaim! Szabadítsuk föl magunkat a külső és belső elnyomásból, tegyünk igazságot, szerezzük vissza évezredes jussunkat, ami kizárólag minket illet, s teremtsünk itt egy olyan országot, ahol úgy élhetünk, ahogy nekünk tetszik! El kell döntenünk, hogy gyáván megfutunk, vagy lebírva kétségeinket szembeszállunk a pokol zsoldosaival. Esküdjünk meg a magyarok Istenére, hogy elég volt, rabok tovább nem leszünk! Aztán tömegesen lépjünk ki az utcákra és terekre, hogy végre elegen legyünk! A siker, a győzelem főként rajtunk, a mi elszántságunkon, kitartásunkon múlik. Legyünk szolidárisak, legyünk bátrak és erősek, s a haza fényre derül!

 Győzni fogunk
(Harci induló 1956 ötvenedik évfordulójára)

Zord vihar dúl remeg a föld
jég veri a magyar mezőt
Az aranyló búzaszemek
érett gyöngye sárba pereg
Kertünkben a liliomot
megfojtják a hitvány gyomok
Termőfáink elsorvadnak
gyümölcseink megrohadnak
Megmérgezve folyónk tavunk
a kíntól majd' megfulladunk
Hős nemzetünk megtört beteg
ki szól érte ki menti meg
Virágzik a lopás csalás
a hazugság és besúgás
Gyermekeink nem születnek
falvaink kiüresednek
Tengődünk csak nem is élünk
félő hogy végleg elvérzünk
Mért kellene sírba mennünk
s miért békében elvesznünk

Nem tűrhetjük a rombolást
állítsuk meg a pusztulást
Kiáltsunk egy szörnyű nagyot
söpörjük el a zsarnokot
Tépjük szét a rabláncokat
döntsük le a bálványokat
Kötözzük be népünk sebét
s tegyük jobbá az életét
Ma még kivert senkik vagyunk
de nő erőnk s akaratunk
Égig lobog bennünk a láng
fényes hajnal virrad reánk
Kitárjuk mind karunk szívünk
állj közénk és harcolj velünk
Jöhet bármi veszedelem
csak a hazánk szabad legyen
Vegyük vissza ősi jussunk
ellenségtől meg ne fussunk

Ha vállaljuk a küzdelmet
az Isten is megvéd minket
Mindenképpen győzni fogunk
s holtunkból is föltámadunk
Kárpátország árva népe
jogot nyert az üdvösségre

(Megjegyzés: vitéz Siklósi András író, költő, geofizikus mérnök, a Turul Szövetség elnöke, a 11 évig megjelent Tárogató c. nemzetvédelmi-kulturális folyóirat alapító főszerkesztője; 2006 őszén közfelkiáltással a szegedi Forradalmi Nemzeti Bizottmány elnökéül választották a tüntetők.)

 


Áldozati ének

Siklósi András szerzői estje

 

Időpont: 2016. december 5-én (hétfő) 17 órakor
Helyszín: Jósika pince (Szeged, Jósika u. 4.)
A belépés ingyenes.

 

Az előadás keretében ízelítőt kaphatunk a költő karakteres verseiből és gondolatvilágából. Egy olyan művész mutatkozik be a Szegedi Közéleti Kávéház közönségének, aki fütyül a mai divatokra és a semmitmondó „modern" irányzatokra, ám mindig tiszta hangon, szívből-lélekből dalol. Évtizedek óta szívósan őrzi függetlenségét, hitét és céljait nem zúzták szét az élet barbár viharai. Nem tartozik politikai klikkekhez, írói szekértáborokhoz; nem az elvtelen „kritikusoknak" akar megfelelni, hanem a saját mércéinek és az igényes olvasók elvárásainak. Minden igazi versbarátnak – aki eljön az eseményre – maradandó élményben lesz része. Az estet kötetlen beszélgetéssel zárjuk.
Kedvcsinálónak álljon itt vendégünk egyik meghatározó költeménye:

 

Fiaimnak
(Bálintnak és Gergelynek útravalóul)

 

Élvezzétek az életet Szeressetek ha tudtok
füvet fát virágot felhőt földi és égi titkot
Örüljetek annak amit nyújt a teremtő Isten
ne kergessetek délibábot hisz elérhetetlen
Kerüljétek a hősködést de ne legyetek gyávák
ne tűrjétek hogy nevetek bitangok sárba rántsák
Legyetek emberségesek igazak bölcsek s büszkék
Gyűjtsetek lelki kincseket vessétek meg a szürkét
Tegyetek sok jót Kovácsoljátok széppé sorsotok
s legyetek a szabadságért küzdő elszánt magyarok
Ne kövessetek se másokat se engem Valódi
örök célokra törjetek s a hitben tartsatok ki
Ne veszítsétek kedvetek bármit hoznak az évek
Osszátok szét a szívetek mert nem csupán tiétek
Család haza és becsület – nincs ennél ősibb törvény –
ezt hagyom rátok fiaim s nem nyelhet el az örvény
Járjatok szerencsével E szerint éljetek rendre
Legyetek nagyon boldogok s jussatok föl a mennybe

 

Megjelent: 408 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 307 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.2%Canada 1.1%
Romania 6.2%Serbia 0.8%
United States 4.3%Switzerland 0.4%
Germany 3%Australia 0.3%
Russian Federation 2.9%France 0.3%
Ukraine 2.8%Italy 0.2%
Slovakia 2.2%Netherlands 0.2%
United Kingdom 2%Belgium 0.2%
Sweden 1.7%Greece 0.2%
Austria 1.5%Kuwait 0.2%

Today: 349
This Week: 4361
Last Week: 5187
This Month: 12121
Last Month: 25920
Total: 1679645

Belépés