Olvasva a már említett megjelentetett Radics Géza nagyszerű írást, (A magyar uralkodási eszme és kialakulása) és benne a vérszerződés fogadalmainak ötödik (5.) pontjánál ugrott be számomra a régóta foglakoztatott NAGY KÉRDÉSEK zuhataga. Volt-e turáni átok és ha volt mikor és honnan ered? Ti is bizonyosan emlékeztek, hogy már nagyon sok helyen foglalkoztunk itt a honlapunkon is a turáni átok fogalmával, eredetével mondanivalójával, valamint, hogy ki, vagy kik mondták ki (ha kimondták) és miért? De ugyanúgy többször felmerült az a téma is, hogy mikor és ki bontotta, boríthatta fel az ősi rendet és mikor léphetett erőre az a bizonyos átok? A tanulmányt bogozva igazolódott be számomra, hogy "nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja"...

Itt egy kicsit kitérnék arra, hogy mit is értek, az "ősi rend" alatt, mert ezután is használni fogom ezt a kifejezést. Ősi Rend = itt többnyire a fejedelemutódlási öröklési formákra gondolok, amely szerint eleinknél nagycsaládban, törzsekben, vagy a vezérek által megválasztott szövetségi fejedelemutódláskor mindég a legidősebb, még vezetésre alkalmas férfi örökölte a hatalmat: rendszerint a báty, az öcs, vagy az unokaöcs. (latinosan szeniorátus)

Ezt váltotta fel valamikor Árpád után az elsőszülött fiú jog amit a nyugat, már régóta gyakorolt. Itt az önkényuralom volt a fő meghatározó forma latinosan; primogenitúra = öröklési jog ahol az elsőszülött fiú elfogadottan örökölte apja (a király) vagyonát, a trónt, a jogait, a birtok OSZTATLAN örökségét.

Turáni Eskü! (avagy az a bizonyos átok)

Úgy gondolom mindenki számára tényként kellene elfogadni, hogy igen is volt, van és még sajnos mindég él és működik az a bizonyos "turáni átok", hiszen ott áll és állt mindég-is a vérszerződésünkben! Olvassuk csak el újra az ötödik (5.) fogadalmat:

"Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa.”.

Itt most már csak az a kérdés mit tartalmazhat részleteiben az örök átok?  Na és kiolvashatjuk azt is, hogy kik is fogadták ezt el esküvel a vérszerződésben? - A TURÁNIAK, az-az a turáni tözsek vezérei!

Amit a Táltosainkra akartak hárítani (hogy átkozódtak) abból csupán az a lehetséges igazság, hogy Táltosaink erre a vérszerződésben belefoglalt veszélyekre próbálták felhívni nemzetünk figyelmét. Ezek szerint nem a táltosaink mondták ki az átkot nemzetünkre, hanem a turáni őseink foglalták a vérszerződésbe! Így már számomra (is?) érthető, hogy igen is az "örök átkot" sújtó fogadalom van, létezik és sajnos működik is. Most már csupán az a kérdés maradna mikortól kezdődött? Mit jelent valójában, hogy ÖRÖK? Meg sem szűnhet? Megszűnhet? - Véleményem szerint, ha nem térünk vissza a vérszerződés alapjaihoz, nem fogadjuk az őseink által megadott fogadalmakat, nem fordulunk vissza Istenünkhöz, akkor bizony nagyon nagy bajban vagyunk és leszünk. Olyan jóslatok is elhangzanak, hogy talán ki is veszhetünk. - Nem! Azt nem hagyja Teremtőnk! A mag megmarad.

Ezért jött be ide honlapunkra IV. Béla királyunkról szóló cikkek a "figyelemre méltó" rovatba, mivel egyben Ő volt a magyar királyok közül aki a legmagasabb életkort érte meg, (Talán azért mert más-királyaink nem menekültek, bujdostak el családostól az ellenség elől hátra hagyva védtelen népét és nemzetét?) IV. Bélának a "hosszú élete" sem volt elegendő arra, hogy felismerje azt, hogy a  turáni átok már évszázadok óta tépi, emészti nemzetünket, ebből nem kivétel a turulházi királyaink sem. Hiszen már IV. Béla a saját édesapja és annak serege ellen is (II. András) kardélre kelt, majd saját fiával is háborúzott. Azután az édesanyját is a magyar lázadók ölték meg, (Bánk-Bán) történt ez szinte az apja (II. András) csendes beleegyezésével aki az-időben nagy seregével "keresztes hadjáratba" Jeruzsálembe "zarándokolt" rendet csinálni mintha a káoszban heverő magyar földön nem lett volna mit tennie. Ha jól tudom visszatérte után vagyon és földosztásokba is kezdett bizonyos kiváltságosoknak ami újabb elégedetlenségeket szült az országban...

Nem igazán értem azt sem miért kezdte szórni a "királyi" tulajdont? Talán, mert a "szentföldről" ahonnan mint Jeruzsálem királya címmel jött vissza ilyen ihleteket is kapott? Véleményem szerint, ha már osztogatni akart, akkor azt kellett volna visszaadni mindazon törzseknek a javait, akik ettől meglettek fosztva valakitől valamikor Árpád után. 

Így hangzik vérszerződésünk a harmadik (3.) pontnál:

" Azok a fejedelmi személyek, akik tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká, sem ők maguk, sem fiaik soha, semmi esetre ki ne essenek a vezér tanácsából és az ország tisztségeiből."

Bizony, bizony nagyon rég letűntek már és kimaradta az egykori hős vezérek fiai a "vezéri tanácsból", sőt ekkor már vezéri tanács sem lehetett hiszen önkényuralmi rendszerben, egy központosított királyságban lehetetlen. Pedig én lehetségesnek tartom, hogy pont még II. Andrásnál, vagy akár még fiánál is IV Bélánál kevesebb sebbekkel lehetett volna visszatérni az őseink által mutatott helyes útra. Akkor még könnyebben kezdődhetett volna a visszafordulás az ősi rend felé és talán a turáni átok is, ha nem is azonnal egészében, de feloldás felé irányult volna.

Emlékezzünk, hogy I. István (Vajk) volt az első a magyar Királyaink közül aki a közerővel szerzett birodalom területének kétharmadát a királyi birtok tulajdonába helyezte, (Vagyis saját magának) fittyet hányva arra a vérszerződési részre, a második (2.) pontban ahol azt is kimondták, hogy:

" Ami jószágot (vagyont) csak fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknek része legyen abban."

Bizony, hogy itt is gorombán meglett szegve a vérszerződés fontos fogadalma és még nem is beszéltünk arról, hogy már ekkor-sem az ősi rend szerint választották a fejedelmet hanem Géza (?) adta át fiának. A kérdőjelet azért tettem mert nem csak István apja, de az anyja (?) vagyis Géza felesége is nagy szerepet játszott ebben (is). Itt már láthatóan véljük I. Géza és felesége is elég komolyan vétett már a vérszerződés első (1.) pontja ellen is.

„Ameddig az ő életük, sőt az utódaiké is tart, mindig Álmos vezér ivadékaiból lesz a vezérük."

Azt tudva, hogy igen is Álmos ivadékából kell választani a szövetségi fejedelmet, de azt mindég a legidősebb, legrátermettebb Álmos ivadékból választják nem pedig a még elő "Király" - Fejedelem hagyhatja fiára bármilyen silány is lenne az arra. (Azért írok "Szövetségi Fejedelmet", mert tudomásom szerin a törzseknek is volt saját vezéreik de több helyen fejedelemnek is említik őket.)

Ha már itt tartunk, visszapillanthatnánk oda is, hogy miért Taksony fia, Géza lett a király illetve fejedelem? Az is maradandó kérdés, hogy Solt - Zolta - Zoltán, Árpád fejedelmünk egyetlen életben maradt fia után miért-nem Álomos ivadékai közül a legalkalmasabb, legérettebb vezér lett választva? Igaz vannak olyan források is, hogy Soltot nem közvetlen a fia Taksony követte hanem Tarhós (Tarkacsu) fia Fajsz előzte meg. Ezek szerint OTT abban az időben még élt az ősi rend és a vérszerződés fogadalmai.

Akkor már csak az lenne a kérdésem meddig élt még hiánytalanul az ősi-rend? Melyik Fejedelemnél, királyunknál sérült meg a vérszerződés először? Például kik választották Gézát vagy Vajkot? Van róla hiteles adat forrás, hogy a hét, vagy a nyolc vezér pajzsra emelték volna?

Azt sem értem igazán miért beszélünk hét vezérről mikor szerény tudásom szerint nyolc törzs volt a szövetségben és nyolc vezérrel akik a vérszerződésben is részt vettek? Vagy nem?  Mikortól mosódott össze hét vezérre és miért? Mi lett a Kabarokkal (Kunokkal)? Hiszen azoknak is volt vezérük? Habár Jámbor Lajos birodalma leírásáról szóló levelében 817-ben írja: a tullin-i mezőkről északra hunok, délre pedig avarok laknak, azaz magyarul beszélők.) Az Avarok lehettek a Kabarok? Talán a titokzatos hetes szám végett hagyták el a a kabarokat? De akkor melyik területen telepedtek le, ki volt a vezérük, Fejedelmük? Hol kaptak szálláshelyeket? Árpádék nem zavarhatták ki őket, ők is a vérszerződés részesei voltak. Az rendben van, hogy nem Álmos ivadékai, így nem lehettek a törzsszövetségi Fejedelemség lehetséges várományosai, de mint törzsszövetséges testvérek még is csak ott voltak és harcoltak is mint a többi másik törzsi Fejedelmek, Vezérek.

De térjünk vissza Álmos ivadékaihoz.

Ki lehetett volna Taksonyon kívül, vagy helyett? Tarhos (Tarkacsu) Vagy Jutas ivadékából nem lett volna érettebb választott? Tudja valaki? Mint írtam is, ha jól emlékszem Lehetséges, hogy nem Taksony lett azonnal Fejedelemmé választva, hanem Fajsz lett a választott fejedelem, majd csak őt követte Taksony aki szinte eltűnt a történelmünkben. Nem ismerek adatokat mikor és hol halt meg, de már a születési ideje is homályos. Taksony rejtélyes halála után következett a fia Géza Fejedelem vagy lehetséges akkor már mint I. Géza Király? Vagy mindkettő egyben? 

Kettős Fejedelemség - Künde és Fejedelem.

Ismereteim szerint a TÖRZSSZÖVETSÉG KETTŐS FEJEDELME azt jelentette, hogy ha a közös hazát bármilyen ártó veszély fenyegette, akkor "aktiválódott" a kettős fejedelmi vezérlés.

A Kendét (ez méltóság és többféleképp maradt ránk: Kende, Kündü, Kurszán, de a folytatásban már csak mint Kende említem) a Mágusaink választották, a Fejedelmet viszont a törzsi vezérek. - Javítsatok ki, ha tévedek.

Kende volt a "gondmegoldásoknak" az eszmei - szellemi atyja, akit a Mágus "tanácsadók" vettek körül. Náluk készültek az országvédelmi tervek, a háborúk felkészítése a csaták taktikai tervei, a térképek stb.

A Szövetségi Fejedelem - Nagy Fejedelem a "gondmegoldásoknak" a fizikai atyja, akit a törzsek vezérei választottak maguknak Pajzsra emeléssel és hívására bármikor hadba is álltak vele.

Azonban a békeidőben minden törzsvezér, vagy nevezzük őket Királyoknak, szabadon rendelkezhettek saját törzsi területeiken ("önrendelkezés jogai" már az őseinknél gyakorlott forma volt). Ebbe nem szólhatott bele még a választott NAGYFEJEDELEM sem, hiszen neki is megvolt saját törzsi területe. Talán ez is lehet egyik oka, hogy hiányzik történelmünkből a folyamatos Fejedelemség kilétének ismerete, ugyanis a BÉKEIDŐKBEN amikor nem volt hadi állapot, akkor nem is volt szükség a Kettős Fejedelemségre a törzsszövetség felett. A törzseken belüli kisebb belső és külsö gondok megoldására ott voltak a Horkák akik többek-közt a főbírói és nagyköveti szerepet töltötték be.

Sajnos ez az a bizonyos nagyon is jól működő ősi-rendszer szűnt meg, amikor valaki saját érdekében semmibe vette az ősidök óta magunkkal hozott bevált és igazságos mellérendelt társadalmi rendszert elvetette, majd magának sajátította ki az önkény hatalmat az egész törzsszövetség felett és annak területein. Számomra továbbra is marad a kérdés hol, melyik királyunknál kezdődött ami Istvánnál már szinte teljes gőzzel folytatódott. Gézánál? Taksonynál? Vagy még ellőbb?

Ezért vettem elő IV. Bélát mert ha csak tőle vagy családi körétől, kutatnánk visszafelé, eljuthatnánk legalább Álmos és Árpádig ahol még tudomásom szerint az ősi-rend szerint választották a fejedelmeket, nem pedig a nyugati szokás szerint ahol nem a nemzet érdeke állt a célpontban, hanem az apáról fiúra öröklődő hatalom átmentés volt a fő cél és ezt bármilyen, bármekkora véráldozattal végbe is vitték. Sokan közülünk mint én is tudjuk sajnos többször fordultak elő ilyen és hasonló borzalmak. Nem törődve avval, hogy ily módon meggyengítették a nemzet védelmi erejét, éket vertek a szövetségbe és teret adtak minden ellenséges felbujtó erőknek akik ezt mind máig ki is használták és használják.

Szerintem még akkor könnyebben visszatérhettek volna arra az útra amit őseink hagytak ránk, hogyan kell biztonságban és egyenrangúan élni úgy, hogy megmaradhasson az ország és a nemzet bármilyen helyzetben. Úgy békeidőkben mint hadiállapotban.

Tudomásom szerint az ősi-rendben;

BÉKEIDŐBEN a MELLÉRENDELT társadalmi forma volt a jól bevált szabály, nem-pedig a központosított "királyi" önkény uralom mint a többi nyugati országokban. Azt hiszem nem fogalmazok túlságosan elfogultan akkor sem, ha az gondolom, hogy az őseink ilyenszerű társadalmi önrendelkezési formája a mái-napig példaértékű lehetne az egész világ számára.

HADIÁLLAPOTBAN viszont a Törzsszövetség által megválasztott Kende és a törzsszövetség által pajzsra emelet, választott Nagy Fejedelem vette át a gondok megoldására való eszmei és gyakorlati megoldásokat. Az ő felelősségük volt mindenáron jól kitervelve megvédeni a törzsszövetséget vagyis a nemzet és az országot.

Kissé elkalandoztam a "Turáni átok" témájától, de ha az átokkal akarunk foglalkozni nem hiszem, hogy kikerülhessük ezeket a gondokat, amelyek beindíthatták a "Turániak átkát" amit a hős honalapító Atyáink a vérszerződési fogadalmaikba helyeztek. Ott áll, hogy örök átok sújtsa... Segítsetek Ti is megfejteni mit gondolhattak az átok részleteiben. Én nem gondolom, hogy amit eddig találtam többféle "állitólagos" turáni átok részleteinek szövegét, hogy azok lennének az igaziak. Hamarább arra gondolok, hogy az ilyen szövegeket rosszakaróink találhatták ki számunkra, hogy lejárassák előttünk Táltosainkat. Csak egyik páldát irjam ide:

"Legyen sorsuk széthúzás és belviszály, soha, semmibe ne egyezzenek, belső féreg rágja a nemzetet, lassú pusztulás végezzen vele"... stb stb 

Gondoljátok, hogy ez lenne "az örök átok sújtsa" részletei amit a turániak eskübe foglaltak? Miért így hagyták ránk ezt a rejtélyes ötödik pontot? Minden más pontoknál többnyire érthetően fogalmazták meg a büntetés részleteit bármilyen "goromba" itéletröl is volt szó. Nézzük csak meg a vérszerződésünk negyedik (4.) pontjánál a fogadalmat:

"Hogyha valaki utódaik közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon, amint az ő vérük omlott az esküben, melyet Álmos vezérnek tettek."

Itt ebben a fogadalomban már nem merülhetnek fel bennem hasonló kérdések, hogy vajon pontosan mire is gondolhattak, hiszen ennél a fogadalomnál tisztán, érhetően meghatározták mi történjen azzal aki, akik azt megszegik. Sajnos ez a negyedik (4.) pont is már jóval IV. Béla előtt fel lett borítva, mert nem az igazi vétkesek vére omlott, hanem az igaz magyaroké akik az őseink által ránk-hagyott igaz úton akartak továbbra is haladni.

Egyenlőre ennyit nektek. - Szeretettel: >Zoli<