Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Sze2018Oct17

2012. Május 12., Szombat 15:59

Egyedül egy kisebb hadsereg ellen

Írta:  Ismeretlen
Értékelés:
(8 szavazat)
(Hölgy olvasónkat így tették ki a lakásából Pécsett, 2012. május 3.-án, – egy állítólagos közüzemi tartozás miatt). 

 Egyedül egy kisebb hadsereg ellen – Egy pécsi kilakoltatás tragikomikus története

Egy bűncselekménnyel, de bevégeztetett…

A Nemesiné akciója nagyon jól sikerült. (Nemesiné Harth Judit, – pécsi végrehajtó – a szerk.)

Május 3.-án, reggel 9-re jelezte jövetelét – én előző nap, május 2.-án személyesen beadtam a bíróságra a keresetlevelet a PETAV ellen, a végrehajtás megszüntetése iránt, s a Nemesinét kértem: saját hatáskörben függessze fel a végrehajtást.

Nos, 3.-án, miután reggel negyed 10-ig nálam senki nem jelentkezett – 9.20 órakor elindultam, hogy az ügyintézést más témában elkezdjem.

Kilepve a kapun a következő látvány tárult elém:

A ház előtt kb. 10 egyenruhás rendőr, a Nemesiné 6 “segítővel” – az új tulajdonos is a feleségével – s olyan kedélyesen beszélgettek, mintha csak egy vidám kirándulásra készülve gyülekeznének.

Nemesiné megkérdezte: hova megyek? Mondtam neki: nálam 9 óra az 9 óra, s nem fél 10!

De most ne menjek el, mert át akarja az új tulajdonosnak adni a lakást! Ok – felmentünk a lakásba.

Miután nem nagy s kb. 15-20 ember nyüzsgött ott, akik a feltett kérdéseimre még csak választ sem adtak, – türelmesen vártam a fejleményeket. A Nemesiné leltározott – a rendőrök rohangáltak a lakásban – majd jön a főnök, az megválaszolja a kérdéseimet – a Nemesinétől kértem a jogerős határozatot, elszámolást – válasz: majd megkapja!

Az új tulajdonos a folyosón a feleségével a nyakát nyújtogatta s bámultak befelé – nekem meg elkezdett a vérnyomásom emelkedni. A rendőrök “nyugtattak” – mintha az ilyenkor bármit is segítene! – Megkérdezték, hívjanak e orvost – mondtam: ha úgy látják jónak, nincs ellene kifogásom. Rövid időn belül megjelent 2 mentős, megmérték a vérnyomásomat, 200 Hgmm. volt.

Ott tébláboltak egy darabig, aztán a rendőrökkel kihívták az orvost!

Szép is színházi előadás volt! Én terveztem – ők rendeztek! Mennyi fáradtságtól kíméltek meg!

Még csak idegesnek sem éreztem magamat, mert körülöttem mindenki jött-ment, én lefeküdtem – amikor feltűnt, hogy egy számomra idegen pasas is ott téblábol, de nem csinál semmit.

Megkérdeztem, ő kicsoda? Hát a Nemesiné még SEGÍTSÉGET is kért egy másik végrehajtó irodától – ő jött, békés szemlélőnek – egyébként nem csinált semmit.

A Nemesiné munkatársai valami jegyzőkönyvet vettek fel (én nem kaptam egy példányt sem, mert a jegyzőkönyvezést követően eltűntek a láthatárról) – kezdtem magamban dühös lenni, de rendkívül nyugodtan viselkedtem.

Mondtam az egyenruhás “hatóságnak”, hogy nekem most el kell szívni egy cigarettát – s elindultam (ahogy szoktam) az ablak felé – lakásban nem dohányzom.

Erre odaugrott hozzam két rendőr jobbról-balról, hogy ezt nekem nem szabad, nem mehetek az ablakhoz! Sejtettem, mire gondolnak. Közöltem – legyenek nyugodtak, nincs szándékomban kiugrani a hetedik emeletről – még sok az elintézetlen ügyem, be kell fejezni – nem akartak nekem hinni: szorosan mellém álltak és őriztek – bizonyára arra gondoltak, hogy mégiscsak kiugrom. (Majd hülye lettem volna. Ilyen színházi élményem meg soha nem volt, ki akartam élvezni a szituációt).
Közben megjött az orvos, egy fiatal, igen kedves nő – hozzám akart jönni, de a rendőrök nem engedték azzal, hogy én most cigarettázom, majd ha elszívtam a cigit és lefekszem – akkor jöhet! Őszintén: kezdett a dolog érdekes lenni! S ha én közben szívinfarktust kapok – meg az orvos se jöhet oda! Ez ám a hatósági intézkedés! Mint a doki mondta később a sürgősségin: hulljon a férgese!

Na – a doki odaült mellém, kérdezgetett a panaszaimról (ahogy már ilyenkor szokás) – aztán vérnyomást mért. Amikor a mutató elhagyta a 240-et, közölte: azonnal visznek a kórházba. Én meg közöltem: nem megyek! Erre a rendőrök: akkor ők visznek! Meg is tették. Két oldalról belém karoltak, tartottak szorosan, nehogy a lábaim felmondják a szolgálatot – s berámoltak a mentőbe. A ház előtt a tisztelt szomszédság tágra nyitott szemmel figyelte az eseményeket, az orvosnő a mentőben káromkodott, hogy minek kell a kocsiba mellém még a rendőr, s minek jön majd a mentő után egy rendőrautó, egy pár rendőrrel, – aztán közölte velem: így rendelkezett a hatóság! Csak úgy magunk közt mondta: ennyi balf…sz egy rakáson! Amíg a mentőben bekötötte az infúziót, arról beszélgettünk, hogy valamikor én is orvos akartam lenni – Szentágothay, Romhányi és a nagy pécsi “öregek” személyes ismerőseim voltak – hát a doktornénit kiverte a sárga irigység!

Szóval rendőri kísérettel bevittek az ügyeletre – ahol a doktor bácsi régi ismerősként üdvözölt – már jártam nála vérnyomás ügyben tárgyalás után.

Isteni humora van – megkérdezte: tényleg azzal fenyegetőztem, hogy felrobbantom a házat? Visszakérdeztem: úgy nézek én ki, mint aki ilyesmivel fenyegetőzik? Én nem pofázok – én a tettek emberek vagyok. Százszor is megtehettem volna BEJELENTÉS NÉLKÜL – s hogy nem tettem meg, most itt vagyok. De legalább mi ketten megértjük egymást – mert van humorunk – ezeknek meg nincs!

Kicsit elbámultam azon amit mondott, s megkérdeztem tőle: kinek fenyegetőztem én? Hát a végrehajtónak, s ezért a rendőri kíséret, az őrizet meg minden. Mondtam a dokinak: annyira már ismer, hogy én nem fenyegetőzök, nem ilyen a természetem – amit akarok, azt megcsinálom, de nem hívom fel előre a világ figyelmet arra, hogy én bűncselekményt készülök elkövetni.

Jókat mosolygott, kaptam tőle néhány vicces megjegyzést s tanácsot: most megyünk az osztályra, kivizsgálnak, aztán meglátjuk. Mondtam neki: lehet, hogy ő megy az osztályra – én nem – nekem dolgom van, megyek. Mondta hogy nem lehet, mert én rendőri felügyelet alatt vagyok. Örülök neki – válaszoltam, – úgysem volt még badigardom!

Semmit nem írtam alá, a vizsgálatokhoz nem járultam hozzá azzal, hogy idegesít ez az egész cirkusz – engedjen el. Mondta: nem teheti, mert előbb még a pszichiátriára is át kell menni vizsgálatra!

Erre már nevetnem kellett s mondtam neki: úgy gondolja valami eszement, hogy én egy “pszichotanti” vagyok? Na – akkor kemény problémái lesznek velem, mert én bebizonyítom az ellenkezőjét.

Ok – csináljam, bizonyítsam be.

Amin már tényleg mosolyognom kellett, hogy az EKG-nál a két rendőr ott állt a hátam mögött, – legalább láttak félmeztelenül – nem lehetett csúnya látvány, ismerve magamat.

Nos – meg kellett várni a betegszállító autó érkezését, akik a szomszéd épületbe vittek a rendőrökkel – kb. 50 méter légvonalban. Pedig én felajánlottam a hatóságnak: sétáljunk át gyalog – azt nem lehet, hátha megszököm!

Ez volt a csúcs – hogy én 240-es vérnyomással még fussak is a rendőrök elől! Gondoltam is: ezeknek kellene egy pszichológiai vizsgálat, nem nekem!

A pszichiátrián egy igencsak fiatal orvosnő fogadott – s kérdezgetett: mi történt, miért a rendőrök hoztak be, stb. Közöltem vele: lila dunsztom nincs! Aztán előjött a szokásos – “én vagyok az áldozat” hülyeség, aki 2004 óta az “igazáért” harcol, nem ismeri el a felelősséget, ő az áldozat – mindenki más ellenség, stb. Közöltem vele: én nem vagyok áldozat, az egészet úgy ítélem meg ahogy van és reálisan, s kicsit ki is oktattam, hogy nehogy már jogi kérdésekben ő akarjon okosabb lenni nálam, hogy miért tartunk itt, ahol tartunk. Nem volt hosszú az eszmecserénk, de közölte a végén, hogy én még mindig nem mehetek el egyedül, mert rendőri felügyelet alatt állok, bűncselekményt követtem el – visznek a rendőrségre, ahol ki fognak hallgatni! Megkérdeztem: és milyen bűncselekményt követtem én el? Ideje lenne már nekem is elárulni! Ő sem tudta.

Mire kész lett az irománnyal – a rendőrök is megjöttek, hogy megyünk a kapitányságra. Mondtam: én csak szirénázva megyek – ha már a mentősök ettől az élménytől megfosztottak, legalább a rendőrök részesítsenek ilyen élményben, legyen mit elmesélni az unokáimnak. Fesztelen, könnyed beszélgetés volt a kocsiban, még viccelődtek is. De ők sem tudták, hogy a Nemesiné a háttérben mit intézett, hogy erre sor került.

A kapitányságon barátságosan fogadtak s közöltek, hogy elmehetek! Tátva maradt a szám! Hát nem lesz kihallgatás? Nem aludhatok a fogdában, ha már jogtalanul elvettek a lakásomat? Legalább egy éjszakára engedjenek a fogdában aludni, ott még nem voltam. Mondta az ürge: nagyon kemény a priccs és nem lehet bérbe venni. – Nem is akarok én ezért fizetni! Nem hallgattak rám.

Annyit azért megtudtam, hogy a Nemesiné az egész kapitányságot azzal riasztotta, hogy én a ház felrobbantásával fenyegetőztem! Hát én közveszélyes vagyok, ezért kellett egy rendőrezrednek ott lenni a lakásom előtt!

Mondtam még a dokinak is: az ilyen készülő bűncselekményt a tettes soha nem kürtöl világgá – s én is az elmúlt években évente legalább ötször MEGTEHETTEM volna – én nem szoktam az elhatározásoknál megmaradni, ha akarok – cselekszem. Ha meg nem akarok – akkor cselekedjen más – hát Nemesiné cselekedett.

Van azonban egy nagy gubanc az ügyben: a Nemesiné bűncselekményt követett el azzal, hogy engem a hivatalos helyen, (rendőrség) hamisan vádolt!

Amíg az orvost vártuk, kedélyesen beszélgettem vele a papírokról: majd megkapom, ha elszámolt. Meg a jegyzőkönyvből sem kaptam egy példányt sem – de hát lelke rajta.

Úgy akarta beállítani a dolgot, hogy én haragszom rá – ami ellen én erélyesen tiltakoztam. Meg is mondtam neki: eszem ágában sincs haragudni rá – erre nagyon megnyugodott. De hozzátettem: ha valaki bűncselekményt követ el – azért felelnie kell, még akkor is, ha ő a bírósági végrehajtó s a bíróság rendelkezéseit hajtja végre! Láttam az arcán: azon gondolkodott, hogy köpjön vagy nyeljen – ez utóbbit választotta.

Szóval nem engedtek a fogdában aludni – kinn voltam az utcán!

Kicsit lassan, de éles logikával meg tudtam gondolkodni – a Nemesiné megadta az új lakástulajdonos telefonját, hogy 30 napig a lakásban levő cuccokat neki meg kell őrizni, s ha el akarom szállíttatni – vegyem fel vele a kapcsolatot.
Megtettem – berendeltem őket Siklósról!

A személyes motyómat összeszedtem – közben beszélgettünk. Hogy ők a lányuknak vették a lakást, az asszonynak ráment az apai öröksége, 4,5 milliót tudtak érte adni – annyiért kaptak!

Arra a kérdésre, ha csak 4,5 milliójuk volt – miből fogjak a lakást felújíttatni – nem válaszoltak. Mutatták magukat jóindulatúnak -de én mást sejtek a háttérben…

Pillanatnyilag alvászavaraim vannak, s sok egyéb bajom.

Ezt az egészet úgy hívják, hogy “sokk-stratégia!

A sokk rendben van, még most is érzem a hatását – s sokáig fogom érezni. A stratégia viszont komplett hülyeség! Mert valakit a hatóság előtt bűncselekménnyel vádolni – az már nem semmi! De a célt elérte: az új tulajdonos be van jegyezve a telekkönyvben! Csak azt nem tudom, miért volt ilyen villámgyors akcióra szükség?

A tényeket összevetve: a Nemesiné KÉSZ TÉNYEKET akart produkálni! Gondolom, a profitja miatt – de gyanítom, hogy a zsebébe is csúszott némi aprópénz, a gyors ügyintézésért.

Kissé meglepődtem, amikor az egyik barátom megemlítette: közüzemi tartozás miatt nem hallott még arról, hogy Pécsett elárverezték volna valakinek a házát vagy a lakását! S ezt a tényt többen is megerősítették. Annyit azért megjegyzek: a dolognak nincs vége.

Érdekes: mind a rendőrök, mind a mentősök arra kértek: küldjem el nekik a cikket! Nagyon érdekli őket. Megígértem, hogy elküldöm…

(Név és cím a szerkesztőségben)


Az otthonvédő önkénteseink megjegyzése:

A fenti kilakoltatást foganatosító és a rendőrséget hazug rémhírkeltéssel riasztó végrehajtó főbb adatai:

Nemesiné Harth Judit. Jelvény száma: 0305
7623 Pécs, Rét utca 39/1.
Tel: (72)211-748.
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Félfogadás: Szerda 09:00:00 11:00:00
***

Forrás: Szabad Riport

Beküldte: Júlia

 

Megjelent: 2294 alkalommal

Hozzászólások  

 
bárki
#1 "nemesinék" közelrőlbárki 2018-10-02 11:11
Kissé meglepődtem, amikor a hírlevélben megláttam ezt a Szabad Riporttól átvett 2012-es cikket a kilakoltatás történetéről. Most ezért szeretném néhány ténnyel kiegészíteni, milyen jó dolguk van a "nemesinéknek" / végrehajtóknak, akiket a kormány pátyolgat.

Nemesi-né a kezdet kezdetén egy kétszobás lakást használt irodaként, ahol a fia is meg három női alkalmazott intézte az ügyeket. Pécsett, a Rákóczi út 39-ben. Kopott bútorok, zsúfolt irodák – Nemesi-né viszont egyedül trónolt a nagyobbik irodában.

Természetesen mindig a törvényeknek megfelelően járt el – s közben tanítgatta a beosztottait, hogy kell a befolyó összegeket úgy „eltüntetni“, hogy még csak véletlenül se jöjjön rá senki, hova is kerülnek-kerültek az összegek.

Néhány évi végrehajtói tevékenység után azonban mar a Rét utcában a Köztársaság téren bérelt irodának egy egész emeletet!! Több iroda, teakonyha, várószoba, stb. Vadonatúj, modern irodabútorok, a legmodernebb technikai berendezés, minden vadonatúj, csak az ott dolgozók száma nőtt, az alkalmazottak 10 főre „szaporodtak“ s ma már jogászt is alkalmaz, nehogy megsértse a törvényt. (ami egyébként is a kukába való). Ha 10 alkalmazottat veszek figyelembe, s csak átlagfizetést veszek alapul – igencsak jövedelmező a végrehajtói szakma, hogy ezeket az alkalmazottakat havonta ki is tudja fizetni. Mert egy jogász garantáltan nem megy 200.000 Ft-ért egy végrehajtói irodába – kivéve, ha magasabb szellemi kepésségeket igénylő tevékenységre nem képes – vagy túlságosan a pénz bűvöletében él. Mert hát a mindennapi csalásokat a végrehajtottakkal szemben keményen meg kell fizetni.

Egyszer egy ismerősöm egy „behajtott“ 3000 Ft-után kutakodott. Küldtek neki egy átutalási megbízást, miszerint a Törvényszék számlájára utalták a pénzt. Amikor írásban rákérdezett, bemondta a számlaszámot, kiderült – a pénznek a Törvényszéken se híre, se hamva. Feltehetőleg a végrehajtó saját számláján landolt. De bírósági „segítséggel“ minden következmények nélkül megoldható a dolog főleg akkor, ha dr. Tolnai Ildikó a II. fokú Tanács elnöke, aki mindig megtalálja“ a megfelelő indokot, miért is hibátlan az érvénytelen szerződés alapján elárverezett lakás. Természetesen azóta az I. fokú ítélet megalkotja, dr. Sándor Éva "Áldásos" tevékenységéért is megkapta a „jutalmat“ – áthelyezték kiváló szakmai tudásáért a Törvényszékre: magasabb rangban, magasabb fizetésért.

Arról már említést sem érdemes tenni, amikor egy személyes meghallgatáskor dr. Hajdu István, a Pécsi Városi Bíróság elnöke (élénkvörös orral, kicsit imbolyogva) meghamisíttatja a jegyzőkönyvet, amibe olyan dolgok kerülnek, ami el sem hangzott, szó sem volt róla. Emellett meg hülyének is nézik a panaszost s következik a nagy felháborodás, mert a panaszos nem írja alá a jegyzőkönyvet. Ki van ez jól találva. S amikor a Törvényszék elnökéhez érkezik a panaszlevél az elkövetett hamisításról – dr. Rendeki Ágnes mindent rendben talál.

Nos – ilyen apróságok történnek, amikor a fő cél a devizahitelekkel kapcsolatos csalások elmaszatolása, a helyi vállalatok átképzésével keletkezett óriási, túlkalkulált bevetélek legalizálása (érvényesítése.)

Egyébként teljesen meglepődhet minden pécsi ember azon, hogy annyi adóhivatal van Pécsett, hogy elkepesztő! Ha valaki megszeretné látogatni az Ágoston téren lévő volt általános iskolát azt már nem találná. Ugyanis a hatalmas épületbe beköltözött a NAV! Erre volt a legnagyobb szüksége Pécsnek – gondolom, a pécsieknek csak ez hiányzott – jobban, mint az új vásárcsarnok.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 223 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.5%Serbia 1.1%
Romania 5.3%Canada 1%
United States 4.4%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3.4%Australia 0.4%
Ukraine 2.8%France 0.4%
Germany 2.5%Netherlands 0.3%
Sweden 2.4%Belgium 0.2%
United Kingdom 2.1%Italy 0.2%
Slovakia 2.1%Spain 0.1%
Austria 1.3%Poland 0.1%

Today: 164
This Week: 1580
Last Week: 4612
This Month: 10998
Last Month: 19890
Total: 1938163

Belépés