Azaz, Isten Nefinek, Izráel fiának tesz ígéretet, hogy törzsét az ígéret földjére vezeti, és nagy néppé teszi.
Nefi népe egy „csoda iránytű” segedelmével átkel a sivatagon és az óceánon, így Kr.e. 600-ban ők lettek az újvilág meghódítói.
 
”…a gömbben levő mutatók aszerint működnek, hogy mennyire hittünk bennük és hogy mennyire engedelmeskedtünk nekik.” (N.1. 16/28)
 
Nefi törzséből eredtek az Amerikát benépesítő nefiták és lámaniták.
A nefiták sokáig hűek maradtak Isten törvényeihez, még a lámaniták már a kezdeteknél meginogtak, és letértek a kiszabott ösvényről.
Isten a lámanitákat bőrük sötétebbé változtatásával büntette meg. (Ők lettek az indiánok ősei.) A nefitákat viszont, a teljes eltévelyedésük következtében, a lámanita testvéreik által törölteti el a föld színéről.
 
Így két legyet ütöttem egy csapásra, érthetővé váltak Amerika őslakosainak zsidóktól eltérő faji jellemzői, valamint - a korai vallásváltásuk miatt -, hitbéli különbözőségeik is.
 
A Mag Népéből, a „Szentmagtól eredőkből” lettek a járediták, vagyis, a „leszármazottak”. Akik, Bálam elmondásához hűen, korábban, a nagy tornyok ledöntésének, a nyelvek összezavarásának idején érkeztek Amerikába, de Nefi és fiai érkezésének idejére már kihaltak, illetve Isten elhagyása miatt kiirtották egymást.
A járediták szerepeltetése nélkülözhetetlen volt, mivel, a lemezeik jövőbeli előkerülése esetében is védhetővé kellett tennem a könyvemben foglaltakat.
 
Ezen okok következtében nem írhattam át mindent. Éter könyvében bőven maradtak eredeti nevek, elnevezések (Éter, Étem, Kom, Kis, Ákis, Hét, Kim, Korom, Émer, Ómer, Nimród).  
Tehát, a nefiták megtalálják a régen kipusztult járediták ősi tanokat, és az emberiség történetét tartalmazó aranylemezeit.  
„És annak bizonyságául….huszonnégy bevésésekkel teli, színarany lemezt hoztak magukkal.” (Móziás 1. 8/9)
 
„…ezek egy elpusztult népről számolnak be, pusztulásuk idejétől visszafelé egészen a nagy torony felépítéséig, amikor az Úr a népek nyelvét összezavarta és őket az egész föld színén szétszórta, sőt még régebbi időkig, egészen Ádám teremtéséig.” (Móziás I. 28/17)
 
De azokat, Szent Pál intelmeivel összhangban, csak részben ismertettem, pontosabban „Morónival lerövidíttetem” Éter írásait.
 
 „Titkos förtelmességeikkel kapcsolatos esküiket, szövetségeiket, a jeleket és a csodákat azonban, fiam, parancsolom, hogy tartsd magadnál, ne közöld ezzel a néppel, hogy meg ne ismerjék őket, nehogy ők is sötét utakra tévedjenek és elpusztuljanak.” (Alma 37/27)
„Ezért titkos esküik és szövetségeik szövegét ne mutasd meg ennek a népnek. Csak gonoszságaikat, gyilkosságaikat és förtelmességeiket mond el nekik.” (Alma 37/29)
Inkább;
„Prédikálj nekik bűnbánatról és a Jézus Krisztusba vetett hitről. Tanítsd őket alázatra, hogy szelídek és alázatos szívűek legyenek.” (Alma 37/33)

Sok gondot okozott még az írások nyelvének meghatározása. Bálam elmondása szerint, a Mag Népe Babilonból (*) származott, viszont, az én változatomban Nefiék zsidók voltak, akik saját nyelvükön írtak.

(*Eredetileg egy elsüllyedt kontinensről, „Atlantiszról” volt szó, melynek történetét a héberek helytelenül Babilon legendájára vonatkoztatták.)
 
Tehát, a valódi lemezek napvilágra jutásakor könnyen kiderülne a turpisság. Úgy gondoltam, a leghelyesebb, ha a zsidók által is használt egyiptomi írást, pontosabban, annak egy megváltoztatott formáját vesszük alapul, ezzel is növelve az azonosítás lehetőségeit.
 
„Történetemet pedig atyám nyelvén írom, amely a zsidók tudását egyiptomi nyelven fejezi ki.” (Nefi 1. 1/2)
„Mi pedig ezeket a saját tudásunk szerint, vagyis az általunk formált újított egyiptomi írásjelekkel írtuk, mert mi a ránk hagyott írásjeleket, beszédünknek megfelelően megváltoztattuk.” (Mormon 9/32)
 
Csakhogy, további kérdések merültek fel; A nefiták hogyan olvassák el a járediták lemezeit, vagy én - aki Moróni kinyilatkozása által jutottam a lemezek birtokába -, miként fordítom le a nefiták és járediták hagyatékát?
 
Mint mindig, a megoldást elsődleges vezetőmtől, Szent Páltól kaptam meg:
„Ha kételyeid támadnak, bátran fordulj Istenhez.”
 
„…két ezüstívbe foglalt kő is van a lemezek mellé téve, és ezt a mellvérthez erősített két követ az Urimnak és Turimnak hívják, amiket Isten készített a könyv lefordításához; és azokat, akik a régi, vagyis az előző időkben ezeket a köveket bírták és használták, látnokoknak nevezték.” (J.S.)
„Móziás a két látókő segítségével lefordítja a járedita lemezek írásait.” (Móziás 1/28)
 
A lemezek nyilvánosságra hozatalát, szintén „Istennel tiltattam meg”, de a hitetlenségek eloszlatása érdekében három hithű emberemnek „egy angyal tárta” szemeik elé, illetve, még nyolc „külső” személy láthatta a titokban készített rézlemez „másolatokat”
 
„...és a bevéséseket is láttuk, melyek régies, és különös kivitelű munkának látszottak.” (J.S.)
 
Az alkalmazott változtatások ellenére tiszta a lelkiismeretem, hiszen Isten akaratával összhangban, az igazság széleskörű elterjesztése, az eltévelyedések megakadályozása érdekében történtek.
Nagy fejtörést okozott a Paradicsomkertben lejátszódó történések hitelt érdemlő tolmácsolása, ugyanis két egymásnak teljesen ellentmondó elméletet kellett ötvöznöm.
Bálam szerint nem történt semminemű bűnbeesés, éppen ellenkezőleg, az Úr akarata érvényesült a mag, a gyümölcs befogadásával, „elfogyasztásával”.
 „Amikor még a többi teremtménnyel testvériségben éltünk, különös lények, a Kiin Ahaur követei érkezett hozzánk. Ők emelték ki törzsünket a természet harmóniájából, az állatvilág gondtalanságából, nekik köszönhető a „fényes homlokúvá”, emberré válásunk folyamata.”
 
Még Szent Pál a következőket nyilatkozta;
„Mindez az ördög igéje, aki hitünk, s Jézus Krisztus egyházának alapjait támadja. A bűntudat, bűnbánat nélküli ember nem óhajt feloldozást, megtagadja a Bárány vérének tisztító erejét, új utakon jár, miáltal szétszéled a nyáj.
És, ha nincs nyáj, vajon, mi dolga lehet a pásztornak?”
 
Pál intelmei ellenére nem hagyott nyugodni Bálam teóriája, egyrészt újszerűsége, másrészt - valljuk be - ésszerűsége, és valószínűsége miatt sem.
 
Újra kompromisszumos megoldást választottam, ugyan meghagytam a tiltott gyümölcs és elfogyasztásának bűnös jellegét, de beleszőttem a Szentmag eszméjét is, mint az életfa gyümölcsét, a világfa, az egész világ életerejét.
 
Tehát, az ellentmondásokat mintegy feloldandó;
 
„És miután megteremtette első szüleinket, az erdő vadjait, az ég madarait, egyszóval mindent, ellentétnek is kellett lenni, hogy örökkévaló tervét az ember érdekében megvalósíthassa. Igen, a tiltott gyümölcs is ellentéte az élet fájának, mert az egyik édes, a másik pedig keserű.” (N.2. 2/15)
 
„Ezért mondta Évának az őskígyó, vagyis az ördög, minden hazugság atyja: Egyetek a tiltott gyümölcsből és akkor nem haltok meg, hanem olyanok lesztek, mint az Isten, mindent fogtok tudni, jót és a rosszat egyaránt.” (N.2. 2/18)
 
„Mert ő (az Úr) minden embernek megparancsolta, hogy bánják meg bűneiket, mivel feltárta előttük, hogy ősszüleik vétke miatt mindnyájan kárhozottak lettek.” (N.2. 2/21)
 
Mindezek ellenére az értő fülek kedvéért feltettem a kérdést; Mi történt volna, amennyiben Ádámék nem vétkeznek?
 
„És akkor nem lettek volna gyermekeik; ártatlanok maradtak volna, és nem lett volna örömük, mivel a bánatot sem ismerték volna, és nem tehettek jót, mivel a bűnt sem ismerték volna.” (N.2. 2/23)
 
Azaz, igaza van az öreg indiánnak;
 
„Igen, Ádám azért bukott el, hogy emberek lehessenek; az emberek pedig azért vannak, hogy boldogok legyenek.” (N.2. 2/25)
 
Avagy, valóban eredendően átkozottak, kárhozottak lennénk?
 
„…aki elvész, az saját maga miatt vész el, és aki vétkezik, saját maga ellen vétkezik; mert ugye szabadok vagytok, saját akaratotok szerint cselekedhettek, mivel Isten tudást adott nektek és szabaddá tett benneteket.” (Hélamán 14/30)
 
Nos bevallom, a többirányú megfelelés késztetése, a Szentmag elmélete, valamint Szent Pál emberi bűntudat iránti elvárásai miatt, kissé belezavarodtam az ősszülők körüli dilemmákba.
 
Végül, úgy gondoltam, az lesz a legelegánsabb, ha Istenre bízzuk a problémák megoldását.
 
„Minden tehát annak bölcsessége szerint történt, aki mindent tud.” (N.2. 2/24)
 
Mit mondjak, továbbra is hiányérzetem volt. Az eddig leírtak közel sem adták vissza a Szentmag lényegét, Isten sugárzó, teremtő, mindent átható és átalakító természetét, megjelenési „formáját”. A vesztébe rohanó, „anyagba süllyedő” emberiség megmentőjét, az isteni fény elhozóját.  
Újra – kitudja, már hányadszor – átdolgoztam az elkészült könyveket, és beszúrtam az életfa gyümölcséről szóló látomásokat.
 
„És történt, hogy ott egy fát láttam, amelynek kívánatos gyümölcse az embert boldoggá teszi.” (Léhi 8/10)
„…és vettem a fa gyümölcséből és azt mindannál édesebbnek találtam, amit valaha is ettem. …mindannál fehérebb volt, amit valaha is láttam.” (N 1. 8/11)
„…lelkemet végtelen nagy öröm töltötte el.” (N 1. 8/12)
Ennek – Bálamtól hallott - ellenpólusát, az anyag erejét, az emberi kapzsiság „kincsektől roskadozó, égig érő tornyait” egy nagy épülettel jelenítettem meg.
 
„Akkor én is körülnéztem és a folyó másik partján egy tágas, nagy épületet pillantottam meg, amely mintha magasan a föld felett, a levegőben ált volna.
És az az épület tele volt emberekkel, öregekkel és fiatalokkal, férfiakkal és nőkkel, akik fényűzően finom ruhákba voltak öltözve és újukkal gúnyolódva mutogattak azokra, akik a fához jöttek és a gyümölcsből ettek.” (N 1. 8/26-27)
 
„… az a nagy, tágas épület a világ gőgjét jelképezi. És összedőlt és nagy volt a pusztulása.” (N 1. 11/36)
 
Ezt a nagy pusztulást pedig csak a Szentmag követének Jézusnak (Quetzalcoatl-nak), az általa hozott fénynek, Igének befogadásával kerülhetjük el.
 
„Miután meglátod a fát, amelynek gyümölcséből atyád evett, egy férfit is fogsz látni a mennyből alászállni és tanúja leszel ennek. ….bizonyságot fogsz tenni róla, hogy ő az Isten fia.” (N 1. 11/7)
 
„… láttam, hogy emberi formája van, habár tudtam, hogy az Úr lelke ő, és úgy beszélt velem, mint ahogy egyik ember beszél a másikkal.” (N 1. 11/11)
 
Jézus: „Jöjjetek hozzám és vegyetek az élet fájának gyümölcséből; igen szabadon ehettek az élet kenyeréből, szabadon ihattok az élet vizéből.” (Alma 5/34)
 
„Bizony, bizony Isten bennünk, és mi őbenne vagyunk az Egy. Ahogyan azt Turulkán tanította; a mag befogadásával megnyílik egy sajátos belső világ, amely magába foglalja a Világfa minden birodalmát, terét és idejét.”
 
„Hasonlítsuk tehát az igét egy maghoz. Ha befogadjátok, vagyis, ha megengeditek, hogy a magot szívetekbe elültessék, akkor az, ha igaz, vagyis ha jó mag és hitetlenségetek ki nem veti, vagyis ha ellene nem szegültök az Úr Lelkének , akkor kebletekben növekedni fog.” (Alma 32/28)
 
„És akkor majd, mert hittel, szorgalommal és türelemmel ápoltátok az igét, hogy gyökeret verjen bennetek, lassacskán gyümölcsöt is fogtok róla szedni, mégpedig olyan gyümölcsöt, amely mindennél többet ér, amely minden édesnél édesebb, minden fehérnél fehérebb, és minden tisztánál tisztább.” (Alma 32/42)