„Az Úr megmondta, hogy ő szentségtelen templomokban nem lakik, hanem egyedül az igazak szívében…” (Alma 32/36)
 
„Tudod te, hogy mi a jelentése annak a fának, amelyet atyád látott?
 
Igen, tudom, az Isten szeretete az, amely áthatja az emberek szívét és ezért mindennél kívánatosabb.
És ő így folytatta: Ige, és a leggyönyörűségesebb a lélek számára.” (N 1. 11/21-23)
 
Igen, az átalakítások végeztével régen nem érzett nyugalom vett körül. Tudtam, hogy meg kellett tennem, és éreztem, hogy jó úton járok.
Már több mint két hónap telt el a Szent Pállal történt utolsó „találkozásom” óta. Bármilyen abszurdnak is tűnik a dolog, úgy gondolom, egyszerűen megsértődött.
Sajnos, újra bebizonyosodott, hogy a másvilágról visszatérő, vagy megidézett szellemlények túlnyomó többsége közel sem tisztul meg az életük folyamán rájuk rakódott, gyarló, emberi tulajdonságoktól.
Amennyiben az anyagi világban az aranyra, hatalomra, vagy hiúságra akasztották lelküket, azok a túlvilágon is jó ideig ott maradnak.
 
Pedig - kiengesztelése érdekében -, a készülő evangéliumom számos részében biztosítottam a zsidóság kiválasztottságát, Izráel Házának elsőbbségét.
 
A megbocsátó, szerető Jézust a büntető Jahve tulajdonságaival ruháztam fel;
 
„Jön már az Úr napja kegyetlenül, féktelen izzó haraggal. Pusztává teszi a földet, kipusztítja róla a vétkeseket.” (N. 2. 23/9)
 
„Mert a médeket indítom ellenük, akik ezüsttel nem törődnek, aranyban sem gyönyörködnek.” (N. 2. 23/17)
„Csecsemőiket szemük előtt zúzzák szét, házaikat kifosztják, asszonyaikat meggyalázzák.” (N. 2. 23/16)
„Úgy jár majd Babilon (a világ), az országok ékessége…” (N. 2. 23/16)
 
És teszi mindezt a kiválasztott nép érdekében;
 
„Íme, tenyerembe véstelek be (Izráel háza), szüntelen előttem vannak falaid.” (N.1. 21/16)
„Elnyomóiddal megetetem saját húsukat, megrészegednek saját vérüktől, mint a musttól.” (N. 1. 21/26)
„Állítsatok vágóhidat fiainak őseik bűne miatt, hogy talpra állva el ne foglalják az országot.” (N. 2. 24/21)
„Fogságba vivőiket foglyul ejtik, és uralkodnak elnyomóikon.” (N. 2. 24/2)
„Királyok lesznek a gondviselőid és fejedelemasszonyok a dajkáid; földre borulnak előtted és nyaldossák lábad porát.” (N. 2. 6/7)
 
„Ne örülj annyira Palesztina, hogy összetört a titeket verő bot! Mert a kígyó gyökeréből vipera sarjad, és gyümölcse repülő sárkány lesz.” (N. 2. 24/29)
 
„Mindörökre örökségük földjévé szentelem tehát ezt a földet (Amerika) utódaidnak…” (N. 2. 10/19)
„Ébredj, ébredj, Sion, szedd össze erődet! Öltözz ékes ruhába, Jeruzsálem, te szent város. Nem jön már ide többé körülmetéletlen és tisztátalan.” (N. 2. 6/24)
„Az új Jeruzsálem, itt ezen a földön (Amerika) fog felépülni József utódainak a maradéka számára, amire a jel már megadatott.” (Éter 13/6)
 
Isten útjai kiszámíthatatlanok. Van, amikor a „jó” „rosszat”, és fordítva, a „rossz” „jót” szül. Hiszen, minden negatív változás a dolgaink átértékelésére, új utak keresésére ösztönöz.
Esetemben is hasonló történt, ugyan elveszítettem egy támogatót, de visszanyertem a szabad gondolkodás lehetőségét.
 
Már a kezdetektől sokat foglalkoztatott a legfelsőbb lény „személye”, a különféle istenfogalmak helytállósága. Vizsgálódásaim közepette arra a következtetésre jutottam, hogy a zsidó-keresztény tanok alapján kialakított, öreg, jóságos, vagy éppen haragos „atyaistenkép”, mára meglehetősen avulttá, tarthatatlanná vált.
Vissza kellett térnem tehát, Bálam meglehetősen elvonatkoztatott Istenéhez, a teret képező törvény (nagykereszt), az anyag (Hal), és az isteni lélek (Itz) „alkotta” EGY-hez, a „Földkígyó és Napmadár” egyesüléséből (Quetzal-Coatl) keletkezett Mindenséghez, a „Világfához”.
 
Úgy vélem, csak ebben a „univerzális” istenképben, világnézetben válik lehetővé a „minden Istenben, és mindenben Isten” elvének alkalmazása, értelmezhetősége.
Imígyen tudott Bálam egyszer személyként („A hozzánk érkező idegen varázsló pedig a megtestesült isteni fény, maga Quetzalcoatl…”), máskor megfoghatatlan, sugárzó, teremtő forrásként („Itz Isten könnycseppje, szeme, a tudás, a fény forrása”), vagy egyszerűen Mindenségként („Isten maga a Világfa”) beszélni Istenről.
 
De, gyakran előfordult nála a Napként megtestesülő Teremtő képzete is. („Melegétől kapja agyagtestünk az életet, fényétől az isteni lelket.”)
 
Ennek okán azonosítottam Jézust a Szentmaggal, illetve, a belőle áradó Fénnyel.
„Ő a világ világossága és az élet. Az örök világosság, mert fényét nem lehet kioltani, és az örök élet…” (Móziás 16/9)
 
S ezt a halhatatlan lelket osztja meg velünk, emberekkel, ezt a magot ülteti szívünkbe, ennek világosságát helyezi szemeinkbe.
„És a lélek egy része lakik bennem…” (Alma 18/35)
„A test lámpása a szem, ezért, ha a szemed tiszta, az egész tested világosság tölti el. De, ha a szemed gonosz, akkor az egész tested sötétség tölti el. Ha tehát a benned levő világosság sötétség, milyen nagy akkor az a sötétség.” (Nefi 3. 13/22-23)
 
És, mint Szentmag, Ő a Teremtő, valamint a Fény megtestesülése által, Ő a Fiú is.
„Atya, mert Isten erejétől fogantatott, és Fiú a test miatt.” (Móziás 15/3)
„Íme, én vagyok Jézus Krisztus, Isten Fia. Én teremtettem az eget és a földet…” (Nefi 3. 9/15)
„…az Atya és a Fiú és a Szentlélek egy és ugyanaz, mert én az Atyában vagyok, az Atya pedig énbennem van, és így az Atya és én egyek vagyunk.” (Nefi 3. 11/27)
 
Igen, Isten három tulajdonsága, megnyilvánulási formája „egy és ugyanaz”, hiszen az „egész” létértelmét vesztené bármelyik híján. Ezért lehet Jézus az „alfa és ómega”.
 
A Szentmagból áradó fény a Szentlélek, az általa teremtett, életre keltett anyag a Fiú, aki önmaga (az „anyagi én”), feláldozásának árán eljuttatja a benne élő Szentlelket (az „isteni ént”) az emberekhez.
„…érettem pedig az Atya a Szentlelket ajándékozza az emberek fiainak.” (Nefi 3. 28/11)
„És azoknak, akik befogadtak engem (az „isteni ént”), megadtam, hogy Isten fiai lehessenek…” (Nefi 3. 9/17)
 
„Az Atya pedig nem más, mint Isten törvénye, egyenese, a „nagykeresztbe feszülő erő” – mondta Bálam.
„ Atya, mert Isten erejétől fogantatott, és Fiú a test miatt.” (Móziás 15/3)
„És mert testet ölt, azért Isten Fiának fogják hívni – mivel testét alárendeli az Atya akaratának –…”(Móziás 15/2)
És az Atya, Isten ereje, akarata – mondja az írás.
 
Mégis, hogyan tudnánk kézzelfoghatóbban meghatározni a Mindenható lényegét? – kérdeztem egyszer Bálamtól.
„ Nézd a melegével életet, fényével lelket adó Napot, az alkonyánál könnyező, feltámadásánál örvendő Anyacsillagot.
Nézd a porba csúszó kígyót, az egekben repülő madarat, és máris közelebb jutottál az igazsághoz.
De, ha képes vagy mások szemében meglátni a fényt, már meg is találtad Istent.” – válaszolta csendesen az öreg indián.
 
Úgy gondolom, ettől bölcsebben senki sem tudná összefoglalni a lényeget…
 
 
Utószó:
 
Ifjú Joseph Smith-t 1823. szeptember 21-én egy Moróni nevezetű angyal világosítja fel Isten terveiről, az „utolsó napokban” végrehajtandó intézkedésekről, valamint, Amerika igaz történelmét és Jézus Krisztus eddig nem ismert dolgait tartalmazó lemezek hollétéről.
 
Az „Utolsó Napok Szentjeinek - Jézus Krisztus Egyházának”, vagyis a mormon vallás alapjait magába foglaló „A Mormon könyve” 1830 márciusában jelenik meg, majd rá pár hónapra Joseph Smith vezetésével hivatalosan is megalakul a mormon egyház.
 
A vallásalapító 1842-ben belép a helyi szabadkőműves-páholyba, melynek okán több szabadkőműves eredetű elemmel, szertartással, hittétellel bővíti egyházának tanait.
 
A kezdeti üldöztetések után, úgy a mormon egyház, mint Joseph Smith elfogadottá válik hazájában. Smith-t többen „Amerika Szent Páljának” nevezik.
Jelenleg több mint 10 millió mormon él a világon.
 
A Moróni által felfedett aranylemezek létét hitelt érdemlően soha sem tudták bizonyítani, amely két dolgot feltételez; vagy nem rendelkeztek a kérdéses lemezekkel, vagy az eredeti tartalmat jelentősen átdolgozták.
 
Bár, a mormon valláshoz, annak kialakulásához látszólag nem köthetőek Móricz János ecuadori kutatásai, mégis említést kell tennünk róluk.  
Móricz több indián törzs - a spanyolok áldásos tevékenysége által „elfeledtetett” -, nyelvében és a magyar nyelvben egyezőségeket fedezett fel, sőt, az ősnyelvet még ismerőkkel, használókkal magyarul tudott kommunikálni.
 
Az így kialakult „testvéri” kapcsolatok eredményeként az indiánok felfednek előtte egy szerteágazó barlangrendszert, melynek titkos rejtekében - egyéb emléktárgyak mellett -, rovásírásos aranylemezek tárházát találja.
 
1967. szeptember 7-én Móricz nyilvános sajtótájékoztatót tart a nagy jelentőségű nyelvi, és tárgyi felfedezéseiről. Ennek hatására több dél-amerikai ország szakmai és politikai elitje érdeklődik eredményei iránt, egyben felajánlják támogatásukat a további kutatásokhoz.
 
De, mások figyelmét is felkeltette a magyar kutató tevékenysége, jelesül, az 1960-as évekre létszámában és jelentős anyagi támogatókban megerősödött mormon egyház „aktivizálta” magát.
Önzetlen segítségük fejében csupán annyit kértek, hogy a lemezek tartalmát ők fejthessék meg. Móricz gyanakvását felkeltette a mormonok fokozódó erőszakossága, és teljes elzárkózással reagál.
 
Majd a szép reményekkel, hovatovább világszenzációval kecsegtető felfedezések apránként - és nem véletlenül -, elhalnak a hivatalos szervek, az ezeket kiszolgáló média útvesztőiben.   
 
Kis sorozatunk befejeztével illenék valamiféle tanúságot levonni.
Úgy gondolom, helyesebb, ha nem teszem, inkább rábíznám ezt, azokra a tisztelt olvasókra, akik hűségesen végigkövették a – valljuk be – nem mindig érdekfeszítő fejezeteket.
 
Végezetül, egy Joseph Smith-től kölcsönzött gondolattal búcsúzom:
 
„Nem lesz olyan titok, ami ki ne derülne, nem lesz olyan sötét gaztett, ami napvilágra ne kerülne; és a földön nem lesz olyan pecsét, ami fel ne töretnék.”(N. 2. 30/17)
 
Mit mondjunk erre?
Úgy legyen!
 
Üdvözlettel: B. Kántor János