20241123
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm

rovas logo

2021 augusztus 20, péntek

Árpád és Hannibál

Szerző: Katona Sándor

Az "Ősi gyökér" ÉS A KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR TARSASÁG - ÁRPÁD TAGOZATÁNAK KÖZÖS KIADÁSA. / BUENOS AIRES - 1977 "Hecho el depósito que estableceJa Ley 11.723 LIBRO DE EDICION ARGENTINA Prínted in Argentína Se terminó de imprimir el día 30 de sept. de 1977 en Iá Edi­torial ABC, Rivadavia 281, Quilmes, Prov. Bs. As., Argentína"

TARTALOM 

A TARTALOM JEGYZÉKE

Árpád és Hannibál ⇒
II. Árpád ⇒
Dentu Magyaria ⇒
Lebédia ⇒ 
Az u. n. "Besenyő,- komplexurn" problémája ⇒
Az előkészítő hadjáratok ⇒
Etelköz ⇒
A Vérszerződés ⇒
A titokzatos KOZMA, szerepe ⇒
A törzsek előkészületei ⇒
A kettős hadjárat ⇒
Harcmodor, fölszerelés, lóanyag, fegyverek ⇒
A bolgár hadjárat ⇒ 
A honegyesítés végrehajtása ⇒
A zöm ütközetei a Karpátmedencében ⇒
A kettős hadjárat eredményeinek összefoglalása ⇒
Az egyesített Hon biztosítása nyugat felé ⇒
A Pozsony-i csata ⇒
A Pozsony-i csata után ⇒

                         

Függelék: ⇒ 

* Őseink csoda-fegyvere az íj 
* Avar gyűrű
* Csörszárka és ördögárok
*A 9 Avar Gyűrű 

 

I. ÁRPÁD és HANNIBÁL ⇒  élete között több, mint 1.000 év múlt el. Megegyezéseík, - különbözőségük meg­értéséhez ismernünk kell életük döntő szakaszait.
II. ARPÁD: az államférfi. hadvezér és MAGYARORSZAG alapítója.
III. HANNIBÁL: a hadvezér, - az államférfi. Karthágó bukása.
IV. Összehasonlitásuk:

1.) az EMBEREKÉ
:származásuk, küldetésük, életük, haláluk.

2.) a HADVEZÉREKÉ:
a HADVEZÉREKÉ:ARPAD öt hadjárata, majd a Pozsony-i győzelme.HANNIBAL: átkelés az Alpokon, 3 nagy győzelme, Záma, Karthágó szétzúzása.

3.) az ALLAMFÉRFIAKÉ:
ÁRPÁD: országegyesítésé. UJ országot alapít. Teljes siker!
HANNIBAL: Zárna után talpra állítja Karthágót. De menekülnie kell. Karthágó eltűnik a ; törtélem színpadjáról. Teljes kudarc!

arpadhannibal 2a

* Árpád és Hannibál 

arpadhannibal 1

 ÁRPÁD-APÁNK maradéktalanul kiérdemelte a történelmi NAGY melléknevet 

III. Hannibál a hadvezér

Karthágó Hannibál szülővárosa
Róma felemelkedése nagyhatalommá
A Barki dák· Spanyolországi erő - összpontosítása
Hannibál átkel az Alpokon
Az Ebrotól a Pireneusokig
Rhone átkelés
Hannibál nagy győzelmei
Trebia
A Trasimeni tó melletti csata
Cannae
Zámáig
Záma
Hannibál Karthágóban államférfiúnak bizonyul
Utósz6 Hannibál örökségéhez

IV. Árpád és Hannibál tetteinek, érdemeinek és örökségének - összehasonlítás a nyugati államok országalapításaival

 Előszó   Tartalom ⇑ 

Az ókor három leghíresebb hadvezére volt: NAGY SANDOR (356-325 Kr.e.), HANNIBÁL (247-183 Kr.e.) és G. J. CAESÁR (100-44 Kr.e.)

A róluk írott sokszáz történelmi mű jónéhány példánya minden valamire való nyugati könyvtárban megtalálható. Világszerte ezekből merítik adataikat a disszertációs mun­káikhoz Nyugat egyetemi hallgatói. A magyar kutató azonban hiába keres egyetlen munkát is a nagy magyar hadvezérekről

Az ŐSI GYÖKÉR Munkaközössége pályázati felhívását ezért kétszeres örömmel vettem tudomásul, mert az a Nyugati Világban szinte teljességgel ismeretlen ARPAD PAPKIRALYUNK érdemeinek a fölmutatását és megismer­tetését célozza.

Dolgozatomban megkísérlem ÁRPÁD és HANNIBÁL teljesítményeit úgy összehasonlítani, hogy abból a legna­gyobb magyar hadvezér, honegyesitő Nagy Fejedelmünk élet-munkája kellő megvilágításba kerüljön.

Tudatában vagyok annak az áldatlan tájékozatlanságnak, amely a külföldi személyiségek, történelmi nagyságok érté­két aránytalanul fölnagyítja s ugyanakkor a . magyar gé­niuszok történelmi szerepét; az elébük tárt kicsinyítő, torzító tükörképből mutatja.

Kérem k. olvasóimat, elevenítsék föl mind a két, nagy küldetésű férfiú élettörténetét. Egészítsük ki az időközben talán már elhalványult, még otthoni iskoláinkban kapott ismereteinket. A Szabad Világban bőséges forrásanyag áll mindnyájunk rendelkezésére, De a legújabb kutatások eredményeit is figyelve igazítsuk helyre a korábbiakban hallott tévedéseket. Amint ezt elvégeztük, hasonlítsuk össze eme két lánglelkű történelmi alak életét, munkáit és annak kihatását kortársaikra, de késői utódaikra is.

München, 1976. karácsonyán.   *

I.

ÁRPÁD és HANNIBÁL Tartalom ⇑

A bemutatandó két történelmi személy érték - összehasonlítása nem könnyű feladat. HANNIBÁL több mint ezer évvel előbb élt - és működött, mint ÁRPÁD-APÁNK. Merőben más világhelyzetbe születtek, lehetőségeik, külde­tésük közel sem fértek egymáshoz. Ha végig megyünk kettejük életén, mégis meglepően sok párhuzamot, sőt azonosságot találunk közöttük. Származásuk, a gyermekkori előkészítésük elvégzésére, háborúik, mind megannyi, ha­sonlatos feladatok megoldására kényszerítette mind kettőjüket.

Összehasonlitásuk mégis végrehajtható harcászati és hadászati szempontból, mert mind a két hadvezér azonos felszereléssel, fegyverzettel és az ezek nyujtotta taktikai lehetőségekkel rendelkezett. Hannibáltól - Árpádig nyúló évezred ugyanis a haditechnikában lényeges fejlődést felmu­tatni nem tud. Ennek az évezrednek döntő fegyverei a KARD És az IJ maradtak.

De lássuk, ki is volt ÁRPÁD, hogy utána megvizsgáljuk HANNIBÁL életútját is.

arpadhannibal 3b

arpadhannibal 4

*

II.

 ÁRPÁD

 A HON-T Egyesitő ÁRPÁD TÖRTÉNELMI NAGYSÁGA Tartalom ⇑ 

Ha valaki a magyar honfoglalásról rendelkezésre álló magyar és külföldi irodalmat alaposan áttanulmányozza, önkénytelenül is fel kell ismernie micsoda kihatású, egyedül­álló államférfiúi, hadvezéri és szervezői teljesítményt is jelent ÁRPÁD fejedelmünk hon egyesítésé.

Amig népünk leszármazása, illetve őshazája tekintetében még mindig egymástól eltérő tudományos nézetek állnak szemben, addig az itt tárgyalásra kerülő honfoglalás - hon egyesítés szempontjából (néhány részlettől eltekintve) alig van jelentős felfogás béli eltérés. A mi nemzet érdekű törté­netszemleletünk itteni megvilágítására mégis egy ugrással élőbbről, t. i. DENTU-MAGYARIA-tól kell kiindulnunk.

* ZAPOROGYÉTÓL ESZTERGOMIG - MAGYARORSZÁG-ig
DENTU MAGYARIA Tartalom ⇑ 

Nevét odahaza KÉZAI Simon krónikájából ismertük, de csak amolyan meseszerű leírás formájában. Időközben számos bizánci görög, illetve arab és perzsa forrásokból immár pontos adatok állanak rendelkezésünkre, amelyek közül néhányat itt felemlítenék:

HELYE:· a Meotisz névű, mérhetetlen kiterjedésű u. n. ,,pontuszi" mocsarakban volt - lásd az 1. sz. vázlatot.
KITERJEDÉSE-: É-D-i irányban 400 km s több, mint 400.000 km², azaz nagyobb volt, mint a későbbi, történelmi Magyarországé.
FŐVÁROSA: Zaporogye (a mai S a p o r o a j e). Szá­mos akkora városa volt, hogy azokat kereskedelmi je­lentőségük miatt azt perzsa-görög utazók jelentéseikben mindig megnevezték: Tenyó, - Karakán, - Szalma, - Szaka­és Gyana - és Kata. Legfontosabb városuk volt KIEW, az akkori fegyver (kard!) - gyártás európai első központja. Legészakibb városuk volt GYŐR.
TÖRTÉNELMÜK: szúmirul DAN TU MAH GARIÁ a neve, ami annyit jelentett, mint a Szabadok Népe Mahga­riából. A századokon keresztül dúló háborúk elől három nagyobb hullámban, egyre nagyobb tömegben menekült a békésebb lakósság a biztonságot jelentő ingoványokba s csak arra várt, hogy egy kellő tekintélyű vezére/vezetője akadjon, aki egy néppé szervezze őket. Ez volt azután az első, név szerint is ismert ÁRPÁD-ivadék: OPOS. 739 - ben érkezett oda egész katonai és papi kasztjával együtt, de vele jött a több ezeréves szabir államok teljes diplomata, kereskedő stb. vezető rétege is. OPOS kiváló szervező lévén, . hamarosan állammá kovácsolta az addigi "fekete vőle­gények", minden közös kapocs nélkül „kalandozásokból" élő, vegyes összetételű népét. Ez volt DENTU MAGYÁRIA megszületésének a  pillanata.
LÉTSZAMUK: ezídőben mintegy 200.000 lélek, amely­ből - külföldi feljegyzések szerint -- 10.000 lovas hadse­reget állítottak ki.

arpadhannibal 5

OPOS után CSABA, majd (khorezm-i feleségétől származó fia) EDEMEN volt a kagán. EDEMEN fia - ÁRPÁD nagyapja - volt ÜGEK, aki egy ATILLÁ-­tól közvetlenül származó „hun királyi lányt", a mesebeli szépségű EMESÉT, vette el feleségül krónikáink szerint, amivel biztosította dinasztiájának a jogutódlását és a hun vezető réteg támogatását is.

Emese apjának neve: ENE-DU-BÉLI-ANNI ... Ez ős mah-gar (szumir) uralkodói elnevezés. Jelentése: "az uralkodó az Ég Fia". Hasonló neveket találunk az UR városi ékiratos királylistákon. (L. "The Sumerian Wonder" 166 - 167. old. Prof. Badiny Jós Ferenc könyvében.)

ÁLMOS, ÜGEK fia, 819-ben született s 893-ban halt meg természetes halállal (minden egyéb elképzelés ÁLMOS halálozásával kapcsolatban minden igazolást nélkülöz.) ÁLMOS tovább építi apja messze tekintő családi kapcsolatait s ezzel előkészíti azt a potenciális gyarapodásukat, amely szükséges volt az akkori hatalmi rendszer - értsd ellen­séges érzelmű szomszédaik közepette - puszta fennmara­dásukhoz, illetve a későbbi terveik megvalósításához: az IGÉRET FÖLDJÉ-nek az elfoglalásához. ÁLMOS 839 és 850 között KIEW-ben sajátmaga képviselte a vezéri törzset, ott nősült, elvette a Kazár Kaganátus-nak a Dentu Magyaria ellen kiépített „gyepű" törzsei közül a legerősebbnek, a NYÉK onogur törzs vezetőjének a leányát. Amikor apósa utód nélkül elhalt, ALMOS örökölte annak a törzsnek a vezetését. Ezzel kezdődött meg az előbb említett kazár "gyepü" 3 törzsének az elvonzása Dentu Magyária szabir­magyar törzsei közé.

*

LEBÉDIA Tartalom ⇑ 

 Idetartozik annak a történelmi tévedésnek a fölszámolása, miszerint LEBÉDIA egyik "őshazánk" lett volna. Ezt csak az u.n. finn-ugoros elmélet képviselte. Az 1. sz. vázlat ábrája szerint: az előbbiekben említett 3 kázar - gyepű - törzs területét hívták egykori (barszil?) kagánja után Lebédiának, ahol is a három onogur törzsre (NYÉK, KÉRI és KESZI) "vigyázott" egy kök-türk (kazár-hű) törzs. Ennek a "felvigyázó" törzsnek a kagánjait CSOBANC-nak és KENÉZ-nek hívták. Miután ezek a nevek a honfoglaló törzseinknél később szerepeltek, nagyon valószínűnek látszik, hogy ezek a kők-türkök is átálltak a későbbiekben a magyar törzsszövetséghez. Az egyre nagyobb katonai erőt képviselő DENTU MAGYÁRIA elleni határ biztosításukra a kazárok (az éppen említett "gyepű"-n kívül, a délebbi közös határszakaszukon) egy egész várrendszert építettek ki, amelyben SARKEL volt a leghíresebb kővár-központjuk, de amellett még további 11 kő - és egy egész láncolatot alkotó - föld-várat is, hogy az egyre puhuló-gyengülő kazár kagánok Asztrachán fővárosukat Nyugatra - őseink ellen , biztosítsák. 

ÁLMOS után, fia ÁRPÁD is onogur királylányt vett el, mig 2. felesége -az első elhalálozása után- egy viking / normann hercegnő lett, akitől született utolsó fia ZSOLT (893 - ban.) ÁRPÁD eme "beházasodása" következtében átvehette a négy lófarkas fejedelmi MEGYERI törzs mellé a NYÉK törzs vezetését. Ettől kezdve az uralkodó családnak mindig két törzse volt.

*

AZ U. N. "BESENYŐ-KOMPLEXUM" PROBLÉMAJA Tartalom ⇑ 

Történelmünk egyik legbutább elképzelése volt ez, mint a finn - ugoros elmélet szülöttje. Besenyő támadásról / egyetlen krónikánk sem ír! Csupán „Bíborban született" VII. KONSTANTIN ír ilyenről a közismert művében (,,A Birodalom kormányzásáról") de ezt bosszúból tette, mert BOTOND-ék három ízben, megszégyenítő módon visszafizettek azért a hűtlenségéért, amelyet ennek apja, BÖLCS LEÓ a LEVENTE - hadjárat alatt szerződésszegésével követett el 895. tavaszán. Erről a későbbiekben még bővebben írok. Egy olyanféle (hamis!) beállítás, miszerint az ÁRPÁD féle hon­foglalás egy kényszerhelyzetből kifolyólag, fejvesztetten menekülő őseink - "rögtönzött" műve lett volna, tökéletesen logikátlan és értelmetlen. A nehéz, ökör - vontatású szeke­rekkel napi 15-20 km - es menet teljesítményű törzs-oszlo­pokat a besenyő könnyű lovasság (napi 150-200 km- es sebességű csapatai) napokon belül utolérhette volna! Azok elől nem lehetett menekülni, csak harcolni velük --' ha ilyen besenyő támadás lett volna! Ámde ilyen komoly ellenséges­kedésről ezidőben már szó sem volt! Ellenkezőleg: a legújabb tudományos kutatások bebizonyították, hogy a besenyőkkel szerződéses viszonyban hajtották végre ÁRPÁD-ék a kettős hadjáratukat 895 - ben, ahol a besenyő lovasságnak pontos feladatai voltak, amelyeket ők olyan kitűnően végrehajtottak, hogy ennek elismeréseképpen - ÁRPÁD elsőszülött leányát ÁGOCSKÁT a besenyő vezér-kagánnak TEVELÉ-hez adta feleségül s a besenyő törzsek a honfoglaló magyar törzsekkel egyenjogúnak elismerve az ország szívében kaptak szállás­területet. (Nagykáta kőrül.) A Kárpát - medencébe nem "megtépázva" étkeztek a besenyő - támadás következtében, „pánikszerűen" menekülő őseink, hanem teljes harci erejük birtokában, úgyhogy - ottani berendezkedésük után - négy év után elkezdhették tervszerű preventív hadjáratukat és majd minden nyugati szomszéduknál leadták „névjegyüket", ahogy Padányi Viktor ezt olyan találóan kifejezi erre vonat­kozó munkájában. Akármit is írt légyen HÓMAN, egy ilyen "besenyő - vereség" sohasem létezett. A logika szerint is lehetetlen, mert a "megvert hadak" és a "menekülő magyar­ság" soha sem tudták volna végrehajtani azokat a nagyszerű és szervezett hadsereget igénylő hadműveleteket, amelyeket itt bemutatok. De Bizáncz sem kötött volna szö­vetséget egy "megvert" seregű "menekülő" néppel. Hogy kötött, az azt jelenti, hogy Árpád Népét egyenrangúnak és nagyerejűnek tekintette.

*

AZ "ELŐKÉSZITŐ HADJÁRATOK" Tartalom ⇑ 

ÁRPÁD éppen 20 éves férfi lett, amikor átvette a NYÉK onogur törzs vezetését. Ekkor (860- ban) megindult az u.n. előkészítő hadjáratok sorozatával' a szövetségi rendszer megszilárdítása, a csapatok rendszeres, egységes katonai kiképzése, a Duna-medence legalaposabb felderítése, mind az otthoni „kiskirályok" elképzelésének az összeegyeztetése, mind a fölvonulási utak, a terep és az erősségek pontos felmérése. ÁRPÁD személyesen vette fel a kapcsolatot a hun, avar s a székely legfontosabb népcsoportokkal, közben bemutatta a saját katonai erejét ezeknek, s zsákmányokkal hazatérve, föllelkesítette a törzseket a győztes hádjáratokból diadalmasan visszaérkező lovas-ezredek otthoni "beszámolói" révén ... 

860: raid a KRIM - félszigetre. A krimi bejáratot őrző két kulcs - város már 790 óta szabír tulajdonban volt: Kerecs és Szurozs (Szoros?). Mindkettőt a kazároktól vette el annak idején még EDEMEN. ÁRPÁD mostani hadjáratában foglyul ejti CYRILL-t, aki az ottani kazár nép megtérítésére érkezett a félszigetre. Ez ugyanaz a CYRILL, aki később az u.n. "glagolica-ABC-t" s azután az irott "szláv" nak nevezett nyelvet készíti el bátyjával METHÓD - dal. Eredetileg ezeket a fivéreket CONSTANTIN-nak 'hívták és megfelelő lelkészi és diplomáciai kiképzés után Bizánc olyan feladattal küldte ki őket, hogy a szlávok akkoriban minden nagyobb politikai keret nélkül, szétszórtan települt népcsoportjait a görög egyházhoz szervezzék be. Ez tehát, tulajdonképpen, a római egyház ellen irányuló egyház - politikai akció volt, Róma és Bizánc versengésében, a Balkántól a mai Csehszlovákiáig terjedő terület "meghódítása" végcéljával, Ha ÁRPÁD 860-ban nem engedte volna szabadon CYRILL-t, másként fordult volna a világpolitika ezen a kulcs - területen. Nem görög-keletiek lettek volna a morvák a többi szlávok le a bolgárokig, hanem római katolikusok (mint később a mi őseink) s akkor nem állott volna elő - a szláv nyelv kiala­kulása után - a pánszláv mozgalom, a mi történelmi végze­tünk ... Ebben a raid-ban ÁRPÁD hadtestében a szabi­rokon fölül onogur ezredek (tehát a nemrég hozzájuk átpártolt NYÉK törzs tagjai is) és normann lovasok is (ASKOLD és DIR kiew - népéből) részt vettek már.

862: Ez évben Pannónia területére vezetett hadjáratot ÁRPÁD. Hinkmár érsek jegyezte föl,· hogy ott "az eddig ismeretlen UNGAR ELLENSÉGE jelent meg" náluk.

870 körül kerültek őseink első ízben érintkezésbe a besenyőkkel. Akkoriban azoknak 7 törzsük volt (Értem, Csur, Kölpő, Charabő, Talmad, Kap és Csap) s mintegy 80.000 lovast kitévő - felében támadó - harcerejükkel ezidőben erősebbek voltak, mint Dentu - Magyária. A besenyő járőrök átlépték a Volgát és kb. olyanféleképpen „kalandoztak" Nyugatra, - a Don és Dnyeper felé; mint később őseink tették, főleg Nyugatra. Ez állandó nyug­talanságot, készültségi-feszültséget jelentett az ott élő s a törzseket kelet felé biztosító védő-gyepúkné első­sorban a JENŐ és a GYARMAT törzsek szállásterületén. Egy ilyen bizonytalansági momentum nem illett bele ÁRPÁD-ék további terveibe gátolta a nyugodt előké­születeiket, lekötötte tetemes katonai erejüket s így indokolta annak a területnek a kiürítését': Mielőtt végle­gesen döntött volna a vezéri (immár kettős) 'törzs nagy­tanácsa" (amit SZER-nek neveztek a régi; még Babiló­niából átöröklött ősi szokások szerint), ÁRPÁD még egy hadjáratban akarja megvizsgálni terveik helyességét.

885-ben ezért újabb önálló hadjáratot vezet ZWENTI­BOLD Morvaországa ellen. Ezt most már annál is inkább meg tudja tenni, mert időközben a másik két onogur törzs is át-állott hozzájuk (KÉRI és KESZI) s igy most már erősebb lett, mint a besenyők. A 3 "kóbor" törzs végképpen elszakadt Kazáriától, mely az állandó besenyő nyomás alatt lassan elvesztette előzetes katonai túlerejét s nem tudta azt sem megakadályozni, hogy a 3 nyugati gyepű-törzse: a NYÉK, KÉRI és KESZI átálljanak ellenségéhez, DENTU MAGYÁ­RIÁ-hoz. ÁRPÁD újból játszva nyer. ZWENTIBOLD ugyan elmenekül, de seregét tönkreverik őseink s ÁRPÁD azzal a biztonsággal tér haza, hogy a 3 avar törzs: ABA, BORS és ÖRSUR kagánok alatt szilárdan áll az általuk tervezett honegyesítés végrehajtása mögött.

Amint ÁRPÁD hazaér s a SZER- ben eldöntik, hogy Dentu - Magyariából a harcos zömmel áttelepülnek a kitűnő legelőkkel és vízzel bőségesen rendelkező, tehát az ő állat­tenyésztésükre kiválóan alkalmas ETELKÖZ - be, ÁLMOS képtelen megakadályozni, hogy a GYARMAT törzs vezetője, népe felével kiválik az addigi törzsszövetségükből és vissza­húzódik előbbi hazájuk területére, a Kaukázustól délre fekvő KUR - folyó vidékére. (A kur folyó Tiflisztől folyik Ny-K - i irányban, szinte párhuzamosan a Kaukázus hegy­séggel s a Káspi tóba ömlik, Bakutól kb. 150 km.-re délre.) ÁLMOS ekkor 60 éves agg öregember. Bár nincsen bebizonyítva, kútforrás tehát nem áll rendelkezésre, csak a logika mondja. Padányi Viktorral együtt: ez volt az oka - ÁRPÁD határtalan népszerűsége mellett, hogy ÁLMOS ettől kezdve csupán mint „szakrális király": PATESI szerepel Ungvár-ig, mig ÁRPÁD a valóságos főkagán, a négy lófarkas, kétségtelen vezér! Őrá jut ezzel DENTU MAGYARIA fölszámolásának s kiürítésének a keserű feladata is, amelynek előkészítésére egyetlen tél állott a rendelkezésére s amelyet olyan briliánsan old meg 888-ban.

Az áttelepülés valóban nagyon veszélyes lehetett volna!
ÁRPÁD zseniális szervező képességét bizonyítja, hogy ezt az óriási méretű ember - állat és anyag - mozgatást minden veszteség nélkül hajtotta végre. Ez csak úgy képzelhető el a logika világánál, hogy

a) a besenyőkkel már ekkor megegyeztek egyrészt abban, hogy azok békésen átvehetik tölük a DENTU MAGYARIA kiürített részeit (hídfőket hagytak maguknak!!),

b ) a továbbiakban támogatják majd Árpádékat, amikor azok tovább vonulnak a Kárpát - medencét kézbeveendő

c ) a továbbiakban támogatják majd Arpádékat, amikor azok továbbvonulnak a Kárpát - medencét kézbeveendő

d ) a későbbiekben, hullámokban, betelepülhetnek ők is a Kárpátoktól védett, "tejjel- mézzel folyó" mesés PAN­NóNIA - ba ... Erről még hallunk további részleteket is.

Az áttelepülésnél az egész nép fölvonult a legbiztosabb átjáró, KIEW környékére. Az egyes törzsek persze, az azelőtti telephelyeiknek 400 - 600 km-re fekvő kiindulási helyeitől függően, azaz kb. 3-4 hetes fáradságos utazás és állat-terelés után - egymástól jelentősen eltérő időközökben érkeztek be a gyülekező helyre KIEW mellé. Képzeljük el: a folyam átkelés a modern világban is talán a legkockázatosabb hadműveletek egyike. Kb. félmillió ember, az állatok milliói tömö­rültek össze, a szekerekre fölhalmozott mindennemű anyaggal egyetemben egy egészen szűk területre. Azokat etetni, az állatokat legeltetni, itatni kellett - az egész átkelést biztosítani kellett katonailag - minden eshetőségre számítva! Ha ebben a helyzetben színre léptek volna HÓMAN besenyői, akkor bizony a történelem nem ismert volna meg egy népet, amelyet magyar-nak hívnak! Ennek azonban semmi nyoma sem volt! Ez a tény újabb megcáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy ebben az időben már testvéri megegyezés állott fenn a magyarok és a besenyők között. Máskülönben csapnivaló idióták lettek volna Árpádék is. hogy ekkora kockázatba mentek bele, de a besenyők bekéi is, hogy nem használták ki ezt a kínálkozó kitűnő alkalmat, hogy tönkreverjék "ellenségüket" és elvegyenek tőlük mindent, amijük csak volt! A végrehajtás ténye maga egy olyan szervezési tel­jesítmény volt, ami bámulatot érdemel, még akkor is, ha meggondoljuk, hogy a 7 törzs ilyenféle folyam - átkelési műveleteket többször végrehajtott azelőtt is, ha nem is ekkora méretekben ...

(ÁRPÁD szűkebb törzséhez normann - vikingek is tar­toztak. Különösen ÁRPÁD testőrsége válogatódott ezek közül. Ha nem is tömeggel, de jelentős számmal; kellett ezeknek ÁRPÁDÉK-nál lenniök, amire a településtörténeti adatok is utalnak. Lásd: ó-rusvár és a többi "orosz" elnevezésű helységeinket.)

*

ETELKÖZ Tartalom ⇑ 

csupán egy átmenet, u.n. ,,készültségi-telephelye" volt őseinknek. A hon elfoglalása régen elhatározott tény volt. Ahhoz még bizonyos további előkészületekre volt a roppant körültekintő ÁRPÁD -nak szüksége. A NYÉK törzs ugyan már 28 éve velük élt és annak a lovasezredei már két pan­nóniai hadjáratban is ÁRPÁD alatt harcoltak, de a KÉRI és a KESZI törzsek csak pár éve álltak át közéjük s ezeket (már csak erősen eltérő „tájszólásuk" miatt is) át kellett szervezniük s átállítaniuk a híres magyar harcmodorra. Egyáltalán: a 890 - es vérszerződés után kapta meg ÁRPÁD az önállóságukra annyira féltékenyen vigyázó többi törzstől is a korlátlan vezetési lehetőségeket s azóta láthatott hozzá­ végre! ! egy egységesen kiképzett, egyformán fölszerelt és vezetett közös hadsereg megszervezéséhez.

A harcos - kiképzés a törzsenként felállított kiképző - táborokban (amelyek célszerűen egyúttal élelmiszer - és lótáp­-raktárak is voltak) történt. Az új tízes rendszer adta meg a hadsereg világos szervezetét: egy ezred valóban ezer lovasból állott, amely 10 század-ha tagozódott s az 1 + 9 pedig "tized" - ekbe. 10 ezred képezte a törzsek legnagyobb össze­függő egységét a TUMAN - t (tömény, ebből származik a ma is használt „töméntelen", azaz nagyon sok, tízezernyi, .. ) Olyan forrásmunkák is vannak, miszerint a régi hun szokás szerint - voltak "pejlovas", meg fekete (Rappen), azután szürke (Schimmel) lovasezredek, azaz ló színek szerint össze­állított alakulatok is.

Ismeretes, hogy ÁRPÁD-ék, akinek vezérkari főnöke volt a híres KURSZÁN, egyben az egységes katonai kiképzés legfelső vezetője különálló, egészen függetlenített egységekbe foglalták össze az u.n. jelentő-lovasokat, akiket elsősorban az óriási távolságokat hihetetlen gyorsan áthidaló "futár - láncokba" állítottak be. Ezek révén (kb. minden 10 - 25 km-re felállított kamlijuk hálózatával) ETELKÖZ - ben mind Észak - Déli, mind pedig Nyugat - Keleti irányban egyetlen nap alatt parancsokat tudtak küldeni az egyes törzsekhez és azoktól még aznap igazolták a "villám - futárok" - kal a parancs átvételét ... (lásd 2. sz. vázlatot.)

arpadhannibal 6

Csak a vérszerződés idejétől megindított hadsereg - szervezés keretében állított ÁRPÁD minden törzs tumánja élére egy-egy állandó parancsnokot, még pedig az előkészítő hadjáratban, személyesen, a harci viszonyok között legjobban bevált alparancsnokai közül. Volt ekkor már vezérkaruk és testőrségük is. A felderítő szolgálatot ismét más, erre a szolgálatra külön begyakorolt "portyázók" (Spáher) végezték el, akik a helyi terep - viszonyokat kitűnően ismerték, számos hun és avar lovassal!

Az ÁRPÁD - vezette MEGYERI törzs "vezérkarában" ott tálalható a Fejedelem nagybátyja, t. i. EMESE bátyja: HÜLEX is. (Anonymus.)

Az ellátó táborok (lásd a 3. sz. vázlaton) ÁRPÁD előre­látó gondoskodása következtében ugyancsak központi terv szerint kerültek fölállításra. És előtte, már húszéves kora óta, azaz 894-ig már összesen 34 év óta (!!) a szeme előtt tartotta isteni küldetését: a vezéri törzs fő mágusa gyerekkora óta állandóan magyarázta, jóformán szuggerálta neki a fő feladatát, amire született: minél biztosabban, minél kisebb vérveszteséggel s mégis minél állandóbb módon átvenni ősei "jussát", az Ígéret Földjét! Ehhez tartozott: az erő gyűjtésen fölül, a szövetségi rendszer aktivitásának az időzítése is, de a várva-várt időpontra - minden egyéb szempontból is, tehát az anyagi ellátás terén is, "gombnyomás" - állapo­tába kellett hoznia népét. Ide tartozott az ETELKÖZ-i "fölvonulás" terve is. ÁRPÁD már a 888 - ban végrehajtott áttelepülés alkalmával úgy telepítette le az egyes törzseket, hogy azok onnan majd kb. egyforma menet-teljesítménnyel hidalhassák át a Kárpát - medencében számukra kiszabott új telephelyekig elterülő távolságokat. De: ugyanígy annyi (és úgy elhelyezendő) anyagi - tábort rendeztetett be, hogy azokra támaszkodva, az elindulás napjától ;a Kárpátokig megteendő út (és esetleges harcok) ideje alatt a törzsek önellátók lehessenek, azaz minél gyorsabban hagyhassák maguk mögött a veszélyes, nyílt terepet.

A vérszerződéssel nemcsak hogy összeforrasztotta ÁRPÁD a négy régi és az új, becsatlakozott u.n. "kóbor" (s nem "kabar"!) törzseket egy egységes TÖRZS-SZÖ­SÉG - be, hanem egyúttal teljhatalmat adatott magának, halálbüntetés kiszabására is, ha bárki s nem követte volna utasításait a honegyesítésére vonatkozó munkássága keretében.

arpadhannibal 7

*

A VÉRSZERZŐDÉS Tartalom ⇑ 

A 888 - ban olyan ragyogóan végrehajtott áttelepülés s az ETELKÖZ - ben történt, általános megelégedésre szol­gáló szállásterület szétosztás levezetése ÁRPÁD - addig is ­óriási tekintélyét még csak növelte. A törzsek újra bebizonyítottnak látták, hogy ÁRPÁD nemcsak kiváló hadvezér, meg ügyes kezű diplomata is, de ezen fölül egy körültekintő, minden tekintetben a vezetésükre legalkalmasabb szervező is. Alig rendeződtek be a törzsek az ETELKÖZ - ben nekik kiutalt területükön, megtartották az immár becsatlakozott 3 kóbor törzzsel kibővült SZER - t, ÁRPÁD - ot pajzsra emelték s megválasztották uralkodónak. Vérszerződést kötöttek - hiszen most már, onogur törzsek is voltak so­raikban-s ezzel megszületett a MAGYAR TÖRZSSZÖ­VETSÉG - 890-ben. Ezzel az akkor már több, mint ezeréves szabir történet folytatódott a vezéri törzs nevét viselő MAGYAR néven.

A vérszerződés azonban nemcsak katonai közös tervre történő törzs-zövetségi szerződés volt. Annak a szövege - Anonymus szerint - a következőket szögezte le:

1.) A. Amíg ÁLMOS nemzetsége él, a magyarok fejedelme mindig ebből legyen

2.) B. A közös erővel szerzett javakból senki ki ne zárassék.

3.) C. Azon nemzetségfők akik ÁLMOS-t szabad elha­tározással választották fejedelmükül, sem a saját személyükben, sem utódaikban a fejedelem tanácsá­ból ki ne zárassanak. (SZER!!!).

4.) D. Az utódok közül az, aki a fejedelem iránti hűséget megszegné. vagy viszályt keltene a fejedelem és annak családja között. annak vére ontassék, miként a szerződők saját vérükkel szentesítették esküjüket.

5.) Minden időkre átkozott és száműzött legyen ÁLMOS, vagy az esküt tevő utódja, aki ezt az esküt megszegné.

Ennél korábban, tisztábban egyetlen európai állam alkotmánya sem rendelkezett a legtisztábban, alkotmányosan uralkodó a az alkalmasság alapján tovább öröklendő királyi rendről ... A vérszerződés évében ÁLMOS már 72 éves, de ÁRPÁD maga is már javakorban lévő, 50 éves férfi volt, aki már alig várja, mikor érkezik el az a pillanat, amikor kézbe-vehetné ősei örökségét: ,,PANNÓNIÁT". Sűrű követ-járást indít el ...

892: Diplomáciai lépéseinek egyik eredménye: a frank királlyal ARNULF - fal katonai szövetséget köt és közös háborút vezetnek a morva fejedelem, ZWENTIBOLD ellen. Győznek, ÁRPÁD most már valóban csak azt várja, hogy a bizánci görög császár, BÖLCS LEÓ (866-912) egyezzék bele az ö tervébe és együttesen támadják meg Bolgáriát. Azonban LEÓ elutasítja ezt a javaslatát s e helyett azt kéri: vezessenek együttes hadjáratot a besenyők ellen, akik a görög birodalom keleti határait folyton háborgatják. ÁRPÁD, természetesen, nem hajlik erre a tervre: hiszen ő népével nem KELETRE, hanem NYUGATRA készül, ott végleges hazát foglalni, meg: a besenyőkkel már "szert" kötött! Ezért hát tovább kell várni és· még jobban felkészülni ...

Helyénvalónak látszik itt röviden megvizsgálni: milyen is volt ezidőben a nemzetközi helyzet ebben a nagy-térben?

KELET felé: a Kazár Kaganátus hatalma erősen csök­kenőben van és a szövetséges besenyők veszik át fokoza­tosan annak a területnek az ellenőrzését.

A Kárpát - medencétől Nyugatra: a FRANK Birodalom, ARNULF királlyal az élén: jól bevált, megbizható katonai szövetségesük a közös (morva) ellenség ellen.

A kézbeveendő Duna - medence területén hunavar - székelv kiskirályok barátságos s őket egyenesen behívó zöme mellett, kb. 100.000 km²-nyi terület urai a bolgárok-a fő ellenség kezén van. Azok élén éppen most egy kiváló felkészültségű kagán, SIMEON "cár" áll. Mindent el kell követni, hogy a bolgárok ellen, de semmiesetre sem azok szövetségébe - kerüljön a kor és tér első hatalma: BIZÁNC! ÁRPÁD megtesz mindent, hogy Bolgáriát elszigetelje. Eddig már szilárdan biztosította a frank ARNULF szövetsége révén NYUGAT felé a kiszemelt ÚJ HAZÁ-t; Zwentibold Morvaországát két hadjáratában annyira legyőngítette, hogy sem az, sem az otthoni 2-3 ingadozó kiskirály sem képezne akadályt. KELETRE is megegyezett a besenyők békéjével szoros együttműködésre, csupán a déli szárnyát félti.

SIMEON kiváló katona és erélyes vezető, egy ÁRPÁD nívójú népvezér annak az erejét kell lekötni, nehogy bele tudjon avatkozni a honfoglalás végrehajtásába. Ezt csakis a görögökkel tudná elérni, de azok nem hajlandók...  Simeon félországa bent fekszik a Kárpátok belső oldalán, az a fő ellenfél, azt, annak erejét meg kell, hogy törje!

894-ben ezért még egyszer végigszáguld egy tumánnal "Pannónián", újból szétveri az ellenálló morva sereget. Ahogy hazatérnek a csapatok 894 őszén, ott várja őket Bölcs Leó követe (Niketász Szklérosz), aki az annyira várt Bizánc-i katonai szövetségét ajánlja fel s most ők kérik ÁRPÁD­-ot, nyújtsanak nekik katonai szövetséget és támogatást a bolgárok ellen! Ok: Simeon megtámadta Bizánc északi európai tartományait s az elfogott görög tábornokokat is megölette.

*

A TITOKZATOS KOZMA SZEREPE Tartalom ⇑ 

Mi történhetett Bizánc - ban időközben? Miután egy évvel ezelőtt (983-ban) még Bölcs Leó mereven elutasította ÁRPÁD és KURSZÁN ajánlatát egy együttes hadjárathoz Bolgária ellen, mi történhetett, hogy immár a görögök csá­szára így megváltoztatta a véleményét és most ő kéri a ma­gyarok segítségét a bolgár kérdés katonai felszámolásához?

Különféle források szerint KOZMA és SZTAURACIUS görög (??) kereskedő - kiskirályoknak kiugró szerepük és nyomasztó befolyásuk volt a bolgár területen átvezető akkori világkereskedelmi utak ellenőrzésében. Az ezzel járó óriási jövedelmet biztosító "koncesszió" az ő kezükben, bolgár területen fekvő irodáikban volt. Amikor ez a két kulcs­személy irodáikat, minden előzetes megállapodás és átmenet nélkül áttette Thessalonikibe, azaz görög területre, Simeon azonnal tiltakozott, mert nem volt hajlandó erről a hatalmas pénzforrásról lemondani s kérte Bizáncot közvetitésre s felszólitotta KOZMA - ékat az azonnali visszatérésre. Bölcs Leó elutasitotta Simeon kérelmét, amire az tüstént támadott; áttörte a görög (legyengített) határőr-védővonalat s a foglyokat, tábornokaikkal együtt kardélre hányatta, megfenyegette Konstantinápolyt is, hogy felégeti. Leó csapatainak a zöme le volt kötve a szaracénok elleni távolkeleti hadszintéren s így szorongatottságában nem volt más megoldása: váltott lovakkal átküldte követét ÁRPÁD - hoz és kérte a magyarok mielőbbi katonai segitségét. KOZMA neve maga már gyanus­ lehet, hogy agent provocateur szerepe volt Bölcs Leó "beugra­tásában"?! Kézen fekvő a gondolat, hiszen ilyen nevű honfoglaló magyar főember ismeretes.

*

A TÖRZSEK ELŐKÉSZÜLETEI 894 ŐSZÉTÖL 895 MÁJUSÁIG

Az időközben 54 éves ARPAD vetése ezzel "beérett". Tartalom ⇑ 

Ragyogó diplomáciájával biztosította az akkori világ 2 leg­erősebb katonai hatalmának a szövetségi támogatását (a Frank és a görög Birodalmakét.) Lovas tumánjai öt előkészítő háborúban harcedzett, kitűnően felszerelt és ki képzett, önállóan gondolkozó, bevált vezetőkkel összeforrott, az új Hazáért mindenre kész, kiváló hadsereget alkottak. A mindig győztes harcosok alig várták, hogy megkezdhessék a már többször látott "tejjel-mézzel" folyó országuk kézbevételét, bármilyen áldozatokba kerüljön is az. A Dentu-Magyáriából történt áttelepülés utáni 6 esztendőt alaposan kihasználták: előre telepített, színültig feltőltőtt raktár-táboraik teljes cselekvési szabadságot és gyorsaságot biztositottak. Otthoni rokon-népeik epedve várták érkezésüket, hogy végre teljes biztonságban, egy egyesült, nagy, erős országban élhessék tovább életüket. Csak még egyre kellett várni: a tavaszra. Az esőzés már akkor is feneketlen tengerré változtatta a csupa-föld utakat s még a könnyü magyar lovak sem birtak "Idő Tábornok"-kal, már ezer évvel ezelőtt sem a Podólia-i sikon... ÁRPÁD időkalkulációja ez volt: a törzseknek be kell érkezniök az otthon számukra kijelölt uj" telephelyeikre olyan korán, hogy azután még legyen ott elég idejük a következő télire való fölkészülésre is, mert különben éhen­halnának! Lótáp, tüzelő és téli élelem-keszetük feltétlenül biztositandó volt: tehát, minél elöbb kellett indulniok 895 tavaszán. A menet-távolságuk, a törzsek mostani, Etelköz-i telephelyük, illetve az otthoni szállás - területük között 1.200-tól 1.900 km. között mozgott. Ennek a távolságnak - harc nélküli! - megtételéhez, bőven számitva, 4, - 4.5 hónap idő kellett, ami egy teljes évi termelés kiesését jelentette (őszi munkák elvégzése és előkészületek télire). Éppen ezért, a görög követség eltávozása után (894. október végétől! - 895. májusáig (amikorra a legnagyobb sár már rendszerint felszáradt) - eltelő 7 hónap alatt a törzseknek a szó szoros ertelmében véve, éjje -nappal dolgozniok kellett, hogy minden szükséges előkészületet megtegynek a honfoglalás sikeres végrehajtása érdekében. Padányi Viktor nyomán itt csak néhány gondolatot vetek fel, mi minden volt sürgősen elvégzendő:

1.) A harcosok fegyverzetét - hiszen néhány ezred most tért éppen vissza az utolsó hadjáratból - ki kellett javítani. A törzsek "kocsi-karavánjait", a szekereket, szerszámokat, stb. a hosszú útra előkészíteni. A ko­vácsoknak hatalmas tömegű tartalék nyílhegyet, kardokat, buzogányt s egyéb tábori szükségletet kellett legyártani. A - csupa keresztben folyó vizeken kö­vetkező átkelesekhez a bőrtömlős ladikjaikat, ,,ponton"-­jaikat ki kellett javítani.

2.) Az állatállomány - gondoljuk meg: a marhák, lovak és apró állatok millióiról volt szó, a nomád, rideg tenyész­tési szokások szerint, 50-60 km távolságban legeltetve a törzs kamlik - városaitól!' A csordákat össze kellett terelni, a rideg lovakat be kellett törni, stb.

3.) Élelmiszer - készlet fölhalmozása: húst kellett konzer­válni, megőrölni, tejport készíteni, gyümölcsöt begyűj­teni, beszárítani, aszalni, stb., hogy fussa a készletük mindaddig, amig "otthon" majd, az uj termés rendelke­zésre fog állni-s az a 896-os termés beérését jelentette!

4.) A só-szükségletet feltétlenül biztositaniok kellett. A mindennapi kenyér és víz mellett a 3. elengedhetetlen szükségletünk a Só. A mintegy 600.000 főnyi hon­foglaló magyarság (szolgák nélkül!) sószükséglete egy évre 'kb. 10.000 kg. Ezt a só-mennyiséget a KRIM félszigetről kellett felhajózni és a törzsekre szétosztaniuk (A raktárokban tárolt készlet "vastartalék" volt, aminek futnia kellett, amig beérkeztek a Kárpátok védőlánca mögé.)

5.) Egészségügyi rendszabályok: a sebesültek, a szállításra szoruló betegek, az öregek és a gyermekek beosztása az oszlopokba, a szekerekre gondos, fegyelmezettséget és alapos szervezést igényelt. A törzsek mágusai megmagyarázták s a törzsek vezérei elrendelték a fogamzási tilalmat erre a télre. Padányi Viktor remek okfejtéssel taglalta ezt a problémát híres művében: "DENTU MAGYARIA". A szülőképes asszonyok (17-42 éveseké) száma együttesen kb. 86.000 volt, törzsenként mintegy 12.000. Ez évente kb. 50.000, havonta 4.000, naponta 134 vérző asszonyt jelentett! A négy és félhónapos honfoglalási út ideje alatt 18.000 szüléssel kellett volna számolni, ami - az útközben egészségügyi viszonyokat figyelembevéve /: állandó mozgásban, porban, szeké­ren, úton-útfélen éjjelezve - (minden 80 méterre egy gyermek - vagy anya - s irt jelen tett volna Etelköz - től Esztergomig!. Ezt elkerülendő, kiadták a törzs egészség­ügyi szolgálatáárt felelős mágusai a fogamzási tilalmat s azt be is tartották, fegyelmezetten és éretten, a jövő­jüket szem előtt tartó őseink fiatal házaspárjai. Erre kútforrások nincsenek, de tények vannak s azok azt igazolják, hogy a magyar törzsszövetség népének sikerült a rendelkezésre álló 7 havi időben olyan opti­málisan fölkészülnie erre a hatalmas útra, hogy minden lépésük óramű pontossággal, az előre elhatározott tervek szerint, a tökéletes sikerü hon egyesítéssel végződött.

Megjegyzés: Szvatopluk név helyett ZWENTIBOLD-ot írjuk. Szvatopluk neve (igy) csak a XVIII. sz. vége felé jelent­kezik, mint "szláv" fejedelem, vagy hercegi név. A Krónikák szerinti neve azonban - ÁRPÁDÉK idejében - ZWEN­ TIBOLD, aki a "dux sclavorum" címét viseli..

Magyarul: "a rabszolgák vezére", vagy ha akarjuk: "hercege". Azért azonban, mert valaki a rabszolgák: sclavi elöljárója volt, a pánszlávisták - és velük együtt számos nyugati "kutató" is - megtették "szlávi-nak! Hóman Bálint is átvette ezt a "szláv-mesét", Szvatoplukkal és az u. n. "Nagymorva Birodalommal". Ezt a tévedését régen, alaposan megcáfolták és bizonyították R U D N A Y, PADÁNYI és BARÁTH és leginkább FEKETE ZSICMOND.

*

A ,,KETTŐS HADJÁRAT'': ELHATÁROZÁSA, TERVE ÉS VÉGREHAJTÁSA Tartalom ⇑ 

ARPAD 894 október 15 - i SZER -én közölte elhatá­rczását a törzsek "oroszlán" - jaival (gyuláival és kendéivel). Egyben vázolta tervét is a kettős hadjárat gyakorlati végrehajtásához s időbeli döntését, miszerint a régen várt HONFOGLALAST a következő év tavaszán indítják meg. A terv lényege: a hadjáratot két különálló, de szervesen és szorosan összefüggő hadmüvelettel oldják meg:

a.) Legidősebb fia LEVENTE - aki ekkor már 33 éves, az előző harcokban apjához méltó, kiváló vezérnek bi­zonyult férfi volt - a NYÉK (tehát "saját") és a JENŐ (Tas) törzsek harcos egységeivel hajtja végre a bolgárok elleni hadműveleteket. LEVENTE lovas hadtestének a feladata: a bolgár haderőt elhúzni a fő hadszíntérről (Erdély és a Tiszántúl részeiről) mindaddig, .amig a magyar zöm oda be nem ér és ezt a területet kézbe veszi, valamint a Kárpát-hágókat Kelet - Délkelet és Dél felé le nem zárta. E végből (szekér - oszlopait és nehéz málháját a zömnél visszahagyva) a görögök rendelke­zésre bocsájtott hajóin a Dunán felszállítva - betör Bolgáriába s a Dunától délre minden ottani bolgár erőt leköt, vagy megsemmisít. Meg kell akadályoznia, hogy. a SIMEON - féle bolgár fő erők augusztus vége előtt Podólián keresztül a magyar zöm hátában megjelenhessenek.

b.) A zöm· feladata volt: a Kárpát-védővonal mielőbbi átlépése, a szorosok kézbevétele és gyepűk: által történő lezárása Kelet felé. Ezután - a csatlakozott avar és székely erőkkel együttesen - az Erdély - tiszántúli bolgár erők (SALAN) felszámolása, majd az esetlegesen ellen­álló (féltékeny) hun, avar és egyéb erők megtörése s az ország szilárd kézbevétele. A korlátlan katonai ellen­őrzés biztosítása után: az új telephelyek megszállása - legkésőbben októberig.
Mielőtt rátérnénk a két hadjárat tárgyalásához: néhány szóban emlékezzünk meg a magyar honfoglalók harcmodo­ráról, taktikájáról, főlszereléséről is.

b.) A zöm· feladata volt: a Kárpát-védővonal mielőbbi átlépése, a szorosok kézbevétele és gyepűk: által történő lezárása Kelet felé. Ezután - a csatlakozott avar és székely erőkkel együttesen - az Erdély - tiszántúli bolgár erők (SALAN) felszámolása, majd az esetlegesen ellen­álló (féltékeny) hun, avar és egyéb erők megtörése s az ország szilárd kézbevétele. A korlátlan katonai ellen­őrzés biztosítása után: az új telephelyek megszállása - legkésőbben októberig.

c.) Az együttműködő besenyők feladata volt: LEVENTE hátát· biztositani, majd vele együtt megakadályozni, hogy SIMEON fő ereje szeptember előtt beérkezhessen a Kárpátok Kelet - Északkeleti hágóihoz. Utána: a Dunától Északra eső u. n. "havasalföldi" területek megszállása és . biztosítása • (Etelköz- Podólia-Mo • da via), Ezzel egy "ütköző - állam" alakítása Kelet és Dél felé.
Mielőtt rátérnénk a két hadjárat tárgyalásához: néhány szóban emlékezzünk meg a magyar honfoglalók harcmodo­ráról, taktikájáról, felszereléséről is.

 *

HARCMODOR, FöLSZERELÉS, LÓANYAG, FEGYVEREK Tartalom ⇑ 

"Kevés olyan korszakát ismerjük a történelmünknek, mint a 850-950 időszakot, amely tejesen sötétségbe burko­lózik" - irja Dr. LÜTTICH egyik könyvében. Amit alább előadok, apró mozaikokból hordtam össze. (Lásd a „Forrás­munkák"-ban fölsorolt irodalmat.)

HARCMODOR: őseink soha sem mulasztották el, hogy a kiszemelt ellenfél helyzetét, az ottani erő- és terep viszonyokat a legalaposabban fel ne derítsék. Mindig akkorra időzítették támadásukat, amikor az ellenség a legkedvezőt­lenebb helyzetben volt. A látszat-támadásról bőven olvashat­tunk már. Először nyílzáport zúdítottak az ellenségre - már 700 méteres távolságból ,,szórtak" fölülmulhatatlan íjukkal. Erről a „Függelék"-ben bővebben. Ha ez • segített és az ellenség szétszaladt, -rögtön közelharcig mentek, miután útközben még néhány célzott, pont-lövést adtak Ie. Volt sisakjuk, lándzsájuk, · kardjuk, fokosuk és buzogányuk. A lovaik velük együtt "harcoltak": haraptak, rugtak. Ha az ellenség nem tágított az 1. rohamra: következett a látszat­visszavonulás, hogy föllazitsák a tömör ellenséges hadat. Az o'dalukba, hátukba . küldött külön - egységekkel zavart keltettek és a · szétszéledt üldösö csoportokat egyenként felmorzsolták. A tőrvetés, hadicsel kedvenc taktikai módsze­
rük volt.

Harci fölényük titka; elsősorban a gyorsaságukban rejlett. Mig a nehézkes nyugati mozgósítás egyáltalán megindult, a villámsebesen • csupán a könnyű málháját magával hordó - száguldozó magyar lovas egységek már győztek a zsákmányukkal haza is tértek... A második, áthidalhatatlan fölényük az íjukban keresendő .. A nyugati íjak fele akkora távolságra hordtak, mint a- magyaroké - ez mindent megmagyaráz... A harmadik óriási előnyük volt: a hallatlan fegyelmezettség­gel és pontossággal végrehajtott .lovas-egység .mozdulataik.

Ehhez szükségük volt: jelekre, amelyeket (lándzsák hegyére kötött színes szallagok útján) a jeladók közvetítettek • pa­rancsnokaik utasítására harc közben. Ismertebb. jelek voltak: a századok szélén h:Íttolók váltására, - fordulni! (piros zászló­jelre) • és segítséget - , nyújtani! (az u. n. szükség - zászló - jelre), amikor a tartalék századok a kritikus helyzetbe jutott egységekhez odavágtattak és "kivágták" azokat, Micsoda gyakorlat s mekkora fegyelem volt ezeknek az előfeltétele! Ezekről a - szinte szellem - kézzel vezetett - hadmozdulatokról még az egyébként "magyarfaló" német írók is áradozva írnak. S mindezt öt előkészítő hadjáratban, valóságos harci viszonyok között, remekül begyakorolták őseink.

Az összeköttetés fontosságát jól ismerték akkori vezé­reink. Az egymástól néha 200 km-körüli távolságokban, függetlenül operáló tumán - ok között - akár még a csak felvonulásban lévő, avagy már harcoló - lovas hadosztályok közötti üres térben állandó összeköttetést biztosítottak. Minden 10 - 25 km - re (a tereptől függően) egy összekötő - lovas csoport haladt, amelyben egy - egy lovasnak 4 kivá­lasztott, kitűnő, gyors és kitartó lova volt. A futárok ezüst csengettyűket fontak be lovaik sörényébe s így a váltó lovas már messziről hallotta a hírt hozó közeledését és igy idejében fölnyergelte lovát s egy percnyi időveszteség nélkül átverhette a nyílvesszőbe rovott hírt és máris száguldott a kö­vetkező futár - hely felé. így egy fél nap alatt 200 km-t át tudtak hidalni s a reggel elküldött parancsot estére már igazolta az átvevő törzs kagánja a fejedelem felé Ez a teljesítmény egyben meg is adta azt a legnagyobb távolságot, amennyire a tumánok egymástól eltávolodva még jól ve­zethetők voltak. Ez főleg a bolgárhadjárat illetve az otthoni - egymástól nagy távolságokban települt - kiskirályok ellen szükségessé váló hadműveletek idején rendkívül fontos volt!

Ezek a jelek és a futár - összeköttetés megbízhatósága szinte legyőzhetetlenné tette őseink hadseregét. Micsoda fegyelem és sokéves gyakorlat, a jelek gépszerű kiértékelése, az elrendelt mozdulatok azonnali végrehajtása, a számtalan százas egységekbe tagolt tömbök, az ellenség számára töké­letesen meglepően, kitérnek a szárnyakra, máshol éket alkotva támadnak s megbontják az ellenség zárt sorait. Egyenként felmorzsolják azokat ádáz közel-tusában, egymást váltva a széleken a legnehezebb tusát vívó s már kifáradó harcosokat ... S újabb tarka zászlójel érkezik és osztja a parancsot a begyakorolt, újabb váratlan mozdulatra ... 

őseink lovai is viseltek valami filz-féle, könnyű páncélt a szügyükön, de ez olyan kicsi volt, hogy az nem csökkentette a ló teljesítményét. "Ihre Waffen wussten die Ungarn mit erstaunlicher Gewandtheit zu handhaben. Schon die Kinder wurden darin geübt. Aber der Erfolg im Grossen verdanken sie doch erst der Genauigkeit und Straffheit der Ausführung der von den Führern gegebenen Befehlen" - írja dr. LUT­TICH szószerint.

arpadhannibal 8

Padányi Viktor és Vajay Szabolcs érdeme, hogy - elsősorban sírleletekből, de komolynak vehető arab perzsa forrásokra is támaszkodva - "magyar alapossággal" kiszámították, milyen volt egy magyar lovas harcos háborús ,,alap ­felszerelése" a honfoglalás idei én. A lovasokat ÁRPÁD és KURSZÁN utasítására 6 hétre "önállósítani" kellett. Ennél több időre nem lehetett szüksége a honfoglaló hadseregnek. Ezért 45-kg-os „egység-csomagot" vittek magukkal, mint könnyű - málhás alakulatok. Ezek a legelső "huszárok" 6 kg. hús és 6 kg. tejport, 6 kg, kölest, 1 kg. sót, - főzőedényt s vizeskobakot szijjaztak föl nyergükre. A kobakba, beleöntötték reggeli induláskor a vizet, abba a tejport s a lovaglás állandó rázkódása alatt abból egy híg "papi" lett s abból húzott egyet- egyet t lovas - ősünk, ha megszomjazott vagy éhes lett, útközben, a nélkül, hogy lóról kellet volna szállnia ... Képzeljük el, micsoda előnyben volt ő ezzel már nyugati nehézkes, páncélos, tábortűz mellet főző, hidegvérű lassú lovakkal vontatott, szekeres harci egységekkel szemben!

A fentebb jelzett 45 kg - ban benne volt: teljes ruházata, bőrnyerge, nyeregtakarója, szijjazata, fokosa, kardja, bu­zogánya, lándzsája, tegeze az íjjal és p u z dr á ja, vagy 20 - 25 tartalék - nyílvesszője is. A sir - adalékok leg­pontosabb lemérése következtében (LÁSZLÓ Gyula egyedül a sírok tízezreit értékelte ki!) tudjuk, hogy egy lovas hadosztályunk /: kb. 10.000 lovasának :/ vas - szükséglete kb. 15 tonnát tett ki.

arpadhannibal 9

A magyar harcos fegyverzetének ismeretében tudni kell azt, hogy a "magyar kard" kétélű volt és a harcos csizma­szárában kést hordott, a lóhoz pedig hozzátartozott a pányva.

A tej - illetve a hus - port, azaz a dehydrálást, őseink ugyanúgy csinálták, mint a hun - testvérek 600 évvel azelőtt s a tatárok 350 évvel később ...

Menet teljesítményük: a könnyű málhás lovas egységeké 100-120 km. naponta - az egyes .. futároké". természetesen még ezt is fölülmulta, hiszen azok a rövid távolságaikat teljes vágtában tehették meg friss lovaikkal! Az ökör - fogatos szekér-karavánok oszlopaié itatással, legeltetéssel együtt - kb. 20 - 25 naponta. A törzseknek kb. 20 - 25.000 betört és kb. ugyanannyi rideg lovuk volt. Az egész törzsszövetségnek tehát kb. 300 - 350.000 lovának kellett lennie, sőt inkább többnek, hiszen "exportálták" azokat! Nyugat - Európának abban az időben együttesen sem volt a fele annyi lova sem! őseink lenyűgöző katonai fölényének egyik oka.

(A "Függelék"-ben mutatok néhány ábrát az íjunkról, lándzsánkról stb. felszerelési tárgyainktól.)

Nem lesz érdektelen itt néhány személyiadatra is kitérni A magyar - besenyő egyezségről már beszéltem s hogy ÁRPÁD a honegyesítést követően elsőszülött leányát ÁG­KÁT ((ÁGOCSKÁT) feleségül adta a besenyők bekéjéhez TEVELÉ-hez. Itt összefoglalnám még ÁRPÁD i többi gyer­mekéről ismerteket is: 894 - ben ezek a - következő korúak voltak: LEVENTE 33 éves, TARHOS 30, - Üllő 28, JUT AS 22 - mig a legkisebb fia ZSOLT 1 éves volt! Ebből a szembe­tűnő korkülönbségből következtette Padányi Viktor, hogy ÁRPÁD egészen biztosan özvegy lett JUTAS születése után, hogy azután -valószínűleg 892-ben/: tehát a vérszerződés - sel megszerzett abszolút hatalom átvétele után - .:/ - újból megnősüljön. Második felesége minden_ bizonnyal. nem - magyar fajú volt. Padányi szerint egy normann nő,- a KIEW-i várúr OLEG leánya. Innen van ZSOLT feltűnő szőkesége - elütően minden más fiától! (JUTAS és ZSOLT között 21 éves korkülönbség állott fenn.)

*

A BOLGÁR HADJÁRAT Tartalom ⇑ 

 LEVENTE lovas hadteste - a kocsi - oszlopok és nehéz málha nélkül - mintegy 10.000 lovat kitevő NYÉK és JENŐ törzsek könnyű lovas ezredeiből állott. Telephelyeikről előbb lóháton a Dunáig hatoltak előre, - minden ellenállás nélkül. Ott a görög flottára behajózva, felszállították őket kb. DRUSTUR magasságáig. A görög hadiflotta parancsnoka EUSTATHIOS volt. Ott kihajóztak és· a NYÉK törzs a Dunától északra, a JENŐ törzs· pedig TAS vezénylete alatt, attól délre vette két tűz közé az itteni bolgár határszakaszt védő (gyengébb) határőr egységeket. Meglepő megjelené­sükkel és ellenállhatatlan lendületükkel szinte órák alatt szétverték ezeket az ellenséges ezredeket, sok foglyot ejtettek s mellette hatalmas zsákmányt. Eme áttörés után TAS délre fordult és PRESLA- nál újabb ütközetben visszavetette az ottani védősereget is. LEVENTE időközben szívós bolgár ellenállásra bukkant: azon a területen szinte minden bővizű patak és folyó keresztben - folyik az ő támadási irányával s így kedvező védelmi, felvételi vonalakat képeztek. Amint megtisztította a hadteste hátában operáló bolgár erőktől, maga is átkelt egyik lovas ezredével a Dunán, hogy TAS­éknak segíthessen. Hadosztálya zömét azonban visszahagyta biztositásképpen a SALAN - féle, Erdélyben álló bolgár csapatok felé. A magyar lovas hadtest győzelme teljes volt: - mintegy 30.000 hadifoglyot és tömérdek zsákmányt ejtettek Nehogy túlságosan sok harcos erőt kelljen neki eme bolgár hadifogoly ezrek biztosítására fő-erejétől elvonni, LEVENTE átadta a 30.000 foglyát a görög hadiflottának, hogy szállítsák el azokat a hadműveleti terület közeléből. Ezek az ütközetek, a foglyok átadása stb. átcsoportosítások kb. 895 július közepéig tartottak.

Időközben erős változás állott be a bolgár - görög arcvo­nalon is. Mig - kezdeti sikereivel - SiMEON csapatai Kons­tantinápoly alá jutottak, a görög hadsereg zöme a szaracénok elleni hadjáratából visszatért És Bölcs Leó csapatai 895. juniusában előretörtek addigi védöállásaikból - a Maricza­Ergene folyamvédelmük erőditéseiből. Ezáltal SIMEON egyszerre két tűz közé került: északról ijesztő je1entésekben értesült a magyar lovashadtest mindent elsöprő sikereiről, meg hogy a Dunai hadserege teljes egészében fogságba került.

arpadhannibal 10

Szorongatott helyzetében föltétel nélküli fegyverszünetet kért - és kapott - Bölcs Leótól. Sőt: a csalárd görögök még azt a szívességet is megtették neki, hogy a LEVENTÉ-éktől foglyul ejtett 30.000 bolgár hadifogoly katonáját "vissza­vásárolhatta" . . . Simeon ekkor megmutatta, hogy milyen fából faragták öt is. Visszafordult seregével azonnal támadásba ment át TAS hadosztálya ellen, amivel ö nem számolhatott, hiszen a görög haderő szerződésszerű feladata lett volna - az ÁRPÁD-SZKLÉROSZ múltévi megegyezése értelmében, hogy a bogár erőket mindaddig támadják, amig azt katonailag teljesen megtörik. (Ezt a görög csalárdságot BOTONDék kamatostól visszafizették Bölcs Leó fiának, Bíborban született G. KONSTANTINnak a következő évtizedek folyamán!).

Az ilyeténképpen elárult 2 magyar hadosztály, ebben a válságos helyzetben is kitartott, lépésről - lépésre engedett csak a bolgár túlerővel szemben. Az előbb szerzett óriási zsákmány ugyan újból, teljesen elveszett, a JENŐ törzsünk kétharmada hősi halált halt - sőt maga LEVENTE is elesett az utóvéd harcokban- de a fogcsikorgató SIMEON mégsem volt képes utat törni magának, hogy SALAN seregének a segítségére siethessen, A NYÉK hadosztály, most már Dél-­Északi irányban, addig folytatta önfeláldozó halogató harcát, amig biztos lehetett, hogy a magyar ZÖM ÁRPÁD - dal túlért a Kárpátok biztonságot jelentő láncolatán. A velük egyre erősebb számban együtt operáló besenyők is erősen hát­ráltatták a bolgár hadsereg feltörését a podóliai platón, hogy elvágnák • a magyar kocsi-oszlopok lassan haladó zömét. Kb. 895 augusztus végén sikerült SIMEON még bevetésre képes, de már, persze, a szakadatlan harcokban erősen lefá­radt lovú harcosainak előre törni a vereckei és uzsoki hágók felé, de be kellett látnia, hogy elkésett s örült, hogy az állandóan oldalába-hátába támadó besenyő erők és a Kár­pátok lánca között épségben vissza tudta vezetni egységeit a Dunától délre. Tény, hogy SIMEON soha többé meg sem kísérelte az ilyeténképpen elveszett félországát (t. i. az Erdély - i és a Tiszántúli részeket) a magyaroktól vissza­hódítani. SALAN maga pedig úgy megfutott az ÁRPÁD - zöm elől, hogy ez történelmi szállóigévé vált, mint "Zalán futása".

* * *

Összegezzük: a LEVENTE-vezette magyar lovas had­test tökéletesen megoldotta a rá kiszabott hadműveleti feladatát. Sikerült neki kettévágnia a bolgár erőket, SIME­ON hadseregét az előre be nem kalkulálhatott görög kiug­rás ellenére s annak következtében előállott kritikus hely­zetben is, minden vállalt véres veszteség árán is - addig tartott ki, SIMEONT addig tartotta fel, amig az északi hadszintéren operáló magyar ZÖM hadosztályai beérkeztek a Kárpátok mögé, ott megtörték a három kiskirály és SALAN ellenállását, és az érzékeny kocsi - oszlopok (az ő két törzsei is!) biztonságba jutottak. A besenyőkkel kitűnően együtt­működtek és együttesen teljes sikert tettek lehetővé - a fő arcvonalon. S a NYÉK - tumán 895 szeptemberében, rend­ben bevonul a Vaskapun át a Zömhöz ...

Még meg ke'I emlékeznürk: a NYÉK-tumán csak kisebb vérveszteségeket szenvedet, hiszen már négy év mulva (899-ben) ez a törzs teljes katonai erejével résztvesz a "kalandozások" - nak leértékelt, nagyon is tervszerűen irányított és végrehajtott, biztositásí célzattal vezetett, európai méretű háboruink első szakaszában: ez a hadosztály verte meg a nálánál legalábbis 100% ·- al nagyobb itáliai főerőket a Brentánál. A JENö törzs ezzel szemben annyira kivérzett a bolgár hadjáratban, hogy annak csupán a keretei érkeztek "haza" s feltöltődésük után, kb. 40 év mulva vett részt a további praventív harcainkban.

LEVENTE hadteste bizony elhódította SIMEON orszá­gának a felét, kb. 100.000 km2 - et s nagyban elősegítette, hogy a besenyők a későbbiekben, sorban megszállhatták egész Podóliát, Moldvát és a Havasalföldet. GYÖZTEK!

arpadhannibal 11

*

A HONEGYESíTÉ3 VÉGREHA.JTÁSA
OTTHONI HELYZET 894/895 - ben *  Tartalom ⇑ 

Egyidejüleg a bolgár hadszintérre utbaindult LEVEN­TE hadtesttel, a ZÖM is elindult 895 májusában, az Igsret Földjére, NYUGATRA. Minden képzett katona könnyen el tudja képzelni, milyen óriási feladatok állottak ARPAD és KURSZAN előtt. Több mint egv filmilliónyi kato:: '=1, hozzá az asszonyok-öregek (meg szo gák) százezrei, állatok milliói, kocsioszlopok hosszú kítóméteres kígyói mozgatása és bizto­sítása... Az elővédet képező KÉRI, az Északn biztosító KESZI-tumánok mögött ott kúszott előre a MEGYERI, szinte kétszeres erejű és létszámú fejedelmi tőrzse;: mig a hátvédül szolgáló TARJAN - tumán összeköttetést tartott a mögöttük a Dnjepr - t máris átlépő s felzárkózó besenyő törzsekkel. E.zen főoszlop és a LEVENTE hadtest közötti területen vonul előre, a közbeeső teret biztosítandó KÜRT ~ GYAR­MAT - tumán. Az ilyeténképpen három • oszlopba tagozódó magyar törzsek seregei között a futár - láncok órák alatt közvetitették a vezéri utasitásokat. Most derült ki, milyen körültekintéssel rendezte be ÁRPÁD az ETELKöZ-i kiképző ­és ellátó tábor-rendszerét, de már magukat az egyes törzsek telephelyeit is. HUBA ezredei napokon belül kézbevették a fontos hágókat (Borgói,Tatár, Vereckei· és Uzsok), majd - a székely iovas hadtest elébük lovagoló ezredei, a völgyek biz­tosítását, a fáradságos átvergődés idejére. A székelyek­ Kézai • krónikája szerint 15.000 lovast küldtek ÁRPÁD-ék elé, egészen a Kárpátok külső, keleti pereméig. A TÖHÖTÖM ezredek északfelé portyáztak, nehogy az akkor már itt - ott felbukkanó viking kalandorok belekaphassanak az egyébként szinte védtelen kocsi - oszlopok oldalába. ETELKÖZ kiürítése, illetve a Dnjepr folyó és a Kárpátok lánca között elterülő széles sikterületnek az átvándorlása minden különös esemény nélkül történt meg. Ha a térképre nézünk, láthatjuk, hogy a zöm menetirányával 90 fokban keresztben folyó Dnjpr, Bug, Dnjeszter, Pruth és Szereth folyók majdnem egyenlő sávokra osztják ezt a területet s igy azt mondhatjuk, hogy a köztük lévő menet - sávokat nagyjában 1 - 1 hónap alatt vándorolták át az oszlopok. A legeltetés, az itatás, no meg az ökör vontatású szekerek napi 20 - 25 km - es menet teljesítményt engedtek meg. Ez azt jelentette, hogy a lovasok jól kipihenhették magukat ez alatt a háromhónapos vándorlás alatt. Gyakorlatuk volt már. elég az ilyenféle népvándor­lásban, hiszen 6 évvel ezelőtt hasonló módon ürítették ki a törzsek DENTU MAGYARIA - t. Amit elfogyasztottak pl. a Dnjepr - től a Bug eléréséig, a kocsikra rakott készleteikből, azt újból feltöltötték a Vinnica - Umann - Nikolajew stb. anyag - táboraikból. Igy szinte teljes készlettel értek oda a Kárpátok keleti pereméig. Ekkorra már értesültek LEVENTE futárjaitól, hogy mi történt a bolgár fronton és hogy a ZÖM minden veszély nélkül vergődhetik majd át a szokatlan Kárpát - hágókon és völgyeken, le az Alföldig.

 * Azért nevezzük "Otthoni helyzetnek" a Kárpátmedencei települést,* Azért nevezzük "Otthoni helyzetnek" a Kárpátmedencei települést,mert Arpád és Népe - az ősi hagyományok szerinti örökség jogán -0'ITHONANAK HITTE a Duna-Tisza Közét.

A székelyeken kívül (Anonymus szerint) a honfoglaló ÁRPÁD-ot 7 (!!) avar (máshol ezeket hun-nak, megint más­hol kun-nak mondja) vezér köszöntötte, kik lóháton vonultak eléje. Nincsen ugyan megnevezve, hogy hol, de "elől jártak" (tehát alá voltak rendelve ÁRPÁD-nak!) s neveiket is megadja: ED, EDÖMÉR, ETE, BÖNGYÉR, ACSAD, VAJTA és KETEL. ACSAD vezér, későbbi Krónikáink szerint "szállás birtokos" (!!) s ezt a helységnévkutatás is igazolja. Van egy ACSAD falu Erdélyben, a Maros völgyében, - van egy NYIRACSAD, van egy másik ACSAD falu Vas megyében és Veszprém megyében is. Idetartozó érdekesség: a GERT­RUD-ot megölő "PETUR BAN" is "de ACHAD", - latinosan "átírt" előnevével ...

Mielőtt rátérnénk a ZÖM hadmüveleteire is, nézzük meg röviden, mi volt a helyzet 895. tavaszán otthon:
(lásd: 5. sz. Vázlatot a 45. oldalon.)

Különösen azt kell magunk elé képzelnünk, hogy ARPAD népe egy olyan területre vonul be, amelynek népeivel az Q családjaik már három generáció óta, t. i. űGEK, azaz ARPAD nagyapja korától kezdve, szoros és állandó személyes kapcsolatban állottak. Ezrével keresték fel őket előbb Dentu Magyáríában, majd pedig az Etelközi fejedelmi udvarban az előkelő hun, avar és székely családok küldöttei. Eme követek serege mást sem tesz, mint dicséri a "PANNÓNIA" - i ha­zájukat s kérik, jöjjenek már és vegyék kézbe ezt a tejjel -

arpadhannibal 12

mézzel folyó csodás országot! De ezt a kapcsolatot ÁRPÁD maga is gondosan ápolja. Négy hadjáratot vezet személyesen az országba s eljut egészen a frank határőrségig. Egyszóval: meggyőződött róla, hogy népének jövendő országa valóban alkalmas egy állandó jellegű HON megalakitására. ÁRPÁD talán 10 éves gyerekkora óta részt vehetett a KIEW - i udvar. számos tanácskozásain. Az avar stb. követek fogadásánál égő szemmel hallgatta, szívta magába mindazokat az adatokat, amelyekről a vezéri törzs mágusa, BAKSA fia BODON, őt évek óta tanítgattat. Ne felejtsük el: ÁRPÁD ükapja CSABA, tiszta perzsa hercegnőt vett el feleségül s a turáni népeknél csakis olyan személy lehetett király, aki egy MÁG(h) - tól (mágustól) kapta a nevelését. Az akkoriban született álmait már 20 éves korában, a NYÉK - tumán élén s a későbbi hadjárataiban is sorban, személyesen ellenőrizte. Nem hiába lovagolt ez a kiváló ember 1.800 km - eket! Látni akart mindent - s személyesen tárgyalni az otthoni kiskirályokkal, akik rövidlátó féltékenységükben nyolcfelé osztották véges erőiket és az országot is. Látta ő jól, micsoda veszélyeket rejt magában, az akkoriban az· ország jó harmadát járha­tatlanná tévő, mérhetetlen mocsár és láp - világ. De hiszen az ő népe egy ilyen vidéken élt 140 éven át DENTU MA­GYARIA - nak a meotiszi - pontuszi véghetetlen ingoványa­iban! Megnézte ÁRPÁD azt a 9 avar gyűrűt is, amelynek urai bizony kemény diót jelenthettek volna a 4 "5 hónapos vándorlástól agyonfáradt népe számára, ha ... Ugyancsak megjegyezte az ÖRDÖGÁROK és a CSÖRSZÁRKA roppant erődítményeit s mindezt bevonta a terveibe. (Lásd: "FÜGGE­LÉK" - ünk idevágó ábráit.)

ÁRPÁD jól átlátta tárgyalásai folyamán, hogy a bolgár főellenségen kívül még legalábbis 3 avar - hunkiskirály görbe szemmel nézi az ő egyesítési tervét és azok nem magyar, hanem hun - országot kívánnak alapitani. Mindezeket figyelembevéve ÁRPÁD úgy csoportosította tumánjait, hogy minden lehetséges ellenállás esetére kellő erő álljon az ő rendelkezésére.

*

A ZÖM ÜTKÖZETEI A KÁRPATMEDENCÉBEN Tartalom ⇑ 

A 15.000 székely lovassal megerősödve, ÁRPÁD három törzséhez vette ezeket is és legelőször UNGVÁRIG hatolt előre, ahol - miután a hágókra gyepűket rendelt ki a KESZI - tumánból - innét - ahol ÁLMOS meghalt - amig a csapatok pihenőt kaptak - futárjaival minden kiskirálynak üzenetet küldött. üzenete szövege ismert. Meghirdette, hogy ő, mint ATILLA király vérbeli leszármazója és utóda, jogos örök­ségének az átvételére érkezett az országba. Ez az üzenet az egykorúak szemében jól érthető, határozott programot jelentett: a magyarok, a hunok, árják és turániak, fehér és feketék együttműködését. Vagyis senkinek, semmiféle félel­met nem okozott jövetele. A követei tolmácsok nélkül kö­zölték a föld URA, ÁRPÁD felszólítását, hogy hódoljanak meg. Azok, akik engedelmeskedtek ennek a fölszólításnak, teljes jogú "csatlakozott" népek lettek. Akik nem engedel­meskedtek, mint LABORCI (ungvári), ZUBUR (nyitrai) és GELU (gyulai) fejedelmek, életükkel fizettek. Aki behódolt, mint MÉNMARóT (bihari) fejedelem, az ÁRPÁD kegyeiből megtarthatta "országát" élete végéig. Aki pedig elszaladt, mint a titeli SALAN, annak az ügyét lezártnak tekintették.

Vegyük még figyelembe, hogy amig ÁRPÁD népe - teljes egészében. Tehát a szolgákkal együtt - talán egy millió főt számlálhatott, addig az ország régi lakóssága ennek kb. a, kétszerese volt.

Amit ÁRPÁD véghez vitt, az abban csúcsosodott ki, hogy megszüntette a sok kiskirály függetlenségét és azok "orszá­gainak" területét egyetlen fennhatóság alá helyezte, vagyis megvalósította a kitűzött célt: az ország EGYESITÉSÉT. E nélkül - kétségtelenül! rövid időn belül felmorzsolódott volna a nyolcfelé esett hun - avar - székely nép s eltűntek volna, a történelem színpadjáról!

ANONYMUS - krónikánk szerint a 8 magyar - nyelvű népcsoport; a következőképpen volt elhelyezkedve az ország lakható területein:

1.) BIHARBAN: a Szamos lapályain MÉNMARóT népe.
2.) NYITRA-vidékén: ZUBUR, az utolsó nagy avar kagán törzse
3.) MAROSVIDÉKEN: Orsova székhellyel GLÁD, jobbára a Maros - Tisza - Alduna szögben.
4.) SZÉKELYFÖLDÖN: GELU (valószínűleg "GYULA") népe, a Küküllők - a Maros - Olt - völgyekben.
5.) UNGVAR környékén: a hun LABORCI törzse.
6.) Az Északnyugati FELVIDÉKEN: a Vág - Garam - Turóc folyók között TUDUN fekete magyarjai. Ez a termé­szettől kitűnően védett terület folyamatosan menhelye volt a bajbajutott turáni törzseknek, a hunoknak és avaroknak. Innen kerültek ki az ismertebb: ABA, BORS és ÖRSUR - vezette avar törzsek is, amelyek később a mindenkori "trónörökös" csapatai voltak.
7.) TITEL vidékén: a Duna - Száva szögben SALAN bolgár - alán és jazyg törzsei.
8.) A NAGYALFÖLD: középső részein a fehér magyarok, a székelyekkel s az avaroknak 670 körül bejött ma­radványaival.

Ezeken az ismertebb, mert nagyobb összefüggő "király­ságokban" tömörült népcsoportokon fölül, ugyancsak - együt­tesen - nagy létszámú, de csupa kisebb "nagycsaládi" részek­ben élt a frank - háborúban szétszórt avar népesség. Ezt különösen az u. n. Kniezsa - térkép mutatja ki világosan. (Ezeket a területeket honfoglaló őseink 896 - tól szállták meg, amikor a 7 törzs végleges telephelyeit elfoglalta.) Lásd: az 5. sz. vázlaton, a Dunántúlra berajzolt "késő - avar" 5 gócot!

A fölsoroltak mind, kivétel .nélkül, magyarul beszélő
népek voltak. Szlávokat és turkokat sehol sem említenek a források! Csak apró, szórvány - szigetekben élő szolga-népek lehettek a másfajuak ebben az időben.

Az első ütközet rövid, de döntő volt. Ungvár hun királya, LABORCI nem magyar, hanem HUNORSZAGOT akart alapitani. ÁRPÁD túlerőjű zömének néhány százada "elin­tézte" a meghódolási felszólítást nem komolyan értelmező "lázadót". Utána a hadsereg zöme délnyugatra fordult, Bihar felé, mindenütt a székelyek vezetésével. MÉNMARÓT hírét véve LABORCI sorsának, észbe kapott és önként • behó­dolt. Közben a délebbi hágókon behatoló TARJAN - tumán az ott ellenálló GELU - t verte tönkre. GELU is életét vesztette. GLAD csatlakozott az OND - tumánhoz és együt­tesen kergették a kevés ellenállást mutató SALAN - t és csapatait. Szinte egy-időben a zömmel - ez a középső hadoszlop is elérte a Tisza vonalát már szeptember elején, ami által biztosították a törzsek kocsi - oszlopainak a békés bevonu­lását a már előzőekben kiutalt telephelyeikre. Első komolyabb ütközetet kellett vívni ÁRPÁD-éknak az alpári síkon, Csongrád - Kiskunfélegyháza magasságában, de ezzel azután végleg megtörték SALÁN bolgár csapatainak az ellenállását s maga SALÁN is "eltűnt".

A NYÉK - tumán és a JENÖ- hadosztály maradványai itt egyesültek a zömmel s ezek a GLÁD - törzs, valamint 3 "fehér - magyarok" népével együtt - átvették a Dráva - tor­kolattól a Marosig terjedő s lényegében az Aldunára támasz kotló félkör - határvonal védelmét. Ezzel az új haza délke­leti határszakasza biztosan magyar kézben volt.

Mialatt a törzsek népei elhelyezkedtek, ÁRPÁD egy erős hadtesttel előretört ISTER - GAM - ig (Esztergom) s ;,:özben szétverte az utolsó ellenálló fészkeket is: ZUBUR - nak, az egyedül másképpen gondolkozó avar törzsnek és a segíteni jövő csapatoknak az ellenállását is. Ekkor csatla­koztak be az előbb már megemlített s ÁRPÁD - hoz huzó avar törzsek is.

Ezalatt a lezáró hadmüveletek alatt ÁRPÁD összehivja a törzsek "oroszlánjait" a Csongrád melletti SZER - re (amit eleddig, mint "Pusztaszer" - t ismertünk), ahol 34 napos, lega.aposabb tárgyalásokban megadják az uj hazának a nevét: MAGYARORSZÁG ezzel megszületett. A vérszerződés értelmében az ország területét igazságosan és pontosan fölosztják a honfog aló És becsatlakozott törzsek között. A törzsek szeptember végére, rendben szétoszlanak kijelölt területeikre~ A törzsi gyepűket közös megegyezéssel kijelö­lik - a törzsi területet, nyilat húzva, szétosztják a 108 nem­zetség között, igazságosan szétbirtokolva a legfontosabbat, a lótartáshoz nélkülözhetetlen nedves réteket, az aszókat, és a folyók, patakok a tavak partjain napok alatt a kerek félgömb - kamlik tizezrei nőnek ki az áldott földből. "Aztán vágni kezdik a kövér őszi másodfüvet, gyűjteni kezdik mindenfele a, tüzelőt a közeledő télre. A házak körül füzé­rekben szárad a gomba, meg a vadgyümölcs, az otthon-kamlik belsejében fokozatosan minden a helyére kerül. Asszony, férfi s gyermek boldogan nyújtózik el az öthónapos törődés után a megszokott fekhelyeken és a szeptembervégi tiszta hajnalokon megcsillan a kupolák sötétjébe nyúló istenfákon a mindennapi, újra feltámadó NAP vidám és biztató jóreggeltje" - írja Padányi Viktor a már említett remekművében.

*

A KETTŐS HADJÁRAT EREDMÉNYEINEK AZ A KETTŐS HADJARAT EREDMÉNYEINEK AZ ÖSSZEFOGLALÁSA Tartalom ⇑ 

A honfoglalás - hon egyesítés előkészítése államférfiúi zsenialitással, messzelátóan történt. Ha még ehhez hozzá­vesszük: 896.II.27 -én ARNULF - ot, ÁRPÁD nyugati főszövetségesét Rómában "német - római császárrá" avatják, akivel ÁRPÁD újabb 3 évre (899 - íg) szövetségi szerződést köt - ezáltal további teljes három esztendőt biztosított népének az Uj Hazában történő legalaposabb berendezke­déshez!

De: milyen eredményeket ért el ÁRPÁD a hon egyesítéssel?

a) A fő ellenfél bolgároktól elvette "simán" országának majdnem a felét, mintegy 100.000 km²-et.
b) Kézbe vette a teljes Kárpát - medencét: azaz további 200.000 km2-es területet.
c) Magához csatolt: 3 teljes avar törzset (ABA, BORS és ÖRSUR) s velük az ÉNY - Felvidék jórészét is. Ezen fölül: a székelyeket, 15.000 lovassal- s azokra bízta az erdélyi gyepűk védelmét.
d) Behódoltatta: a fehér és fekete magyarokat, a hun, alán és jász - népeket is.
e) Szétverte Zwentibold Morvaországát. (ami nem Magyarország területén volt)
f) Megnyerte: szövetségesként a besenyőket s azok "ütköző - államával" biztosította Magyarországot ÉK - i és DK - i irányban is.
g) A bolgár hadifoglyok behódoltak.

A közel egy milliós tömeg, a három hadoszlopban elő­re törő hadserege, négy és félhónapos koordinált mozgatása egy kb. 300.000 km²-nyi területen, -a két fronton folyó harc vezetése, a 7 ("nyakasan" önálló) törzs irányítása, ellátásuk biztosítása s végül az újonnan megszállott területek igazsá­gos elosztása, a gyepűk azonnali biztosítása - mind akkora feladatot jelent, amit csakis egy kivételes képességű VEZÉR tudhatott végrehajtani!

ÁRPÁD honegyesítése ezek szerint olyan kimagasló történelmi teljesítmény: az előkészítéstől, a tervezésen át a végrehajtásig, hogy annak nincsen párja a világtörténe­lemben. Ha már odahaza nem írták meg ennek a daliás tettnek a történetét, legalább most gondoskodjunk arról, hogy minden felnővő magyar tanuló, útravalóként egy ilyenfajta dióhéj - összefoglalást kapjon a kezébe, mielőtt elhagyja az iskolapadot és rálép az életútra ...

A RÉGI KELET" - től a KAUKAZUSIG OPOSTÓL ÁRPÁD -ig Tartalom ⇑ 

ÄRPÄD honfoglalása az a történelmi híd, amely szumir - pártos - szabir őstörténetünket a magyar középkorral össze­köti. A Régi KELET - i őshazánktól négy véghetetlen évezred és valami négyezer kilométeres roppant út vezette elődeinket a Kaukázus mögé,_ a pontuszi ingoványokba. Opostól Árpádig kereken 120 évet éltek, erősödtek és szerveződtek honfoglaló őseink elei DENTU MAGY ARIA - ban és ETELKÖZ - ben azután csak 6 esztendőn át tették meg utolsó előkészületeiket, hogy- a mágusaik által nekik már a babilóniai őshazában megígért - Uj Hazájukat elfoglalhassák. Magát a hon egyesítést rövid két év alatt hajtották végre ÄRPÄD harcosai. őseink olyan harci erőben érkeztek meg eme roppant idő és tér legyőzése után is, hogy rövid éveken belül elkezdhették preventív hadjárataikat s hosszú generációkon keresztül döntően befolyásolták a kontinens történelmét ...

*

AZ EGYESITETT HON BIZTOSITÁS A NYUGAT FELÉ Tartalom ⇑ 

896 - tól kezdve honfoglaló őseink fokozatosan meg­szállták. a Kárpát - Dunamedence akkoriban lakható terüle­teit. A törzsek végleges letelepedésével párhuzamosan ÁRPÁD gondosan megszervezte és kiépítette az ismert "gyepű - rendszeren" alapuló, hézagmentes határvédelmi hálózatát is.

Nyugat féltékeny szemmel figyelte ezt a céltudatos állami berendezkedést. A németség jól látta, hogy az ő kelet - délkeleti előterében micsoda fontossággal bir a Duna - Kárpát tájegysége. Ha abban a térben egy újabb, jelentős katonai erőt képviselő nép ver gyökeret, - mint ahogyan ezt ÁRPÁD népe tette a szeme előtt, az létében veszélyeztetheti, mert onnan nyugat felé nyitott kapu vezet a németek életterébe. A hunok és avarok fojtogató évtizedeinek nem szabad meg­ismétlődni, - vélték Gyermek Lajos (LUDWIG das Kindi -893-911- tanácsadói. S ebben a helyzetmegítélésben mind a felső klérus, mind a főnemesség egyetértett. Tanácsa­dói egy mielőbbi megelőző (praeventiv) háborut ajánlottak a királynak. Lajos udvarában jól emlékeztek: az egykori noricum - a későbbi Ausztria - területét, azaz az Enns - Salzach, ill. Fischa - Lajta vonaláig, illetve a Dunától a Dráváig délre fekvő országrészt, még 863 - ban is "Pannó­niá" - nak írták az uralkodói donációs (ajándékozó) leve­lekben ... (Lásd DÉER József: "Karl der Gr. und der Un tergang des Awarenreiches" c. könyve, III. fejezetében, ahol a politikai - katonai határokról számol be az Enns - vidéki községek pontos megjelölésével.) Jól ismerték a lovas - nomádok szokás - jogait, miszerint a legyőzött népek határ­területeit maguknak igényelték az ő határvédő berendezé­seikhez. (K. SCHÜNEMANN: "Die Deutschen in Ungarn", Berlin, 1923.) Miután még Ludwíg der Deutsche is (805-8761 a most annyira veszélyeztetett "Ostmark" területét, minden esetben Pannóniának - de sohasem Bajorországnak - jelölte meg irataiban, - határtalan aggodalommal várják, hogy mikor hivatkoznak ÁRPÁD - ék ezekre az örökölt területi jogaikra. ÁRPÁD lovas tumánjai - a szemük láttára - szinte évente, de néha többször is egyugyanazon esztendőben, már 9 had­járatban tágították érdekterületüket nyugati irányban (a 896 - 907 közötti tíz év alatt).

Azt sem tudták megakadályozni, hogy kegyencüket, Morvaországot, 905- ben eltöröljék Európa térképéről és bekebelezzék Birodalmukba. Ott azóta is ÁRPÁD legkisebb fia, az alig 13 éves ZSOLT a kormányzó.

De bűnösnek tudták magukat azért az álnok tettükért is, amit a Fischa melleti tárgyalásokra vendégségbe meghí­vott KURSZÁN és kísérete fondorlatos - legyilkolásával ("in dolo malo") követtek el 902 nyarán. Tudatában voltak. hogy ÁRPÁD meg fogja bosszulni KURSZÁN gyalázatos meg­gyilkolását. Amikor aztán ÁRPÁD egyik lovas - hadteste már Szászországba is ellátogatott (906 - ban), elhatározták, hogy elébevágnak a megtorló támadásnak.

*

A POZSONY - I CSATA ÉS ANNAK KIHATÁSA. Tartalom ⇑ 

arpadhannibal 13

E végből egy 100.000 fős hatalmas hadsereget tobo­roztak össze s annak fővezéréül az addigi Markgraf - ot, a bajor LUITPOLD - ot hercegi rangra emelte Lajos király

A POZSONY - I CSATA 907, JULIUS 3.-7 Tartalom ⇑ 

1. mozzanat: a német hajóhad megsemmisítése.
VII.3-án A taplós nyilasok felgyújtják, KUND búvárai megfúrják és elzüllesztik a dunai flottájukat. Sieghardt menekül Ennsburg felé.

2. mozzanat: Árpád 2. mozzanat: Árpád tumánjaí bekerítik és kardélre hányják VII.4.-5. DITMAR érsek seregét.

3. mozzanat: A győztes magyar lovas-hadtestek átkelnek a VII.6.-7. Dunán és a LUITPOLD-vezette fősereget is megsemmisítik.

4. mozzanat: VII.7-től üldözés az Enns-ig. Ennsburg bevétele. A gyepűelv kiterjesztése az "Avarische Mark"-on túl, nyugatra: az Enns, Traun, Dráva közötti sávban. Gyermek LAJOS Passau-ba menekült. 

A hadjáratot - Nagy Lajos egykori terveinek megfelelően - úgy készítették elő, hogy a roppant sereget két oszlopra osztva, a Duna két oldalán vonultatták föl. Az északi, erősebb sereg parancsnoka maga a fővezér, Luitpold, a délié pedig DITMAR (máshol: Theotmar) érsek volt. A két hadoszlop között operált a dunai flottájuk, amelynek egyben -SIEG­HARDT parancsnoksága alatt - a hadsereg utánpótlását is biztosítania kellett. (Lásd ehhez a 53. oldalon közölt vázlatot.)

ÁRPÁD - már több éve berendezett - nyugati gyepűi kitűnően ellátták a szolgálatukat s jóelőre jelentették ennek az óriási seregnek a gyülekezését. Igy ÁRPÁD idejekorán tudta riadóztatni a törzsek tumánjait. A fővezérséget ezúttal saját maga vette át, mig 3 felnőtt fia: TARHOS (43 éves), üLLő (41) és JUTAS (35) egy-egy lovas hadosztályt vezet­tek a csatába.

A magyar csapatok az ellenállást már messze nyugaton, Pozsony előterében fölvették. ÁRPÁD terve szerint, min­denáron meg kellett akadályozni, hogy a lényegében három felé tagolt ellenséges erők egyesülten léphessenek fől a számszerűleg jóval gyöngébb magyar hadsereggel szemben. Ezt biztosítandó, az első mozzanatban, a folyóátkelést egyedül lehetővé tévő hajóhadat kellett kikapcsolniuk. Ezért a csata első napján, 907 július 3. - án, taplós nyilazással felgyújtották a német hajókat, miközben legendás búváriak,

arpadhannibal 14

a, híres KUND irányításával megfúrták s elsüllyesztették a legerősebb hajóikat. Sieghardt maga is csak néhány hívével tudott nagy nehezen elmenekülni, hogy sietve Ennsburg - ba siessen, ahol a király már epedve várta a "győzelmi" híreket.

A 2. mozzanatban ÁRPÁD minden erővel rázúdult a gyengébbig, déli ellenséges oszlopra, azt körbezárta és 4. - és 5. - én teljesen felőrölte. Diadalittas harcosait, ismert bőrtömlős pontonjai segítségével, éjszaka átúsztatta az északi partra, ahol irtózatos, élet - halálra menő, kétnapos közelharcban sikerült neki Luiptold seregét is megsemmisítenie. A német hadsereg irtózatos csapást szenvedett: maga a fővezér is, de Ditmar érsek is, 2 püspök, 3 apát és 19 gróf vesztette életét a csatában. A kisszámú menekülteket a magyar könnyű lovasok könnyűszerrel utolérték és levágták. Ennsburgig érve, színlelten visszavonultak. De amint a vár őrsége üldözőbe vette őket, villámgyorsan megfordultak és azokat is fölkoncolták. Erre a király sietve elmenekült és Passau-íg meg sem állott.

Páratlan győzelmük után a magyar tumánok mélyen előre törtek nyugatra, az Ostmark - ba is. Az egész terület német grófságait - hűbéres uraikként - vazallusaiknak fo­gadták. Életükkel együtt meghagyták nekik vagyonukat és rájuk bízták a területi közigazgatás szolgálatát is, de azért hadisarcot kellett nekik a mindenkori magyar FEJEDELEM - nek fizetni.

Már 907 őszén, amikor az elesett Luitpold helyébe annak fiát, ARNULF - ot nevezték ki bajor Markgrafnak, hogy apja örökségét átverhesse, - szerződésileg biztosították a sza­bad átvonulásuk jogát, messze nyugatra az ősi avar gyepűk mögé is, igy Augsburg területén túlra is! Arnulf is megkapta a hercegi cimet, mint előbb apja És feleségül kapta ÁRPÁD kis unokáját, Üllő leányát, akit Scheyerben ÁGNES névre kereszteltek meg. Minden nyugati országban tudomásul vették, hogy a pozsonyi csatában megsemmisült német had­sereggel eltűnt az ő "védőpajzsuk" és azután - hosszú évti­zedekig - egyetlen akarat döntött Középeurópában s az a min, dekori magyar URALKODÓ - FEJEDELEMÉ volt. ÁRPÁD - nak nemcsak hogy sikerült avar testvérei egykori "Av:a­rische Mark" - ját visszafoglalnia, de azt még kitágította. Nem elég, hogy elhárította hadi tettével a fiatal országát fenyegető halálos veszélyt, nyugati potenciális főellenfelét "évtizedekre szólóan legyengítette. Ezzel zseniális haditettével ÁRPÁD föltette a koronát élete már amúgyis olyan eredményes történelmi művére, amelynek eredményeként egy minden oldalról biztosított BIRODALMAT hagyott hátra utódainak. (A birodalom térképét lásd a 13. oldalon.)

Ez a dicsőséges tény enyhíti azt az áldozatot, amibe került ez a sikere: nemcsak mind a három felnőtt fia életét vesztette az ötnapos öldöklésben, de önmaga is olyan súlyos sebeket kapott, hegy azokba belehalt.

ÁRPÁD Papkirályunk valóban APÁNK volt. Az életét áldozta oda,- s LEVENTE után mostmár - az egyetlen ZSOLT kivételével - valamennyi hadvezér - fiát is. Erős országot, életkörülményeket, gondtalan, ígéretes jövőt biztosítva ezál­tal népének, mégannyi ellensége közepette is. Minden elis­merésünk és hálánk azé az ÁRPÁDÉ, akinek köszönhetjük, hogy mint NEMZET egyáltalán létezünk!

*

A POZSONYI CSATA UTÁN Tartalom ⇑ 

Az egykori római provincia - (tartomány) név "nori­cum" a későbbiek folyamán vagy mint "avaria", avagy mint "Avarische Mark", még később "Ostmark" - ként volt ismert. Mindezek az elnevezések azonban ugyanazt a terü­letet jelölték még, t. i.: Nyugatról Keleti irányban az Enns és Salzach - illetve Fischa - Lajta - Bécsi Erdő, - Észak - Déli kiterjedésében pedig a Duna és a Dráva közötti országot. Az ottani sirleletekkel, gondosan fölkutatott települési nevekkel kétségtelen, hogy ebben a térben, huzamosabb időn át éltek mind avar, mind pedig magyar, kiterjedt, népes csoportok. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha ezek a területek rendszeres fölvonulási, illetve szállás - területeik voltak, - állapítja meg éles logikával TÖRÖK Sándor. "Településtörténeti tanulmányok és határproblémák a Kárpát-medencé­ben" című kitűnő munkájában, roppant gazdag bizonyítékgyűjteménye alapján. (Lásd a forrásmunkák fölsorolásánál.)

GYEPŰ illetve "gyepű-terület" alatt - a német forrá­sok is - a települési területeket őrző leshelyek hálózatát értik. Ezeket, mint védelmi - egységeket összekötő vonal adja meg az egyes gyepű - rendszerek képét. (A Pozsonyi csata utáni helyzetet lásd az 58. oldalon.)

 

arpadhannibal 15

*

FÜGGELÉK

ŐSEINK "CSODA-FEGYVERE": A NÉGYRÉTEGES IJ Tartalom ⇑ 

Honfoglaló őseink lenyűgöző katonai fölényének egyik főoka volt az akkori idő legmodernebb fegyverének a birtok­lása, t. i. a félelmetes íjuké, amely az egész nyugati világot rettegésben tartotta. ("A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!" - imádkozták hosszú generációkon keresz­tül ... ) - Egyik apátjuk pl. igy számol be erről a magyar "csoda-fegyverről": "Karddal: nem sokat vágnak le, annál többet ölnek le nyilaikkal, melyeket szaruból készített íjaik­kal oly művészettel igazítanak, hogy alig lehet azokat ki­kerülni."

Tudósaink alaposan megvizsgálták, hogy hogyan készült ez a magyar íj, amelyhez hasonlót nyugaton nem tudtak elállítani.

Röviden: az íj négy rétegből készült: egy fa, egy inrostrétegből, egy - szaru· és egy nyírfa-kéregből. (Radloff, - Regina - Cs. Sebestyén és László Gyula: a legalaposabb sírlelet - vizsgálatok és méretek után ... )

Biztos: íjmestereink e-alakban félhold-formán görbült (cseresznye?) fa ágakat kerestek az erdőkben, 130 cm-es, egyenletesen görbülőt, ágak-bogak nélkűlit, ebből készült az ij famagva. (I) - Középen egy arasznyi részt vastagabbra hagytak, majd a két szárnyát, az íj feszítésének irányában, laposra faragtak, vigyázva, hogy a fa rostjait meg ne sértsék! A fa két végét a feszítés irányára merőlegesen, kb. 25-28 cm. hosszússágban, egyenletesen keskenyedve, hegyesre faragták. Mikor ez megvolt, a e-alakban hajló fának a bel­sejére a szarvasmarha lábának és nyakának (klgs-en előke­szített) iniából készült (II) inréteget sajtoltak rá nagy erővel. Az egymásra préselt inrostok száradáskor szívós és rugalmas anyaggá tapadtak Össze s elválaszthatatlanul összeragadtak a fával. A külső oldalára pedig bivaly - szarvábol keskenyre vágott szaru - lemezeket (III) ragasztottak rá halenyvvel - a jobb tapadás/ragasztás érdekében, a lapocskákat bicskával sűrűn bekarcolgatták.

Az inrostköteg és a szarulemez-réteg azonban nem egész hosszában fedte a faréteget (I), hanem a szárnyakon csak a markolatig tartott. Ezután került a sor markolat és a két kar merev részeinek a megerősítésére. Erre csontlemezek (IV) szolgáltak. Az összekötözések bélhurral vagy szijjal történtek. A nedvesen körülcsavart, megbogozott, majd pedig megszáradt szíj erősebben összetartotta a 4 réteget, mintha azok egy darabból lettek volna! A két kar vége táján, belül, félkörös· nyílást vágtak, ez az ideg beakasztására szolgált.

arpadhannibal 16

Kérdés: hogy lehetett használni ezt az íjat, amely erősen befelé hajlott s még az ideg számára készült akasztó-bevágás is belül volt?

Erre vonatkozólag idézi László Gyula egy Kr. e 500 évvel élt kinai bölcs, Lao - Tze mondását: "Az ég bölcsessége hasonlatos az íjfeszitőjéhez: ami felül van azt lenyomja, ami pedig alul van, azt felengedi" Pontosan igy kellett az íjat felajzni. Két rugalmas karját áthúzták az ellenkező oldalra s igy akasztották rá az ideget. Elképzelhető ennek a szerszámnak az ereje! Többszáz méterre tudtak vele ponto­san lőni, mig 7-800 méterre "szórni". A közönséges rugalmas fából készült nyugati íjakkal fele ennyire sem tudtak lőni!!

arpadhannibal 16a

A tegez

Ha egyebet nem tudnánk, ez maga elég lenne annak megérté­sére, hogyan harcolta ki a magyar lovashadsereg döntő és elsöprő fölényét!

Sebestyén azt írja, hogy ennek a rangos magyar íjnak az előállítása rengeteg türelmet, nagy szaktudást és rendkívüli ügyességet követelt meg. Azon fölül még nagyon sok időbe került az elkészítése, mert a sokszor ismétlődő szárítási szünetek miatt öt, sőt tíz évig is eltartott. Valósággal művész teljesítmény volt (mint pl. a Stradivari - hegedűké!) Értéke ennek megfelelő volt: néha több értékes lónak vagy marhának árával is felért. Ezt az igen értékes íjat nem hagy­ták meztelenül: beburkolták, bőr-szörme-burkolattal. Vagy nyírfahéjjal. (A Krakkó-i múzeumban látható egy ilyen.)

A nyílvesszőket: nem az íjjasmester, hanem a kovácsok készítették, mig a hozzá való vesszőt és tollat mindenki nyilván maga csinálta - illetve szerezte be. - A nyílvesszőt a nyíl-tegezben őrizték őseink. Ezt gróf Zichy István ha­tározta meg, Sebestyén és László Gyula írták le pontosan. Lásd ábrán: A tegez egy 70-75 cm hosszú, cipó alakú tömlő tartó volt, lapos részével a testhez simult. A nyílvesszők nyílheggyel fölfelé állottak benne. A tegez nyaka a fedelétől egy arasznyira volt. alantabban, ahol a vesszőket ki - és betették. Fel-és lecsapható fedéllel, hogy ne ázhasson be.

Az íj kezelése rendkívüli ügyességet, átlagon felüli testi erőt kívánt meg. Már gyermekkoruktól kezdve gyakorolták a nyilazást: előbb madarakra, patkányokra menyétre lőttek juhok hátán nyargalva, majd, amint nagyobbak lettek: Nyúlra és rókára is.

arpadhannibal 17

arpadhannibal 18

arpadhannibal 19

arpadhannibal 20

Tartalom ⇑ 

FORRÁSADATOK

I/ DENTU MAGYARIA-hoz:

1.) PADANYI Viktor: "Dentu Magyária" Transsylvania Kiadó. 1968 Buenos Aires.
2.) BARATH Tibor: "A Magyar Népek őstörténete" - III. kötet. Szerző. Montreal. 1974.
3.) Dr. SZILVAY Gyula: "A besenyők története", ősi Gyökér. Buer.os Aires. 1976.
4.) Dr. NAGY Sándor: "A magyar nép kialakulásának története". Transsylv. Buenos A. 1956.
5.) Dr. NAGY Sándor: "The forgotten cradle of the Hunga.rian Culturc" - Patria Publ.shíng C. Ltd. Tc-ronto. 1973.

II/ A bolgár hadjárathoz:
1.) BUSCH-ZANTHER Richard: "Bulgarien von den ersten Anfangen", Leípzíg. 1943.
2.) EVANS Stanley G.: "A short History or Bulgaria". Lawrence & Wishart Ltd. London. 1960
3.) KOSEV D.: "A .short History of Bulgaria". London. 1963. ,,.) GliUCIO Cenov: "Gesch.chte de- Bulgaren" - 9. .Iahrhundert.

III / Altalános összefoglalók:
1,) LÁSZLó Gyula: "A ho~foglaló magyar nép élete". Magyar Élet. Bp. 1944.
2.) LASZLó Gyula: "Vérteeszöllöstöl Pusztaszerig." Gondolat. Bp. 1974.
3.) BADINY Jós Ferenc: "Káldeától Ister-Gamig''. Szerző. Buenos Aires. 1971.
4.) BADINY Jós Ferenc: "The Sumerian Wonder". Szerző-. Buenos Aires. 1974-
5.) Dr. LüTTICH Rudolf: "Ungarnzüga in Európa". Verlag v. Ebering. Berlin. 1910.
6.) SCHüNEMANN Konrad: "Ostpolítík und Kriegführu··g im dt. MA". Ung. Jahrbücher XVII. Bd. München.
7.) VAJAY Szabolcs: "Der Eintritt des ung. Stammebundss ín die europaische Geschichte. Hase u. Koehler Ver:ag. Ma.inz. 1968.
8) VAJAY Szal:>oLs: "trber die wirtschaftlichen Verha!::~:::~· c~"r tandnehme idcn Ungarischen Stamme." Ung. Jahrbuch. S. 9 - 19. München. 1970.
9.) MALNASI ö dön : "A magyar nemzet őszinte története". Mikes Kelemen Kör. München. 1959.
10.) HóMAN Bálint és SZEKFü Gyula: "Magyar Történet" - I. kötet. M. kir. Egyetemi Nyomda. Budapest. 1939.
11.Í GYÖRFFY György: "Kurszán és Kurszán vára". Akad ím a Kiadó. Bp. 1959.
12.) Dr. VÁGÓ Pál: "Pusztaszertől a 3 Árpádfí száműzetéséig". Szerző. Buenos A. 1970-
13.) BARTHA Antal: "A IX.-X. szd-: magyar társadalom". Patria Pubi. Co. Canada. Bp. 1968.
14.l LUKACSY Kristóf: "A magyarok őseleí, hajdankori nevei és lakhelyei". Szerző kiadása. Kolozsvár. 1870.
15.) Dr. JÓKAY Zoltán: "Die Herkuní't der Unga.rn". München. 1934.
16.) SZINNYEI József: "Díe Herkunft der Ungarn". Berlin. 1920.
17.) VERNADSKY-FERDINANDY: "Lebédia. Almos. Studien zur ung. Frühgeschichte. Oldenburg Verlag. München. 1957.
18.) BOGYAY: "Forschungen zur Urgeschichte der Ungarn nach dem 2. Weltkrieg." - Ural - Altaiische .Jahrbüoher, Bd. XXIX. München. 1957.
19.) HESS András: "Chronica Hungarorum". Magyar Helikon. Budapest. 1973.
20.) Prof. STADTMüLLER Georg: "Ungarn- Ja.hrbuch". München. 1970.
21.) CHILDE Gordon: "The Danube in Prehistory". Oxford. 1929.
22.) FEHÉR M. Jenő: "A korai avar kagánok". Magyar Történelmi Szemle. Buenos A. 1972.
23.) FEHÉR M. Jenő: "Az avar kincsek nyomába;". Magyar Történelmi Szemle. Buenos A. 1972.
24.) BARATHOSI B. Benedek: "Szumirok". Magyar őskutatás Kiadása. Buenos A. 1973.
25.) TORMA Zsófia: "Sumér nyomok Erdélyben". Magyar őskutatás Kiadása. Buenos A. 1972.

Forrásmunkák a Pozsonyi Csata fejezethez:
1.) DEÉR József: ",Karl der Grosso und der Unterga g des Awarenreiches", München, I. Band.
2.) 0. BRUNNER: "ln dem Sammelwerk" Landeskunde des Burge.iíandes", Wien, 1951.
3.) T.öRöK Sándor: "Településtörténeti tanulmányok és határproblémák a Kárpátmedencében", Amerikai Magyar Szépmives Céh, Florida, 1973. Adattára, 6. sz. és 11. sz. térképei.
4.) CSALLANY D.: "Archaeologische Denkmaler der Awarenzeit ín Mttteleuropa", S:hrif'.tum und Fundort, Budapest, 1956.

arpadhannibal 21

Tartalom ⇑ 

 

Az eredeti PDF dolgozat letölthetőségé ITT ⇒

 

A következő RÉSZ a HANNIBÁL bemutatásával folytatódik ⇒


Prev Next »

Hozzászólás  

#1 quideszsWeritasz 2021-10-30 15:21
Elméletnek,elmegy de Hannibál mikor hátra nézett,uszkve 100-hercosa maradt miútán át vezette őket az a Alpokon! Bulcsú vezér leggalább 10-szer vezette át a magyar sereget veszteségnélkül,mikor Atilla kincseiért ment a ganéj semmire kellő európaik ellen .

A hozzászólások lehetősége 2023.11.03-án megszűnt.