20241129
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm

rovas logo

2014 január 20, hétfő

Őshazánk a Kárpátmedence és Kutatóinak részleges jegyzéke

Szerző: Tomory Zsuzsa

 

Kik voltak Erdély őslakói?

Ennek a kérdésnek koronatanui a folyónevek. Már pedig a Tiszától keletre eső tájak viznevei mind Anonymusnál, mind Ortvay Árpádkori kétkötetes viznévgyűjteményében, úgyszintén a történelem folyamán kialakult és ma is használatban levő, a magyar, erdélyi száz és oláh nyelvben közösen meghonosodott viznevek vitathatatlanul magyar eredetre, magyar őslakosságra vallanak.

Anonymus viznevei: Tisza, Szamos, Almás, Kapus, Sár, Omsó ér, Körös, Jószás, Tekerő ér, Tur, Kórógy, Maros, Csesztreg, Böge, Temes, Föveny rév. E 16 névből 9 félreérthetetlenül magyar értelmű. De az –s képzős szavak egyike sem lehet más. A 16 név közül egyébként mai napig egyről sem tudták bebizonyítani, hogy más, idegen nyelven volna valami jelentésük.

Ortvay XI-XIII századi viznévgyűjteményből elsősorban a jellegzetesen magyar –s melléknévképzős végződésű, aztán az egyéb világos értelmű neveket közlöm. Könnyebb áttekinthetőség céljából megyék szerint csoportosítottam őket.

Alsó-Fehér megyében: Maros, Nádas-patak, Poklos, Sárd, Tó, Udvarág, Bocsárd.

Arad megyében: Száraz ár. Ugyanitt egyetlenegy ujabban előkerült oklevélben, 1203-ban: Kőrös, Sáros, Hölgyes (t.i. Menyétes), Hodos, Ér, Fok, Kengyel viz.

Beszterce Naszód megyében: Gyepes, Kőrös, Medgyes, Somos, Hévjó, Berekjó, ma Berettyó, Tekerő, Szakál ér, Szil ér, Omsó ér.

Brassó megyében: Tömös, Barca, Olt.

Fogaras megyében: Árpás, Eger.

Hunyad megyében: Nádos-patak, Feredű gyógy.

Kis- és Nagy-Küküllő megyében: Hévíz, Küküllő

Kolozs megyében: Almás, Aranyos-foka, Darvas-tó, Nyulas, Nádas, Sebes, Szamos, Aszujó séd, Borzasztó mocsár.

Krassó-Szörény megyében: Temes

Maros-Torda megyében: Szakál.

Szatmár megyében: Hidas, Erőság, Füzes, Hodos, Kékes, Kovás, Lápos, Berkesd, Berekszó, ma Burszó, az 1236-ban említett Fentős erdő mellett, Bika patak, Fertő, Fekete viz, másképp Monyorós, Sár, Somos. Egy újabban előkerült oklevélben 1181-ből a Szamos mellett: Sebes-patak, Tur, Ered, Sár és Kerektó

Szilágy megyében: Almás, Egres, Egregy, Szilágy

Szolnok-Doboka megyében: Egres, Gyékényes, Lápos, Szamos, Sajó, Mélyséd

Temes megyében: Temes, Harangod, Bega

Torda-Aranyos megyében: Aranyos, Örményes

Ugocsa megyében: Homus patak.

Erdélyben nemcsak a fent elsorolt viznevek magyar eredetűek. Hogy csak egy néhánnyal pótoljam meg: ott folydogál a Vargyas, Homoród, Nyárád, a másik Almás, Szartos, Pogánis, Karas, Berény, Gyógy, Székás, Hideg, Hortobágy, Gyéres, Ludas, másik Kapus, Görgény, Bodza is.

A Trianon óta elszakított országrészen még legalább vagy ezer magyar viznevet lehetne elsorolni.

A Kárpátmedence őstörténetének embere a legkorábbi idők óta a teremtő, termelő, földművelő élettel biztosította családja számára a jövőt. Az erdélyi ohábaponori ősember sírjából szinte talicska számra lehetett a gyöngyöket, ékességeket mérni, s már az ásatás idején feltünt a tudósoknak a fegyverek teljes hiánya. Viszont e vidékről indult délre, Delos, Karpatos, Samos és a többi sziget vidékére nemcsak a szőlőtermelő ember kedves dísze, a kacskaringó-vonal, de a békés élet és szépség szeretete is. „A spirál díszítés a Duna-medencéből, Erdélyből (Transylvania) érkezhetett az égei vidékére a balkánon át”. A cikkíró említi azt is, hogy a kacskaringó a Dunamedencében és Erdélyben a legkorábbi kőkorszaktól általános.[26] A Kárpátmedence teremtő társadalmának első megjelenési helyein ez a békés társadalom folytatódott évezredeken át, s csak külső nyomásra tünt el látszólag, de legyőzetésük idején is saját értékrendszerük átadásával enyhítették a győzők társadalmának durvább szokásait, hintették el a szép és jó iránti igényt. Igy teremtették őseink a ma klasszikus görög műveltségként ismert műveltséget, s ők voltak annak rabszolgasorsba sűlyedt megmentői is.[27] 

Eurázsia őstörténetét vizsgálva feltünő, hogy ahol az aranykori békés és teremtő élet letéteményeseivel, folytatóival találkozunk, ott megtaláljuk a rokonsági kapcsolatokat, s az ezt bizonyító anyagi kellékeket is. Napjainkban a sejtemlékek világa is hasonló képet vetít elénk. Az Ausztráliában élő Nagy Ákos 40 éves kutatása eredményeként a magyarra jellemző örökletes egységek kutatásával kapcsolatban megállapította, hogy a magyar gén a jégkorszak óta folyamatos a Kárpátmedencében. [28]

A finneknél végzett sejtvizsgálatok során állapították meg napjainkban azt, hogy náluk hiányzik a vándortársadalmaknál jelenlévő génjelző, mely nyugtalan, vándorló életre készteti az embereket. Egyes nyugati őstörténészek szerint a finnek műveltségét a Kárpátmedencéhez lehet visszavezetni, s az onnan való kiválásuk idejét megközelítően ötezer évvel ezelőttre teszik.[29]

Őshazánk keresésekor tudósaink nem veszik figyelembe az alapvetően fontos föld milyenségét. Társadalom légüres térben, állandó földtani változásoknak kitett területen nem jöhet létre. Egy-egy ember, család túlélheti a földrengések, tűzviharok, árvizek állandó tombolását, de évezredeken át tartó fejlődés ezeken a területeken nem lehetséges. A legkorábbi földtörténeti korok óta egyetlen egy ilyen békés fészek, ha akarjuk hajó létezett vajudó földünkön, s ez a ma Kárpátmedencének nevezett terület. Őstömbjének maghegységei ekkor gyűrüdtek védőn a sík mezőket dajkáló erőddé, s Pannonia kicsiny szigete ekkor igyekezett a nagy világtenger hullámain e földhöz kapcsolódni. Ekkor alakult ki Erdély erődítménye, s indult el az élet hazánkban Magyarországon, örök kék ég alatti örök napsütésben. Őskövületek bizonysága szerint délszaki növények borították a szárazföldeket, s folyókkal övezett szigetek óvták a gyarapodó életet. Pannon és nagyalföldi tengereink létéről már megemlékeznek regéink és helyneveink. Ilyen a dombóvári Sziget-erdő, melynek ősnövényzete a Pannon tenger világát hordozza, s Szeged őskori szigetének neve. Ha nem innen indultunk volna el, s éltünk volna ott azóta is, ezek az emlékek eltüntek volna. Itt alakult ki első földműves társadalmunk, mely csak nyolcezer évvel későbben érkezett el a Kárpátmedencétől nyugatra eső területekre. A tengerek elvonulása után felszabadult területek bővült életterén lehetségessé vált nemcsak a földművelés, de az állattartás minden válfaja is, mely egyedülálló a világon. Folyók éltető vizének útjai vitték őseinket biztonságosan új vidékek, tengerek felé, s tették ezek benépesítését, új műveltségi körök alapítását lehetővé.

Túlnépesedésünk levezetése a Kárpátmedence melletti, bár későbben nyugvópontra kerülő, megállapodott orosz tábla felé irányult, melynek az őstengerben kialakuló földjét szittya területnek nevezik a nyugati térképkészítők, az ott kialakult őstársadalom neve után máig is. További terjeszkedésünknek földtörténeti viszonyok szabtak csak határt. Nyugaton és távolkeleten a földmozgások tették lehetetlenné folytatólagos műveltség fenntartását. A Kárpátmedencében tovább virult az ősidőkben megindult élet. Jégkorszakok páncélja szorította földünkön a Kárpátmedence volt a túlélés szent szigete. Állatállománya oly bőséges volt, hogy a már akkor gyakorolt tervszerű gazdálkodás mellett az ott élő emberek megélhetését biztosította. A jégkorszak elmúltával hatalmas iszaprétegek árasztották el a föld nagy részét, hatalmas köveket görgetve maguk előtt. Ilyen iszapréteg fedi a Folyamközt is, de hazánkban a Kárpátok védő karja nem engedte át ezt a pusztító áradatot. 

A már megnyugodottnak hitt világba tört be a 14.000 évvel ezelőtti árvíz, melynek nyomait napjainkban fedezték fel a délszibériai Altai hegységben. Az árviz nagyságát Victor Baker, az Arizona egyetem és Alexey Rudoy, a Tomsk Állami Pedagógiai Intézet geologusa tárta fel.[30] Az árvíz előidézője egy, a legutólsó jégkorszakból fennmaradt jégtömeg csuszamlása, mely az útjában lévő folyóknak emelt gátat, majd olvadásakor szabadjára engedte az akkor már 3.000 lábnyira emelkedő, 200 köbmérföldnyi vizet. Leáradása több napon át tartott, mely idő alatt 640 millió köb-lábnyi víz zúdult déli irányba. A rohanó víz eltörölte az addig kialakult társadalmak létterét. Ha más bizonyíték nem volna arra, hogy a sumir műveltség későbbi a kárpátmedencei műveltségnél, már ez is meghatározó tényezőnek számítana. De ásatásaink is ezt a valóságot támogatják. A legkorábbi sumir műveltségi rétegek, gyéren bár, de Kr.e. 9.000-től megtalálhatók, viszont itt  jelentős népsűrűségről még sokáig nem beszélhetünk. 

A kárpátmedencei ősréteg háromnegyed, illetve mára félmillióra lealkudott kora tette lehetővé kőkorszakbeli településeink nagyfokú sűrűségét. Csak Somogy megyében negyvenhárom hitelesített kőkorszakbeli falut tart nyilván Kaposvár múzeuma. Ez a népesség elegendő volt ahhoz, hogy feleslegét másutt — ezek között a ma sumirnak mondott területen — vezesse le, s ókori nagy birodalmak alkotóivá váljanak. Ez az ősi kárpátmedencei népsűrűség a másik koronatanú őstársadalmunk ittléte mellett. A korai kőkorszakban a Kárpátmedencén kívül ilyen népsűrűség nem létezett. Az itt háborítatlanul kialakuló őstársadalom csak a kárpátmedencei őstenger elvonulásának emlékét őrizte meg regéiben, özönvízről nincsen emléke, s a Kárpátok védte területen ilyennek földtani nyoma sincsen.

Gyémánt keménységű és fényű nyelvünk a teremtés rendjét foglalta szerekezetébe. E nyelv szilánkjai váltak későbbi nyelvek szókincsének részeivé a belső eszmei, gondolati és természettudományi egység megtartása nélkül. Minél korábbi nyelvvel állunk szemben, annál közelebb áll ez a „proto”-nyelv a magyarhoz, legyen az proto görög, proto latin, proto iráni, vagy bármely más, kárpátmedencén kívül fejlődött nyelv. Mai tudósok ezeket az azonosságokat ellenkező előjellel minősítik, s ezért származtatják a világ minden tájáról a magyart, az idegen érdekeket szolgáló tudományos intézmények ködösítő tevékenységének eredményeképpen.

Hasonló sorsra juttatták őshazánk területét is. A nyilvánvaló őshaza valóságát hirdető történészek munkáját „délibábos” elmarasztaló jelzőkkel ítélték el, s a keletkező ködben építgettek számunkra soha nem létező őshazákat. Hivatalos történelemtudományunk eredményei következetesen elkerülik a tárgyi bizonyítékok perdöntő erejét, nem is beszélve egyéb szellemi termékeink figyelembevételéről. Ősiségünket elvitatni akaró ellenségeink talán semmitől sem félnek annyira, mint attól, hogy népünk való őshazájának felismerésével új erőre, öntudatra támad.

Nyelvünk háttérbeszorítását csak magyar írásrendszerünk majdnem teljes kiirtása tetőzte. Tanulmányaimban gyakran kifejtettem, hogy az erőszakos latinosítás előtt írástudatlan ember nem volt Magyarországon. Ősi írásrendszerünk és írásemlékeink kipusztításával régmultunk egy hatalmas része pusztult el. Feltámasztását már Baroni Decsi János szorgalmazta Telegdi János Rudimentájához írt bevezetőjében, 1598-ban: “Miért is ezen betűket nemcsak arra tartom érdemeseknek, hogy minden iskolában tanítsák és a gyermekekbe csepegtessék, hanem arra is, hogy minden rendű honfitársunk, gyermekek, öregek, férfiak, asszonyok, nemesek, parasztok, egyszóval: mindazok, kik azt akarják, hogy magyarnak neveztessenek, tanulják meg.” Majd: “Mégis mindenkor becsületére vált bármely nemzetnek, ha az tulajdon írásával élt és annak hasznát vette.” Napjainkban a Forrai Sándor Rovásiró Kör vállalta magára ősi írásunk művelésének hatalmas, s nemzetmentő feladatát Friedrich Klára és Szakács Gábor áldozatos munkája nyomán.

Magyar Adorján Az ősmagyar rovásírás című művében lépésről lépésre haladva bizonyítja rovásírásunk ősiségét. Példának vette az etruszk számrovást, melyben szemmel láthatóan törés következett be a számjegyek írásrendszerében. Székely-magyar számrovásunk az emberi testre alapozott számjegyeinek kialakulását és gondolati egységét az átvevő etruszkok már nem ismerték.  

Keressük, kutassuk multunkat, mely ősi földünkben, nyelvünkben, művészetünkben, dalainkban, örökletes egységeinkben (génjeinkben) máig él, s velünk van mindaddig, amig nem engedjük idegen kalmároknak egy-egy vásárhely építésekor feldúlni a világ legősibb régészeti területeit, melyek multunkat ringatják, elferdíteni nyelvünket a piacgazdaság nyelvi szörnyűségei által, zenénket elhallgattatni a nyugati hajótörött lélek hörgéseivel,  sikoltásaival.

Merjünk okosan, felszabadultan azok lenni életünk minden szintjén, aminek Isten különös kegyelméből, kárpátmedencei őshazánkban születtünk: magyarnak. Mert magyarságunk egy élet elkötelezettségét jelenti születésünk előtti időktől halálunk utáni időkig.

IRODALOM

 

Friedrich Klára – Szakács Gábor Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás (2003)

Ipolyi Arnold Magyar mythologia III. kiadás, Zajti Ferenc kiadása Budapest, 1929

Evan Hadingham Secrets of the Ice Age, Walker and Co. New York NY, 1979

Asztalos Miklós a Történeti Erdély A Történeti Erdély Kiadó, Erdélyi Férfiak Egyesülete 1936

Hungarian Genius Turán Printing and Bindery  Garfield NJ 1975

Tamaskó Ödön Zempléni hegység Bibliotheca kiadó Budapest, 1958

Erdész Sándor A Nyirség, Gondolat Könyvkiadó Budapest, 1974

Magyar Adorján Az ősműveltség Magyar Adorján Baráti Kör kiadása Budapest

és a Magyar építőizlés, első kidás, Kráter Kiadó 1990

Dr. Szőke Sándor Dombóvár  Pátria Nyomda Budapest 1971

Sanudo XV. sz. térképe

Dr. Toronyi Etelka A kárpáti medence a kultúrák bölcsője és a magyarok őshazája, Argentina 

Lázár István Kiált Patak vára Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest, 1974

Móra Ferenc A fele sem tudományUtazás a földalatti Magyarországon, Magvető Kiadó 1960

Grover S. Krantz Climatic Races and Descent Groups (Christopher Publishing House North Quincy, Ma.,02171, 1980 és Geographical Development of European Languages, American University Studies, Peter Lang New York 1981

Gábor Miklós A magyar régészet regénye, Panoráma Budapest, 1965

Tomory Zsuzsa Kezdeteink, a Miskölci Bölcsész Egyesület kiadása Dr. Gyárfás Ágnes gondozásában.

The Dawn of Civilisation, McGraw Hill Book Co. Inc., Edited by Prof. Stuart Piggott.

Kalevala John Martin Crawford Robert Clarke and Co. Cincinnati OH. 1898 

William Corliss Ancient Man – Handbook of Puzzling Artifacts, the Sourcebook Project Glen Arm MD.

Lázár István Kiált Patak vára Szépirodalmi Kiadó Vállalat Budapest, 1974

Bugár-Mészáros Károly: Körös-Sárréti Útikalauz, Általános információk. Építészeti emlékek a Körös-Sárrét vidékén. http://www.c3.hu/~kvte/ksar/epit.htm

Marjalaki Kiss Lajos Történeti Tanulmányok Herman Ottó Múzeum Kiadása Miskolc, 1984

John Dayton Metals, Minerals, Glazing and Man, Harraps, London 1978

Kodály Zoltán Visszatekintés, Zeneműkiadó Vállalat Budapest, 1964

Archaeologiai Értesítő Vol.91 2sz., Akadémiai Kiadó Budapest 1964

[1] Magyar Adorján Az ősműveltség, s Szőcs István Selyemsárhajó


[2] Tomory Az Artur legendakör magyar kapcsolatai


[3] Ipolyi Arnold Magyar mythologia I:132 old.


[4] Hadingham Secrets of the Ice Age


[5] Asztalos Miklós, A történeti Erdély, Erdélyi Férfiak Egyesülete kiadásában, 1936


[6] The Hungarian Genius, Turán Printing and Bindery Garfield, NJ 1975, 151. old.


[7] Tamaskó Ödön Zempléni hegység Bibliotheka Kiadó Budapest, 1958, 6-9. old.


[8] John Dayton Metals, Minerals, Glazing and Man, Harraps, London 1978


[9] Dr. Toronyi id.m. 17. old.


[10] William Corliss Ancient Man – Handbook of Puzzling Artifacts, the Sourcebook Project, Glen Arm MD.


[11] Erdész Sándor A Nyirség, Gondolat könyvkiadó Budapest, 1974


[12] Magyar Adorján Az ősműveltség


[13] Dr. Szőke Sándor Dombóvár, Pátria Nyomda Budapest, 1971


[14] Sanudo XV. sz.-beli térképe, Encyclopaedia Britannica, Magyar Adorján Az ősműveltség


[15] Toronyi Etelka 25. old.


[16] Lázár István Kiált Patak vára


[17] Grover S. Krantz idézett művei.


[18] Gábor Miklós A magyar régészet regénye 37.old.


[19] Tomory Kezdeteink, 36. old.


[20] Archaeologiai Értesítő Vol.91 2sz. 202-212 old. 1964 Akadémiai Kiadó Budapest


[21] Magyar Adorján Magyar építőizlés, 25. old.


[22] Tomory Zsuzsa A New View of the Arthurian legends.


[23] Bővebben l.: Tomory Az egyiptomi harmadik dinasztia. www.magtudin.org


[24] Bugár-Mészáros Károly: Körös-Sárréti Útikalauz, Általános információk. Építészeti emlékek a Körös-Sárrét vidékén.

http://www.c3.hu/~kvte/ksar/epit.htm


[25] Marjalaki Történeti Tanulmányok 65.old.


[26] The Dawn of Civilisation, McGraw Hill Book Co. Inc., Edited by Prof. Stuart Piggott, 221. old.


[27] Magyar Adorján Az ősműveltség


[28] Nagy Ákos A kor halad de a vér marad, 2005 évi kiadás.


[29] Crawford Kalevala előszava


[30] Folger, Tim; The Biggest Flood, Discover, 15:36, January 1994.

Kárpátmedencei őshonosságunk
Kutatóinak részleges jegyzéke


Szemelvények

Pécsi Márton akadémikus, 1962-ben fedezte fel a Vértesszöllős-i ásatási területet. Az 500.000 éves, barlanglakó, tűzismerő ősember, -- kit a feltáró dolgozók később Samunak kereszteltek -- feltárása, s a leletmentés Vértes professzor nevéhez fűződik, kit korai halála akadályozta meg e munka befejezésében.

Sanudo XV. sz.-beli térképén (Encyclopaedia Britannica, Magyar Adorján Az ősműveltség) a Csallóközt Európa méretűvé rajzolta, az emberi fejlődéstörténetben való fontos szerepe miatt.

Az amerikai National Geographic Society kiadványai szerint a homo sapiens 200.000 évvel ezelőtt jött Afrikából. Ezzel szemben:

Evan Hadingham, a Harvard egyetem embertan tanára Secrets of the Ice Age (a jégkorszak titkai -- Walker and Co. New York, NY. 1979. 64. old.) cimű művében elmondja, hogy Európa Homo Sapiens-e minden külső behatástól függetlenül a Kárpátmedencében alakult ki, Érd és Tata vidékén.

Tamaskó Ödön (Zempléni hegység Bibliotheka Kiadó Budapest, 1958, 6-9. old.) a Zemplén hegység kőzeteiben találta meg az utólsó maradványait „annak az ősi szárazföldnek, amely még a Föld őskorában keletkezett és amelyet 300 millió évig gyalult, koptatott a víz, a jég és a szél együttes pusztító munkája.” A hővizek vidékén (Nagy Milic-Kányahegy, Gönc) ez az ősterület millió évek változatlan fejlődésének lehetett hona. Az emberi település korát e vidéken az író 30.000 évvel ezelőttre teszi, de nem részletezi. Viszont megállapítja, hogy e vidék éghajlata az utólsó 10.000 évben változatlan.

John Dayton (Metals, Minerals, Glazing and Man, Harraps, London 1978) szerint a világ valamennyi fémkorszaka a Kárpátmedence bányáiban és kohóiban kezdődött. Külföldön talált egyedei könnyen azonosíthatók a kárpátmedencei fémekkel.

Dr. Toronyi Etelka (A kárpáti medence a kultúrák bölcsője és a magyarok őshazája, Argentina) műve 5. oldalán megállapítja, hogy „a Kárpáti Medence már lakott terület volt az ember földön való megjelenésének csaknem a legelső korszakától kezdve”. Könyvében sorra veszi a könyve írásakor ismert  ősleleteket.  A talált emberi maradványokat három fejlődési korszakra osztotta fel. Török Aurél és Hermann Ottó buzdítására végre komolyan beinduló hazai ásatások bizonyítják, hogy az emberi fejlődés mindhárom szakaszának képviselői jelen voltak a Kárpátmedencében. Hozza a ballabarlangi diluviális gyermekkoponya, a lengyeli és simontornyai csiszolt kőkorszakból származó koponya, a mussolini barlangban talált ősemberi állkapocs, a subalyuki ősember koponyájának és keresztcsontjának rajzát, valamint a gödöllői rézkori koponyát. A legutolsó, s legfejlettebb alkatúnak a „rövidfejű”, hazánkban korán megjelenő ember fajtát említi, s a tényt, hogy az emberiség fejlődése a rövidfejűség irányába halad.

Ezen ma is használt szakkifejezésnél egy pillanatra időznöm kell. Magyar népünk jellegzetességeként hivatalos tudósaink ugyancsak „rövidfejűséget” említenek, nyugati mintára, szinte lenézően. Magyar Adorján hívja fel figyelmünket arra, hogy a rövidfejűnek nevezett koponya alkat nem rövid, de gömbölyű, s a gömb a legtökéletesebb mértani idom.

Kubinyi Ferenc régészünk javasolta az 1800-as évek végén, hogy a rézkorszakot Magyarországról nevezzék el. Itt ötvözték először az ónt és rezet, ezzel a sokkal tartósabb bronzot állították elő Erdélyben először e földön.

Grover S. Krantz Az Éghajlati fajok és leszármazásaik [Climatic Races and Descent Groups, (The Christopher Publishing House North Quincy, Massachusetts 02171, © 1980)]  című műve embertani szempontból figyeli emberré válásunk folyamatát. Meg nem magyarázható módon a beszéd kialakulása Európa területén, közép Európában, esetleg a Földközi tenger keleti vidékén következett be. Európa lakóssága ebben az időben még majdnem teljes egészében szőke, kék szemű volt. Vérképük az Rh negativ csoportot képviselte.

Az európai nyelvek földrazi kialakulása című művében kifejtett elmélete következményeként az eddig Európa mostohagyermekeként kezelt magyarságban Európa műveltségalapító ősnépét ismeri fel. Szerinte az u.n. indoeurópai nyelvek igen későn alakultak ki Európában. Éppen ezért szókészletük 30 %-a nem indoeurópai eredetet mutat, s Európa korai térképein indoeurópai folyónevek nincsenek. Bennünket közelebbről a következő mondata érdekel: „....a görög nyelv tehát jelenlegi helyén Kr.e. 6500-ban, a kelta nyelv Kr.e. 3500-ban alakult ki Írországban. A magyar nyelv ősisége a Kárpátmedencében hasonlóképpen meglepő; úgy találom, hogy eredete a mezolitikumba vezet, a kőkorszakot megelőzve.” Továbbá: „Legalább is egy fontos pontnál a népvándorlás elmélete éppen a fordítottja az eddigi tételnek. Általában azt tartják, hogy az uráli magyarok a IX. században költöztek be a Kárpátmedencébe egy keleti területről. Én azt találom, hogy valamennyi uráli nyelvet beszélő csoport Magyarországból terjedt el, egy sokkal korábbi korban, az ellenkező irányba.” Kárpátmedencei jelenlétünket és magyar nyelvünket a mezolitikumba teszi.

Lázár István Kiált Patak Vára (Szépirodalmi Könyvkiadó Vállalat Budapest, 1974) tárgyalja, hogy hazánkban a Bodrogközben feltárt hatezer éves sírokban pihenők, s a ma ott élő szőke, kék szemű emberek Rh negativ vérképe egyöntetűen ugyan ezt mutatja.

Magyar Adorján ezernyi nyelvi, néprajzi, művelődéstörténeti adattal támasztja alá kárpátmedencei ősiségünket, s a magyarságban Európa műveltségadó ősnépét látja. Kora hivatalos tudósai tételeit nem tudták megcáfolni, s ezért a szokott elhallgatás fegyverét használták ellene.

Gábor MiklósA Magyar Régészet Regényét” „Az ötvenezer éves ember” fejezetcímmel kezdi, viszont később már az érdi leletekkel kapcsolatban a következőket állapítja meg: „Amikor az ősember itt élt a völgyteknőben, akkor kezdődött az utólsó jégkorszak. Rendkívül érdekes időszak ez, i.e. 70.000 körül kezdődik a neandervölgyi ember kora. Művében viszont nem tér ki az itt talált csontvázak embertani adataira. Kvarcból, kavicsból pattintott, igen finom kidolgozású eszközei vannak; összesen 42 ilyen eszközt találtak. (Gábor Miklós A magyar régészet regénye, 10. old. Panoráma, 1965) 70.000 évesek az érdi és tatabányai vadásztelepek, ahol tervszerű vadászgazdaság folyt, 32 állatfaj képviseltette magát, ötvenezer állatcsont maradványt találtak. Lakótelepeiken már volt tűzhely.

Az Archæologiai Értesitő (91. 2,dst, 1964 Akadémiai Kiadó Budapest.) szerinti  békásmegyeri őstelep C14-es vizsgálata nem áll rendelkezésemre, de Európa műveltségtörténetének egyik legfontosabb állomása. Folytonos letelepülésének nyolc műveltségi réteg a tanúja a neolithikumtól a vaskorszakig. A lakógödörben nagyméretű szarvasagancs volt, egy kaptafa szerű ék, agancs fejsze, pattintott kőpenge, obszidián magkő, őrlőkő, hálónehezék, csiszolt csontból való ár és simító társaságában. Másutt kutyacsontváz és marhalapocka volt található. Edényeik piros és sárga díszítésűek. Egy füles korsón pontozott ék-minta, a bronzkori rétegben bütyökdíszes edények éppen úgy, mint az őskori rétegben is. Ezen díszítési mód a folyamatos ásatási rétegekben azonos műveltség életéről ad hírt az őskortól a vaskorszakig. Kezdeteink (Miskolci Bölcsész Egyesület kiadása) cimű írásom gondolatközlés fejezetében kitérek a bütyökdísz jellegzetes magyar voltára.

A békásmegyeri őstelepen talált tárgyak bizonyítéka szerint az itt lakók már ősi időkben ismerték, készítették és használták a földművelés eszközeit, s e mellett a halászat fejlett, hálós rendszerét is. Gabonájukat őrölték. Kaptafát használtak, kezük ügyében volt az ár, a simító, edényeket gyártottak. Szépérzékük tanúja, hogy edényeiket kagylómozaikkal, nyírfakéreg bevonattal díszítették. Asszonyaik szövőszék mellett álmodták meg mai szép szőtteseik, hímzéseik mintáját, melyek közül számos minta átmentette a kárpátmedencei őskor növény és állativlágának képét, s az ősi házak szerkezetét. (Magyar Adorján, Magyar építőizlés, Kráter kiadó 1990, 25. old.) Mindennapi társuk volt a kutya a legősibb idők óta. Faragott gerendadísz tanúsága szerint hegyes orrú és fülü, kuvasz-szerű kutya lehetett. Tágas mezőiken szarvasmarha legelt. A mai napig is milyen ismerős ez a kép!

A Kaposvári múzeum iratai között (A Somogy Megyei Múzeumok régészeti adattára, Draveczky-Sági-Takáts, Kiadta a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága Kaposvár, 1964. 1964.II. füzet) Somogy megyében hatvan hitelesitett, s négy, 1964-ben még nem hitelesitett kőkorszaki település van. Kaposvár az őskortól kezdve folyamatosan lakott terület.

Tomory gyűjtése (Kezdeteink):

KOR és LAKHELY

LAKÁS

HHASZN. TÁRGY

 

500.000 Vértesszöllős

barlang

tűzhely

kőtárgyak

70.000 Ohábaponor

barlang

kőszerszámok

70.000 Érd és Tata

barlang

tűzhely

kőszerszámok,

(42 fajta)

finom kidolgozás

36.000 Szeleti barlang 

barlang

tűzhely kürtővel

kőkitermelés,

szerszámok

30.900 Istállóskő

barlang

Kő és csontszerszámok

zeneszerszám(furulya)

30.000 Zemplén

bányászat

gyógyfürdő

18.600 Ságvár

lakógödör,

szarvasaggancs kapák

földfeletti házak

17.400 Ságvári telep

földfeletti házak

szarvasaggancs kapa

folytatása. É.Európa 
benépesítése 8.000 évvel később.

nyeles kőkés

női és állatszobrok

csontok mértani díszei

hús-szárítás

7.000 Gorzsa

falú, magtárak

kemence

nyeregtetős házak,falai

háziszentély,oltár,láda

vörös,sárga díszítéssel

polc,szövőszék,asztal

4,500 Tűzköves

letelepedett földművelő

megőrizték a korábbi kor

állattenyésztő nép

kéreg,fa,lopótök edényeit

5.000 Bodrogköz

mint fent

4.000 Dombóvár

folyamatos település

fejlett kerámia

Gábori Miklós a Tűzköves-i műveltséggel kapcsolatban a következőkre hivja fel a figyelmet: Edényeik között meg kell említeni a valódi lopótök-edényt, s annak agyag mását. Itt ismét szószerint idézem: „...természetes azonban az is, hogy a még régebbi idők óta használatban maradt, kéregből készült edényeknek, a vesszőből font, sásból kötött, fából faragott edényféléknek alakját is megőrizte a lakósságnak azon rétege, mely nem a déli bevándorlók, HANEM AZ ITTREKEDT ŐSLAKÓSSÁG LESZÁEMAZOTTJA VOLT.” A 4.500 évvel ezelőtt már ott élt lakósság tárgyi és szellemi műveltsége, — mely a fenti eszközök művészi készítője volt már akkor is — vajon hány ezer éves múltat tételez fel?

A Kárpátmedence magyar őslakói a legkorábbi időktől kezdve földművelő, letelepedett életet élő emberek. Alapszótáruk, nép- és Isten-neve, s ezek származékai — amint azt a gondolatközléssel kapcsolatos fejezetemben bemutattam — mind a földdel és földműveléssel kapcsolatosak. Rovásunk első betűje is első földművelő szerszámunknak, az ágnak alakját tükrözi, amint azt a mellékelt képen láthatjuk is.

Az Érd és Tata vidéki 70.000 éves őstelepen élő emberek már 42 fajta eszközt használtak. A 18.600 éves ságvári vadásztelepen már tömegével találhatjuk a szarvasagancs kapákat. Használtak nyeles kőkéseket, ismerték a hússzárítás módozatait.A békásmegyeri őstelep embere is használta nemcsak a földművelés alapszerszámát, az előbb említett szarvasagancs kapát, de aratta, „hegyezte”, begyűjtötte a gabonát, meg is őrölte, kemencéiben meg is sütötte madárlátta kenyerét. Ismerte a tervgazdálkodást, vadászterületeit soha nem merítette ki. Volt kaptafája, hálónehezéke. A békásmegyeri telep jó bizonyság arra, hogy a földművelés, halászat, vadászat egy időben használt tudomány. A 9.000 éves gorzsai település már a mai, modern élet kellékeivel rendelkezik: házaikban van asztal, polc, kéreg,- fa-, és agyagedények, szövőszék, láda, háziszentély, oltár.

Állataik között ott volt legősibb idők óta az ágas (szarvas), a kutya, a ló, a szarvasmarha, a kecske. Ősszótárának részei a méhészkedéssel kapcsolatos szavak: mezőin méhek gyűjtögették a mézet. Mágócson a nép „Isten aranyos madárkáinak” hívta nem is olyan régen a méheket,

Akinek kaptafája volt, volt csizmája is, különben ugyan miért is kellett volna neki a kaptafa? Történelmi időkben népünk viselete mindig megkülönböztetett fejlettséget árult el. Addig, amíg a görögök, rómaiak csak magukra csavart lepedőkben jártak, addig népünk különböző rokon törzsei nadrágban, csizmásan jelennek meg a törénelem színpadán. Amint az előzőkben láttuk, e divat kezdetét a békásmegyeri őstelep szolgáltatja.

Állandó kelléktáruk közé tartozott a tükör olyannyira, hogy amikor — bárhol a nagyvilágban — a halott mellett kerek tükröt találnak, biztosra vehető, hogy a népünkkel való rokonság egyéb kelléke is megtalálható. Ezek utódai a híres somogyi tükrösök. A tükör ősvallásunk egyik igen fontos jelképe, s lényege a testi-lelki szépség ápolásának fontos volta. A tükör a lélek jelképe, melyben Isten képe tükröződik.(Magyar Adorján, A lelkiismeret Aranytükre, 61. old.)

Móra Ferenc szerint gyöngyöket igen nagy mennyiségben használtak őseink: szinte lapátolni lehet őket némely sírban.

Asztalos Miklós is ugyancsak az ékszerek gazdagságáról beszél Erdély őstörténetével kapcsolatban. (Asztalos Miklós Történeti Erdély, 14. old. Kiaddó: Erdélyi Férfiak Egyesülete, 1936) Az ősi sirokban fegyver nem volt.

A világ legősibb, ismert kocsijáról ad hírt a Budakalászon kiásott agyag-kocsi, Kr.e. 1.900-ból. (The Dawn of Civilization, 331, 339 old. McGraw Hill Book Co. Inc., Edited by Prof. Stuart Piggott) A korai görög műveltséget megelőző időkben elnevezett Égei tengeri szigetek — Kios, Samos, Kos, Rhodos — gyűjtőneve Makaria, s vándortörzseink egyik első, Kárpátmedencén kívüli szálláshelye volt. Lakói harcos népek elől menekülni kényszerültek, s Egyiptom felé vették útjukat. Ez útvonalon számtalanszor találkozunk Magor nevével. A Biblosi Filo (Angelo MossaThe Palaces of Crete and their Builders, London, 1907) szerint a főniciaiak nagy tiszteletben részesítettek egy Mag nevű istent, akit a földművelés feltalálójaként tartottak számon, s aki — Lenormant szerint (Histoire Ancienne de L'Orient) — negyven földműveléssel kapcsolatos könyvet írt, s hagyott az utókorra.

Bugár-Mészáros Károly: (Körös-Sárréti Útikalauz, Általános információk. Építészeti emlékek a Körös-Sárrét vidékén. http://www.c3.hu/~kvte/ksar/epit.htm) az alföldi piramisokról számol be, melyek épitésének ideje megegyezik az első nagy egyiptomi piramisok épitési idejével.

Marjalaki Kiss Lajos (Történeti Tanulmányok Herman Ottó Múzeum Kiadása Miskolc, 1984) az Árpádok bejövetelét megelőző tömeges magyar földrajzi neveket gyűjtötte össze.

Tárihi Üngürüsz (A magyarok történelme. A II. Nagy Szittya Történelmi Kongresszus, Ohio, 1988) hun vándortörzsünk őshazába való visszatérését irja le: amikor Hunor Pannoniába érkezett csodálkozva látta, hogy ott velük egy nyelvet beszélő ősnépet talált. Számtalan vándorlás, csata leirásában régi társadalmakkal -- ezek között a trójaiakkal -- való kapcsolatainkat tárja fel.

Grandpierre Endre és Attila a magyarságban a világ műveltségalapitó ősnépét látta: „A Tarih-i-Üngürüsz Árpád-kor előtti magyar ősgesztánk részletes elemzésével egyikünk (GKE, 1979, 1990) bebizonyította, hogy a Csodaszarvas-mondakör a mágikus őskorból származik (lásd különösen id. mű, 67.-68. o). Hunor és Magor ikertestvérek voltak, s ezért úgy tűnhet, helyesebb hun-magyar népről beszélni. Azért látjuk mégis helyesebbnek a magyar, illetve magyar-hun népnév használatát, mert a Tárih-i-Üngürüsz őskori Csodaszarvas-mondájának legelején Magor neve Hunoré előtt szerepel, és ez azt jelzi, hogy a hun és magyar testvérnép közül a magyar az ősibb (GKE 1990, 17. és 40.-43. o.). A magyar nép és nevének folytonossága tehát legalábbis öt-tízezer évre, a vízözön koráig visszavezethető.” „...A mágusok mag-népe, a királyság és a magyarság térbeli és időbeli határai jelzik, amit tanulmányunkban vázoltunk: a magyarság a királyi mágusok népe. “ (Királyi mágusok ősnépe: a magyar.)

Lukácsi Kristóf (A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakhelyei) Eredeti örmény őstörténeti munkákból gyűjtötte ki a népünkkel kapcsolatos részeket, melyek a hunok és magyarok között egyenlőségjelet vonnak (hunni sive hungari...).

Dr. Baráth Tibor (A magyar népek őstörténete. Somogyi Zoltán kiadása 1968) Hatalmas munkája számtalan írott, építészeti, népművészeti adattal bizonyítja, hogy tizezer évvel ezelőtt egész Európa magyar nyelvterület volt.

Botos László Hazatérés című, az Árpád Akadémia aranyérmét nyert, két nyelven megjelent műve kárpátmedencei őshonosságunk adatait vezeti le a legősibb koroktól a máig: „A magyarság nem messze Ázsiában vagy Mezopotámiában alakult ki, hanem a Körös kultúra területén, a világ egyik legősibb civilizációnak helyén, a messze távoli időben, sok évezreddel ezelőtt...” (VI. fejezet.)

Prof. Mario Alinei nyelvész kilenc tudományos intézet tisztelt tagja, számos könyv és több, mint 200 nyelvészeti cikk szerzője. Az etruszkokat a kárpátmedencei magyarságtól származtatja. Az Origini delle lingue d’Europe két kötetben megjelent könyve és a tárgyunkat képező Etrusco: Uno forma archaica di ungherese, magyar kiadásban Ősi kapocs, A magyar-etruszk nyelvrokonság című műve az eddig elfogadott nyelvészeti keretek újraértékelését segíti elő.

Michelangelo Naddeo olasz kutató több művében, hatalmas mennyiségű régészeti lelet képével igazolja a magyarság kárpátmedencei eredetét. Magyarországon több előadást tartott. Legutóbb egy vele folytatott hosszabb beszélgetést közölt a Magyar Demokrata, melyben a magyarok kárpátmedencei őshonossága mellett tör lándzsát.

Erdélyi Zsuzsanna (Hegyet hágék lőtöt lépék. Archaikus imádságok. Magvető kiadó 1976) Népi imádságaink legősibb emlékeinket ringatják, gyakran még az évszám feltüntetésével is. Tomory Zsuzsa Égen menő szép madár. A magyar ima cimű tanulmányában elemezi ezeket.

Berze Nagy János (Baranyai néphagyományok, Baranya megye kiadása 1940) ősműveltségünk tárházát adta át az utókornak.

Ipolyi Arnold (Magyar mythologia, Zajti Ferenc kiadása, III. kiadás 1929) Összehasonlitó történelmi és műveltségtörténeti munkája felöleli az u.n. „történelem előtti” korokat is, kárpátmedencei jelenlétünkkel.

Friedrich Klára és Szakács Gábor rovásirással kapcsolatos művei Kárpátmedence-i őshonosságunkat alapozzák meg. A  Kárpát-medence,  a  bosnyák  piramisok  és  glozel  jelrendszerének összehasonlítása című művükben a következőket mondják:

Röviden a Kárpát-medencei jelrendszerről: 1. Az ősi magyar rovásírás

Az ősi magyar rovásírás a Kárpát-medencében alakult ki. Eddig megtalált legrégebbi emlékei: a  Bajóti  Jankovich  barlang  pálcavégén talált jelek 15 - 20.000 éves bolygatatlan rétegből  származnak.  A  Tatárlakai Korong  jelei 7500-8200  évesek.  Ezen írásnak további  6-7000 éves emlékei kerültek elő Torma Zsófia (1831-1899) régésznő  ásatásain  az  erdélyi Tordos közelében.  A rovásírás emlékei fennmaradtak a történelmi Magyarország területén (lásd az 1920 előtti  térképeket)  köveken, templomok falain, csont, fa,  ezüst, aranytárgyakon, könyvekben.

A rovásírás emlékei bizonyítják a magyarság Kárpát-medencei eredetét ( lásd Friedrich Klára: Tatárlaka  titka- angol  nyelven is – Mystery of Tatárlaka,   web: www.magtudin.org )

A rovásírás a magyarok között ma is használatos, a történelmi Magyarország területén  legalább százezer ember használja a mindennapi életben. Szakács Gábor újságíró, rovásírás kutató pedig  10. éve szervez  versenyeket az ifjúság  9-18 éves korosztálya számára, amelyre általában  700 fő jelentkezik évente (jelen sorok irásakor).  A 15-20.000 éves jelrendszer tehát ma is tökéletesen használható, annál is inkább, mert a magyar nyelv  hangjait csak ezzel lehet tökéletesen lejegyezni, hiszen amikor a 10. században a magyaroknak át kellett térniük a latin betűs írásra, abban nyelvük 13 hangjára ( TY, GY, NY, SZ, ZS, CS, LY, J, K, Á, É, Ö, Ü)  nem volt jel.

Hernyák Gábor - az OÉÁ Vasércmű volt főgeológusa, a Rudapithecus csontmaradványok megtalálója, mely tényt a másik őslelet - az Anapithecus hernyáki - elnevezése őrzi is. (Cikkrészlet a www.google.com-ból átvéve.)

Tasnádi Kubacska András munkásságával kapcsolatos cikk megjelent a Fixpont 2007. áprilisi számában. Solymáron és környékén őslénykutatóként elsősorban az itteni barlangi kincsek feltárásából vette ki a részét. Az Ördöglyuk-barlangban többször is kutatott, a 20-as évek közepén éppúgy, mint 1943-ban... Jelentős kutatásokat végzett például az ősállatok megbetegedéseinek (!) témájában...(www.google.com)

*

Magyar Adorján Az ősműveltség cimű, 1080 oldalas művéből gyűjtöttem ki néhány vonatkozó irodalmat. Itt csupán a magyar ősnéppel és a jászokkal kapcsolatos néhány címet gyűjtöttem ki, de a jászokon kivül még 15 ősmagyar népi egység irodalma Az ősműveltségben található.

Európa az emberiség őshazája

Gustav Svantes: Geschichte der Uhrzeit

Hans Weinert: Stammensentwicklung der Menscheit und Erdgeschichte und Werden den Menschen (Braunschweig 1951)

Wilhelm M Meyer „Weltschöpfung” , „Weltuntergang”

Eickstedt művei

Meyers Lexicon

Cravezi Mondo Animale (Ősturáni faj őseurópában)

Isac Taylor (fentiek és Cölöplakók)

Dr. Winkler Henrik: a magyar alapfaj szőke.

Bél Mátyás 1735 Notitia Hungariae Novae historico geographica.  (A legmagyarabb vidék a Csallóköz, szőke, kékszemű lakossággal.)

Gáspár János Fajismeret, 1912 Karcag.

Gróf Hermann Keyserling Das Spectrum Europas (Heidelberg 1928) – (A hosszúfejűek az elszigetelt Angliában maradtak meg.)

Jászok

252-391 old.

Forum Jazigorum, Forum Philistinorum = Jászvásár a régi iratokban

Ethnographia 1931. 29. old. Jász területek: Ormánság, valamint a Porosz és Lengyelország közötti jazving, vagy jasko nép. A poroszországi német nyelv is „j”-ző, őket is elnémetesedett jászoknak kell sejtenünk.

Tacitus: germániai „osi” nép, mely pannoniai nyelven beszél. Uz, uzon = jász

Gyárfás István A jász-kunok története, Kecskemét, 1873. l. (283. old.) Kréta, valamint Libia jász terület. Kréta Kaftor név alatt szerepel, innen menekültek Libiába. Jeremiás 47:4

Hitzig: Urgeschichte und Mythologie der Philister. Leipzig 1845., 14. old.

Renan Ernest Geschichte des Volkes Israel, Berlin, 1844

Tacitus hist. V. Filiszteusokat Jud-nak his hivják.

Giovanni Lucio Fraguriense – Istrát az istrok lakták, fekete ruhát viseltek gyászként (Jász – gyász kapcs.)

Az Adria régi neve Ion tenger volt. A mai Zára neve régen Jadera, ill. Jasera, ettől délre Iassa, ill. l’Issa, innen űzik őket a görögök Palestinába, innen Argolis, Attica, s kis Ázsia nyugati partjánál telepedtek le. A helyben maradt besenyő és jász kézművesek munkája a hiressé vált görög művészet (Propylean: Kunstgeschichte – Kunst der alten Orienten 147. old.) Harcias népek, mint a görögök művészetet, munkát nem végeznek, erre képtelenek.

Kővári László Történelmi regék – Kolozsvár, 1857 Az ördögök végrontása c. rege a berlini múzeumban található neanderthaloid  ember-koponyához hasonló nép romlását irja le.

Kis Ázsia-i Jónia neve: Sinus Jassicus, vagy Sinus Issicus (Livius: Hist.)

Strabon: Attica hivatott Jónia és Jász néven is.

Gyárfás István: Jász-kunok története, l. 298 old. Ptolemaios Sabariába Jassius népet helyez.



IRODALOM

Ipolyi Arnold Magyar mythologia, Zajti Ferenc kiadása, III. kiadás, Budapest, 1929
Evan Hadingham Secrets of the Ice Age, Walker and Co. New York NY, 1979
Asztalos Miklós a Történeti Erdély A Történeti Erdély Kiadó, Erdélyi Férfiak Egyesülete 1936
Hungarian Genius Turán Printing and Bindery  Garfield NJ 1975
Tamaskó Ödön Zempléni hegység Bibliotheca kiadó Budapest, 1958
Erdész Sándor A Nyirség, Gondolat Könyvkiadó Budapest, 1974
Magyar Adorján Az ősműveltség Magyar Adorján Baráti Kör kiadása Budapest és a Magyar építőizlés, első kidás, Kráter Kiadó 1990
Dr. Szőke Sándor Dombóvár  Pátria Nyomda Budapest 1971
Sanudo XV. sz. térképe, Encyclopaedia Britannica, s Magyar Adorján Az ősműveltség, Budapest, 1995
Dr. Toronyi Etelka A kárpáti medence a kultúrák bölcsője és a magyarok őshazája, Argentina
Móra Ferenc A fele sem tudomány. Utazás a földalatti Magyarországon, Magvető Kiadó 1960
Botos László Hazatérés, az Árpád Akadémia aranyéremmel kitüntetett műve
Grover S. Krantz Climatic Races and Descent Groups (Christopher Publishing House North Quincy, Ma.,02171, 1980 és Geographical Development of European Languages, American University Studies, Peter Lang New York 1981
Gábor Miklós A magyar régészet regénye, Panoráma Budapest, 1965
The Dawn of Civilisation, McGraw Hill Book Co. Inc., Edited by Prof. Stuart Piggott, 221. old.
John Martin Crawford Kalevala, Robert Clarke and Co. Cincinnati OH. 1898
William Corliss Ancient Man – Handbook of Puzzling Artifacts, the Sourcebook Project Glen Arm MD.
Lázár István Kiált Patak vára Szépirodalmi Kiadó Vállalat Budapest, 1974
Draveczky-Sági-Takáts, A Somogy Megyei Múzeumok régészeti adattára, Kiadta a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága Kaposvár, 1964. 1964.II. füzet)
Bugár-Mészáros Károly: Körös-Sárréti Útikalauz, Általános információk. Építészeti emlékek a Körös-Sárrét vidékén. http://www.c3.hu/~kvte/ksar/epit.htm
Marjalaki Kiss Lajos Történeti Tanulmányok Herman Ottó Múzeum Kiadása Miskolc, 1984
John Dayton Metals, Minerals, Glazing and Man, Harraps, London 1978
Kodály Zoltán Visszatekintés, Zeneműkiadó Vállalat Budapest, 1964
Tomory Zsuzsa Kezdeteink, a Miskolci Bölcsész Egyesület kiadása Dr. Gyárfás Ágnes gondozásában.


Ajánlotta: Ballán Mária

Forrás: http://tomoryzsuzsa.weebly.com/336shazaacutenk-a-kaacuterpaacutetmedence.html


« Prev Next

A hozzászólások lehetősége 2023.11.03-án megszűnt.