HONLEÁNY Tankok által űzött leány, Ostromlott nép, szittya szív. Mag-hazában duzzad hiány, Ország-bölcső visszahív. Remény élteti a lelkét, Igaz fénye egyre nő. Zöld lomb ékesíti telkét, Szilárd hite mind a kő. Utastársa a tudomány, Zászlót bont a két keze. Szeretete dús adomány, Aki kapja, száll vele. Aranykornak sugarában, Szeme tükrén Óhaza. Zene csendül otthonában, USA földön szól szava. Szófonattal óvja lelkünk, Zúdít ártókra tüzet. Imával védi az elvünk, Rossz szellemnek megfizet. Oromra hág s fel a hegyre, Magaslatról felénk int. Osztó ostorpattintással, Távolodván csókot hint. 2014. Kikelet – Böjtmás hava Március 14.	EMESE LÁNYA Tolna vidék puha fészke, Otthona az ősi múlt. Magyar Lélek legfőbb kincse, Odaadón érte nyúlt. Remény táplálja az éltét, Ypszilon rejti titkát, Zöld tavaszok arany fényét, Szarvasok szavát isszák. Ujjong a föld Erdély táján, Zengő patak fényre lel. Sorsfonala termő ágán, Alkony tündér énekel. Adorjánnal a magyar szó, Szakavatott doktora. Zászlóvivő, irányadó, Utódoknak mentora. Szép szemei ezüst tóban, Zafír hűség ékköve. Imádságos Isten-szóban, Ragyog égi fényköre. Oldott kévét kötöz keze, Magot nevel a karja, Ontja szeretetét szíve, Tollát szó ere szabja. 2014. Kikelet – Böjtmás hava Március 07.
Tengerár Kagylóhéjban ringott pólyám. Vadvizeken siklott pályám. Megsérült az erős testem s tengerárba' majd' elvesztem. Kagyló házam rejti nagy víz. Melynek mélyén ezernyi íz. Hová fény csak szűrve hatol, az erős hal gyengét rabol. Létem határolja tenger. Itt is tapos a pénzhenger. És az áramlatnak árja, mi otthonom tolja, rántja. Támadnak a paraziták, vízi szörnyek, haramiák. Szervetlen, holt anyag lények, ingerlik a lelki énem. Háborgó víz, de haragos! Sötét színe be' zavaros. Páncélhéjban nyugtom nincsen, Istenben a reménységem. Tőle kaptam igaz gyöngyöm. Csiszolt hitem féltve őrzőm. S ha IGÉIT megérlelem, szeretetét kiérdemlem. * Üdvösségünknek a titka, hogy a szennyár, szemünk nyissa. Bűn mélyétől elrettenjünk s keresztútón mennybe menjünk. 2014. augusztus 20. Szent István napján	Az öreg Halász és a tenger Nagy vizeken vadász Halász. Van szorgalma, adu ásza, kitartása és ereje, hogy a halat kihalássza. Már rég azon gondolkodik, hogy hálóját jól kivesse, és a kedvenc halát mérve, az átlaggal összevesse. Úgy tűnik, nem remeg keze s hiteles a koros mérleg. Tisztességes okfejtéssel igaz embert még nem sért meg! Csak a színes tintahalat, ki úgy élezi a viszályt, hogy idegen cápahadban követi a jelölt irányt. Megtévesztve emberhalászt, ki ostromolja a tengert, aki halban jelképet lát és abban egy másik embert. Van közöttünk tiszta lelkű, ki jogosult aranyhalra? Ilyen ritka, csoda példány, sosem vetül száraz partra. A népmesében élő lény a csalit sóváran lesi, s ha egyszer mégis ráharap, a halászt is foglyul ejti. Róka fogta csuka képlet, avagy csuka fogta róka, Pannón-tóban folytatódik az össznépi játék-móka.. Font hálóban vergődünk mind, s csendben várunk egy jobb korra, a menekvés útját lesve, szomjazunk a tiszta szóra. S mint a kagyló igaz gyönggyel, úgy szívünk reménnyel telve, józan észben bizakodva, figyelünk egy égi jelre! 2014. Újkenyér – Kisasszony hava augusztus 3.
SEGÍTSÉG! Tiltólistán vagy, Petőfi! Neved félve mondják. A szabadság templomát most Százféleképp rontják. Segítsél! Segítsél! Hazavárunk, Szívünk véd! Mélyen hallgat a média, Bezárják a lelked, Hazugsággal, nyelvrontással Elnémítják nyelved. Segítsél! Segítsél! Hazavárunk, Lelkünk véd! Nekik nem kell tisztes múltad, Szóvirágos kerted. Sem tények a halálodról, Hogy nyugtod ne leljed. Segítsél! Segítsél! Hazavárunk, Szavunk véd! Te, akinek az igazság Szóeledele volt, Pennahegyén az Apostol Szabadság lelke szólt. Segítsél! Segítsél! Hazavárunk, Hitünk él! Magas berkekben is látják, A hatalmas veszélyt. Ezért nem hagyják, hogy hozzánk Szent nyelveddel beszélj. Segítsél! Segítsél! Hazavárunk, Bennünk égsz! Nem engedik, hogy hamvaid Itthon eltemessük. Neheztelnek, ha szellemed Méltón ünnepeljük. Segítsél! Segítsél! Hazavárunk, Bennünk élsz! 2014. Jégbontó Böjtelő hava Február 16.	1914. 07. 28. Kopogtat a rém rút arca szürke fém orra szúr horgos teste hullafoltos szeme haragos cikázó zavaros bűzleheletű ezer csápján tetű született rusnya több százéves fruska nyitva a szája vér tapad reája átkot szór ajka kapzsi mint egy szarka a teste pőre nyillik a nagy csőre emberhús étke halmozott a vétke mindent elnyelő máson élősködő hazug kis sunyi számára csak buli egy új háború szenvedő szomorú emberáradat mely hömpölyög s dagad Palesztinában Vértenger formában amint a halál új rendeket kaszál s hasznot úgy arat hogy remény sem marad s oda lesz minden gyermeked mely kincsed élhető jövőd földbölcsőd szemfedőd. Jő a pénzkirály Feszül nő a viszály s dörren a fegyver égből hull a vegyszer s agyadban Moszad kutat mely nem moszat egy idegen lény negatív televény lelked is ölő gerinced megtörő profin szervezett globál kémszervezet. Ébredj tudatra találj az utadra! Mert jelek intnek; keresztre feszítnek! ! 2014. 07. 28.
Új idők parancsolata Legyen szilárd és erős a lelked s tudatod ha régmúltba mélyedve a jövőd kutatod az újvilág alapja a megszerzett tudás s az értéket teremtő tudáshasznosítás mely nem rombol de épít közösségi várat és a legkisebb sejtjét a családi házat légy azonos tudatú családdal nemzettel s a globális szörnyeteg így biztos nem nyel el ne kerüld az ütközést a védelmi harcot mert így válik értékké és fényessé arcod s ha lemondasz majd önként az önző énedről majd bátrabban álmodhatsz egy földi édenről hol bölcsességünk kútja Isten eredetű szebb jövőbe mutató aranyfény veretű a tanúságtevőket kitartóan kövesd a nemzetárulókat szavaddal is kövezd! 2014. Áldás – Szent Jakab hava Július 14.	Szivárványfa Eucalyptus deglupta, Nevét égi hídról kapta. Vedlik kérge, fénylik törzse, Áthatja egy belső béke. Ez a fa egy földi csoda, Nyújtózik az ága-boga. Karját ölelésre tárja, Levelébe napfény zárva. Különleges, mint a márvány. Fás szövetbe bújt fényzárvány. Élő, szerves, dús vegykonyha, Törzsén virul égi pompa. Lépdelj ágán, fel az égig! Utadat kísérje végig! Lélektűzzel rügyét bontsad, Szépségével szomjad oltsad! E földi lét oly sokszínű. Termő helyén csodás ízű. Szárnyalj józanul magasba, Jövőd tápláld a magodba! Mert hit által fogan jövőd S előd által nő az erőd. Lélekfényed néki adod S általa süt rád a napod. Légy nemzetünk termő ága, Virágkehely álma, vágya, Hogy a magyar sokasodjon, Értékekben gyarapodjon! Mert mit ér e földi élet, Ha végzeted az enyészet? Szivárványfényt nem ont magod, Ha életfád veszni hagyod. Ültess ily fát emlékparkba! A Kárpát-hont beragyogja. S azt harsogja minden szoros; E szép fa már itt is honos. * Tündér Ilonának éke, Élővízben áll két széle. Szivárványhíd: bába bukra, Földanyánknak földszalagja. 2014. Áldás – Szent Jakab hava Július 05.
Maradj velünk! (A még itthon lévőknek) Kárpát-magyar szép hazánkból, ne menj el, ne szaladj! Menekülni mindig van ok, arra is, hogy maradj! Itt értünk égő áldozat, ott csak szolga lehetsz. Nem üdvözítő változat. Vállad nyomja, kereszt. Maradj, amíg még menthetjük a magyar holnapot, mert végleg ellopják tőlünk, a Holdat s a Napot! S örök vendég lesz e tájon a zúzmarás, zord Tél. Hitet adjál, emeld fejét, annak, 'ki tőle fél! Mert sok ember rest s vakon jár, így elfedi a bajt. Légy hangos száj, éles szem, fül, 'ki meghallja a jajt! Zsizseg a sok demokrata torzított tanokat. Dúdolnak a nép fülébe hamis dallamokat. Nézd, a sok ál liberális miként gazdagodik s ország-világ népe előtt egyre vádaskodik! Nevetnek ők kajánul mind, éltető hiteden. Tűzparázsként égjenek majd szép anyanyelveden! E szellemi vad térerő rejtjeles otthonod. Erősítsen istenhited s tüzes ifjúkorod! Maradj velünk, védjük együtt Őseink Szent Honát! Vegyük vissza nemzetünknek ellopott vagyonát! A szülőföld majd visszahúz. Ha mész, nő a hiány. Meneküljön 'ki minket nyúz, A becstelen zsivány! Igazságnak eljön kora s a bűnre fény vetül. Ne ússzák meg a vétkesek tettük büntetlenül! Maradj, hogy a küldetésünk veled, teljes legyen! Ne hagyd, hogy egy gyilkos erő rajtad erőt vegyen! Hamarosan véget ér majd, e silány bohózat. Addig is a tudatunkban érjen be a Szózat! Békéscsaba, 2014.	A pénz dala Amint terjed a bűn s nő a szenny, Úgy úszik messze, földtől a menny. Szemed a pénzre meredten néz, Érte gyúl szíved s lendül a kéz. Róla szól versed s tüzes dalod. Oxigént vérbe, tőle kapod. Ringatja este puha ágyad, Gerjeszti folyvást buja vágyad. Átszabja a napod s az éjed, És hevíti lángoló kéjed. E kómában észre sem veszed, Hogy fogja és vezeti kezed. Táplálja és élteti sejted. Titkaid a fülébe rejted. Vakon bízva követed urad, Ki tervezi s kövezi utad. Furcsa e páros, rút ez a nász. Torzul az éned, bűzlik a máz. Elhal az ima, bántó e csend. Az arany hangja, izgatón cseng. A lelked a mocsokba ragad, És végleg elemészted magad. Parancsszavára átváltozol, Átkozott oltárán áldozol. Kamattűzben lángol az ország. Robotolsz, mint vadbarom jószág. Manipulált minden mutató, Hazug a pénzügyi kutató! Jólét forrása a pályázat. Szegény számára csak káprázat! Férges gyümölcs a korrupció, Vadhajtása az infláció.. Magánkézben a pénzügyi trend. Fél lábon áll e népnyúzó rend. A papírpénzed virtuális, Egy világválság aktuális.. Tévútra visz az ördögi tánc, Kattan a bilincs s csörren a lánc! A pokol bugyra elemésztő, A kilenc szintje lélekvesztő! * Ha csökken a bűn s elhal a szenny, Úgy kerül földhöz közel a menny. Távolból csendül isteni szó. Mennyei hangja hívogató.. 2014. Ígéret – Pünkösd hava Május 15.
Hétköznapi Trianon (Krónikás ének) (1920. június 04. – 2014. június 04.) Szent Korona földre rátekint Pilátus. Döntött már felettünk a titkos szenátus. Hazug váddal illet az illuminátus, Záporozik reánk százfelől halál tus'. Sejtjeinkbe maró új Mohács, Trianon. Kínzó vesszőfutás, rágalom Marathon. Létünket rothasztó háttér pénzhatalom, E földi világban, soha nincs nyugalom! Rugdos és megsebez a veszett Fenevad. Nyitott szája habzik, az éhe csuda nagy! Álmainkat élni, békében sosem hagy, Végleg elnyelni kész, az éhes, zsoldos had. Versailles-ban megnyílott alattunk a pokol. A nagy végromlásért magadat ne okold! Őseid hibáit okulásként sorold, Az ellenünk vétőt, méltóképp megtorold! Féligazság az, hogy sok volt a mi vétkünk. A mások földjére egyszer sem jött étkünk! Évezreden át, egy értékrendet védtünk, Jutalmul nyugattól, kifosztás lett bérünk.. Belzebub szellemét ellenünk idézték. Ördög vegykonyháján mérgüket kifőzték. S a keresztény pajzsot kilenc részre törték! Istennek haragját ők sohasem félték.. Döbbenten szemléljük a pusztulást, romot. E népirtó tettre, mi nem adtunk okot! Menekült számára nyújtunk életjogot, S a befogadottnak örökös hajlékot.. Áruló és hóhér, errefelé akad, Mikor gazda testen több gennyes seb fakad. S eladni hazáját a szomszédba szalad, A patás bélyege, rút lelkén megmarad! Termelő gyárakat alapig rombolnak, Magyar családokat nyomorba taszítnak. Megtartó erkölcsöt és hitet támadnak, Kegyetlen tettükkel nemzetet pusztítnak. Átkozott rontó pál, szabadkőművesek! Megcsonkításunkért Ti vagytok vétkesek! Eszmétek pusztító, mindenben tévesek! A Sátán fiai, lélekben férgesek. Trianon mocskai Brüsszelig bűzlenek. Ott is köpködnek, a nemzethez hűtlenek. A közéletből ők végleg eltűnjenek! Halmozott bűnükért, egyszer feleljenek! A versailles-i kígyó még ma is fojtogat. Tüzes láva feldob bűzös varangyokat. Verjétek sebesen a harci dobokat! Kongassátok folyton a vészharangokat! Egyre gyarapodik a kereszt stáció. Mélyül és szorul e gyászos reláció. Támogatott s tűrt lett az aberráció, Lassan erősödik a szegregáció! Alélt testtel fekszik csonkolt Hungária. Piszoktól, mocsoktól meg kell tisztulnia! Nemzetünk üdvéért, hitben újulnia! Mária népének fel kell támadnia! 2014. Ígéret – Pünkösd hava május-10.	A Magyar Nemzet hét parancsolata (Gróf Cegei Vass Albert intelmei nyomán) 1./ Tiszteld és szeresd a Teremtő Uradat, Hogy vezesse s óvja göröngyös utadat! Lásd a veszedelmet, állj fel önerőből, Intelmei nyomán gondoskodj jövődről! Bálványt, pénzt ne imádj, mert tévútra vezet! Ha keresztjét tartod, fogja majd a kezed. 2./ Az Úr ajándéka Szent Lelkéből fakad. Magyar mivoltodat, soha meg ne tagadd! Őrizzed, ápoljad s add át fiaidnak S a jövőt folytató dolgos lányaidnak! Ki népét elhagyja, az Urát tagadja. Nyomát sem lelik majd, kihal az írmagja. 3./ Ne gyűlöljed azt, ki más néphez tartozik, Ki más nyelven beszél, s másként gondolkodik! A gyűlölet méreg, mely öli a testet, Kárhozatba dönti s elveszti a lelket. Mert rokonod minden Isten-fia ember, Népek sokasága olyan, mint a tenger.. 4./ Szeress minden magyart, mert Ő is testvéred! Ha bajba kerülsz majd, segítségét kérjed! Segítsd és támogasd, mert közös a múltunk, A hazánk is egy volt, míg széjjel nem hulltunk. Magad ellen vétesz, ha testvéred csalod. Ha bánat könnyet vetsz, elvetél a magod. 5./ Ki bántja nemzeted, az téged is aláz. Figyelj a rontókra, legyél éber vadász! Nemzeted igazát védeni tisztséged, Ősi jussát óvni, szent kötelességed! Úgy lesztek erősek, ha egymást véditek, Ha EGYSÉG parancsát sohasem szegitek. ! 6./ Legyél becsületes, tisztességes, igaz! A gyenge számára erős támasz, vigasz. Ez minden nemzetnek erkölcsi talpköve, Jövő nemzedéknek biztos mentőöve. A bűn fellegvára darabokra bomlik, A Sötét hatalma fénytől összeomlik. 7./ Legyél bátor és hű magadhoz és máshoz, Mert ez vezet el a végső szabadsághoz! A hű nemzeteket az Úr megsegíti, Az igazság útján fájdalmuk enyhíti. Őrizd és tartsd meg a hét parancsolatot, S ősi országodat Tőle visszakapod! Lejegyezte: Bálint Miklós Bendegúz
Tízéves az Európai Uniós tagságunk! Jelmondatok Május 1-re Üres az ország perselye. Pusztuljon május elseje! Tízéves az új rabságunk, ezeréves a vakságunk! Bécsben tesznek a bukszánkra, álom marad a cukrászda. A munkás sírva fakad ma, hisz bére be van fagyasztva. Vörös manók hazudtatok. ezért lettetek gazdagok. Eszmét, gazdát cseréltetek, minket jól kiheréltetek. Hiába verjük a nyálunk, eladtátok minden gyárunk. Nép vagyonát lenyúltátok, fejeteken minden átok! Földjét félti Dózsa népe, idegennek jött rá éhe. Most nem kárpótlási jeggyel; lisszaboni ígérettel, kék farsangi álruhában, hűség-párti árulással, eladtátok Göteborgban, mint unt gúnyát, szatócsboltban! Mától árú tárgy a földünk, holnaptól majd éhen döglünk! Soha nincsen elég pénzünk, Simontól kell kölcsönt kérnünk? Anyaföldnek gyors védelmet, éhes szájnak jó élelmet! Világhírű lett Kishantos, traktor tapos a sírhanton. Kormányzott már eddig sok párt s felhalmoztak itt már sok kárt! S átkot szórt egy felekezet, nem Jézusi cselekedet! Virágzik a trafik mutyi, dugig tele minden dutyi.. Árokba fordult a kerék, UNIÓBÓL ENNYI, ELÉG! A gyermekünk még nem piált. Ám a léte illuminált! Hogy került e bűz közegbe, e nagy bűnszövetkezetbe? Ő még senkinek sem ártott, szeretne egy jobb világot, S ha majd dagad a perselye, éledjen május elseje! 2014.-04.-26. Bálint Miklós Bendegúz	Csali vers Orgonavirágok között, karcsú keszeg „termett". A furcsa hír szárnyra szökött s belengte a kertet. Valójában nem más, mint ponty, mely pondrónak bálna, kutya eledelnek kis konc, bolha, benne hálna. - Látomásra késztet e kép. - holtan függő jószág. - < Horgas kampó, melynek végén, fennakadt egy ország! > Csábító volt a pénz csali, a valuta kölcsön. Azóta a nevünk Pali, ördög, ürgét öntsön! Ők, szivattyús eljárással lohasztják a kedvünk. Mi, szolgai adózással tápláljuk a testük'. Nekik könnyű préda lettünk, átkuk reánk fújják. Kárpát-medencei létünk, ezer ponton fúrják. Mért kell mások tetteiért Golgotára mennünk? Mért hullatunk tengernyi vért? Mi, rosszat nem tettünk! Az őseik bűneiért Ők nem vezekelnek! Az ezernyi tévedésért sohasem felelnek! Mért van ez a kettős mérce? Kérdezheted halkan. - Hol van lelkünk puha fészke? Anyafölben s dalban! Arra kérlek jó testvérem, néma hal ne legyél! A hazádnak védelmében, botot kézbe vegyél! És ha jön majd az orvhalász, - önvédelmi jogod! - legyél résen, mint jó vadász s csapjon le a botod! Hamis eszme érdekében Ne legyél áldozat! Az utódod védelmében, kell a jobb változat! 2014. Szelek – Szent György hava Április 24.
Húsvéti fohász (Tomory Zsuzsának ajánlva) Szebb jövőnkért kérlek, Uram, Vágjál köztünk tiszta rendet! Hogy megleljük Igaz Utad S az értelmet újra, Benned. Vesd a szemed mag népedre, Mely útszélen hever holtan, Keltsd a lelkét új életre, Ne senyvedjen árván, szótlan! Ismerjen rá önmagára, Figyeljen a szépre, jóra! Tapadjon az ősforrásra És hallgasson a bölcs szódra! Mert Te vagy az Élet, Magad! E nemzet a teremtményed. Bűneitől szíved, hasad, Terhét hordod, súlyát méred. Magzatgyilkosok serege, Lecsapolta őserejét. Keresztfáknak bús erdeje, Elszívta az életnedvét. Hitet edző kemencédben, Aléltan fázik a magyar. Bölcső Kárpát-medencében, Első helyet már nem akar. Kezedben melengess minket, Hogy termő kalásszá váljunk! Adj lelkünknek örök kincset, Hogy előtted tisztán álljunk! Szereteted nagy véderő. Veled létünk, szent kötelék. Ajándékod élettermő, Adózatlan dús jövedék. Hordozzuk majd égi fényed, Miként utunk kijelölted, Hogy megtérjen minden lényed, Űzzük el a sötétséget! 2014. Szelek – Szent György hava Április 21. Húsvét hétfő	Kérdés és kérés Érted a megváltás tervét? Örömét, üdvét és terhét? Érzed Urunknak fájdalmát? Kínok szülte nagy hatalmát? Látod a koszorú fényét? Tövisek csillogó ékét? Szellemi lényeknek harcát? Gonosznak ujjongó arcát? Hallod az őrjöngő zenét? Elemek dühöngő hevét? Mária vészsikoly hangját? A Fiú, búcsúzó szavát? ? Áldjad, az áldó két kezét! Az üdvözítő vért, sebét! Szeretet által teremt Ő, Atyja a VILÁGTEREMTŐ. Ha szíved Jézusra talál, Bűn zsoldja nem lesz majd halál. Nem vergődsz többé a szennybe' Általa jutsz majd a Mennybe! Fogadd be Urunk Szent Lelkét! Ürítsd ki éltető kelyhét! Kérésed feléje szálljon! Ereje, erőddé váljon! ! 2014. Szelek - Szent György hava Április 18. Nagypéntek
Sziklaszó töredékek Sachsen térségében Magasság és mélység, ellentét szópárok. Imát sóhajtoznak, kőszikla oltárok. Mélybe nyúló zöld sík, hegyoldalban képtár. Nyugalmat bont gyors gyík, fa gyomrában kaptár. Kőorgona sípok, halkan süvítenek. Reszketnek elemek, s visszhangzanak hegyek. Alant tekeredik a föld érdarabja. Az éltető nedvét, ajándékba adja. Méltósággal suhan, a birodalmi sas. Köröz és ösztönöz; hogy teremtsél és hass! Az érzelmek húrján zeng s hullámzik a fény. Fennakadsz majd húrkán, ha rád talál egy Lény. Mily nagy a természet s mily kicsiny az ember! A képlet fordított; cseppben fürdő tenger. Egyik a másiknak teremtett szolgája, mert szeretet nélkül, közös golgotája. Hisz' avégett élünk, hogy szívvel szolgáljunk. Anyag s lelki létünk Istennek ajánljuk.. 2014. Szelek – Szent György hava Április 02. szerda	Ki a magyar? „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan." (Tamási Áron) Ős nyelvében él a magyar. Szép szólombja múltat takar. Ha ernyője alá állunk, lehet, hogy magyarrá válunk. Kit e nyelv gyökere éltet, rossz szellemtől ő nem félhet. Mert ez a nyelv Isten nyelve, szólj általa, énekelve! Szálljon felé kérő dalod! Mond, hogy védelmét akarod! Megérint majd a Szentlelke s kincset terem lelked telke. Ha megkérded ki a magyar? Az, ki másnak csak jót akar! Kinek fájdalom Trianon, nemzeti gyász, bús síralom. Tiszteli az Élet Urát. Megtartja az adott szavát. A Föld hátán sebet nem ejt, bűnös titkot sohasem rejt. Ki magzatát meg nem öli, az erejét így növeli. Ismerettel gyarapodik, mint a jó sejt, sokasodik. Aki őrzi a hagyományt, ápolja a dús hozományt, értékeink éli s óvja, Ő nemzetünk lélek-sója. Kinek szent imáink hallván, szíve dobban alélt ajkán. Így, a gondot tovafújva, boldogsággal telik újra.. Ki ha lát egy elesettet, nyújt egy marék szeretetet. Annak örömének fénye, lesz a világ üdvössége. Kiben az ős tudás titka, mely a múlt ablakát nyitja. Azon tekint tág jövőbe s áldást mond a temetőbe’. Aki magyar, nincs ellenünk. Nem roncsolja ép szellemünk. Nem mond reánk szitkot, rosszat, gondolatban sem kárhoztat. Megosztja velünk a hasznot. Nem lopja meg a parasztot. Megvédi a nemzet földjét s megszervezi szebb jövőjét.. Magyar nem tűri a zsiványt, ki csak növeli a hiányt. Ki jogát csak folyton monja, feladatát meg nem tudja.. Ám tiszteli azt, ki szépít. Ki nem romból, hanem épít. A bő kosárból nem csakvesz, javaiból bele is tesz. E nép tiszteli a másét s visszaveszi a magáét. Kitárja az emberségét s felvállalja küldetését. * Nem magyar, ki kapzsi s hitvány, jellemében romlott, silány, ki önmagát is megcsaló, az soraiba nem való! Aki Teremtőjét bántja, az önmagát is gyalázza. Taszít szellemvédő pajzsot s folytat mindig vesztes harcot. E nép nem csak faj s etnikum. A lelke egy nagy misztikum. Tiszta szellem eredetű, Isten-képmás fény-veretű. Hol a világ-törvény méhe, onnan ered az eszméje s abból fakad öntudata, megváltói feladata. Úgy lesz ismét majd nemzetté, népek számára mértékké, ha betölti küldetését s kiárasztja szeretetét. Hungária szép kalitka, a világot megújítja. Legyen a Szentlélek háza, mely a gonoszt leigázza! 2014. Szelek – Szent György hava Április 05.
Bevallom, hogy nem kedvellek. S kérdem magam, jól ismerlek? Szokásaid nekem fura, te lennél a világ ura? Addig nincsen semmi bajom, míg szabadon szállhat dalom. Ám, ha sérted magyar hitem, megkeménykedik a szívem. Beszélsz rólam annyi rosszat, arcpirító szennyet, hosszat. Vádad belém hasít mélyen: „Hun-magyarnak lenni szégyen?" Nem bírtam a terrort, önkényt, s új keresztény lettem, önként. Tiszteljed a döntésemet, becsüljed az érzésemet! Szép vidék a Közel-Kelet, ahonnan a néped, ered. A Júda föld Palesztina, története meg van írva. A pusztát lelő ősatyád, Sémnek fia, ő Ábrahám. A Szentföld néked Kánaán, ma, tárt karokkal vár reád. Héber szókat rejt a nyelved, azon szóljon minden elved! Általa éld meg nyugalmad, s építs lelki birodalmad! A sémita ős ősatya, két nemzetnek az ősatyja; izraeliták szabadok, s izmaeliták (a)rabok. Mózes a nagy gondolkodó, néped létét alapozó. Öt könyvben van lefektetve, a Teremtés története. E könyveknek neve Tóra, szívem megugrik e szóra, mely „gój" lelkemnek zavaros, a Te Istened haragos. Néped, általa támasztott, s nagy tettekre kiválasztott. Erős hitű, célratörő, hatalomért gaz cselszövő. Ám tovább ment a Genezis, az Úr tervez teveled is. Szent lelkében hű szövetként, hasson át az Újszövetség! Hisz fogoly voltál s száműzött, szülőföldedről elűzött, más hazában ázó-fázó, erkölcsüket meggyalázó Javaikkal pöffeszkedő, életsorssal kereskedő, lóti-futi vándorkufár, szírén hangú álhírfutár S lettél többször kitaszított, s mások által befogadott, Istenfélő, alázatos, köpenyt váltó, gyalázatos! Mi összetart faji érdek, pénzimádat, s ezer vétek. Kamat, szolgasori harács, az illatos mézeskalács. Jobbik éned együtt érző, gazdanéppel szíved vérző. Rosszabb részed gyűlölködő, a faji gőg lélekölő! Vagyunk Isten teremtménye, ígéretes reménysége. Egyikünk lent, másikunk fent, kést egymásra sohasem fent? Ha megtagadsz, megtagadlak, börtönt ácsolsz önmagadnak. Árnyékszélen nem nyíl virág, kirekeszt az egész világ! Az italod imaharmat. Nem lesz Hazánk zsidógyarmat! Visszavesszük a hatalmat, s elnyerjük a dús jutalmat! Kelt: 2015. az Ígéret - Pünkösd havának Május 06-ik napján. Egy kis átírás és bővítés..

 Az új Bálint Miklós Bendegúz: Versek mely az aradi tizenhármak verseivel kezdődnek ITT olvashatók: →