20220816
Last updateK, 24 máj. 2022 4pm

rovas logo

2022 július 05, kedd

Atilla Menny Fia

Szerző: PÉTERFAI JÁNOS ISTVÁN

I. NARU: ETELE SZÜLETÉSE - II. NARU: A TÁLTAS - III. NARU: MAYA ÁLMA - IV. NARU: UTAZÁS NYUGATRA - V. NARU WULFARRAL BARÁTSÁG - VI. NARU: RÉKA - VII. VILÁG NAGY CSATÁJA - VIII. ITÁLIA - CSICSI KIRÁLY - TOMURIS - MÉN - HAD 

I. NARU: ETELE SZÜLETÉSE'

 

Messze napkeleten, Bál Háza helyénél,

Bál-Ha városánál, csillagok fényénél,

Száraz nagy kőházban vajúdik egy asszony,

Anyai méhéből vajon ki származzon?

 

Bál-Ha nagy Bál-Háza, ősi város nagyon,

Magyar történésben nagy szerepe vagyon,

Baktria fő helye, ős Baktra név alatt,

Bak-Tér a Bak-Csillag, s húztak köré falat.

 

Bál a Nagy, Ragyogás, Fényes és Hatalmas,

Bél a nagy Napisten, mindig diadalmas,

Bál-Hában egy asszony, nagy, száraz kőházban,

Várta kicsiny fiát, hő szülésilázban.

 

Dehogy volt ott Maja, csak ezt híresztelték,

Udvara asszonyi ezt jól kieszelték,

En-Gadiba mentek Etelét megszülni,

Más nőt hagytak Bálhban, szülésre készülni.

 

Bálhban egy hű asszony vajúdott fiával,

En-Gadiban Maja pihent Atillával,

Vajon az égiek fent miként döntenek,

Milyen lesz az utód, a turuli gyerek?

 

 

Kisfiú, kisleány, jó legyen, vagy gonosz,

Szegények támola, vagy, ki inkább oroz?

Becsületes legyen, avagy hazudozó,

Családjára szégyent, avagy dicsfényt hozó?

 

 

Isten maga döntött, fiú legyen a sarj,

Ki világnak ura lenni nagyon akarj,

Isteni szerencse kísérjen utadon,

Hadad átgázoljon bárhol, bármely hadon.

 

Egy szegény jóasszony vajúdik nagy Bálhban,

Nagy a felfordulás a királyi házban,

Vajákos asszonyok, bábák és szülészek

Kis kisdedet várják, pátyolgatni készek.

 

Engadiban Maja, elbújva, titokban,

Megszüli gyermekét, egy palota-fokban,

Közben Bálha táján lejátsszák a szülést,

Új csillag fogadást, anyai készülést.

 

Engadi városa hunok kezén való,

Itt szül Maja asszony, ki keresztet valló,

Bálha vagy Engadi kisfiának háza?

En-Gadi városa fia szülővára.

 

Ethele, Atilla, Atyra születe,

Engadiban Maja kit méhéből vete,

Turulházi ifjú, Jézusházi bajnok,

Zendül sírásától a palota csarnok.

 

Orgyilkosok hada les a királynőre,

Esküt tesznek bőszen, titkos eskü kőre,

Megölnék kisfiát, hunok reménységét,

Ezért bújt el Maja, féltette épségét.

 

Kettős szülés zajlik hunok országában,

Ahol nagy városból csaknem százezer van,

Maja Engadiban megszülte Ethelét,

Hunok fényes népe legteljesebb delét.

 

Bál-Ha palotája más asszonyt rejteget,

Akinek kisfia nem hoz hunni delet,

Egyszerű jóasszony szülte ott kisfiát,

Aki fényre jőve hangosan felkiált.

 

Titokban és rejtve Délen szült meg Maja,

Egy mohos nagy házban alig volt kis zaja,

Itt volt a vajúdás, véle ezer nője,

A nagy eseményre véle készülője.

 

S akkor megszületik Etele, a gyermek,

Fényárba derülnek a királyi termek,

Kikiáltó harsog az éj mély csendjébe,

Tudja meg, kit illet, jókor, idejébe'.

 

Pajzsos, lándzsás őrök várfalon sétálnak,

A hatalmas hírre figyelve megállnak,

Új herceg született, talán trónörökös,

Nem tudni, a jövő rejtélyes és ködös.

 

II. NARU: A TÁLTAS

 

Gyorsan megy a híre, egy Tál-Tas érkezik,

A sok hun ifjúnak sok tan igérkezik,

Tudor ez a tál-tas, Bölcs-Úr a rangneve,

Megvilágítja őt a Napisten heve.

 

Tasnak jelentése Úr, nem kő ez a Tas,

Egy isten nevében Úr, ő a Tar-Hun-Tas,

Magas-Csillag-Úr ő, bölcsesség meg a Tál,

Asztalon leveses, Bölcs-Tornya Toron-Tál.

 

Tudor összegyűjti a kóbor ifjakat,

Tanulásra fogja a hun ifjú hadat,

Aetius is köztük, sok túsz és királyfi,

Akik közül nem egy olyan szájatáti.

 

Buda és Atilla megy sokat tanulni,

Értékes tudáshoz könnyű viszonyulni,

Rova Rov, a rovó, az írást tanulja,

Buda meg igyekszik, hogy őt felülmúlja.

 

Külön tanoda van az okos lányoknak,

Nem csak királylánynak, hanem nagyon soknak,

Harka és Brünhilda, Herra és kis Helke,

Külön osztályba jár, Helke talán Elke.

 

Budából Buddha lesz, vallási vezető,

Ez a tudományban nagyon magas tető,

Atilla vezér lesz, parancsolást tanul,

Nagyon odafigyel, nem ül ő hanyagul.

 

A tanulás mellett birkóznak is sokat,

Ellenfelek közül Atilla válogat,

Aetiust a földhöz néha odaveri,

Aetius Atillát bántani nem meri.

 

Céllövészet íjjal, legendák és mondák,

Festészet és rajzok, bizony nem is rondák,

Jön a sok tudomány, földrajz, történelem,

Számtan, zene, nyelvek, mennyi az őselem?

 

Így zajlik az élet hunok udvarában,

Tanul a sok ifjú a királyi házban,

Rendet is tanulnak, sokat gyakorolnak,

De egyik sem tudja, mit hoz majd a holnap?

 

 

III. NARU: MAYA ÁLMA

 

Egyszer Maya éjjel gyönyörű álmot lát,

Mély, nyugodt álmában lát egy ősi mondát,

Álma titokzatos, a jövőt mutatja,

Nem tudni, lesz-e majd igaz foganatja?

 

Jön egy csodás szarvas, keletről nyugatra,

Hun daliák mennek a csillogó vadra,

Ez a csudaszarvas, oldalán csillagok,

Szarván is csillagok, fénylő, izzó napok.

 

Mayóta-tengernél a szarvas eltűnik,

Mayóta mocsárnál a szarvas megszűnik,

Nem csillog az égen a szarvas oldala,

De sokáig hallik még a szarvas dala.

 

Hunalant, Hunaland széles nagy tájain

Csillagok csillognak a táj nagy fájain,

Magor is meg Hunor a szarvast üldözi,

Ám a szarvas égi, fenti csillagközi.

 

Lába levegőben, földet nem érinti,

Ami a két testvért megállásra inti,

Mayótáknak földjén lányokat találnak,

Akik megdermedve szinte kővé válnak.

 

Apjuk Du-Lo vezér, Nap-Ember a rangja,

Dulo vezér nagyúr, királyi a hangja,

Megkérik nagy Dulo lányainak kezét,

Egyik az amazét, másik az emezét.

 

Maya is meg Teya feleségül mennek,

Egy-egy népnek később ősanyjai lesznek,

Maya Magorhoz megy, Teya meg Hunorhoz,

Később sok csillagot szíve alatt hordoz.

 

Maya a szép álmot aztán elmeséli,

A mesélés közben szép álmát átéli,

Volt egy Teya ős is, és egy ősi Maya,

Sáraranyként csillog mindkettőjük haja.

 

 

IV. NARU: UTAZÁS NYUGATRA

 

Apja, Mundiukus, magához hívatta,

Amivel az anyját bizony megríkatta,

Ment nyugatra messze, hol apja táboroz,

Utána anyjának sok könnye záporoz.

 

Kétszáz hun vitézzel indult a nagy útnak,

Sebes vágtatásban a napok is futnak,

Tiszától indulva átkeltek a Dunán,

Azután sok folyón, szépen, egymás után.

 

Szikambriát látva nagyon csodálkozott,

Egykori nagyváros romossá változott,

Itt elhatározta, majd újjá építi,

Ahogy azt kell, kővel, márvánnyal szépíti.

 

Táltosi osztálya vele volt egy szálig,

Mind a jóbarátja, védte mindhalálig,

Negyven a testőre, többit is ismerte,

Mind a jóbarátja, egész táborszerte.

 

Pannonia e föld, sok kenyeret terem,

Nyelvük hunok nyelve, rokon az értelem,

Mentek délnyugatra, Pelso tóhoz értek,

Amely tóban a hal méretlen temérdek.

 

Van ott egy félsziget, élő hangnak helye,

Északra domborul Bakon nagy erdeje,

Ti-Hang az Élő-Hang, ha kurjantasz nagyot,

Hegytündér válaszol, s várja a válaszod.

 

Mentek napnyugatnak, több szigethez értek,

Élelmet a néptől ők sehol sem kértek,

A nép szeretetből adott nekik enni,

Nem kellett aranyért sehol ételt venni.

 

Pelso, nagy Bal-Aton, északra kiterjed,

Csobánc, Haláp, Gulács tündérét megnyerjed,

Kapsz sok finom halat, harcsát, pontyot, fogasd,

Halászlédhez halat csak e tóból hozasd.

 

Tovább lovagolva alföldre jutottak,

Rá-Ba Nap-Fiából ezer halat fogtak,

Aztán Arrabona várost érintették,

Majd Szkarabanciát hűségre intették.

 

Dunához kiérve Pison várát látták,

Magas várfalait ámulva csodálták,

Duna lehet Pison, az Éden folyója,

Ősi történetek titkos hordozója.

 

Pisonból, Dunából, nagy Danubiuszból

Négy nagy ág sorjázik, bőviben halhúsból,

Mondják, sok a tündér Csallóköz szigetén,

Lehet gondolkodni e nép őseredetén.

 

Éden első vize Pison nevezetű,

Utána jön Gihon, másképp Nílus nevű,

Boranuna mellett Tigris a negyedik,

Idiginna másképp, létét idők fedik.

 

Pisonnál a Duna négy részre ágazik,

A tizennegyedik itt állomásozik,

Igen, egy legió, Pisoneum várnál,

Éden kezdeténél, az ősi csodánál.

 

Poson lett a neve, volt egy nagyobb Éden,

Négy folyó öntözte azt is, szükségképpen,

Duna, Tisza mellett Dráva és a Száva,

Sok nemzetnek vize, csak sose légy báva.

 

Harmadik É-Den-ünk Háza-Istenünknek,

Nagy földre kiterjed, az Istentől függnek,

Egyiptom, Afrika, Mezopotámia,

Keletre, nyugatra, incsen ebben hiba.

 

Vindobona felé sebesen haladtak,

Pannon, s kelta falvak lassan elmaradtak,

Vindobona után, ahol sok a szőlő,

Pincék következnek, jó borral özönlő.

 

Enns és az Inn után laknak a jó rétik,

Raeticum lakói, nyelvünket nem értik,

Helvétek és bójok után jön egy hegység,

Nagy Fekete-erdő, benne jó népesség.

 

Tündérek laknak itt, erre e hír járja,

Eltévedt utazót sok tündérház várja,

Ám sok a troll, goblin, meg ork lakik erre,

Foghatsz is belőlük, vigyed elvitelre.

 

Rá-Ina folyóhoz értek nagy baj nélkül,

Szép folyónak vize zöldül, majd megkékül,

Mondják, nibelungok őrzik a szép völgyet,

Ung az, ungár, láthatsz erre sok szép hölgyet.

 

Átkeltek a Rajnán, Rá istennő vizén,

Alig dalolt halkan néhány vízi szirén,

Féltek a nyilaktól, csak csendben figyeltek,

Lélegzéshez kevés édesvizet nyeltek.

 

Végül megérkeztek hősi Bendegúzhoz,

Hunok táborába, nem tízhez, nem húszhoz,

Hatvanezer lovas építi táborát,

Közben megkóstolja Ráina jó borát.

 

Apja megölelte, megcsókolta fiát,

Üdvözli társait, aztán hátra kiált,

Ruga jöjj, nézz ide, találgass, ki van itt?

Mondhatsz angyalt, tündért, aztán pedig Atit!

Kérdezték, hogy vannak Maja és Imola,

Hunok szép delnői, egész nép támola?

Jól vannak, de Buda Buddha lett valóban,

Egynéhány hónapja, még a téli hóban.

 

Itt várost építünk, Keresztút a neve,

Hordja a köveket harmincezer teve,

Észak és dél mellett nyugat és a kelet

Adja főutcáit, meg a Strassburg nevet.

 

Hanem fiam, mostan Rugával kell menned,

Hosszú úton gazdag ismeretet venned,

Britek országába átkel egy nagy sereg,

Ahol a Napisten este elszendereg.

 

Vidd a csapatodat, Edekót, Onegészt,

Vidd a társaidat, akárhány száz merészt,

Nagy flotta gyűl össze, jó százezer lónak,

Kell sok tengerész is, a sok száz hajónak.

 

V. NARU WULFARRAL BARÁTSÁG

 

Nagy Északi-tenger bodros, kéklő vizén

Úszik ezer hajó, s vélük ezer szirén,

Britföldön kikötnek,partra fut sok gálya,

Várja őket a föld, brit ország lapálya.

 

A-Tila egy neve ősrégi Atura,

Ott szülte az anyja, más neve a Tura,

Tu-Ra a Nap-Ember, Ar-Tur Hegyek-Torja,

Tu-Rul a Naprúl jő, az űrt átugorja.

 

Itt a nép Artúrnak nevezte Atilát,

Vizek és csillagok bátor, hősi fiát,

Hatvanezer lovas rómait kereste,

De a római már elpucolt, a beste.

 

Előbb a seregek mentek Merciába,

Ahova nem mentek bizonnyal hiába,

Mindenért fizettek, mégpedig arannyal,

Nem is találkozni megrabolt alannyal.

 

A római futott, hajón elmenekült,

Britföldre harc után végre béke került,

Rugát és Atilát éltették a népek,

Mondtak a hunokra áldást, és sok szépet.

 

Excalibur, mondták Atilla kardjára,

Mit egy kőből vett ki, Isten Kardja mára,

Csak Atilla tudta a kőből kiszedni,

Azzal ment a harcba, győztescsatát venni.

 

Kent egy felkent király szépséges birtoka,

Messze napnyugatra szépség felső foka,

Welsz más ország neve, kymri a nép benne,

Ősi jó rokonság, mntha kimmer lenne.

 

Vannak itt belgák is, Caesar elől fütnak,

Eme szép országban vége van az útnak,

Nyugatra Írország, Fénis király népe,

Aki Nimrúd atya igaz vértestvére.

 

Cornwall egy hosszú szarv, tőle északra Welsz,

Ide jött sok belga, vélük most mit tervelsz?

Bél-Háza a Bel-Ga, egykori rokonunk,

Ha nékik is tetszik, vélük összefogunk.

 

Hírlik, itt Atlantisz tíz országa terült,

Rossz erkölcsű népnek semmi sem sikerült,

Tiszta erkölcsük volt, ami, hajh, megbomlott,

Így lett arany hajhász, zsákmányoló, romlott.

 

Vége a jégkornak, a tenger emelked,

Nincsen jó királynő, szárazföldi telked,

Atlantiszban csakis nő ül a trónuson,

Tíz országa népe nincs már hova fusson.

 

Elönti a tenger a gyönyörű várost,

Hatalmas tornyait, az éggel határost,

A nép elmenekül, ki a szárazföldre,

Vissza sem pillantva tornyukra, a dőltre.

 

Van egy másik város, a neve Avalon,

Talán ott is a víz átömlik a falon,

Eltűnt, nem találni, jó tündérnép lakta,

Avalont az idő már rejtélybe rakta.

 

Arthur, jó Atilla, hegyek óriása,

Kardok, tőrök, nyilak, vas hegyek kovácsa,

Briton ország lordja, békének pásztora,

E szigetet járja, melynek nincsen pora.

 

Nagyon sok az erdő, zöld a szigetország,

Ezért nincsen benne szárazságtól kórság,

Ruga, avagy Roga, Camelotban székel,

Jóban akar lenni itt minden vidékkel.

 

Írország és Izland hozzá csatlakozik,

Hunban még egyetlen törzs sem csalatkozik,

Kaledónok, piktek, meg északi keltek

Hozzá ajándékot oly sokat cipeltek.

 

Készült Kerekasztal, éppen hun mintára,

Ez a feladat várt mostan Atillára,

Tíz hősi lovagot kellett választani,

Kerekasztal székén testvérré fogadni.

 

Hunoknál huszonnégy a trónszékek száma,

Huszonnégy a király, huszonnégy a dáma,

Brithonban elég lesz a huszonnégy fele,

Mivel jóval kisebb, áldás járul vele.

 

En-Gadi Isten-Ház, szülötte Atilla,

Atura országból, hol eszköz a villa,

Feladatot kapott, húzzon ki egy kardot,

Mely sziklába ékelt, hős kéz sosem tartott.

 

Atilla odamegy a molyhos sziklához,

Markolatát fogva kihúzza magához,

Ez az Excalibur, Isten Kardja párja,

Isten Kardja messze Napkeleten várja.

 

Ki e kardot fogja, lesz legyőzhetetlen,

Mindenki behódol, bár sokan kelletlen,

Megveri Mordredet a Camlan folyónál,

Kit hun nyílzápor ér a vízitatónál.

 

Kerekasztal körül első szék Rugáé,

Második szék pedig ifjú Atilláé,

Lancelot, Gawain, Percival, Lohengrin,

Mindegyik jó lovag ámuldozik Tengrin.

 

 

Ten nagy hun főisten, Tenger másik neve,

Dingir, égi csillag, fény, mint Napnak heve,

Isten, fő hatalmú, ki világot teremt,

Uralja a Mindent, jövőt és a jelent.

 

Iwain és Keu, Ither jó lovagok,

Galahad, Lancelot fia, a fő nagyok,

Talán még Trisztán is ott ül az asztalnál,

Hacsak épp nem harcol a Hadrián-falnál.

 

Atilla zászlaján a szent Sólyom maga,

Alighanem, mint a Szent Léleknek laka,

Ruga vörös sárkányt hímeztet selyemre,

Fehér-zöld mezőben áldást hoz fejemre.

 

Camelotba lovas, Beowulf érkezik,

Ahol éppen véres csata igérkezik,

Artura Badonnál nagy győzelmet arat,

Ellenségek közül sok a mezőn marad.

 

Beowulf Rugához intézte beszédét,

Jöjjön el északra, lássa világ végét,

Fenn a gótok népe ellene támadott,

Hamis híresztelés a svédekre hatott.

 

Mivel a hunokkal mi testvérek vagyunk,

Adjál egy sereget, erős legyen hadunk,

Avagy jöjj el velem Skandináviába,

Akkor elmondhatom, nem jöttem hiába.

 

Wulfar Atillának jó kebelbarátja,

Aki Beowulfot hetek óta várja,

Ő a trónörökös, ármánnyal támadták,

Brithonba menekült, szeretve fogadták.

 

Északon Thursónál ők hajókra szálltak,

Kicsit várakoztak, jó időre vártak,

Wulfar és Beowulf segítséget kapott,

Gautoknak aztán vereséget adott.

 

Oslót alapíták, Sok-Ember a neve,

Ezért is hun nyelvű, vikingek kelleme,

Nagy győzelem után hunok visszatértek,

Északi-tengernél szép dánföldre léptek.

 

VI. NARU: RÉKA

 

Történt, Ruga meghalt, Atilla lett az úr,

Fénylett a Napisten, az ég színe azúr,

Buda, aki Buddha, öccsét támogatta,

Atilla szavához övét hozzáadta.

 

Tárgyaltak Bizánccal, az aljaskodóval,

Megintették őket duplányi adóval,

Hétszáz tálentumot kellett kifizetni,

Aranyban, Bizáncnak most lehet nevetni.

 

Hunok lázítását be kellett fejezni,

Szerződés szövegét lehet elemezni,

Mama és Ata Kám fiait átadták,

A két szökött urat ott keresztre vonták.

 

Hun nyelven hun betűk, rovás annak neve,

Nagyon ősi írás, királyi eleve,

Minden írás anyja, mely a bolygón vagyon,

Írás ősiségét ne hallgassák agyon!

 

Rova Rov társai mindent följegyeznek,

Értékes mondákat arany lapra tesznek,

Turulház könyvtára értékes és ritka,

Benne az emberek sok ezernyi titka.

 

Atilla, mint király, gyakran intézkedik,

Királyi hadával bátran vitézkedik,

Ha hír jő, nagy gond van, már nyeregbe pattan,

Haragja rettentő, a vétkesen csattan.

 

Rova Rov keleten küzdött seregével,

Küzdött még a fenkölt kltészet egével,

Balladát és mondát írt rímekbe szedve,

Máskor csatát vívott, küzdött, mint a medve.

 

Buda, ki Fénylő Nap, megvilágosodott,

Buddha lett belőle, ahogy korosodott,

Bölcselet tudója, tudók ismerője,

Háborút kerüli, titkok ismerője.

 

Indiából jöttek jógik, művelt árják,

Akik a tanítást bölcs Budától várják,

Táltos az erkölcsnek igaz, felkent papja,

Tisztaság, s tisztesség erkölcsük alapja.

 

Bárki lehet táltos, hogy ha megnemesül,

Isteni titkokra lelke érdemesül,

Szegényt oltalmazó, alázatos szolga,

Isten imádója, ami legfőbb dolga.

 

Jógik a test fölött tudnak uralkodni,

Ismerik, miként kell tisztításba fogni,

Tudatot és lelket ha tisztára mossák,

Egészséges a test, nem is kell orvosság.

 

Theutatesz isten egyiptomi Thauth,

Germánul Tuisto, égen vezet az út,

Tatun nemzetségben az ő neve Theuth,

Manapság a neve égben futó Tejút.

 

Táltosok rendjében Bölcs-Urak a tudók,

Hatalmas tudósok, nem oly ámokfutók,

Bűvösök, bájolók, iralók és boncok,

Orvosok, rovalók, mágik, garaboncok.

 

Atilla a nőkkel gondosan törődik,

Felesége előtt lehajol a földig,

Réka a feleség, fiainak anyja,

Fiak a Turulház szent nagy talapzatja.

 

 

Van négy lánytestvére, mind királyhoz mentek,

Mind a négy lánytestvér királynévé lettek,

Herra Dietrich neje, Harka "föld áldása",

Brünhilda olyan szép, szinte a Nap mása.

 

Helche, avagy Elke, északon ment nőül,

Lakodalmat csapta, ahol sok vendég ül,

Híres a Turulház, szépek a lányai,

Akik a világnak legszebb virágai.

 

Fiai hős Elek, Első Ék,ki szerény,

Azután Dengizik, harcos a harc terén,

Dingirfi, csillagfi, a harmadik Ernák,

Első az örökös, Elek, aki Ellák.

 

Emnetzur, Ultzindur, s Giesm a hatodik,

Jó fiak, lelkükben jóság lopakodik,

Édesanyjuk Réka, Napkának családja,

Turulház alapja, gazdag családfája.

 

Sok a szövetséges, nagy a birodalom,

Benne ezer város, vár és sok hatalom,

Akacir Kuridák fellázad ellenük,

Elek és Onegész majd leszámol velük.

 

Krimhilda álmodja, aki felesége,

Hunok solymát sasok üldözik az égre,

Milyen álom,Hilda? Római sas, nahát!

Rómainak mondok hamar jóéjszakát!

 

Szorozgok lázadnak, de leverik őket,

A nép üdvözöli a hadba menőket,

Edekó, Oresztesz, Szkotta hun vezetők,

Esla, Laudarik, Berik dárdát vetők.

 

Neurok, basztarnák, kárpok, turcilingek,

Rusz-alánok, jászok, a hűséges szkírek,

Vidivárik, észek, csúdok és más népek,

Mind hozzá tartozik, amint a varégek.

 

Ennyi néppel nehéz igazságos lenni,

Ilyen sok nemzetet igazul vezetni,

Atillára nincsen panasz, neheztelés,

Nagy a becsülete, tiszte nem is kevés

 

VII. VILÁG NAGY CSATÁJA

 

Aetius, a barát, ellenséggé válva,

Galliába hívja, nagy csatával várva,

Atilla felvonul, hatvan a teménje,

Sok a fiatalja, és kevés a vénje.

 

San-Gu, mint Ég-Fia, ő a nagy fővezér,

Egész seregével a Rajnához elér,

Keresztút városnál harminc teménjével

Délre fordul lassan, több sereg fejével.

 

Él-Éke elvonul, Katar is vele megy,

Kur-Szikkal elvonul százezer lándzyahegy,

Hanem délre halad Atilla nagy hada,

Három hadserege csak délre támada.

 

Mauriacumnál, mezőn foglal állást,

Hol letáborozik, sátrakban vesz szállást,

A mezőn harcrendben felvonul serege,

Sok páncélos harcos, erről szól sok rege.

 

Jobb szárnyon szarmaták, velük masszagéták,

Kárpok harcvonala, azután basztarnák,

Germánok, herulok, szkírek, langobárdok,

Burgundok és frankok, markomannok, quádok.

 

Középen Atilla csillogó hun hada,

Turul zászlók alatt rohanva árada,

Bal szárnyon Amálok, germán Theodemir,

Valamir gótjai, és a nagy Videmir.

 

Szembenáll a nyugat roppant nagy sorfala,

Jobb szárnyon nyugati gótok arcvonala,

Theoderik király, Thorismund a fia,

Gótok pajzsfalának helyt kell most állnia.

 

Középen Sangi Bán alán csapatai,

Frankok és burgundok páncélos hadai,

Bal szárnyon Aetius legiói állnak,

Akik szarmatákra, germánokra várnak.

 

Gepida Ardarich Theoderikre ront,

Hatalmas öldöklés, ott mindenki vért ont,

Theoderik véged, estig tart a csta,

Minden had verekszik, este elfárada.

 

Thorismund elvonul, viszi édesapját,

Látja ezt Aetius, veszi a kalapját,

Menekül a nyugat óriás serege,

Alán is, meg kelta, meg germánok vele.

 

Ám megjő Eleknek pihent tíz teménje,

Aetiust kergeti, majd Lyonhoz érve,

Szétveri Aetiust, a római semmi,

Nem tud már rabolni, rabszolgákat venni.

 

Katar, másként Kádár, másik tíz teménje

Nyugati gótoknak hada után érve

Carcasonnak várát támadja erővel,

Nem tudja bevenni, nem bír sok védővel.

 

Világ nagy csatáját a hunok megnyerték,

Aetius seregét rettentőn megverték,

Ez történt valóban, ím, ez az igazság,

Győztes seregeknél volt is nagy vígasság!

 

Ekkor birodalma Indiáig terjed,

Ellenség ereje teljesen elernyed,

Sok a vérrokona, sok király barátja,

A sok barát király őt szívesen látja.

 

 

VIII. ITÁLIA

 

Hadúr vaskardjával következő évben,

Itáliába ment, hódít mindenképpen,

Aquileia várnál folyik egy nagy ostrom,

Ostromgépeivel amit ő oszt, az rom.

 

Elhagyják a várost a fiatal gólyák,

A város elvesztét gólyákkal okolják,

Látják ezt a hunok, nagy rohamra mennek,

A város védőin végül erőt vesznek.

 

Marcianus császár a hírre megretten,

Ravennát elhagyja, hogy Rómába menjen,

Közben halad a hun, városról városra,

Turul zászló kerül tornyokra, számosra.

 

Concordia után, északon haladva,

Atilla hada megy, győzelmet aratva,

Vicenza, Bergamo, Milánó, Verona,

Egykor etruszk vala, most a hunok hona.

 

Déli szárnyon hősi fiai haladnak,

Akik bátorságnak oly bőviben vannak,

Beveszik Mantovát, Cremonát és Pármát,

Ám de nem csinálnak sehol ebből lármát.

 

Imola városát ekkor alapítják,

Hun feleség a hölgy, Imolának hívják,

Hun feleség neve így marad fenn végül,

Mellyel sok más hun név végül kiegészül.

 

Ravennában székel püspök Mani-a-kus,

Aki a vallásban bizony mániákus,

Atilla elsöpri, keresztényt támogat,

Keresztény templomot szívesen látogat.

 

Szent Leó nagy pápa kérleli Atillát,

Legyen béke végre, s ne rontsa le Rómát,

Atilla Szent Leó szavát megfogadja,

Fejét Szent Leónak békéjére adja.

 

Marullus, a költő, istennek nevezte,

Felbőszült Atilla, majdnem fejét vette,

Marullus megijedt, kért is bocsánatot,

Visszavonta szavát, mutatott bánatot.

 

Milánóban festmény, római császárnak,

Két szkíta ranyat önt, és hálát várnak,

Atilla a trónon, két császár lábánál,

Íme, a hatalom dicső Atillánál.

 

Szent Geminianus Atillát nevezi,

Modena püspöke bátorságát veszi,

Büntető vezérnek, Isten ostorának,

Ami nem túl tetszik Atilla királynak.

 

Őse volt Kadosa, ennek fia Opos,

Aki feljegyezte, bizony nagyon okos,

Azutánjött Ete, kinek fia Szemén,

Aki nagy király volt egész föld kerekén,

 

Azután jött Torda, fia Mundiukus,

Hatalmas nagy vezér, ő a Világokos,

Az ő fia Buda, Atilla, a vezér,

Rova Rov, a hírük mindenhova elér.

 

Az utolsó császár fia Oresztesznek,

Romulus Augustulus, kit semmibe vesznek,

Azt is tudni illik, Severus, a pápa

Hun-hungár származék, híre megy a mába.

 

Csaba Atilla-fi, fia Ed, a Fiú,

Ed fia lesz Ugek, aki nem is hiú,

Ugeké Eleud, ki valóban Előd,

Tőle a nagy Idő egyre jobban telőd.

 

Volt egy lány, Ildikó, feleségül veszi,

Ezt a házasságot nagyon rosszul teszi,

Elvész az élete, elvész a hatalma,

Király nélkül marad a gömb országalma.

 

Atilla élete így történt, így esett,

Ebből megismertünk picinke részeket,

De majd mások jobban, bővebben megírják,

Életét, s az írást a közkézre adják.

 

CSICSI KIRÁLY

 

Csicsi király, napok napja,

Nagy hun nemzetségnek atyja,

Egyszer aztán arra gondol,

Minden házat ő lerombol,

Csicsijja meg babujja,

Cirógat a Nap ujja.

 

Elmegy gyorsan napnyugatra,

Lecsap néhány másik hadra,

Új fővárost épít várral,

Talas völgyben, sok tornyával,

Csicsijja meg babujja,

Cirógat a Nap ujja.

 

Ho-han-sa a fitestvére,

Felhígult már ősi vére,

Behódol a kínainak,

Nem hagy rangot fiainak,

Csicsijja meg babujja,

Cirógat a Nap ujja.

 

Csen-Tang vezér Csi-Csi után

Vágtat, gyorsan, nem is bután,

Beveszi a fővárosát,

Legyőzi ott sok lakosát,

Csicsijja meg babujja,

Cirógat a Nap ujja.

 

Ám a San-Gu elmenekült,

Teste elő sosem került,

Földalatti úton szökik,

Kínaiak nem üldözik,

Csicsijja meg babujja,

Cirógat a Nap ujja.

 

Okszu mellé megy a népe,

Oxus lesz a hun vidéke,

Bántani hunt sose merjed,

Csicsi lelke máig terjed,

Csicsijja meg babujja,

Cirógat a Nap ujja.

 

 

TOMURIS

 

Mondós, az énekes, a lantját pengeti,

Csaba lakomáján köpenyét lengeti,

Hallgasd meg, nagy király, egy hölgy történetét,

Ne fedje ősödnek tetteit a setét.

 

Volt egy király, Kürosz, perzsák ékessége,

Nagy volt a bősége, nem volt szűkössége,

Ám a vágya nagy volt, meg a szerencséje,

Sok ezer katona sereglett köréje.

 

Lüdországot, s Krőzust sikerrel megverte,

Babilont és Asszurt serege bevette,

Kis-Ázsia övé, de ő többet kíván,

Hatalomból akkor nagyon sokat bírván.

 

Vágy ébredt fel benne, az uralom dölyfe,

Tulajdona legyen masszageték földje,

Masszageták földje le legyen igázva,

Masszageta hadrend meg legyen tépázva.

 

Erős és hatalmas nép a masszagéta,

Messze, keleten él a héta nagy-héta,

Túl az Arax folyón, az Oxus partjain,

Zöld és erdős földek tágas vadonjain.

 

Matienosz népnek földjén az Aral-tó,

A hatalmas Oxus Aral-tóba tartó,

Csörgedezve halad, csobog kőről kőre,

Ez a széles Oxus, lassan megy előre.

 

Nagy Kaszpi-tengertől mesés napkeletre

Hatalmas sík nyúlik egyre keletebbre,

Ide vonul Kürosz roppant seregével,

Vetekszik a nagy ég végtelenségével.

 

Szpargapises a had alig harmadával,

Felvonul a síkra, félelmes hadával,

Kürosz sátrat állít, tele sok-sok borral,

Nem tudja a heta, Kürosz miket forral.

 

Megisszák a sok bort, a perzsa rátámad,

Megveri a hetát, porlik a heta had,

Szapár-Ga Szapár-Ház, a Pises elesik,

Vad perzsa harcosok a hős fejét veszik.

 

Tomuris, az anyja, sír, jajgat, fia holt,

Azután a tájon nagy némaság honolt,

Majd kürtök harsannak, felvonul a szkíta,

A héta hadsereg most nagy harcát vítta.

 

Muris, Napkirálynő, győzedelmeskedett,

Héta-szkíta sereg bőszen verekedett,

Szétverve a perzsa, Kürosz is megölve,

Haladt a héta had, gyorsan öldökölve.

 

Tomuris aranyat önt Kürosz bőrébe,

Igyad az aranyat, mondja örömébe',

Megbosszulta fiát, megnyugodott lelke,

Kürosz, a vérivó, a rabló leverve.

 

Csaba aranyat ad Mondósnak kezébe,

Nem szól bele Mondós jó történetébe,

Nagy hős hölgy Tomuris, Nap hölgye Tomuris,

Aki Hajnal-Forrás, de sosem volt muris.

 

 

MÉN

 

Mén a vezér seregével,

Ki elesik, Mennybe megy,

Mén a király Egyiptomban,

Ki megérti, annak kegy!

 

Men volt a Menny, több száz éve,

Aztán Meny lett, mára Menny,

Szent nyelvedet megmásítják,

Jó szó helyén mást ne kenj.

 

Jó halottunk mikor elment

Fel, a Mennybe távozott,

Aki tüzespokolba jut,

Annak lelke kárhozott.

 

Mén a lovak vezetője,

A Ló ménes emberi,

Kiskán kanca felesége,

Csikó kicsi gyereki.

 

Mente a mennyei kabát,

Díszes, tele gyémánttal,

Van rajta kő, smaragd, rubin,

Díszítve van acháttal.

 

Menniből van a Megy ige,

A Meggy csillog, s a Megye,

Megyer néped mennyei nép,

Ne hagyd, bárki elvegye.

 

Menyasszony a mennyei nő,

Ki hazulról elmene,

Szép ruhája bíborfehér,

Tisztán csillog szép szeme.

 

Menyét ad királyi bundát,

Csak a farka fekete,

Télen majdnem ezüstfehér,

Végzete a szőrzete.

 

Mennyi? A mennyei kérdés,

Hány? A rossznak igéje,

Mennyiséggel számolgass hát,

Ez a jó út bibéje.

 

Mét a Mehet, Mén igéből,

Innen van a Kecske-Mét,

Ha Ment a Menny, majd hálából

Halgass mennyei zenét.

 

Menni kell most jódolgomra,

Sorolhatnám napestig,

Minden szavunk csodákról szól,

Egünket szépre festik.

 

 

HAD

 

Annyit tudj, a király trónol,

Előtte megy a kus had,

Lehajolva tisztelegnek,

A kus had ott lekushad.

 

Romlik, belül is elrothad,

Ha szétrothaszt a rót had,

Tönkre megy az eszmeiség,

A rót had is szétrothad.

 

A Lo Ember, harcot kezdve,

Ami aztán lelohad,

Segítségül Ló Fők élén

Dübörög már a Ló Had.

 

Fákban a kor akkor tombol,

Ha emészti a kor had,

A kor Idő isten keze,

Az erdő is elkorhad.

 

Íme néhány titkos szavunk,

Ilyen a szent magyar nyelv,

Tudja ezt a manó, törpe,

Tündér, villő, s tündér elf.

 

Megnyitva 286 alkalommal
A rovat további cikkei: « Bálint Miklós LINK-gyűjteményei

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások