Alant küldöm életrajzom, sors-formázott lélek-arcom.
|
Anyaméhben megfogantam, s talán már ott megfogadtam, Hatvan lettem, megbuggyantam, s versírásra rákattantam. Amatőr még a tudásom, odébb van még elmúlásom. 2016. június 23. |
|
BÁLINT TIBOR GYULAMONOSTOR: VÉGGYULAVÁR OSTROMA 1566 ⇒ Bálint Miklós LINK-gyűjteményei ⇒
A letölthető verses akták PDF elérhetőségben
|
Világ ősnépe a magyar,
Istenkézben melengetett.
Nyelve, világ anyanyelve,
mely általa neveltetett.
Abban rejtett ősteremtés,
agysejtekben búvó emlék.
A jelenből visszafutó,
rendeződő Isten-egység.
Természet alkotta nyelve,
hangok által rendeltetett.
S magánhangzók dallamával
érzéseket kifejezett.
Rendszer által szabályozott,
s létrejövő hangváltozás.
Egyhangú szó, mely értelmes,
ám kezdeti szóalkotás.
A teremtés őstanúi
nyelvben hordozták a titkot,
melyet Te is megismerhetsz,
ám értelmét meg kell nyitnod!
A hangok ősjelentése,
kutatással megfejthető.
S jellé válásának útja,
a tudatba átmenthető.
Magyar nyelvünk a természet
hangalaki jelentése.
Legyen a mi feladatunk,
e képződmény elemzése!
Á hangban van az ámulat,
anyag lassú ébredése.
Kelő nap-fény áradása,
világosság térnyerése.
É hangja az élet hangja,
a G gőzerő, s gömbölyded.
Ég az Életnek bölcsője,
mely pormorzsákat gömbölyget.
Ég áldjon, az Isten áldjon,
aki magas menny-égben él!
Csillagtermő nagy kohóban
anyag fortyog, s lángolva ég.
Az I hang az igazságé,
melynek alapja az IGE.
Gonosz tőle megsemmisül,
mint a tűzön a venyige.
Az Ó hang a meglepődés
a teremtés csodálata.
A régi nagy alkotások
lenyűgöző káprázata.
Ő a nagy Ő, Isten neve,
lényünk mélyéből induló.
Teremtőre emlékező,
s tanításától tisztuló.
Magban szunnyad minden élet,
A hangban, az anyag hangja.
G-ben Élet melegsége,
a belsejét jövő lakja.
Minden egyed Isten része,
s a magyar magja nagy remény.
A Szentlelke hordozója,
erre lett ő „megteremt vény".
Hangjainknak eredete,
Istenünkhöz vezet minket,
mely a természetből lesett,
s merítgetett minden kincset.
Magyar nyelvi őstörzseink,
szerves nyelvalapunk része.
A teremtés ütemének,
fontos életösszegezése.
Beszélt nyelvünk ősidőben,
a Teremtő száján eredt.
Építkező, emelkedő,
szóvégeken raggal szegett.
„Egy nyelv van, és az a magyar!"
Szólt az atomtudós Teller.
S ez a bátor kijelentés,
meghökkentett minden embert.
Mások szerint is a magyar,
múltban fakadt ősrégi nyelv.
Az ókori nyelvépítmény,
magyar szógyökalapból kelt.
Ezek az új „leánynyelvek,"
össze-vissza dobva, hányva,
a fejlődés zöld útjától,
régen el lettek már zárva.
Ha a nyelvük forrásáról,
kellő ismeretük volna,
a fene nagy öntudatuk,
a tényektől meghajolna.
Jakob Grimm, a meseíró,
tudós emberként ezt mondta:
„A magyar nyelv szép, logikus!"
Szavát emígy tovább fonta:
„Szerkezete tökéletes,
s minden nyelvet felülmúl.
Tárolva a jelen, jövő,
s a köd által eltakart múlt.
Van Őbenne szabályosság,
összhang, lágyság és tömörség.
Világosság, titok, rejtély,
és dúsgazdag nagy örökség.
Az emberi értelemnek
különleges szóterméke.
A teremtő alkotásnak,
észlelt tökéletessége."
Anyanyelvünk emlékező,
s logikusan gondolkodó.
Szellem-testnek, s a léleknek,
szabadságról gondoskodó.
Az i, ü, é magánhangzók
igen rövid időközben,
s gyorsan rezgő hullámokként
mozognak a lágy légtérben.
Ezek igen magas hangok,
melyek figyelemfelkeltők.
Hideg, kék, és fehér színként
használják az írók, s költők.
Az e, ö, á, magánhangzók,
mint lusta víz hullámzanak,
s narancssárga meleg színként,
jó barátként megnyugtatnak.
Hangszálakon kelt zörejek
gyorsan rendeződnek szóban.
S gondolatok jelennek meg
értelem-dús mondatokban.
A sok hangalak betűkké,
s formázott jellé merednek.
Szavainkról azt is tudjuk,
hogy mely nyelvtörzsből erednek.
Írásunk volt; ősi rovás,
jobboldalról, balra menet.
A rótt jelek gyors ütemben
mozgatták a kezet, s szemet.
A nyelvtörzsek neve sorban,
számuk szerint van tizenöt.
Táplált szóval avar, kabar,
ismerős kun, jász, ős-török,
besenyő, körös, szemere,
kéz a kézben székely, s magyar,
hun, palóc, a furcsa szolim,
pannon, s a rejtélyes marmar.
A nyelvtörzsek hajtásain,
termő élet duzzad, rügyez.
A nyelvész, mint régész kutat,
s biztos talál, hiszen ügyes!
Van, aki e névsort kétli?
Álljon elő nyíltan, bátran,
s vitatkozzon pontról-pontra,
tudós Magyar Adorjánnal!
Védelmet kérünk e nyelvre,
s magyar népünkre oltalmat,
mert a mocsokáradattól
e nyelv velünk, együtt halhat!
Világöröksége legyen,
Édes Magyar Anyanyelvünk!
Egyetemes segítséget,
és megértést kell most lelnünk!
Videós hangos vers. Kattints a képre!
↓
Tomory Zsuzsa és Magyar Adorján munkái nyomán
írta: Bálint Miklós Bendegúz
2016. április 11.
|
|
Összegzés Sovány lett a bizonyítvány, Eltelt négy év helyben járás, A múlt árnyát dobjad sutba, A sikerhez nincsen recept, Ne szomorkodj, emeld fejed, Tégy számvetést és összegezz! Állj félre, vagy harcolj tovább, Súlya van az igaz szónak, Keresztény vagy, ne légy önző! 2018. 04. 09. Ui: Bedobtad a törülközőt,
|
|
Intelem Ne ülj velük egy asztalhoz, Őrizd meg a józanságod, Járd tovább a magyar utat, Ez most egy nagy erőpróba. Ha korpa közé keveredsz, Nemzet számára elveszel, Balra ármány, jobbra sárkány, B. M. B.
|
Hívogató Szentlélek-mag Jézus, Hajtás hajlatában Örüljünk egymásnak, Kerecseny ünnepén, 2017. Álom hava (december) 21.
|
|
Talpra magyar! Éljenek a márciusi ifjak! A MAGYAR SZABADSÁG SZENTJEI Tavasz
Ezernyolcszáznegyvennyolcban, Irinyi József, Nyáry Pál, Milyen ifjak, s milyen szépek, Nagy a jövés-menés kérem, Ám a dolgok libasorban Másítani nincs szándékom, S Pilvax kávéházban ifjak,
Száll a füst, s a lázas beszéd. Petőfi elsőként pattan, Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! – A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordtunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Felpezsdít a Nemzeti dal, S egyetemről egyetemre, S elhangzik a Tizenkét pont. Kívánjuk a szabad sajtót, Évenkénti gyűlést Pesten! Hű nemzeti őrsereget, Úrbéri viszony törlését, Az osztrák szolgáljon otthon! A rab mehessen szabadon! Legyen Unió Erdéllyel, Egy nyomda lefoglaltatott, Omlott fal, mely emeltetett, * Történetem ott folytatom, Táncsics végre kiszabadult, „Este légy a Nemzetiben, Katonának a Bánk bánja, Himnusz csendül, s száll a Szózat, Szól a Rákóczi induló, Másnap áll a Nemzetőrség, Batthyány és Kossuth Lajos *
|
Történeti alkotmány Boldogasszony országának, Alkotmányunk minta s érték, Úgy hívják, hogy történeti, Korona a felségeszme, Uralkodó és a rendek, Szent Korona van felettük, Ő a jog és törvény őre, Boldog s jámbor legyen lélek, Szabad ember nemzet tagja, Garantálva van a joga, Állam és a társadalom, Egy a Hon és honpolgára, Hűbérúr a Szent Korona, Az emberi faj esendő, Rendeletben elrendelve: „ Az én házam, az én váram", Őshonos az önkormányzat. Alapja: Önrendelkezés, Nézetek közt van eltérés, Rendek választják a nádort, (A nádori tisztség régen, Vármegyéknél megyésispán, Igen rangos tisztviselő, Ő áll megye sereg élén, Árpád korban keze alatt, Ám ahogy az idő haladt, Király választott főispánt, Ha választott jogot sértett, Ha akadnak rendeletek, Míg sérelmet meg nem oldják, Védőpajzs az Önkormányzat, Boldog élet csak ott terem, Így éltünk mi, hungarusok, Ily elveken épült Hazánk, E Hont sokan lebecsülték, Irigyei ármánykodtak, A Kárpát-hon Máriáé, * Velünk van e szerves folyam, Tovább kell az úton lépni, Lábunk alatt hever a múlt, 2017. Január 22. A magyar kultúra napjára
|
|
Igaz magyar rege /Madách Imre emlékezetére/ A Föld forog, az a dolga, Gyanús a szép, tehetséges, Ember embernek farkasa, Istent vádol, s csúszik-mászik, Nem értette küldetését, Ám, ha lelke Fényben lobog, S lesz majd egykor tökéletes, Ilyen a mi emberségünk, Kívánatos tisztán látni, Gond szüli a gondolatot, * Ami testnek a valóság, E költemény igaz rege, Csodaszarvassal vágtatás Boldogságtól dagad lélek, * Tejútfényben ragyog arcunk, Nimród király a Nagy Vadász, Orion a csillagképe, A Csodaszarvas-út nyomán, Felemelkedő lélekjel, Népünknek a csillagzata, A Pilisben összegyűlve, A Föld szíve Kárpát-haza, A szívkerék hajtóerő, Ikrek csillagképben Hunor, A Fénynemzés titkát Nyilas Hitvilágban él a táltos, Magyar ősvallás főpapja, Lélekgyógyász, tudós orvos, Az égitest gyorsan forog, Orion csillagkép földön, Ez a miénk, örökségünk! * A zöld erdő csendben szunnyad, A világ nyög, ordít, szenved, Utat hasít égi kardvas, Szügyén ragyog az ifjú Hold, Szőrét gyémántpor borítja, Ő, őseink Életfája, S mint sejtjei gyarapodnak, Megáll, hajol, hogy fényt egyen, * Figyelj ide, halld meg dalom, Világsíkon, völgyön, hegyen, Az Ősanyag szülőanyja, Tündér fonta életfonál, Népben fogant ősgondolat, * A mindenség vígan dalol, Végtelenben lebeg Isten, Tejútárban fürdik a Nap, Szellem, s anyag kézen fogva, Aranyos Nap, de magányos, Páratlan fenn a Napisten, Nászukból lett Hunor s Magor, Hunor, apjának sugara, Magor, atyja fogant magja, E regében nyílt szeretet, A két földi ikercsillag, * Eddig tart az igaz rege, Felkent tudós hölgyek, urak, Szakadt gyökerű a létük, Elfedik a magyar múltat, Védnek hamis elméletet, Rég időkből itt ragadtak, Fény nélkül e nép csak massza, Így lesz könnyen megosztható, * A Csallóköz Paradicsom, Az ásatási leletek, Magor itt egyenesedett, Több mint harmincezer éve, Bőséges a szaporulat, A távoli Ázsiában, Település; „villa-halom," E táj népe most a török, Ki itt marad, vadra vadász, A Kárpát-hon nekünk Haza, Az ujgurok rokonaink, Ott élőknek nagy a kínja, * Erdélyben van Tatárlaka, Korongon a csillagképek, E hétezer éves lelet, Torma Zsófia régésznő, Tudós volt Ő, örökéltű, Ha keresünk, s fényben látunk, Szinte hallod, dobog szíve, A távoli Babilonban, Hétezer éves nyelvemlék, A sumérok műveltsége, Van egy elfeledett Hazánk. Nimród király Kusnak fia, Hunor s Magor tőlük ered, Tigris - Eufrátesz mentén, Céljuk a múlt elfedése, Papiruszon rovás jelek, Éltünk egykor Egyiptomban, Fel van adva a nagy rejtvény. Üveghegyen innen és túl, Mert addig tart itt a léte, Ragyog rájuk Tejút-pálya Továbbszövik, mit megélnek, Hol népünknek eredete, Sokan mondják, mind csak mese, * Szellem-atyánk, örök Isten, E bukott angyal lázadó, Beszippant a bűvkörébe, Azt hiszed, hogy Te vagy Isten. * S felnőtt Róma; birodalom, A főemlős ember-állat, De Ember jön, a hűséges. Feszíttette Káin népe, Az ÉN, szabad akaratú. Harmadnapra feltámadott, Könnyű volt, mint a hélium. Velük maradt a Szentlélek, Fellobogott új reménység, Ahol nincs fény, ott sötétség, Jézus a Fény, az Igazság. Áldásosztó, Úrtól felkent, Ha bűneid látod s bánod, Sokan bizony nem értették, Ha gonosz mozgatja eszed, Ama naptól minden mécses, Atya, Fiú és Szentlélek, Magas csúcson kettős kereszt, Atya, Anya és a Gyermek, Véletlen az ősi jelkép? Ha tudatod más uralja, Nehéz tan a Szentháromság? Köttetett hát Újszövetség. Nem lesz végpusztulás léted, Kereszténység szép fogalom, Így született meg az Egyház, Krisztus követeit ölték, Ez az apostoli korszak, Ha minden tagolt, s tervezett, Háromszáznyolcvanban télen, Ahol pénz van, ott hatalom, Pápák közt volt bűnnel terhelt, Később lettek változások, Lett többféle felekezet, Sokaknak szűk lett az ösvény, Sok más vallás hamis, téves, Volt egy Pártus birodalom, Arámi volt anyanyelve, Jézus megtestesült Isten, * Áll még Róma, szennyben úszik, Kelet s Nyugat különbözött, Megnyilvánult a misztikum, Mani vallásalapító, Szemben állott két hatalmas, Ki volt romlott s ki erkölcsös, Intve lett a birodalom, Példát adott szeretetből, Fényben fürdött a hun király, Neve, mint víz hullámzása, Atilla, s testvére Buda, A szkíta–hun–magyar népség, Ősidőktől keresztények, * Ne gyötörjön minket kétely, Népünk szétszórt és megosztott, Ha kígyó fejére hágok, Tudd, hogy égi Hadak Útján, Amit a Fény, belénk plántál, * Kárpát-honban ős a magyar. Van e tájon erdő-mező, Itt van Úrtól eredete, Ősi sejtje, DNS-e, A jó magyar írás s beszéd, Ha a szókat szádra veszed, Népdaltárunk kincsesbánya, Ha ütemre perdül a láb, Ha szerelmi az érzület, Isten, Haza, Család, Egység, * Isten áldott Szent tenyerén, Hét törzs élén a hét vezér, Kilencszázhét, július négy, Megvédjük a közösségünk, Négy-öt napig dúlt a csata, E szép tájon nőtt több város, Máriának védelmébe, Szűz Máriát úgy szeretjük, A Vatikánhoz fordulás, Lett is ennek súlyos ára, Hiába volt sírás-rívás, Égből küldött Szent Korona, az államiság alanya, Büszkeségre lehet okod! Te vagy teljhatalom fője, Másik ellen egy sem léphet, Szent Korona ősi tanunk, Essen pár szó Szent Lászlóról, Velünk van a nagy szelleme, Ezerkétszázhuszonkettő, született az Aranybulla, Palást, jogar, országalma, Egy cél, akarat, cselekvés, Csonka húsz év, s jött a mongol, Volt ott kemény csihi-puhi, Majdnem kipusztult a nemzet, Szent királyainknak sora, * Kétszáztizenöt év múlva, Belgrád, Nándorfehérvárunk, Azóta is minden délbe' Emlékünkben Corvin Mátyás, Ő volt a nagy humanista, Hűbéri volt ez a korszak, Emlékezzünk Dózsa Györgyre, A népvezért megégették, Ezerötszázhuszonhatban, Ezt a megrendítő bukást, Fortunátus a kincstárnok, Élted ne bízd szerencsére, Aranyunkat eltüntették, Vannak ma is rontó erők, Ám akadt ott számos hiba, Vérző sebünk ezer akadt, Volt ott köztük sok szarházi, Idegennel mulattak tort, Vívtunk törökkel védharcot, Penna heggyel szurkált Bálint, Ezerötszázhatvannyolcban, törvényerőre emelték, Hányszor virult szabadságunk, Ezerhatszáz évnek nyarán, Hat év múlván, úgy nyárelőn, Erdély népe lábra állhat, A Bocskai-szabadságharc Marhapásztorokból lettek Uruk megnemesítette, Hazajött a Szent Korona, Ezerhatszázhetvennyolcban, Thököly Imre az élen, Felesége volt Ilona, Második Rákóczi Ferenc. A török ment, s maradt osztrák, Ha az önkény sérti elved, Bajban összefogás terem, Ezerhétszázhárom nyarán, Esze Tamás jobbágyait, Száműzetve Rodostóban, Adjunk hálát Rákóczinak, Ezernyolcszáznegyvennyolcban, S Pilvax kávéházban ifjak, „Talpra magyar, hí a haza! Buzdított a Nemzeti dal, S egyetemről egyetemre, S elhangzott a Tizenkét pont. Kívánjuk a szabad sajtót, Évenkénti gyűlést Pesten! Hű nemzeti őrsereget, Úrbéri viszony törlését, Az osztrák szolgáljon otthon! A rab mehessen szabadon! Legyen Unió Erdéllyel, Egy nyomda lefoglaltatott, Omlott fal, mely emeltetett, Táncsics gyorsan kiszabadult, A legnagyobb volt Széchenyi. Jellasics bán orvul támadt, Önvédelem volt a harcunk, Szabadságért folyt küzdelem, Összehívták a tanácsot, Windischgratz is megtámadott, Volt sok dicső hadjáratunk, Lélekben meg volt az egység, Hisz' az álnok Habsburg zsarnok, A hatalom nagyot botlott, E földi lét ura gonosz, Tizenhárom aranyalma. Szabadság volt az áldozat, A Batthyány örökmécses Szabadságunk Apostola, * Húsz év múlva kiegyezés. Készítettek sok marcipánt, S polgár kora jött a pénznek, Áldozata lettünk tannak, S jött a rózsás forradalom, A pusztító vértengerben, S mikor szűnt a román dúlás, Úrrá lett tengernyi bajon, Gyötört népét élesztette, Kelet felől vörös horda, Idegen volt ez a néptől, A nemzetet butították, Meghúztuk a vészharangot, Ma is él egy káros izmus, Vannak szabadkőművesek, Számukra nincs lélek, Isten, Aki mindig csak sértődő, * Olajfoltos a valuta, Úr a magán-pénzhatalom. Pénzt az állam pénzért veszi, Hitelt kapunk fedezetre, Demokrácia csak álca, Tengernyi a sok hazugság, Szolgaságod abból ered, A helyzetünk bús, válságos, Virágzik a korrupció, Lám a kapzsik, vámon nyerők, Háborút a nemzet ellen, E szellem, a gonosz Sátán, Így lett az Úr népe, s kertje, Meg is teszik, hogyha hagyjuk, Vigadtak ők Trianonban, * Mind az Úr gyermeke vagyunk, Őskori a hagyományunk, Pezseg agysejtállományunk, Ösztönözzön lelki jóság, Van egy igaz Alkotmányunk, Apostoli királyságunk, * Jöjj múltunkból Csodaszarvas! Érjünk veled hűs forrásra, S felfénylenek népdalaink, Az Úr szent igéje nyelvünk, Népünk lelki fénye süssön, Széttört Hazánk olvadj egybe, Vissza a regölést, regét, Vissza a jövőt s a múltat! Úgy legyen! Uram! Szemléljük a stációkat. Van népünknek még jövője? Jószándékú akarata? Sokszor szemben úszunk árral, Kígyó testére fonódunk, Harcolunk több ezer éve, Mit csináljon az a magyar, Madách soraival írván: Békéscsaba, 2016. december 11.
|
Búcsú Tomory Zsuzsától Kedves Zsuzsa! Az utad tört, de fényed nem, Csillagkapuk nyílnak most meg, Égi hárfák húrja pattan, Árad Feléd a SZERETET, Jó mag voltál, igaz magyar, Búcsúzunk mi, itt maradtak, Isten Veled! Békéscsaba, 2016. november 12. Enyészet hava 21.15 h.
|
|
Tisztelt Gábor! Kedves Gábor, üdvözletem! Nemrég hűségesküt tettek, A szándékuk tiszta, nemes, Szólok, hogy e nemes szándék Ezért kérem jó szándékkal, FIDESZ adjon ígéretet, Záros idő legyen tétel, Hisz a világ rosszra nyitott.
2016. november 6.
|
Napfogyatkozás Vörös horda tör ébredő Hazánkra, És arat a bosszú. Öld meg a magyart! Tengernyi a kín, s a lelki szenvedés, Krisztusi kor után lágy fuvallat kél, 2016. november 1. Mindenszentek
|
|
1956. október 23. Októberi fényben áll a Haza, Szebb holnapról álmodik a nemzet, Ám a rózsák gyorsan porba hullnak, 1956. november 4. vasárnap Nagy Imre hajnali rádióbeszéde 1956.11.04. - „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!" |
Zenei aláfestéssel, az Avanti ragazzi di Buda, avanti ragazzi di Pest (Előre budapesti srácok) című olasz dal dallamára.
Segítsetek! Segítsetek! Magyar fiúk, bajban van a Haza! Induljatok az utcákra srácok, Ne tétovázz, ragadd meg a fegyvert! Segítsetek, veszélyben a Haza! Számot vetünk múltunkról, jövőnkről, Magyar srácok, veszélyben van Buda! Végveszélyben vergődik a Haza! Sebet kaptam, hanyatlik a testem, Harcostársam, rejtsed el a fegyvert, Századokra világít a tettünk, 2016. október 11.
|
|
Hatvan év Lélek, kegyelemért sikolt, Elszáradt már az érzület, Sok a szemmel vakon járó, Szaporodik a birkanyáj, Lyuk van lelkünk csillagegén, Hol az erény, hol a tartás, Ötvenhatunk megcsúfolva, 2016. október 20.
|
1849. október 6. Sötét árny vetül az aradi várra, A várt szabadság fénysugara elhalt, Haynau báró most már elégedett, Vértanú tett volt az Úr színe előtt, 2016. október 4.
|
|
Szívkerék Hitem Jézus vérből ered, Érzem, Ő is értünk búsul, Most szüli a Föld a jövőt, A Föld szíve Kárpát-haza, Munkálkodik a Szent Szellem, E szív-kerék szellem erdő, Benne lüktet szinuszcsomó, E szerv kilenc részre törött, 2016. szeptember 18. megjegyzés: 1./ Belső, azaz csonka Magyarország, zsidó uralom alatt. |
HŰSÉG URA Hűség Ura! Halld meg végre, Ne keverd a fogalmakat, 'Ki a forradalom tüzét Voltak, akik holt-gyalázva Most az utód lett üldözött, S pártok bárkáján elinalt, Hűség Ura! Halld meg végre, Szabadságot a magyarnak, 2016. Földanya – Szent Mihály hava
|
|
Véggyulavár ostroma Egy hamis eszme küzd a Kormányossal. Némán figyel a gyötrő várakozás. Elfogy víz, élelem, s elhal a remény. A főkapitány keresi az utat, 2016. Áldás hava július 29.
|
Szólt az Úr Szólt az Úr és szót teremtett, Legyen égő csillagmáglya, Legyen e hely világbölcső, Egyik legyen formálódó, Másik legyen élet-termő, S kiöntötte a Tejutat, Felhevítette a Napot, Napmagból kelt Magyar s Hunor, Isten megszerette őket, Mag-agyukba tudást vetett, Küldött nékik Szent Koronát, Legyen e medence őre, Úgy legyen!
|
|
Idővonal Idővonal létem, lesem. Körben közöny, részvétlenség, Európa kábulatban, Leng a kötél, s tekeredik, Embertömeg, mint a folyam Aratnak a nagy számító, Kereszten az ember-létünk, 2016. július 3.
|
Magyarul Csalamádés lett a nyelvünk, Becsüljük a magyar szókat, Hiszen nemzeti az álmunk, Anyanyelvünk gazdag, s árnyalt. Isten áldja!
|
|
Köszöntő Várfokon lengedez zászló, Államiságunk ezer év. Törd meg Trianonnak átkát, 2016. június 27. Szent László napján
|
Októberi tavasz Rövid volt a őszi kelet, Lélek-mélyről fohász szállt fel, Gondolatban fénydalra kelt, Elhalt a szó, és a dallam, Valahol fenn, magas légben 2016. június 16. |
|
Iránytű Az iránytű eligazít, Az emberlét három világ, Ha e három földi létsík, Egyet szolgáljon gondolat, Mondjál nemet minden rosszra, Bizakodj az Istenedben, Ő legyen a Te iránytűd, 2016. június 12.
|
Szúra A Korán rész neve szúra. Magyarul kerítést jelent. * Folyik a nagy partraszállás, Vándorcsapat indul útra, Törvény sért a jött-ment barbár, A figyelem légben feszül, Itt az erdő néhol sűrű, A hun vadász tudja titkát, Aki eszköz, és áldozat, Ügyeskednek a bűvészek, - Védeni kell, ami érték, 2016. június 13.
|
