A cukorbetegség általános leirata

Minden cukorbetegség leirat megegyezik abban, hogy a cukorbetegségben a glükóz, - más nevén a szőlőcukor, vagy krumplicukor, - a szervezetben való felhasználhatatlansága miatt, a vérben, esetleg egyéb raktározó szervekben, kórosan felhalmozódik, és ennek következményeként a beteg életminősége és élélfeltételei nagymértékben rosszabbodnak, mert képtelen ezt az állapotot a szervezete hosszú távon elviselni és felszámolni.

A szervezet sejtjei, - a vérben, vagy egyéb raktározó szervekben megrekedt cukor hiánya miatt, - gyakorlatilag nem jutnak energiát szolgáltató anyaghoz, - vagyis éheznek, annak ellenére, hogy maga az egyén, rendszeresen táplálékot vesz magához, - ezért zsír és fehérjekészleteiket kezdik felélni, és abból kezdenek cukormolekulát előállítani bonyolult kémiai eljárásokkal, s eközben, mivel nem a könnyen felvehető, szénhidrát jellegű nagy-molekulából kell ezt kinyerniük, olyan mellékanyagok halmozódnak fel a szervezetben, ami normális körülmények között nem keletkezne.

Ezeket az anyagokat a kémiai besorolása alapján ketontesteknek, a megbetegedést pedig ketonúrinak, más nevén acetonúriának nevezték el. A ketonúria, a ketontestek megjelenését jelenti a vizeletben. Nem önálló megbetegedés, hanem több megbetegedésnél jelentkező alátámasztó tünet, pl. Éhezés (vagy rosszul végrehajtott fogyókúrás diéta), köszvény, cukorbetegség stb. Az elsődleges, vagyis alfa-ketonúria nagyon ritka, és a vese egy súlyos betegsége.

A ketonok, zsírok és fehérjék lebontását, a legaktívabb és a legenergiaigényesebb szerveink sejtjei képesek megtenni, például agysejtek, szívsejtek, mozgató izmok, viszont a visszamaradt ketontestek ezzel együtt nagy károkat is okoznak ezen sejtek között. A kora gyermekkori diabetes I. esetén sokszor előfordul, hogy a még gyenge bélfal fehérjeállománya is károsodik ilyen ketonbontásként.

Az ételek arányának helyes és megfelelő bevitelénél még szó lesz a ketonokról.

(A keton olyan szerves vegyület, amelyben oxo-csoporthoz, vagyis a =CO karbonilcsoporthoz, két szénhidrogéncsoport kapcsolódik. A legegyszerűbb keton, az aceton: H3C-CO-CH3(=érthetőbben, CH3-CO-CH3). A szerves kémia mindig a természetben először fellelhető stabil molekulákra építkezik. Ezekből alakít aztán különböző más, hasonlóan stabil, de reakcióképes vegyületekkel, megszámlálhatatlan mennyiségű másfajta kémiai vegyületet, - felnagyobbodik, vagy lecsökkenti kémiai kötései számát. A szénhidrátok is összefüggésben vannak a ketonokkal, mivel keton-hidrátoknak is nevezik őket.

A mostani cukordiéták egyik ismert "CH" adata, tulajdonképpen az ételanyag 100 g-ra kivetített szénhidrát értékét adja meg. Ha megnézünk egy ilyen táblázatot, akkor láthatjuk, hogy a húsoknak és a zsírnak is van szénhidrát értéke, azonban lebomlása közben a fenti ketontest is termelődik, míg a tiszta szénhidrát tartalmú ételek, főleg zöldségfélék és gyümölcsök lebomlása közben, ketontest (=vagyis keton lebomlása közben keletkezett maradvány,) nem keletkezik, mert a keton csak az állati biológia sejt jellemzője.)

A további súlyos tünetek a cukorbetegségben, a keton, vagyis a zsírok és fehérjék felbontásának következményeként létrejött folyamatos vizeletürítés is, ami kiszáradáshoz és a vízháztartás felborulásához vezet, végül kómába esik a beteg.

A vízzel együtt sok cukor is ürül, innen van a betegség elnevezése is, cukros vizelés, diabetes mellitus, ugyanis a szervezet ugyan próbálja ellátni a szöveteket belső anyagainak cukorrá alakításával, de a beteg továbbra is eszik cukorrá lebomló szénhidrátokat, - mivel betegségéről nem tud, - amiket azonban inzulin hiányában, vagy egyéb beépülést akadályozó anyag hiánya miatt, nem képes beépíteni a szervezetébe, bár azt lebontja az emésztőrendszere, ezért a magukkal együtt megkötött vizet is kieresztve, a szervezet a felesleges cukormolekulákat kiüríti.

Tehát a szervezet, két megközelítésből is folyamatos vízürítést idéz elő a betegnél. Egyrészt a sejtek elhalása közbeni felesleges víz, másrészt a cukormolekulákhoz kötött vízatomok kiürítésének formájában.

Az agy érzékelő és visszaigazoló rendszerekkel van ellátva, ahol is a vízháztartás és a savak hígításáért felelős agyi központok (puffer- és diffúzrendszereket szabályzók), valamint magának az agynak az érzékenységi receptorai (készülékei) is jelzik a szervezet felé a hígítási parancsot, vagyis, hogy legyél szomjas, és sok vizet igyál, mert egyrészt fel kell hígítani egy szervezetbe került veszélyes anyagot, másrészt, hogy az élethez szükséges víz elfolyik és akkor kárt szenvednek a vízes közeget igénylő agyi és velői sejtek is, de azért tedd meg szervezet azt is, hogy minél előbb kiüríted a számodra mérgező anyagokat is.

A szervezet e két irányítási rendszernek az állandó hajhászásába és munkájába kezd bele, és egyszerre. A tüdőn és a bőrön keresztül igyekszik a légneművé vált anyagot, az acetont, folyamatosan kijuttatni a szervezetből. Közben igyekszik felgyorsítani az oxidációs folyamatokat, ami a mielőbbi méregtelenítéshez a pufferrendszerek (kiegyenlítő rendszerek, később még szó lesz róluk) rendbehozatalához szükséges, és ezért a tüdőt több levegő felvételére ösztönzi, vagy is fulladási érzetet hoz létre.

A májat, a mielőbbi semlegesítési és méregtelenítési folyamatra felgyorsított állapotba hozza. Ehhez azonban a szív erőteljesebb munkájára is szüksége van, ezért a pulzusszám is megnövekszik. Ez alatt az idő alatt, a máj szinte más tevékenységeket nem nagyon tud ellátni, márpedig a máj tevékenységi köre a szervezetünk számára nagyon sokrétű, és fontos tevékenységet végez az egész szervezet számára.

A ketontestek növekedése mennyiségének függvényében a nyiroksejtek leterhelődnek, a tömény közeg miatt akár sejtszervecskéik el is halhatnak, eldugulhatnak, de hogy a lépet leterhelik az már biztos.

Visszatérve a szívhez. A máj leterheltsége miatt a napi méregtelenítési feladatok háttérbe szorulnak, emiatt a mérgező anyagok sok esetben visszakerülnek a szervezetbe, illetve nem is jutnak be a májkapun, hanem a nyirokfőéren keresztül egyenesen halad át a mérgezettséggel telítődött vér a szíven, aminek belső szerkezetében gyulladásokat és elváltozásokat okoz (billentyűsorvadás, baktériumok megtelepedése a szívben). A pulzusszám növekedés, magát a szív izomrostjait is kimeríti, izommozgását erősítendő, benne izommegnagyobbodások alakulnak ki (szívmegnagyobbodás). Amennyiben sokáig fennáll a szívnek ezen felgyorsulása, az ingerületvezetők és a beidegező idegek is károsodnak (ritmuszavar, ritmuskiesés, gyenge szív).

A vízháztartás felgyorsítása által, egyrészt a vesének a víz visszatartását kell elvégeznie, másrészt a cukormolekulák és ketonok-testek szűrését is, azonban a vesesejtek csak víz és atomok visszaszívására létrehozott sejtek, és nem teljes nagy-molekulák áteresztésére hívatottak, hisz ezeknek a széklettel kellene nagyobb részt kiürülniük, valamint a cukroknak a sejtekben kellene elégniük és nem eltávozniuk a szervezetből. A vesesejtek az ellentmondásos utasítási hormonok hatására leterhelődnek, saját sejtjei pedig, a számára idegen méreg- és nagy-molekulájú anyagok miatt roncsolódnak és elhalnak.

Az egész rendszer, egyre ellentmondásosabbá, majd később legyengültté válik és kimerül. Ez mellett, az érzékeny sejtek, saját életben-maradásuk biztosítására létrehozzák a collapsus-t, vagyis ájulást, hogy legalább több oxigénhez és cukorhoz jussanak hozzá fekvő helyzetben, és kényszerítsék a testet a nyugalmi és a munkát nem végző állapotba, hogy maguk az alapvető életszervek védhetők legyenek. A kóma, ennek az ájulásnak a sok ideig tartó állapota, mivel a szervezet az alap okot még ájulás alatt sem képes felszámolni.

Nagy vonalakban, és nem nagyon tudományosan, így lehet összefoglalni a legrövidebb formában a cukorbetegség alatt lezajló összes folyamatot.

Ennek a betegségnek a leírása már az ókorból is ránk maradt, azonban egy-két helyi ismeretet kivéve, majdnem két évezredet kellett arra várni, hogy az okai feltárhatóak legyenek, majd, ennek ismerete alapján a betegség kezelhetőségének is megtalálják a lehetőségét.

Az emberek számára, a megfigyelhetőség lehetősége, mindég a technikai megfigyelőeszközök fejlődésével együtt növekszik. A jelenlegi lézermikroszkópok korában, ezáltal fel is gyorsult a felfedezések és felismerések sora. Egyre másra figyelhetők meg olyan életjelenségek, melyek eddig az emberi szem elől el voltak zárva, éppen ezért a következő időszakban felételezhető, hogy szinte minden betegséggel kapcsolatos eddigi állítás, átszűrésen és módosításon fog átesni.