II. csoda

".. .János úrhoz akart sietni, a fenyegető veszélyt semmibe se vette, testét Isten iránti tiszteletből, a keresztény egyház iránti buzgóságból, veszedelmektől nem féltette, mert már a szokottnál jobban szomjúhozta a vértanú halált. De eltávolította tőle az Úr, amit annyira kívánt, eltávolította, hogy saját dicsőségét és felségét annál jobban kinyilvánítsa. Az Úr keze volt, hű szolgája fölött. Közeledett az est, a levegő azonban még a lehető legtisztább, legvilágosabb volt, a nap még erősen tüzelt és melegített, a Duna csendesen folyt, s íme egyszerre a legsűrűbb felhők borították az eget, a nap elhomályosodott, borzasztó vihar keletkezett, a Duna felkavarodott, háborgott, s oly felfordulás állott be, oly sötét lett, hogy még ugyanazon hajón levők se látthatták egymást, s akaratuk ellenére a szél által a partra hajtattak. Amint partra szálltak újra derült lett az ég, csendes a Duna. És íme azonnal megjelentek a törökök gályái azon a helyen, honnan az erős vihar a tisztelendő Atyát elűzte."

Kapisztránnak ekkor Isten segített, hiszen ezt a vihart nem lehetett másnak tulajdonítani, s a korabeliek sem tekintették másnak, mint isteni beavatkozásnak.

július 3-án, a török had Nándorfehérvárhoz ér:

- Hunyadi újabb levele a hét erdélyi szász széknek, hogy éjjel-nappal menetelve küldjék a seregeiket hozzá. Vlad oláh vajdát rendeli védelmükre.

Nándorfehérvárban félelmetes látvány mikor a várostól délre elterülő Sumadijai-dombvidék lankáin reggel megjelentek az Oszmán Birodalom rettegett csapatai.

A ruméliai hadtest alakulatai érkeztek először majd az anatóliai hadtest, a janicsárok és a tüzérség következett.

II. Mehmed serege a várostól délre elterülő dombokat és a Nándorfehérvár előtti síkságot foglalja el. Egy hétig tart, míg a hatalmas sereg elfoglalja kijelölt helyét a következő hadrendben :

1.) Első vonalában a tüzérség. Ágyúk, kőhajító gépek.

2.) Balszárnyán az anatóliai hadtest.

Az ázsiai hadak a Szávára támaszkodva a vízivárostól dél-délnyugatra, a közeli dombon táboroznak.

3.) A jobbszárnyon a ruméliai hadtest.

Feladatuk a török flotta kikötőjének biztosítása valamint a magyar hadak dunai átkelésének és a várból kitörések elhárítása.

4.) A sereg második vonalában áll a tartalék, a szultáni testőrség a janicsárok négyszögével.

II. Mehmed sátra Vracar-hegyen áll.

Tagliacoso:

"A szultán sátorát magasabb helyen állították fel, melyet sok zászló és sátor vett körül, melyekben a szultánt őrző 5000 janicsár lakott."

"Óriási magasságú csodaszépen felállított sátoraik valának oly nagy számban, hogy úgy nézett ki az a terjedelmes föld, hol el voltak helyezve, mintha nem is sátrakkal, hanem felhőkkel volna beborítva. Megszámlálhatatlan különböző lobogó, nagy, magas és a törökök rangja szerint változó. A nagyvezér zászlóján zöld mezőben félhold ragyogott."

Tagliacozzo:

"Törökországból, Szerbiából, Boszniából szünet nélkül hajtották fel az igás állatokat megrakva nyilakkal, íjjakkal és élelmiszerekkel; rengeteg sok tevéjük, ökrük és bivalyuk volt, melyekkel páratlan ügyességgel továbbították a legnehezebb ágyúkat is, bajosan lehetett volna megállapítani, annyi volt. Hasonlókép rengeteg sok kürt és egyéb hangszer. Díszes sátrakat hoztak oda, melyekben valának szertartásos könyveik, szőnyegeik és más egyéb, mi az ők ...... szertartásaikhoz szükséges. Gabonaőrlő malmok, hordozható kenyérsütő kemencék, s különböző nélkülözhetetlen dolgok kimondhatatlan mennyiségben. Mindezt és ennél még jóval többet szállítottak oda a legnagyobb vesződséggel, nem egy hanem több nap alatt. Hallottuk azt is igen megbízható forrásból, hogy kutyákat is hoztak magukkal azon célra, hogy a megölt keresztények húsát felfalják. Hoztak magukkal lovakon és szekereken szép asszonyokat, hogy a keresztényeket elpuhítsák."

A török flotta legnagyobb része Nándorfehérvártól északra, a Nagy Hadisziget fölött, Zimony magasságában blokáddal zárja el a városhoz vezető vízi utat Magyarországtól.

A hajóhad többi része a vár közelében a Száván és a Dunán cirkál, hogy elszigetelje a várat.

Nemcsak a folyami zárat biztosítja, hanem a folyó felöl akár támadást is tud intézni Nándorfehérvár alsó- és vízivárosa ellen, a megfelelő tüzérséggel felszerelt gályák segítségével két tűz közé szoríthatja a várat.

"A hajókon voltak az értékes tárgyak, a kincsek is. A gályáknak egészen új, ismeretlen és csodálatos szerkezetük volt. Alkalmasak voltak úgy a védelemre, mint a támadásra; s oly gyorsan száguldoztak ide s tova a vízen, mintha nem is faalkotmányok, hanem a leggyorsabb nyilak lennének."

A Hódító Mehmed szultán blokádot von Nándorfehérvár köré és az oszmánok nyomban megkezdik a város ostromát.

Július "... hó negyedik napján távolról kezdték ostromolni a várat. .." írja Tagliacozzo.

Turszun bég:

" Parancsot adott a szultán – az ágyúk és ostromgépek felállítására és aknák ásására.",

s rövidesen a lövetést is megkezdte serege.

Bonfini:

"A hadigépek lövései egészen Szeged városáig és körös-körül több mint huszonnégy magyar mérföldnyi körzetben" hallatszottak írta Thuróczy – az általa feltételezett látványról:

"Az ágyúk állandó tüzelése hatalmas füstöt okádott, a nap pirosló sugaraitól ragyogó eget a felhők sűrű homályával sötétítették el, és a fújdogál6 szellők a kén bűzét hozták magukkal.,,

A kortársak megjegyzése:

„..azok közül kik közülük hozzánk menekültek, állították, hogy a szultán megesküdött az ö lelki üdvösségére és Mohamedre, hogy két hó alatt egész Magyarországot meghódítja, s mint annak ura Budavárában fogja vacsoráját elkölteni."

Bonfini szerint Mehmed a következőket hangoztatta:

„Atyai barátai elmesélték neki, hogy Murád hajdanán két hónapot töltött Fejérvár ostromával, és dolgavégezetlenül távozott, ezért atyja szellemét gyalázattal illette, és azzal kérkedett, hogy két héten belül megszerzi a várost."

II. Mehmed csapatokat akart átdobni a Száva s a Duna bal partjára.

Erről azonban a szultánt egyesek lebeszélték. A pasák így vélekedtek javaslatáról – Nesri szerint:

"mihelyt e várat elfoglaljuk, nem marad más ellenség, s mi hol találunk helyet, a hol portyázhassunk; akkor szükségképpen szántanunk kell."

Turszun bég: A haditanácsban a főrangúak ekképp ellenezték az átkelést

" A túlsó parton levő ellenség inkább nagyon emeli a szultán méltóságát, ha szeme láttára rablunk és pusztítunk."

Amíg II. Mehmed Nándorfehérvár falainak lövetésében serénykedik, Hunyadi János seregével - az oszmán gályák elvonulása után – elhagyja Kevét és folyamatos harcok közepette Szalánkeménre vonul a Duna mellett. A portyázó oszmán haddal Hunyadi nem kezd nyílt csatát, de támadásaikat kivédi.

Zalánkeménnél a tábor vízi úton is könnyen elérhető a Duna és Tisza torkolatából.

július 7-8-án találkozik Kapisztránnal, arra kéri a keresztesekkel menjen a táborba.

Bereg megyéből keresztesek érkeznek a vár megvédésére.

Budáról mintegy százötven főnyi kiválóan felfegyverzett felkelő diák indult útnak a határvidékre.

Hunyadi János a keresztesek kiképzéséhez fog.

A királyi hajósnép al-dunai flottája erősítésére a lehető legtöbb hajót gyűjti össze Szalánkeménre.

(A Becsére menekült szerb despota, pár hajót küld legénységgel együtt.)

Szentkláray:

„A Budánál horgonyzott valamennyi hajóra hadak szállítattak, szintúgy a Péterváradnál és Szegednél tartózkodó valamennyi járómű a Dunára evezésre rendeltetett; Hunyadi a Tisza torkolatánál legott állást foglalt a Zalánkemén alatt horgonyzó török hajóhaddal szemben"

Az összeszedett hajók száma mintegy 150.

Ezeket hozzáértő mesterek alakítják úgy, hogy alkalmasak legyenek a támadásra és védekezésre is.

"Aztán megrakták íjjakkal, nyilakkal, tegezekkel, puskákkal, karabélyokkal; gyűjtöttek nagy köveket és csináltak belőle bástyákat; gondoskodtak eleségről; midőn mindez megvolt, a bátrabb és használhatóbb keresztesek a hajókra szálltak."

Hunyadi az említett fegyverek mellett ágyúkkal is megrakatta a magyar flotta hajóit, melyekre a legjobb embereivel szállt, és a legnagyobb magyar gályát állította a kicsiny flotta élére vezérhajónak.

((("János úr azonban sem ezen alsó, (nándorfehérvári) sem pedig a szalánkeményi hajórajban nem bízott; készíttetett tehát egy nagy hajót, amely igazgassa, védelmezze, őrizze a többit, s fölszerelte azt fegyverekkel, puskaporral, töltésekkel - s oda helyezte az ő rendes kíséretét is; ebben volt a magyarok egész reménye, bizodalma, biztonsága.")))

Szentkláray:

„A magyar flottának nagyobb osztálya a Dunán a Táborsziget felső csúcsánál, a kisebbik a Szávában a Czigán-szigetnek szintén a felső csúcsánál helyezkedett el. A nándorfehérváriaknak kicsiny hajóraja a part hosszában, a vártornyok lövegeinek oltalma alatt horgonyozott. „

július 12-én a török blokádot kijátszva Hunyadi bejuttat egy álruhás hírvivőt Szilágyi Mihályhoz Nándorfehérvárba:

"... a legközelebbi szerdai napon, július 14-én ők is készítsék el hajóikat és rendezzék el úgy, hogy midőn őket látják felülről jönni, s a helyhez közeledni, hajóikkal ők is iparkodjanak fel a Dunán.,,

A nándorhervári hadikikötőben:

Szentkláray:

"A polgárok az utasítás következtében rögtön 40 hajócskát kerítenek, kellőleg elkészítik, kormányzásukra polgárokat jelölnek ki, s ugyancsak csupa polgárokkal töltik meg, kik harcolni hívatván. Ezek a polgárok ugyan mind görög keletiek, de azért a törökök kérlelhetetlen ellenségei, bátrak és kitűnő edzett harcosok, kiktől a törökök jobban félnek, mint másoktól; különösen jártasok a vízi csatákban, soha meg nem futamodnak, inkább elhalnak egytől-egyig, ezekkel töltötték meg tehát a hajókat."

A török éjjel-nappal szüntelenül löveti a várost és a várat. A nándorfehérváriaknak egy kis harang jelezte a lassan érkező török lövedékeket, hogy fedezékbe húzódhassanak:

"...a harangocska figyelmeztető szavára a várkapuk, ajtók és ablakok bejárói alá, boltozott ivek alá. .." , írja Tagliacozzo a várban.

Brankovics György a július 13-án, Becsén kelt levele: az egyik torony leomlásáról ír.

"A külső tornyokat már elfoglalta az ellenség, a bástyákat ledöntötte és 10 nap alatt a várnak majdnem összes falait színig lerombolta; - mert a rettenetes kövek egyetlen ütéssel a legkeményebb falakat is keresztül ütötték és nagyrészt ledöntötték, - csak még a belső tornyok állottak ellent."

A vár védői a városban dúló élelmiszerhiány és a tífusz- vagy pestisjárvány miatt is nagyon várták már, hogy Hunyadit, mert erejük végére érkeztek a július eleje óta tartó folyamatos küzdelemben.

A magyar had megindul

Szentkláray:

„Hunyadi szükségesnek látván a vár fölmentését: legelőbb is a török hajórajt kellett helyéből elmozdítnia, mert csak így lehetett aztán átkelnie a Dunán s a városhoz hozzáférnie. Egy sötét éjen sikerült egy elszánt ügyes hírnökének bejutni a várba, ki azt az izenetet vitte a várparancsnoknak, hogy a mennyi hajót csak lehetséges fölszerelve készen tartson július 13-dikán, és ha más nap a magyar flottillát mozgásban lenni s a meghatározott pontig eljutni látandja, a városi hajóhad is a Dunán fölfelé evezve víznek induljon.

Szilágyinak sikerült is negyven hajót összegyűjtenie. Legott harczosokat szállított azokra a várőrségből, a város lakosai közül pedig ügyes íjászokat."

Július 14-én reggel az al-dunai magyar flotta csoportosítás hajósnépe fedélzetén a harcoló alakulatokkal, 150 hajóval megindult Szalánkeménről Nándorfehérvár felé, élén Hunyadi nagy vezérhajójával.

A kereszteseket Kapisztrán lelkesíti, azt kérve, hogy Jézus [Figyelem: NEM Krisztus] szent nevét kiáltva hadakozzanak a törökkel.

Szentkláray:

„Július l4-kén a magyar hajóraj mozgásnak indult. A hajóraj előtt a Duna jobb partján Kapisztrán lépdelt a kereszteshad néhány osztályával, legelől Péter barát a keresztes zászlóval. Hunyadi egy lovas csapat élén, szorosan a folyó balpartján nyomult előre, szükség esetében mind ő, mind Kapisztrán oltalomba veendők a hajósnépet. „

A török észleli a magyar készülődést, ezért a Zimony felett az oszmán hajóhad lehorgonyzott és lánccal összekötötték a hajókat, mint egy tömör erődöt képezve, hogy a magyarok ne tudjanak áttörni.

Szentkláray:

„Amint a török hajóhad megpillantá a támadni készülő magyar flottát, legott méltó fogadására készületeket tőn: összébb szorulva, kapcsolt vonalba állítá hajóit és erős lánczokkal egybefűzve azokat s horgonyaikat lebocsátva, mintegy hidat képezett a Duna közepén."

A magyar flotta nyílt vízen, Zimony közelében bevárja a két parton érkező csapatokat.

A lovasságot Hunyadi a Duna bal partján, míg a kereszteseket Kapisztrán János a folyó jobb partján. vezette, előtt egy Péter nevű nemes, aki a kereszttel ékesített lobogót vitte.

A magyar flotta csatasorba áll: Hajóink kihasználják a Duna sodrát is, hogy áttörjék a török blokádot.

Bonfini:

"A flotta és a szárazföldi sereg hadrendbe áll, és lebocsátkozik a folyón. Mahomet szembeszáll velük, felvonultatja a hajóhadát, nehogy segítséget vihessenek a szorongatott városnak. Összecsapnak a Dunán, és megkezdődik a vízi csata. Mindenütt felharsan az ordítás, a Duna visszhangzik az ágyúdörgéstől, és nyög a két flotta súlya alatt. A négyszögű rendbe fölfejlődött keresztény sereg a két parton halad.

A partokon a vértes lovasok harcra kész rendje oltalmazza a hajóhad mindkét szárnyát; jobb oldalt Corvinus, a balon Kapisztrán vezényel.

Emez egy hajó orrán térdre borulva a feszületet ölelve, biztatja övéit az üdvösséges csatára, égi segítséget ígér, átkozta a pogány ellenséget.

Corvinus elkeseredetten harcol és saját példájával tüzelve a magyarokat a verekedésre, megparancsolja, hogy feküdjenek az evezőknek, és a Duna áramlását kihasználva bocsátkozzanak közelharcba."

A török hajósok eleinte semmibe veszik a magyar támadást:

"Midőn a törökök észrevették a közeledő hajókat, gúnyolni kezdték azok kezdetlegességét, gyöngeségét és kicsi számát. Aztán sorakoztak, s híd alakjára egymás mellé állván, megerősítették magukat és készülődtek a védelemre azon erős hitben, hogy könnyű győzelmet fognak nyerni a keresztény hajók fölött."

Szentkláray: „Alig hogy észrevették a vár fokáról a magyar hajóraj közeledését, azonnal az ellenségre küldék a nándori hajóhadat is, mely egész erőmegfeszítéssel a Dunán fölfelé evezett, hogy a külső magyar flottillával egyesülhessen.

A magyar hajóraj égett a vágytól a Duna hullámai közt megvívni az ellenséggel; nem is várta be a nándori magyar hajók megérkezését, hanem rátört a török hajóhadra, tűzi fegyverekkel kezdvén meg a csatát. A hajóvonalak arczában egy darabig elkeseredéssel folyt a küzdelem, ...

Amint a hajóraj az ellenséghez közelebb ér, Hunyadi is felszáll az Ő vezérhajójára és lelkesen harczolva saját példájával tüzeli magyarjait a csatára; parancsolja, hogy erősen evezzenek, s felhagyva a tüzeléssel, közelről verekedjenek. A két hajóhad összecsapása borzasztó látvány."

„A Duna megrendül és feljajdul a két hajóraj súlya alatt, a hegyek visszhangzanak a szörnyű morajtól. Mindig a magyar hajók támadnak; de a törökök védelme élethalálra való. Öt órán át egyenlő hévvel foly mindkét részről az öldöklő vízi viadal, az óriási öldöklés; de még mindig bizonytalan, kié lesz a győzelem borostyána. „

Hajóinknak nem sikerül lendületből áttörni a török hajóhad erődöt.

A magyar naszádok összetorlódnak a szultán hajóhada előtt, így a két flotta legénysége között hajóról - hajóra kezdődik küzdelem.

Szentkláray:

„...Hunyadi merész szökéssel a törökök vezérhajójára ugrik. Követi őt vitéz környezete. Szablyáikkal rettentő mészárlást visznek véghez az ozlim hajósok megrémült soraiban."

Tagliacozzo:

"János úr ezalatt keményen és ügyesen megakadályozta azt, hogy a török táborból segítség jöhessen, vagy, hogy a törökök a partra ugrálva a szárazföldet elfoglalhassák, vagy a szárazon elmenekülhessenek."

"A törökök erős ellenállást fejtettek ki s egyik hajó a másik mellől el nem mozdult. János atya a parton maradva a kereszt zászlóját a török felé lobogtatja, mintha mondani akarná

»Ime az Úr keresztje! fussatok ellenségek«, s ezalatt, mintha életerős ifjú volna még harsány hangon szüntelen Jézus nevét kiáltotta."

A Nagy Hadisziget takarását kihasználva közeledik az oszmánok felé Szilágyinak nándori flottája Országh és Bastida vezérlete alatt. Haladásukat a Duna sodrása hátráltatja.

Az elkeseredett küzdelemben hirtelen megjelenő nándorfehérvári naszádok nagy meglepetést okoztak a török flottának: Most a magyar hajóraj megkettőztetett erővel tört előre.

Az oszmánok akkor érzékelték a nándori hajókat, amikor azok már a hátukba kerültek.

A két tűz közé szorult török hajóknak nincs szárazföldi támogatása, kénytelenek egy helyben vesztegelni.

Képtelenek tartani a két oldalról támadó keresztényeket.

A királyi hajósnép elszántan rohamoz.

Az oszmán flotta helyzete egyre reménytelenebb.

Bár a magyar vezérhajó a tűzmesterek hibájából felrobbant és partra kellett vontatni ez sem vetette vissza a királyi hajósnép rohamát.

Baltoglu admirális a török hajóhaddal elszántan kitart és nem adja fel a küzdelmet!

A csata negyedik órájában a magyarok elfoglaltak négy óriási török gályát, s elsüllyesztetek további hármat. Ezzel a folyami zár kezdett felbomlani.

A királyi hajósnép a nándori naszádokkal szüntelenül ostromolják az oszmán hajókat.

Amennyire lehet, közrefogják a törököket, és így, együttes erővel pusztítják őket.

Baltoglu admirális taktikát vált, utasítást ad a hajók láncainak eloldására, hogy az oszmán hadihajók szabadabban mozogva harcolhassanak.

Ekkor a magyar naszádok láncolják össze magukat ék alakban, hogy így még nagyobb pusztítást vihessenek végbe a török hajóhadban.

Szentkláray:

"Most egyszerre felbomlik az ozmán hajógomoly. A mieink jól czélzott lövései s hajóhadunk ügyes fordulata vad rendetlenségbe szórják a különben is nagy kárt szenvedett török hajók rendetlen csoportját. Három ozmán gálya ötszáz hajóssal elsülyesztetik, négy gazdagon fölszerelt török hajó s húsz kisebb jármű a mieink kezébe kerül. „

Valóságos hajtóvadászat kezdődött a török flotta és legénysége ellen. Akik a Duna partjára menekülnek, azok Hunyadi vagy Kapisztrán szárazföldi csapataiba ütköznek.

A szultán hajóhadának nagy részét a Nagy Hadisziget környékén "vadásszák le" - a magyar naszádok. A törökök akik úszva délnek próbáltak menekülni, a folyó sodrása miatt a Nándorfehérvár alsóvárosa előtti részen értek partot, de ott a város polgárai és a védők leöldösték őket.

Szentkláray:

„Harminczhat hajónak sikerült csak a török tábor közelében horgonytérre juthatni; de ezeknek őrsége is nagyobbrészt le van öldösve vagy megsebesítve, a hajók pedig annyira meg vannak rongálva, hogy harczra teljesen képtelenekké lettek. A 200 hajóból álló török vízi erőnek egyetlen járóműve sem maradt épségben."

Szeád-Eddin :

"A harcvágyó sereg bátrai a vérözönben ide-oda futkosván, az árok vizén átúsztak és a várnál szárazra jutottak. Itt azonban az utálatos ellenség rontó tüzet hányt reájok s életük vizét a pusztulás földjére öntvén, tisztátalanná lett testük a semmiség szelével szétszóratta, mint a port."

36 oszmán hajónak sikerült megszöknie. Ezek a Dunán a ruméliai hadtest által jól védett kikötőbe vonultak. A szultán 5000 szpáhit rendel a flottája maradékának oltalmára.

"Több ötszáz töröknél lelte aznap sírj át a Dunában. Azok a gályák pedig, melyeknek sikerült a menekülés, oly rossz állapotba jutottak, hogy többé a keresztényeknek nem árthattak; a törököknek hasznára nem váltak."

Megjegyzés:

A szultán nem hibáztatta és később sem vonta felelőségre Baltoglu admirálist a blokád áttöréséért, a vízi csata és flotta elvesztéséért. A királyi hajósnép fényes diadalt aratott.

Az ostromgyűrűt áttörték, szabaddá vált az út Nándorfehérvárba, erősítés, élelem és hadianyag érkezett. Újra remény gyúlt a lelkekben.

Szentkláray:

"Vitéz hajósnépünk teljes diadalt aratott! Hunyadi díszes bevonúlással ünneplé a diadalt Nándorfehérvárott, helyreállítá a várral való közlekedést, a várost élelemmel látta el, a betegeknek és sebesülteknek segélyt nyújtott s a meglődözött erődítményeket helyreállíttatá. Nándorfehérvár őrsége és lakossága hálával s elragadtatással üdvözlé Hunyadit és hősi hajós népét mint szabadítóit a legnagyobb szükségből.

Hunyadi megérkezése lelket öntött a fáradt, elcsigázott védőkbe, ugyanakkor a harcosok létszáma 12 ezer fölé emelkedett. A kereszteseket a Száva szigetén az ostromlókkal átellenben helyezte el."

Bonfini írja:

"A flotta elűzése és legyőzése után Corvinus Fejérvárhoz ér, megnyitja, és bevonul a városba, amelyet feltölt fegyverrel, katonasággal, élelemmel, a sebesült, beteg városiakat kiviszi, a várba tekintélyes erősítést helyez, az ostromlottak bátorságát az iménti győzelemmel visszaadja, és Kapisztránnal, e szent férfiúval együtt mindenkit biztat a város megvédésére."

Az éjszakai haderő-átcsoportosítás eredményeképpen Hunyadi és Kórógyi János katonái csatlakoztak a Szilágyi Mihály parancsnoksága alatt már bent levő őrséghez, köztük mintegy 2-3000 főnyi keresztessel. A várban levő önkéntesek közül a fáradtakat és sebesülteket lecserélték.

A védők létszáma így a várban körülbelül 20 000 főre emelkedett.

Hunyadi és Kapisztrán további harcra serkentette Nándorfehérvár védőit, akik most már elhitték, hogy legyőzhetik a szultán félelmetes hadseregét.

Tagliacozzo:

"Újra remény ébredezett az ostromlottakban, újra örvendeztek, kik annyira búslakodtak, újra ujjongtak, kik szomorkodtak, s már kevésbé féltek a rettenetes ágyuktól; a falak réseit be kellett újra tömni, az éhség megszűnt, eleség, gabona, bor bőven hozatott be a várba; bíztak a megszabadulásban, nem csoda, hogy, ha úgy a várban, mint a városban a vígság jelei mutatkoztak, míg odaát a töröknél szomorú csend honolt."

A küzdelem még nem ért véget.

II. Mehmed tovább ostromolja a várat, mert flottájá nélkül is biztos seregének végső diadalában. Állítólag ezek voltak a vereségre adott első szavai (Heltai Gáspár):

"No, had Iárion: ha szinte kárt vallottunc, Azért ugy leszen, mint én akarom."

A szultán még nagyobb erővel, éjjel nappal ágyúzza töreti a falakat, hogy mielőbb sor kerüljön a rohamra.

Thuróczy szerint az ostrom alatt ezeket mondta II. Mehmednek az anatóliai basa:

"Hatalmas császár! Úgy illenék, hogy valami kellemeset mondjak felséged jelenlétében; félek azonban, hogy ezt az ostrom kimenetele megcáfolná kegyelmességed előtt; tudnunk kell, hogy a magyarok nehezebben hagyják ott a várat, mint a görögök."

A sértetlen pihent, sokszoros túlerőben lévő oszmán haderő a támadásra készül, feltöltik a sáncokat.

A védők várják a támadást, mindenki tudja, hogy Hódító Mehmed hamarosan megindítja a teljes rohamot. A csata még nem ért véget. A gyötrelem még fokozódik.

A következő nyolc nap eseményei július 15-22-ig, már a csoda megszületésének folytatása.

Összeállította: Bóta László

Forrás: Fejér Szövetség

Felhasznált és ajánlott irodalom

Barta Gábor: Nándorfehérvár 1456.

Dr. Szentkláray Jenő: A dunai hajóhadak története

Cseh Valentin: Nándorfehérvár ostroma 1456.

Kubínyi Tamás: Nándorfejérvár 1456. 1. rész
http://www.youtube.com/watch?v=1x8njfCe_xY&feature=youtu.be

Nándorfejérvár 1456. 2. rész
http://www.youtube.com/watch?v=216GQpDnb9c&feature=youtu.be

Nándorfejérvár 1456. 3. rész
http://www.youtube.com/watch?v=21Mw4q4C-cY&feature=youtu.be

MÁTYÁS 550 – 1. rész/Kubínyi Tamás MÁTYÁS 5 5 0 . - Álmos Király Akadémia
http://www.youtube.com/watch?v=zoGBsYsdgwg&feature=youtu.be

MÁTYÁS 550. - 2. rész/Kubínyi Tamás MÁTYÁS 550. - 2. rész Álmos Király Akadémia
http://www.youtube.com/watch?v=K8Ihmsx2Jic

MÁTYÁS 550. - 3. rész/Kubínyi Tamás - MÁTYÁS 550. - 3. rész - Álmos Király Akadémia
http://www.youtube.com/watch?v=dUNSzGw2-Pc

MÁTYÁS 550 - 4. rész Kubínyi Tamás + Tarnamenti Népdalkör Verpelét
http://www.youtube.com/watch?v=cepDIriVpvY

MÁTYÁS 550. - 5. rész NÁNDORFEJÉRVÁR - Kubínyi Tamás - Álmos Király Akadémia - Csepel
http://www.youtube.com/watch?v=AVQnkwGWUJM

A 6. RÉSZ MA LÁTHATÓ AZ ÁLMOS KIRÁLY AKADÉMIÁN

kapcsolódó írás: : http://magyarmegmaradasert.hu/kiletunk/harcaink/item/4014