20241122
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm

rovas logo

2011 május 15, vasárnap

Jézus király a pártus herceg 01

Szerző: Badiny Jós Ferenc

Prof. Badiny Jós Ferenc 1909. június 3-án született Gácson, Nógrád megyében. Mint a balassagyarmati gimnázium egykori diákja, a Ludovika Akadémia tüzér-, majd repülőkiképzését elvégző tényleges tisztként kezdi pályafutását, azonban a m. kir. hadseregből 1940-ben kiválik és a Budapesti Műegyetemen folytatja tanulmányait. Sumerológiával Argentínában kezd foglalkozni, ahová 1946-ban érkezik.

JÉZUS KIRÁLY

bjf_jkph01

A PÁRTUS HERCEG

 

bjf_jkph02

BADINY JÓS FERENC

Az első irányítást a római Institutum Pontificum Biblicum-tól kapja és mint P. Demnel iskolájának a követője tanul. Ugyanezen Intézettől nyeri képesítését, mely jóváhagyja tanterveit és kidolgozott tananyagát a Buenos Aires-i Jezsuita Egyetemen felállítandó Sumerológiai tanszék létesítéséhez, mely tanszéknek a vezetésével az egyetem rektora 1966-ban megbízza. Azóta ugyanennek az egyetemnek ny. r. tanára. Munkásságának óriási eredménye az, hogy az 1971. tanévre hirdetett előadásaira 21 argentin rendes hallgató iratkozott be.

Tantárgyai a következők:
1. a sumír nyelv és ékírás,
2. a mezopotámiai kultúrák története,
3. a mezopotámiai vallások.

A sumír-magyar nyelvazonosság hirdetője és bizonyítója. A Nemzetközi Orientalista Kongresszus tagja, ahol 1967-ben Ann Arborban - (Michigan, USA) - az esztergomi királyi kápolna oroszlános díszítésének sumír és babiloni eredetét igazolta. Bizonyítását „Altaic Peoples's Teocracy" címen fogadta el a Kongresszus. 1971-ben a canberrai (Ausztrália) kongresszuson - Argentína képviseletében - vesz részt, ahol a Pártus Birodalom sumír tradícióin át, a pártus nép magyar vonatkozásait mutatja ki „The Ethnic and Linguistic Problem of the Parthians" c. előadásában.

 

© Prof. Badiny Jós Ferenc

A külső borítón és a belső címoldalon levő Jézus-kép
a Turini Lepel negatívja alapján készült 1935-ben.
Alkotója Aggémian örmény festőművész.

ISBN 963 03 5418 7

A szövegben lévő ősi nevek közlése (Inana, Zarathustra, Scythopolis stb.) nem egyöntetű. A különbség onnan van, hogy a felhasznált forrásmunkák is különbözőképpen írják. - A lényeket és az értelmet ez nem zavarja!

BUDAPEST

Ősi Örökségünk Alapítvány, 1998

Tartalomjegyzék

KEGYELEM NÉKTEK ÉS BÉKESSÉG! 7
BEVEZETŐ ELMÉLKEDÉSEK 13
Jézus születési helye 16
Hová lettek Jézus tanítványai? 19
Hová lettek az apostolok írásai? 22
Különbségek Jézus Isten-ember mivoltában 23
Nag-Hammadiban talált gnosztikus evangéliumok 27
I. DÁVID FIA 35
A Szövetség 42
II. A MI ÓSZÖVETSÉGÜNK SZENT HAGYOMÁNYAI 46
Én vagyok az Életnek kenyere" 47
III. A LÉLEKTANI TÖRTÉNELEM 58
IV. A BETLEHEMI CSILLAG 67
V. MÁRIA- ÉS ÉVEZREDES KARIZMÁJA 72
Boldogasszony Anyánk 76
Az Égkirálynő - avagy a Szűz, aki szül! 77
Az „Ég Királynője" a sumíroknál 79
VI. MÁRIA SZÁRMAZÁSA 85
Hol és milyen templomban nevelkedett? 94
Hogyan lett Adiabene József Pandarból zsidó József, az „ács"? 100
VII. GÁBRIEL 102
A merénylet 103
Az „arám" nyelvről 112
VIII. A PÁRTUS HERCEG BETLEHEMBEN 117
Hol született Jézus? 117
Az esszeusok 122
A sippári Ige 123
A „kiátkozott" Anyának Fiát megölni! 124
A nagy merénylet 124
IX. NIKODÉMUS EVANGÉLIUMA 129
X. JÉZUS URUNK SZÜLETÉSNAPJA 143
Történelmi visszapillantás 144
Mikor született Jézus? 148
XI. A MAGYARSÁG JÉZUSA 150
Jézus csak a magyarság Jézusa! 151
Az „Oroszlán pár" 154

 

 

Rozetta az oroszlánokon 154
Miért van hét oroszlánpár? 158
XII. JÉZUS URUNK 2005 SZÜLETÉSNAPJA 168
XIII. „ÉS MEGJELENT ÚJRA, NEKÜNK IS!" 178
Végy le engem a keresztről! 179
A keresztre feszített hagyatéka 183
A Turini Lepel vallomása 188
Az Ovideói Szent Lepel 196
XIV. JÉZUS ÉLETKÖRÜLMÉNYEINEK TÖRTÉNELMI HÁTTERE 199
Földrajzi és származástani vonatkozása 201
A törvényhozás és a joggyakorlat Jézus idejében 203
XV. KÉT PÁRTUS HERCEG JÚDEÁBAN 206
XVI. A JÉZUSI IGAZSÁG ÉS TANÍTÁS 216
A Holt-tengeri tekercsek, Qumran és a Jézus születése előtti időszak 217
Jézus tanítási és működési időszaka 226
Az Édesanya és Szent Fia 232
Jézus feltámadása utáni időszak 234
Tiberius császár levele Pilátushoz 236
XVII. „KAPTOK MAJD JELEKET TŐLEM" 239
A Jóisten malmai lassan őrölnek 241
Jézus Urunk Evangéliuma 243
XVIII. SAUL RABBI 247
Jézus Igéje és Saul ideológiája 253
Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!" 254
Miért van szükség áldozatra? 257
XIX. „INRI" ÉS A SÓLYMA 259
Elvégeztetett!" 263
Jézus Urunk hagyatéka a Pártus Birodalomban 269
XX. HARC A JÉZUSI ÖRÖKSÉGÉRT 277
A „Szent Grál" 278
A két Mária 285
Az „Ember-fia" 287
A „Fény-Szüze" 293
XXI. AZ ADIABENE KIRÁLYSÁG 301
Két zsidó király Adiabenében? 314
Az Adiabene királyság uralkodói 319
XXII. A SZENTHÁROMSÁGUNK SZENTKORONÁJA 328
ZÁRSZÓ - A FÉNYBENÁLLÓK HÚSVÉTJA 342
FORRÁSMUNKÁK 346

 

 

Kegyelem Néktek és Békesség!

JÉZUSI szózattal indítom útjára e könyvet, mely által szeretném Őt olyannak bemutatni, amilyen a valóságban volt. Évezredek óta várt Istenfiúnak, a Földre szállt Szeretetnek és embernek is.

Tudom, hogy nehéz dologra vállalkozom, de a hosszú éveket betöltő „anyag-gyüjtés" után érzem, hogy buzdít, serkent és megtanít mindarra, mely eddig - az Őt kisajátító egyházi teológiákban - a titkok-titka volt, vagy a tudatos félrevezetések útvesztőiben veszett el.

Annak ellenére, hogy a Földre-szállása óta eltelt 2000 évnek történelmében a legtöbbször említett és kimondott szó ez volt: „Jézus" - a mai „kereszténység" hitvilági tartalmát és felfogását irányító vallástudomány - közös elhatározással és „ökumenikusán" mégis csak a zsidó-Jézus alakját mutatja be, tanítja és küldetését a zsidóság érdekéhez és zavaros történetéhez ragasztja, úgy, amint az evangéliumok - a sok-sok ószövetségi „beékeléssel" és számtalanszor átalakítva, átírva - Róla elmondanak. De „kanonizálva" vannak és így „Isten szavaként" kell elfogadni az egyházfinak mindazt, amit papjaik ebből kimagyaráznak.

Hogy az evangéliumok eredeti szövegeit az ókori és zsidó származású egyházatyák „összehangolták", a legrégibbet - Márk írását - alapul véve, az a következő azonossági adatokkal bizonyítható:

Máté evangéliumának 1068 verséből 600 azonos Márkéval. - Lukácsnak 1149 verséből pedig 350 hasonló Márkéhoz. Máténak és Lukácsnak 235 verse közös. - Bizonyított tény az, hogy a görög szövegek között Márk írása az első, vagyis a legrégibb. Ireneusz, lyoni püspök szerint: Márk Péter tanítványa és ő közli velünk mindazt, amit Péter prédikált. Megállapítható, hogy ez az evangélium nem zsidók számára íródott. Kevés földrajzi adat közlése mellett azt hangsúlyozza írásában, hogy: Jézus megjelenésével nem az ószövetségi zsidó próféciák teljesedtek be, hanem Jézus Urunk küldetése = Istentől rendelt feladatának a teljesítésével. - Érdekes megállapításra jutunk akkor, ha Márk evangéliumából kihagyjuk a szöveg folyamatosságát zavaró „ószövetségi beékeléseket" és összehasonlítjuk a Nag-Hammadiban talált ún. „gnosztikus-evangéliumoknak" Jézusra vonatkozó adataival. Meglepetve kell észlelnünk az egyezést a „nemzsidó" Jézusi alak bemutatásánál és felfedezni - még nagyobb megdöbbenéssel - a mai júdai-kereszténységünkben ma már csaknem „Jehovának" nevezett Isten-alak és Jézus Urunk által prédikált „Szerető Mennyei Atya" közötti óriási különbséget. Nagyon fontos ennek a megállapítása, mert itt - az „Isten-alak", az „Isten-fogalom" bemutatásánál kell kezdeni a felvilágosítást is és a tanítást is.

Ugyanis: Jézus Urunk Szerető Mennyei Atyjának semmi köze nincs ahhoz az „Isten-alakhoz", amelyet a mai júdai-kereszténységünk híveinek bemutat. - Mondhatjuk úgy is, hogy ahhoz a „bosszúálló" és „áldozatokat követelő" Istenhez, akinek olyan „kiválasztott népe" van, mely az ő engedélyével....sőt rendeletével halomra gyilkolja a nem a „népéhez" tartozókat, vagyis a nemzsidó népeket.

Kérem e könyv olvasóit, hogy tekintsék meg az „ószövetségi szentírásban" az egyetlen példát, amit említek (a sok közül) és nézzék meg, mi van megírva Józsué könyvének 8. rész 1-2 és 21-30. verseiben. - De hallgassuk meg korunk egyik legismertebb biblia-tudósának a véleményét is erre vonatkozóan, idézet: Duquesne Jackes:A Názáreti Jézus" című könyvének 150. oldaláról (Magyar Könyvklub kiadása. 1977, Budapest). íme az idézet:

Ennek az Istennek semmi köze ahhoz, akit a kereszténység bizonyos irányzatai bemutatnak. Ezt a hamis képet röviden így írhatjuk le: kezdetben Isten bízott az emberekben, de az első emberpár visszaélt ezzel a bizalommal. Ez lett az eredendő bűn. Isten erre feldühödött és szigorú büntetést szabott ki, nemcsak rájuk, hanem valamennyi utódjukra is. Ahhoz, hogy megbékéljen az emberiséggel, áldozatra van szükség. Es mivel ez az Isten olyan nagyon jóságos, elhatározza, hogy saját fiát fogja feláldozni, azaz második énjét. Jézus tehát azért jött el a Földre, hogy „eltörölje az eredendő bűnt", és önmaga feláldozásával lecsillapítsa Atyja haragját. Legalábbis ez az, amit azóta is annyi különböző formában és oly sokszor elismételnek a hittankönyvekben és a prédikációkban.

Jézus tanítása mindezzel gyökeresen ellentétes. Ő sohasem beszél az eredendő bűnről. Minden, amit Jézus mond, ellenkezik a nemzedékről nemzedékre halmozódó kollektív felelősség elméletével.

Soha nem állította, hogy az új társadalomba, Isten Országába csak az juthat be, aki levezekelte bűneit. Éppen ellenkezőleg: az ember azáltal tisztul meg bűneitől, hogy belép az új társadalomba. Ez persze nem azt jelenti, hogy Jézus számára közömbösek lennének a bűnök: mint láttuk, az új társadalom törvényei nagyon is sokat követelnek.

Jézus soha nem úgy mutatja be Istent, mint valami könyvelőt, aki egy óriási füzetbe (vagy egy szuper számítógép memóriájába) beírja minden egyes ember valamennyi vétkét, mint megannyi, neki megfizetendő adósságot. Isten szemében csak az számít - és minden példabeszéd erről szól -, hogy minden ember az, amit saját magából csinál.

Jézus soha nem állítja: azért kell meghalnia, hogy „elvegye" az emberek bűneit. Ez ugyanis azt jelentené, hogy az az Isten, aki a Fián keresztül azt kéri az embertől, hogy bocsásson meg „hetvenhétszer" is, azaz, végleg mindenkinek, maga ez az Isten nem képes megtenni ugyanezt."

Még ne egyeztessük ezt a szintézist a „Szent-Pállá" lett Saul-rabbinak ideológiájával, mely szerint az „egy (Éva) által elkövetett „eredendő bűnt" a másik „EGY"-nek - Jézusnak - feláldozása „megváltja" ennél a bibliai  Istennél, hanem térjünk vissza Márkhoz, akinek írását a biblia-kutatók - „Q" jelzővel ellátva - csak „forrásnak" neveznek. („Q" = a német „quelle".) Térjünk vissza hozzá és kérdezzük meg őt, azt az „evangélistát", aki Jézust sohasem nevezi zsidónak és tudatosan, szisztematikusan elkerüli a lehetőségét annak, hogy tudósításából csak egyetlen szó, valamilyen „zsidó-Jézusra" vonatkoztatható legyen!

Kérdezzük meg öt, hogy miért nem írta le azt, hogy ki volt Jézus? Miért nem írta le, hogy milyen nemzetségből, fajtából származott Jézus Urunk és Édesanyja, Mária? Mert sohasem közli lakóhelyüket. Csak egyetlen egyszer használja Jézusra vonatkozóan azt a kifejezést: „...és méné az ő hazájába" (6., 1.,), de nem nevezi meg ezt a „hazát"! A „fordítók" és „átírok" a címszövegben azt tüntetik fel: „Jézus Názáretben", annak ellenére, hogy Márk Názáretet soha meg nem említi! (Talán ez is jó bizonyítéka annak, hogy „Názáret" nevű település Jézus idejében nem létezett, miképpen majd a következő oldalakon ezt olvashatjuk.)

De mit is értünk „haza" név alatt. Feltétlen valamilyen „országot". „Hol az én Hazám?"...kérdezheti a történelmi vihar által a nagyvilágba szétszórt valamilyen „külhonos" magyar-emigráns. Hol volt Jézusnak a „hazája"...az országa, ahol otthon volt valóban? - A többi evangéliumból megtudjuk, hogy „galileai" volt, de az Ő idejében ez nem „földrajzi elnevezést" jelentett, hanem - majd mint a szövegből megtudjuk - a héber „galil hag gojiim" (jelentése: „A gojok/idegenek/ földje) szóból keletkezett a nép ajkán és vált „nép-névvé". Ha Márk még ezt sem említi meg, akkor - a logika szerint - Jézus Urunk „hazájának" nevét csak azért nem hangsúlyozza, mert az ő idejében (Kr. u. 50 körül) mindenki tudta - főként a zsidók legjobban -, hogy Jézus Édesanyja Adiabene Mária pártus királyi hercegnő volt, tehát ezt nem kellett a korabelieknek külön bejelenteni és Márknak „ide". Jézus nemzetségéhez való tartozásának megvallása ez. Ugyanis ezzel a valósággal nem kellett „kérkedni", mert ebben az időben a jézusi nemzetséghez tartozóknak eszébe sem jutott az a - ma Saul-rabbi ötletének betudható - huncutság, hogy Jézus Urunkat - a Pártus Herceget - a zsidóság Messiásaként fogják kisajátítani. Ha Márk gondolta volna azt, hogy a MATÉ-nak nevezett „kicsoda?" és a zsidó LUKÁCS, az „Apostolok Cselekedeteinek" is írója és Saul-rabbi titkára, majd a - Márk által ismeretlen - „József-ácsnak" egy „Dávidi-nemzetségbeli" geneológiájával kezdik azt a tudósításukat, amelyeket ma „evangéliumi szentírásnak" nevez az utókor....és, ha még tudta volna azt is, hogy ezt a zsidó József-ácsot fogja a mai zsidó-kereszténységünk Jézus Urunk nevelő-apjaként tisztelni, akkor Márk biztosan részletesen leírta volna Jézus Urunk emberi származását is.

És milyen kár, hogy nem írta le! - Most nem kellene e sorok írójának nyomozni az Igazságot a még megmaradt és el nem pusztított, régi írásokban.

De most az olvasó is felteheti azt a kérdést, hogy: miért fontos a mi Jézus Urunk emberi származásának a megismerése...?

A választ megadja a mai zsidó-kereszténységünk „szentírása" és annak magyarázata, mely szerint: a zsidó-Jézust keresztre feszítik a gonoszok, de mint „Isten Báránya", önmaga feláldozásával elviszi, eltörli az emberiség összes bűneit. Azokét is, akik felfeszítették. Meghal - de harmadnapon feltámad és kozmikus sugárral beégetett arcképét itt hagyja halotti szemfedöjén és ezen a „szent lepelen" látható alak nem zsidó-Jézust mutat. Embertani adatai azonosak a pártus-hun királyokéval. Vércsoportja is: „AB".

A HUN-GAR-nak nevezett MAH-GAR-ok mondhatják tehát, hogy Jézus Urunk emberi adottságának azonosságát viselik magukon, így Jézus nemzetségének utódai. Ne értelmezze senki félre ezt a megállapítást, mert e sorok írója sohasem állítja azt, hogy „Jézus magyar volt", hanem éppen fordított sorrendben kell ezt értelmezni, vagyis: a magyarok Jézus Urunk vértestvérei. Most e szavakat azokhoz az olvasókhoz intézem, akik lélekben magyarnak érzik és vallják magukat: „a Szent-Lepelen lévő Jézus-arc néz szembe Veled e könyv címlapján! - Nem bálvány ez - hanem emlékeztető! - Nézz hát szembe Jézus Urunkkal és majd megérzed, hogy mit kell tenned!"

Az Isten és közéd betelepült „egyházad" azonban nem ismeri el csodának a Szent-lepelen lévő Jézus-alakot azért, mert - mint mondják - „a lepelen látható emberalak odakerülése nem minősíthető csodának, mert az a „csoda" nem a tudományos feltételezések szerint történhetett."

De ugyanakkor a zsidóság összes „legendája" (a Vörös-tenger szétválása, Mózes és kőtáblái, tűz csap le az égből, a Jerikói falomlás stb.) mind-mind „szentírási" isteni csodáknak vannak elismerve és tanítva. Jézus Urunk csodatetteit felsorolják ugyan, de többnyire gonosz szellemek és ördögök elűzésének varázslatával kapcsolják össze azokat a zsidó értelmezés szerint. Pedig Jézus Urunk valóban olyan „csodákat" tett, melyeket csak az „isteni" erő tud létrehozni. tehát - a mai értelmezéssel mindegyik „paranormális" történés, mert a „vakok látnak, a sánták járnak" és a mai biblikus „tudósok" hiába igyekeznek valamilyen „más" magyarázatot adni Jézus Urunk ily tevékenységére, az „emberfeletti", a „küldetés" Isteni-ereje van jelen minden tettében és ezeket leértékelni, bagatellizálni nem lehet. Ha visszatekintünk az ún. „kereszténységi történelembe" láthatjuk, hogy a valóságos „Jézus-hitüeknek", az ún. „CHRESTOS-követőknek" semmi közük nincs azokhoz, akik Jézusban Messiást láttak. Ezeket ma „gnosztikusoknak" nevezik és „ortodoxia" név alatt azt a szervezetet értjük, mely a zsidó-Jézust egyszerű „rabbiként" sorolja be a zsidó vallási eszmevilág szolgálatába. A „gnosztikusok" valóban „hittek" a csodákban, mert ők a természet-felett uralkodó ISTENT hitték és aki Benne „hisz", az nem tudja elképzelni, hogy Ő, a jóságos Mennyei Erő és Akarat sehol, egy pillanatra se avatkozzon be - közvetlenül, vagy a Földre szállt Szeretet, Jézus Urunk, vagy valamelyik „fénythozó" ember által - a világ sorsába és az emberek dolgaiba.

A „gnosztikusokat" legyőzte az ortodoxia és megalakult a zsidó-keresztény egyház a maga hierarchiájával, feljebb- és alábbvalóival. Az „egyház", melyet Jézus Urunk sohasem akart megszervezni, mert az Ő jelenléte már „Isten Országának" létezését jelentette a Földön. De ez az „egyház" - a mai zsidókeresztény egyházainknak sokasága, - azt ordítja állandóan a hívők fülébe: 

bűnösök vagytok!...bűnösök vagytok! Tartsatok bűnbánatot és akkor „MI", az „anyaszentegyházatok" - feloldozunk titeket bűneitek alól!"

De álljunk meg ennél a kifejezésnél: „tartsatok bűnbánatot". (Márk 1.15.) Minden nyelvben másképpen fordítják ezt a görög szöveget. Károli Gáspár úgy írja: „térjetek meg". De a prédikátorok egész nemzedékei használták ugyanezeket a szavakat, hogy bűntudatot keltsenek a híveikben.

"Nem tudták, hogy az evangélium görög kifejezésének nem tartsatok bűnbánatot a hiteles fordítása, nem az, hogy hintsetek hamut a fejetekre, hanem ez: változtassátok meg a lelketeket, a gondolkodásmódotokat, hogy új életet tudjatok kezdeni. (Idézet: Duquesne: említett munkájának 143. oldaláról.)

A normálisan gondolkodó és az égre néző embernek nincs bűntudata, mert nem érzi magát bűnösnek, mert nem születtünk bűnben. Ellenben van mindenkiben egy hatalmas reménység az Isteni Gondviselés hitében. Valami csodálatos reménykedés ez a Jóistenben. Abban, hogy jószándékunkban és a jóra való menekedésben Ő mindig velünk van az áldásával.

Olyan „csodavárási" állapot ez, annak ellenére, hogy az emberi erőszak, a másokon... és főleg a lelkeken való uralkodási szándék mindig megakadályozta Jézus Urunk tervének megvalósítását - Isten Országának Földünkön való létrehozását, vagyis a Békesség és Szeretet uralmát.

Olyan uralkodási szándékra gondolok, mint amit Józsué könyvében olvastunk és mellyel azonosak a világháborúk, az utánuk bekövetkezett terroruralmak a milliónyi emberirtással. Kétségtelen, hogy megrendült a HIT, a Gondviselésben való reménység sugára csaknem kialudt és ez a megrendülés az égre kiáltotta a „HOL VAGY ISTEN"-t...?

De Jézus Urunk így üzent nekünk: „Veletek maradok a világ végezetéig!' ....és a világnak még nincs vége. Így a megmaradottakban lassan, nagyon lassan megindult a „fény" felé fordulás. Nem a megalkuvó „egyházakhoz" szaladtak a szomjúhozok, hanem - úgy mondják - a „kozmikus gondolkodás" ösztönözte őket és ebben újraéled az Isten Kegyelmétől való „csodavárás". Más szóval kifejezve, ezek a „kozmikusan gondolkodók" a saját lelkükben találták meg az Istent éppen MA, amikor előttünk zajlik le a „nagy színjáték" utolsó felvonása. Az emberi világuralomra való törekvés igaztalansága áll szemben a Feltámadott és a komputer csodájával közöttünk megjelent Jézus Urunkkal, az Ő szándékával... Isten Országának a Földön való kiterjedésével... vagyis a nemzetcsaládoknak békében, szeretetben és egyenlően elosztott javakkali „jólétben" való élésével. - Mert senki sem tehet arról, hogy valamelyik „nemzetcsaládba" született. A magyarok sem, mert magyarnak születtek.

Menjen hát minden Nemzetség a maga útján! Dolgozzon a saját Hazájáért, saját népéért, de ne úgy, hogy a másik népet leigázza, vagy kenyerét is elvegye! Azok. akik a „fényben állnak, nem is gondolnak erre, hiszen életet adó Napunk minden emberre egyformán ragyog és az Isten Napját senki sem tudja magának kisajátítani. De itt van köztünk Jézus Urunk - a mi Fényes Napunk, aki Isten Országának a Szeretetét hozta el hozzánk a Földre. Szembe kell állnunk tehát az emberi gonoszsággal és hinni az Igazság győzelmében, mert ez a győzelem nem csoda, hanem az Isten Fiának ajándéka. A magyaroknak pedig még segít a Pártus Herceg nemzettestvéri szeretete is.

Köszönjük meg az összefogással és a Fény felé fordulással, mert így mindig elérjük Öt. Ezt kéri az olvasótól:
a Szerző

bjf_jkph03

„JÖJJETEK ÉNHOZZÁM, KIK ELFÁRADTATOKÉS ÉN ÚJ ERŐT ADOK NEKTEK!"


Prev Next »

A rovat további cikkei: Jézus király a pártus herceg 02 »

A hozzászólások lehetősége 2023.11.03-án megszűnt.