A lelkiismeretem nem engedett, nem tudtam neki hazudni. Kezdetben a teremtés története foglalkoztatott a legtöbbet, és lényegében ma is ez a legfőbb problémám. Elfogadjam a képzelődést, a misztikát vagy maradjak meg az ésszerűség, a logika alapján? Ebben én kétségeskedni nem tudtam, megvolt a határozott véleményem, és ézzel minden el is volt döntve. Különösen amikor láttam, hogy az egyház is ingadozik. Halottam ugyanis olyan ’hivatalos’ véleményeket, hogy azok a napok (a Mózes könyvében) nem is napok, hanem korszakok. Úgy láttam, hogy az a hét nap papéknak is idegesítő, és magyarázkodni kell. Aztán kezembe került egy katekizmus, amiben az volt, hogy a biblia minden tanítását szószerint kell értelmezni. Tehát nem ’korszakok, hanem csak napok. Aztán alkalmam volt más könyveket is elolvasni, apokrif írásokat, tanulmányokat, Jézus életét, és tevékenységét, s főleg azt a folyamatot például, hogy hogyan lett az ember Jézusból Isten. És a részletek megerősítettek alapvető kételkedésemben. Magam előtt láttam/látom az egész misztika kialakulását a babilóni rabbik képzelgetéseitől Pál ’apostolig’, aki tető alá hozta ezt az egész folyamatot, sőt az azutáni csiszolgatásokat, hozzáadásokat is. (Például: szentháromság, szent gyónás). Közben persze megtudtam egy csomó naívságot, képtelenséget, ellentmondást, sőt vitát, veszekedést is. Aztán azt is, hogy a szerveződő egyházban sokszor milyen durván oldottak meg nézetkülönbségeket. Például a Nach Hámádi gnosztikus írások szerkesztőinek el kellett mindent ásniuk egy cserép fazékban, és menekülniük a hatalmasabbak elől. Ilyen ’demokratikus’ volt tehát a ’szabad’ vita a szervezkedő egyházon. Tehát minden emberi módra történt, minden isteni beavatkozás nélkül. Aztán elnevezték az egészet: „szakrálisnak”. Megemlítek egy érdekes figyelmetlenséget. Jézus az utólsó vacsorán Péternek adja a mennyek országának kulcsait. De Péter ekkor egy élő ember. (!). Tehát egy élő ember kezébe lehet adni a a holtak birodalmának kulcsait. Hát nem furcsa? Kérdés, hogy ki követte el ezt a nagy bakklövést, Jézus, az evangélista vagy az isteni sugallat.

Szóval én így látom ezt a dolgot, és ebből nem tudok engedni. No de hát körül vagyok véve olyan emberekkel, akik ezt máképp gondolják. Én tiszteletben tartom az ő véleményüket, de azért rossz véleményem van róluk. Elítélem. No persze nem a csapnyesőt vagy gödörásót, hanem a magasabban képzetteket. (Akadémikusok, mérnökök, művészek orvosok, tanárok, politikusok stb.) Sokszor nevetségesen tájékozatlanok vallási (bibliai) kérdésekben. Sokszor szeretném megsérteni, és rájuk mondani, hogy buták. De valóban nem buták, hanem igénytelenek. Bibliai kifejezéssel: lelki szegények. Nem törődnek azzal, hogy mit hisznek, mi szerint élik meg az egész életüket, egyáltalán ami a legfontosabb az életben. Ez pedig a tudatosság alacsony színtjét jelenti. És aki az élet egyik aspektusához így viszonyul, az megteheti egy másik területen is. És én ezen fel tudok háborodni. Hát ilyen színten mozog a világ?

Sőt anélkül, hogy tudnák, hogy miről beszélnek, okos beszédeket vágnak ki (mint most utóbb is hallottunk ilyeneket vezető politikusoktól), Szeretik hangsúlyozni, hogy Európa a kereszténység alapján fejlődött a világ élvonalára. Ez a legdurvább nonszensz. Európa a kereszténység ellenében, mondhatnám, a profithajsza következtében, fejlődött gyorsabban. Gondoljunk csak a tudomány és az egyház vitájára. A máglyákra. Jordánó Brunó, Galilei ée a többiek esetére. És ez a fejlődés nem is volt mindig pozitív előjelű. Gondoljunk az indiánokra, a gyarmatokra (Kongó, Boor háború stb.), és az egyház sokszor kihasználta ezt a maga előnyére. Csoddálkozom ezeken a politikusokon. Igaz , még mindig hasznosabb nekik így beszélni, mint másképp. Még ilyen a világ. ’Transzcedenciáról’ beszélnek, ami náluk egyet jelent a vallással. A vallás pedig az erkölccsel, hazaszeretettel. Fő megállapításuk, hogy csak ezen a vonalon létezik hazafiság, vagyis hogy így tartható fenn a haza. Hogy kötődik össze ez a kettő? Tévedés uraim. A keresztény vallás nemzetközi vallásnak indult, de az emberekben élő természetes hazaszeretetet nem tudta felszámolni. Úgy látszik a vérségi tudat az alapvető, meghatározó emberi tudat. Az, hogy vannak kivételek, csak erősíti a törvényt. A New- Jersy református pap arról panaszkodott, hogy a hívei inkább magyrok, mint reformátusok. Nem csoda, a tudat alatt ez működik. A tömör vád, hogy a vallástalanok elfordultak az Istentől, s ezért az Isten is elfordult a néptől, és az országtól. Vagyis szeretni kell az Istent, és az Isten megsegít, megvédi a hazát. Ezt mondják és főleg tanítják a papok, és ezt egy okos akadémikus sem cáfolta meg mostanig. Ez is azt bizonyítja, hogy a világi értelmiség nincs hivatása magaslatán. Vagy ő is így gondolja, vagy nem érdekli. Isten nem folytathat strucc politikát. Adjál, adok, szeress, szeretlek. Ez nem méltó hozzá. A katekizmus is azt írja, hogy Isten végtelenül szeret. Tehát nem valamiért cserébe. A hazaszeretet erkölcsi kategória. nem vallásból fakad, hanem a vérvonalból, és azért, mert az ember ösztönösen is, de tudatosan is tisztában van vele, hogy haza nélkül nincs élet. Legalábbis emberi élet. Hogy kibontakozhasson az egyéni élet, harmóniában élő közösségre van szükség. Tehát ez nem ideológia függő. Erkölcs, és erkölcstelenség jelen van itt is, és ott is. Ez jellembeli kérdés. De akik ezt tagadják, nagyon el vannak telve önmagukkal, és kígyót-békát kiáltanak a másik félre. Ha én volnék a főhatalom, nem gátólnám a vallások működését. Csinálják a magukét gátlás nélkül szabadon, hiszen nagy tömeget képviselnek. Az, hogy a doktrinájuk téves, az az ő bajuk. De erkölcsöt is tanítanak, és az jó. Esetleg az a kérdés vetődhet fel, hogy melyik a magasabb színtű erkölcs. Én azt mondom, hogy ez az alaptól függ. Misztikus alap, misztikus erkölcs. Valós alap valós erkölcs. Az egyik kényszeren alapul (légy jó, mert ha nem, megver a Jóisten), és ez az öntudatos embernek enyhén szólva megalázó. A másik, ahogy már mondtam, tudatosságon, a helyzet felismerésén alapul. Az, hogy mennyire hatásos az egyik vagy másik, az attól függ, hogy hogyan foglalkoznak vele. Én az egyházi iskolának – ha az állami tanterv szerint tanít - megadnám azt a segélyt, ami az állami iskoláknak jár. Ebből következik, hogy ha valóban én volnék a főhatalom, figyelemmel követném, de nem sokat beszélnék vallásról. Beszéljenek arról az érintettek. Én a magam részéről várom a világ kijózanodását. Eléggé beástam magam a vallási titkokba. Elsősorban a bibliába. Nem kaptam benne csak zürzavart, sok logikátlanságot, ellent mondást. Megtanultam, hogy keresztény vizeken Istent nem lehet megtalálni. És akkor más vizeken? Világos a válasz. Semmiféle misztikus úton nem lehet. A misztikum képzelődés. Marad a logika (Nem tudom, ez kötelező-e az Istenre). Mindenesetre, ha a tudósok fefedezik, én elfogadom.

Fodor Abony Albert