Réges-régen, amikor az első évezred a másodikba lépett[1], Borsúr, az istváni keresztény térítésnek utolsóként ellenálló magyar vezér a végső csatában elveszítette felserdült fiát és utolsó tíz hív emberét: „Ó, nyilas isten, magyarok istene! Tégy csodát!", fohászkodott.