Kedveseim!
Bizony ez az év legsötétebb időszaka. A másik oldal különös, ártó lényei megkapták az engedélyt a tobzódásra. A rövid nappalokat a hosszú, sejtelmes éjszakák váltják, villanó gondolatok, suhanó árnyak nyüzsögnek.
Mindenfelől nyomul felénk a fordulj befelé, tarts bűnbánatot, bőjtöljél! Nincs elég baj, még maradj egyedül a téli depresszió hideg ridegségében ! Egyébről sem szól a világ, mint arról, hogy adakozzál, jótékonykodjál! Visszataszító, amit a jótékonysági szervezetek művelnek úton-útfélen, bevásárlóközpontokban.
Érthetetlen, miért nem a gazdagokat keresik fel kéréseikkel, akik a szegényektől elvont jövedelmekből építették fel "ügyes" vállalkozásaikat. Miért nem az állammal együtt végzik a gondoskodó ellátást, hiszen adóforintjainknak ez is a célja. Ám a legvisszataszítóbb az egészben az, hogy ezzel a kampánnyal azt sugallják, jótékonyságunkkal bűnös lelkünkön segíthetünk.
Az egész Sólyomünnepre való készülődés csak a vásárlásról, a pénzről szól! Hát ezek vagyunk mi, magyar testvéreim?????
Őseink tudták, hogy az év ezen időszaka az ellen oldal hatalmát engedi, hiszen ilyenkor történnek a bajok., balesetek, tragédiák, amik által sok emberi sors beteljesedik, a lélek tanul, fejlődni.
Enyészet havának 30. napjával befejeződtek a lakodalmak, az esküvők. Ám a legsötétebb időszakban a legjobb védelmet a vidám együttlétek szerezték. Jöttek a disznótorok, összejártak a fonóba, kukoricafosztásra, vagy csak szomszédoltak.
A Várakozásban várták Napisten születését, ami Álom havának 21. napján történik. Ám a várakozás alatt örömmel, vidáman készültek a nagy eseményre. Az utcákon zajoltak, danoltak, kurjongattak, láncokat csörgettek, így tisztították a teret, a tüzekkel, fényekkel pedig távol tartották az apró gonosz lényeket.
Napisten azonban nem hagyta magára magyar gyermekeit a sötétségben. Lejött közéjük, és járta a vidéket. Bement mindenhova, ahol jókedvű magyarok együtt voltak. Ő Magyar Láncos Miklós, a jóságos, bölcs öreg. Nem éjszaka, lopva adakozott, hanem a legdrágábbat, az idejét, a tiszta figyelmét és bölcsességét adta. Meghallgatta az embereket, és kiváló tanácsaival segítette útjukat, életüket. A rosszcsont gyermekekre is figyelt, akiket soha nem bántott, nem szidott. Szeretete megóvta őket a félrecsúszásoktól.. Mézeskalácsot osztott, nem virgácsot, hanem varázsvesszőt és titokdiót ajándékozott mindenkinek. Majd ment tovább, láncos botját csörgetve, tisztította a teret, távol tartotta az ártó lényeket.
Kinek mi jut eszébe a lánc csörgéséről, lelkében olyan ember. Mert Magyar Miklós láncai finom ezüst és arany láncocskák, amelyek kötik a békeláncot, a szeretet láncot, és az ősök láncolatát idevarázsolja védelemként. Szegény Láncos Miklós, mára krampuszt faragtak belőle, aki láncával ijesztget, és virgácsot osztogat, hagy verekedjenek a gyerekek.
Aztán végre megszületik Napistenünk! Legyőzi a sötétséget, és a világosság növekedni kezd. Nagy ünnep ez, hiszen az éltető Fény győzedelmeskedik, hogy legyen kikelet és új tavasz. Ez ételmegáldó ünnep, amikor is őseink a tiszta, új Fény áldását kérték ételeikre, hogy a magyaroknak mindig áldott, egészséges étel kerüljön az asztalára. Három nap múlva ismét kimentek a megszentelt helyre, és megtartották a Sólyomünnepet. Tudták, minél magasabbról érkezik a napsugár, annál melegebb, erősebb. Ezért sólymokat röptettek a Nap felé, és tüzes celőkéket lőttek ki, hogy emeljék az Égi Útján. Vagyis tevékenyen, örömmel vettek részt a fény növelésében.
Kedveseim!
Örömmel készüljetek Napisten születésére! Legyetek sokat együtt, és bolondozzatok, mulatozzatok, ne hagyjátok, hogy a napi gondokkal elvegyék a kedveteket! Álom hava bővelkedik az óvó-védő-termékenyítő varázslásokban, amint azt írott hagyományaink ránk hagyták. Tartsatok Luca napot, Láncos Miklós napot, járjatok bálba. Amennyire lehet, öltözzetek pirosba, hiszen a Nap fiai, a Tűz gyermekei vagyunk, és ezzel távol tartjuk az ártó lényeket is.
Ne öljétek az időtöket felesleges vásárlásokkal, és ne engedjétek magatokra a bűntudat energiáját az adományozások, jótékonykodások túlhajszolásával. Segíteni másokon egész évben kell, és oda kell adni egész évben, ami másoknak jó.
A Magyarok életének a célja a LÉT SZÉPSÉGÉNek a megtapasztalása. Éljetek vele ! Áldott VÁRAKOZÁS
Üdvözlettel: Nóri
A magyar szeretetről
Életünk központi hiánya a szeretet. Nem vagyunk képesek szeretni magunkat, másokat, az életet, de még a felénk áramló kedves érzések befogadására is alkalmatlanok vagyunk.
Minden érzés mögött sunyi számítást, érdekeket sejtünk, ahelyett, hogy bizalommal fogadnánk a velük azonos testvéri érzéseket.
Nos, lássuk, mi is a szeretet?
A keresztények nagyon büszkék a Pál apostol által megfogalmazott szeretet fogalmára, bár Pál inkább azt mondja el, mi nem a szeretet. „ A szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik. Nem tapintatlan, nem keresi a magáét. Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója. Nem örül a gonoszságnak.
Nyilván ebből még nem derül ki, mi a szeretet.
Nálunk, magyaroknál is, mint minden népnél a bölcsességek megfogalmazódnak, hogy az tovább adassék nemzedékről nemzedékre. A helyes magatartási formák, a segítő gondolatok, az erkölcsi elvárások, amelyek egy népre jellemzőek. Lehet, hogy külsőségükben az évszázadok alatt változnak ezek az örök érvényű dolgok, ám a belső lényegük, a helyes alapminták időtlenek.
A magyaroknál a szerető kapcsolat azt jelenti: szeretlek téged és segítem a kiteljesedésedet az életed minden területén. Vagyis ott vagyok melletted, nem tüntetőleg, nem tolakodólag, de elérhető módon.
Támogatlak az utadon, az életed dolgaiban, terveid, vágyaid megvalósításában, kéréseidet teljesítem.
Elfogadlak olyannak, amilyen vagy, hiszen nem tudhatom, sorsod beteljesítéséhez miért arra a tulajdonságodra van szükséged.
A szívemmel és a lelkemmel látlak, mert a tükröm vagy, s a benned látott hibák az én kivetüléseim, amiből tanulhatok. A kimondott szó lehet hazug, de amit a lelkeddel meglátsz bennem, az az igaz, és az áramlik feléd.
Nem teszek neked nagy ígéreteket, de a fontos dolgaidban ok és kérés nélkül segítek. Nem ítélkezek a tetteiden, mert nincs jó és rossz. A rossznak ítélt cselekvéseidből segítek kiemelkedni, hogy lelked ne szenvedjen a saját fájdalmától.
Egyszerűen veled vagyok, nem csak testben, de a lélek kapcsolódásával is. Elvtelenül nem babusgatlak, hiú ábrándokat nem gerjesztek benned. Ha kell, feladatot állítok néked, hogy ha megoldottad, legyen örömöd az eredményben, a sikeredben.
Megvédelek a külső veszélyektől, s, ha szükséges, önmagadtól is, bár sorsod fordulóit és buktatóit tiszteletben tartom, mert a tanulás néked is fontos.
Ragyog a szemem, sugárzik a lelkem, ha rád tekintek. Derü és nyugalom árad, ha megmosolyogtatlak.
A szeretetnek ez fajta megnyilvánulása nem csak személy és személy között jöhet létre. Ez a fajta szeretet volt igaz Árpád vezérre is, akit népe, nemzete iránt érzett szeretete vitt a hatalmas európai túlerő ellen szembeszállni Zalavárnál ( Hainburg ) és Pozsonynál a harcmezőre , és vállalni a halált fiaival együtt.
Nem volt ez másképp Hunyadi János esetében, Aba Samu királyunk életében, vagy Szent László érzelmeiben sem. A magyar szeretet élő és kötelez!
Bár minden magyarban égne ez az érzés!
Debrecen, 2015. Áldás havának 23. napján