Duna - Tisza köze homokhátság

Várjunk még a milliárdok elköltésével!
Plósz Sándor, tájrendező-ökológus
***

„Csapadékpótlásra csatorna Csepeltől Csongrádig? (idézett cikk)
Most ötszáz, vagy később többezer milliárd a tét

    Bodolóczki Linda
index, 2006. május 22., hétfő 0:49
 
Háromszázezer embert kell kitelepíteni pár évtized múlva az akkor már csak tevetenyésztésre alkalmas Homokhátsági sivatagból. A Bács-Kiskun zömét, Pest megye déli és Csongrád nyugati sávját elfoglaló terület problémája ősrégi, megoldás még mindig nincs - a projekt előkészítésének még csak az előkészületeinél járunk. Egy azonban biztos: csatorna nem szerepel a 2007-13-as tervek között, pedig vannak, akik szerint csak ez jelenthetné a hosszútávú rendezést.

Az utóbbi tíz évben országgyűlési- és kormányhatározatok rögzítettek cselekvési terveket, mégsem sikerült érdemben előrelépni a Homokhátság elsivatagodása ellen.
A Homokhátság a térképen (Forrás: MTA) "

Szomorú megjegyzés: Az MTA településhatáros és nem geológiai térképről határolja le a homokhátságot, Pestben és Bács-Kiskunban. (Glatziális)
 
"Csatorna kéne ide

Nacsa János, a gödöllői Szent István Egyetem tanára, a Közép-Magyarország Régió fejlesztési tanácsának bizottsági tagja szerint az egyetlen hosszú távú megoldás a Csepeltől Csongrádig húzódó csatorna építése lehet. Szerinte évről évre kevesebb csapadék hull, a talajvízszint pedig az elmúlt 10 évben 6-ról 10 méter mélybe húzódott vissza, megindult az elsivatagosodás. Az évente hiányzó 100 mm csapadék pótlására minimum másodpercenként 35 köbméter vízhozam kell, vagyis csatorna. Ez biztosítaná a földek öntözését, a Duna áradása esetén ez elvezetné az árat, és nagyságából adódóan hajózható is lenne.

Nacsa szerint beavatkozás nélkül néhány évtizeden belül mintegy 300 ezer embert kell kitelepíteni a térségből. Ennek a költsége több ezer milliárd forint lenne, míg a Duna-völgy átfogó fejlesztése Szobtól Csongrádig maximum 500 milliárd kell. (Ahhoz, hogy a csatorna megépíthető legyen, előbb rendbe kell tenni a Ráckevei-Soroksári Duna-ágat.) A számítások még 2004-ben készültek a Közép-Duna völgy fejlesztéséről szóló Beszédes-program megalkotásakor. Nacsa szerint a 2007-13-as időszak a csatorna-kiépítés és a komplex feljlesztés stratégiájának kidolgozására (ami az alapja lenne a következő 25-30 év fejlesztési irányának) és a projekt elkezdésére szolgál majd.

Vagy mégse?

Csakhogy, a "központban" nem számolnak ilyen tervekkel, az Országos Területfejlesztési Hivatalban megtudtuk, a második Nemzeti Fejlesztési Tervben és a Közép-Magyarországi Operatív Programban nem szerepel csatornaépítés. A nagyprojekt előkészítése folyamatban van: egy tavalyi kormányhatározat költségvetési forrást biztosít a kidolgozására. A programban vízgazdálkodási, természetvédelmi, vidékfejlesztési intézkedések sora szerepel majd, de a csatorna szó nem fordul elő benne - mondta az Indexnek Pintye Ágnes, az OTH kiemelt programok főosztályának vezetője.

Ötszáz millió forint állami pénzből a tervek szerint még az ősszel elkészül a nagyprojekt megvalósíthatósági tanulmánya, de jelenleg még az elkészítésre vonatkozó közbeszerzési eljárás sem kezdődött el. A projekt célja a Duna-Tisza közi hátság területén bekövetkezett kedvezőtlen változások hatásainak mérséklése: a hátság természeti értékeinek megőrzése, helyreállítása, a természetben bekövetkezett degradációs folyamatok megállítása, a tájszerkezet, tájkép védelme a vízháztartás javításával. Emellett pedig a hátság népességmegtartó képességének javítása terület- és vidékfejlesztéssel, agrárszerkezetváltással, infrastruktúrafejlesztéssel.

Eddig semmi érdemi nem történt

Két éve az MTA Regionális Kutatások Központja tanulmányt készített Homokhátság 2004. Szembesítés, lehetőségek, teendők címmel. Csatári Bálint, az Alföldi Tudományos Intézet igazgatójának írása szerint (ami az "Indulatos írás a Duna-Tisza közi Homokhátság ügyéről" címet viseli) a döntéshozók semmit nem tettek a probléma valós orvoslása érdekében, hiába jöttek létre a tárcaközi bizottságok, országgyűlési és kormányhatározatok. Igaz, azóta jobb lett a helyzet, a 2004-es kormányhatározat és cselekvési terv működik, de nagy hibája, hogy a feladat nincsen decentralizálva - mondta az Indexnek Csatári Bálint.
A kutató a térség problémáinak megoldásakor a tanyákra, az ott élő emberekre építene, hiszen ők jelentik a Homokhátság életének alapját. Az MTA kutatása szerint a tanyákon élők ebben partnerek lennének, sőt voltak és vannak egyéni kezdeményezések is; ahol önszorgalomból elzártak egy zsilipet egy-két éve, ott most jelentősen jobb a vízgazdálkodás. Csatári a különféle programok mellett normatívát is adna a tanyáknak.

Mivel a probléma három évtizedes, megoldásra is csak hosszútávon lehet számítani, véli Csatári, aki szerint összehangolt programra, integrált vidékfejleszésre van szükség. A vízgazdálkodásnak, a természetvédelemnek, a megújuló mezőgazdaságnak és a társadalomnak közös fejlesztési célok mentén kell előrelépniük. Fenn kell tartani a tanyás gazdálkodást, hogy a föld használatban maradjon, a tanyákat rehabilitálni, fejleszteni kell, ez segíti a turizmust is.
Csatári szerint a Duna-Tisza csatorna ügye része a rendezésnek, bár ez sem nem old meg minden problémát. A vízpótlás jóval könnyebben menne, de a Homokhátság problémáinak rendezését nem egy ilyen gigantikus beruházással kell elkezdeni. „

Vagy mégse csatorna?.
Az alcím végére pont, és nem kérdőjel;
Miért?

Egy csatorna, bármily nagyszerű is a látványos építése, nagy valószínűséggel többet árt, mint használ. Azt már tudjuk, hogy Csongrádi vízlépcső nélkül nem építhető. A síkvidéki tározók, „vízlépcsők” káros hatásairól a szakma lehet, hogy hallgat, - de tisztában van vele, ha nemzetközi publikációkat olvas, időnként. Esetleg itthon is körülnéz.
A csatorna mentén lehet, hogy néhány km távolságban, ideig-óráig „felvirágoztatja” a területet, de összességében a negatív hatások előre láthatóak és súlyosabbak, mint a pozitív eredmények. Látványos lehet az „égben úszó” hajó, de itt nincs rá szükség! Szikesedés az öntözéstől itt, visszafordíthatatlanul megindul a csatornák mentén. Ezt a hajlamot a terület, több helyen bemutatja. A csatorna kolmatálódik, nem ad át vizet a környező területeknek, altalajnak, ősi kavicsteraszoknak.
Nem beszélek még, a - másként is lehet,- gondolatokról.
 
Egy korrekt környezettervezőnek, legyen Ő, tájépítész, tájrendező, vagy építőmérnök, először a mi történt kérdésre kell megkeresni a választ, azután gondolkodjon, - gondolkodik, a hogy oldom meg a problémát?, kérdésről:
 
Vagyis, tényleg, mi történt?

A múlt század közepén, ha a Duna-Tisza közén leszúrtam egy csövet, azon feljött a víz, az éltető erő a homokon. Az ország csodálatos kertje lett a térség nagy része. Azután, jött a Tsz. és elment a víz, no nemcsak a Tsz vitte el. Elvitte a kavicsbánya, de elfogyott volna előbb, vagy utóbb, egyébként is, - mert nem figyeltek rá. „Ami van” azt pocsékolhatjuk? Azután visszaüt. Csatári Dr. szerint, ma is folyik számolatlanul, de már szivattyúzva az alsóbb rétegekből. Csodálkozunk.
És ha?!
Folyásirányt tartott Baja, vagy Szeged felé a Duna, Tisza irányába, a vízelvonás miatt, a fazekam feneke lyukadt ki, és elfolyt a víz. Sajnos geológiai térképezésben ez a kor, nem nagyon érdekel senkit. Nem elég öreg.
Miért?
Mert ez a fosszilis víz az Ős-Duna, kavics és homokos-kavics teraszaiban elraktározódott víz volt, aminek utánpótlása, már lassan száz-százötven év óta lelassult, mára nagyrészt megszűnt. Nyomás alatti víz egy zárt teraszban, logikus az alföldön. A csapadék-utánpótlás ebben a térségben nem biztosít pozitív vízmérleget!
Miért?
Ha megnézzük a geológiai térképeket, vagy az űrfelvételeket, láthatjuk, hogy az Ős-Duna Váctól „lépett” ki a mai medervonaltól és balra, nagy íveket tett meg a Duna-Tisza közén. Lerakva hordalékát, kavicságyát, homokját, amit betakart a jégkorszak, majd kialakult a mai geomorfológia, és rajta élőlények változatos sokasága. Ez a mederágy-vonulat, a mai kavicsbányák, morotvák, vízzel egykor telítve, és ragyogóan kirajzolódó tünemények az űrfelvételeken, ma is.
Hová lett a víz, a vízpótlás?
Rövidítsük le az időben lejátszódó folyamatokat, és nézzük a mai helyzetet!

• -          A Dunából a vízkiáramlás a kavicsteraszba Vác magasságától egy keskeny sávban kezdődött, majd Budapestnél kiszélesedett és a Csepel sziget első harmadáig táplálta a Duna-Tisza közi kavicsteraszt friss vízzel. Ez a vízkiáramlás gyakorlatilag a XIX században lecsökkent, mára szinte megszűnt. A pleisztocén végi illetve a negyedkor ősfolyói majd a Duna mai medre és a közte lévő jégkori löszlerakódás határozza meg a homokhátság területét és a kiszáradó övezeteket.
• -          Váctól, Budapestig a kavicsteraszt elvágják a Vízmű kutak sorozatai, amelyek a kiáramló vizeket bepumpálják a vízvezetékekbe. Itt ismerhetjük meg azt a csodát, hogy néhány méter kavicsterasz a Duna vízből, ivóvíz minőségű vizet „állít” elő. De a kutakból kiszivattyúzott víz nem áramlik tovább, nem marad itthon, nem telíti a teraszt, a kutak gátat képeznek, a vízből lesz szennyvíz, ami visszamegy a Dunába, nagy hányada tisztítatlanul.
• -          Budapesten a kutaktól a Csepel szigetig a partfalak, a város nagykiterjedésű építései akadályozzák meg a víz ki- és áramlását a teraszokba. Ezen sem tudunk segíteni.
• -          A Csepel szigettől a Tasi zsilipig, a Ráckevei Duna-ágat, tavasították, zsilipekkel lezárták, - szennyezésről nem is beszélek. A tavasítás eredménye, hogy a meder és a parti részek eliszaposodtak, kolmatálódtak, és így megakadályozták a vizek kiáramlását, a terasz vizének folyamatos megújulását. Ami átszivárog, az nem a Duna vízszint-játékából fakad, hanem a mélyebb részeken nagyon lassan és korlátozottan beáramló vizek, de ezek a mederfenék alatt helyezkednek el, és a nagy-Dunaág táplálja a szigeten keresztül. De a jégkorszakok vetődései, lerakódásai is elvágták a teraszokat az élő Dunától. Ettől lett a nyomás, és most a depresszió.
• -          Lopják a vizet, mélyebb fúrású csőkutakból, számolatlan m3-ben.
• -          Ha csatornából öntözgetek, az a depresszióval szennyez, szikesedik, és a rosszra rosszat halmozok. A kavicsbányák vízfelületének párolgó hatása, sokkal nagyobb, mint a természetes vízveszteség a fedett részeken. A vízszennyezés nem látványos, de a mai gyakorlat és állapotok mellett, előre megmondható, biztos folyamat. Nagyon jól láthatók ezek a folyamatok a Délegyházi tavaknál, de másutt is. (Nem térek ki mélyebben arra, hogy például a Délegyházi tavaknál „vízminőségjavító kotrást” írtak elő, és valósítanak meg, aminek eredménye, bizonyíthatóan negatív, - jelentősebb vízszennyezést okoz, mint a haszna. (Nem a kavics eladójának, hanem a tó használójának.) – Kiemelek egy marék sódert, helyére víz szivárog be, a depressziót és evvel a diffúz szennyezést növeli.) Fordított megoldás eredményesebb lehet: Minden kiemelt m3 sóder helyére rendszeresen, kavicson szűrt, ivóvíz minőségű vizet „teszek”, növelem a rétegnyomást, azt telítem, és végső soron helyre állítom a fenntartható fejlődést, a teraszok vízpótlását. Előbb, vagy utóbb a növényzet gyökere újra eléri a vízszintet, és akkor elmondhatom, hogy a munkám eredményes volt. Majd egyszer helyreállhat az eredeti rétegnyomás is. De addig, sok szűrt Duna-vizet kell a rétegbe beengednem, rendszerbe, és gondolkodva. A folyamat kialakulásának megismerése, ok-okozati összefüggések elemzése vezet rá a megoldásra is.
• -          Nem a látványos elköltött forintok, eurók adják az eredményt, hanem a növényeim újraéledése, a talajok termőképességének fokozása és a felszínalatti vizek regenerálódása.

  De ez már a megoldás felé mutat, amelynek, hogyan kérdése, egy mindenben EU támogatott program lehetőségét mutatja be. Nem botcsinálta politikusok, „kormánybiztosok” kellenek ide, hanem egy minden részletében megalapozott, ok-okozati összefüggéseiben ellenőrzött, alakítható aktív terv, aminek eredménye a regenerálódó és megújuló felszín alatti vízkészlet, minden egyes emelkedő centimétere. A programot az ott élőkkel együttműködve, egyetértésben, az Ők és a nemzet hasznára lehet és kell végrehajtani!
Ez a víz fogyott el, ezt kell helyreállítani, és nem fellegekben járó hajókról álmodni!

Duna-Tisza-közi ősi teraszok elhelyezkedése és határa, jól látszik a Google felvételén. Ma ez az „elsivatagosodó” övezet. (A mai Google felvétel már újabb.)

„Két jégkorszak között vagyunk!”

Országos vízkészlet-gazdálkodási koncepció
(Részkoncepció, tanulmány)
 
Szerző: Plósz Sándor, tájrendező ökológus
Szerzői jogok fenntartva! ©

    A tudományos előrejelzések (1960-72-2004.), kutatások azt mutatják, hogy ezredfordulóra és azt követően még néhány évtizedig száraz, felmelegedő klímaváltozással kell számolnunk. Ezt a természeti folyamatot, jelenséget, a hazai vízkészlet-gazdálkodás tervezése nem vette figyelembe, és a várható következményekkel nem számolt; - Kis modulációkból eredő árvizek elleni védekezés, mint például a Vásárhelyi Terv csak részkérdésekkel, részterületekkel foglalkozik. (De azt is elszabotálják.)
A Balaton vízkészlet-gazdálkodásának, - nevezik inkább „vízpótlásának” - kérdése, téves szemléletben kiragadott példa, a nagy egészből.
Hazánk területén megjelenő vizek mintegy 95%-a ahogy jön, úgy megy tovább a Dunával a Tiszával, és a Drávával. Felszín alatti vízkészleteink vagy szennyezettek, mint az első vízadó-réteg elnitrátosodott vizei, vagy mint a lassan regenerálódó kirabolt karsztvizeink, közötte a Bősi vízlépcsővel és kavicsbányákkal tönkretett kavicsteraszaink vizei. De lehetne folytatni a tönkretett természetes termálvíz-kincsekkel, például Hévíz, vagy Tata kérdését is, a kiadott vízhasználati engedélyeket, stb.
Országos vízkészlet-gazdálkodást új alapokra célszerű helyezni!
 
Nem csak felszíni tározás létezik, mert azok, - a síkvidékiek - sokszor kedvezőtlen hatását a vízminőségre, már ismerjük, hazai és nemzetközi példák alapján. Az árhullámokkal való gazdálkodás a természetes vízjárás helyreállítását kell, hogy jelentse és nem tározást, ahol a vizek eutrofizálódása jelentős vízminőség romlást eredményez, eredményezhet.
A természetes vízjárás helyreállítása, az árhullámok lefutását késlelteti, a vízmegtartó rétegek feltöltését eredményezi, amelyek hosszú ideig tartalékokat biztosíthatnak, leromlott szikesedett talajaink regenerációját segítik elő a lebegőanyag, iszap lerakásával. Az élővilág diverzitását gazdagítják, és az ártéri gazdálkodással, Európában unikális értékeket hoznak létre. A folyószabályozásból eredő medermélyülést, tömlőgátakkal szabályozott fenéklépcsőkkel, a vízszintet biztonsággal lehet (lehetne) szabályozni, kivezetni még az árvízszint, árvízi hozamok előtt.
A másik alapvető vízkészlet-gazdálkodási lehetőségünk, amelyek a tiszta, döntően ivóvíz minőségű vizek megőrzésére alkalmas, a kavicsteraszaink védelme és a vízgazdálkodási jelentőségük ki- és felhasználása.

Kavics-teraszokról:

A kavicsteraszok geológiai képződmények, amelyek a kőzetek felaprózódása, majd kopása során keletkezik, folyóvízi környezetben.
A kavicsok keletkezése korábban folyamatos természeti jelenség volt, ma a folyók lépcsőzése következtében ez a folyamat, Európa legtöbb folyójában akadályoztatva van.
A kavicsteraszok ott keletkeztek, ahol a folyó lejtési, folyási jellemzői megváltoztak. Adott fajsúlyú- méretű, anyagok leülepedtek, hordalék kúp formájában leváltak a vízfolyásról.
 
A magyarországi kavicsteraszok döntő hányadát a Duna (Ős-Duna) és mellékvizei alakította ki. Ma ezek fejlődése, a kavics pótlása, a Duna és a folyók lépcsőzésével megszűntek! Egyetlen "részben-élő" kavicsteraszunk van, a Sajó völgye.
Európa közepén unikális természeti értéknek tekintendő a Mosoni-kavicskút, amely a Pannon tenger korában és annak megszűnésével jött létre, a mintegy 900 m mély kavicsdelta. Hasonmásai csak a földtörténeti korokban kiszáradt Földközi tenger folyódeltáiban, Nílus, Rrhõne, stb. jöttek létre. Ez a kavicsterasz a Duna lépcsőzését (Bős) megelőzően, folyamatosan megújult vízzel, és elméletileg egész Magyarországot el tudná látni ivóvíz minőségű vízzel. A Duna elzárásával vízmegújulása csökkent, vagy megszűnt, a felszíni rétegek kiszáradásán túl, nagyobb probléma, hogy vasasodik, mangánosodik, szennyeződik és kolmatálódik (eliszaposodik, eltömődik) a víz- és kavicsvagyon. Regenerációja ma még biztosítható, és elengedhetetlen feltételnek tekintendő, a folyamatos vízellátásának biztosítása! Kulcskérdésnek tekintendő a Bős ügyének megoldása!
 
A további kisebb folyók, patakok kavicsszállító és alakító képessége minimális. A Felső Tisza vidékén a folyó aprókavics és durva-homok, homok hordalékkúpjai újulnak meg az árhullámok során. A kavicsteraszát a Tisza, a Rába, Dráva, a mai országhatáron kívül alakítja, vagy utánpótlásuk a duzzasztások miatt megszűntek, - Duna, Sajó, Mura, Dráva, Rába kavicsteraszai megőrzése, védelme elengedhetetlen, a diverzitás és a parti szűrésű tiszta vizek megvédése érdekében.
 
A kavicsteraszok jellemző tulajdonsága, hogy vizük a mindenkori folyóvíz vízszintváltozásaihoz igazodik, a távolság és vízáteresztő-képességtől függően lassúbb, vagy gyorsabb követéssel. Fokozottan érzékeny területek a felszíni környezetszennyezésre.
Kavicsteraszaink másik csoportja az ősfolyók helyén egykor keletkezett kavicsteraszok, néhány esetben ma is felszíni vízfolyások, vagy vizes területek találhatók felettük, - Zala völgye, Somogyi völgyek, Dél-Balatoni berkek feküje, Váli völgy, stb. más esetekben a területek felemelkedtek, Kemeneshát, vagy a folyó elvándorolt és a terület feltöltődése miatt, csak kutatófúrások útján ismerhetjük a kavicsteraszok helyét, Duna-Tisza közi kavicsteraszok. Egyes a teraszokban a törésvonalak miatt „elvágott” fosszilis vízkészletek találhatók, amelyek mennyisége, behatárolt. Ilyen, az egyik legérdekesebb kavics-teraszunk a Tapolcai-medencében a Viszlói kavicsterasz, amely a Tapolcai medence alatt nagynyomású vízkészlettel rendelkezik, és a Balaton menti törésvonal zárja le.
 
A Duna-Tisza közi kavicsteraszokat a kavicsbányászat rontja, úgy vízgazdálkodási, mint vízminőségi szempontból. Ez egyik fő oka, a terület kiszáradásának.
Vízutánpótlásuk megoldatlannak tekinthető Budapest beépítésétől, a partfalaktól, a Ráckevei Duna-ág tavasításától, szennyeződésétől, partok kolmatálódásától, vagy törésvonalakkal, löszlerakódásokkal elvágottak, a Duna-Tisza közi kavicsteraszoktól.
 
Összegezve megállapíthatjuk, hogy a kavicsteraszok és azok felszíni területei a folyótól alapvetően függenek, a térség természetes vízgazdálkodása szempontjából meghatározóak. Megbontásuk, "felnyitásuk", élővíztől való elzárásuk és vízhasználatuk, a hatásterületük vízgazdálkodását jelentősen módosíthatja.
 
Egy kavicsbányából kitermelt kavics, növeli a depressziót, a felszíni és egyéb diffúz szennyeződések beáramlását, ha nem pótoljuk a víztérfogatot, más vízbázisból. Inkább nyomás alá kell helyezni a kavicsbányát, vízszintemeléssel, mint depressziót előidézni a kavicskitermeléssel!
 
Az „élő”, vízfolyáshoz kapcsolódó, és az "ősi" az eredeti folyóval már aktív kapcsolatban nem lévő kavicsteraszok környezeti érzékenységüknél fogva, fokozottan védett természeti és vízminőség-védelmi, kategóriába sorolandók.
Vízminőség szempontjából a kérdés feltárt, néhány méter kavicsterasz elegendő, hogy a nem éppen tisztának mondható Duna vízből a természet, ivóvíz minőségű vizet állítson elő.
 
Kavicsbányászatra - csak a Sajó-völgyi részlegesen megújuló és a Duna menti, kavicsteraszokból azok, amelyek méretüknél és elhelyezkedésüknél fogva, a többi kavicsterasz vízbázisának és/vagy vízelosztás szempontjából is szükségesnek tekintendők, - területei jelölendők, jelölhetők ki. (Kavics igénynél a várhatóan előbb- vagy utóbb bekövetkező panelházak bontása is, nyersanyagforrásnak tekintendő!)
 
Koncepció
 
Magyarország vízgazdálkodási rész-koncepciójának lényege, a kavicsteraszok védelme, vízzel való ellátása, a megfelelő, gyakorlatilag ivóvíz minőségű vizek visszatartása, továbbítása, a térségi vízgazdálkodás javítása, a megújuló- és/vagy gazdaságos energiák (pl. szélenergia) vízemelésre való felhasználásával.
 

•         A Dunán a Mosoni-kút vízellátásának helyreállítása, a folyóvízzel megújuló kavicsteraszok vizét a szélenergia segítségével a magasabb térszínen lévő, Rába illetve zárt kavicsteraszokra emelve, azok vízellátása, telítése, vagy például a Középhegységi karsztok, Balaton vízellátásának pótlásának, közvetlenül, vagy a karszton keresztül, biztosítása is vizsgálandó kérdés lehet, stb.
•        Vértes, Gerecse karsztok telítése, helyreállítása, parti kavicsteraszokon szűrt vízből.
  
•        A folyamatosan megújuló Csepel-szigeti kavicsterasz vízéből a Duna-Tisza közi kavicsteraszok telítése vízzel, a térségi, homokhátsági vízgazdálkodás helyreállítása érdekében. Csepeltől a Tass-i zsilipig kialakított kutak és szélerőművek kiszámítható módon biztosíthatják a Duna-Tisza közi felszínalatti vizek regenerációját, nagyrészt EU programok keretében.
  
•         A Dél-Somogyi, Zalai területeken a Dráva és a Mura folyóvízzel megújuló kavicsteraszain megtisztult vizek felhasználása a térségi vízgazdálkodás javítására.
  
•          Törésvonalakkal zárt fosszilis vízkészletű kavicsteraszok vízpótlása, tartalékok képzése.
  
•        A meglévő kavicsbánya-tavak felhasználása a teraszok víztelítése érdekében, és ezek megfelelő hálózatainak kialakítása.
  

 
Feladatok:
 
Nemzetközi feladatok és kötelezettségek:

•        A Duna vízmegosztása, vagy az eredeti mederbe történő visszavezetése, a Mosoni- kavicsterasz, teraszok vízellátása érdekében. (Csallóköz-Szigetköz egységes rendszerben.)
•      Dráva, Mura, Rába vízkészletének és minőségének megőrzése, javítása és nemzetközi egyezményekben való rögzítése, a kavicsteraszok vízellátásának biztosítása érdekében, vízlépcső építések elhalasztása.
  
•         Sajó-Hernád vízgyűjtőjének nemzetközi védelme a kavicsutánpótlás biztosítása érdekében, akadályok megszüntetése.

 
Törvény-, rendeletmódosítási, alkotási feladatok:

•          A Természetvédelemről és a Környezetvédelemről, Bányászatról, Vízgazdálkodásról szóló törvények módosítása, felülvizsgálata a kavicsteraszok fokozott védelme érdekében. A kavicsteraszok ex lege védelmének biztosítása.
•         Kavicsterasz kataszter kidolgozása és a területek minősítése, a geológiai térképek alapján.
  
•         Agrár-környezetvédelmi program kidolgozása és megvalósítása, a kavicsteraszok felszíni területeinek védelmére.                
  

 
Műszaki- gazdasági tervezési feladatok:

•         Műszaki gazdasági és megvalósíthatósági tervek kidolgozása. Költség-haszonelemzés.
•        Pilot program, az EU vízgazdálkodási-, természet- és környezetvédelmi-, energetikai irányelveinek figyelembevételével, pályázatok kidolgozása.
  

 
Kiegészítő gondolatok: (az opponensek érveinek megválaszolására)
 
Minden m3 víz, amit nem hagyunk elfolyni az országból, itt hasznosul!
 

•       Az ország energiatermelésében az alternatív, megújuló energia termelését fokozni kell az EU irányelvei szerint, és egyben a támogatandó programok között van.
•        Az alternatív energiák közül a szélenergia időjárásfüggő, nem biztosít megbízhatóan folyamatos energiatermelést, tehát elkülönített felhasználása csak előnnyel jár.
  
•       A koncepcióban rögzített megoldás, nem igényel folyamatos energiaszolgáltatást, alkalmazkodik a szélhez. „Telítettség” esetén, a „felesleges” energia az országos hálózatba bekapcsolható. (De hol vagyunk még ettől?)
  
•        A kavicsteraszok csak lebegő-, ülepedő-anyagtól mentes vízzel telíthetők, hogy a kolmatációt megakadályozzuk. Ezért kell az élő kavicsteraszon szűrt, vagy parti szűrésű, vagy megújuló vizű kavicsbányából kiemelt, gyakorlatilag ivóvíz minőségű vizeket, védeni és felhasználni, tartalékolni!
  
•        A csővezetékek PET csőből kialakíthatók, amelyek másodlagos műanyag-felhasználás hatásfokát is javítják. (háttéripar fejlesztése, hulladékhasznosítás, szelektív hulladékgyűjtés, stb.) Nem kell „Rokla” cső, ha a PET jó gázvezetéknek, miért ne lenne jó vízvezetéknek, kisebb a súrlódási veszteség is!
  
•        A kasztvizek telítése során, ha van ilyen probléma, a beszivárgás átalakítja a vízminőséget, só összetételt a természetes karsztvíznek megfelelő összetevőkre, hiszen a csapadékok sem azonos összetevőjűek.
  
•        Szélenergia hasznosítás az egész világon elfogadott, miért lenne nálunk veszélyes?
  
•        Mennyivel tájidegenebb egy szélerőmű, mint pl. egy Westel átjátszó-torony?
  
•       Európa nyugati felén a kavicsteraszok szinte mindenütt védettek, ezért jönnek hozzánk, kirabolni a kavicsvagyonunkat, amelyekről, és amelynek hatásairól nagy a hallgatás, széles e hazában!
  
•       A rendszer programba állításával, a védelmi indokok érveivel, magunk mellé állíthatjuk az Uniós szerveket a Bősi ügy megoldására.
  
•      A tótoknak is elfogadható magyarázatot ad a nemzeti szimbólumuk lebontására, Ők is nyernek a Csallóközben és a Duna, Vág, Garam mentén. (Igaz, magyar lakta területek, de az - jó!) Tőlük sem folyik el minden víz, és ott hasznosul.
  
•        Folyók mente egyben átszellőzési folyosó, szélcsatorna, tehát alkalmas szélerőművek rendszerének kiépítésére. (A +50 m magassági széltérkép megvan az országról.)
  
•       Munkát teremt, gondolatot ébreszt, nemzeti vagyont gyarapít, felemelkedést biztosít!
  

Megjegyzés:
A Szerző fenntartja magának a törvényben biztosított szerzői és szabadalmi jogokat, a koncepció védelmére, annak továbbfejlesztésére -, a koncepció bármely formában való, publikálásának, közlésének és felhasználásának a jogára. ©
Szerzői Jogvédő Hivatalba beadva.
Budapest, 2004-04-12

Tisztelet az elődöknek! (A szerző, Józsi, Gyuri az Apám.)
Irodalom, 1-45 old.

ábra - A magasvezetésűcsatornatervek nyomvonalai (Lamp-Hallóssy, 1947)

A vízhálózat képe a pliocén végén (Sümeghy J. nyomán Somogyi S. kiegészítésével)

A vízhálózat a negyedidőszak elején (Szerk. Borsy Z.)

Duna-Tisza köze, Negyedidőszakban
 

Felsõ miocén (szarmata)

A szarmata elején újabb kiterjedt riolittufa szórás játszódott le (“felsõ riolittufa”) (13-14 millió éve). A badeni emeletben megindult andezit vulkanizmus idõben kelet felé terjedt, a Tokaji-hegység tömege, melyet riolit vulkánok is növeltek, a szarmatában keletkezett. A vulkanizmushoz kapcsolódó hidrotermális oldatok Nagybörzsöny, Gyöngyösoroszi és Telkibánya térségében ércesedést hoztak létre, és vulkáni tevékenység játszott szerepet a tokaji-hegységi kaolin, illit, perlit, tûzálló kvarcit és diatómit telepeinek létrejöttébe n is. Diatómit a Mátrában, Szurdokpüspökinél is képzõdött.
A Paratethys a Bécsi-medencétõl az Aral-tóig húzódó beltengerré vált, a nyílt óceánnal való kapcsolat teljesen megszûnt. A beltenger vize fokozatosan kiédesedett, és sajátos, a megváltozott feltételekhez alkalmazkodó tengeri élõvilág al akult ki. A brakk vizû segélytengeri üledékek fossziliákban igen gazdagok (homokkõ, “cerithiumos mészkõ”, szarmata durvamészkõ”).

PANNON

A pannont korábban pliocén kor alsó emeletének tartották. A Kárpát medencét elfoglaló “Pannon tenger” fejlõdése azonban már a miocén legvégén elkezdõdött. Ezért itt az alsó-pannont a miocén végér e sorolják, a felsõ-pannont a pliocénnel azonosítják.
A miocén végén a Paratethys részmedencékre esett szét. Ezek egyike, a Pannon beltenger 6 millió éven át létezett. Vize kezdetben csökkent sótartalmú volt, majd a beleömlõ folyók miatt édesvizûvé vált.
A tokaji-hegységi szarmata vulkanizmus a pannon elején ért véget. Ekkor indult meg a medence intenzív süllyedése, ami nagy vastagságú üledéktömeg (4-5000 m) felhalmozódását eredményezte. A néhány 100 méter mé ly medence belsejében agyagmárga, mészmárga, aleurolit és homokkõ, a szegélyi területeken homok, kavics, konglomerátum képzõdött. Az alsó pannon üledékek általába n meszesebbek és egyhangúbbak, a felsõ-pannonból származók homokosabb és változatosabb kifejlõdésûek.
A felsõ-pannonban, a medenceperemi, mocsaras területeken jöttek létre a Mátra- és Bükkaljai lignittelepek (“Bükkaljai Lignit Formáció”). Hasonló kifejlõdésben jelennek meg a kiseb b jelentõségû Szombathely-környéki és D-Somogyi lignitek (“Toronyi Lignit Formáció”). Az erõs hullámveréses parti zónákban kimosott, fehér “üveghomok” keletkezett, mely az üveggyártás alapany aga (Fehérvárcsurgó). A Dunántúli-középhegység DK-i oldalán édesvízi mészkõ is keletkezett. A pannon végére a beltenger teljesen feltöltõdött. A pannon üledékek fõ gazdasági jelentõségét az adja, hogy szénhidrogén készleteink nagy részének tárolókõzetei.
A felsõ-pannon folyamán a Tapolcai-medencében, a D-Bakonyban és a Kisalföldön többfázisú bazalt vulkanizmus játszódott le. A pannon üledékeken áttört és azokat lefedõ bazalt takaró a lepusztulást megakadályozva vulkáni “tanúhegyeket” hozott létre. A vulkánok krátermedencéjében illetve a tufa-gyûrûk által körbefogott mélyedésekben megtelepedett algákból olajpala (“Pulai Alginit Formá ció”) képzõdött. Salgótarján környékén a bazalt vulkanizmus késõbb, a pannon végén indult meg, és áthúzódott a pleisztocénbe.
 
PLEISZTOCÉN-HOLOCÉN (NEGYEDIDÕSZAK)
Magyarország területének 80 %-át negyedidõszaki képzõdmények borítják. Ezek vastagsága a 800 m-t is eléri (Békési süllyedék).
A pleisztocénben Magyarország szárazföldi, periglaciális terület volt, ami meghatározta az üledékképzõdés jellegét. A fõ képzõdmények a lösz, futóhomok és a folyóvízi üledékek.
A negyedidõszakban az Alföld és a Kisalföld intenzív süllyedése jellemzõ. A felsõ-pannon képzõdmények felszíne kb. 1000 m-es szintkülönbséggel jelennek meg az Alföld peremi területein illetve közepén , a Kisalföldön a szintkülönbség maximum 400 méter.
Egykor az ország központja, fejedelmi terület, ma sivatagosodik, pusztuló tanyák, virágzó borhamisítások. A jövőben én másképpen látom.

A holocénben a futóhomok áthalmozása zajlott. Az Alföld szikes tavaiban primer dolomit képzõdés is elõfordul. A folyóteraszokon édesvízi mészkõ rakódott le (Budai Várhegy, Süttõ). A Nyírségben helyenkén t gyepvasérc képzõdött.

Magyarország nagyszerkezeti képe

 Magyarország felszínét többnyire fiatal üledékes- és vulkáni kõzetek fedik. A többezer m mélységben húzódó medencealjzat szerkezetérõl geofizikai módszerekkel és fúrásokkal nyerünk információkat.
Magyarország alatt a földkéreg vastagsága 23-27 km. A kéreg elvékonyodását valószínűleg köpenybeli mélyáramlások hozták létre. Az elvékonyodás miatt a geotermikus gradiens kb. 20 m/C0, ami hévforrásain és gyógyvizeink magas hõmérsékletét okozza.
 A Zágráb-Kaposvár-Sátoraljaújhely vonalában húzódó fõ szerkezeti vonal az országot két eltérõ földtani fejlõdésû részre osztja, melyek több szerkezeti elembõl épülnek fel. Az ÉNy-ra esõ rész kõzetei afrikai (D-alpi, dinári), a DK-re esõ részé eurázsiai rokonságot mutatnak. A két kéregdarab elemei az elmúlt 300 millió év során, több száz km-es elmozdulással kerültek jelenlegi helyükre.
 A szerkezeti elemek fejlõdésében 3 idõszak különíthetõ el: preneogén, miocén, pannon-pleisztocén

Preneogén (miocén elõtti) szerkezetalakulás: a variszkuszi hegységképzõdés által igénybevett felsõ prekambriumi, paleozóos és mezozóos kõzetek a kréta-paleogén során lemezszilánkok formájában e redeti keletkezési helyükrõl több száz kilométert vándorolva jelenlegi helyükre kerültek. Közben takarós áttolódások, laterális elmozdulások és blokkos elfordulások jöttek létre.

Miocén szerkezetalakulás: Az eltérõ eredetû és felépítésû, horizontális elcsúszásokkal egymás mellé került preneogén lemezdarabokat árokrendszer forrasztotta egybe. A folyamatot vulkanizmus ki sérte.

Pannon-pleisztocén szerkezetalakulás: a környezõ fiatal hegységívek között kialakult a folyamatosan süllyedõ, nagy vastagságú üledékekkel feltöltött Pannon-medence.

Megjegyzés: Ez az anyag egy pályázat szakanyagának készült eredeti formájában, lett belőle egy dokumentum a jövőnek.  Alföldi Tudományos Intézet, VITUKI Consult Rt. Plósz S. és társai. (A pályázaton nem nyertünk, mert a kiírás 50M Ft pályázatát, 25MFt-al nem nyertük meg. Nyertek 17MFt-al.) Mi lett belőle? Nem tudjuk.

*     *     *