Karácsonyfa

Volt a Karácsony több mint, - vagy több ezer évig. A fény a szeretet a megújulás ünnepe.

Az utolsó mintegy kétszáz évben a szeretet és az élet folytonosságát jelképezi az örökzöld fenyő. Ezt díszíti fel az angyal, ez alatt énekelnek a Családok. Mennyből az angyal, lejött hozzátok. Elhozta a Krisztusi szeretet, amely végig kísér bennünket egész életünkön. Ha akarjuk.

Az utóbbi néhány évtizedben megjelentek a plasztik esernyők, a fautánzatok, amelyek a télünnephez, fenyőünnephez, meg a jóég tudja minek nevezték, ünneppótlóhoz kötődik. Farizeusok terjesztik, hirdetik az élet védelmét, miközben emberek millióit gyilkolják.

Mondom farizeusok, a plasztik evő zöldek, akik sem a spenótot sem a krumplit, sem a húst nem eszik, sajnálják, mert élőlény. Hisz a tökük is plasztik, egy átvett majmolt amerikai ünnep után. Mondom plasztik, ami nálunk a télidői töklámpás volt, az aprószentek ünnepén, amikor szép fonott korbáccsal simogatták meg a lányokat rigmus mellett, hogy szépek, egészségesek legyenek a következő évben. Ezt elfelejtették. Talán még Zala eldugott falvaiban emlékeznek rá. A Karácsony része volt.

Mondom Zalában, ott ahol a táj gyönyörű, a klíma jó és az emberek között még találunk olyanokat, akik az őszinte szeretetet ismerik. Ott ahol a savanyú agyagos talajon, a domb oldalán, nem terem meg más, mint a karácsonyra való fenyő. Termelik, mint az írek a tököt, amit szétfaragtak, és örültek a halloween ünnepének, mókáinak. (A halloween az angolszász országokban a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe október 31-én. Wikipedia)Ma már ott is csak egyeseknek valódi. A többség plasztik. Újabban pedig megjelentek azok a plasztikba öltözött farizeusok, akik először (mert az más) Dániából hozták a fenyőt, majd hirdették, hirdetik a plasztikot.

Igen fenyő, amit Zalában a karácsonyra vetnek, ültetnek és gondoznak, mert más alig terem meg. Tán csak nem kellenek valakiknek a falvak, a dombok. Elsajnálják azt a fenyővel együtt. Nem sikerül, most mondom.

Nálunk, már a jó öreg Kálmán király, a könyves, majd ezer éve megmondta: „boszorkányok pedig nincsenek". Szent István óta írásos parancs szerint, korábbról a természetből fakadóan a vendéget tisztelik. Most őket kell tiszteletre tanítani, elszemtelenedtek a farizeusok. Ezek a farizeusok még nem vittek szeretteiknek vágott virágot? Nem fűtöttek tűzifával és nem ettek spenótot. Ezek, a majmolt boszorkány-üldöző napra is már plasztikból árusítják a tököt. Nem ismerik a Mennyből az angyalt. Nekünk más ünnep kell!

Én maradok a karácsonyfánál, amely friss fenyőillatával betölti a szobát, amelyet a gyerekek, unokák csillogó szemmel várnak. Hallják még az angyalszárny suhogását.

Várjuk a csodát! Krisztus születését, az örök szeretetet. A Karácsonyt, csodálatos szeretettel díszített fenyőfával.