A Kárpát-medencei magyar ősiség tárgyi bizonyítékai
A Nemzeti Tankönyvkiadó, Horváth Péter: Történelem 5, az általános iskolások számára kiadott könyvének, a magyar nép őstörténete című fejezetében a következőket olvashatjuk.
„A magyar nyelv finnugor rokonságát például ősi, finnugor eredetű szavak bizonyítják. Eszerint őseink több ezer évvel ezelőtt egy közös területen éltek más finnugor népekkel.”
„A rokon nyelvet beszélő finnugor (uráli) népek ősei valaha egymáshoz közeli területeken éltek az Urál hegység környékén, főleg annak keleti oldalán.”
„Erről a területről az uráli népek csoportjai a népesség számának növekedése miatt körülbelül Kr. e. 3000 után különböző irányokba szétvándoroltak.”
„A finnek elvándorlása után ott maradt ugor népek valamikor Kr. e. 1000 és Kr. e. 500 között váltak szét. Ekkor kezdődött meg elődeink önálló néppé válása, valószínűleg ettől az időtől kezdve nevezték magukat magyaroknak.”
„Az Európa északkeleti részén élő népek és az Európától keletre lévő területek nomád népei az ókorban szinte állandó mozgásban voltak –ezek voltak a „népvándorlások.” „Valószínűleg egy ilyen népmozgás hatására a régi magyarok az Urál hegység európai oldalán a Volga és a Káma folyók vidékére vándoroltak. A magyarok több száz évig tartózkodtak itt. Amikor továbbmentek dél, majd délnyugat felé egy részük itt maradt. Itt –ahogy akkor nevezték: „az Ősi Magyarországon” (latinul: Magna Hungária) – talált rájuk Julianus barát körülbelül 500 évvel később.”
„A vándorlás következő állomása a Don folyó vidéke, azaz Levédia volt.”
„A IX. század közepén a magyarok nyugat felé húzódtak, valószínűleg a környéken dúló háborúk miatt.”
„A nyugatabbra lévő szállásterület nevét Konstantin műve őrizte meg. Szerinte a területet a magyarok Etelköznek, azaz Folyóköznek nevezték. Etelköz valahol a folyók által szabdalt délorosz sztyeppén terült el.”
„A IX. század végén a magyar harcosok gyakran feltűntek a Kárpát-medencében. Vagy itt harcoltak, vagy áthaladtak rajta.”
„Szvatopluk morva fejedelem a magyarokat hívta szövetségül a frankok elleni háborújában. A magyar sereg vereséget mért a frankokra.”
„A magyar sereg nem tért vissza Etelközbe. A Tisza vidékén várta Árpád fejedelmet, aki harcosaival 895 tavaszán indult el Etelközből a kiszemelt új haza birtokbavételére.”
A könyv pozitív számlájára írható, hogy megemlíti a magyarok és a hunok rokonságát, ám ezután a finnugor tudósokra, és a nyelvtudomány eredményeire hivatkozva rögtön be is bizonyítják ennek az elméletnek a helytelenségét. Külön öröm számomra, hogy a könyvben, ha röviden is, de megemlítik őseink írástudását a rovás használatát.
A továbbiakban a könyvben olvasható állításokat, konkrétan az uráli magyar őshaza elméletet fogom a Kárpát-medencében megtalált, magyarul olvasható kő- és bronzkori rovásleletekkel megcáfolni. Ezek a nyelvemlékek évtizedek óta elfeledve és vizsgálatlanul hevernek a világ múzeumaiban. Ennek a következménye az, hogy még napjainkban is az elavult, tudománytalan, a magyargyűlöletre épülő elméleteket tanítják a felnövekvő nemzedéknek.
A Nándor völgyi korong
A 9,25 mm átmérőjű és 33 mm vastagságú, agyag és nagyszemcsés agyag keverékéből kézzel készült töredékes korongot Roska Márton találta 1910-ben, a Maros völgyében, a Hunyad mellett folyó ásatások során. A leletet a Kr. e. 7000-3500 közötti korból származtatják. Felületén jól felismerhetők a magyar rovás abc betűi.
Az olvasás iránya az óramutató járásával megegyező, és a második piros színű, „G” hangértékű jelnél kezdődik. Innen kezdve a törésig tehát a következő betűket rótták az agyagba: „G”, „K”, „Ö”, „GY”, „Ö”. A törés után ismét feltűnik a „G” és az „Ö” hang rovásjele, melyek a helyhiány miatt egymásba érnek. A hiányzó részen valószínűleg a „G” és az „Ö” hangok jelei váltakozva követik egymást. A „K” hangot természetesen minden „Ö” betű elé be kell olvasni.
Mindezek alapján egy mondókát kapunk, amely a kiegészítéssel együtt így szól:
Égi kő, Egy kő.
A Magurai pecsétnyomó
Az agyagból készült 3,3cm hosszú, 1,2cm magas és 1,7cm széles tárgy minden oldala jelekkel díszített.
A fenti képen, a lelet felső részére a nikolsburgi abc „TPRUS” jelét, az életfát, az égboltot és a földet összekötő világfát karcolták. A hasáb végén a „K” és a „G” rovásjelek összerovása látható. Az oldalára az égboltot jelképező jeleket rajzoltak.
A következő képen a pecsételő azon oldala látható, amelyen már összefüggően olvasható írás van.
Ismét megjelenik a nándor völgyi korongon is látható, kék színnel jelölt „Ö” hang rovásjele. Ezt a jelet a piros színű, az égboltot jelképező „G” rovásjellel – ebből összesen három van ezen az oldalon– rótták össze. A „G” hang rovásjelei közé a sárgával jelölt, alsó szár nélküli „ZS” betűket róttak. Az olvasat megadásához a hasáb végénél, a „K-G” összerovást is fel kell használni.
Égi kő,
A baloldali, azaz az utolsó „G” rovásbetűre, bár alig látszódik, mintha egy „Ő” betűt is ráróttak volna (szaggatott vonallal jelölve). Valószínűleg emiatt hosszabb ennek a jelnek az egyik szára.
A Beszterce völgyi pecsételő
Ezen a tárgyon már egy jóval összetettebb jelcsoport látható. Az összerovások jelekre való szétbontása és a helyes olvasat megadása igen nagy felkészültséget kíván. A jelcsoportok összesen 12 betűt rejtenek magukban. Az alábbi képen szemléltetem, melyek ezek a betűk.
A pecsétnyomó közepén lévő választóvonal két részre osztja a ligatúrákat így azokat értelemszerűen külön-külön kell olvasni. A szétbontás után tehát összesen öt „K” – egyet kidörzsöltek, vagy kikopott, így lehet, hogy azt az olvasáskor nem kell felhasználni,– négy „G”, két „Ö”, egy „T” és egy „ZS” betűt kapunk. A helyes olvasatot nagyban segíti a már fentebb bemutatott leletekről leolvasott szöveg.
A baloldali összerovás olvasata:
A jobboldali rész olvasata:
Égi kő,
Bár a két mondatot egy választójel elkülöníti egymástól, én mégis úgy gondolom, hogy azok összetartoznak, és egy versikét alkotnak.
Égi kő,
Az „égi kő ős” a mennyek urát, a teremtőt, míg az „égi kő útja” a tejutat, a csillagok és bolygók –a kövek– halmazát jelenti.
A karcagi karika
Az égi kő imádság a Karcagon, egy Árpád-kori kun temetőben, talált bronzkarikán is megtalálható.
Ez a hazatérés koraibeli magyar nyelvemlék bizonyítja, hogy ez az ősvallási ima nemcsak a kőkorszakban, hanem jóval később a hazatérés korában is használatban volt. Varga Géza írástörténész szerint a mondóka szövege a következő.
Az olvasatot –Varga Géza részletes elemzése itt– részben helyesnek tartom, de a magas szójelet, de még az „M” rovásjelét sem találtam meg a gyűrű felületén. A gyűrű nézete is helytelen, hiszen azt és a rá rótt imát a tulajdonosa nem a külvilágnak, hanem saját magának készítette. Így ha a hordozója rátekintett a gyűrűre, akkor csavargatás, forgatás nélkül is láthatta hogyan kezdődik az ima szövege, illetve el tudta olvasni a ráírt szavakat. Mivel valószínűleg ez a tárgy a nyakban lógott így azt abból a szemszögből, tehát furattal lefelé kell vizsgálni. Az írás iránya sem az óramutató járásával ellenkező irányba halad, azaz nem a Föld (vagy Napkereszt)„szójelnél” végződik, ugyanis a furat jobb oldalán, ami tulajdonképpen a szöveg vége, sokkal nagyobb üres terület látható, mint a másik oldalon. Ezek a jelek elárulják az írás irányát. Tehát az olvasás az „F” jelnél kezdődik.
A négy részre osztott négyzet a négy égtájat is jelenti, azaz a rovásban megemlített „égi kő” (bolygó, csillag) mindenhol ott van, mindenhol látható.
Az „F” betű után egy három rovásjelből álló csoport következik, amit egy külön olvasandó, két betűből álló –„K” és „Ö”– szó követ. Ez a 3-2-es szabály az egész gyűrűn végighalad. A „KŐ” szót a versike gördülékenységének a megtartása érdekében kétszer kell olvasni. Mindezek alapján saját olvasatom így szól:
Föld.
A bánáti pecsétnyomó
Lelőhelye Párta. Az agyagtárgy magassága 4cm, szélessége 3,5cm, vastagsága pedig 2,5cm.
Felületén szintén egy összetett rovás látható, ami összesen tíz betűből áll. Ezeket, a könnyebb áttekinthetőség érdekében, külön színnel jelöltem.
Sárga: „TEN”; rózsaszín: „K”; fekete: „G”; fehér: „Ö”; narancssárga: „NY”; sötétkék: „ZS”; világoskék: „TY”; piros: „eGY”; zöld: „J”.
Az „Ö” hang jele tulajdonképpen a víz hullámainak képi ábrázolása, amit a régiek özönnek is hívtak. Ez a szójel az idők folyamán egy rövid, magányos hullámvonallá egyszerűsödött, ami azonos a nikolsburgi abc-ben lévő „Ö” hang rovásjelével.„Minthogy e szóban alapfogalom nem csak a folyadéknak, hanem egyéb tárgynak is szétterjengő, vagyis egy nagyobb egészbe öszvegyült sokasága, innen valószinű, hogy gyöke öz rokon, sőt azonos ösz gyökkel. Egyébiránt idegen nyelvekből legközelebb áll hozzá mongol és kalmuk nyelvben a vizet jelentő uszun, megfordított gyökben pedig a szintén vizet jelentő török szu.” /Czuczor-Fogarasi/
A pecsételőn a következő szavak olvashatók: ős – a „ZS” az „S” hangra cserélhető,– Ten, Anya, Atya, ég, jó, egy, kő. Ezek a következőképpen fűzhetők egy mondattá.
Jó ég Atya. Jó ég Anya. Jó ős Ten Atya. Jó ős Ten Anya. Jó ős Ten. Nagy égi kő. Jó égi kő. Egy ős Ten.
Zorleini-i lelet
A fenti leletek olvasatainak a helyességét ez, a Kr.e. III. századból eredeztetett agyagtárgy bizonyítja. Az idő vasfoga ugyan erősen kikezdte a díszítésnek tűnő összetett írást, de a korábban megfejtett írásleletekre támaszkodva és a leleten lévő írás felett látható pontrajz jelentésének a segítségével mégis sikerült részben meghatározni és berajzolni a megkopott írásjeleket.
Ismét megjelenek a korábban már megismert jelek, a láncként összekapcsolt rombuszok, melyek a „K” rovásjelével azonosak. Az alattuk, két sorban meghúzott cikk-cakk felső részét úgy húzták a „K” rovásjelek alá, hogy azzal „G”rovásbetűket hoztak létre. Ezek a vonalak, egyben az „Ö” (özön szójelet) hangot is jelölik. Az írás felett lévő spirális alakzatot felvevő ponthalmaz véleményem szerint, az „égi kő” útját, a csillagok halmazát, a Tejutat ábrázolja. Így mindezek tudatában kimondható, hogy a tárgy készítője az „Égi kő özön” mondatot rótta az agyagba és mindezt a felette lévő rajzzal illusztrálta is.
Hasonló ábrázolás látható az albisi és a Kr.e. 4100-ból származó bulgáriai agyagkorongon is.
Az albisi és a bulgár korong, rajtuk az ég és az örvénylő csillaghalmaz ábrázolása
A kő özön és az égbolt jelképe a Szent Korona, Szent Domonkost ábrázoló zománcképén
A spirál alakzat a világ számos pontján feltűnik, de a legfigyelemreméltóbb hely az kb. 5000 éves skóciai falu, Skara Brae, ahol egykor egy csillagvizsgáló működött. A falu házainak a belsejében különböző jeleket találtak, többek között spirált, rombuszt és az egyik ágy oldalán egy rövid feliratot is.
A jelek között, legnagyobb meglepetésemre, a magurai pecsétnyomón lévő írás szinte teljesen azonos mása is megtalálható. Ráadásul skara brae-i írást, egy csillagokat, bolygókat vizsgáló telepen találták, így a magurai pecsételő „Égi kő” és a zorleini lelet „Égi kő özön” olvasata méginkább helytálló.
A: egy éles tárgy jelei; B: ház külső falán lévő jelek, melyek a magurai pecsétnyomó felületén is megtalálhatók; C: a Nap jele, Newgrange; D: egy ágy oldalának vésett jelei, Skara Brae; E: jelek a Brodgar kövön, Stennes
Kérdés persze az, hogy vajon a skóciai rovás is magyarul olvasható, azaz azt egy magyar nyelven beszélő egyén rótta? Miért is ne hiszen a korábbi bejegyzésekben már bemutattam olyan leleteket, melyek hazánktól több ezer kilométerre kerültek elő a föld rejtekéből. Mint például a glozeli rovások vagy az isszik-i ezüstcsésze.
Tordasi korong
A három darabra tört (a legkisebb rész hiányzik) 7,5cm átmérőjű korongot, Hunyad megyében, a Maros középső folyásánál egy gödörházban találták 1992-ben. Anyaga homok és csillámpala keveréke. A hátoldalán négy, egymással szemben lévő (2-2) 3mm átmérőjű mélyedést nyomtak, egymástól 5mm-re. A felületén lévő bemetszéseket rovópálcával készítették. A szabálytalannak tűnő jelekből egy mozgó, táncoló és egy fekvő emberi alakot, valamint egy kalapács rajzolatát állapítottak meg. Ám ezek valójában írásjelek, melyek a zorleini-i lelet felületére nyomott írásjelekkel szinte teljesen azonosak.
A korongon szintén a rombusz alakú „K” betűk láncolata látható, amik pirossal jelölt vonalakkal együtt az „éG” olvasatot is adják. A felső részen a korong készítője a „K” hangot jelölő rovásbetűket oly módon nyomta az agyagba, – a vonalak szándékosan nem érintik, metszik egymást – hogy azokból újabb rovásjeleket képzett. A baloldalon az egyik „K” rovásjel közepébe egy „Ö” (kék színnel kiemelve) betűt helyezett el, és a „K” jel felső részét összerótta a feketével jelölt „TY” rovásbetű alsó száraival. A „TY” betű jobbra is és balra is egy-egy „K” rovásjel részét alkotja. A korong felső részének jobboldali szélen, a „K” hangértékű jel közepébe egy másik „K” jelet róttak, amivel egyben négy „G” rovásjel jött létre. A felületi sérülés, a törés és a hiányzó rész miatt a teljes vonalvezetés nem teljes, de még ez is elég ahhoz, hogy kimondható legyen, hogy a táncoló emberek helyett, erre a leletre is az „Égi kő” és az „Atya” szavakat rótták.
Az „égi kő” mondókák gyakori előfordulása és a benne szereplő „égi út” (a csillagok ösvénye, a hadak útja), valamint az „egy” és az „ős”(teremtő, isten) szavak használata arra utalnak, hogy kőkorszaki eleink hitvilágának egyik ősi imája lehetett. Az égi kő, vagy ahogyan most nevezzük meteorit, tisztelete az iszlám világban még ma is elterjedt. A fekete vagy más néven Kába kő az iszlám szent ereklyéje, amit Mekkában, a Nagy Mecsetben őriznek. A fekete kő kb. 40 cm magas és buborékos szerkezetű. A tudósok szerint egy meteoritról származhat, sötét színét pedig a magas vastartalomból adódik. A hívők a követ isteni jelnek, Allah szent kezének tartják. Az ezüstbe foglalt szent kő elé a mecset dél-keleti sarkában járulhatnak a szent kő elé, amit megérinthetnek – magukba szívva annak csodatévő erejét. De nem szükséges teljesen megközelíteni a követ, mivel azoknak is szeretetteljes energiát nyújt, akik lehajtott fejjel elhaladnak előtte. A muszlim hitvilág szerint a fekete kő eredetileg fehér volt, és azért hullott alá a mennyből, hogy megtisztítsa az ember –Ádámot – és magába szívja az eredendő bűnt. A kő megtette a magáét, így feketévé vált.
A tordasi istenanya
A finom agyag és homok keverékéből készült, 7cm magas emberalak a késő kőkorszakból származik. Külön figyelmet érdemel a fej köré rajzolt sugárirányú vonalakból álló mintázat, ami nem más, mint napjainkban az angyalok és a szentek ábrázolásánál alkalmazott glória, azaz a dicsfény. A mellek közötti és feletti jelek olvasata alapján, a szobortöredék valóban egy természetfeletti lényt ábrázol, sőt azokból az emberalak neme is kiolvasható.
Ez a két rovásjel a sárgával jelölt „TEN” és a felette lévő, a glozeli rovásleleteknél már meghatározott „NY” hangértékű lefelé fordított C alakú rovásjel. A „ZS” hang rovásjelét valószínűleg a „TEN” jel alá róhatták, ott ahol a törés van. De az is lehetséges, hogy a „ZS” rovásjelet a „TEN” jelével egyberótták. Erre utal a „TEN” jel középső szárának meghosszabbítása. Mindez azonban nem befolyásolja a teljes olvasat megadását, ami alulról felfelé a következő: (ŐS) „Ten Anya”.
A hosszúfalu-kisfentősi lelet
A bronzkor egyik terméke, de lehet, hogy 3500 évnél is régebbi. A vonalas díszítés alatt egy rövid rovás látható, mely két „S” és a köztük lévő „TEN” hangértékű rovásjelből áll. Olvasata oda-vissza: ős Ten.
A várdombi amulett
Ezen a leleten összevont betűk láthatók és ismét megjelenik a négy égtájat jelképező kereszt, ami az amulett kör alakjából adódóan a Föld jelentést is magában hordozza. A négy furat a ruhára való rögzítést szolgálhatta, ezért akár a ruha összezárását szolgáló gomb is lehetett.
A jelek egy része erősen megkopott ugyan és a kép felbontása is alacsony, de egy képszerkesztő program segítségével, sikerült a vonalvezetés egy részét megállapítani.
Az amuletten lévő összerovásból a következő betűk emelhetők ki: a keresztet formáló „TY”, a cikk-cakk „Ö” és ezen jelek találkozásánál, a saroknál létrejött„G”, a bal felső negyedben a kissé meghajló „J”, a szemközti oldalon az „S”mellette az „NY”, valamint a „TY” betűvel egyberótt, a nikolsburgi abc-ben is megtalálható „TEN” hangértékű rovásjelek. Ezekből betűkből a következő mondatok képezhetők:
Jó ős Ten Atya. Jó ős Ten Anya. Jó ég Atya. Jó ég Anya. Jó ős Ten.
A „TEN” rovásjel spirálisan meghajló száraihoz hasonló ábrázolás a XV. században épült, és 1668-ban újjáépített énlakai unitárius templom fakazettás mennyezetén is megtalálható.
A sarkokban az „Egy Us Ten” összerovás
A kisunyomi szobortöredék
A csiszolt kőkorszakból származó emberalak töredék törzsére az égbolt jelképét, a nyak alá pedig rovás ábécénk „TY” betűjét rótták. Az olvasás szintén alulról-felfelé halad. A leletre az „Ég Atya” szavakat rótták.
A kisunyomi kerámiatöredék
A Kr. e. 5. évezredből származó írásjeleket hordozó töredéket, ami valószínűleg egy agyagkanál lapos átfúrt vége volt, a Szombathely melletti Kisunyomban találták 1981-ben. A megközelítőleg 6800 éves tárgy átmérője 5,7 és 6,7 cm. A leleten lévő írásjeleket legelőször Friedrich Klára rováskutató próbálta meg értelmezni. /részletesen itt/ Az én olvasatom csak részben azonos a fentiekkel, ráadásul a jelekből sikerült egy összefüggő mondatot is kiolvasnom.
Az olvasás iránya itt is azonos az óramutató járásával és a vinca arcnál kezdődik. Az első jel az „S-T-I” betűk összerovása látható, ami után egy alig észrevehető „I” betűt róttak az agyagba. A „T” betű vízszintes vonala az arc részét képezi. A hiányzó rész után az „Ü” és az „L” rovásbetű összerovása következik, habár az „L” rovásjel legalsó párhuzamos vonala a törés miatt nem teljes hosszúságában, illetve alig látszódik. Ebből a két betűből valóban az „ÜL” szó olvasható ki. A következő jel szintén egy összerovás, amiből szétbontás után a „G” és az „I” rovásjelét kapjuk. Ezt követi a glozeli abc-ben is megtalálható „U” hang rovásjele. Mivel a vonalak alig keresztezik egymást ezért ez jelcsoport nem a „B” vagy a tízes számot jelöli. A betűket valószínűleg rovópálcával nyomták a puha agyagba, így érthető, hogy a vonalnak miért csúsztak túl, hiszen ez a használt segédeszköz sajátossága. Ugyanilyen túlcsúszás figyelhető meg az „Ü-L” összerovásnál is. A következő összerovás betűi az „A”, az „R” és a „D”. Az „A” rovásjel szára szintén része az arcnak.
A megállapított betűkből az „eSTI … ÜL éGI URAD” mondattöredék állítható össze. Az olvasat helyességét talán igazolhatja, hogy a tordas-vinca kultúra gyakran ábrázolta az ég urát trónon ülve és az agyagtöredéken látható vonalas arckép, a sarlós isten arcával is –ami valószínűleg egy maszk– megegyező formát alkot.
A 6000 ezer éves kökénydombi vénusz és a sarlós Isten
Piatrai függő
A rézkorból származó alaktalan állatfigura méreteiről nincsenek adataim, de a felületére rótt betűk sokat elárulnak arról, hogy mire használták. Balról-jobbra a következő rovásjeleket állapítottam meg.
Az első a nagyon halványan látszódó X jel a „B” hang rovásjele, amit az „I”, és két függőleges jel, a „GY” rovásjele követ. Ezután ismét egy „I” majd az „SZ” rovásjele következik. A betűket csak össze kellett olvasnom, ami után a „BIGYISZ” szót kaptam. Ez a szó a bigy elvont gyökből ered, „melyből bigyeg, bigyereg, bigygyen, bigygyeszt származnak. Jelenti a testnek gyönge függését s rokon függ szóval és fity gyökkel (fityeg igében).” /Czuczor-Fogarasi/
Ezt a rézkori tárgyat valószínűleg a piros szaggatott vonal mentén fonallal kötöttékát és a nyakba akasztva, biggyesztve ékszerként hordták.
Szajol-felsőföldi (Jász-Nagykun-Szolnok megye) rajz
A rovásbetűkből összeállított, emberalakot formáló rajz összesen hét különböző jelet tartalmaz.
A jelekből a következő mondatok képezhetők:
Jó égi kő. Jó égi kő Atyánk. Jó ős Atyánk.
Balról-jobbra: J, G, K, Ö, TY, UNK- Jó égi kő Atyánk; J, ZS, TY, UNK- Jó ős Atyánk
A tordasi fekete korong
Ezt a Kr.e. 7000-3500-ból származó korongot, mely egy kb. 11 ezer darabos gyűjtemény része, Torma Zsófia találta meg. A 94mm széles és 34mm vastag korong fekete kőből készült. Mindkét oldala véset, összesen kb. 19 jel van rajta.
A tárgyról több rajz készült már, ám az ezeken lévő írásjelek mind eltérnek egymástól. Mivel a korongról szerencsére készült jó minőségű kép, a hibás rajzokat figyelmen kívül hagyva, erről dolgoztam ki olvasatomat. A rovás olvasását az óramutató járásával megegyező irányba, a korong jobb oldalának közepénél kell kezdeni.
Az írás az „I” és az „M” betű összerovásánál kezdődik, amit a háromszög alakú„D” betű követ. Ezekből a betűkből, mily nagyszerű a glozeli gyűrűkre rótt„IMÁD” szót kapjuk. A legcsodálatosabb, hogy a második szó leírt betűiből, melyek a „B”, az „Ö”, a „D” az „R”, és az „I”, kiolvasott „BÖDÖRI ” szó szintén szerepel a glozeli gyűrűre írt mondatban. Habár a szavak magánhangzói különböznek, jelentésük még is ugyanaz marad. A bodor-beder-bödör-pödör-peder-teker-csavar egy és ugyanazt a cselekvést jelenti. A továbbolvasást sajnos nehezíti ugyan a fényképezőgép villanó fénye, de nagyjából megállapítható a korongra írt betűk alakja. A bödöri szó után talán egy újabb „D” betű következik, itt azonban a jel egy-egy vonala keresztezi egymást, így lehet, hogy ez egy „D-B”összerovás. Az ezt követő jel, jelek alakja a sérülések miatt szintén nehezen állapítható meg. A „D” betűt követő jel talán egy, a Hun abc-ben is megtalálható„E-L” összerovás. Az összerovásban lévő „E” betű felső vízszintes vonala kis mértékben lefelé hajlik, így ebbe a jelcsoportba egy „J” hangot is be kell olvasni. Erre a betűcsoportra mintha egy „S ”betűt is róttak volna. Ha a fenti megállapítások helyesek, akkor ezekből a betűkből a „DELEJES” szó olvasható ki. A sérülések, kopások miatt a további jelek sajnos nem láthatók, így a szó végére szükséges „R” betű sem, de talán műszeres vizsgálatokkal kiszűrhetőek lennének az írásjelek és a véletlen karcolások.
A másik oldal egy részének írását korábban már sikerült elolvasnom, amit egy bejegyzésben be is mutattam. A tárgy ezen az oldalán a rovóeszköz helyenként megcsúszott, ezért a lerótt betűk nagy része szabálytalan alakú és vékony, alig látható vonalakból épül fel. Emiatt volt nehéz az első négy jel után következő jelek beazonosítása. Mostanra azonban sikerült megállapítani a „FÚJJUK” szót követő betűket is.
Az olvasás tehát az „F” (rombusz alakú jel, közepében kereszt) rovásjelénél kezdődik és az óramutató járásával megegyező irányba halad. Az első két jel nagy mérete és a mondat végén lévő betűtorlódás is ezt mutatja. Az első szó betűi tehát az „F”, az „U”, a „J”, és a „K”. Az ezekből kiolvasott „FÚJJÁK” szót az „A” rovásjele majd a „K-M” összerovás követi. Ezután az „S”, a „TY”, az „R”, az „Ü” – itt az „U” és az „Ü” hangot is ugyanazzal a betűvel jelölték – és az alig észrevehető „T” rovásbetűt rótták le. A megállapított betűk összeolvasása után a „FÚJJUK A KÉMES GYŰRŰT” mondatot kapjuk. A „TY” betűt a „GY” betűre kell cserélni. A szó kiejtésekor a „GY” hang helyett zöngétlen „TY” hang képződik. A gyűrű rovója, mivel akkor még nem volt helyesírási szabályzat, a hangzás alapján róttal le a szavakat. A kémes szó a Czuczor-Fogarasi szótár szerint „(kém-es) mn. tt. kémes-t v. ~et, tb. ~ek.1) olyan tulajdonságu, milyen a kémé, azaz kutató, vizsgáló. Kémes kérdések, nyomozások.” A kémes szó tehát ebben az esetben azt jelent, hogy lyukas. Mint a többi rováslelet esetében itt is szoros kapcsolat van a lerótt szavak, mondatok (isszik csésze-isszátok, víz; piatrai függő-bigyisz, biggyeszt; Istenszobrok-ég Atya, ég Anya, ős Ten – és az eszköz rendeltetése, tulajdonsága között. Ebben az esetben a lyuk és az átfújásra való biztatás jelenti a kapcsolatot.
A gyűrű teljes rovása így szól:
Imád bödöri delejes(?)... Fújjuk a kémes gyűrűt.
Pártai szobrok és jelek
A baloldali szobor mellső felületét egy összerovással díszítették. Középre a rombusz alakú „K” rovásjelét helyezték. Alatta, fejjel lefelé a „TEN” rovásjele látható, ami a kettéágazó szárával egy „S” hangértékű jelet hoz létre s egyben a „K” rovásjel részévé is válik. A „K” rovásjeltől jobbra és balra a „G” hangrovásjelét helyezték el, a felette lévő cikk-cakk vonalak pedig az „Ö” (özön) hang rovásjelei. Az emberalak száját az „éG” jelével ábrázolták. Ezekből az „Égi kő ős TEN” mondat állítható össze. A jobboldali szobor felületére rajzolt jelekből az „Ég Atya” szavak olvashatók ki.
A következő képen lévő jelekből az egek urának különböző megnevezései láthatók.
Balról-jobbra az első, és a második jel olvasata az „Ég Atya”, a harmadiké az „Égi ős Ten Atya”, a negyediké pedig az „Égi kő atya” illetve „Kő özön”.
Tordas-Vinca szobor
Az emberalakot formáló szobor felületére ma már alig észrevehető, csak erős nagyításban előtűnő jeleket róttak. Baloldalt a „ZS” és a „TEN” összerovás (olvasata ős Ten), míg a jobboldalon egy spirál rajza látható.
Az „NY” rovásjele ugyan nem látszódik, de egy alapos vizsgálattal talán meg lehetne állapítani a helyét. A meglévő jelek és a nemi jelleg is egyértelműen arra utal hogy, a szobor készítője az ős Ten Anyát formálta meg.
Lengyel agancsrajz
A radiokarbonos vizsgálatok alapján a mintegy 10.900 éves jávorszarvas agancson a magyar rovás jeleiből összeállított, a korábbi leletekről már megismert díszítés, fenn az égbolt, lenn a víz, az özön jelképe, középen pedig a „ZS” és a „TEN” összerovás látható. Összességében ez a rajz is az ég urát, a mennyben lakozó ős Tent ábrázolja. Az összerovástól jobbra az „R”, és az „M” rovásjelét rótták le. Ezen betűkből hangzósítás után az uram szót kapjuk. A csontleleten tehát az „Ős Ten Uram” mondat olvasható.
A magyar nyelv finnugor eredetét az összehasonlító nyelvtudomány vizsgálatai, többek között az úgynevezett alapszókincs (mintegy 1000 szó) szavainak egybevetésével próbálta meg igazolni. Az alapszókincshez tartoznak:
Ezeket a szavakat a finnugristák szerint az uráli őshazából hoztuk magunkkal, a Kr.e. 3000-nél régebbi korból. Csakhogy a fenn bemutatott rovásleletek alapján bizonyítást nyert, hogy az ősi finnugor örökségnek mondott – Anya, Atya, Ten, egy, fúj, ég, jó, kő, út – szavaink a „honfoglalásnál” jóval korábban, a kőkorszakban is gyakori használatban voltak a Kárpát-medencében. Azon a helyen, ahová a mai tanítás szerint Kr.u. 895-96-ban érkeztek az Árpád vezette magyarok.
A 2000-ben elvégzett Semino-féle genetikai vizsgálatsorozat, Y-kromoszómás kutatási eredményei szerint, a magyar férfiak 60%-a az EU19-es –őskőkorszakbeli– ősapa leszármazottja. További 13%-a az EU18, 11%-a az EU7 és 8,9%-a az EU4 ősapa utóda. Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93%-a négy ősapától ered, és 73%-a már az őskőkorszakban a Kárpát-medencében élt férfiak utódja. Fontos megjegyezni, hogy a Semino-féle vizsgálat az uráli népekre jellemző TAT (EU13+EU14) jellegű gént a magyaroktól vett mintában nem találta meg. A Semino és munkatársai a magyar nép vonatkozásában végül a következő megállapításokat tették:
A genetikai vizsgálatok eredményeit immár a Kárpát-medence különböző területeiről előkerült, magyar nyelven olvasható őskori rovásleletek is megerősítik. Ezek a rovások egyben azt is bizonyítják, hogy a magyar nyelv Európa egyik legősibb nyelve. A Ten (valószínűleg a lélek), az Anya és az Atya tisztelete és az ebből eredő szentháromság, az Istenszobrok nagy száma és az égi kő ima gyakori előfordulása pedig azt mutatja, hogy őseink, a mai tanítással ellentétben nem voltak hitetlenek, hanem egy magasabb rendű, természetfeletti lényt, lényeket tiszteltek, ráadásul ismerték a világegyetem felépítését, a csillaghalmazok, benne a Tejútrendszer spirális alakját is. Lényegében ebből az ősi vallásból, az ős Atya-Ten-Anya tiszteletéből fejlődött ki a kereszt-napkereszt jelképet is átvevő kereszténység. Az a mai eltorzult vallás, melynek az Atya-Fiú-Szent Lélek hármasságából hiányzik a lélek megtestesüléséhez, a fogantatáshoz szükséges harmadik nem, az Anya, melynek tisztelete az őseink vallásában mindig is jelen volt.
A fenn idézett történelemkönyvben leírt magyar őshaza, és az utána következő vándorlás valamint a finnugor eredeztetés elmélete ezzel végérvényesen megbukott. Árpád magyarjai pedig nem voltak mások, mint a Kárpát-medencei magyarok egyik, a mezsgyén túlra vándorolt utolsó törzse(i), akik végül felszabadítóként érkezve helyreállították az ősi föld területi egységét.
Égi kő imádság
A következő írásban egy olyan, reményeim szerint nagy visszhangot kiváltó rovásleletet mutatok be, amit a boszniai Nap piramis belsejében találtak.
Hozzászólás
Ebben a hazugság áradatban az a legtisztább ha
1. mindennek utána nézünk, a lehetőségeinkhez mérten
2. kizárólag a magunk gondolati zsinórmértékéhez igazodunk, nem fogadunk el mást.
Ha a keresőkben a "glozel tablet" kifejezésre felhozott találatokat szemügyre veszed, máris látható hogy a hamisítványnak kiáltás dömping-szerűen elárasztja a lapokat. Amikor ennyire bizonygatják valamiről hogy az úgy van, ott már szagot foghat az ember. A véleményformáló "tekintélyek" nem mozdulnak ilyen egységes, kivéve ha parancsot vagy pénzt kapnak.
Kicsinyég körülszaglászva olyat olvashatsz "bizonyításként" hogy "How could someone be using Phoenician characters before the Phoenicians had invented them?"
Szerintem használjuk bátran a fejünket és a szemünket a google képtalálatainál: ha a táblákon nem rovásírás van, akkor mi? Erről persze egy kanyi szó sem esik :) A 10-12.000 évvel B.C. meg nagyjából kétszer annyi időt sejtet mint a 6-6.500 éves koron tatárlakáról. A rovásbetűk nem földiek és még csak nem is magyarok, sokan használják ma is a fejlett civilizációk közül. Sokaknak kikerekedne a szeme ha látnák milyen nyelven volt írva a zsidóknak adott kőtáblán a tízparancsolat.
biztos az, hogy a glozeli köveken talált írásjelek osiebbek a tatárlakiaknál ?
ugyanis valahol azt olvastam, hogy a tatárlakiak még a mezopotámiaiakat (a szumért) is megelozték volna kb egy évezreddel. Persze itt fogalmam sincs ezen datálás hitelérol ...
köszönöm elore is a válasz(á)odat ...
A szkíta függő talán inkább pénzérme. Felirata pedig (görögül) alighanem: "B[ASILEI]OS SKYL ALKIM". Az utolsó szó jó eséllyel "ALKIMOS", de görög névszói végződés nélkül. Skyl (Herodotos munkájában Skyles) neve is nélkülözi a görögös toldalékot. Az érme feliratának jelentése ezek szerint: "Erős Skyl király".
Skyl, szkíta király (i. e. kb. 460-446.) Nikonion városának volt hűbérura. A nevezett település romjai a mai Rokszolani falucska mellett, a Dnyeper torkolatánál láthatók.
A mondottaktól függetlenül a gyűrűn és az érmén magyarul (pontosabban szkíta nyelven) értelmezhető kifejezéseket olvashatunk. Az egyik Skyl neve, a másik a gyűrű abroncsára vésett szöveg utolsó, görögösített eleme (pariane). Keleoe Argotan pedig a gyűrű fején látható görög királyné neve.
Szerintem nem kéne foglalkozni ezekkel a rovarfélékkel. Ne várjunk mi senkire, gyűjtsük tovább az anyagokat egy helyre. Az akadémikus férgek meg fulladjanak bele saját műveletlenségükbe és kicsinyes szerepeikbe.
Amennyire én tudom, a glozeli kövek jóval régebbiek a tatárlakai korongnál, a betűket Friedrich Kláráék már mind beazonosították. Az egyiptomi rovásemlékek között is láttam már párat, ami legalább 3-4 ezer évvel idősebb, mint a tatárlakai, ráadásul a régi szövegek egy része értelmesen, fordításban is elérhető. Kell ennél több bizonyíték?