Ismertetésem 2022. május 18-án a Magyar Megmaradásért honlapon is megjelent, ezt köszönöm Raffai Zoltánnak. Itt most néhány gondolattal kiegészítem az előző változatot és a hozzászólásokat is szeretném említeni.

A székesfehérvári Szent István Király Múzeum Királyok és Szentek

Az Árpádok kora c. kiállításán (2022. 03. 18-2022. 06. 15.) fényképeket készített Dr. Somos Zsuzsanna orvos, több történelmi tárgyú könyv szerzője, ezen írás végén látható rovásfeliratos oszlopról. A képeket elküldte nekem megfejtésre, elolvasásra a kiállításon közölt tudnivalókkal együtt, amelyek szerint a törpe oszlop az utólagos rovásírásos felirattal Bánmonostorról származik és Újvidékről a Vajdasági Múzeumból került a kiállításra (Muzeum Vojvodine, Novisad, Szerbia). Tehát az oszlop a történelmi Magyarország területéről származik.

A fényképeket az előző, rövid ismertetéshez is mellékeltem, hogy minél több rovásírót buzdítsak a megfejtésre.

Bánmonostort a 12. században Keu, azaz Kő néven említik , bencés kolostora ekkor már állt. A Bánmonostor vagy Bánmonostora elnevezés a 14. sz. elején jelenik meg az oklevelekben.

Az első közzététel óta találtam egy említést az oszlopról D. Mezey Alice és Kertész Róbert tanulmányában, amelynek címe: Kora Árpád-kori oszlopfejezet töredéke Szolnok–Várszigetről. Megjelent az ARS HUNGARICA folyóirat 2018-as 3. számában. A szerzők stílusbeli összehasonlításként említik a bánmonostori oszlopot, pontosabban törpepillért, de a feliratról nem esik szó.

A kiállítás címéből ítélve az oszlop Árpád-kori lehet. A felirat nem az

oszloppal egy időben készült, és nem is olyan művészi színvonalon, mint ami az oszlopfő faragványai alapján elvárható lenne, de fontos és értékes művelődéstörténeti emlék, bizonyíték a rovásírás általános ismeretére, használatára.

Az oszlop magassága Dr. Somos Zsuzsanna szerint kb. 50 cm. A törpepillér építészeti szakmai meghatározás, ez megmagyarázza az oszlop alacsony méretét, valószínűleg korlát, mellvéd, könyöklő részeként szolgált.

1. ábra

A felirat az oszlop alsó felén helyezkedik el és alulról felfelé, kb. a feléig tart. Bizonyára nem álló helyzetben, hanem fektetve vésték rá a szöveget, pl. áthelyezéskor, felújításkor. Az 1, 5, 7, 9 - es betűk balról – jobbra, a 3-as és 8-as betűk jobbról-balra haladnak. A balról – jobbra haladást a bal oldali kezdő CS támasztja alá, mert két mellékvonala nem alulról felfelé, hanem felülről lefelé halad.

Az 1. ábra mutatja a magyar rovás szerinti hangértékeket és a feltételezésem szerinti megfejtést, amely:

CSABA, TAS ROVÓI: P., SZ.

A megfejtéshez a hiányzó magánhangzók beillesztésének próbálgatásával jutottam, a Csaba és Tas neveket tartom valószínűnek.

A személynevekkel kapcsolatban megjegyzem, hogy nagyjából a 13. századig az emberek egynevűek voltak, nem használtak vezetéknevet. Tulajdonságból vagy nemzetségekből adódó megkülönböztetések azonban előfordultak, pl. balog (balkezes) János, vagy a Csák (Chac) nembéli Mátyus.

A Csaba név, mint Attila királyunk fiának neve ismeretes már a hun kortól. Az Árpád – korban is előfordul Chaba, Choba, Caba változatban, de ugyanitt megjelenik a Cheba, Chuba, Chiba név is. (Fehértói Katalin: Árpád-kori személynévtár 1000-1301, Akadémiai Kiadó, 2004) 

A Tas nevet viselte a honvisszafoglaló hét vezér egyike is. Tas

Anonymusnál Tosu, az Árpád-kori személynévtár-ban is így és Thosu változatban szerepel. Az hogy a Tas változat létezett bizonyítja széles körű elterjedtsége. Győrffy György is ír az Archaeologiai Értesítőben az elveszett 11. századi őskrónikáról, feltételezhető, hogy ebben Tas változatban írták.

A megfejtésben a CSABA és TAS valószínűleg a kőfaragók vezetőinek
neve, akik alá a P (vagy G) és SZ betűvel kezdődő nevű rovók tartoztak. Mestereik nevét bevésték a kőbe, szerénységből a magukét csak kezdőbetűvel jelölték. Feltételezésem szerint ketten vésték, egyikük az első hat betűt, másikuk a többit. Hogy az első rovó miért hagyta abba szó közben a feliratot, erre számtalan válasz lehet, talán elhívta a mester, talán titokban vésték, és hirtelen abba kellett hagyni, és más folytatta, stb, stb.

A 8-as betű a rovásábécékben többnyire a J hangot jelzi, de a szintén

Árpád-kori botnaptáron az i és J hangot is ugyanezzel a jellel jegyezték le. (A botnaptár hiteles rovásemlékünk, Marsigli tábornok másolta le 1690-ben Gyergyószárhegyen és dr. Sebestyén Gyula néprajzkutató állapította meg, hogy Árpád-kori.) 

A 9-es betű P hangértékét alátámasztja Dobai István 1661-ben készült betűsorának P – je. A 2. ábrán mutatom balról-jobbra is.

2. ábra

Szakács Gábor újságíró, rovásírás kutató véleménye, hogy a 6-os betű , a V jobb oldali szárának hajlása (ez főként a fényképen látható jobban), felveti a VN vagy NV összerovás lehetőségét. Amely balról-jobbra haladásnál lehet VaN, VéN, VoN, jobbról-balra: NéV (3. ábra)

3. ábra

Kőbe vésett neveket hordoz több rovásemlékünk: pl. a Vargyasi keresztelőmedence (Mihály), a felsőszemerédi rovásemlék (János). A Miklós nevet vésték a székelyderzsi téglába, a mesterek nevét pedig

Csíkszentmártoni rovásemlékbe (amelynek csak másolata maradt fenn, így nem ismerjük az íráshordozó anyagát). 

Alakilag több betű azonos a germán runákkal, ezek hangértékét is mutatom az ábrán. A runaírás felvetését nem csak a felirat betűi indokolják, hanem az is, hogy jeles szerzők szerint az Árpád ház és a vikingek között szoros kapcsolatok alakultak ki.

László Gyula írja: „…a X. században találunk északi, viking kapcsolatokat hazánk régészetében.” (Vértesszőlőstől Pusztaszerig, 1974/180.) Győrffy György István király és műve c. könyvében írja, hogy Szent István király testőrségében a német lovagok mellett vikingek is szolgáltak (1977/313). Szent István Prágába került kardját vikingek készítették. Fettich Nándor, Kovács László, Font Márta, Bálint Csaba tanulmányai sok adatot tartalmaznak ezzel kapcsolatban. Bővebben írtam erről a Magyarok és vikingek, kapcsolódások, házasságok, kérdések …c. tanulmányomban.

A vikingek runaírást használtak, ezért is indokolt, hogy megnézzük a Bánmonostori Felirat runaírás szerinti hangértékeit. Az 1. ábra mutatja ezeket is. Többek között az isztambuli Hagia Sophia templom márvány könyöklőjébe vésett runaírás bizonyítja, hogy a vikingek is szerették kőbe vésve megörökíteni a nevüket.

HOZZÁSZÓLÁSOK

1. Köszönöm Nagy Péter hozzászólását hozzászólását. Valóban sokszor találkozunk személynevekkel a feliratokon. Az is fontos kérdés, hogy mikor készülhetett a felirat. Bizonyára egy olyan alkalommal, amikor az oszlop fekvő helyzetben volt, tehát valamely felújításkor, javításkor.

A javítások, átépítések idejét, a kőfaragók neveit talán megtalálhatnánk a bencés kolostor történetében.

Azt szeretném megkérdezni Nagy Pétertől, hol olvasta ezt a szabályt:

„A szabályok szerint a két betű közé kizárólag magas magánhangzó illeszthető be”. Ilyen szabállyal még nem találkoztam, és ennek a ellent mondanak rovásemlékeink is. Mindig a rovásemlékekből kell kiindulni, főként az 1800 előttiekből, például a közel 200 szavas Árpád-kori botnaptárból. Ebben több olyan név van, ahol csak a mássalhangzókat rótták be, de egyértelműen mély magánhangzók tartoznak a szóhoz. Pl. JKB (JaKaB), PSTLK (aPoSToLoK), stb

 

4. ábra

 

A hic fuit latin kifejezés, azt jelenti: itt volt, itt járt. Vagyis amikor valaki, valamely számára fontos helyet önmaga, vagy az utókor számára azzal tesz emlékezetessé, hogy a hic fuit kifejezés mellé bevési, festi, írja a saját nevét. Néha csak a HF rövidítés jelenti a hic fuit-ot. Máshol ez is elmarad, csak a név kerül oda, pl. a Gelencei Feliratnál a Pál pap. 

Köszönöm Halasy - Nagy Endrének is a hozzászólását.

Az eredeti írás PDF-ben ⇒