Így a fõbb összefüggésekre ebben a vázlatszerû füzetben igyekeztem felhívni a fi­gyelmet. Ez olyan jól sikerült, hogy a sámánokat és táltosokat összehason­lító részt szabadtéri rendezvényeken, többek között a tápiószentmártoni At­tila-dombon és a Magyar-szigeten betû szerinti pontossággal fénymásolat­ban osztogatták (nekem is), anélkül, hogy a nevem rajta lett volna. Más ré­szeket pedig egy több szabadidõvel rendelkezõ kutató ültetett át saját terje­delmes mûvébe. Örültem volna ennek a népszerûsítésnek, ha megemlít a szakirodalmában

I. Tanítók

      A házunkat hídra építettük, Ég és Föld közé, mert mind az Ég, mind a Föld, oly vonzó volt, hogy nem tudtunk választani. És szárnyaltunk nappalokon és éjjeleken Ég és Föld között, élvezve a Nap és a Hold világát. És tanultunk Is­teneinktõl az Égben, és tanítottuk az embereket a Földön. És volt egy hely a Földön, amelyet különösen szerettünk, egy hegyektõl körülvett medence, itt nõttek a legmagasabb fák, itt futottak a legtisztább folyók, itt nyíltak a legszí­nesebb virágok, itt tenyésztek a legszebb állatok. És körbejárva a Földet itt pi­hentünk meg mindig, a legzöldebb pázsiton, játszadozva a busafejû, nagysö­rényû lovakkal, karcsú szarvasokkal, hosszúszõrû kutyákkal, nemes sólyom­madarakkal, felfrissülve az almafák, körtefák, szõlõtõkék gyümölcsétõl.

De egy nap egy békétlen Isten bevádolt minket a többieknél, hogy be­avatkozunk a Törvénybe és nem hagyjuk a maguk útján fejlõdni az embere­ket. Hogy írni, olvasni, számolni tanítjuk õket, hogy az Istenek beszédét és írását tanítjuk nekik, ezáltal a földlakók majd ellenük törnek. Hogy a lovak kicsinyeit befogva lovagolni tanítjuk õket és ezáltal majdnem olyan gyorsak, mintha nekik is szárnyaik lennének.

Mert a Törvény azt mondja, minden lénynek végig kell járnia az utat, és a hegyeket nem lehet megkerülni és a folyókat sem lehet megkerülni. Ak­kor az Istenek lejöttek a Földre igazságot tenni. És tetszett nekik, amit itt lát­tak és leheveredtek a csodálatos hegyektõl körülvett medence pázsitjára, az óriási fák alá, és játszottak a lovakkal, szarvasokkal, kutyákkal és nemes só­lyommadarakkal, élvezték a gyümölcsöket, és csodálkoztak, hogy milyen ta­nulékony az ember. Mert az emberek már az õ nyelvükön beszéltek, és az õ betûikkel írt üdvözleteket nyújtottak át égetett agyagtáblákon és meghív­ták az Isteneket bõr és nemezsátraikba és kõházaikba és ott húros hangsze­reken zenéltek az Isteneknek.

De az irigy, békétlen Isten ott kerengett közöttük, megrontva nyugalmu­kat. A Törvény, a Törvény, rikoltozta, szakállát, ruháját tépdesve. És az Iste­nek nem tehettek mást, be kellett tartaniuk a törvényt, ha be akarták tartat­ni teremtményeikkel. De mert a jó Istenek sokan voltak, békétlen Isten pe­dig csak egy volt, a következõképpen döntöttek: Romboltassék le a ház a hídon, és vétessenek el szárnyai mind a Tanítóknak, hogy a Földrõl el ne tá­vozhassanak. De vétessék el a szárnya a békétlen Istennek is, és maradjon a Föld foglya. A Földlakók pedig felejtsék el az Istenek beszédét és írását, és alakítsanak ki maguknak saját beszédet és írást az idõk folyamán.

Ezután a jó Istenek fájó szívvel eltávoztak e földi Paradicsomból, mert õk maguk is saját szigorú törvényeik foglyai voltak és az utat nekik is végig kel­lett járniuk és még nagyon is az elején tartottak…

A Tanítók pedig nyolcan voltak, kettõ közülük testvér. Az idõsebb ott ma­radt az õsi földön, a többiek pedig szétszéledtek, családot alapítottak, gyer­mekeket nemzettek, letelepedtek, vagy vándoroltak életük végezetéig. Utó­daikra emléktöredékeket hagytak az õsi Paradicsomból: szárnyak suhaná­sát, egy mély hang zengését, egy írás betûit, egy lósörény lebbenését, egy nyílvesszõ ívét, egy szablya villanását, egy sólyom kerengését, egy szarvas szökellését, egy gitár pengését, egy tulipánmezõ színeit, egy alma ízét, egy övcsat mintázatát, egy táltosruha hófehér vásznát, a szétszóródottak örök vágyakozását az Õshazába, és az Õshazában élõk örök vágyakozását a csil­lagokba…

Az embereket pedig megtanították az állatok háziasítására, növények ter­mesztésére, ércek bányászására és feldolgozására, szerszámok készítésére. A fazekaskorong, az égetett agyagtéglák és agyagedények, a lábas fõzõüs­tök, a nyereg, a kengyel, a zabla, a kerekes kocsi, az eke, a bõrsátrak, bõr­ruhák, bõrcsónakok, bõrzuhanyozók, vászonruhák és meleg szõrmeruhák, szablyák, íjak, nyilak, tegezek, házak kõbõl és téglából, az asztal, a szék, a kanál, még a gomb is a Tanítók ajándéka az embereknek. Megtanították hogyan tisztítsák ki sebeiket és mely növényekkel gyógyítsák betegségeiket. Megtanították hogyan díszítsék tárgyaikat, szarvas, sárkány, oroszlán, ló, madár, virág mintázatokkal és ugyanezeket hogyan szõjék ruházatukba. És a tanulással, munkával telt napok végén elõkerültek a Tanítók hangszerei és énekelni, zenélni tanították az embereket, vagy beszéltek nekik az Istenek­rõl, akik majd visszatérnek, és beszéltek nekik a Jóról és Rosszról…

Messze Délre húzódva családot alapított és gyermekeket nemzett a bé­kétlen Isten is, utódaira örökítvén a Tanítók és más Istenek elleni gyûlöle­tét. És meghagyta nékik, hogy pusztítsák el a Tanítókat és a Tanítók utóda­it, munkájuk gyümölcsét, találmányaikat vegyék el és tanítványaikat fordít­sák ellenük. És készítsenek minél pusztítóbb fegyvereket és költözzenek be az õsi földre és e fegyverekkel várják a visszatérõ Isteneket.

Végül valaki még ott maradt velük, aki el is mehetett volna, mert egyike volt a jó Isteneknek. De maradt, mert apja volt a nyolc közül kettõnek és késõbb keservesen megbánja maradását. Délre indul, ahol nyájakat dézs­máló oroszlánokra vadászik, és kétségbe ejtik a békétlen Isten által feltüzelt nomádok támadásai a védtelen falusi lakosság ellen. Tégla és kõ városokat épít számukra, de õ maga nem lel nyugalmat. Magányosan lovagol a sivatag­ban, a homok véresre karcolja messzenézõ kék szemeit, szárnycsonkjai el­viselhetetlenül sajognak. Hatalmas lépcsõs templomot emeltet, annak tete­jén tölti az éjszakákat, hogy közelebb legyen a csillagokhoz…

„Amikor az európaiak elõször kezdtek töprengeni azon, hol álhattak az olyan nagy bibliai városok, mint Ninive és Babilon, figyelmüket elkerülhetetlenül a Bag-dad környékén még mindig látható, tömör téglafalazás­sal készült tornyok keltették fel. (…) Különösen két to­rony ébresztett érdeklõdést (…) A másiknál, amelyet Birsz-Nimrudnak hívtak, ezen felül a torony lába körül fekvõ, furcsa megüvegesedett téglafal halmok voltak meglepõek, valami roppant nagy hõhatásról tanúskodva, amelyre ma is nehéz magyarázatot adni. Nem csoda te­hát, hogy errõl a lenyûgözõ alkotásról úgy hitték, azonos azzal a toronnyal, amely kiváltotta Isten bosszúját és az egyetemes hagyomány szerint égi lángok rombolták le, az­az Bábel tornyával.”

(Nicolas Postgate: Az elsõ birodalmak – Helikon, 1985)

II. Utódok

Ozora, 1960-as évek

    Pintér Endre, helybéli tanító és néprajzgyûjtõ pesti barátjával, Miklóssal, és annak kislányával sétál a Sió partján. Mint legtöbbször, most is Ozora múltjáról beszélgetnek. Hogy vajon a helybéliek által Rogának nevezett Rua, hun nagykirály, a Kálvária-domb, a Vár, vagy a temetõdomb alatt nyugszik­e? Létezik-e az alagút, amely az ozorai vártól Simontornyáig húzódik? Talál­e Pintér Endre rovásfeliratú tárgyat néprajzgyûjteményéhez? A kislány kéri apját, hogy tanítsa meg neki a rovásírást. A vízpart nedves homokjába írják a betûket. A kislány egész délután a rovásírást gyakorolja, másnap lemegy a partra, ahol a szél fodrozta víz már elmosta a tegnapi betûket és egy fe­hér kaviccsal a homokba írja:

Ozora 1848, október 6.

      Roth Károly, császári és királyi vezérõrnagy hétezer fõs katonasággal és Jellasics hátrahagyott ezerötszáz fõ tartalékosával és tizenkét ágyúval Ozora ellen támad, amelyet ötven honvéd és néhány száz elszánt falusi és pusztai véd a Kálvária dombra húzódva. Roth serege megtorpan a lerombolt Sió híd elõtt és az átkelés mikéntjét fontolgatva hatalmas, felfegyverzett magyar tö­meget lát a Kálvária dombon, olyan túlerõt, hogy a vezérõrnagy nem mer tá­madást elrendelni, várakozással töltik a délutánt és az éjszakát. Másnap, he­tedikén érkeznek Perczel, Görgey és Csapó Vilmos csapatai, Roth megadja magát a magyar honvédeknek. A néphagyomány ezt a csodát a Kálvária­domb alatt nyugvó Roga hun királynak tulajdonítja.

Élnek még közöttünk táltosok…

     A csodák hátterében mindíg fellelhetõ Isten, vagy olyan személy, akinek ereiben csörgedez még néhány csepp a Tanítók vérébõl. Ilyen személyek voltak szkíta, pártus, hun, avar, magyar fejededelmeink, királyaink és az õ táltos papjaik. Számukra magától értetõdõ volt az Ég fiának lenni, mert ki­rályságuk, tudásuk az égbõl szállt alá, mint ahogy ezt sumér ékiratos táblák is tanusítják. A vérszerzõdés szerinti jogos király, Koppány, brutális, káini meggyilkolása azonban azt jelzi, hogy a Tanítók vére elapadt az uralkodó­házban. Csak két fõrangú személyben bukkan fel újra, a XIV. században élt, Kán Lászlóban, Déva urában, akinek a Szent Korona iránti, szenvedélyes szeretete és tisztelete bizonyítja ezt és Mátyás királyban, akinek udvarában ismét használatossá válhatott a magyar nyelv és táltos tanácsadója volt.

„Népünk között van a legtöbb látó” – írja Magyar Adorján az „Õsmûvelt­ség”-ben. Ennek köszönhetõ, hogy a „Szent” István óta tartó és csak Mátyás király alatt szünetelõ üldözés ellenére élnek még közöttünk táltosok. A tál­tos lelki, testi gyógyító, radiesztéta, botanikus, diplomata, jogtudós, mûvész és nem utolsó sorban a magyar történelem tudója. Táltosai csak a szkíták­nak, pártusoknak, hunoknak, avaroknak, magyaroknak voltak és vannak. Éppen ezért felháborító, sértõ az az ízzadtságszagú szolgálatkészség, aho­gyan néhány szerzõ igyekszik összemaszatolni õsvallásunkat a szibériai sá­mánizmussal. Sem a magyaroknak, sem a germán-kelta népeknek sámánja­ik nem voltak. Álljanak itt bizonyságul a táltosok és a sámánok közötti leg­lényegesebb különbségek:

1.    A táltos isteni ajándékként fogadja el küldetését, megtiszteltetés számá­ra, örömmel végzi.

– a sámán menekül a feladat elõl, néha a szülõk eldugják hetedik gyermeküket, máshová költöznek, csapásként fogják fel a sámánképességeket.

2.    A táltos ép, egészséges, erõs lelkû és testû ember, szuggesztív, méltóság­teljes, tiszteletet, bizalmat ébresztõ, hangja zengõ, ruházata régen fehér volt, ma a kornak megfelelõ, de mindenképpen tiszta, rendezett.

– a sámán beteges, gyenge idegrendszerû, neurotikus, testileg eltérõ, megjelenése ijesztõ, bizarr, furcsa, mozgása, ruházata rendezetlen, hangja magas, rikácsoló, gyakran részeg, vagy révült.

3.    A táltos képességeit csak jó, nemes ügy szolgálatában használja, tettei­nek indítéka nagyon gyakran a hazaszeretet. 

– a sámán kapható rontásra, szerelmi praktikákra, pénzzel, javakkal, zsarolással befolyásolható.

4.    A táltos ritkán használ eszközöket, legfeljebb gyógyfüveket, vagy nyugta­tó hatású húros hangszert (nem dobot!). Napjainkban megfelelõ hatású zenéket.

– a sámánról csüngenek az amulettek, varázseszközök gar­madáját hordja magával,amelyeket jó pénzért árul. Dobja­ival iszonyú zajt csap. A sámándob alsó világának totem­állatai – a csúszómászók – nincsenek a magyar nép­mûvészetben. A sámándob felsõ világának életfája boly­gónk minden népénél megtalálható, tehát semmiféle szi­bériai rokonságra nem bizonyíték.

5.    A táltosnak volt lova, a szárnyas, táltos paripa.

– a sámánoknak lovuk nem volt, legfeljebb dobjukat neve­zik képletesen annak.

6.    A táltos az Istennel való kapcsolatot a magányban, a csendben, a termé­szetben való elmélyülésben keresi és találja meg, ehhez semmiféle révü­letkeltõt nem használ.

– a sámán rettenetes zajjal, dobolással, ordítozással, eszte­len ugrándozással részegen, vagy révülten próbál a szel­lemvilággal kapcsolatot teremteni. De vajon milyen maga­sabbrendû lény az amelyet fetrengéssel, üvöltözéssel le-het megidézni? Az elsõ sumer istenek, Apszú és Tiámat éppen zajongásuk miatt akarták eltörölni az embereket a Föld színérõl, de Marduk, az akkád-sémita fõisten a rend­bontók segítségére sietett.

7.    A magyar táltoshitre jellemzõ a bikaküzdelem. Ez a mitikus elem lehet a Bika csillagképpel kapcsolatos, de õrizheti a Gilgames eposz töredékét is, ahol Gilgames – akit egyes szerzõk Nimróddal azonosítanak – egy fél­tékeny istennõ által küldött bikát gyõz le.

– a sámánszertartásokon nincs bikával való küzdelem.

8.    A leglényegesebb különbség, ami a táltosokat a sámánok fölé emeli, a táltosok hazaszeretete, magyar nemzettudata, a magyar õstörténet igazságainak ismerete, az õsök tisztelete, a szkíta-pártus-hun-avar-magyar nemesség és hagyomány továbbvitele, õsi írásunk, a rovásírás használata.

– a sámánvallás ellenben Szibériától Tibeten át Ausztráliáig hasonló jellegzetességeket mutat és semmiféle egyedi, nemzeti sajátossággal nem rendelkezik. Alexandra David Neel írja, hogy Tibetben a lámaizmus magasabb rendû a sámánizmusnál és a lámák a sámánokat BÖH-nek, „utála­tosnak” nevezik.

A táltosok üldözésével és kiírtásával elvesztek olyan õsi gyógyszerek, amelyeket ma a legkorszerûbb laboratóriumokban sem sikerül újból elõál­lítani. Így például a veszett állat gyógyítására, vagy a veszett állat által meg­mart ember megmentésére, a betegség bizonyos szakaszán túl nincs lehe­tõség. Fehér Mátyás Jenõ, a fentebb említett írásában az inkvizíciós jegyzõ­könyvekbõl idézi egy veszettségben szenvedõ ember meggyógyítását. Szé­chenyi Istvánnak pedig Naplója tanúsága szerint a kutyáját kúrálták ki ebbõl a rettenetes kórságból. A hatásos gyógyító eljárások legtöbbje tehát végleg elveszett.

Az igen erõszakos és minden alapot nélkülözõ táltos-sámán azonosítás hazaárulásnak is nevezhetõ, mert egyértelmû oka, hogy a Szovjetúnióhoz való csatoláshoz igyekezett leszármazási, néprajzi bizonyítékot adni. A nagy igyekezet eredménye szerencsére az lett, hogy e mûvek hazaszeretõ olvasó­ja számára nyilvánvalóvá vált, hogy a sámán olyan a táltos mellett, mint a krampusz a Mikulás mellett.

Még ma is élnek közöttünk táltosok. Az õsi szentélyek romjain templo­mok épültek és e templomok papjai között voltak, vannak olyanok is, akik harcos, nemes bátorsággal õrzik a magyarságot. Lehet-e tagadni Mindszenty József, Márton Áron, Kiss Szaléz, Zakar András táltosságát, akiket szadista, kommunista pribékek börtönöztek be, rugdostak, ütlegeltek. Vagy a híveit testével védelmezõ Apor Vilmosét, akit vérszomjas szovjet megszálló lõtt agyon. Vannak olyan keresztény magyar papok, akik tovább viszik a táltos szellemiséget.

És vannak olyan természetgyógyászaink, akik nem csak a testet, ha­nem azokat a lelkeket is gyógyítják, akiket gyökértelenné, beteggé tett sok ezer éves õsi kultúránk elrablása, a finnugor eredet, a sámán vallás a „mû­velt” Európát kirabló kalandozások szégyenbélyege. Ezek a papok és ter­mészetgyógyászok õrzik és adják tovább „a szent örökség jelvényeit, az írásos pásztorbotot, mely a tudás tisztességét õrzi, s a tölgyfába rótt tör­vényt…”

„Meg kel vonnunk a határt a sámán extatikus õrjöngé­se és hörgése, a varázsló és boszorkány fetrengése, vala­mint a démoni erõktõl mentes valóban Isteni érintések között.”

Dümmerth Dezsõ: Az Árpádok és a magyar  szent kultusz kialakulása (Junior, 1997)

„A magasabb világgal való érintkezés elsõ feltétele a csend”

                                                                                            Hamvas Béla: Extázis (Mérték füzetek, szerk. Dúl Antal)

„El kel utasítanunk azt a feltételezést, hogy a magyar õsvalás sámánhit lett volna… Táltosaink inkább gyógyfü­ves gyógyítók, mint dobszóval, mérgekkel önmagukat ká­bulatba ringató gyenge idegzetû emberek.”

                                                                                                              László Gyula: Árpád népe (Helikon)

      Hét hatalmas törzs, hét hatalmas nép lett a Tanítók fiaiból, leányaiból. A nyolcadik tanító, aki Északra ment utódokat nem hagyott maga után, de ne­ve legendaként marad fönn a nép között, akit szerszámokat készíteni, ha­lászni, vadászni tanított, akit elindított a fejlõdés útján. Miután az Isteni Tu­dás magjait szétszórták a Földön a hét törzs Álmos fejedelemsége idején visszatért az õshazába, a Kárpát-medencei Paradicsomba. Álmost azonban megölték a békétlen Isten utódai, mielõtt megpihenhetett volna, hatalmas, hazatérést szervezõ munkája végén azon a földön, ahonnan õsapja, Magor évezredekkel azelõtt tanító útjára indult. Álmos megölése hadüzenet volt népe számára, baljós és gonosz jelzés, hogy igen kevesen maradnak majd, mire visszatérnek az Istenek.

„…a sémita Halévy, aki Bukarestbõl Párizsba tette át székhelyét és hosszú életén, hosszú tudományos pályáján végig hevesen cáfolta, tagadta azt, hogy a mezopotámiai õsnyelv turáni lett volna. Mezopotámiában szerinte soha nem volt más, mint sémita kultúra. Halévy azt hirdette, hogy a sumér nép nem is létezett… Halévynek nagy sike­re volt. Lenormanttal szemben felül maradt, nem mintha igaza lett volna, de azért, mert õ 90 éves koráig élt és Lenormant meghalt 45 éves korában.

A Magyar Tudományos Akadémiának Goldzieher Ignác jelentette, hogy Halévynek ad a világ igazat: a sumér-ma­gyar rokonság keresése abszurdum és eltiltandó. … szin­te azt kel hinni, hogy egy magasabb hatalom – amelynek gondolatai nem a mi gondolataink – következetesen nem engedte, hogy akkor kiderüljön az igazság. Lenormant meghalt fiatalon, Sayce eljött Magyarországra, hogy meg­tan uljon magyarul a sumér nyelv miatt, azonban napok alatt súlyos betegséget kapott és vissza kelett utaznia.”

DR. BOBULA IDA: SUMÉR-MAGYAR ROKONSÁG  (Editor Esda, Buenos Aires 1982

Istenek írása, Tanítók hagyatéka

    Álmos meggyilkolásához hasonló véres hadüzenet volt Koppány felné­gyeltetése. István idegen parancsra, idegenekkel öleti, nyomoríttatja meg a magyarokat, idegeneknek osztogatja a megöletett, vagy elûzetett magyarok földjeit. Fia, Imre herceg, a vérgõztõl megundorodva a nyolcadik tanítóhoz és Levedihez hasonlóan nem hagy utódokat, szüzességi fogadalmat tesz, hogy ne keveredjen méltatlanokéval az õsi vér. „Engedetlenségéért” halállal büntetik.

Ahogyan Mezopotámiában az akkád-sémi elnyomók összetörték a sumer agyagtáblákat, lerombolták a sumer vallási szentélyeket, ugyanúgy hozott Ist­ván törvényt a rovásírás ellen, László pedig az õsi szentélyek, a természetval­lás helyszíneinek látogatását tiltotta meg. Ma már Istvánnak e törvényét is el­tüntették, nem csak István védelmében, hanem mert ez a törvény pontosan azt bizonyította, hogy létezett a nyugati kereszténység és a latin betûvetés elõtt is írásos kultúránk, rovásírásos kódexeink, õsgesztáink. Sõt, e törvény azt is bizonyította, hogy ezt az írást az egész magyar népesség használta, olyan korban, amikor az uralkodók is, pl. a frank Nagy Károly írástudatlanok voltak. A rovásírás tökéletesen megfelelt anyanyelvünknek, minden hangjára volt betû, míg a latin betûs írás ban 13 hangunkra (ty, gy, ny, ly, sz, zs, cs, k, j, ö, ü, á, é) nem volt, tehát visszafejlesztés volt a bevezetése.

Napjainkban a rovásírás jelentõsége különösen megnövekedett számunk­ra. Ugyanis azok, akik 150 évvel ezelõtt a kommunizmus kisértetét rászaba­dították a világra – és ennek a kisértetnek 100 millió halott és 200 millió megnyomorított áldozata lett – most a globalizációval kisérletezgetnek. A „világ proletárjai egyesüljetek” jelszót a „világ országai egyesüljetek, mi pe­dig vezetünk benneteket” váltotta fel.

Ez ellen az új gyarmatosítás ellen hatásosan lehet védekezni a nemzeti sajátosságokhoz való ragaszkodással, azok megõrzésével, felmutatásával. Hála Istennek és õseinknek, mi magyarok sok nemzeti sajátossággal büsz­kélkedhetünk. Ezek közül elsõ helyen áll csodálatos, egyedi anyanyelvünk, amely semmilyen nyelvi családba nem sorolható, bármennyit szorgoskod­tak ezen idegen, vagy hazaáruló „tudósok”. Ennek a csodálatos egyedi anya­nyelvnek lejegyzett õsi formája a rovásírás. A rovásírást elsõsorban az teszi igen jelentõssé, hogy Kárpát-medencei õsiségünk bizonyítéka. Ezt azért fon­tos bizonyítani, mert a hivatalos akadémiai történetírás legfeljebb ezer esz­tendõt hajlandó nekünk itt engedélyezni, azt is úgy, hogy nem mi akartunk jönni, hanem a besenyõk beüldöztek ide minket, idemenekültünk, egye­bünk nem lévén, néhány finnugor szavunkkal, majd itt a szlávok megtaní­tottak minket földet mûvelni, állatot tenyészteni és néhány szláv szóra, mi pedig hálából kiirtottuk a szlávokat és végigraboltuk a befogadó, „mûvelt” Európát.

Pedig vannak nekünk 6-7 ezer éves rovásemlékeink Erdélybõl, a tordosi kultúra rovásbetûs cseréptöredékei, amelyeket Torma Zsófia régésznõ ásott ki, miután egy helybéli tanító, Vén András felhívta rájuk a figyelmét. Vitatott, hogy a közel 11000 (!) darab korong és cserépedény, amelyeken Forrai Sán­dor 30 százaléknak találta a ma is használatos rovásbetûk arányát, mire szolgált. Olvasást, írást tanító pedagógusként meggyõzõdésem, hogy itt egy iskola mûködött, ahol a betûkorongokból szavakat, majd mondatokat rak­tak ki. Van 3 db. 8500 éves tatárlakai (Erdély, Tordostól 20 km-re) amulet­tünk, helyi égetett agyagból, amelyek közül a kerek formájún 3 székely-ma­gyar rovásjel van, mások még többet azonosítottak.

Ez a mi birtoklevelünk, tulajdoni lapunk a Kárpát-medencére, és egyúttal bizonyíték a sumer-magyar rokonságra is, mert Dél-Mezopotámiában hason­ló írásjeleket találtak, de azok 1500-2000 évvel késõbbiek, tehát mi vittük le az írást „Sumeriába”.

A rovásírás bizonyítja továbbá a szkíta-hun-avar-magyar folytonosságot, mivel ezeknek a népeknek a tárgyi emlékein a székely-magyar rovásírás be­tûi megtalálhatóak. Ugyanakkor e népeknek központi államalakulataik vol­tak a Kárpát-medencében: a szkítáknak i.e. 400-800 között, a hunoknak a 4-5. században, az avaroknak a 6-8. században, tehát nagyon igaza van Ma­gyar Adorjánnak, hogy mindíg is itt éltünk, õshonosak vagyunk a Kárpát-me­dencében.

A rovásírás rendkívül fontos nemzettudatunk, különösen gyermekeink nemzettudatának felébresztése céljából. Egy népet, amelynek nincs nem­zettudata, szégyenli történelmét, azt könnyû beolvasztani, globalizálni, gyar­matosítani. Ezért találták ki nekünk a Habsburgok a finnugor származást és ez késõbb nagyon kapóra jött a szovjeteknek is, a kommunistáknak is. A be­olvasztási törekvésekhez kitûnõ ürügyet szolgáltatott a szovjet területen élõ manysi, cseremisz, hanti, vogul, osztják, tunguz és egyéb obi-ugor rokonság hazugsága. Mindezt néhány „tudós” és „kutató” megfejelte azzal, hogy val­lásunk szibériai sámánvallás, koronánk pedig osztják-szamojéd sámánkoro­na utánzata. Ezek már kimerítik a nemzetgyalázás fogalmát.

A felsorolt okok játszottak közre abban, hogy õsi írásunkat Istvántól kezdve üldözték és ma sem kívánatos. A kommunista írástörténészek még az inka csomóírásnak, a kipunak is nagyobb terjedelmet szenteltek, mint a magyarok régi írásának. Az 1999-es Frankfurti Könyvvásáron sem voltak szalonképesek 6500 éves betûink. Bár díszvendégek voltunk, a német (?) rendezõk megakadályozták, hogy pavilonunkra a latin betûs felirat mellett rovásírással is felkerüljön Magyarország neve, mert kapcsolatba hozható a germán runákkal.

A germánok szintén fára rótták, vagy kõbe vésték írásjeleiket, a runákat. Figyelemre méltó, hogy a betûformák szigorú egyeztetése esetén is a 24 runajelbõl 13 felel meg a székely-magyar rovásírásnak. Azonban hangsúlyoz­ni kell, hogy a formailag egyezõ betûk hangalakja teljesen eltérõ. A formai egyezés ilyen mértéke mégis igényelne valamilyen magyarázatot. A runa írás sokkal fiatalabb a szkíta-hun-székely-magyar rovásírásnál, i.u. a 2. században jelent meg, tehát amennyiben átvétel történt, csak tõlünk vehették át. A runák szintén jobbról balra olvasandók. Mivel a runa írás eredetileg 24 jelbõl állt, ezzel kevesebb hangot lehetett lejegyezni, mint a 34 betüs rovásírással. A germánok gyakran állítottak runa írásos köveket halottaik emlékére.

„Ugyancsak ebben az esztendõben (1228)… a kolozs­vári Wofgang inkvizitor Káld községben folytatott eljárást, ahol a régi pogányság fészke volt. Sajnálatos módon nincs részletezve az elkobzott „scripta curiosa” gyûjtõcím alatt említett könyvek tartalma, sem száma, de van egy nagyon sokat sejtetõ mondata „ismeretlen betûkkel” voltak írva. Ez a megjegyzés, miután megelõzi a tájékoztatás, hogy az a régi pogányság fészke volt, a kis Káld község, azt a gya­nút kelti fel bennünk, hogy esetleg rovásírásos, régi ma­gyar iratokról történik az elsõ okiratszerû említés.”

Egy másik fejezetben olvashatjuk…

„Fontosnak tartjuk a kérdést megoldani: hol volt, kinek a kezébe kerülhetett az említett „õs-geszta”? Ezekre a kér­désekre ad választ a valószínûség meggyõzõ erejével az inkvizíció ama rendelete, amely a firenzei kolostor bizott­sága elé utalja az elkobzott könyveket… A firenzei Antonin „Chronicon”-jának magyarok eredetével foglalko­zó része ismeretlen forrásmunkán alapul. Eredettörténel­münkkel kapcsolatos adatait nem meríthette más forrás­ból, mint valami õsi krónikából, amely sokkal gazdagabb és bõvebb volt, mint Anonymus és Kézai krónikája.”

„…A magyarföldi inkvizítorok buzgósága talán éppen anyanyelvûségünk irodalmi kísérleteinek kirtásával tett jóvátehetetlen kárt. Nagyobbat, mint történelmi tragédiá­ink, a tatárjárás és a törökdúlás együttvéve.”

                                                                                                                   Fehér M. Jenõ: Középkori magyar inkvizíció

 (Reprint kiadás, Gede Testvérek Bt. 1999)

Grál királyok, Európa V. század

    Ha a pápai inkvizíció nem tüntette volna el magyar nyelvû, feltehetõen ro­vásírásos õsgesztáinkat, most biztosabbat tudnánk azoknak az uralkodóknak a találkozásáról, akiket népeik félisteneknek tartottak, mára pedig méltán váltak mitológiai hõsökké: a hun Roga és Attila, a germán Siegfrid és a kel­ta Arthur (Arthus). Utánuk Európa történetében csupán Álmos és Árpád fe­jedelmeink, Mátyás király és a XI. században élt német Rõtszakállú Frigyes voltak olyan jelentõs személyiségek, hogy már életükben legendákat szõtt róluk a nép.

A hun Roga még egy személyben volt papkirály, lovagkirály, táltos és had­vezér. Születési helyére, a Hargita vármegyei Rugonfalva elnevezése utal. Apjának tiszántúli szállásbirtokán társai, barátai lettek a római, frank, ger­mán, gót uralkodók gyermekei, akik kezesként (és nem a rossz hangzású túszként) éltek Uldin udvarában, mivel szüleik a hunok adófizetõi voltak. Ez azonban nem fogságot jelentett, hanem igen magas fokú iskoláztatást, meg­ismerkedést idegen nyelvekkel, írással-olvasással, zenével, kézmûvességek­kel, illemszabályokkal, harci kiképzéssel. Attila udvarában a frank, a gót ki­rály fiai, a burgund király leánya nevelkedtek, tanultak.

Az V. század nagy lovagfejedelmei híres kardokat birtokoltak, Attila a ma­gáét egyenesen Istentõl kapta. Siegfridé a Nibelung kincsbõl származó Balmung, Arthurt pedig a Tó Hölgye ajándékozza meg az Excaliburral.

„Irodalmi feldolgozásban ugyan nem maradtak ránk, de az Arthus történetek nevei felbukkannak a magyar okleve­lekben is, mint személynevek, s a mondakör egy-egy motí­vuma talán hozzájárult a Toldi monda kialakításához.”

(Dömötör Tekla: Germán-kelta regék és mondák Móra, 1965.)

     A másik összekötõ láncszem a Grál kehely, amelynek magyar vonatkozá­sai is vannak. A Grál õsi, szent edény, eredete homályba vész. Talán az õs­szkíták csöpögtették bele szerzõdéskötésükkor királyi vérüket. Talán a Grál­ról mondja Jézus az utolsó vacsorán:

„E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik”

                    (Lukács, 22-20)

Talán Jézus szkíta szokás szerint vérszerzõdést kötött az apostolokkal, akik közül néhányan jellemzõ módon megszegték azt. Makkay János õstörté­nész szerint a Turul nemzetség csodálatos csészéje a Grál kehely. Másoknak az a véleménye, hogy Arimatheai József ebben fogta fel tanítványának, a ke­reszten szenvedõ Jézusnak vérét, így került a Grál az Arthur mondakörbe.

A Reader's Digest 1994-es válogatása közöl egy illusztrációt a Parsifál le­genda kéziratából (Amiens, 1286). A képen Arthur párthus köszöntésre eme­li kezét, vele szemben egy szarvas áll. Arthur baráti köréhez tartoznak Ban és Bors királyok. (Bán és Bars?) Kettejük közül Bors jelen van, amikor egy égbõl leereszkedõ kar magával ragadja a Grál kelyhet. Kiss Irén és Tábori László közlése alapján (Demokrata 1997/36. sz.) Edward Burne Jones festõt erõsen foglalkoztatta a Grál legenda. A haldokló Arthur mellé a magyar szent Koro­nát festette. Ugyanez az írás szól a Kárpát-medence természetes Grál kehely­ként való felfogásáról is. Ezt a gondolatot támasztja alá Verõczei W. Ernõ „Ufoexpedició” (Robottechnika Kft, 1996) címû könyvében.

„A Kárpát-medence nem csak itt lakó kis népünk miatt kiválasztott hely, hanem azért is, mert egyedüláló földraj­zi, geológiai alakzatával az egész országot védõ falat alkot, egy esetleges kozmikus pusztítás elen.”

Igen érdekes, hogy ennek a kehelyszerû, geológiai alakzatnak, a Kárpát­medencének megvan a leképezõdése a Holdon. Hédervári Péter írja, hogy a Printz kráter környékén a Hold törésvonalai pontosan olyanok, mint a Duna, Tisza és mellékfolyóik. (Hédervári Péter: A Hold és meghódítása – Gondolat, 1970, 181. oldal)

A Somerset grófságbeli domb, amely alatt egyes legendaváltozatok sze­rint Arthur nyugszik és amelyre a Glastonbury apátságot építették, mester­séges eredetû és erõsen emlékeztet a szkíta kurgánokra. Arthurról egyéb­ként ugyanúgy, mint Csaba királyfiról és Rõtszakállú Frigyesrõl azt tartja né­pe, hogy vissza fog térni, ha országa nagy bajban lesz.

Attila és Siegfrid élete családi szálakkal is egybeszövõdik. Siegfrid az ifjú germán hõs felségül veszi a burgund királylányt, Kriemhildet. Hágen, a csel­szövõ, aki Attila udvarában már megfordult fogolyként, megöli Siegfridet a Nibelungok kincséért. Shakespeare ismerhette e germán történetet, mert Jágo jelleme megtévesztésig hasonlít Hágenére. Érdekes párhuzam az is, hogy a varázsló Nibelung törpéket a köd fiainak nevezik. Wass Albert pedig azt írja a táltosokról, hogy képesek voltak pillanatok alatt ködszerû tüne­ményben eltûnni. Innen ered a „Köd elõttem, köd utánam” magyar szólás. Alexandra David Neel is beszámol arról, hogy egyes tibeti lámák hasonló módon válnak láthatatlanná. Attila feleségül kéri Siegfrid özvegyét és gyer­mekük is születik. Mindez nem csupán germán hõsrege, hanem Verancsics Antal és Thuróczy János krónikájában is szerepel. Kriemhild azonban boszút akar állni és meghívatja Attila udvarába Hágent és a Siegfrid halálá­ban cinkos burgundiakat. Csata kezdõdik és itt hal meg egy burgund keze által Buda, Attila bátyja. „Csak a gyûlölködõ Jordanes álítja, hogy Attila megölte Budát.” – írja Szász Béla.

Priszkosz is beszámol Buda özvegyénél tett látogatásáról, aki jólétben, rangjának megfelelõen él Attila udvartartásában, nem mint egy üldözött, nemkívánatos személy. Priszkosz írja továbbá, hogy Attila erõsen követelte egy római bankár kiadatását, aki Attila írnokától értékes serlegeket csalt ki. Bár Attila töméntelen kincs felett rendelkezett, e serlegek elvesztése olyan mélyen érintette, hogy Budával egyetértésben az írnokot árulás miatt ke­resztre feszíttette. Tolvajlással vádolta a bankárt, aki arra hivatkozott, hogy a serlegeket nem tudja visszaadni, mivel azokat földi ember nem használ­hatja, mert Isten számára készültek, ezért papoknak adta tovább, „bizonyos mennyiségû” ezüstért. Jellemzõ a bankár-észjárásra, hogy hasznot lehet húzni Isten serlegeibõl, de inni nem szabad belõlük. Attila a római követek­kel hadüzenetet küldött, ha a bankárt, vagy a serlegeket ki nem adják. Igen valószínû, hogy a Grál is a serlegek között volt, ez magyarázza az egyébként bõkezû és lovagias Attila ragaszkodását hozzájuk. Feltételezhetõ, hogy azért történik említés több serlegrõl, mert Attila másolatokat készíttetett a Grál­ról, hogy avatatlanok ne ismerjék fel az igazit.

Az is csak feltételezhetõ, hogy Roga, Attila, Siegfrid és Arthur vérszerzõ­dést kötöttek, melyhez a Grál kelyhet használták. Az viszont bizonyos, hogy a Szent Korona, a Grál kehely és Isten Attilának ajándékozott kardja egyazon uralkodói jelvényegyüttes darabjai. Most csupán a Szent Korona van birto­kunkban, de talán majd ismét méltónak fognak találni minket az Istenek…

Kán László, Déva, XIV. század

      A Magyarok Istenének uralkodói jelvénye tehát a Szent Korona, a Grál ke­hely és Attila kardja. E három nemes jelvénybõl kettõ elveszett, ugyanúgy, ahogy a kárpát-medencei Paradicsom kétharmad része. Csak reménykedhe­tünk, hogy a Kehely és a Kard jelenleg olyan jó helyen vannak, mint volt a Korona 1307-1310-ig az erdélyi Kán Lászlónál, Déva uránál.

Déva vára vulkánikus eredetû csúcsra épült a XIII. században. A régészek szerint római erõdítmény romjaira, de a hely olyan erõsen szakrális jellegû, hogy egyike lehetett az õsi helyõrségek láncolatának, amelyeket Mezopotámi­áig építettek ki a Tanítók és utódaik. Kán László, mint egyike ezen utódok­nak, nem fogadta el az idegen, bajor Ottót királyának. Ez a semmirekellõ Ot­tó annyira nem becsülte a Szent Koronát, hogy csak másnap vette észre, ami­kor lovaglás közben a nyergére kötött fatokban elvesztette. Hosszan kellett csatlósainak visszalovagolniuk, mire az út szélén a sárban megtalálták.

Kán László teljes mértékben tudatában volt a Szent Korona jelentõségé­nek, a magyarok jogos örökségének tartotta. Bizonyítja ezt, hogy csak Déva fellegvárát érezte méltó és biztonságos helynek õrzésére, miután az Árpád­ház férfiágon kihalt 1301-ben. Ottót azzal az ígérettel, hogy leányát hozzá adja feleségül, magához hívatta, börtönbe zárta és a Koronát elvette tõle. A börtönbe zárás oka valószínûleg az a felségsértés volt, ahogyan Ottó a Ko­ronával szemben viselkedett, hagyván azt a sárban heverni.

Kán László egy évnyi büntetést szabott ki Ottóra, majd miután az lemon­dott trónigényérõl, szélnek eresztette. Közben V. Kelemen pápa meg akarta koronázni Anjou Károly Róbertet, de nem volt mivel, mert Kán László a Ko­ronát nem adta ki. Ezért Gentile bíboros, pápai követ a Szent Koronát meg­fosztotta jogaitól, Kán Lászlót egyházi átok alá helyezte, kiközösítette, ami azt jelentette, hogy bárki büntetlenül megölhette. Új koronát csináltattak, azzal koronázták meg Károly Róbertet. Az egész procedúra azonban teljesen hiábavaló volt. Ugyanis a Szent Korona jogai magától Istentõl valók, azoktól földi ember meg nem foszthatja. Kán László hatalma pedig igen nagy volt, és népszerûségét még jobban megnövelte a magyarok szemében, hogy Ot­tó megleckéztetésével visszaállította a Korona becsületét, így nem kellett at­tól tartania, hogy bárki kezet mer emelni rá. Károly Róbert megkoronázása pedig érvénytelen volt, mert nem a Szent Koronával történt.

Kán László nem a kiátkozás hatására, hanem az után másfél évvel vissza­adta a Szent Koronát. Hogy miért döntött így, az ugyanolyan talány, mint hogy Attila miért fordult vissza Róma vagy Ravenna kapui elõl. Mindkettõjük származása, hatalma tudása, népük mûveltsége õsíbb és nagyobb volt, messze megelõzte azokét, akik elõtt végül meghajoltak. Döntõ, de egyelõre megmagyarázhatatlan kérdése ez történelmünknek. A Korona pedig csak 1464 tavaszán került ismét méltó fõre, Hunyadi Mátyáséra.

Regõsök hangján, regõsök lantján

      Megszületünk egy testalkattal, csontozattal, arccal. Aztán változik az al­kat, az arc, néha még a szem színe is. Lefoszlanak az életek, évek lerakó­dásai, és ha volt valami nemes, hatalmas élet, amelynek részesei lehettünk, az egyre jobban átfénylik. Leginkább a hang emléke marad meg, egy hang elindít valamit, elhúz egy függönyt, kinyit egy múltra nézõ ablakot. Glenn Danzig zenéje hun lovasrohamot idéz fel, neve pedig Dengiziket, Attila egyik fiát, akirõl Danzig (mai nevén Gdansk, Lengyelország) városát elnevezték. Tolcsvay Béla zenéjén, hangján keresztül táltosaink üzennek. Ronnie James Dio és Szakács Gábor, a harcos, igazságkeresõ lovageszmények feltámasz­tói. Cziránku Sándor Csángó halottsiratója már sok ezer évvel ezelõtt vissz­hangzott a Kárpátok bércein.  

„… a népet szórakoztató vándorénekesek, regõsök, már Szent István korából ismertek. Õsi történelmünk di­csõségét, eredet legendáinkat, pogány elõdök meséit… …énekelve kivívták maguk elen a szent király nemtet­szését, aki az esztergomi Szent Lázár kórház felügyelete alá rendelte õket. Ez annyit jelentett, hogy „Szent Lázár szegényei”, vagyis a bélpoklosok jelzõjével ilették õket. A nép félelme a bélpoklosoktól, leprásoktól, jóidõre kiközö­sítette õket az emberi közösségbõl.”

Fehér M. Jenõ: Középkori magyar inkvizíció  (Gede Testvérek BT. 1999.)

Ki a magyar?

      Magyar az, aki szkíták, hunok, pártusok, avarok utódának, sumérek roko­nának hiszi, érzi, tudja, vallja magát. Finnugor az, aki finnugorok, obi ugo­rok, cseremiszek, hantik, manysik, stb. utódjának hiszi, érzi, tudja, vallja magát. Török az, aki törökök utódának hiszi, érzi, vallja magát.

Sokan a családnevekbõl próbálnak következtetgetni, pedig nem a név számit, hanem a génjeinkben tárolt õsi emlékezet. Mert a legszíntisztább ma­gyar volt Aulich Lajos és Láhner György német származású tábornok, Dam­janich János szerb nemzetiségû tábornok, Knézich Jenõ horvát nemzetiségû altábornagy, Lázár Vilmos örmény származású ezredes, Leiningen-Westerburg Károly német gróf, Pöltenberg Ernõ osztrák nemes és lovag, Schweidel József osztrák tábornok, Mindszenty (Pehm) József esztergomi ér­sek és még hosszan, nagyon hosszan folytathatnám a sort. Nem volt magyar és méltatlan volt az utólag felvett szép magyar névre Aczél (Appel) György, Farkas (Löwy, Wolf Hermann) Mihály, Kádár (Csermanek, Lupták) János, Rá­kosi (Rosenfeld) Mátyás, Révai (Léderer) József, Révész (Reisch) Géza és még sok más, megtévesztés céljából nevet változtató magyargyûlölõ.

Veszteségek 

Szóljon hát a Csángó halottsirató Rogáért, Attiláért, Dengizikért, Álmosért, Árpád fia Leventéért, Koppányért, Imre hercegért, Vazulért, Vatáért, Kán Lász­lóért, Mátyás királyért, Zrinyi Miklósért, Rákóczi Ferencért, Mindszenty Józse­fért, Zakar Andrásért, Wass Albertért, Padányi Viktorért, Götz Lászlóért, a Pes­ti Srácokért, azokért a magyar milliókért, akiknek meg kellett halnia, vagy Ha­záját elhagynia, mert nem akarták, hogy az õsi hit, az õsi nyelv, az õsi írás, az õsi szokásjog feledésbe merüljön, az õsi soron birtokolt föld idegen kéz­re kerüljön.  A magyarok kiirtása 1849-tõl kezdve iszonyatosan felgyorsult. Véletlen-e, hogy ezidõtájt indította útjára a világ legpusztítóbb eszméjét, a kommuniz­mus eszméjét Karl Marx, egy németországi rabbi fia. Ez a sátáni eszme száz­ötven év alatt földünkön százmillió halottat és legalább háromszor ennyi test­ben-lélekben megnyomorított embert „eredményezett”. Magyarország elvesz­tette területének kétharmad, lakosságának pedig egyharmad részét. Ötmil­lió magyar embert ölt meg a marxi rögeszme. Területének és lakosságának arányát tekintve a kommunizmus Magyarországra mérte a legnagyobb csa­pást. Az elcsatolt területeken rohamléptekkel indult meg a magyarok legbru­tálisabb legyilkolása, kirablása, szétszórása, a fiatalság kizárása a magyar nyelvû oktatásból és a felsõoktatásból. Az ezeken a területeken lévõ, gazda­ságilag igen értékes arany, ezüst és sóbányákat rablógazdálkodással tönkre­tették. Az erdõket kiirtották, ezekkel együtt elpusztult a vadállomány és állan­dóvá vált az árvízveszély.

2000 februárjában a románok meggyilkolták a Tiszát, Magyarország és talán az egész Föld legszebb folyóját. Megmérgezték, megölték, kiirtották rit­ka halfajait, vízimadarait, a környezetében élõ utolsó rétisasokat. Tönkretet­ték a tiszai halászatból élõ halászok életterét, halálos méreggel veszélyez­tették több százezer felnõtt és gyermek életét. A bûn az Égbe kiált… Lesz-e rá végre válasz az Istenektõl? Most már a Tiszáért is szól a Csángó halottsi­rató…

Mind a jogtipró módon elrabolt területeken, mind az anyaországban meg­indult az orwelli történelemhamisítás. A kommunisták kapva kaptak a Habs­burgok által összeeszkábált finnugor elméleten és az õsi föld, a több millió emberélet elrablása után elrabolták õseinket, a szkítákat, hunokat, pártuso­kat, avarokat és rokonainkat, a suméreket. Ezen õsöktõl örökölt csodálatos, egyedi, semmilyen más nyelvvel össze nem hasonlítható nyelvünket finn­ugornak sértegetik. Õsi vallásunkat, amelynek alapja az õsök tisztelete, az egész élõ természet tisztelete és ismerete, szibériai sámánvallásnak gyaláz­zák. Ma a legmodernebb elméletek közé tartozik a Gaia, az élõ föld elméle­te, ugyanez az elmélet már évezredekkel ezelõtt a magyarok õsvallásának alapja volt.

A nõi munka bevezetésével a kommunisták elrabolták a családot, a biz­tonságot adó összetartozást, a nemzetséget, a hagyományokat, neurózisba, alkoholizmusba, drogfüggõségbe taszítva az utódokat.

A kommunisták megpróbálták elrabolni a magyaroktól értelmiségi réte­gét úgy, hogy 1945 után szinte kizárólag csak az õ pribékjeik, azok gyerme­kei, vagy a lumpenproletárok gyermekei tanulhattak tovább, e két kategó­ria egyébként gyakran egybeesett. Diplomákat osztogattak egymásnak, de ettõl még értelmiségivé nem váltak. Így állt elõ Magyarországon az a nevet­séges helyzet, hogy az értelmiségnek többnyire nem volt, nincs diplomája. Az értelmiség tömegeinek parancsolgattak durva, írástudatlan, kommunis­ta bugrisok, Hamvas Bélákat rugdostak fenékbe bestiális, kommunista párttitkárok, több nyelven beszélõ tanárokat aláztak meg naponta hat ele­mit végzett, kommunista iskolaigazgatók. Múlt idõ? Elmúlt? Ma ezeknek a kommunistáknak az utódai, unokái cserélgetik havonta több milliós értékû autóikat. Kapitalistábbak és rothadtabbak a „rothadó kapitalistáknál”. A mi vigaszunk csupán annyi lehet, hogy ha diplomások is, értelmiségivé soha nem válhatnak.

Megváltoztathatják nevüket, vehetnek kutyabõrt, járhatnak illemtanár­hoz, nyelvtanárhoz, õk a békétlen Isten által felhasznált, felbérelt gyilkosok, rablók, tolvajok, vagy ezek utódai,

• •  akik agyonverték, szétkergették a földhöz, mezõgadasághoz, állatte­nyésztéshez rendkívüli módon értõ magyar parasztságot
• •  akik az õsi magyar búzafajtát rossz keresztezésekkel tudatosan tönkretették
• •  akik a Földön egyedülálló, tejtermelõ és értékes húsú szürkemarhát tu­datosan kiirtották
• •  akik tizezerszámra küldték vágóhidra a Föld legértékesebb lóállományát,

köztük a kisbéri fajtát, amelybõl a máig utolérhetetlen Kincsem is származott

• •  akik kiirtották a fákat, a magas fákat, az „égig érõ fákat” azzal az ürügygyel, hogy allergiát okoznak, pedig az allergiát az õ autóik, repülõik, és vegyszerezett élelmiszereik okozzák

• •  akik tudatosan rossz kezeléssel tönkretették a magyar almáskerteket, majd a maradék almafákat tûzelhalás ürügyén kivágatták
• •  akik a fákkal együtt kiirtották az ott fészkelõ ritka, nemes, egyedülálló madárfajtákat, sólymokat, sasokat
• •  akik szakszerûtlen bányászattal tudatosan tönkretették a világon egye­dülálló hévízforrásainkat
• •  akik helytelen mûveléssel tudatosan tönkretették a világon egyedülálló magyar szõlõtermesztést és borászatot
• •  akik a mûemlék épületeket szétverték, vagy lumpenproletár ivócimborá­ikkal lelakatták a mûkincseket hálából, hasonszõrû, szadista „felszabadító” haverjaiknak herdálták, a felbecsülhetetlen értékû könyvtárakat felgyújtották, az utol­só Koronaõrt felelõsségre vonták, miért nem dobott kézigránátot a Szent Koronára
• •  akik a találmányokra rátelepedtek, és a feltalálókat bolondokházába záratták

És a kommunisták most eladják a maradékot a bankároknak, akik mindent felvásárolnak, mint Palesztinában, elsõsorban a földeket, aztán az elektro­mos, víz- és gázmûveket, a telefontársaságot, közlekedési vállalatokat, ame­lyeknek birtoklásával meg lehet bénítani egy országot. A bankárok törvényt hoztak arra, hogy a havi robot ellenértékét csak bankjaikban lehessen felven­ni. A fizetések kiadásáért egyre nagyobb uzsorát vetnek ki, majd amikor az uzsora nagyobb lesz, mint a fizetésünk, adósaikká, rabszolgáikká válunk. A bankárok az uzsorát háborúk kirobbantására, fegyverek fejlesztésére költik.

Újból és újból felperzselik õsi földjeinket. Kijev környékét a csernobili atomkísérlettel és az azóta is halálos sugárzást kibocsátó atomerõmûvel pusztítják, mert ott élt Emese és fia Álmos. Pusztítják Irakot, mert ott volt Suméria. Pusztítják Csecsenföldet, mert ott volt Levédia.

Végül a bankárok összeterelik a maradék magyarokat és az utolsó moc­canásig és még utána is hét napig lõni fogják õket a békétlen Isten utódai által kitalált, Hirosimában, Nagasakiban és Csernobilban kipróbált atom­fegyvereikkel. Aztán e fegyverek csövét az ég felé fordítják és várják a visz­szatérõ Jó Isteneket.

A világ többi részén pedig televízión nézik mindezt az emberek.

„Mióta Versailes 1919-ben politikailag létrehozta a szlávságot és kezére adta Kelet-közép Európát, a tér élete megdöbbentõen eldurvult. Az emberekkel való bánás­mód, a brutalitás égbekiáltó fokát érte el. Versailes egy rettentõ betegséget oltott Európa szívébe.”

Dr. Padányi Viktor: A nagy tragédia  (Gede Tibor, Ausztrália 1952, 1977)

„…Magyarország a bolsevizmus eleni négyéves küzdel­mében elesettekben, sebesültekben és eltûntekben 420.000 honvédet vesztett, ebbõl 120.000 a Szovjetúnió haláltáboraiban pusztult el. Ezen kívül a Szovjetúnió az or­szágból 295.000 polgári személyt hurcolt el, akiknek zöme szintén elveszett… Maga az orosz hadvezetõség is módsze­resen gondoskodott az ország kirablásáról. Egy év alatt az ország élelemkészletét és álatálománya zömét felemész­tették, fizetés nélkül. Vonatok, szerelvények százai vitték ki az országból a gépeket, gabonát jóvátételként, az álato­kat pedig a Hortobágyra terelték össze, de mire kiszálítá­sukra kerülhetett volna sor, a legtöbb takarmányolás nél­kül megdöglött… A szovjet haderõ megjelenése napjától a vagyonbiztonsággal együtt az életbiztonság is megszûnt. Oly véres terror álandósult, amelyhez hasonló a magyar történelemben teljesen ismeretlen volt…

Az alvilág ezen fúriáinak perverz orgiái és bestiális kín­zásainak áldozataként legkevesebb 60.000 antibolsevista pusztult el az Andrássy út 60. és társai álandóan véres kínzószobáiban… Az ország lélekszámának figyelembevé­telével a halálra kínzottak számaránya messze fölötte ál Bulgária, és Kína 1949-1952 közötti politikai tömeggyil­kosságainak arányainál.”

Málnási Ödön: A magyar nemzet õszinte története   (Arcanum kiadó Bp. 1998)

„…Azért tanúskodom, hogy a világ tudomásul vegye mit cselekszik a bolsevista rendszer az alája rendelt em­beri életekkel és sorsokkal. A magyar Egyház fejének ke­resztjét emelem fel a világ elõtt: emlékeztetni akarom ma­gyar népem roppant szenvedéseire.”

Mindszenty József: Emlékirataim (Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Bp. 1989)

„…A POFOSZ már ezelõtt hét évvel felszólította a világ népeit, hogy ugyanúgy ítélje el a kommunista bûnök elkö­vetõit, mint ahogyan elítélte a náci bûnöket és bûnelköve­tõket. A nácizmus 25 milió áldozatával szemben a kom­munista vezetõket 85 milió kegyetlenül kioltott ember­élet terheli – emlékeztetett Fónay Jenõ megemlítve a kö­zelmúltban Franciaországban megjelent „A Kommuniz­mus fekete könyve” címû mûvet.”

                                                                                                            Új Idõk 1998 július 1. (Nádai László)

Ajánlotta Ballán Mária