20241127
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm

rovas logo

2011 november 12, szombat

Muraköz története

Szerző: Munczi Antal

A horvát történészek Muraközzel kapcsolatban mindig Szlavóniát említik és nem Horvátországot. Horvátország az Árpád-házi királyok alatt, Szávának a déli részén volt. Szlavóniát a Dráva és Száva közötti terület képezi és függetlenül Horvátországtól, Magyarország fennhatósága alá tartozott. Az Árpád-házi királyok több rendelete egyértelműen Szlavóniára és Muraközre vonatkoznak, és nem Horvátországra. Azt is el akarják tagadni, hogy Zágráb és Varazsd megyéket később csatolták Horvátországhoz, Belovár-Körös, Pozsega és Szerém megyéket pedig Mária Terézia királynő uralkodása alatt.

 Munczi Antal Muraköz története

Előszó 

Egy kézírásos füzetet – másolatot – kaptam az egyik ismerősömtől – címe: Muraköz története, írója Munczi Antal –, amely beszámolt Muraköz 1941-ben Magyarországhoz való visszacsatolásának történetéről, körülményeiről, melyben Munczi vezető szerepet töltött be, majd kénytelen volt nyugatra, Ausztriába menekülni. 1956-ban az USÁ-ba költözött és Chicagóban telepedett le. A füzetet megírása idején (?) csak a kéziratos formájában terjesztették, kis számban. A szerző 1985-ben elköltözött Csaba seregébe.

Amint Munczi írja Muraköz történetét, Dr. Fára József és Zrínyi Károly munkáiból állította össze, mely arról tanúskodik, hogy Muraköz századokon át a Magyar Királyság szerves része volt. Egyházilag a veszprémi püspökséghez tartozott, de Szent László – miután horvát királlyá választották – megalapította a zágrábi püspökséget – amely a kalocsai érsekség alá volt rendelve –, ahová egyházilag Muraközt csatolták, ami hosszútávon befolyásolta, sőt meghatározta magyar szempontból végzetes történetét.

Az I. Világháború befejezése után a magyarságra a „bűnös nemzet” címkét ragasztották, s mert az óta is kiszolgáltatottságban élünk, e megbélyegzést táplálják minden nemzedékben. A magyarság nagyobb részével elhitették, hogy a II. Világháborút megelőző években, a Trianoni Békeparancs értelmében elcsatolt területek egy részét Hitler kegyeiből kaptuk vissza. Mint sok minden a politikában és történettanításban, ez sem állja meg a helyét ebben a formájában. Munczi írásából az is kiderül, hogy a Horthy-kormány sem állt hivatásának csúcsán, ami nemzetszolgálatot illeti.

A Trianoni Békeparancs 85. évfordulójának alakalmából, íme Muraköz vázlatos története és visszatértének körülményei Munczi Antal tollából.
Radics Géza.

 Bevezető

 A foglalkozásom nem a tollforgatás, de az emigrációban kénytelen voltam kézbe venni, mert ahogy tapasztaltam, a magyarok között sokan vannak, akik Muraközről szinte semmit se tudnak. Találkoztam több olyan magyarral is, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy Muraköz létezik, és hol fekszik. Több könyvet is olvastam, ahol Muraköz ugyan meg van említve, de hiányosan és a legtöbb esetben tévesen.

Eddig vártam arra, hogy valaki megírja Muraköz történetét, de nem találtatott senki, aki e kérdéssel behatóan foglalkozna. Találtam olyan könyveket, amelyek okiratokkal igazolják a honfoglalástól 1918-ig történteket, de 1918-tól 1945-ig leírtak jelentős része a valótlanság halmaza.

Muraközben, Csáktornyán születtem 1905-ben, ahol 1945-ig éltem, vagyis amikor a II. Világháborúnak vége lett Magyarországon. A jugoszláv megszállást és Magyarországhoz való visszatérést nemcsak hogy átéltem, hanem abban vezető szerepet is vállaltam. Hogy Muraköz története megmaradjon az utókor részére – a valóságnak és igazságnak megfelelően –, kötelességemnek tartottam, hogy a történteket megírjam legjobb tudásom és képességeim szerint.

Odahaza és az emigrációban a horvát politikusok és az újságok, a valós történettel ellentétben, Muraközt Horvátországhoz tartozó területnek tűntetik fel. Ami bizonyítékot felemlítenek, az egy sem igazolja Muraköz Horvátországhoz való tartozását. Muraköz 1941-ben Magyarországhoz való visszacsatolásának történetét sem a magyarok, sem a horvátok nem ismerik a tényeknek megfelelően.

 Muraköz története a rómaiak alatt

 Az írások annyit tudnak róla, hogy Csáktornyának Aquama volt a neve, mert mocsaras hely volt. A történészek sejtése szerint prefektura volt itt elhelyezve. Egy több emeletes torony van, mely Illyria elfoglalása után szállásul szolgált a légionáriusoknak. Ezt bizonyítja a Csáktornyán át a Szombathely felé vezető római út is.

Továbbá, még bizonyítják a római telephelyek is. A Zrínyi vár építése alkalmával találtak leleteket és egy kőtáblát, melyet Zrínyi Miklós a kapubejárat jobb oldalán, az udvar felöli falába építetett be. A kőtáblán látható két nagyon elmosódott fej és a következő írás:

P Antonius Cla Favoris L F Ann XXV
Claudia T F Dacuma Na Anno XXXXV
Frer s Faci cura
A megfejtett értelme: Publius Antonius Claudi Favoris Lucii Filius Anno XXV. Claudia Titi Filia Dacuma Na Anno XXXXV. Faventia Freres Faciundum curavit.
Ez sírírás (fejkő) lehetett, mely Publius Antonius és Dacumena-nak emlékét örökíti meg.

 Muraköz magyar terület

 Honfoglaló őseink a dunántúli részeken délre, egészen a Száváig, több helyen azon túl is kiterjesztették az ország határát, és Muraközt is ekkor vették birtokba.

A magyarság, hogy a szomszéd népektől megvédje szállásait és településeit, széles, mocsaras, lakatlan földsávval választotta el magát, amit gyepűnek neveztek.

Szent István, mikor megszervezte a magyar államot, bevezette a megyerendszert, létrehozza az ország délnyugati részén Zala megyét, amelybe Muraköz is tartozik. A lakatlan, szabadon hagyott földeket, királyi tulajdonba helyezte. Muraköz Zala vára igazgatása alá került. E területeket a király utódai szabad adományként használták fel. Muraköz ekkor kezdett benépesedni.

Számos oklevél tanúskodik arról, hogy Magyarország, és úgyszintén Muraköz déli határa a Dráva folyó. 1102-ből a horvát történetírás egyik okmánya; „pactum conventum” igazolja, hogy a horvátok a király hívására csak a Dráváig kötelesek hadba menni a saját költségükön. Magyarország területén már a királyi zsoldon harcoltak.

Magyarország és Muraköz határául II. Endre 1213-ban kiadott oklevélben a Drávát jelölte meg. IV. Béla ugyanezt tette 1256-ban. Egy 1283-ban kelt oklevél Szlavónia határának a Dráva és Száva folyókat jelöli meg. 1325-ben kelt oklevélben Károly Róbert király is a Drávát említi meg, mint Magyarország határát.

A Magyar Királyi Országos Levéltárban őrzött 1281. évi oklevél Muraközt „inter Draua Murakuz”-nak nevezi. A Budai Káptalannak 1397-ben kiadott oklevél Muraközt „Drawa et Murakuz”-nak nevezi (Magyar Királyi Országos Levéltár 8218. sz.), míg a bécsi Állami Levéltárban, 1405-ben kelt oklevél „in Draua Murakuz” néven említi. Smiciklas horvát történetíró gyűjteményébe közzétett oklevél „in Draua Murakuz”-nak nevezi. A középkor elejétől „Dráva Muraköz” vagy „Muraköz” néven jelölik meg. A horvátok pedig egészen eltérően; Medjimurej-nak nevezik.

Azt, hogy Muraköz területileg, a honfoglalás idejétől Magyarországhoz tartozik, több horvát politikus tagadja, és Horvátország területének tartja. Az emigrációban, Buenos Airesben megjelenő Horvatska Misao (Horvát gondolat) nevű tájékoztatóban, 1955-ben Dr. Milan Blazeković terjedelmesen írt Muraközről Povijestna pripadnost Medjimurja (Muraköz történelmi hovatartozása) címmel. Ebben a könyvecskében sokat hivatkozik Rudolf Horvat történészre, aki nagyon magyarellenes színben ír, és Muraközt a horvátokénak tartja a honfoglalás óta.

A horvát eredetű oklevelek is a magyar Dráva Muraköz, vagy Muraköz néven nevezik a legrégibb idők óta. Egy 1264. évi oklevél, amit Roland szlavóniai bán adott ki, szintén így nevezi. 1334-ben a zágrábi káptalan kiadott levele, „decime de Bekchin et Drava-Murakuz non bono modo persolvuntur, quoniam ille gentes non sunt de banatu.”

Gizella királyné, Szent István felesége a veszprémi püspökségnek adományozta a Muraközben lévő Vezmech földet, amit később Oguz bán erőszakkal, jogtalanul elfoglalt. Bartholomeus, veszprémi püspök 1232-ben Zala megye bírái előtt perbe fogta Oguz bánt, amelyet a Magyar Királyi Országos Levéltárában őrzött 182. számú oklevél igazol.

Egy 1239-ben kiadott oklevél leírja Vezmech föld határait, és a határos szomszédok között megemlíti a zalai vár szolgáit és a Dráván túli Szlavóniát.

A horvát történészek Muraközzel kapcsolatban mindig Szlavóniát említik és nem Horvátországot. Horvátország az Árpád-házi királyok alatt, Szávának a déli részén volt. Szlavóniát a Dráva és Száva közötti terület képezi és függetlenül Horvátországtól, Magyarország fennhatósága alá tartozott. Az Árpád-házi királyok több rendelete egyértelműen Szlavóniára és Muraközre vonatkoznak, és nem Horvátországra. Azt is el akarják tagadni, hogy Zágráb és Varazsd megyéket később csatolták Horvátországhoz, Belovár-Körös, Pozsega és Szerém megyéket pedig Mária Terézia királynő uralkodása alatt. Az utóbbi három megyében még ma is (?) nagyon sok magyarlakta terület van. Tito Jugoszláviája több iskolában magyar tanfolyamot engedélyezett. Muraköz történetét tehát meg akarják hamisítani, annak ellenére, hogy az oklevelek közigazgatásilag Szlavónia és Muraköz egybetartozása mellett szólnak.

Béla (Belica) nevű föld is a zalai várhoz tartozó királyi birtok volt, melyet Hahót nembeli Buzád fia Láncrét, a zalai vár jobbágyaitól vásárolt meg, egy 1254-ből származó okirat szerint. Láncrét nemzetsége később majdnem egész Muraközt megszerezte. A Béla nevű földről megállapítja egy 1399-ben kelt oklevél, hogy a Dráva és Mura folyók között fekszik, Zala megyében van és e föld tulajdonosjogáért Zala megye hatóságai előtt folytattak pert Hahót nembeliek ellen.

A zalai vár fennhatósága alá rendelt királyi birtok volt Polona nevű föld is, amelyet Nedelk és Zunk nevű, szintén Muraközben fekvő földekkel együtt, István ifjabb király, későbbi néven V. István, kivett a zalai vár hatósága alól, és Hahót nembeli Buzád fia Láncrétnek adományozta. Ugyancsak ifjabb István király 1269-ben a Mura és Bisztrica vizek között a zalai vár földjéből Arnold fia Panyit komesnek adományozott.

Nagy Lajos király 1349-ben kelt oklevelében intézkedik Domása nevű, Muraközben lévő helyiség felől, és elrendeli Lendvai Miklós Zala megyei főispánnak, hogy Domása nevű föld birtoklására vonatkozó jogcímét mutassa ki, mely Zala megyében fekszik a Dráva és Mura között.

Az 1236. évben Zala megyébe kiküldött birtokjogvizsgáló bizottság nemcsak a vármegye egyéb részeiben, hanem Muraközben is megvizsgálta a birtok jogviszonyát.

Egy 1244-ben kelt oklevél szerint a zalai vár ispánja igazolta, hogy egy zalai várjobbágy, muraközi birtokát eladta, és e birtok valóban ennek a várjobbágynak a tulajdona.

Muraköz, mint Zala vármegye szerves része, mindig királyaink tulajdonába tartozott, amelyből azok egyeseknek szabadon adományoztak. A királyi tulajdonjogban IV. Béla királyunk idején áll be először változás. IV. Béla és Ottokár morva őrgróf, a cseh király fia, az 1252-ben a háborúskodás befejezése után megegyezést kötöttek, amelynek értelmében Stájerországnak egy része IV. Béla uralma alá került. Amikor pedig IV. Béla fiával, István ifjabb királlyal folytatott viszálya után kibékült, fiát Stájerország hercegévé nevezte ki, és neki adta Zala és Vas megyét, valamint Bakonyt is. Ekkor Muraköz is István birtokába került, aki azonban későbbi uralkodása alatt, lázadás folytán elvesztette Stájerországot, és ugyanakkor Muraközt is kiszakították az ország testéből.

Muraköz 1270 táján szakadt ki először a magyar királyok jogköréből, de ez nem tartott sokáig, mert Károly Róbert 1328-ban visszaszerezte Stájerország kapitányától, Walls Ulriktól, aki ebben az időben Muraközt birtokolta. Erről az eseményről szóló oklevelek a leghatározottabban írják, hogy Muraköz Magyarország határain belül fekszik, és ezért szolgáltatják vissza Károly Róbert királynak. 1350-ben Muraközt Nagy Lajos Lackfi Istvánnak adományozta.

Az adományozás miatt a Hahót nemzetség pert indított, azonban sikertelenül, mert Muraköz a Lackfiak birtokában maradt 1397-ig, amikor Zsigmond király Lackfi Istvánt kivégeztette, és Muraközt ismét királyi birtokba vette.

Muraközt 1405-ben Zsigmond királytól szerzik meg a Cilleiek, akik később idegen zsoldosoknak zálogosítják el, amely tulajdonukban maradt, mígnem I. Mátyás király vissza nem szerzi, aki Ernuszt Jánosnak és fiának adományozza.

Muraköz az Ernuszt-család tulajdonában marad a mohácsi vészt követő időkig, amikor a család utolsó férfisarja is kihal. Keglevics Péter horvát bán, jogtalanul támaszt igényt – örökség címén – Muraközre. Az 1542. évi pozsonyi országgyűlés kimondja, hogy Keglevics Péter jogtalanul foglalta el Muraközt, mely értelmében I. Ferdinánd király Zrínyi Miklóst bízza meg, hogy foglalja el Csáktornyát, és vegye birtokába Muraközt. 1546-ban Zrínyi megtámadta Csáktornya várát, és azt Muraközzel együtt, Keglevics Pétertől visszafoglalta a király részére. Még ugyanabban az évben a király Muraközt és Csáktornya várát a Zrínyi-családnak adományozza.

Muraköz – a Zrínyiek birtokában – közel másfél évszázadon át, színtere lett a család hazafias küzdelmeinek és elmosódhatatlan tetteiknek. Ezen időszak alatt a család nyolc sarja volt Muraköz ura.

Az első birtokos Zrínyi Miklós (IV.) a szigetvári hős volt 1546-tól 1566-ig, ki Szigetvárnál halt hősi halált. Utána következett fia, György (VI.), kit 1570-ben ugyancsak György (VII.) nevű fia követett 1603-ig, kinek utódja Miklós (VI.) volt 1624-ig. (V. Miklós, IV. Miklós fia, fiatalon halt meg 1568-ban.) Ezután rövid hét esztendeig öccse, György (VIII.) volt Muraköz ura, kit egy forrás szerint Wallenstein mérgezett meg Pozsonyban, de Csáktornyához közel, Szent Ilonán temették el 1627. szeptember 25-én a pálos kápolnába. Őt követte 1664-ig a költő, Miklós (VII.) a költő, aki szintén gyilkosság áldozata lett a kursaneci erdőben (a hivatalos álláspont szerint vaddisznó ölte meg. RG.), majd öccse, Péter (III.) következett, akit 1671 lefejeztek. A szomorú eseményeket a költő fia, Ádám fejezte be, aki 1691. augusztus 19-én Zalánkeménen esett el (idekívánkozik még Zrínyi Péter fia és lánya, Zrínyi János és Ilona. Jánost a Habsburgok oktalanul bebörtönöztek, ahol meg is halt. Zrínyi Ilona pedig részt vett a kuruc csapatok szervezésében, majd Munkács várának védője lett. RG.), ami utat nyitott az idegeneknek Muraköz birtoklásához.

Dr. Blazeković megemlíti, hogy Muraköz Horvátországhoz való tartozását bizonyítja az is, hogy Zrínyi Miklós horvát bán 1564-ben (?) a báni konferenciát Csáktornyán rendezte meg. Természetes, hogy Csáktornyára hívta a horvát vezető főurakat, hiszen Horvátország a töröktől veszélyeztetet terület volt, és Horvátország a magyar királyi korona alá tartozott. Zrínyi tehát magyar területen is megrendezhette a bánok találkozóját. Továbbá az is bizonyítja, hogy Muraköz magyar terület volt, hogy Zrínyi Miklós 1648. június 16-án kelt oklevélben Csáktornya bormérési jogát magyar nyelvű rendelettel biztosította.

Az okmány így hangzik: „My Groff Zrinyi Miklós Szala és Somogy Varmegieknek feő Ispannja. Adjuk tudassara mindeneknek az kiknek yllik. Mynthogy az my Chyaktornjay Varosunknak eleyteöll fogva valo reghy sokassa ez volt hogy bizonios szamu bortt az Urak szamara korczomalassokkall soktanak ky arulnj. Hogy azert az eö reghy sokasok és sabadsagok ynkab meg maradgion akarunk ez uj levelönket nekik adnj hogy semmi nemő renden valo vagy feö ember vagy szeghyn maga boratt az korczma (ban) levő borjukra ki ne kezdhesse ez mi nekik adoth levelönk ellen. Ha penigh valakj talaltatik hogy erő serintt vagy hatalommal korczmankra rea keszdeni, sabadsagok legien, ez mi levelönk erejnek, annak uj kesdeteth boranak elsőben czegerett le vettny es ha maszor ky teszi ellenek az Varosiaknak, az hordonak az feneke ky vagattassek. Melinek nagjobb erőssenall megerősitven. Datum in Curia nsra supra robor…. Zreny Miklós (L.S.).”

Ezen okmány Csáktornya város levéltárában őriznek.

A Zrínyi-család magyarnevű fiai a legveszedelmesebb időben, a török hódoltság ideje alatt lettek a Muraköz birtokosai, s a hódoltság hosszú ideje alatt igyekeztek a törököt távol tartani szűkebb hazájuktól. A Zrínyiek birtoklásának korszaka egyúttal Muraköz történetének fénykora is. Muraköz fontos védelmi terület lett. Két körülmény tette azzá: a török hódoltsági területen, különösen annak végvárával, Nagykanizsával való szoros kapcsolata, valamint a Zrínyiek kemény kiállása, vezetése. Ehhez a két tényhez, Zala megyét tekintve, hozzájárul még az is, hogy mint Muraköz birtokosai a Zrínyiek Zala megye főispánjai lettek.

Zrínyi Miklós a költő és hadvezér, Muraközből igyekezett a török hatalmát megtörni. Innen indította a török elleni sikeres támadó hadjáratokat, amelyekkel elsőként töri meg az ozmán hatalom verhetetlenségének hiedelmét. Támadó hadjáratainak sikere érdekében megerősíti Muraköz védelmét szolgáló Csáktornya várát, valamint a Dráva és Mura egybefolyásánál, Légrádnál Zrínyi új várat épít, hogy onnan kísérelje meg a szomszédos Nagykanizsa visszafoglalását, s ezzel a török hatalmát is gyengítse. A vár felépültével a török látta a veszély, és 1664-ben nagy hadsereggel támadta meg, amelyet Zrínyi kisszámú harcosaival nem tudott megvédeni.

Ebben az időben nem egy nagynevű tudós keresi fel Csáktornya várát, ahol Muraköz urában nemcsak a költőt, hanem a műgyűjtőt is megismerhetik, akinek ritka nagyműveltségéről a kiváló könyvtára, képtára és egyéb gyűjteményei tanúskodnak.

Muraköz a törökhódoltság idején is, abban a szomorú korban, mikor Magyarországot részekre szaggatták, az országnak államjogilag, közigazgatásilag, hadászatilag éppúgy a hozzátartozó része, mint ahogy az a kezdettől volt, vagyis a honfoglalás idejétől. A Zrínyi-család, amely tulajdonjogilag, mint királyi adományt birtokolta Muraközt, még szorosabban hozzákapcsolja Zala megyéhez, mert a családból kerültek ki Zala megye főispánjai. Ezen időkben, a XVI. és XVII. Században, Muraköz közigazgatási tisztviselőit, szolgabíráit Zala vármegye közgyűlőse választotta meg, és hatalmazta fel a különböző teendők elvégzésére. Muraköz lakossága Zala megye közgyűlésén át fordult kérelmével, panaszával az ország uralkodójához.

Főhelyének a török ellen védelmül szolgáló Csáktornya várának megerősítéséhez szükséges segélyért is, az akkor közigazgatásilag egyesített Zala és Somogy vármegye közgyűléséhez fordult. Birtokokért és más ügyekben folytatott pereiben Zala megye bíróságai ítélkeztek. Muraköz szolgabírója Zala megye 1640. augusztus 25-én tartott közgyűlésétől kapott meghatalmazást ahhoz, hogy ítélőszéken kívül is eljárhasson egyes ügyekben. Zala megye rendjei 1649. november 18-án tartott közgyűlésén választották meg Hegedűs Lászlót Muraköz esküdtévé. Ugyancsak közigazgatásilag, ideiglenesen egyesített Zala és Somogy megye rendjei 1657. június 21-i gyűlésükön szavaztak meg 600 forint segélyt Csáktornya várának megerősítésére. Az 1673. február 20-án tartott közgyűlésükön tárgyalták Zala megye rendjei Muraköz lakosságának a német katonaság ellen emelt panaszát, és pártolólag írtak a királynak a panasz orvoslása ügyében.

Muraköz szolgabírája, Zala megye közgyűlésének tett jelentést 1673. május 16-án arról, hogy miként járt el a melléje adott esküdtekkel – a bán feleségének (?) – a Muraközben elhelyezett német tisztek elleni panasza ügyében.

„Nobiles Stephanus Gordina judlium in Insula Muraköz, Georgius Domján et Nicolaus Gödör jurassores hujus Comitatus Zaladiensis fideliter retulerunt in praescripta congregationa coram nobis modo sequenti, quomodo ipsi ad instantiam et requisitionem Illustrissimae Dominae Comitissae Banissae officales suae Maiestatis germanos in praementionatu Insula Muraköz colloctos penes transumptum benignarum suae Maiestetis….” stb. A szövegben említett „banissa” Zrínyi Miklós, a költő özvegye. Zrínyi 1647-ben lett Horvátország bánja.

A török állandóan háborgatta és pusztította becsapásaival Zala megyét, amikor a megye déli részei török uralom alá kerültek – ennek következtében a megye hatóságai és ítélőszékei is –, kénytelenek voltak a székhelyüket Nagykanizsáról előbb Zalaegerszegre, majd a Vas megyében fekvő Körmendre áttelepíteni. Muraköz lakossága minden peres ügyében Zala megye ítélőszékéhez fordult, holott ez messze esett tőle. Ha Muraköz Horvátországhoz tartozott volna, biztosan Varazsdot választották volna, amely város Muraközzel határos. Így 1638-ban Bálint Kristóf és Draskovics Gáspár isakóczi jobbágyainak bűntető ügyében Zala megyei ítélőszék bíráskodik. A melinczi, isakóczi, deklisini, bratinczi jobbágyok tizedszolgáltatása ügyében ugyancsak Zala megye bírái mondanak ítéletet. Lovonyák György és Mihály vidoveczi lakosok, Zala megye ítélőszékéhez fordulnak igazságszolgáltatásért. Novoszelics Márk és felesége Domanczról 1668-ban Zala megye bírái előtt folytatnak pert Szomor György ellen. 1671-ben Széchi Péter és Gáspár, Librik Kata ellen Zala megye ítélőszéke előtt folytatnak pert a Muraközben lévő Illapnicza nevű castellum zálogváltásáért. Martinovicz András és Bachick György szintén Zala megyéhez fordulnak a grandinóczi nemesi birtok zálogváltásáért folytatott peres ügyben.

Még további okmányokat is lehetne felsorolni, amelyek arról tanúskodnak, hogy Muraköz hosszú századokon át, a legválságosabb időkben is, Magyarországhoz tartozott.

Muraköz több mint egy századon át a Zrínyi-család tulajdonában volt. Amikor a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételért Zrínyi Pétert kivégezték, és jószágvesztésre ítélték, a Zrínyiek Muraközt is elvesztették, miután 1715-ben, a korona tulajdonában a gráci udvari kamara kezelésébe került.

III. Károly uralma alatt 1720-ban gróf Antal Mihály lett Muraköz tulajdonosa, aki hűséges szolgálataiért kapta meg.

Dr. Blazeković határozottan állítja, hogy Muraköz a Zrínyiek alatt is Horvátországhoz tartozott. Ezt olyan iratokra alapozza, amelyek a német, olasz vagy a zágrábi püspökség levéltáraiban vannak, de ezek nem eredeti okiratok. A zágrábi püspökség által, egyházilag kiadott levelek nem bizonyítják, hogy Muraköz közigazgatásilag Horvátországhoz tartozott volna. Azt csak a horvát politikusok és történészek gondolják, mert Muraköz Szent László király uralkodása óta, egyházilag a zágrábi püspökséghez tartozott. Dr. Blazeković írja, hogy 1720-ban végleg elvesztették, de nem tudják, hogy hogyan. Hivatkozik Bedeković-ra, hogy ő utánajárt, hogy mikor szakították el Muraközt a varazsdi főispánságtól, és mikor adták át Zala megyének. Bedeković kérvényt nyújtott be a zágrábi törvényszék elnökének, Adam Orski-nak, hogy tanulmányozza ezen ügyet az ő levéltárukban. A varazsdi alispánnak, Ignajat Czinderi-nek szintén levelet írt, ama kéréssel, hogy keresse ki a levéltárukban, mikor adták át Muraközt Zala megyének. Bedeković levelet intézett Zala megye jegyzőjéhez, Egerváry Józsefhez is, hogy mikor vette át Zala megye Muraközt. Oreski közölte Bedeković-csal, hogy a Horvát Királyi Levéltárban nincs erre vonatkozó okmány. Czinderi hasonlóképp értesítette Bedeković-ot, hogy a Varzsdi Főispánság Levéltárában nem talált olyan okmányt, amely Muraköz átadásáról tanúskodna. Egerváry is válaszolt Bedeković-nak, melyben azt írja, hogy 1556-tól átnézte az okiratokat, de nem talált olyat, amelyik arról tanúskodna, hogy Muraközt Zala vármegye a Varazsdi Főispánságtól vette volna át. Nem volt mit átadni, mert Muraköz Magyarország szerves része volt. Ha azonban mégis ez történt volna, nagyon nehéz elképzelni, hogy egy ilyen fontos eseményről ne lennének hiteles oklevelek.

A 18. században másodszor történt meg, hogy Muraközt leszakították az ország testéről. 1786-ban II. József közigazgatásilag átszervezte Magyarországot. Kerületekre osztotta, és eltörölte az ősi megyei intézményt. Zala megyét, és vele együtt Muraközt is, a horvát báni kerület fennhatóság alá rendelte. II- József halála után újra visszaállították az alkotmányos életet, és Muraköz is visszatér az országhoz. Egy év múlva, 1791-ben gróf Antal-családtól megveszi a muraközi uradalmat gróf Festetics György, és attól kezdve a trianoni békeszerződésig e család birtokában volt. Festetics György alapította a híres Georgicon-t is. 1795-ben kezdődik a robot, a tized és a többi terhek megváltása. A váltságdíjat részletekben, 25 év alatt törleszthették. Ennek folytán a községek sorra megváltották magukat Muraközben. Ezen időben a béke volt jellemző az egész vidékre. Az erőszakoskodás, mely az előző birtokosokat sok esetben jellemezte, most megszűnt.

Harmadízben az 1848-49-es szabadságharc leverése után, I. Ferenc József Muraközt lecsatolja az ország testéről, és a Magyar Szent Korona alá tartozó Varazsd megye joghatósága alá rendeli. Ezen állapot 1860-ban megszűnt, mikor I. Ferenc József az októberi diplomával visszaállította az ősi megyei rendszert. A rendelet végrehajtása során, a horvát bán közölte Varazsd megye császári és királyi főnökével, hogy „Ő császári és királyi apostoli Felsége kegyeskedett elrendelni, Muraközt illetően, hogy ismét Zala vármegye az 1848-ig érvényben volt határnak kell életbe lépnie.” A királyi diplomában foglaltak szerint a bán további rendelkezése az, hogy Muraköz hatóságilag a horvát állami és Varazsd megyei hatóságai alól felmentessenek.

Az 1867-es kiegyezés után bekövetkezett békés fejlődés korában, Zala megye és Muraköz között századokon át fennállott szoros kapcsolat továbbra mélyült I. Ferenc József azon 1875-ben kelt intézkedésével, mely értelmében a zágrábi egyházmegyéből Muraköz plébániáit a szombathelyi egyházmegye igazgatása alá rendelte. Ezen intézkedésnek a jobb megvilágítására érdekében szükséges, hogy részletesebben tárgyaljuk Muraköz egyházszervezeti beosztásának történetét.


Prev Next »

A hozzászólások lehetősége 2023.11.03-án megszűnt.